Hajdú-Bihari Napló, 1992. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ILLYÉS GYULA: Félelmetes és varázslatos Láttam rendkívüli lényeket, ember alakban isteni tennivalót végezve - földi erővel mennybeli harmónián szorgoskodva közöttünk. Mások, ugyancsak, akár mi: halandók, jellemet és szépséget hordoztak rendkívülit, ilyenmód égbelit, itt lent. Szólhattam, anyanyelvemen is, velük és, mert férfiak és nők ugyanúgy rendeltettek e sorsra: volt, aki ágyamban nyúlt el pihenőre, kitárván testét, egyszerűen s feje vállamon ébredt, majd éppoly köznapian konyakot töltött, megfőzte a kávét, nem sejtvén maga sem bizonyára, hogy: ki, mi ő? Vagy nem leplezhetvén le magát, ahogy ők sem. Ábrahám angyalai... Félelmetes is, de néha varázslatos is volt élni. Veszélyes hitves Nem könyörületes hölgy a szabadság. A szabadság: jóllakhatatlan farkasanya. Az a hétszájú Szörny, mely kap minél többet, nyelne egyre többet. Az az olajtűz, mely olajtól égve olajért lángol, mint a féltékeny szerelem; az a szertelen, mely világrajöttekor emberevő még. Szülő- és gyermek-evő a szabadság; mindenfaló, tisztátlanul akár, mint az emle és a szerelem, (kinőve már tejkorszakukból.) Őrizkedjen is hát, áld tudja: nem adssza-nesze jog a szomj a szabadságra, s szerelemre, a tisztítva is szennyezőkre, a szennyezőn is tisztítókra! Választanod kellene hát (ha kapnál választást, férfi szív) hogy örökös lánglobogásban élsz-e vele vagy fölszarvaz az első sihederrel. Veszélyes hitves a szabadság: ő ledurrant, ha megcsalod. De te, te, ősz fővel is... Civódva követlek, vadóc leány. Becsüld meg, koszorúval síromat, özvegyem, örök szűz. Omlás előtt Az ősök, kik mögötted álltak, leomlanak. Mikhez hátad vetetted, ledőlnek a falak. Állsz ember vagy magadban. Dagály moraja nő. Árad az irgalmatlan, emberevő jövő. Ott, ott elöl - s nem hátul - tombol a pusztulás. Csibe sír, kanca száguld. Állsz. Vársz. Nincs tenni más. Fekete-fehér Utálom, persze, hogy amire tegnap azt mondtam, hogy fekete, ma azt mondom, fehér. Undorító köpönyegcsere. Hajam, a tegnap még fekete, idenézz, fehér. Ki velem így beszél, vele beszélj -hogy szótartás, meg becsület! Vagy számold, ha tudod, hány okmánylevelet szaggat szét - micsoda név hitelével! - s dob a szél seprűinek, odanézz, csak egyetlen egy fáról csak egyetlen év! KULTÚRA 1992. OKTÓBER 31., SZOMBAT Illyés Gyula megítélése a múló időben Az író, költő, drámaszerző és esszéista november 2-án, hétfőn lenne kilencvenesztendős. Az évforduló alkalmából arra voltunk kíváncsiak (Arany Lajos és Erdei Sándor), hogyan változik az időben a huszadik század mindenképpen jelentős alkotójának megítélése. Az idős Illyést nagy tisztelet övezte, ám halála után egyre szaporodnak azok, akik tépkedik a nimbuszt. Néhány irodalomtörténésznek föltettük a következő öt-öt kérdést, hogy a válaszok segítsenek az eligazodásban. 1. A magyar irodalom meghatározó nagy értékei között tartja-e számon Illyés életművét? 2. Mely írói műfaját (műfajait), illetve mely konkrét alkotását (alkotásait) érzi a legmaradandóbb értékűsésnek? 3. Melyiket (melyeket) ajánlja feltétlenül elolvasásra az ifjúságnak, az Illyéssel most ismerkedő tizenéveseknek? 