Hajdú-Bihari Napló, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
1992. JÚNIUS 22., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Morális kihívás: élet vagy halál A nőknél az öngyilkosság gyakran csak kísérlet, a férfiaknál többnyire halállal végződik D. Karádi Katalin Debrecen (HBN) - Elhatároztam. Tudatosan, előre. Képtelen voltam a gyerekeimre, az unokáimra gondolni, csak az járt a fejemben, hogy meg akarok halni. Nem tudom, hogy ez hogy jött és tulajdonképpen miért, hisz soha életemben nem gondoltam volna, hogy ide jutok. Azt hiszem, az volt a baj, hogy hátrafelé néztem, nem előre. A Bem téri kórház pszichiátriai osztályán a sápadt, törékeny 63 éves asszony önként vállalta, hogy beszélgessünk. Ide kerülnek azok, akik az öngyilkossági kísérletet követően nem tesznek írásbeli nyilatkozatot, hogy nem próbálják meg újra, vagy a lelki állapot, a mély depresszió, esetleg bizonyos elmezavarok miatt továbbra is veszélyben vannak. Segítségre, érzelmi támaszra van szükségük, a gyógyuláshoz vezető út pedig hosszú, olykor reménytelennek tűnik. „Életmérgezés" Beszélgetőtársam most már élni szeretne, túl van a krízisen. De akkor - s kétszer egymás után - csakis a halálra tudott gondolni, nem látott más kiutat. - Nehéz életem volt, negyven keserves év egy olyan házasságban, hogy mindvégig úgy éreztem, nem vagyunk egymáshoz valók. A férjem nagyon ivott, mindig fogadkozott, hogy abbahagyja, de nem tudott megállni. Fiatalon mentem hozzá, az életet jóformán csak a könyvekből ismertem. Nagy fájdalom volt, amikor rádöbbentem, hogy nem fog megváltozni. Nemrégiben elvesztettem, és a halála után csakis a múltra tudtam gondolni. Boldogtalanok voltunk annyi évtizeden át, és mégis együtt éltük le az életünket. Végiggondoltam: istenem, nem volt egy jó napom, minek éljek? Körülbelül egy hónapig érleltem magamban az elhatározást, s amior biztosan tudtam, hogy aznap este megteszem, elküldtem a lányomat, aki nálam volt, menjen haza, pihenjen, biztosan fáradt. Megérezhette, hogy baj van,, egy óra múlva visszajött. Addigra én már bevettem a hatvan Seduxent. Borzalmas lelki tusa volt, ahogy a vizes pohárért, a gyógyszerért nyúltam, újra meg újra visszahúztam a kezemet, de mégis tudtam, hogy megteszem. - Mire gondolt, amikor felébredt? - Sajnáltam, hogy életben maradtam. És két hét múlva megpróbáltam újra. Százhúsz szem udotel, altatók... A gyerekeim megdöbbentek, nem hitték volna, hogy ezt az utat választom, hisz mindig én tartottam „kézben" a családot. Kiss Sándort, a pszichiátriai osztály vezető főorvosát először az öngyilkossági kísérletek hátteréről faggatom. - A szorosabb értelemben vett elmebetegség nincs túlsúlyban, jellemző viszont a depresszív hangulati állapot: minden út bezárult, nincs más megoldás, csak a halál. Meghatározó mozgatórugó az egyén és a közösség apcsolata, hiszen ahol az emberek szorosabb közösségekben élnek, intenzívebb a különböző csoportokhoz való tartozás, ott az öngyilkosság is kevesebb. - Az öngyilkosságok gyakoribb előfordulása köthető-e az életkorhoz, társadalmi rétegekhez, csoportokhoz? - Az utóbbira megbízható adatok nincsenek, ami pedig a kort illeti: az élet utolsó harmadában tapasztalható egyfajta emelkedés. Az egyik legveszélyeztetettebb csoport az alkoholistáké, mert az ital a személyiség erőit