Hajdú-Bihari Napló, 1992. december (49. évfolyam, 283-306. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. DECEMBER 19., SZOMBAT KÖNNYŰ HASÁBOK, HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 Tényleg valami más Gurbán György Meglepetésben lesz része annak a rockze­nerajongónak, aki úgy ismerkedik az August Förster Reservation debütáló albumával, hogy koncerten még nem hallotta a zenekart. A debreceni csapat ugyanis a ma oly divatos és mindent elöntő „brutálmetál" világában merész vállalkozásra adta a fejét. Arra, hogy életre kelti a hard rock azon kiveszőlésben lévő „ősbölényét", amit ma már csak féltve őrzött archív Deep Purple- és Uriah Heep­­felvételeken hallgathatnak a vájt fülűek. Ezen szándékukat mindjárt - ahogy illik - az első dm- és programadó „Valami másá­ban kifejezésre is juttatják, s a dal egyfajta zenei névjegynek tekinthető. A magamfajta sok decibelt megélt „rockfülű" mindjárt meg is állapíthatja: nagyon is jólesik hallgatni a trash metal földbe döngölő hangzása után a Hammond-orgonát, az időnként fel-felbuk­­kanó tetten, szépen szóló kórust s a szim­fonikusokat. A zenekar tehát fölöttébb ma­gasra teszi azt a bizonyos lécet, ám - minő öröm ezt leírni - át is képes ugorni azt, a „játékosok" mindegyike érti, érzi a műfajt, ismeri mesterfogásait. Az állítás alátámasz­tására úgyszólván bármelyik dal idecitálható lenne. Mint a klasszikus hardrock-ritmusú Gyújtsd meg a hajam és a Salvador Dalt vagy a sodró lendületű Mindennap vége. A Hív egy hang és a Félelem egyértelmű Uriah Heep-hatást hordoz magán, míg az Igaz­hazug dalt az ötletes billentyűsjáték emeli meg. A slágergyanús Mocskos óráknak jó esélye van arra, hogy az országos listák élvonalába juttassa a zenekart. A legigénye­sebben kidolgozott dal azonban a Kié lesz a trón?, mely a legsokrétűbb, legváltozatosabb szerzemény mind a zene, mind a szöveg te­kintetében. S ha már a strófákról szó esett, örömmel megállapítható az is, hogy a szö­vegek jobbak a sokévi átlagnál, különösen akkor, ha jóindulatúan eltekintünk a kis számban előforduló „a szerelem mindennél többet ér / a szerelem örökre él" jellegű köz­helyektől. Igazán figyelemre méltó alkotás tehát az August Förster Reservation első lemeze, mely biztató lehet a jövőre nézve. Azonban csak akkor futhatják be a nekik kijáró ívet, ha meg tudják tartani az eredeti tehetségű énekes frontembert, Perjés Pétert, ha nem szippant­ja be őt - felfigyelvén rá - valamelyik fővá­rosi „nagyhal", s ha sikerül elegendő pénzt szerezniük önmaguk megfelelő futtatásához. Mi mindenesetre reméljük a legjobbakat, érdeklődéssel várván a folytatást. Mert hogy ki hány pénzt ér valójában, az ebben a mű­fajban mindig a második nagylemeznél mérhető meg igazán... ­ Aurórarutin Debrecen (HBN - v. f.) - Jó másfél éves késéssel, de megjelent az Auróra együttes második nagylemeze. Az új albumot no­vemberben mutatták be a debreceni közön­ségnek. A koncert előkészülete nyugodt hangu­latban folyt, buli előtt egy órával a hangtech­nikus elmélyülten képeslapokat írt a keve­rőpult mellett, Gerbovits Tamás menedzser azzal szórakoztatta a társaságot, hogy fo­gadásokat k­ötött a nézők számát illetően. Látszik, hogy az Auróra az egyik legtöbbet koncertező hazai zenekar, nekik 15-20 perc is elegendő a „beállásra". Talán Pólyák, a trió dobosa volt némiképp feszült, szülés előtt ál­ló feleségéért aggódott. Különösebb csúszás nélkül állt színpadra a Lies nevű előzenekar, hogy bemelegítsék a szépszámú közönséget. A fiatal debreceni zenekar egyébként áprilisra ígért nagyle­meze, kazettája és CD-je (!) megjelenését. Legalábbis ez volt olvasható azon a szép kivitelű szórólapon, melyet a koncert előtt adtak. Rövid