4. Hogyan értékeli Illyésnek a volt pártállami hatalomhoz való viszonyulását? (Amelynek egyes vonatkozásai okán számos támadás érteéri halála után.) 5. Az életmű az ön megítélése szerint miben hozott leginkább újat a magyar irodalom számára? Bertha Zoltán 1. Természetesen igen. S kevésbé meglepővé is csak akkor válik számomra a kérdés, ha Magyarország kulturális, szellemi identitás- és talajvesztésének történelmi folyamatára gondolok, amelyben egyáltalán felmerülhet. 2. Talán a drámák, az esszék, a prózai művek az elsődlegesek, de ez mindenképpen szubjektív ízlésen alapuló, s a szintén korszakos rangú lírai életművel szemben esetleg méltatlannak is látszó értékítélet. A Fáklyaláng, a Kegyenc, a Puszták népe, az Egy mondat a zsarnokságról, a Bartók és a többi mellett nekem különösen jelentős a Tiszták: a kollektív pusztulás erkölcsfilozófiai távlatú, megrendítő, katartikus megjelenítése. 3. A Petőfi Sándort elsősorban, de más szociografikus, leíró, tárgyias darabokat (prózát, verset, eszszét) is ajánlanék - magyarsággondokkal (nyelv, nép, megmaradás stb.) jellegzetesen foglalkozók közül: Magyarok, Ki a magyar, Két kéz, Válasz Herdernek és Adynak, s másokat a Hajszálgyökerek, az Iránytűvel, a Szellem és erőszak gyűjteményeiből. 4. A még merészebb vagy demonstratívabb politikai kiállást valóban többen hiányolták, illetve igényelték volna tőle. Ma már azonban mindez legfeljebb az irodalomtörténet perifériájához tartozik. A személyiség és a hatalom konfliktushelyzeteiben a demokratikus lelkűlét és gondolkodás támaszait tökéletesen maradandó formában nyerhetjük alkotásainak morális üzeneteiből. 5. A nemzeti sorsirodalomban felhalmozódott etikai és közösségi problémák újabb szintézisét ő némileg másfajta hangvételben, „franciásan", könnyedebb, áttetszőbb, villódzóbb racionalitással és olykor modernebbül nyugtalan - bár klasszikus (neoklasszicista?) tisztaságú intellektualitással teremtette meg. Bitskey István 1. írói teljesítmények nagyságát egzakt módon, számszerűen mérni nem lehet, a vélemény szükségszerűen szubjektív. Ezt vállalva mondom, hogy Illyés életművét irodalmunk kiemelkedő értékeként tartom számon, őt az utóbbi fél évszázad öt legjelentősebb írója közé sorolom. 2. Noha a prózában és a drámában is maradandót alkotott, én mégis a lírikust értékelem legtöbbre. Számomra legkedvesebb A reformáció genfi emlékműve előtt című verse, nem véletlen, hogy ebből való idézetet választottam könyvem mottójául 1978-ban. 3. Néhány prózai műve (Puszták népe, Magyarok) és néhány verse (Koszorú, Egy mondat a zsarnokságról, Bartók) nézetem szerint szervesen hozzá kell hogy tartozzon a magyar középiskolások olvasmányanyagához, ezek elolvasását javaslom. 4. „Van jó kompromisszum" - írta Illyés, s én ebben igazat adok neki. A pártállam idején sok tekintetben szemben állt a hatalommal, s a történelem végül őt igazolta. A hallgatás vagy a nyílt konfrontáció egyaránt a lehetséges etikus magatartásformák közé tartozott, számomra mégis rokonszenvesebb az okos és becsületes kompromisszum, amely értékek megőrzésére és teremtésére adott neki lehetőséget. Szegényebbek lennénk, ha nem ezt az utat választotta volna. 5. Példaszerűnek tartom Illyés életművében európaiság és magyarság ötvözetét, természetes szintézisét. A francia nyelv és kultúra mély ismerete, széles körű világirodalmi tájékozottsága, magas szintű műfordítói teljesítménye mellett is magyar szemmel figyelte az életet, magyarként vált korszerű európai gondolkodóvá. Görömbei András 1. Igen, természetesen. 