Hajdú-Bihari Napló, 1993. május (50. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

1993. MÁJUS 21., PÉNTEK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 • TANSZÉKFOGLALÓ. A DOTE Idegsebé­szeti Klinikájára Csécsei Györgyöt nevezték ki tanszékvezetőnek, az egyetemi tanár május 28-án 11 órakor tartja meg tanszékfoglaló előadását az elméleti tömb előadótermében. Téma: kritikus lokalizációjú idegrendszeri körfolyamatok műtéti lehetőségei. © MÓRA-KÖNYVSOROZATOK. A Móra Könyvkiadó felújítja Kormos István egykori népszerű sorozatait, már elkészültek A ma­gyar irodalom gyöngyszemei és A világiro­dalom gyöngyszemei sorozat első kötetei. Diákzsebbe méretezett könyvek ezek, az írók-költők életművének leglényegesebb alkotásait, lényegét tartalmazzák. Az ünnepi könyvhéten kapni lehet majd Robert Burns legszebb verseit, Catullus minden versét, továbbá „legszebb verseit" Vajda Jánosnak, Balassi Bálintnak, Tóth Árpádnak. • JUBILEUMI HANGVERSENY. A Berettyó ÁÉÉSZ bárándi női kara kilencvenéves, ez al­kalomból ünnepi hangversenyt rendeznek Bárándon, a moziban május 22-én 19 órától. Itt fellép az ünnepelt kar Húga Sándor vezényletével, a földesi művelődési központ énekkara Nagyné Lengyel Erika irányításá­val, valamint a hajdúszováti Kodály énekkar Szathmári Károly vezényletével. • COMICS '93. Május 24. és 29 között immár másodszor rendezik meg Nyíregyházán a nemzetközi képregényfesztivált, amelyen előadás hangzik el a szuperhősmítoszról, a képregénynek a két világháború közötti ma­gyarországi helyzetéről, a Magyar Hírlap Disney-mellékletének tapasztalatairól stb. Számos grafikus, rajzoló munkáiból rende­zett kiállítást is megtekinthetnek az érdek­lődők. • SZÁZADVÉG-KÍNÁLAT. Az ünnepi könyvhétre a Századvég Kiadó húsz szerző munkáit kínálja majd, köztük olyan szép­írókét, mint Illyés Gyula, Kertész Imre, Kor­mos István, Lázár Ervin, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Molnár Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János. Megjelenik a debreceni Tar Sándor válogatott elbeszélé­sei is A te országod címmel. Messze földön ismert külhoni szerzők (J. G. Frazer: Az aranyág, Czeslaw Milosz: A hatalom megra­gadása, Polcz Alain: Meghalok én is?, Vlagyi­mir Szolovjov: Az Antikrisztus története, Ryszard Kapusinski: Lapidárium) is vannak az illusztris listán. • ZENEISKOLAI FELVÉTEL. A szoboszlói Zichy Géza Zeneiskola a következő szakokra hirdet felvételt: zeneóvoda (dalos játék), előképző (hangszeres és hangszer nélküli), zongora, vonós, fafúvós, rézfúvós és ütő. Érdeklődni: Szoboszló, Kálvin tér 5. A hét filmújdonságaiból Debrecen (HBN)­­ Május 21. és 27. között három új alkotás fris­síti a bemutatómozik műsorát. A tanú teste amerikai-német film, s nem kisebb sztár a főszereplő, mint Madonna. Társai is nagy nevek: Joe Mantegna, Anne Archer stb. A felnőtteknek szóló filmben a főszereplő hölgyet azzal vádolják, hogy testét gyilkos fegy­verként használta. Az Oscar-díjas Emir Kusturica rendezte az Arizo­nai álmodozókat (Faye Dunawayjel, Jerry Lewisszal, Johnny Depp­­pel), a francia film díjat nyert a berlini fesztiválon. A harapós nő színes, feliratos amerikai film, John Landis rendezte, a főszereplő a már korábban is szenzációsan vámpírelláskodó Anne Parrillaud. A harapós nő színes, feliratos amerikai film KIÁLLÍTÁS Május 21-től június 6-ig: „Mese születik" - bábkiállítás P. Lantos Éva