Hajdú-Bihari Napló, 1992. április (49. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

1992. ÁPRILIS 1., SZERDA HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Hatvanhétmilliárd „kitermelése” a feladat A legjobbkor születtek a füzesgyarmati kőolaj-bányászati üzem kínálta munkahelyek Gulyás Imre Debrecen/Füzesgyarmat (HBN) - A nyolcvanas évek derekán fogtak hozzá ahhoz a beruhá­záshoz, amely révén az akkor még Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt (OKGT) névre hall­gató nagyvállalat mielőbb meg akarta teremteni a Szegha­­lom-Füzesgyarmat térségében felfedezett földgáz- és kőolaj­­készletek kiaknázásának üze­mi feltételeit. Azóta fordult a világ, a rendszerváltozás nyo­mán a tröszt átalakulása is be­következett, de a kivitelezés ment a maga útján, és immár azt mondhatjuk, hogy közel a nap­ja a szeghalmi szénhidrogénme­zővel kapcsolatos tervek teljes megvalósulásának. Az eleinte a hajdúszoboszlóiakhoz tartozó szervezet ma a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (rö­­videbb nevén MOL Rt.) füzes­gyarmati bányászati üzemeként dolgozik - egyenjogú tagjává lett tehát a kőolaj- és földgáz­­bányászati üzemek héttagú családjának. Kovásznai László, az üzem igazgatója azzal fogad, hogy az év elején Füzesgyarmaton a kő­olaj- és a földgáztermelés egy­aránt elérte a tervezett maximu­mot. Jelenleg naponta mintegy 350 tonna olajat és mintegy 2,5 millió köbméter földgázt adnak a kutak, amiből nem nehéz a lelőhely átlag feletti jelentőségére következtetnünk. A Központi Statisztikai Hivatal szerint Ma­gyarországon az év első hónap­jában 156 ezer tonna kőolajat és 553 millió köbméter földgázt bányásztak. (Kőolajból 1,2 száza­lékkal többet, földgázból 11,7 százalékkal kevesebbet, mint ta­valy januárban.) Azaz, ha elte­kintünk a meghatározó súlyú al­győi mezőtől, azt mondhatjuk: a maga havi tízezer tonnát meg­haladó kőolaj-, illetve hetvenhét­millió köbmétert meghaladó földgáztermelésével valóban elő­kelő helyen van Füzesgyarmat a földgázbányászati üzemek sorá­ban. Ami, ugyebár, a mi me­gyénknek is jelent valamit, talán nem is keveset. Hogy miért? Először is azért, mert a sar­­kadkeresztúri és a mezősasi rész­legekkel együtt több mint há­romszáz főt foglalkoztató, és még az idén is több új állást kí­náló üzem mint munkaadó is rendkívüli érték e munkanél­küliség sújtotta világban. Ho­gyan is alakult ki a mai létszám? A kérdésre válaszolva az igaz­gató feleleveníti, hogy évekkel ezelőtt még agitálni, ösztönözni kellett az embereket, hogy meg­szokott helyükről ide jöjjenek, holott a legképzettebbek szol­gálati lakásokra is számíthattak.­­A beruházás keretében összesen 34 lakás épül, főleg Füzesgyar­maton. Huszonkettőbe már be­költöztek a lakók. Az év augusz­tusára készül el újabb tizenkét lakás Szeghalomban.