átszerelés után lépett színpadra az Auróra. Műsoruk első részében az új lemez dalait játszották, de hallható volt az előző al­bumról (Viszlát, Iván) is néhány dal. A leg­sikeresebb blokknak azonban az 1988-as kazettán található dalok (Közvetítő, Rock and roll, Anarchia...) bizonyultak. Vigi és társai szinte lélegzetvételhez sem engedte a lelkes közönséget, gyors egymásutánban következ­tek a 2-3 perces Auróra-slágerek. Az új al­bumról valószínűleg a Munkanélküliek dala lesz a legnagyobb siker, ezt a szerzeményt szinte egy emberként énekelték Vigivel. Félő, hogy ez a dal még sokáig aktuális lesz. A szokásos ráadások közül ezen az estén sem maradt el egy korai Sex Pistols-nóta. Nem tetszett neki a Riese új ideológiája Debrecen (HBN - v. f.) - A Rock­legendák Debrecenben címmel megrendezett koncerten találkoz­hattunk Pálmai Zoltán dobossal. Híres zenekarokban játszhatott eddigi pályafutása alatt, hogy csak a legnagyobbakat említsük: P. Mobil, Hobo Blues Band, P. Box, s nem is olyan régen a Beat­­ricét erősítette. - Mivel foglalkozol mostanában? - Hivatalosan egy cukrászdá­ban dolgozom. - És mint zenész? - Mindenhol szívesen játszom, mindent szívesen játszom, csak ne a politika legyen a mozgatórugó­ja. - A Beatricéból való távozásodnak is ez volt az oka? - Megváltozott ott minden, megváltozott Feró, megváltozott a Feró körüli összes tényező, ami három évvel ezelőtt még szim­patikus volt. Nagy Feró bement egy utcába, amibe Lugossy László (a Beatrice volt gitárosa) és én nem voltunk hajlandó bekísérni, mert az az utca nem a mi utcánk. Egyébként Ferót én a mai napig nagyon tehetséges embernek tar­tom, nagyon tisztelem a zenészt benne, azt az intuitív embert, akit tényleg a világ bármely pont­ján le lehet dobni túlélőzacskó nélkül. - A mai estén együtt játszhattál ré­gi társaiddal, Cserháti Istvánnal, Tunyogi Péterrel, Kékesi Lászlóval. Hogy érzed, érezted magad a szín­padon? - Nagyon jól, ezeket a számokat ezerkilencszázhetven-valameny­­nyiben kezdtük el játszani, mikor neked sem volt CD-d, nekem se, sőt még lemezjátszóm se volt, de egy kazettás decket már láttam. Fényképről. Szóval régi dolgok ezek, jólesett ezeket a dalokat egy kicsit leporolni, megmutatni a mai tizenéveseknek. - Az utóbbi időben az Aladin és a Skodalámpa zenekarban is fellelhető vagy. Ez hosszabb távú kapcsolat lesz? - Remélem, igen. Nagyon tehet­séges emberekről van szó, Boncz Géza nem akárki, Nádas Gyuri úgyszintén nem. Remek érzés ve­lük dolgozni. Tisztességesek és szerények. A humorukat pedig nem kell bemutatni. A Forgószél hozta vissza Budapest (HBN)­­ Hat év után is­mét önálló, új dalokat felvonultató lemezzel és kazettával jelentkezett a népszerű énekesnő, Kovács Kati. Mi volt a távolmaradás oka? Az a sajnálatos tény, hogy az énekesnő nem talált magának megfelelő partnert, azaz alkotótársat, aki hozzáillő dalszövegeket írt volna. Az új dalok szövegírója Vilmányi Gábor, a Manhattan együttes frontembere, szerzőként szerepel még Koncz Tibor és Holló József is. Kovács Kati levélcíme: 1538 Bu­dapest 114., pf. 542. Ha angolszásznak születik, ma talán ismeri a fél világ Egy év a rapőrületnek Zavoda Judit Tünde Debrecen (HBN) - A könnyű­zenében földmozgás volt észlel­hető a RAP-ülők érkezésekor. Három profi fiú alakított egy csa­patot. Berkes, Geszti és Michel fürödnek a sikerben. Egy beszél­getésünk alkalmával „tollvégre kaptam" a válaszaikat. - Ki milyen posztot tölt be a csapatban? - MC. Gesztenye (szöveg­mondó kisiparos), Berkes T. Boy (szinte­tizátoros), Michel de Lux (dob). - Milyen volt a lemez fogad­tatása, kik segítettek idáig eljutni? - A Magneoton segítségével került az albumunk szeptembertől az üzletekbe, jeles előadóink