Hajdú-Bihari Napló, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

1992. JÚNIUS 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 „Két Isten kéne, aki adja, s aki elveszi” Autós barangolás a Tivizig területének vizei mentén­­ Szeghalomtól Tiszalökig Bakó Endre A Tiszántúli Vízügyi Igazga­tóság igazgatója, Beleznai Tibor meghívta a Napló két munka­társát egy kis barangolásra, jár­ják be a Tivizig területének haj­dú-bihari részét Szeghalomtól Tiszalökig. Utunk elsőnek Ván­­csod alá, a kis Körös-főcsator­nához vezetett. A csatorna víz­bősége és a teljesen elektrifikált szivattyútelep korszerűsége egy­aránt a meglepetés erejével ha­tott ránk. Megtudtuk, hogy a bi­hari rész csatornahálózatának ki­építése voltaképpen a Kutas-fő­csatorna vízrendszeréhez kap­csolódik, a kis Körös szivattyú­­telepe a Romániából érkező bel­vizeket emeli át a Berettyóba. Él­mény volt látni a szivattyút né­hány perces működés közben, a víz némelykor így is félelmetes­nek tűnt. Vajon szegény a mi me­gyénk és régiónk vízben? - for­dultunk a kérdéssel az igazga­tóhoz. Válasza így hangzott: az év bi­zonyos szakaszában sok a víz a megyében, más szakaszában ke­vés. Az Alföld ebből a szem­pontból is szeszélyes. Közismert egyébként, hogy megyénket észa­kon a legnagyobb alföldi folyó, a Tisza határolja, míg délen a Sebes-Körös, amelynek vízhoza­ma nyáron minimális. A közbe­eső folyó, a Berettyó, vízben szin­tén szegény. Már a harmincas években megszületett az elgon­dolás, hogy a bővizű Tiszából a Körös völgyébe is juttatni kell öntözővizet. Ezért épült ki a Keleti-főcsatorna öntözőrendsze­rével együtt, amely 96 kilométer hosszan jelentős vízmennyiséget juttat a térségnek, s ebből a kü­lönböző víztározókkal, öntöző­rendszerekkel a megye jelentős részét el lehet öntözővízzel látni. Ugyanez nem mondható el a Berettyó-Sebes-Körös közéről, ahol az öntözési lehetőségek kor­látozottak. Aszály van, száz mil­liméter csapadék hiányzik, a ter­melőüzemek pénzhiány miatt mégis alig igényelnek öntöző­vizet. Váncsodról Komádiba autó­zunk, megnézzük az ottani vízü­gyi raktárt, a Sebes-Köröst, ma­jd a gáton Szeghalomnak vesz­­szük az irányt. A beszélgetés következő témája a vízügyi igaz­gatóság feladata. Az igazgatóság elsősorban az állami főművek üzemeltetésével és karbantar­tásával foglalkozik. Beleznai Ti­bor sorolja a folyókat, csator­nákat, köztük a Káló-csatornát, amely az egész Nyírség belvizeit hozza a Berettyóba. Aztán a Ku­tas-csatorna kerül szóba, amely a Berettyó és Sebes-Körös közén a legnagyobb, ez szintén Ro­mániából hozza a vizet. Szeg­halomban rövidesen ezzel a fo­­lyónyi csatornával is megismer­kedünk. A vízügyi igazgatóság felada­ta az öntözővíz biztosítása aszá­lyos időben, de az árvízvédelem is rá hárul. Szeghalomból Haj­dúszoboszlóra autóztunk, ahol felkerestük az árvízvédelmi rak­tárt. Itt, ebben az aszályos, száraz időben is minden naprakész ál­lapotban várja az esetleges be­vetést. Nem tréfa ez, Magyar­­ország speciális helyzetben van az árvíz-veszélyeztetettség te­kintetében, egyedül Hollandia hasonlatos hozzánk. Az igazgató itt, majd később Tiszalökön tér­képen mutatja, hogy milyen hatalmas területek vannak veszé­­lyeztetve, különösen a Tisza vidékén. Megemlíti, hogy a népi bölcsesség úgy tartja, Magyar­­országon két Isten kéne, az egyik, aki adja a vizet, a másik, aki elveszi. Vagyis, az igazgató­ságnak az árvíz elleni véde­kezésre éppen úgy állandó ké­szenlétben kell lennie, mint az öntözés biztosítására. Sorolja, hogy mi mindent kell megtenni a mentesítés érdekében, ez a folyamat megelőzi az árvíz el­leni védekezést. Ilyen például a vizek állandó mérése, mely a