­ Mára meg­nőtt minden egyes munkahely értéke. Azok szemében is, akik korábban Hajdúszoboszlóról, Szegedről, Orosházáról, Egerből jöttek és természetesen a füzes­gyarmatiak szemében is. Hiszen a létszám egyharmad részben helybeli. Nem utolsósorban jól járt a környék hajdú-bihari és békési lakossága, elsősorban a szeghalmiak, akik közül ugyan­csak sokan találtak itt maguknak állást. Sokat jelentett a beruházás Hajdú-Biharnak a szoboszlói földgázfeldolgozás jövője miatt is. A Füzesgyarmaton kitermelt földgázt ugyanis (egy helyi fel­­használásra szánt, kis mennyi­ségtől eltekintve) túlnyomórészt Hajdúszoboszlóra továbbítják feldolgozásra. S itt kell talán megemlíteni, hogy a füzesgyar­mati mező földgázkészlete minő­ség tekintetében is állja az össze­hasonlítást a hajdúszoboszlóié­­val. „Rendkívül dús, csekély mennyiségű, mindössze néhány százalék szén-dioxidot és nit­rogént tartalmaz, úgyhogy vala­mivel jobb, mint a hajdúszobosz­­lói" - írhatnám be a minősítő bi­zonyítványba, azt sem felejtve, hogy a másik termékről is igen jókat hallok,hogy Füzesgyarma­ton jó minőségű (nagy benzin-, petróleum és gázolajtartalmú) kőolajat - úgynevezett köny­­nyűolajat bányásznak. Lehetséges persze, hogy mindez együttvéve sem mond eleget azoknak, akik szigorúan üzleti szempontból mérlegelnek, és elsősorban arra kíváncsiak, hogy mi ebben az üzlet a beru­házónak. Milyen mértékű profit késztethet egy vállalatot ilyen hatalmas, csaknem tízmilliárd forintos befektetésre? Erre is megvan a felelet. 2010-ig­­ a „művelés", azaz a kitermelés befejezéséig - 1990-es árakon­­számolva nem kevesebb mint 67 milliárd forintot kell ter­melnie a MOL Rt. füzesgyarmati bányászati üzemének, s e hatal­mas árbevétel harminc száza­lékát nyereségként kalkulálták. Időközben sok minden változott, mások az árak, a költségek és a bányajáradék közti arányok, ám az ember egyre csak arra gon­dol, hogy a harminc százalék így sem kevés, és milyen jó lenne, ha ebből is milliárdokat lehetne majd fordítani újabb hazai szén­hidrogénmezők feltárására. Befutó vezetékek sora a szeghalmi mező 2. számú olajgyűjtő állomásán Fotó: Kőszeghy György „A pillanatnyi előnyök hátrányokká válhatnak” Eltérő érdek-képviseleti vélemények az új munkatörvénykönyvről Sin­ka Zoltán Budapest (ISB) - Az új munka törvénykönyvének teljes szöve­gével még egyetlen munkaadói és munkavállalói érdek-képvise­leti szervezetnek sem sikerült megismerkednie - ez derült ki a hétfői körkérdésünkre adott vá­laszokból. Ismeretes, hogy a tör­vény egyes részeit - a több mint ötszáz módosító indítvány mér­legelése után - a parlament elfo­gadta, ám néhány egymásnak el­lentmondó rendelkezés miatt a végszavazásra a múlt heti ülésen nem kerülhetett sor. Ezért hát ar­ra kértük néhány szakszervezeti tömörülés és munkaadói érdek­­védelmi szervezet e témában jár­tas képviselőjét, hogy a rendel­kezésre álló információk alapján mondjanak véleményt a már megalkotott, de el nem fogadott törvényről. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szövetségi tanácsa - azután, hogy a szervezet jogászai „átrág­ták magukat" a törvény parag­rafusain - csütörtökön hozza nyilvánosságra a hivatalos állás­­foglalást. Bálint Attila, a szövet­ség szóvivője kérdésünkre el­mondta, hogy elsődlegesen a szakszervezeti jogosítványok sorsa érdekli az MSZOSZ tagjait. Annyi máris látszik - mondta a szóvivő -, hogy néhány bizony­talansági tényező is beépült a törvénybe, ami nem okoz szük­ségképpen konfliktusokat, de ma még nem látni, milyen követ­kezményekkel is járhatnak. Ilyen például a reprezentáns szakszer­vezetek funkcionáriusaira kiter­jesztett védettség ígérete: az MSZOSZ számára pillanatnyilag nyitott kérdés, hogy mit is kell reprezentáns szakszervezet alatt érteni. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája is csak a jövő héten hoz testületi állás­foglalást - tudtuk meg Szalai Jenő ügyvivőtől. Vegyes a kép - mondta mivel az egyéni munkavállalói érdekek védel­mében javulás tapasztalható az előző törvényhez képest, ugyan­akkor a testületi jogok bizonyos pontokon csorbát szenvedtek. A törvény hibájául róják fel példá­ul, hogy a szakszervezeti vétójog csak jogsérelem esetén alkal­mazható, érdeksérelem esetén nem. A törvény kétségkívül a partneri kapcsolatokra, a szer­vezkedés szabadságára épül - véli az ügyvivő -, de az alku­­mechanizmusok még csak a fel­ső szinteken kielégítőek, közép­szinten most vannak kialaku­lóban, a munkahelyeken pedig egyáltalán nem lehet korrekt tár­gyalókapcsolatokról beszélni. A Liga legfőbb „csapatának" a reprezentativitás kérdését te­kinti. Szemben az MSZOSZ mind nagyobb dominanciájára épülő elképzeléseivel úgy látják, hogy a törvény alapján kialakuló gyakorlat nem teszi lehetővé a kisebb szervezetek megerősö­dését a munkahelyeken. Ugyan­csak lesújtó véleménnyel vannak a munkaügyi bíráskodás kilátá­sairól, mivel a munkahelyi dön­tőbizottságok felszámolásával - állítják - csak az elhúzódó ügyek száma nő, s egyre kevesebben lesznek, akik vállalják a jogor­voslattal járó tortúrákat. A Munkaadók Országos Szö­vetsége (Maosz), mint az Érdek­egyeztető Tanács (ÉT) munka­adói oldalának az egyik képvise­lője a törvény rossz időzítésében látja a legsúlyosabb problémát. Amint azt Simsa Péter, a szövet­ség elnöke elmondta, a kétség­kívül piacgazdaság-konform törvény csak tovább növeli azo­­kat a feszültségeket, amelyek je­lenleg a foglalkoztatás területén jelentkeznek. A munkaadók el­sősorban a törvénynek a költ­ségek és munkaidőalap ala­kulására gyakorolt hatását vizs­gálják. Egyértelműen hátrányos­nak tekintik, mivel a felmondási idő, a fizetett szabadnapok és a szabadságos napok számának a növekedése, valamint a szakszer­vezeti funkcionáriusok munka­idő-kedvezményes költségnövelő hatásúak, számításaik szerint 6-6,5 százalékos bérfejlesztésnek felelnek meg. Úgy vélik, hogy a parlamenti képviselők önmaguk akartak „piros pontokat" szerezni, ami­kor az egyéni munkavállalói kedvezményeket kiterjesztették. Arra azonban nem gondoltak - figyelmeztetett Simsa Péter -, hogy a pillanatnyi előnyök ké­sőbb hátrányokká válhatnak. Ilyen például a felmondásokhoz társuló indoklások kötelezett­sége, vagy a végkielégítések mértékének a felemelése, ame­lyekkel valóban vissza lehet fog­ni az elbocsátások ütemét, kérdés viszont, hogy ez milyen gaz­dasági következményekkel jár egy-egy vállalkozás esetében. Elképzelhető - mondta a Maosz elnöke -, hogy később nemcsak néhány dolgozót kell elküldeni, hanem egy egész üzemet be kell zárni. KÖlIIMENTARUNK Filep Tibor A megtámadott tábornok Néhány héttel ezelőtt jelent meg a Pesti Hírlapban Kubinyi Ferenc Király Béla tábornokot élesen támadó írása, később a cikket átvette az Új Magyarország is. Azóta is napirenden vannak az 56-os for­radalom egyik rendkívül fontos szerepet játszó katonai vezetője ellen az akciók. Mindazok a vádak újrafogalmazódtak, amelyeket a Kádár-korszak brosúráiban korábban olvashattunk. Király Béla a Horthy-hadsereg vezérkari tisztje volt, később pedig a Magyar Nép­hadsereg tábornoka, a Ludovika parancs­noka. Hasonló utat járt be, mint Sólyom László, Illy Gusztáv, Révay Kálmán és mások. Őket kivégezték, Király Bélát „csak” halálra ítélték (1950), majd bün­tetését életfogytiglanra változtatták. 