Hajdú-Bihari Napló, 1993. május (50. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
1993. MÁJUS 21., PÉNTEK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 • TANSZÉKFOGLALÓ. A DOTE Idegsebészeti Klinikájára Csécsei Györgyöt nevezték ki tanszékvezetőnek, az egyetemi tanár május 28-án 11 órakor tartja meg tanszékfoglaló előadását az elméleti tömb előadótermében. Téma: kritikus lokalizációjú idegrendszeri körfolyamatok műtéti lehetőségei. © MÓRA-KÖNYVSOROZATOK. A Móra Könyvkiadó felújítja Kormos István egykori népszerű sorozatait, már elkészültek A magyar irodalom gyöngyszemei és A világirodalom gyöngyszemei sorozat első kötetei. Diákzsebbe méretezett könyvek ezek, az írók-költők életművének leglényegesebb alkotásait, lényegét tartalmazzák. Az ünnepi könyvhéten kapni lehet majd Robert Burns legszebb verseit, Catullus minden versét, továbbá „legszebb verseit" Vajda Jánosnak, Balassi Bálintnak, Tóth Árpádnak. • JUBILEUMI HANGVERSENY. A Berettyó ÁÉÉSZ bárándi női kara kilencvenéves, ez alkalomból ünnepi hangversenyt rendeznek Bárándon, a moziban május 22-én 19 órától. Itt fellép az ünnepelt kar Húga Sándor vezényletével, a földesi művelődési központ énekkara Nagyné Lengyel Erika irányításával, valamint a hajdúszováti Kodály énekkar Szathmári Károly vezényletével. • COMICS '93. Május 24. és 29 között immár másodszor rendezik meg Nyíregyházán a nemzetközi képregényfesztivált, amelyen előadás hangzik el a szuperhősmítoszról, a képregénynek a két világháború közötti magyarországi helyzetéről, a Magyar Hírlap Disney-mellékletének tapasztalatairól stb. Számos grafikus, rajzoló munkáiból rendezett kiállítást is megtekinthetnek az érdeklődők. • SZÁZADVÉG-KÍNÁLAT. Az ünnepi könyvhétre a Századvég Kiadó húsz szerző munkáit kínálja majd, köztük olyan szépírókét, mint Illyés Gyula, Kertész Imre, Kormos István, Lázár Ervin, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Molnár Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János. Megjelenik a debreceni Tar Sándor válogatott elbeszélései is A te országod címmel. Messze földön ismert külhoni szerzők (J. G. Frazer: Az aranyág, Czeslaw Milosz: A hatalom megragadása, Polcz Alain: Meghalok én is?, Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története, Ryszard Kapusinski: Lapidárium) is vannak az illusztris listán. • ZENEISKOLAI FELVÉTEL. A szoboszlói Zichy Géza Zeneiskola a következő szakokra hirdet felvételt: zeneóvoda (dalos játék), előképző (hangszeres és hangszer nélküli), zongora, vonós, fafúvós, rézfúvós és ütő. Érdeklődni: Szoboszló, Kálvin tér 5. A hét filmújdonságaiból Debrecen (HBN) Május 21. és 27. között három új alkotás frissíti a bemutatómozik műsorát. A tanú teste amerikai-német film, s nem kisebb sztár a főszereplő, mint Madonna. Társai is nagy nevek: Joe Mantegna, Anne Archer stb. A felnőtteknek szóló filmben a főszereplő hölgyet azzal vádolják, hogy testét gyilkos fegyverként használta. Az Oscar-díjas Emir Kusturica rendezte az Arizonai álmodozókat (Faye Dunawayjel, Jerry Lewisszal, Johnny Depppel), a francia film díjat nyert a berlini fesztiválon. A harapós nő színes, feliratos amerikai film, John Landis rendezte, a főszereplő a már korábban is szenzációsan vámpírelláskodó Anne Parrillaud. A harapós nő színes, feliratos amerikai film KIÁLLÍTÁS Május 21-től június 6-ig: „Mese születik" - bábkiállítás