mélységet, a változásokat, a ke­resztmetszet-alakulásokat, a víz­hozamot stb. ellenőrzi. A men­tesítés egy másik fontos része a medrek szabályozása, a töltések kiépítése, illetve karbantartása, hogy meghatározott magassági viszonyok mellett a rendkívüli tavaszi hóolvadásból vagy csa­padékból keletkező árhullá­mokat biztonságosan le tudják vezetni. Amikor ténylegesen ma­­­gas a vízállás vagy jeges ár jön, akkor van szükség árvízvéde­lemre, amely nagy feladatot hárít a vízügyi szolgálatra. Kár, hogy a létszám megcsappant, jelenleg csak a­ közvetlen műszaki irá­nyítást tudja ellátni, a tényleges árvízvédelmi munkába társszer­vezeteket kell bevonnia. Egy víz­ügyi dolgozó ilyenkor öt-tíz főt tud irányítani. Szóba kerülnek régi árvizek, majd a nagy Sárrét vízi birodal­ma. Valaha Debrecent csak Mis­kolcon keresztül lehetett meg­közelíteni. Ujh­áz és Komádi száz évvel ezelőtt még olyan vízjárta terület volt, ahol csónakkal vit­ték a halottat a templomból a temetőbe. De vissza Hajdúszoboszlóra! Azért van itt a központi védelmi raktár, mert a város egyenlő távolságra van a Tiszától, a Hor­­tobágytól, a Berettyótól és a Sebes-Köröstől. Egy százfős szer­vezeti egység, egy műszakilag és fizikailag egyaránt jól kiképzett csapat áll készenlétben mérnö­kök és technikusok vezetésével. Sokan azt gondolják, magam is így voltam vele, hogy a víz­gazdálkodást megoldja maga a természet. Most tapasztaltuk, hogy nem így van, igenis az em­ber beavatkozik a természetbe, ami embernek és természetnek egyaránt hasznára válik. Ezt a f­ondolatot manapság a radikális­örnyezetvédők elvetik.­­ Az ember vagy elfogadja, hogy van műszaki evolúció, vagy pedig csatlakozik a rousseau-i gondolathoz, vissza a természet­hez. Egy ilyen vízben szegény, il­letve árvízveszélyes országban, mint a mienk, elképzelhetetlen, hogy ne legyen tudományosan kidolgozott vízgazdálkodás. Azt kell mondanom, hogy Magyar­­ország a vízügyi-műszaki szür­keállomány tekintetében világ­nagyhatalom. A történelmi múlt­ból elég megemlíteni az Európa­­szerte ismert Tisza-szabályozást és Vásárhelyi Pál nevét. Az ő nyomdokain haladva igyek­szünk minél kevésbé beavat­kozni az élő vizek természetébe, mellőzzük a betoncsatornákat, természetes anyagokkal, a föld­del, a rőzsével, a homokkal bá­nunk, s kihasználjuk a víz építő­romboló erejét, amelynek segít­ségével el tudjuk érni, hogy ideális folyómedrek alakuljanak ki. A vízgazdálkodás a társadal­mi célok szolgálatába állítható - hangsúlyozza Beleznai Tibor. Ebben a pillanatban a legfőbb vízgazdálkodási szempont a lakosság ivóvízzel való ellátása. Aztán a civilizációs ártalmakról beszél, arról, hogy minden ed­diginél magasabb a szennyvizek mennyisége, úgyhogy ma az ország egy nagy szennyvíz-, talajvízrétegen úszik. Az igazgató és minden mun­katársa úgy beszél a vízről, mint a szőlőtermelő a borról. Fegyel­mezett, harminc-negyven évig egy helyben szolgáló emberekkel találkoztunk, akik még ünnep­napon sem hagyhatják el telep­helyüket. Jeges árvízkor, mínusz 10-12 Celsius-fokos hidegben, metsző szélben is eleget kell ten­niük kötelességüknek. Mégis többen vannak apák és fiúk, akik együtt dolgoznak a vízügynél, a fiúk rendszerint magasabb be­osztásban. Ők mindig tudják, hogy mi egy rendelkezésnek a kockázatvállalása és az emberi vonzata. Nem keseríti el őket az sem, hogy a közvélemény egy része azonosságjelet tesz Bős- Nagymaros és a vízügyi szol­gálat közé, mert tudják, hogy munkájuk megítélésének nem ez az emberi-szakmai szem­pontja. A Keleti-főcsatorna „eredete” Tiszalöknél Fotó: Iklódy János TIVIZIG ártéri öblözetei MISKOLCI wagyi 2.70 ‘if­­­is/anagyfalu- Iis/alak 2.79 Hortobágyi @­ily