2. Mindegyik műfajában alkotott maradandót, s gazdag életművéből minden kor, minden egyén mást tart majd igazi értéknek. Én most regényei közül a Puszták népét, drámái közül a Kegyencet és a Tisztákat, versei közül az Egy mondat a zsarnokságról címűt, a Bartókot és a Koszorút, esszéi közül a Válasz Herdernek és Adynak címűt tartom a legfontosabbaknak, de mikor ezt így leírom, szégyenkezem is a hiányok miatt, hiszen minden ilyen kiválasztás nagyon esetleges. 3. Az egészen „kezdőknek" a Három öreg című elbeszélő költeményét, a Nem menekülhetsz, Kacsalábon forgó vár és a Szekszárd felé című verseit ajánlom. Másoknak pedig a 2. kérdésre adott válaszomban megjelölt műveket is. 4. Nem szeretek ilyen dolgokban ítélkezni. Mert ez nagyon könnyű - különösen utólag. Mérvadónak tekintem Nagy Gáspár barátom tíz esztendővel ezelőtt Kodály és Illyés ünnepére írt versének (Három megjegyzés - egy válasz) sorait: „És ha valamit hiányolnak / a hirtelen erősek / az olykor-bátrak?!... / majd figyelem őket / mikor az idő átrak / vállukra is / szívük fölé / száz tonnákat!" 5. A tárgyszerű szemléletességet, pontos valóságlátást könyörtelen racionalizmussal kapcsolta össze, s illúziók nélkül is, ám hatalmas kultúra birtokában életérdekű művészetet teremtett. Kiss Tamás Illyés Gyula életművét oly meghatározó nemzeti szellemi értékünknek tartom, hogy legnagyobbjaink értékrendjében láttam, ismertem még életében is. Idestova tíz éve álltam koporsójánál, s ő még ma is publikál, naponta él izgalmas naplójegyzeteiben: ott ül írógépe mellett, így vagyok vele. Versben, prózában egy értékszinten alkotott. Verseskönyvei közül a Kézfogásokat emelném ki. Egyes versei közül a Hősökről beszélek, az Ifjúság, és Egy mondat a zsarnokságról vált véremmé. Prózájából a Puszták népe és a Hunok Párizsban. Nagyon szűkmarkúan mértem persze, és elfogultan, így az ifjúságnak, a műveivel most ismerkedőknek feltétlenül az összes verseit és összes prózai köteteit ajánlom, tetszés szerint és válogatás nélkül. Illyés Gyulával személyes kapcsolatban voltam, műveit jórészt még folyóiratokban első közlésben kaptam, személyiségének őszinteségéről, nemzeti érzésének, emberi tartásának egyenességéről, mélységéről sosem voltak kétségeim. A volt „pártállami hatalomhoz" való „viszonya" sem problematikus. Nem ő, hanem a hatalom próbált ő hozzá simulni. A Válasz köréhez tartozván (1946-49) meggyőződtem róla, hogy szakított nyugati ifjúmunkás-mozgalmi múltjával, egész súlyával látta a nemzetre, s jövőjére rászakadt nagy veszélyt. Ma sem döntöttem el, hogy írófejedelemnek vagy fejedelmi diplomatának volt-e nagyobb. Ez az ő Bethlen Gábor-i diplomáciája hallgató írótársait - még Németh Lászlót is - megtévesztette egy ideig. 