Hajdú-Bihari Napló, 1992. december (49. évfolyam, 283-306. szám)
1992-12-19 / 299. szám
1992. DECEMBER 19., SZOMBAT KÖNNYŰ HASÁBOK, HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 Tényleg valami más Gurbán György Meglepetésben lesz része annak a rockzenerajongónak, aki úgy ismerkedik az August Förster Reservation debütáló albumával, hogy koncerten még nem hallotta a zenekart. A debreceni csapat ugyanis a ma oly divatos és mindent elöntő „brutálmetál" világában merész vállalkozásra adta a fejét. Arra, hogy életre kelti a hard rock azon kiveszőlésben lévő „ősbölényét", amit ma már csak féltve őrzött archív Deep Purple- és Uriah Heepfelvételeken hallgathatnak a vájt fülűek. Ezen szándékukat mindjárt - ahogy illik - az első dm- és programadó „Valami másában kifejezésre is juttatják, s a dal egyfajta zenei névjegynek tekinthető. A magamfajta sok decibelt megélt „rockfülű" mindjárt meg is állapíthatja: nagyon is jólesik hallgatni a trash metal földbe döngölő hangzása után a Hammond-orgonát, az időnként fel-felbukkanó tetten, szépen szóló kórust s a szimfonikusokat. A zenekar tehát fölöttébb magasra teszi azt a bizonyos lécet, ám - minő öröm ezt leírni - át is képes ugorni azt, a „játékosok" mindegyike érti, érzi a műfajt, ismeri mesterfogásait. Az állítás alátámasztására úgyszólván bármelyik dal idecitálható lenne. Mint a klasszikus hardrock-ritmusú Gyújtsd meg a hajam és a Salvador Dalt vagy a sodró lendületű Mindennap vége. A Hív egy hang és a Félelem egyértelmű Uriah Heep-hatást hordoz magán, míg az Igazhazug dalt az ötletes billentyűsjáték emeli meg. A slágergyanús Mocskos óráknak jó esélye van arra, hogy az országos listák élvonalába juttassa a zenekart. A legigényesebben kidolgozott dal azonban a Kié lesz a trón?, mely a legsokrétűbb, legváltozatosabb szerzemény mind a zene, mind a szöveg tekintetében. S ha már a strófákról szó esett, örömmel megállapítható az is, hogy a szövegek jobbak a sokévi átlagnál, különösen akkor, ha jóindulatúan eltekintünk a kis számban előforduló „a szerelem mindennél többet ér / a szerelem örökre él" jellegű közhelyektől. Igazán figyelemre méltó alkotás tehát az August Förster Reservation első lemeze, mely biztató lehet a jövőre nézve. Azonban csak akkor futhatják be a nekik kijáró ívet, ha meg tudják tartani az eredeti tehetségű énekes frontembert, Perjés Pétert, ha nem szippantja be őt - felfigyelvén rá - valamelyik fővárosi „nagyhal", s ha sikerül elegendő pénzt szerezniük önmaguk megfelelő futtatásához. Mi mindenesetre reméljük a legjobbakat, érdeklődéssel várván a folytatást. Mert hogy ki hány pénzt ér valójában, az ebben a műfajban mindig a második nagylemeznél mérhető meg igazán... Aurórarutin Debrecen (HBN - v. f.) - Jó másfél éves késéssel, de megjelent az Auróra együttes második nagylemeze. Az új albumot novemberben mutatták be a debreceni közönségnek. A koncert előkészülete nyugodt hangulatban folyt, buli előtt egy órával a hangtechnikus elmélyülten képeslapokat írt a keverőpult mellett, Gerbovits Tamás menedzser azzal szórakoztatta a társaságot, hogy fogadásokat kötött a nézők számát illetően. Látszik, hogy az Auróra az egyik legtöbbet koncertező hazai zenekar, nekik 15-20 perc is elegendő a „beállásra". Talán Pólyák, a trió dobosa volt némiképp feszült, szülés előtt álló feleségéért aggódott. Különösebb csúszás nélkül állt színpadra a Lies nevű előzenekar, hogy bemelegítsék a szépszámú közönséget. A fiatal debreceni zenekar egyébként áprilisra ígért nagylemeze, kazettája és CD-je (!) megjelenését. Legalábbis ez volt olvasható azon a szép kivitelű szórólapon, melyet a koncert előtt adtak. Rövid