ranc­­y _ 2.88 Berettyóújfalui 2.89 Érmellék A Tivizig ártéri öblözetei, sötéttel a veszélyeztetett területek Szalai Csaba Tisztogatás Váratlanul érkezett a hír: a Dimag Rt., a Csavar- és Húzottáru Rt. egy-két ve­zetőjét letartóztatták. A munkástanács azzal a megalapozott gyanúval fordult a rendőrséghez, hogy a dolgozói érdekelt­ségre hivatkozva áron alul adtak el sok­milliós értékben részvényeket, hogy aztán abból a tűznél legközelebb ülők hatalmas mennyiséget vásárolhassanak, körülbelül 70 millió forintnyit. A nyomozás fogja el­dönteni, hogy milyen lábakon áll ez a gyanú, ám a hír értéke ennél jóval több. Minthogy nem ez az első ilyen rendőrsé­gi eset, úgy tűnik, végre megindult Ma­gyarországon egy áldásos hatású tiszto­gatás. Sajnos, kft.-s élősdiként hemzseg az ál­lami vagyon oszladozó testén jó néhány volt vezér- és nem vezérigazgató. A köz­tes állapotnak alighanem vége. Az volna igazán a természetes, ha ezek a vizs­gálatok nem csupán azért indulnának meg, hogy a munkanélküliek és az elnyo­­morodó munkásság tömegének dühét csillapítsák. Persze az is igaz, hogy ma­napság rengeteg a rágalmazó, így hát a vizsgálatoknak tévedhetetlenül kell az igazságot a felszínre hozni. Ám ezek a kft.-s, privatizációs ügyek olyannyira szö­vevényesek, hogy nyomozó legyen a talpán, aki szálanként kibontja. Épp ezért az is várható, hogy hosszúra nyúlnak majd a vizsgálati fogságok, de ez éppen azt fogja bizonyítani, hogy alaposan utá­najárnak a dolgoknak. Annak idején az MSZMP lebontódásá­­nak utolsó fázisában Grósz Károly meg­próbálkozott a tisztogatással, de csak vakarózás lett belőle. Remélhető, - bár a társadalmi bajok nem ettől gyógyulnak - a felületi kezelés azért haszonnal jár. Egyrészt megnyugszik a felkorbácsolt közvélemény, másrészt valóban elejét vesszük a társadalmi vagyon elsik­­kasztásának, azaz magántulajdonná tör­ténő szennyes átalakulásának. Ehhez - mondjuk ki még egyszer - a jogrend alapján, s nem a római cirkuszok proletár tömegeit kielégítő látványszolgáltatás ürü­gyén az egész ország megtisztult érzés­sel veszi majd tudomásul az ítéleteket. NAPRÓL NAPRA Filep Tibor Nem gyerekjáték Vasárnap déltájban a Bethlen utcán, a belső sávban haladva a Hatvan utcai kereszteződésben lévő lámpa felé, egy motorkerékpár zúgott el mellettem balról, átlépve a záróvonalat. Besorolni már nem tudott, mert előttem is ketten álltak. De nem is akart, hirtelen átvágott jobbra, piros lámpa ide, piros lámpa oda gyorsan elkanyarodott. Nem mondom, kitűnő ja­pán gép volt, elegáns, sportos ruha fe­szült a fiatalemberen. Röviden összeszá­molva legalább három közlekedési sza­bálysértést követett el. Rendőr nem volt, ki tudja merre jár azóta, és merre borzolja a járművezetők idegeit. Persze, neki min­dez játék. Mint ahogyan jó kereseti lehetőségnek, játéknak tűnik a diákok számára a gép­kocsik szélvédő üvegének lemosása. Amint megáll egy autó máris ugrik a kis szemfüles fiúcska mossa, törli az ablakot. Az ember megsajnálja és nem szól sem­mit, hanem ad néhány forintot. Csak hát a fiú hátra sem néz, visszafelé lépked, közben a lámpa vált, s csak a vezető lé­lekjelenlétén múlik, hogy nem történik baleset. A fiúcska először kicsit meg­rémül, de aztán jót nevet társaival. Ahogy nézem, még tízéves sincs! Nem hiszem, hogy csak a pénzért csinálja, hiszen Adi­das cipő van a lábán, és feszül rajta az Adidas póló is. Játék, időtöltés. Nem tu­dom, nem kellene-e szabályozni ezt a divatos „magánvállalkozást”, mert nem kis­gyerekeknek való dolog forgalmas útke­reszteződésekben ugrálni. De említhet­ném az utca közepén történő újságáru­sítást is. Mert ez is zömmel a tizenévesek vadászterülete.

Next