1956 és az 1951-ben írt Egy mondat a zsarnokságról című verse, ez a világirodalmi remek őt igazolta. De igazolja egész művészete, amelyben egy sor romlandó anyag sincs. Az, hogy ma támadják, abból ered, hogy nem ismerik, nem szeretik őt. Másrészt ma a támadások idejét éljük, s nemcsak politikai árnyékú szobrokat döntögetünk, hanem építő, nagy személyiségeink sírjeleit is. Ilyen időket élünk, elveszőben van, kaotikussá vált értékrendünk, köd ül szemünk fényén, fülünkben az ízetlenség kemény rockzaja dübörög. Mindez azonban időleges, majd elül, az ülyési életmű él, önerősítő hatalommal. Szuromi Lajos Illyés Gyula már életében klaszszikus nagysága volt irodalmunknak. Ezt még a változatos politikai időszakok sem merték kétségbe vonni. Életműve emberi és művészi dokumentum. Teljes körben gondolkodott, viaskodott: nép, nemzet, emberiség harmóniáját kereste, a való világban folyvást megtöretve, ezt az összhangot építgette makacs hittel a messzi jövendőnek, mert tudta, hogy ez is emberi, tehát lehetséges. Egyetlen etalont ismert, az ember lényegét jelentő egyszerű, nemes erkölcsiséget, a bennünk lakozó istenséget hitelesítő mérceként. Ábrándjairól tudta, hogy nem utópiák, gyakorta zárt lelki magányában is erőt adott neki hite az emberiség emberségében. Műnemek, műfajok tekintetében is teljességet célzott, líra, dráma, epika egyaránt nyert tőle maradandó műveket. Nemzeti történelmünk látván látható kegyetlen kálváriáját tiszta szavaival úgy segített átélni és elviselni, hogy megalkuvás nélkül mentette át népünk nemzetünk emberi önérzetét, tisztességét, értékét. A tébolyig sodort botorkáló lelkes néma bánatát szólaltatta meg, feloldva az árvaság bénító élményét, az emberi helytállásról sugárzóan hirdetve: megéri! Petőfi Sándor, A puszták népe, Malom a Séden - Esti dal, A panasz vigasza, A korosztály behajózása, Egy mondat a zsarnokságról, Bartók, Nem menekülhetsz, A reformáció genfi emlékműve előtt sorolhatnánk a műveket vég nélkül. A válogatás iskolás kényszer, szükséges szemelvények csupán a vox humana életművéből. Illyés Gyula klasszikus íróinkköltőink sorában a szolgáló hivatás méltó folytatója. Petőfi radikális igazmondását ötvözi Arany János életbölcsességével, a hűséget a türelemmel - ez számomra az életmű eleven újszerűsége. Szinte a lehetetlennel birkózott, példaszerűen. A pártállam idején is. Remélem, tudom, hogy a méltó utókor hálájára, köszönetére árnyék nem borul. Tamás Attila 1. Igen. 2. Költészetének legjobb alkotásait, prózájából a Puszták népét és a Kháron ladikjánt. 3. Nem tartom jellegzetesen a tizenévesek írójának, nem is ismerem a mai tizenéveseket, aki azonban komolyan érdeklődik egy kiemelkedő életmű iránt, bizonyára tizenévesként is talál a maga számára jelentőset az életművében. 4. A pártállam okosabb képviselői (amikor lehetőségük nyílt rá) ismételten igyekeztek őt a maguk oldalára állítani, figyelembe véve országos és nemzetközi tekintélyét felhasználva szocialista múltjából adódó személyes kapcsolatait is. Illyést írásműveiben az igazság kimondásának elemi erői ösztönözték és irányították, ha azonban esélyt látott jó ügyek eredményes szolgálatára (értékes emberek börtönből kiszabadítása, munkahelyi elbocsátások, kitelepítések, fogolyelhurcolások megakadályozása, intézmények létesítése, folyóirat támogatása, nemzetközi kapcsolatok ápolása stb.), társadalmi kapcsolatainak síkján ismételten bizonyos engedmények tételére is kész volt. (A segítést sokan el is várták tőle.) Nem volt még olyan ember, aki számára megadatott volna kizárólag jó kompromisszumok kötésének a lehetősége. 5. Erre nem tudok röviden válaszolni. (Számos vonatkozásban hozott újat, viszont nem elsősorban újítóként értékes a szerepe.) Illyés Gyula (1902. november 2.-1983. április 15.)