és Urbán István alkotásaiból. Megnyitó: május 21., 14 óra. Meg­nyitja: Pinczés István, a Csokonai Színház főrendezője - kisgaléria. PROGRAMOK Május 23., 10 óra: a Panda együttes zenés gyermekműsora. Belépődíj: 50 forint - bábszín­ház. Május 23., 11 óra: Táncverseny E, C, B, A kategóriában. Belépődíj: 100, 120 forint - Bartók Terem. JEGYELŐVÉTEL Június 5., 19 óra: a Tankcsapda együttes koncertje. Közreműködik a Szfinx együttes. Belépődíj: 250 forint - szabadtéri színpad. Figyelem! Nyári táborainkra, tanfolya­mainkra várjuk az érdeklődők je­lentkezését. Telefon: 319-647. * A Kölcsey művelődési központ programjaiból Magyar vonósnégyes sikere Párizs (MTI)­­ Ismét magyar si­kert hozott a világ egyik legran­gosabb, az eviani zenei versenyen: az Auer-vonósnégyes megosztott második díjat kapott. A magyar kvartett kapta meg a zenekritikusokból és szakírókból álló különzsűri díját is. A zsűri az első díjat egy francia kvartettnek ítélte oda, a második helyen a magyarok mellett az amerikai Miami-kvartett végzett, amely ta­valy is második lett itt. Tíz ország­ból 22 vonósnégyes indult. Az eviani versenyen korábban is si­kerrel szerepeltek magyar művé­szek, az egyik legutóbbi nyertes a Keller-kvartett volt. . (ílí r“~" “ — — ————— •»— ——————— mii || JENS REICH: (1.) | AZ EMYHÜIVÉS | | K­OULAPSZUSA Engem elragad helyzetünk sajátságos analógiája a mélytengeri keszonbetegséget kapott búváréval, akit szükséghelyzetben a védőkabinjával együtt gyorsan felvon­tatnak a tengerfenékről. A vére a tenger­fenéken beállítódott a magas gáznyomás­ra, és ha a kabint túl gyorsan nyitják ki, a vérerekben az előzőleg megritkult levegő mint egy üdítős üvegből gyöngyözik elő gáz formájában. Levegőembóliát kap, és szó szerint megfullad az életadó oxigén­től, amely nélkül különben egy percig sem maradna életben, rögtön elveszítené az öntudatát. Ily módon fulladhatunk meg mi is az évtizedekig tartó fegyelem és unalom alóli felszabadulásunkkor, ha ez túl gyorsan, a megszokásra adott kellő idő nélkül ro­han le bennünket. Brezsnyev mamája A késő szocialista idők egyik elkopta­tott vicce szerint Brezsnyev egyszer Ku­­bánból felhozatta magához Moszkvába idős mamáját, és megmutatta neki nó­menklatúrája minden privilégiumát: a Ku­tuzov sugárúti lakását, zsukovói dácsáját, a Willy Brandtól ajándékba kapott Daim­­ler-Limousint, az összes többi Citroennel és Volvóval együtt. És minden egyebet. A végén a megrendült idős asszony csupán annyit kérdezett: „Liona, minden csodá­latos, de mit csinálsz majd, ha jönnek a vörösök? Nem félsz, hogy visszajönnek a vörösök?" Kik is ebben az esetben a „vörö­sök"? Visszatérésük ez idő szerint nem látszik egyik agonizáló szocialista országban sem valószínűnek. De vajon teljesen biztos lehet-e az ember abban, hogy az uralkodó osztály minden ellenállás nélkül, csak úgy visszavonul? Nem születhet-e a káoszból mintegy ősnemzéssel egy új uralkodó réteg? Vajon nem hozott-e létre a sztálini felhívás a „végső harcra" egy új nómen­klatúrát, miután a forradalom és a pol­gárháború bajnokai kölcsönösen kiütötték egymást? Moszkvában mindenesetre még mindig sokan óvatosak. Attól félnek, hogy megnyilvánulásaikat, kijelentéseiket, amennyiben túl messze mennek el, még mindig feljegyzi, számon tartja a láthatat­lan Cseka. S egyszer, valamikor eljön majd a nap, amikor eléjük tárják a dosszié­kat, s a hangszalagokat. Arrafelé