az al­bumon Somló Tamás, Szulák Andrea, XL Sisters és Friderikusz Sándor. Profi táncosokkal - és nem utolsósorban - szupermű­sorral is dicsekedhetünk - mond­ta el egy szuszra Gesztenye. - Albumotokon több a sláger­gyanús dal. - Igen, több is felkerült a slá­gerlistára - felel Michel­­, mint például: Zúg a Volga, Áj láv­­u, Partyzóna, Kék RAPszódia, Nem­­ber one, Szívzuhogás (ez az utób­bi dal irodalmunk nagyjaitól lett összeválogatva). - Meddig óhajtatok a discók­­ban, a slágerlistákon csillogni? - Egy évet adok magamnak és a csapatnak, utána mindent abba­hagyok, és ígérem, ez maradandó lesz... - felel­­eszti. létfőApUM Szikora Róbert társasága mostanában A Sex Action együttes egy „dögös” beállásban A Pál Utcai Fiúk és az ő hölgyük Egy lap azoknak, akiket nem a pletyka vonz Váradi Ferenc Miskolc (HBN) - Valószínűleg Magyarország egyik legfiatalabb főszerkesztője Himer Bertalan (28 éves), aki a nyár közepétől havonta megjelenő Rockinformot létrehozta. - Milyen megfontolásból született a lap?­ - Úgy éreztük, láttuk, hogy a hazai sajtópiacon nem lehet olyan újsággal találkozni, amelyik a rockzenével átfogóan foglalkozna. Szükségesnek tartottuk egy ilyen lap jelenlétét. - Voltak-e nehézségeitek az in­dulásnál? - Hihetetlenül kemény körül­mények között indult el az újság. Az első szám megjelenése előtt még úgy tűnt, hogy biztos anyagi bázissal tudunk színre lépni egy szponzor jóvoltából, aki, amikor szerződéskötésre került a sor, visszalépett. Egy álmenedzser is ígéretet tett arra, hogy szponzo­rokat kerít, vagy - mint kiadó - banki kölcsönt vesz fel. Ezt az ígéretét nem tartotta be, így egyet­len forint nélkül kezdtük el az újságot készíteni. A nehézségeket az is fokozta, hogy az egyetlen - országos - hazai hírlapterjesztő szerv, a Hírker a megjelenést kö­vető harmadik hónapban fizet az eladott példányok után. Tehát a júliusit októberben fizették ki. Ezek után reklámra már nem tud­tunk költeni, ha valamelyik televí­ziós vagy rádiós műsorban, eset­leg újságban szerepeltünk, az ki­zárólag a szimpátiának volt kö­szönhető. Szerencsére vannak még emberek, akik önzetlenül is képe­sek segíteni.­­ A Rockinform tízezer példány­számban jelenik meg országos ter­jesztéssel. A szerkesztőség Miskolcon van, az igazán nagy koncertek Bu­dapesten. Gondolom, sokat kell utaz­gatnotok ahhoz, hogy az olvasókat minél több hírrel, riporttal lássátok el. - Sokan tévesen hiszik azt, hogy a lap csak miskolci, ez abból adód­hat, hogy hazánkban még nem volt olyan országos zenei kiad­vány, amit vidéken szerkesztettek volna. Bátran mondhatom, hogy bárki, aki egyszer is fellapozza a Rockinformot, nem fogja azt ta­pasztalni, hogy erre a területre ori­entálódna az újság. Jól kiépített tudósítói hálózatunk van, Buda­pesten öt munkatársunk dolgozik, ezenkívül más nagyobb városok­ban is vannak kollégáink. A fon­tosabb eseményekre mindig el­utazunk, ez fárasztó, de az olva­sóinkat minél szélesebb körben szeretnénk informálni.­­ Hogy látod a Rockinform jövőjét? - Nem látom túl optimistán a helyzetünket, lehet, hogy 5-10 év múlva jókat fogunk nevetni a mostani állapoton, de jelen pil­lanatban ez elég meredeknek lát­szik. Hihetetlen, hogy pénz nélkül még tudunk létezni, és az sem mindennapi, hogy Totyik Róbert kollégámmal ketten (!) visszük vállunkon a gondokat. Akik eddig írtak a lapba, nem honoráriumért dolgoztak, hanem a lap fennma­radásáért. Ezért nagyon hálás va­gyok mindegyiküknek. Mindezek ellenére bízom abban, hogy Ma­gyarországon van egy olyan réteg - ha nem túl nagy létszámú is -, amelyiket nem csak a pletyka és a körítés érdekli, hanem maga a rockzene. Ha ezek az emberek rá­találnak az újságunkra, nyert ügyünk van.

Next