Hajdú-Bihari Napló, 1992. április (49. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
1992. ÁPRILIS 1., SZERDA HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Hatvanhétmilliárd „kitermelése” a feladat A legjobbkor születtek a füzesgyarmati kőolaj-bányászati üzem kínálta munkahelyek Gulyás Imre Debrecen/Füzesgyarmat (HBN) - A nyolcvanas évek derekán fogtak hozzá ahhoz a beruházáshoz, amely révén az akkor még Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) névre hallgató nagyvállalat mielőbb meg akarta teremteni a Szeghalom-Füzesgyarmat térségében felfedezett földgáz- és kőolajkészletek kiaknázásának üzemi feltételeit. Azóta fordult a világ, a rendszerváltozás nyomán a tröszt átalakulása is bekövetkezett, de a kivitelezés ment a maga útján, és immár azt mondhatjuk, hogy közel a napja a szeghalmi szénhidrogénmezővel kapcsolatos tervek teljes megvalósulásának. Az eleinte a hajdúszoboszlóiakhoz tartozó szervezet ma a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (rövidebb nevén MOL Rt.) füzesgyarmati bányászati üzemeként dolgozik - egyenjogú tagjává lett tehát a kőolaj- és földgázbányászati üzemek héttagú családjának. Kovásznai László, az üzem igazgatója azzal fogad, hogy az év elején Füzesgyarmaton a kőolaj- és a földgáztermelés egyaránt elérte a tervezett maximumot. Jelenleg naponta mintegy 350 tonna olajat és mintegy 2,5 millió köbméter földgázt adnak a kutak, amiből nem nehéz a lelőhely átlag feletti jelentőségére következtetnünk. A Központi Statisztikai Hivatal szerint Magyarországon az év első hónapjában 156 ezer tonna kőolajat és 553 millió köbméter földgázt bányásztak. (Kőolajból 1,2 százalékkal többet, földgázból 11,7 százalékkal kevesebbet, mint tavaly januárban.) Azaz, ha eltekintünk a meghatározó súlyú algyői mezőtől, azt mondhatjuk: a maga havi tízezer tonnát meghaladó kőolaj-, illetve hetvenhétmillió köbmétert meghaladó földgáztermelésével valóban előkelő helyen van Füzesgyarmat a földgázbányászati üzemek sorában. Ami, ugyebár, a mi megyénknek is jelent valamit, talán nem is keveset. Hogy miért? Először is azért, mert a sarkadkeresztúri és a mezősasi részlegekkel együtt több mint háromszáz főt foglalkoztató, és még az idén is több új állást kínáló üzem mint munkaadó is rendkívüli érték e munkanélküliség sújtotta világban. Hogyan is alakult ki a mai létszám? A kérdésre válaszolva az igazgató feleleveníti, hogy évekkel ezelőtt még agitálni, ösztönözni kellett az embereket, hogy megszokott helyükről ide jöjjenek, holott a legképzettebbek szolgálati lakásokra is számíthattak.A beruházás keretében összesen 34 lakás épül, főleg Füzesgyarmaton. Huszonkettőbe már beköltöztek a lakók. Az év augusztusára készül el újabb tizenkét lakás Szeghalomban. Mára megnőtt minden egyes munkahely értéke. Azok szemében is, akik korábban Hajdúszoboszlóról, Szegedről, Orosházáról, Egerből jöttek és természetesen a füzesgyarmatiak szemében is. Hiszen a létszám egyharmad részben helybeli. Nem utolsósorban jól járt a környék hajdú-bihari és békési lakossága, elsősorban a szeghalmiak, akik közül ugyancsak sokan találtak itt maguknak állást. Sokat jelentett a beruházás Hajdú-Biharnak a szoboszlói földgázfeldolgozás jövője miatt is. A Füzesgyarmaton kitermelt földgázt ugyanis (egy helyi felhasználásra szánt, kis mennyiségtől eltekintve) túlnyomórészt Hajdúszoboszlóra továbbítják feldolgozásra. S itt kell talán megemlíteni, hogy a füzesgyarmati mező földgázkészlete minőség tekintetében is állja az összehasonlítást a hajdúszoboszlóiéval. „Rendkívül dús, csekély mennyiségű, mindössze néhány százalék szén-dioxidot és nitrogént tartalmaz, úgyhogy valamivel jobb, mint a hajdúszoboszlói" - írhatnám be a minősítő bizonyítványba, azt sem felejtve, hogy a másik termékről is igen jókat hallok,hogy Füzesgyarmaton jó minőségű (nagy benzin-, petróleum és gázolajtartalmú) kőolajat - úgynevezett könynyűolajat bányásznak. Lehetséges persze, hogy mindez együttvéve sem mond eleget azoknak, akik szigorúan üzleti szempontból mérlegelnek, és elsősorban arra kíváncsiak, hogy mi ebben az üzlet a beruházónak. Milyen mértékű profit késztethet egy vállalatot ilyen hatalmas, csaknem tízmilliárd forintos befektetésre? Erre is megvan a felelet. 