Hajdú-Bihari Napló, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. JÚNIUS 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 „Két Isten kéne, aki adja, s aki elveszi” Autós barangolás a Tivizig területének vizei mentén Szeghalomtól Tiszalökig Bakó Endre A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Beleznai Tibor meghívta a Napló két munkatársát egy kis barangolásra, járják be a Tivizig területének hajdú-bihari részét Szeghalomtól Tiszalökig. Utunk elsőnek Váncsod alá, a kis Körös-főcsatornához vezetett. A csatorna vízbősége és a teljesen elektrifikált szivattyútelep korszerűsége egyaránt a meglepetés erejével hatott ránk. Megtudtuk, hogy a bihari rész csatornahálózatának kiépítése voltaképpen a Kutas-főcsatorna vízrendszeréhez kapcsolódik, a kis Körös szivattyútelepe a Romániából érkező belvizeket emeli át a Berettyóba. Élmény volt látni a szivattyút néhány perces működés közben, a víz némelykor így is félelmetesnek tűnt. Vajon szegény a mi megyénk és régiónk vízben? - fordultunk a kérdéssel az igazgatóhoz. Válasza így hangzott: az év bizonyos szakaszában sok a víz a megyében, más szakaszában kevés. Az Alföld ebből a szempontból is szeszélyes. Közismert egyébként, hogy megyénket északon a legnagyobb alföldi folyó, a Tisza határolja, míg délen a Sebes-Körös, amelynek vízhozama nyáron minimális. A közbeeső folyó, a Berettyó, vízben szintén szegény. Már a harmincas években megszületett az elgondolás, hogy a bővizű Tiszából a Körös völgyébe is juttatni kell öntözővizet. Ezért épült ki a Keleti-főcsatorna öntözőrendszerével együtt, amely 96 kilométer hosszan jelentős vízmennyiséget juttat a térségnek, s ebből a különböző víztározókkal, öntözőrendszerekkel a megye jelentős részét el lehet öntözővízzel látni. Ugyanez nem mondható el a Berettyó-Sebes-Körös közéről, ahol az öntözési lehetőségek korlátozottak. Aszály van, száz milliméter csapadék hiányzik, a termelőüzemek pénzhiány miatt mégis alig igényelnek öntözővizet. Váncsodról Komádiba autózunk, megnézzük az ottani vízügyi raktárt, a Sebes-Köröst, majd a gáton Szeghalomnak veszszük az irányt. A beszélgetés következő témája a vízügyi igazgatóság feladata. Az igazgatóság elsősorban az állami főművek üzemeltetésével és karbantartásával foglalkozik. Beleznai Tibor sorolja a folyókat, csatornákat, köztük a Káló-csatornát, amely az egész Nyírség belvizeit hozza a Berettyóba. Aztán a Kutas-csatorna kerül szóba, amely a Berettyó és Sebes-Körös közén a legnagyobb, ez szintén Romániából hozza a vizet. Szeghalomban rövidesen ezzel a folyónyi csatornával is megismerkedünk. A vízügyi igazgatóság feladata az öntözővíz biztosítása aszályos időben, de az árvízvédelem is rá hárul. Szeghalomból Hajdúszoboszlóra autóztunk, ahol felkerestük az árvízvédelmi raktárt. Itt, ebben az aszályos, száraz időben is minden naprakész állapotban várja az esetleges bevetést. Nem tréfa ez, Magyarország speciális helyzetben van az árvíz-veszélyeztetettség tekintetében, egyedül Hollandia hasonlatos hozzánk. Az igazgató itt, majd később Tiszalökön térképen mutatja, hogy milyen hatalmas területek vannak veszélyeztetve, különösen a Tisza vidékén. Megemlíti, hogy a népi bölcsesség úgy tartja, Magyarországon két Isten kéne, az egyik, aki adja a vizet, a másik, aki elveszi. Vagyis, az igazgatóságnak az árvíz elleni védekezésre éppen úgy állandó készenlétben kell lennie, mint az öntözés biztosítására. Sorolja, hogy mi mindent kell megtenni a mentesítés érdekében, ez a folyamat megelőzi az árvíz elleni védekezést. Ilyen például a vizek állandó mérése, mely a mélységet, a