mindenki olvasta a nagy beszá­molókat, s ezek mélyen vésődtek az em­berek tudatalattijába: a Csendes Dont, a Golgotát, s újabban a Doktor Zsivágót is. Maga az „eposz" annak idején csupán egy kis puccsal kezdődött a fővárosban, egy sikertelennel, majd pedig egy sikeressel. Csak ezután következtek az invázió, a pol­gárháború, az első nagy éhínség évei. S ezek a szenvedések, megpróbáltatások hullámokban jöttek, elapadtak, homokba fúltak, új erőt gyűjtöttek, hol ebben, hol abban a régióban, hol Moszkvában, hol Pétervárott vagy Kronstadtban. Nem csoda, ha hetven év után az em­berek még visszahúzódnak, és megvár­ják míg kiderül, hogy mi lesz a nagy nyugtalanság vége. Bej zsida („Üsd a zsidót") Zsidóüldözés. Pogrom. Már megint lis­tákat gyűjtenek az Abramovicsokról és a Zsabotinszkikről, de az Ivanovokról és a Petrovokról is, akik a 20-as és a 30-as évek­ben a „nagyorosz identitás" kényszerétől hajtva váltották át a régi csúfneveket, ame­lyeket százötven évvel ezelőtt az ukrán és a galíciai hatóságok oktrojáltak rájuk. Rosendorf, Rosenbaum, Apfelbaum, Zederbaum. Sokan alámerültek az orosz­­ságba, s átjavították személyi igazolvá­nyukban az ötödik (nemzetiségüket jelölő) pontot. Ez azonban nem fog rajtuk segí­teni. Ha pogromra kerül sor, ajtajukra ra­gasztják a sárga csillagot, amely elirányít­ja a csőcseléket. Mindnyájukat megtalálják és agyonverik, a zsidókat éppúgy, mint­ azokat, akiket annak tartanak. Erre is fel­­használhatók a KGB-archívumok. Néma fenyegetésként vannak jelen, jól elrert­­dezetten, a központokat nem ostromolták meg a polgárjogi felforgatók. Minden ira­tot gondosan átfésültek és iktattak. Az ak­tagyártókat ugyan nem fogják megtalálni, az aktákat azonban igen. A zsidók, akiket Oroszországban ismerek, megpróbál­nak vagy kivándorolni, vagy sztoikus közönnyel várnak arra, ami bekövetkezik. Úgy viselkednek, mint egy földrengés­veszélyeztetett terület lakói. Lehet úgy ül­ni a vulkán tetején, hogy az ember ne váljon hisztérikussá. A zsidók az a kisebbség, amely bűn­bakká válhat. Az új ebben az, hogy még nagyon sok más jelölt is akad a bűnbak szerepére. Nincsenek egyedül. Mind a tizennégy utódállamban vannak új többségek és új kisebbségek, így akár a nagyoroszból is válhat helyzetét tekintve zsidó. Vannak még emberek, akik a demokrá­cia egy újabb lehetőségében hisznek, pogromok, diktatúra, erőszak nélkül. Mennél keletebbre megyünk, annál meg­alapozatlanabb ez a hit. Moszkvában éppen olyan hihetetlennek és lehetet­lennek tűnik, mint amilyen Szaharov hite volt a hetvenes években. Credo quia absurdum.­­ Ám Szaharovnak igaza lett, miért ne lehetne az új hívőknek is? Számunkra, akik itt az „Új Nyugaton" élünk, újdonságszámba megy, hogy már nem éljük át a Kelet megrázkódtatásainak mindegyikét. Tisztelet- és becsületbeli messik lettünk, csakhogy milyen tisztelet és becsület alapján? Kelet-Németországban a zsidózáshoz már nincsenek zsidók. De az agressziók levezetésére szükség esetén nálunk is akad majd kisebbség. Minél jelentéktelenebb, annál jobb. Polgárd Üldözött fajták, veszélyeztetett fajták. Veszélyeztetettek például Kelet-Néme­tországban: a polgárjogi harcosok. Bosszú­­szomjat vetnek a szemükre. Bärbel Bohley megint névtelen telefonhívást kap: „Te náci ringyó!" (Folytatjuk) HOZZÁSZÓLÁSOK A legnagyobb közös osztó A május 11-i Naplóban az Egyenlő esélyek a nagyvárosi diákokkal szemben