2010-ig a „művelés", azaz a kitermelés befejezéséig - 1990-es árakonszámolva nem kevesebb mint 67 milliárd forintot kell termelnie a MOL Rt. füzesgyarmati bányászati üzemének, s e hatalmas árbevétel harminc százalékát nyereségként kalkulálták. Időközben sok minden változott, mások az árak, a költségek és a bányajáradék közti arányok, ám az ember egyre csak arra gondol, hogy a harminc százalék így sem kevés, és milyen jó lenne, ha ebből is milliárdokat lehetne majd fordítani újabb hazai szénhidrogénmezők feltárására. Befutó vezetékek sora a szeghalmi mező 2. számú olajgyűjtő állomásán Fotó: Kőszeghy György „A pillanatnyi előnyök hátrányokká válhatnak” Eltérő érdek-képviseleti vélemények az új munkatörvénykönyvről Sinka Zoltán Budapest (ISB) - Az új munka törvénykönyvének teljes szövegével még egyetlen munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetnek sem sikerült megismerkednie - ez derült ki a hétfői körkérdésünkre adott válaszokból. Ismeretes, hogy a törvény egyes részeit - a több mint ötszáz módosító indítvány mérlegelése után - a parlament elfogadta, ám néhány egymásnak ellentmondó rendelkezés miatt a végszavazásra a múlt heti ülésen nem kerülhetett sor. Ezért hát arra kértük néhány szakszervezeti tömörülés és munkaadói érdekvédelmi szervezet e témában jártas képviselőjét, hogy a rendelkezésre álló információk alapján mondjanak véleményt a már megalkotott, de el nem fogadott törvényről. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szövetségi tanácsa - azután, hogy a szervezet jogászai „átrágták magukat" a törvény paragrafusain - csütörtökön hozza nyilvánosságra a hivatalos állásfoglalást. Bálint Attila, a szövetség szóvivője kérdésünkre elmondta, hogy elsődlegesen a szakszervezeti jogosítványok sorsa érdekli az MSZOSZ tagjait. Annyi máris látszik - mondta a szóvivő -, hogy néhány bizonytalansági tényező is beépült a törvénybe, ami nem okoz szükségképpen konfliktusokat, de ma még nem látni, milyen következményekkel is járhatnak. Ilyen például a reprezentáns szakszervezetek funkcionáriusaira kiterjesztett védettség ígérete: az MSZOSZ számára pillanatnyilag nyitott kérdés, hogy mit is kell reprezentáns szakszervezet alatt érteni. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája is csak a jövő héten hoz testületi állásfoglalást - tudtuk meg Szalai Jenő ügyvivőtől. Vegyes a kép - mondta mivel az egyéni munkavállalói érdekek védelmében javulás tapasztalható az előző törvényhez képest, ugyanakkor a testületi jogok bizonyos pontokon csorbát szenvedtek. A törvény hibájául róják fel például, hogy a szakszervezeti vétójog csak jogsérelem esetén alkalmazható, érdeksérelem esetén nem. A törvény kétségkívül a partneri kapcsolatokra, a szervezkedés szabadságára épül - véli az ügyvivő -, de az alkumechanizmusok még csak a felső szinteken kielégítőek, középszinten most vannak kialakulóban, a munkahelyeken pedig egyáltalán nem lehet korrekt tárgyalókapcsolatokról beszélni. A Liga legfőbb „csapatának" a reprezentativitás kérdését tekinti. Szemben az MSZOSZ mind nagyobb dominanciájára épülő elképzeléseivel úgy látják, hogy a törvény alapján kialakuló gyakorlat nem teszi lehetővé a kisebb szervezetek megerősödését a munkahelyeken. Ugyancsak lesújtó véleménnyel vannak a munkaügyi bíráskodás kilátásairól, mivel a munkahelyi döntőbizottságok felszámolásával - állítják - csak az elhúzódó ügyek száma nő, s egyre kevesebben lesznek, akik vállalják a jogorvoslattal járó tortúrákat. A Munkaadók Országos Szövetsége (Maosz), mint az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) munkaadói oldalának az egyik képviselője a törvény rossz időzítésében látja a legsúlyosabb problémát. Amint azt Simsa Péter, a szövetség elnöke elmondta, a kétségkívül piacgazdaság-konform törvény csak tovább növeli azokat a feszültségeket, amelyek jelenleg a foglalkoztatás területén jelentkeznek. A munkaadók elsősorban a törvénynek a költségek és munkaidőalap alakulására gyakorolt hatását vizsgálják. Egyértelműen hátrányosnak tekintik, mivel a felmondási idő, a fizetett szabadnapok és a szabadságos napok számának a növekedése, valamint a szakszervezeti funkcionáriusok munkaidő-kedvezményes költségnövelő hatásúak, számításaik szerint 6-6,5 százalékos bérfejlesztésnek felelnek meg. Úgy vélik, hogy a parlamenti képviselők önmaguk akartak „piros pontokat" szerezni, amikor