változásokat, a keresztmetszet-alakulásokat, a vízhozamot stb. ellenőrzi. A mentesítés egy másik fontos része a medrek szabályozása, a töltések kiépítése, illetve karbantartása, hogy meghatározott magassági viszonyok mellett a rendkívüli tavaszi hóolvadásból vagy csapadékból keletkező árhullámokat biztonságosan le tudják vezetni. Amikor ténylegesen magas a vízállás vagy jeges ár jön, akkor van szükség árvízvédelemre, amely nagy feladatot hárít a vízügyi szolgálatra. Kár, hogy a létszám megcsappant, jelenleg csak a közvetlen műszaki irányítást tudja ellátni, a tényleges árvízvédelmi munkába társszervezeteket kell bevonnia. Egy vízügyi dolgozó ilyenkor öt-tíz főt tud irányítani. Szóba kerülnek régi árvizek, majd a nagy Sárrét vízi birodalma. Valaha Debrecent csak Miskolcon keresztül lehetett megközelíteni. Ujház és Komádi száz évvel ezelőtt még olyan vízjárta terület volt, ahol csónakkal vitték a halottat a templomból a temetőbe. De vissza Hajdúszoboszlóra! Azért van itt a központi védelmi raktár, mert a város egyenlő távolságra van a Tiszától, a Hortobágytól, a Berettyótól és a Sebes-Köröstől. Egy százfős szervezeti egység, egy műszakilag és fizikailag egyaránt jól kiképzett csapat áll készenlétben mérnökök és technikusok vezetésével. Sokan azt gondolják, magam is így voltam vele, hogy a vízgazdálkodást megoldja maga a természet. Most tapasztaltuk, hogy nem így van, igenis az ember beavatkozik a természetbe, ami embernek és természetnek egyaránt hasznára válik. Ezt a fondolatot manapság a radikálisörnyezetvédők elvetik. Az ember vagy elfogadja, hogy van műszaki evolúció, vagy pedig csatlakozik a rousseau-i gondolathoz, vissza a természethez. Egy ilyen vízben szegény, illetve árvízveszélyes országban, mint a mienk, elképzelhetetlen, hogy ne legyen tudományosan kidolgozott vízgazdálkodás. Azt kell mondanom, hogy Magyarország a vízügyi-műszaki szürkeállomány tekintetében világnagyhatalom. A történelmi múltból elég megemlíteni az Európaszerte ismert Tisza-szabályozást és Vásárhelyi Pál nevét. Az ő nyomdokain haladva igyekszünk minél kevésbé beavatkozni az élő vizek természetébe, mellőzzük a betoncsatornákat, természetes anyagokkal, a földdel, a rőzsével, a homokkal bánunk, s kihasználjuk a víz építőromboló erejét, amelynek segítségével el tudjuk érni, hogy ideális folyómedrek alakuljanak ki. A vízgazdálkodás a társadalmi célok szolgálatába állítható - hangsúlyozza Beleznai Tibor. Ebben a pillanatban a legfőbb vízgazdálkodási szempont a lakosság ivóvízzel való ellátása. Aztán a civilizációs ártalmakról beszél, arról, hogy minden eddiginél magasabb a szennyvizek mennyisége, úgyhogy ma az ország egy nagy szennyvíz-, talajvízrétegen úszik. Az igazgató és minden munkatársa úgy beszél a vízről, mint a szőlőtermelő a borról. Fegyelmezett, harminc-negyven évig egy helyben szolgáló emberekkel találkoztunk, akik még ünnepnapon sem hagyhatják el telephelyüket. Jeges árvízkor, mínusz 10-12 Celsius-fokos hidegben, metsző szélben is eleget kell tenniük kötelességüknek. Mégis többen vannak apák és fiúk, akik együtt dolgoznak a vízügynél, a fiúk rendszerint magasabb beosztásban. Ők mindig tudják, hogy mi egy rendelkezésnek a kockázatvállalása és az emberi vonzata. Nem keseríti el őket az sem, hogy a közvélemény egy része azonosságjelet tesz Bős- Nagymaros és a vízügyi szolgálat közé, mert tudják, hogy munkájuk megítélésének nem ez az emberi-szakmai szempontja. A Keleti-főcsatorna „eredete” Tiszalöknél Fotó: Iklódy János TIVIZIG ártéri öblözetei MISKOLCI wagyi 2.70 ‘ifis/anagyfalu- Iis/alak 2.79 Hortobágyi @ily rancy _ 2.88 