Hajdú-Bihari Napló, 1992. augusztus (49. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
I 31. hét A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ MELLÉKLETE 1992. augusztus 1., szombat Ha rád száll a füst, láma lehetsz „A világnak abból a szegletéből hozott híreket, amely talán a legkésőbbi korokig a találgatások, észveszejtő babonák, féligazságok és ijesztő mágiák tárházaként rögzült a nyugati emberek tudatában. A rejtelmessé miszticizált Tibet-fogalom talán érthető volt: mintha ezen a tájon nem lennének érvényesek a természettudományok örök törvényei, mintha a varázslat itt a mindennapok valóságává lépett volna elő." (18. oldal) Viktória szelleme „Az Államok polgárainak erkölcsére nagyon szigorú törvények mellett, igen emelkedett szokások is vigyáznak. A pornóáradat, ami minket az öreg kontinensen elöntött, teljesen hiányzik. Nem mondom, hogy nincs meztelenség a címlapon, de ha van, azt be kell csomagolni. A hollywoodi filmipar természetesen centiméterre megtartja a távolságot, ameddig elmehet, és így van ezzel a sajtó is, amelyik nem vállalja a közmegvetést. A meztelenség tilos és szigorúan büntethető." (18. oldal) Szolgadiákok azért ne legyenek Az oktatás újabb kérdőjeleiről a tandíjak bevezetése kapcsán Már nem is rejtegetett titok: 1993 őszétől bevezetik a tandíjakat a közoktatásban. Legalábbis az egyetemeken és a főiskolákon. Ez feltehetően együtt jár majd azzal, hogy a felsőoktatási intézmények kapui szélesre tárulnak, mindenki tanulhat felsőfokon, aki akar. És aki meg tudja fizetni. A tandíjak háttere Ezzel a kormányzati döntéssel nem áll szándékomban vitatkozni. Teljesen egyetértek vele, ha azt a célt akarja szolgálni, hogy a munkájukat hanyagul végző, bukdácsoló, nem tanuló hallgatók anyagilag is bűnhődjenek. Magyarul: aki nem tanul tisztességesen, az fizessen több tandíjat. Elképesztő volt évtizedeken át látni, milyen alacsony szellemi teljesítménnyel jutottak néhányan diplomához, nemcsak hogy ingyen, hanem ösztöndíjak mellett. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni. Ezzel párhuzamosan viszont ki kell dolgozni azt a rendszert, amely érdekeltté teszi a hallgatókat a jó tanulásban. Léteznie kell a tandíjmentesség fogalmának abban az értelemben is, hogy aki igazán tehetséges, kiválóan megfelel az egyetemi követelményeknek, az ne csak tandíjat ne fizessen, hanem kapjon munkájához, fejlődéséhez megfelelő támogatást is. Ösztöndíjat, persze. Éppen ezért át kell alakítani a jelenlegi ösztöndíjrendszert. Mindenekelőtt a végzett munka alapján kell osztani és természetesen annak figyelembevételével, hogy az anyagilag nehéz helyzetben lévők tehetséges gyermekei megkapják a támogatást, anyagi segítséget is. Mert ennek az új, tandíjköteles rendszernek az az óriási veszélye, hogy fennáll a lehetősége a társadalom szellemi kategorizálódásában egy új szelekciónak: a szellemi gyarapodás az anyagi helyzet függvényévé válhat. Segíteni pedig kell Emlékszem a csodára, amikor a mi falunkból először indult el egy lovas szekér, hogy a tokaji állomásra vigye az első diákot, aki magasabb iskolába került, vagy a sárospataki vagy a Debreceni Református Kollégiumba. És tudjuk: a faluban csak egy-két család engedheti meg magának, hogy a gyereke ott tanuljon. Hiába tehetségesebbek mások, a tanulás sokba kerül. Pedig akkor főként az egyházi iskolákban igen komoly tehetségmentő és tehetségvédő munka folyt. Papok és tanítók kilincseltek azért, hogy valamilyen segélyből, támogatásból, akár ingyenes diákként az igazán tehetségesek iskolába kerülhessenek. Csakhogy ez a pedagógustársadalom már nem létezik. Kiöregedett, kihalt. A felnövekedett új pedagógusréteg pedig nem szokott hozzá ahhoz, hogy tehetséges szegény tanítványainak alapítványokért