átszerelés után lépett színpadra az Auróra. Műsoruk első részében az új lemez dalait játszották, de hallható volt az előző albumról (Viszlát, Iván) is néhány dal. A legsikeresebb blokknak azonban az 1988-as kazettán található dalok (Közvetítő, Rock and roll, Anarchia...) bizonyultak. Vigi és társai szinte lélegzetvételhez sem engedte a lelkes közönséget, gyors egymásutánban következtek a 2-3 perces Auróra-slágerek. Az új albumról valószínűleg a Munkanélküliek dala lesz a legnagyobb siker, ezt a szerzeményt szinte egy emberként énekelték Vigivel. Félő, hogy ez a dal még sokáig aktuális lesz. A szokásos ráadások közül ezen az estén sem maradt el egy korai Sex Pistols-nóta. Nem tetszett neki a Riese új ideológiája Debrecen (HBN - v. f.) - A Rocklegendák Debrecenben címmel megrendezett koncerten találkozhattunk Pálmai Zoltán dobossal. Híres zenekarokban játszhatott eddigi pályafutása alatt, hogy csak a legnagyobbakat említsük: P. Mobil, Hobo Blues Band, P. Box, s nem is olyan régen a Beatricét erősítette. - Mivel foglalkozol mostanában? - Hivatalosan egy cukrászdában dolgozom. - És mint zenész? - Mindenhol szívesen játszom, mindent szívesen játszom, csak ne a politika legyen a mozgatórugója. - A Beatricéból való távozásodnak is ez volt az oka? - Megváltozott ott minden, megváltozott Feró, megváltozott a Feró körüli összes tényező, ami három évvel ezelőtt még szimpatikus volt. Nagy Feró bement egy utcába, amibe Lugossy László (a Beatrice volt gitárosa) és én nem voltunk hajlandó bekísérni, mert az az utca nem a mi utcánk. Egyébként Ferót én a mai napig nagyon tehetséges embernek tartom, nagyon tisztelem a zenészt benne, azt az intuitív embert, akit tényleg a világ bármely pontján le lehet dobni túlélőzacskó nélkül. - A mai estén együtt játszhattál régi társaiddal, Cserháti Istvánnal, Tunyogi Péterrel, Kékesi Lászlóval. Hogy érzed, érezted magad a színpadon? - Nagyon jól, ezeket a számokat ezerkilencszázhetven-valamenynyiben kezdtük el játszani, mikor neked sem volt CD-d, nekem se, sőt még lemezjátszóm se volt, de egy kazettás decket már láttam. Fényképről. Szóval régi dolgok ezek, jólesett ezeket a dalokat egy kicsit leporolni, megmutatni a mai tizenéveseknek. - Az utóbbi időben az Aladin és a Skodalámpa zenekarban is fellelhető vagy. Ez hosszabb távú kapcsolat lesz? - Remélem, igen. Nagyon tehetséges emberekről van szó, Boncz Géza nem akárki, Nádas Gyuri úgyszintén nem. Remek érzés velük dolgozni. Tisztességesek és szerények. A humorukat pedig nem kell bemutatni. A Forgószél hozta vissza Budapest (HBN) Hat év után ismét önálló, új dalokat felvonultató lemezzel és kazettával jelentkezett a népszerű énekesnő, Kovács Kati. Mi volt a távolmaradás oka? Az a sajnálatos tény, hogy az énekesnő nem talált magának megfelelő partnert, azaz alkotótársat, aki hozzáillő dalszövegeket írt volna. Az új dalok szövegírója Vilmányi Gábor, a Manhattan együttes frontembere, szerzőként szerepel még Koncz Tibor és Holló József is. Kovács Kati levélcíme: 1538 Budapest 114., pf. 542. Ha angolszásznak születik, ma talán ismeri a fél világ Egy év a rapőrületnek Zavoda Judit Tünde Debrecen (HBN) - A könnyűzenében földmozgás volt észlelhető a RAP-ülők érkezésekor. Három profi fiú alakított egy csapatot. Berkes, Geszti és Michel fürödnek a sikerben. Egy beszélgetésünk alkalmával „tollvégre kaptam" a válaszaikat. - Ki milyen posztot tölt be a csapatban? - MC. Gesztenye (szövegmondó kisiparos), Berkes T. Boy (szintetizátoros), Michel de Lux (dob). - Milyen volt a lemez fogadtatása, kik segítettek idáig eljutni? - A Magneoton segítségével került az albumunk szeptembertől az üzletekbe, jeles