P. Lantos Éva és Urbán István alkotásaiból. Megnyitó: május 21., 14 óra. Megnyitja: Pinczés István, a Csokonai Színház főrendezője - kisgaléria. PROGRAMOK Május 23., 10 óra: a Panda együttes zenés gyermekműsora. Belépődíj: 50 forint - bábszínház. Május 23., 11 óra: Táncverseny E, C, B, A kategóriában. Belépődíj: 100, 120 forint - Bartók Terem. JEGYELŐVÉTEL Június 5., 19 óra: a Tankcsapda együttes koncertje. Közreműködik a Szfinx együttes. Belépődíj: 250 forint - szabadtéri színpad. Figyelem! Nyári táborainkra, tanfolyamainkra várjuk az érdeklődők jelentkezését. Telefon: 319-647. * A Kölcsey művelődési központ programjaiból Magyar vonósnégyes sikere Párizs (MTI) Ismét magyar sikert hozott a világ egyik legrangosabb, az eviani zenei versenyen: az Auer-vonósnégyes megosztott második díjat kapott. A magyar kvartett kapta meg a zenekritikusokból és szakírókból álló különzsűri díját is. A zsűri az első díjat egy francia kvartettnek ítélte oda, a második helyen a magyarok mellett az amerikai Miami-kvartett végzett, amely tavaly is második lett itt. Tíz országból 22 vonósnégyes indult. Az eviani versenyen korábban is sikerrel szerepeltek magyar művészek, az egyik legutóbbi nyertes a Keller-kvartett volt. . (ílí r“~" “ — — ————— •»— ——————— mii || JENS REICH: (1.) | AZ EMYHÜIVÉS | | KOULAPSZUSA Engem elragad helyzetünk sajátságos analógiája a mélytengeri keszonbetegséget kapott búváréval, akit szükséghelyzetben a védőkabinjával együtt gyorsan felvontatnak a tengerfenékről. A vére a tengerfenéken beállítódott a magas gáznyomásra, és ha a kabint túl gyorsan nyitják ki, a vérerekben az előzőleg megritkult levegő mint egy üdítős üvegből gyöngyözik elő gáz formájában. Levegőembóliát kap, és szó szerint megfullad az életadó oxigéntől, amely nélkül különben egy percig sem maradna életben, rögtön elveszítené az öntudatát. Ily módon fulladhatunk meg mi is az évtizedekig tartó fegyelem és unalom alóli felszabadulásunkkor, ha ez túl gyorsan, a megszokásra adott kellő idő nélkül rohan le bennünket. Brezsnyev mamája A késő szocialista idők egyik elkoptatott vicce szerint Brezsnyev egyszer Kubánból felhozatta magához Moszkvába idős mamáját, és megmutatta neki nómenklatúrája minden privilégiumát: a Kutuzov sugárúti lakását, zsukovói dácsáját, a Willy Brandtól ajándékba kapott Daimler-Limousint, az összes többi Citroennel és Volvóval együtt. És minden egyebet. A végén a megrendült idős asszony csupán annyit kérdezett: „Liona, minden csodálatos, de mit csinálsz majd, ha jönnek a vörösök? Nem félsz, hogy visszajönnek a vörösök?" Kik is ebben az esetben a „vörösök"? Visszatérésük ez idő szerint nem látszik egyik agonizáló szocialista országban sem valószínűnek. De vajon teljesen biztos lehet-e az ember abban, hogy az uralkodó osztály minden ellenállás nélkül, csak úgy visszavonul? Nem születhet-e a káoszból mintegy ősnemzéssel egy új uralkodó réteg? Vajon nem hozott-e létre a sztálini felhívás a „végső harcra" egy új nómenklatúrát, miután a forradalom és a polgárháború bajnokai kölcsönösen kiütötték egymást? Moszkvában mindenesetre még mindig sokan óvatosak. Attól félnek, hogy megnyilvánulásaikat, kijelentéseiket, amennyiben túl messze mennek el, még mindig feljegyzi, számon tartja a láthatatlan Cseka. S egyszer, valamikor eljön majd a nap, amikor eléjük tárják a dossziékat, s a