felmorzsolja, felszabadítja a destruktív, romboló tényezőket. A fiatal kor is veszélyeztetett, mert válságokkal teletűzdelt folyamat, amíg kialakul az én-tudat, a valahová tartozás érzése. Ha a gyökérkeresés a társadalomban nehezen megy, nincs meg a közösségi háttér, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a fiatal nem tudja önmagát hová sorolni, mint értékes embert, s az életnek számára nincs tétje. Segélykiáltás - Vajon mennyire függ össze a különféle társadalmi tünetekkel az „életmérgezés"? - Azzal mindenképpen összefügg, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben valójában nem működtek a társadalmi közösségek. A régi, demokratikus társadalmakban sokfajta közösség volt, s odatartozni van-hot, egyúttal kapcsolatokat jeentett. Nálunk azonban hosszú ideig csak formális közösségekről lehetett beszélni. Jellemző egyébként az is, hogy az emberek sokféle ideológiához, közösséghez tartozhatnak, netán olyanokhoz, amelyek a társadalom fő áramlataitól eltérnek. A nyugati társadalmakban virágzanak a szekták, most hirtelen nálunk is jellemző lett ez a jelenség. Mindezt el kell fogadni, hisz fontos, hogy sokszínű legyen a kínálat. - Elítéli-e ön szerint az öngyilkosokat a társadalom? - Ez meglehetősen ellentmondásosan nyilvánul meg, mert van egyfajta együttérzés, ugyanakkor - ha morálisan közelítjük meg a kérdést - mindenkinek egy élete, egy lehetősége van, s ha feladja, elveszíti ezt a lehetőséget. Működnie kell tehát egy morális kihívásnak az egyén felé, amely kötelességeket szab. A teherbíró képesség azonban különbözik; a lelki problémákat, a túlságosan sokáig hordozott konfliktusokat nem mindenki tudja feldolgozni. Az öngyilkossági kísérlet egyfajta segítségért kiáltás, amely a nőknél gyakoribb. Ők jobban igénylik a kpcsolatkeresést, míg a férfiaknál erősebb az a beállítottság, hogy senkihez sem lehet fordulni. Vagy megoldja a problémát saját maga, vagy nincs más kiút, mint eldobni az életet. S náluk az öngyilkosság sajnos, többnyire valóban halállal végződik. „Kilátások” Fotó: Iklódy János Szembenálló vélemények a lakástörvény-javaslatról Krecz Tibor Budapest (LLB) A lakástörvény javaslata feletti parlamenti vita első szakasza, a pártok álláspontjának ismertetése után bizonyosnak látszik, hogy az ellentétek túlságosan mélyek, semhogy még a nyáron törvény születhetne. Alábbi írásunk a különböző nézeteket ismerteti az olvasók számára. A lakások és helyiségek bérletére, valamint azok eladására vonatkozó törvényjavaslat elsősorban a nagy lakásvagyonnal rendelkező önkormányzatok, a bérlakásokban lakó városi polgárok számára fontos, s a főváros is hét-nyolc nagyváros életében jelenthet fordulópontot. A javaslat vitájának arcvonalát meghatározza, hogy a törvény tartalma elsősorban a kormánytöbbségen múlik, míg alkalmazásának minden kedvező és kedvezőtlen hatása a parlamentinél jóval nagyobb (néhol döntő) önkormányzati befolyással rendelkező liberális, javarészt szabad demokrata helyi irányító testületeken csapódik le. Ennek figyelembevételével lehet túlságosan tanulságos a lakásjavaslattal kapcsolatos demokrata fórumos és szabad demokrata álláspont öszszevetése. A vitapartnerek között alapvető nézeteltérés mutatkozik annak megítélésében, hogy milyen eredményt lehet várni egy, a lakások eladására és bérletére korlátozódó