Berettyóújfalui 2.89 Érmellék A Tivizig ártéri öblözetei, sötéttel a veszélyeztetett területek Szalai Csaba Tisztogatás Váratlanul érkezett a hír: a Dimag Rt., a Csavar- és Húzottáru Rt. egy-két vezetőjét letartóztatták. A munkástanács azzal a megalapozott gyanúval fordult a rendőrséghez, hogy a dolgozói érdekeltségre hivatkozva áron alul adtak el sokmilliós értékben részvényeket, hogy aztán abból a tűznél legközelebb ülők hatalmas mennyiséget vásárolhassanak, körülbelül 70 millió forintnyit. A nyomozás fogja eldönteni, hogy milyen lábakon áll ez a gyanú, ám a hír értéke ennél jóval több. Minthogy nem ez az első ilyen rendőrségi eset, úgy tűnik, végre megindult Magyarországon egy áldásos hatású tisztogatás. Sajnos, kft.-s élősdiként hemzseg az állami vagyon oszladozó testén jó néhány volt vezér- és nem vezérigazgató. A köztes állapotnak alighanem vége. Az volna igazán a természetes, ha ezek a vizsgálatok nem csupán azért indulnának meg, hogy a munkanélküliek és az elnyomorodó munkásság tömegének dühét csillapítsák. Persze az is igaz, hogy manapság rengeteg a rágalmazó, így hát a vizsgálatoknak tévedhetetlenül kell az igazságot a felszínre hozni. Ám ezek a kft.-s, privatizációs ügyek olyannyira szövevényesek, hogy nyomozó legyen a talpán, aki szálanként kibontja. Épp ezért az is várható, hogy hosszúra nyúlnak majd a vizsgálati fogságok, de ez éppen azt fogja bizonyítani, hogy alaposan utánajárnak a dolgoknak. Annak idején az MSZMP lebontódásának utolsó fázisában Grósz Károly megpróbálkozott a tisztogatással, de csak vakarózás lett belőle. Remélhető, - bár a társadalmi bajok nem ettől gyógyulnak - a felületi kezelés azért haszonnal jár. Egyrészt megnyugszik a felkorbácsolt közvélemény, másrészt valóban elejét vesszük a társadalmi vagyon elsikkasztásának, azaz magántulajdonná történő szennyes átalakulásának. Ehhez - mondjuk ki még egyszer - a jogrend alapján, s nem a római cirkuszok proletár tömegeit kielégítő látványszolgáltatás ürügyén az egész ország megtisztult érzéssel veszi majd tudomásul az ítéleteket. NAPRÓL NAPRA Filep Tibor Nem gyerekjáték Vasárnap déltájban a Bethlen utcán, a belső sávban haladva a Hatvan utcai kereszteződésben lévő lámpa felé, egy motorkerékpár zúgott el mellettem balról, átlépve a záróvonalat. Besorolni már nem tudott, mert előttem is ketten álltak. De nem is akart, hirtelen átvágott jobbra, piros lámpa ide, piros lámpa oda gyorsan elkanyarodott. Nem mondom, kitűnő japán gép volt, elegáns, sportos ruha feszült a fiatalemberen. Röviden összeszámolva legalább három közlekedési szabálysértést követett el. Rendőr nem volt, ki tudja merre jár azóta, és merre borzolja a járművezetők idegeit. Persze, neki mindez játék. Mint ahogyan jó kereseti lehetőségnek, játéknak tűnik a diákok számára a gépkocsik szélvédő üvegének lemosása. Amint megáll egy autó máris ugrik a kis szemfüles fiúcska mossa, törli az ablakot. Az ember megsajnálja és nem szól semmit, hanem ad néhány forintot. Csak hát a fiú hátra sem néz, visszafelé lépked, közben a lámpa vált, s csak a vezető lélekjelenlétén múlik, hogy nem történik baleset. A fiúcska először kicsit megrémül, de aztán jót nevet társaival. Ahogy nézem, még tízéves sincs! Nem hiszem, hogy csak a pénzért csinálja, hiszen Adidas cipő van a lábán, és feszül rajta az Adidas póló is. Játék, időtöltés. Nem tudom, nem kellene-e szabályozni ezt a divatos „magánvállalkozást”, mert nem kisgyerekeknek való dolog forgalmas útkereszteződésekben ugrálni. De említhetném az utca közepén történő újságárusítást is. Mert ez is zömmel a tizenévesek vadászterülete.