előadóink az albumon Somló Tamás, Szulák Andrea, XL Sisters és Friderikusz Sándor. Profi táncosokkal - és nem utolsósorban - szuperműsorral is dicsekedhetünk - mondta el egy szuszra Gesztenye. - Albumotokon több a slágergyanús dal. - Igen, több is felkerült a slágerlistára - felel Michel, mint például: Zúg a Volga, Áj lávu, Partyzóna, Kék RAPszódia, Nember one, Szívzuhogás (ez az utóbbi dal irodalmunk nagyjaitól lett összeválogatva). - Meddig óhajtatok a discókban, a slágerlistákon csillogni? - Egy évet adok magamnak és a csapatnak, utána mindent abbahagyok, és ígérem, ez maradandó lesz... - feleleszti. létfőApUM Szikora Róbert társasága mostanában A Sex Action együttes egy „dögös” beállásban A Pál Utcai Fiúk és az ő hölgyük Egy lap azoknak, akiket nem a pletyka vonz Váradi Ferenc Miskolc (HBN) - Valószínűleg Magyarország egyik legfiatalabb főszerkesztője Himer Bertalan (28 éves), aki a nyár közepétől havonta megjelenő Rockinformot létrehozta. - Milyen megfontolásból született a lap? - Úgy éreztük, láttuk, hogy a hazai sajtópiacon nem lehet olyan újsággal találkozni, amelyik a rockzenével átfogóan foglalkozna. Szükségesnek tartottuk egy ilyen lap jelenlétét. - Voltak-e nehézségeitek az indulásnál? - Hihetetlenül kemény körülmények között indult el az újság. Az első szám megjelenése előtt még úgy tűnt, hogy biztos anyagi bázissal tudunk színre lépni egy szponzor jóvoltából, aki, amikor szerződéskötésre került a sor, visszalépett. Egy álmenedzser is ígéretet tett arra, hogy szponzorokat kerít, vagy - mint kiadó - banki kölcsönt vesz fel. Ezt az ígéretét nem tartotta be, így egyetlen forint nélkül kezdtük el az újságot készíteni. A nehézségeket az is fokozta, hogy az egyetlen - országos - hazai hírlapterjesztő szerv, a Hírker a megjelenést követő harmadik hónapban fizet az eladott példányok után. Tehát a júliusit októberben fizették ki. Ezek után reklámra már nem tudtunk költeni, ha valamelyik televíziós vagy rádiós műsorban, esetleg újságban szerepeltünk, az kizárólag a szimpátiának volt köszönhető. Szerencsére vannak még emberek, akik önzetlenül is képesek segíteni. A Rockinform tízezer példányszámban jelenik meg országos terjesztéssel. A szerkesztőség Miskolcon van, az igazán nagy koncertek Budapesten. Gondolom, sokat kell utazgatnotok ahhoz, hogy az olvasókat minél több hírrel, riporttal lássátok el. - Sokan tévesen hiszik azt, hogy a lap csak miskolci, ez abból adódhat, hogy hazánkban még nem volt olyan országos zenei kiadvány, amit vidéken szerkesztettek volna. Bátran mondhatom, hogy bárki, aki egyszer is fellapozza a Rockinformot, nem fogja azt tapasztalni, hogy erre a területre orientálódna az újság. Jól kiépített tudósítói hálózatunk van, Budapesten öt munkatársunk dolgozik, ezenkívül más nagyobb városokban is vannak kollégáink. A fontosabb eseményekre mindig elutazunk, ez fárasztó, de az olvasóinkat minél szélesebb körben szeretnénk informálni. Hogy látod a Rockinform jövőjét? - Nem látom túl optimistán a helyzetünket, lehet, hogy 5-10 év múlva jókat fogunk nevetni a mostani állapoton, de jelen pillanatban ez elég meredeknek látszik. Hihetetlen, hogy pénz nélkül még tudunk létezni, és az sem mindennapi, hogy Totyik Róbert kollégámmal ketten (!) visszük vállunkon a gondokat. Akik eddig írtak a lapba, nem honoráriumért dolgoztak, hanem a lap fennmaradásáért. Ezért nagyon hálás vagyok mindegyiküknek. Mindezek ellenére bízom abban, hogy Magyarországon van egy olyan réteg - ha nem túl nagy létszámú is -, amelyiket nem csak a pletyka és a körítés érdekli, hanem maga a rockzene. Ha ezek az emberek rátalálnak az újságunkra, nyert ügyünk van.