törvénytől akkor, amikor hiányzik az átfogó lakásgazdálkodási koncepció. Az MDF témafelelőse, az általános vitában vezérszónoka. Sóvágó László azt emelte ki, hogy a sürgető feladatok miatt, nem feledve a koncepció kidolgozását, gyors és szakszerű cselekedetekre - ilyen a mostani javaslat is - van szükség azokon a részterületeken, ahol koncepció nélkül is kedvező hatást lehet várni. A szabad demokrata Pető Iván viszont azt hangsúlyozta, hogy a lakásügyeknek csak egy szeletét öleli fel a kormányjavaslat, s tekintve, hogy a lakásügy nem egyszerűen igazgatási kérdés, hanem fontos szociális elemei is vannak, ezért e törvény végrehajtásától nem várható a lakásproblémák megoldása. Nem mellőzhető Sóvágó László azon véleménye, melyet munkatársunk érdeklődésére a kormányzat lakáskoncepciós terveiről, lehetőségeiről mondott el. A képviselő szerint az általános tervek kidolgozását nem a szándékok hiánya, a kormány lustasága hátráltatja, hanem az államháztartás állapota. Hazánkban a lakásviszonyok terén olyan mértékű szociális problémák várnak megoldásra, melyek mellett szükség van az állam pénzügyi tehervállalására, s mint ismeretes, igencsak korlátozottak a lehetőségek. A lehetséges lakás célú állami támogatási tervek felőli tudakozódásra Sóvágó László annyit árult el, hogy fontolgatják egy állami forrásból táplálkozó lakásfelújítási alap képzését, mely mind a bérlők, mind a tulajdonosok számára hozzáférhető lenne, s természetesen szociális szempontok is szerepelnének az elosztására vonatkozó szabályokban. Az ellenzéki Pető Iván szerint e tervek jelei nem fedezhetők fel a törvényjavaslatban, de ennél lényegesebb a másik kifogása: a mai magyarországi viszonyok között a lakásügyben nem lehet a lovak közé dobni a gyeplőt, azaz az önkormányzatokra és a bérlőkre hárítani minden nehézséget. Az SZDSZ véleménye azon alapul, hogy az önkormányzatok egy általános, állami, társadalmi méretű válsághelyzet megoldására tett erőfeszítések során helyi konfliktusokba kerülhetnek a lakossággal, s ezt nem vállalják fel, ám ezzel megoldatlan marad a lakáshoz jutás, az ingatlankezelés, -felújítás, -építés gondja. A legerőseb kormánypárt képviselője ezzel szemben azt mondja: csodálkozni lehetne azon, hogy a mindig is önálló döntési lehetőséget követelő önkormányzatok miért nem kapnak az alkalmon, s határozzák meg maguk a bérbeadás, valamint a lakáseladás feltételeit. Sóvágó László politikai természetű megjegyzése volt, hogy a zömében liberális többségű önkormányzatok valószínűleg attól tartanak, hogy felelős és szükségszerű döntéseikkel a kormányhoz hasonlóan veszíthetnek táborukból. Szigorú szabályokat kell hozni a jövőbeni érdekek miatt, ezzel viszont elkophat a politikai háttér. A lakások bérletére és elidegenítésére vonatkozó törvényjavaslat általános vitája egyelőre nem jutott olyan szakaszba, hogy az idézettnél konkrétabb érvekre került volna sor. Ebben a helyzetben azonban nem a vita általános volta az igazi probléma, hanem az, hogy ebben az ütemben - tekintve a parlament nyári szünetét is - aligha születik októbernél, novembernél hamarabb törvény. KOMMENTÁR Fazekas Valéria Apró csodák Az épülő panzió kupolás tetőszerkezete az istenáldotta tehetségű építésznek, Makovecz Imrének a munkáira emlékeztet. S ami különösen örömteli, a tulajdonos a