1956 őszén szabadult, döntő szerepe volt a nemzetőrség megszervezésében, s ab­ban, hogy november első napjaiban Budapesten elhallgattak a fegyverek, és megindult a konszolidáció. A forradalom leverése után emigrációban élt az Egye­sült Államokban, ahol egyetemi tanár lett. Nagy Imre és mártírtársai temetése után hazatért, és független jelöltként indulva bejutott a parlamentbe. Emlékiratai meg­jelentek Magyarországon, tisztelet övezte. Érthetetlennek tűnt az ellene megindult gyűlölködő támadás. Aztán kiderült az in­díték. A forradalom tábornoka, a függet­len országgyűlési képviselő egy szép na­pon bejelentette, hogy átül az SZDSZ- frakcióba. Ezt követően indult meg el­lene a támadás. Most már Király Béla nem a forradalom hőse, hanem egy kar­rierista, foltos életrajzú katona. Azok, akik most támadják, korábban nem ismerték a pályáját? De hisz a cikkekben egyetlen új tény nincs! Megbocsáthatatlan bűne lett, hogy a néphadsereg tábornoka volt. De hát a többi katona forradalmár is ab­ban a seregben szolgált, amely ellen ké­sőbb fegyvert fogott. 1848-49 tábornok mártírjai is a császár katonái voltak! Látom Király tábornokot rezzenéstelen arccal ülni a parlamentben. Nem tudom, mi játszódik le benne. Megjárta a maga kálváriáját, mint annyi sok magyar ember a XX. században. Tipikus magyar sors az övé, buktatókkal, felemelkedésekkel, bu­kásokkal. Da a legfájdalmasabb számára alighanem az, ami most történik vele, kö­rülötte. Szalai Csaba A szörnyű pletyka Előnyös árajánlatokkal egy kisváros­ba a fővárosból albumfényképész érke­zett. Egy ideig nyugodtan nyomogathat­ta gépe billentyűjét, ám egyszer csak híre ment, hogy gyermekcsempészek bízták meg, s az albumokból majd ők nézik ki maguknak a legjobb arcú kisfiúkat és kislányokat. A híresztelés úgy terjedt, mint a ragály, holott a fővárosi fotós csak azt tette, mint több más vidéki kollégája. Gyanússá vált, mert miért is jön „le” vala­ki a fővárosból gyermekeket fényképezni. De máshol is szájról szájra járt már: vi­gyázat, mert az albumfotós külföldi meg­bízásnak tesz eleget, sőt kísérleti célra használják fel a gyermekarcokat. A kis­városban odáig fajult a hisztéria­, hogy jó néhányan a fotózás napján már az iskolá­ba és az óvodába sem engedték el gyer­mekeiket. Aggodalmaikat - úgymond - táplálta a kft. német neve. Az eset több mint elgondolkodtató. A pletyka és a rémhírek országa lettünk. Valakiről valamit kitalálnak, csak hogy szörnyülködhessenek, mert a szörnyülkö­dés egyfajta kielégüléssel jár. A bűnügyi filmek is így hódítanak. S az ember - fő­leg egy hisztérikus, átmeneti állapotban lefedző­ társadalomban - könnyen felül a suttogásnak. A szociológiai okok, már ami a rémhírterjesztést illeti, kézzelfog­hatóak. Az ám, de egészen más tudomá­nyos alapon megérteni, vagy a szeren­csétlen, pórul járt rémhír alanyának meg­élni a kiközösítést. A rémhír ugyanis ki­közösít. S ez már jóvátehetetlen bűn, mert a rémhírrel szemben esetleg csak egy ellenrémhírrel lehetne védekezni, hogy kioltsák egymást.

Next