kilincseljen. Nos, hozzá kell szoknia, ha hivatását igazán be akarja tölteni. És meg kell indulnia egy mozgalomnak, amely az egyes iskolatípusok mellett alapítványok, szerződések, ösztöndíjak széles körét teremti meg. Tudjuk például, mennyit adott és áldozott Debrecen városa és annak polgárai azért, hogy a Kollégium fennmaradjon és olyannak maradjon fenn amilyen volt: a legkisebb falvakat Európával összekötő intézménynek. Erre az áldozatkészségre, erre a szellemiségre különösen nagy szükség lesz azután, hogy a bevezetendő tandíjrendszer feltehetően bizonyos rétegek gyerekei elől elzárja a felsőoktatáshoz vezető utat. Mert a kapuk hiába nyílnak ki, hiába törlik el a felvételit, sokkal keserűbb akadályok tornyosulhatnak a diákok egy része előtt. Márpedig a régi kollégiumi rendszerből bizonyosan nem kellene megtartani és felújítani a szolgadiákok intézményét. Nem azért, mert a munka, a másik ember szolgálata szégyen. Hanem mert kizárólag anyagi javak alapján osztályozza az embereket. Ez pedig nem lehet végleges és meghatározó szempont ott, ahol a szellem javait osztják. Rendelettel nem lehet Ezért nem hiszem, hogy a tandíjrendszer bevezetése egyetlen rendelettel elintézhető lenne. (Bár ha egy főiskolát egyetlen tollvonással meg lehet szüntetni, miért ne lehetne megtenni ezt is?) úgy gondolom, a rendelet megalkotása előtt szükséges lenne a társadalom felkészítése az új rendszerre. Szükséges lenne az új támogatási formák kialakítása, a pedagógusok szemléletének átformálása, a tehetségmentes formáinak, feltételeinek biztosítása minden alsóbb szintű iskolatípusban. Naiv vagyok, persze, nem is értek hozzá. Hiszen jószerint krétára sincs pénz az iskolákban, nemhogy igazi tehetségvédelemre. Csakhogy attól félek, ha nem készítjük elő megfelelően a nyitott, ám tandíjköteles egyetemi-főiskolai oktatás bevezetését, az eddigi kontraszelekció helyett egy újat állítunk „rendszerbe". A politikai, származási szempontok helyett most meghatározóvá válnak az anyagi, gazdasági szempontok és olyanfajta társadalmi polarizáció indul meg, megint nem a tehetség hanem másodlagos kritériumok alapján alakítja ki azt a bizonyos szükséges és hiányzó középosztályt. Nem a legtehetségesebbekből épül majd fel, hanem azokból, akiknek stabil anyagi hátterük van (lesz) a gyerekek taníttatásához. Nem vagyok az amerikanizálódás híve. Általában sem, ebben a konkrét esetben sem. Talán mégis érdemes lenne a készülő rendszerbe beépíteni az ottani tapasztalatokat, s olyan képzési formákat, támogatási rendszereket teremteni, szervezni, biztosítani, amelyek szűkítő kényszerszempontok helyett valóban demokratikussá, nyitottá és minden anyagi feltételtől mentessé tehetik a felsőoktatási intézményekben való tanulást. Mindazoknak, akik képességeik és munkájuk alapján erre alkalmasak. A „természetes” szövetségesekről „A debreceni SZDSZ sohasem tudta megbocsátani a Fidesznek, hogy csak a segítségével juthasson kulcsszerephez az ország második legnagyobb városában. A Fidesz által javasolt végrehajtó hatalmon belüli megosztást (szabad demokrata polgármester, két Fideszes és egy MDF-es alpolgármester, a jegyzői poszt nem lehet része pártpolitikai alkuknak), a frakció ezt sohasem fogadta el, s 24 órán belül kétszer is felrúgta a megkötött megállapodást."ö " (19. oldal) „Az én házasságom az én váram” „Kit vennék el? Azt a nőt, akit szeretek. Mindegy, miért szeretem, ha szeretem. De hát ez csak kutyafuttában adott válasz. Egy üveg sört vennék feleségül. Már senkit se vennék el. Nős vagyok. »Nem kell valami öreg feleség! Húszévesnél idősebb ne legyen, a vén halat s a friss húst kedvelem« (Chaucer). Ez a kérdés derült égből a villámcsapás. Nem nősülök." (19. oldal) Zsámbéki képek Fotó: Nagy Gábor