vendégfogadó költségeit korábbi vállalkozásának nyereségéből fedezi. Néhány száz méterrel távolabb üzemcsarnok épül, a nyírfákon túl a maszek Tüzép terjeszkedik. Félmillió vállalkozás működik ma már Magyarországon, napról napra nő a tevékeny, kockáztató, szorgos emberek száma. S bár kétségkívül sok teher nyomja az új utakat kereső, bátor embereket, az látnivaló: aki okosan, körültekintően üzletel és sokat dolgozik, az boldogul. Sajnos vannak olyanok is, akik tönkremennek. Németországban élő ismerősöm meséli, ott sem ritka, hogy egy üzletember lehúzni kényszerül a redőnyt. A parlament idei utolsó ülésén várhatóan elfogadja két MDF-es és egy KDNP-s képviselő indítványát, mely szerint csökkentenék - ésszerű ideig - az egyéni vállalkozók tb-terheit. Jelenleg minden huszonegy munkaképes lakosra jut egy vállalkozó, akik az idén már bált is rendeztek, s az elmúlt hét végén lapjuk, a Privát Profit teniszversenyt hirdetett. Jóleső érzéssel figyelem, milyen gyorsan tudott váltani egy réteg. A rendszerváltás minden kínja közepette kisebbfajta csoda az is, amiről Czirják Sándor, az MNB alelnöke beszélt: év végére akár 25 százalékra csökkenhet az infláció, sőt az sem kizárt, hogy jövőre 10-12 százalékra szelídül az inflációs ráta. Ebben talán még azok sem reménykedtek, akik bíztak az Antall-kormányban és szurkoltak sikerének. A vészbaglyok huhogása hál’istennek valótlannak bizonyult az infláció elszabadulásáról. Nem állunk rosszul keményvaluta dolgában sem. Az MNB minapi jelentése szerint a folyó fizetési mérleg többlete elérte a 600 millió dollárt, s ha e tendencia folytatódik, év végére akár egymilliárd is lehet. Az export messze meghaladja az importot, a devizatartalékok elérték az ötmilliárd dollárt. Ez tette lehetővé, hogy a kormány hétszeresére, 350 dollárra növelje a turistaellátmányt. Jó tudni, hogy bekövetkeztek e kisebb csodák, s jó remélni, hogy újabbak is jöhetnek. Ha így folytatódik, az embereket reménytelenséggel és kilátástalansággal riogatok elcsendesedni kényszerülnek. NAPRÓL NAPRA Filep Tibor Szégyen Gyimesi Éva kolozsvári egyetemi tanár támadja Sütő Andrást, mondván az író ifjúkori tévedéseiért érzett lelkiismeretfurdalása miatt dramatizálja most az erdélyi magyarság helyzetét. Minderről Beke Györgynek a rádióban elhangzott jegyzetéből szereztem tudomást, ő válaszolt a Beszélőben megjelent írásra. Megbotránkoztatónak tartom, hogy egy kolozsvári magyar akkor indít támadást a magyar nyelvért és a magyar kisebbség elnyomása ellen idestova két évtizedes harcot vívó Sütő András ellen, amikor Funár polgármester Gyimesi Éva városában magyarellenes intézkedések egész sorát hozza. Akkor, amikor Tőkés László és Sütő András szava messze hangzik. S azt a férfit támadja, aki majdnem életével fizetett a magyar ügy melletti kiállásáért. Lehet, hogy voltak Sütő Andrásnak tévedései, igen, ő is hitt abban sokakkal együtt, hogy a második világháború után nem kap erőre a nacionalizmus. De a sütői életmű - Az anyám könnyű álmot ígér, a Szuzai, mennyegző, Az advent a Hargitán, az Álomkommandó stb. - jajkiáltás a kisebbségben sorvadó magyarságért. Ezt ne tudná az esztéta, az irodalmár? Szégyen, hogy ez az írás megjelent. Sütő Andrást megvédik művei és tettei. Hiszem, hogy Gyimesi Éva még nagyon szégyellni fogja magát a Sütő elleni támadásért.