hangszalagokat. Arrafelé mindenki olvasta a nagy beszámolókat, s ezek mélyen vésődtek az emberek tudatalattijába: a Csendes Dont, a Golgotát, s újabban a Doktor Zsivágót is. Maga az „eposz" annak idején csupán egy kis puccsal kezdődött a fővárosban, egy sikertelennel, majd pedig egy sikeressel. Csak ezután következtek az invázió, a polgárháború, az első nagy éhínség évei. S ezek a szenvedések, megpróbáltatások hullámokban jöttek, elapadtak, homokba fúltak, új erőt gyűjtöttek, hol ebben, hol abban a régióban, hol Moszkvában, hol Pétervárott vagy Kronstadtban. Nem csoda, ha hetven év után az emberek még visszahúzódnak, és megvárják míg kiderül, hogy mi lesz a nagy nyugtalanság vége. Bej zsida („Üsd a zsidót") Zsidóüldözés. Pogrom. Már megint listákat gyűjtenek az Abramovicsokról és a Zsabotinszkikről, de az Ivanovokról és a Petrovokról is, akik a 20-as és a 30-as években a „nagyorosz identitás" kényszerétől hajtva váltották át a régi csúfneveket, amelyeket százötven évvel ezelőtt az ukrán és a galíciai hatóságok oktrojáltak rájuk. Rosendorf, Rosenbaum, Apfelbaum, Zederbaum. Sokan alámerültek az oroszságba, s átjavították személyi igazolványukban az ötödik (nemzetiségüket jelölő) pontot. Ez azonban nem fog rajtuk segíteni. Ha pogromra kerül sor, ajtajukra ragasztják a sárga csillagot, amely elirányítja a csőcseléket. Mindnyájukat megtalálják és agyonverik, a zsidókat éppúgy, mint azokat, akiket annak tartanak. Erre is felhasználhatók a KGB-archívumok. Néma fenyegetésként vannak jelen, jól elrertdezetten, a központokat nem ostromolták meg a polgárjogi felforgatók. Minden iratot gondosan átfésültek és iktattak. Az aktagyártókat ugyan nem fogják megtalálni, az aktákat azonban igen. A zsidók, akiket Oroszországban ismerek, megpróbálnak vagy kivándorolni, vagy sztoikus közönnyel várnak arra, ami bekövetkezik. Úgy viselkednek, mint egy földrengésveszélyeztetett terület lakói. Lehet úgy ülni a vulkán tetején, hogy az ember ne váljon hisztérikussá. A zsidók az a kisebbség, amely bűnbakká válhat. Az új ebben az, hogy még nagyon sok más jelölt is akad a bűnbak szerepére. Nincsenek egyedül. Mind a tizennégy utódállamban vannak új többségek és új kisebbségek, így akár a nagyoroszból is válhat helyzetét tekintve zsidó. Vannak még emberek, akik a demokrácia egy újabb lehetőségében hisznek, pogromok, diktatúra, erőszak nélkül. Mennél keletebbre megyünk, annál megalapozatlanabb ez a hit. Moszkvában éppen olyan hihetetlennek és lehetetlennek tűnik, mint amilyen Szaharov hite volt a hetvenes években. Credo quia absurdum. Ám Szaharovnak igaza lett, miért ne lehetne az új hívőknek is? Számunkra, akik itt az „Új Nyugaton" élünk, újdonságszámba megy, hogy már nem éljük át a Kelet megrázkódtatásainak mindegyikét. Tisztelet- és becsületbeli messik lettünk, csakhogy milyen tisztelet és becsület alapján? Kelet-Németországban a zsidózáshoz már nincsenek zsidók. De az agressziók levezetésére szükség esetén nálunk is akad majd kisebbség. Minél jelentéktelenebb, annál jobb. Polgárd Üldözött fajták, veszélyeztetett fajták. Veszélyeztetettek például Kelet-Németországban: a polgárjogi harcosok. Bosszúszomjat vetnek a szemükre. Bärbel Bohley megint névtelen telefonhívást kap: „Te náci ringyó!" (Folytatjuk) HOZZÁSZÓLÁSOK A legnagyobb közös osztó A május 11-i Naplóban az Egyenlő esélyek a nagyvárosi