című ri­portban a balmazújvárosi gim­názium igazgatója arról adott hírt, hogy a hatéves gimná­ziumban „...kétévi kötelező latin nyelvi alapozás után egy vagy két modern nyelvet vá­lasztanak a tanulók". A latin nem nevezhető mo­dern nyelvnek, kifejezetten az egyik legnagyobb antik nyelv. Szép, terebélyes, mint egy öreg tölgy, melynek hosszú élete során számtalan haszna volt. Viszont kétségtelen, hogy köz­vetítő, alapozó, az újlatin nyel­vek tanulását elősegítő nyelv­ként talán a legkevésbé alkal­mas. Két év alatt nemcsak a latint, de egy nemzeti nyelvet sem lehet megtanulni, bonyo­lultságuk, rendhagyó nyelvtani alakzataik miatt. Az alapozás­nak az lehet a feladata, hogy egyszerűsített modelleken ke­resztül tegye elsajátíthatóvá a választott nemzeti nyelvet. A latin nem ilyen, bár kétség­telen, hogy az említett nyelvek elődje volt. Alapozásra csakis egyszerű­sített modellek alkalmasak. A bonyolult modell elriaszt. Ilyen egyszerű minimum nyel­vi modellt ma már nem kell ki­találni, csak rátalálni kell, mert már létezik. Ez az eszperantó, mely a zseniális Zamenhof dok­tor szerzői kezdeményezése révén az indoeurópai nyelvek mintájára készült, gyakorlatilag tehát ezek modern sarja. Az eszperantó a világnyelvek leg­nagyobb közös osztója. Néhány hónap alatt elsajátítható, tanul­mányozása során nyelvtani ki­vételek nélkül ismerkedik meg a tanuló a modern világnyelvek szerkezetével. A nemzetközi szókincs megelőlegezi a széles körű szóismeretet. Az eszpe­rantót tanítók példák sokaságá­val bizonyítják a közvetítő­alapozó képességet. Lényege­sen gyorsabban és hatékonyab­ban haladnak idegen nyelv ta­nulásában azok, akik néhány hónapos eszperantótanulással kezdtek. Nem ritka a KLTE-n, hogy az eszperantót választott diákok néhány hónapos tanulás után középfokú államvizsgát tesznek. Ezt nemzeti nyelvek esetében csak többéves kemény tanulás után tehetik meg. A hídnyelvi célra az eszpe­rantó a legalkalmasabb. Akik valóban a gyors és célszerű ok­tatást tűzték ki célul és nem a diákok túlterhelését, azt aján­lom, bátran nyúljanak az esz­perantóhoz. Mi lenne, ha több „kis" nyelv birtokosai elhatá­roznák, hogy néhány ezer diák egyszerre kezdené el az eszpe­rantó tanulását (akár csak ala­pozásként)? Az történne, hogy széles e világban ezek a diákok megértenék egymást néhány hónapi tanulás után. Nem ez a nyelvtanulás célja? Intézményi keretek között a tanítás-tanulás természetesen jobban megy, mint magánúton. De se itt, se ott nincs helye a rossz, a gyötrő alapozásnak, bár mint minden nyelvet, a latint is érdemes tudni. A kérdés az, hogy mi­lyen áron? Van-e elég időnk erre? Van-e jogunk elvenni több évet a szakmai fejlődésünk hátrányára? Mennyi előnyt ad­hatunk még a világnyelveket anyanyelvi alapokon beszélők­nek? Még mindig meg kell-e hunyászkodnunk a „nagy" nyelvek és beszélőik előtt? A világnyelvek nem jobbak a magyarnál, csak a mögöttük te­vékenykedő gazdasági hatalom biztosítja kivételezettségüket. Bizonyára sikeres lesz a latin által megalapozott idegen­­nyelv-oktatás Balmazújváro­son; miért ne lehetne kimutat­ni ennek sikerességét is? Talán egyenlő lesz a diákok esélye a nagyvárosiakéval, de miért nem törekszenek előnyökre ezen a téren is? Ez a fő kérdés! Szóval jó szívvel ajánlom a semleges nemzetközi nyelvet és nem csak a balmazújvárosiak­nak. Papp Tibor, a Debrecen és Vidéke Eszperantó Szövetség titkára

Next