az egyéni munkavállalói kedvezményeket kiterjesztették. Arra azonban nem gondoltak - figyelmeztetett Simsa Péter -, hogy a pillanatnyi előnyök később hátrányokká válhatnak. Ilyen például a felmondásokhoz társuló indoklások kötelezettsége, vagy a végkielégítések mértékének a felemelése, amelyekkel valóban vissza lehet fogni az elbocsátások ütemét, kérdés viszont, hogy ez milyen gazdasági következményekkel jár egy-egy vállalkozás esetében. Elképzelhető - mondta a Maosz elnöke -, hogy később nemcsak néhány dolgozót kell elküldeni, hanem egy egész üzemet be kell zárni. KÖlIIMENTARUNK Filep Tibor A megtámadott tábornok Néhány héttel ezelőtt jelent meg a Pesti Hírlapban Kubinyi Ferenc Király Béla tábornokot élesen támadó írása, később a cikket átvette az Új Magyarország is. Azóta is napirenden vannak az 56-os forradalom egyik rendkívül fontos szerepet játszó katonai vezetője ellen az akciók. Mindazok a vádak újrafogalmazódtak, amelyeket a Kádár-korszak brosúráiban korábban olvashattunk. Király Béla a Horthy-hadsereg vezérkari tisztje volt, később pedig a Magyar Néphadsereg tábornoka, a Ludovika parancsnoka. Hasonló utat járt be, mint Sólyom László, Illy Gusztáv, Révay Kálmán és mások. Őket kivégezték, Király Bélát „csak” halálra ítélték (1950), majd büntetését életfogytiglanra változtatták. 1956 őszén szabadult, döntő szerepe volt a nemzetőrség megszervezésében, s abban, hogy november első napjaiban Budapesten elhallgattak a fegyverek, és megindult a konszolidáció. A forradalom leverése után emigrációban élt az Egyesült Államokban, ahol egyetemi tanár lett. Nagy Imre és mártírtársai temetése után hazatért, és független jelöltként indulva bejutott a parlamentbe. Emlékiratai megjelentek Magyarországon, tisztelet övezte. Érthetetlennek tűnt az ellene megindult gyűlölködő támadás. Aztán kiderült az indíték. A forradalom tábornoka, a független országgyűlési képviselő egy szép napon bejelentette, hogy átül az SZDSZ- frakcióba. Ezt követően indult meg ellene a támadás. Most már Király Béla nem a forradalom hőse, hanem egy karrierista, foltos életrajzú katona. Azok, akik most támadják, korábban nem ismerték a pályáját? De hisz a cikkekben egyetlen új tény nincs! Megbocsáthatatlan bűne lett, hogy a néphadsereg tábornoka volt. De hát a többi katona forradalmár is abban a seregben szolgált, amely ellen később fegyvert fogott. 1848-49 tábornok mártírjai is a császár katonái voltak! Látom Király tábornokot rezzenéstelen arccal ülni a parlamentben. Nem tudom, mi játszódik le benne. Megjárta a maga kálváriáját, mint annyi sok magyar ember a XX. században. Tipikus magyar sors az övé, buktatókkal, felemelkedésekkel, bukásokkal. Da a legfájdalmasabb számára alighanem az, ami most történik vele, körülötte. Szalai Csaba A szörnyű pletyka Előnyös árajánlatokkal egy kisvárosba a fővárosból albumfényképész érkezett. Egy ideig nyugodtan nyomogathatta gépe billentyűjét, ám egyszer csak híre ment, hogy gyermekcsempészek bízták meg, s az albumokból majd ők nézik ki maguknak a legjobb arcú kisfiúkat és kislányokat. A híresztelés úgy terjedt, mint a ragály, holott a fővárosi fotós csak azt tette, mint több más vidéki kollégája. Gyanússá vált, mert miért is jön „le” valaki a fővárosból gyermekeket fényképezni. De máshol is szájról szájra járt már: vigyázat, mert az albumfotós külföldi megbízásnak tesz eleget, sőt kísérleti célra használják fel a gyermekarcokat. A kisvárosban odáig fajult a hisztéria, hogy jó néhányan a fotózás napján már az iskolába és az óvodába sem engedték el gyermekeiket. Aggodalmaikat - úgymond - táplálta a kft. német neve. Az eset több mint elgondolkodtató. A pletyka és a rémhírek országa lettünk. Valakiről valamit kitalálnak, csak hogy szörnyülködhessenek, mert a szörnyülködés egyfajta kielégüléssel jár. A bűnügyi filmek is így hódítanak. S az ember - főleg egy hisztérikus, átmeneti állapotban lefedző társadalomban - könnyen felül a suttogásnak. A szociológiai okok, már ami a rémhírterjesztést illeti, kézzelfoghatóak. Az ám, de egészen más tudományos alapon megérteni, vagy a szerencsétlen, pórul járt rémhír alanyának megélni a kiközösítést. A rémhír ugyanis kiközösít. S ez már jóvátehetetlen bűn, mert a rémhírrel szemben esetleg csak egy ellenrémhírrel lehetne védekezni, hogy kioltsák egymást.