diákokkal szemben című riportban a balmazújvárosi gimnázium igazgatója arról adott hírt, hogy a hatéves gimnáziumban „...kétévi kötelező latin nyelvi alapozás után egy vagy két modern nyelvet választanak a tanulók". A latin nem nevezhető modern nyelvnek, kifejezetten az egyik legnagyobb antik nyelv. Szép, terebélyes, mint egy öreg tölgy, melynek hosszú élete során számtalan haszna volt. Viszont kétségtelen, hogy közvetítő, alapozó, az újlatin nyelvek tanulását elősegítő nyelvként talán a legkevésbé alkalmas. Két év alatt nemcsak a latint, de egy nemzeti nyelvet sem lehet megtanulni, bonyolultságuk, rendhagyó nyelvtani alakzataik miatt. Az alapozásnak az lehet a feladata, hogy egyszerűsített modelleken keresztül tegye elsajátíthatóvá a választott nemzeti nyelvet. A latin nem ilyen, bár kétségtelen, hogy az említett nyelvek elődje volt. Alapozásra csakis egyszerűsített modellek alkalmasak. A bonyolult modell elriaszt. Ilyen egyszerű minimum nyelvi modellt ma már nem kell kitalálni, csak rátalálni kell, mert már létezik. Ez az eszperantó, mely a zseniális Zamenhof doktor szerzői kezdeményezése révén az indoeurópai nyelvek mintájára készült, gyakorlatilag tehát ezek modern sarja. Az eszperantó a világnyelvek legnagyobb közös osztója. Néhány hónap alatt elsajátítható, tanulmányozása során nyelvtani kivételek nélkül ismerkedik meg a tanuló a modern világnyelvek szerkezetével. A nemzetközi szókincs megelőlegezi a széles körű szóismeretet. Az eszperantót tanítók példák sokaságával bizonyítják a közvetítőalapozó képességet. Lényegesen gyorsabban és hatékonyabban haladnak idegen nyelv tanulásában azok, akik néhány hónapos eszperantótanulással kezdtek. Nem ritka a KLTE-n, hogy az eszperantót választott diákok néhány hónapos tanulás után középfokú államvizsgát tesznek. Ezt nemzeti nyelvek esetében csak többéves kemény tanulás után tehetik meg. A hídnyelvi célra az eszperantó a legalkalmasabb. Akik valóban a gyors és célszerű oktatást tűzték ki célul és nem a diákok túlterhelését, azt ajánlom, bátran nyúljanak az eszperantóhoz. Mi lenne, ha több „kis" nyelv birtokosai elhatároznák, hogy néhány ezer diák egyszerre kezdené el az eszperantó tanulását (akár csak alapozásként)? Az történne, hogy széles e világban ezek a diákok megértenék egymást néhány hónapi tanulás után. Nem ez a nyelvtanulás célja? Intézményi keretek között a tanítás-tanulás természetesen jobban megy, mint magánúton. De se itt, se ott nincs helye a rossz, a gyötrő alapozásnak, bár mint minden nyelvet, a latint is érdemes tudni. A kérdés az, hogy milyen áron? Van-e elég időnk erre? Van-e jogunk elvenni több évet a szakmai fejlődésünk hátrányára? Mennyi előnyt adhatunk még a világnyelveket anyanyelvi alapokon beszélőknek? Még mindig meg kell-e hunyászkodnunk a „nagy" nyelvek és beszélőik előtt? A világnyelvek nem jobbak a magyarnál, csak a mögöttük tevékenykedő gazdasági hatalom biztosítja kivételezettségüket. Bizonyára sikeres lesz a latin által megalapozott idegennyelv-oktatás Balmazújvároson; miért ne lehetne kimutatni ennek sikerességét is? Talán egyenlő lesz a diákok esélye a nagyvárosiakéval, de miért nem törekszenek előnyökre ezen a téren is? Ez a fő kérdés! Szóval jó szívvel ajánlom a semleges nemzetközi nyelvet és nem csak a balmazújvárosiaknak. Papp Tibor, a Debrecen és Vidéke Eszperantó Szövetség titkára