Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-16 / 164. szám
1993. JÚLIUS 16., PÉNTEK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 A nyári tárlat díjazott alkotói Debrecen (HBN) Az idén immár 12. alkalommal rendezik meg a hajdú-bihari megyeszékhelyen az országos nyári tárlatot. A kiállításra meghívták a mai magyar képzőművészet reprezentánsait, köztük a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjait. A tárlatot július 18-án 11 órakor a Bartók Teremben Hevessy József polgármester nyitja meg. A rendezvényen közreműködik Horányi László színművész. Az augusztus 10-ig megtekinthető kiállításon bemutatott alkotások közül a zsűri az alábbi művészeket díjazta. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium különdíját Bodó Károly festőművész, Debrecen város önkormányzatának fődíját Nagy B. István festőművész kapta. A városi önkormányzat által felajánlott két másik díjat Tenk László és Maghy Zoltán festőművész nyerte el. A megyei önkormányzat díjában Madarászné Kathy Margit iparművész részesült. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elismerésében Szilágyi Imre, a Képző- és Iparművészeti Lektorátuséban pedig Zala Tibor grafikusművész részesült. A Magyar Honvédség Közművelődési és Művészeti Főigazgatóságának díját Kiss György szobrászművész kapta. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Madarász Gyula festőművésznek ítélte a díját. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Kelet-magyarországi Területi Szervezete Aknay János festőművész alkotását díjazta. A Kölcsey művelődési központ díját Lóránt János festőművész nyerte el. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Szepessy Béla grafikusművész alkotását ítélte a legjobbnak. Szekerák Ferencné, a művészeti ellátóbolt vezetője által felajánlott díjat Palotai Erzsébet festőművész kapta. Nyári egyetem Debrecen (HBN) A nyári egyetem megnyitóját július 19-én 11.30 órakor tartják a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában. Az ünnepségen Nagy Zoltánnak, a KLTE rektorának megnyitó szavait követően Kubovics Imre, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára és Hevessy József debreceni polgármester üdvözli az egybegyűlteket. Fehér Gábor Az utolsó nagybotos A siker attól függött, hogy hány húzás után fecskend ki a víz a csőből. Kétséges vállalkozás volt ez, aki nem vigyázott, úgy arconvághatta a kitörő víz, hogy az arcbőre kicsattant, aminthogy ilyen eset már elő is fordult. A harmadik felszólítás után valaki elkiáltotta magát: - Éljen Medgyaszay fővitész! Az éljen átragadt mindenkire. Az iménti nagybotosjelölt egy bólintással jelezte, hogy vállalja a jelölést, és már fel is ugrott a masinára, intve a peckeseknek, hogy indíthatják a gépet. A négy fiú megkezdte a gép húzását, a szemek a diákra szegeződtek. A nagy csendben csak a „két sáfárok" szava hallatszott, akik először közömbösen, később folyton növekvő lelkesedéssel számolták a húzásokat. Minden másodperc hosszú időnek tetszett. A dugattyúk csikorogtak, de a víz csak nem akart előtörni. Pillanatra úgy tűnt fel, hogy a makina nem jó, de viszont a jelölt erőlködése elárulta, hogy bizony nagyon is jól működik, de hát... ember fogja a cső végét. Aztán még egy hosszú, hosszú perc. A fiatalember háta kipúposodott az erőlködéstől, és ami a legizgatóbb volt, önkéntelenül is lassan maga felé fordította a cső végét. Mindenki tudta, hogy ha az ujja lecsúszik, a kitörő víz megvakíthatja könnyen. Körül félni kezdtek, és a professzorok csak azért nem szóltak bele a dologba, mivel látták, hogy hiába volna már úgyis. Egyszerre... egy hatalmas dörrenés. A professzorátus egyik fele és a velük egy irányban álló bagolysereg összepocsékolva, prüszkölve, krákogva kapkodott zsebkeszkenőjéhez, amíg a vízsugár legnagyobb része a fejük felett elcsapódva a kollégium vén falán freccsent széjjel. Az történt, hogy a víz - miután meggyőződött, hogy a Medgyaszay Gyula hüvelykujja felől nincs kijárat - egyet gondolt, és szétpukkasztotta a masina szélkazánját meg a dugattyúkat. Na, financiális szempontból nem nagyon örvendetes az ilyesmi, hanem a becsület szempontjából annál inkább. Olyan fővitész, akinek az ujjnyomása alatt kipukkan a szélkazán, nem terem minden bokorban. Szinte nagyobbnak látszott ez a dicsőség még a nagybotosénál is. Dobálhatta aztán a nagyfejszés a szerszámát akár hétölnyire is, a publikum csak a fővitészt bámulta. A választás végével pedig a rektor egész ünnepélyességgel kijelentette, hogy nem sajnálja a szétpukkant szélkazánt. Ezzel a felmenő nyilatkozattal be is fejeződött az ünnepély első része, megkezdődött a második, a prezentáció. Az újonnan választott nagybotos kiadta az „ad arma" jelszót, a tűzoltóság gyorsan összeállott a régi, előírásos rend szerint: legelöl a kisbotos, utána a két nagycsáklyás; a nagyfejszés, majd a kisfejszések és csáklyások; a géprúd végénél a rudas. A peckesek gyorsan megtalálták a főkötélből kiálló peckeiket, megragadva (2.) A hét filmújdonságai Két új amerikai filmet mutatnak be július 22-ig a mozik. A The Wanderers az 1960-as évek zenéjébe „ágyazva" mutatja be egy csapat olasz kölyök hétköznapjait, akik a szerelem, a barátság és a pubertás korlátában égnek. Sylvester Stallone neve fémjelzi a Cliffhanger (Függő játszma) című másik filmbemutatót. A hegyi mentők amúgy is izgalmas életét tovább „színesíti", hogy egy kis utasszállító gép kényszerleszállása folytán különleges „páciensekkel" akad dolguk: veszélyes rablókkal. A Kölcsey Ferenc művelődési központ programjaiból KIÁLLÍTÁS Július 18.-augusztus 10.: XII. debreceni országos nyári tárlat. Megnyitó: július 18., 11 óra. A tárlatot megnyitja: Hevessy József, Debrecen város polgármestere. A kiállítás megtekinthető: naponta 10-18 óráig - Bartók Terem (Piac utca 11-15.). Figyelem! Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy intézményünk teljes, illetve részleges zárvatartási ideje alatt július 19-től augusztus 1-jéig a Tourinform (Debrecen, Piac utca 20., telefon: 312-250, 314-139) árusít jegyeket a Kölcsey művelődési központ rendezvényeire. Augusztus 2-től pénztárunk a szokásos rend szerint tart nyitva. Megértésüket köszönjük! Virágkarneváli tombola! Fődíj: VW Vento. A tombolajegy ára: 100 forint. Kapható a Tourinform irodában (Debrecen, Piac u. 20.), a Franco Kft. autószalonjában (Debrecen, Kossuth u. 3.), valamint az utcai árusoknál és - augusztus 2-től - a Kölcsey művelődési központ jegypénztárában (Hunyadi u. 1-3.). Húzás: augusztus 22-én. Japán nyelvtudás kötelező! Tokió (MTI) Japán talán már a közeljövőben a japán nyelv alapjainak ismeretét követeli meg azoktól, akik tanulóvízummal kívánnak belépni a szigetországba - jelentette a Reuter. A javaslat a tokiói oktatási minisztériumtól származik, és azt a többezernyi külföldit kívánja távol tartani az országtól, akik diákvízummal érkeznek, de valójában dolgozni akarnak Japánban. A valódi diákokat oly módon kívánják kiszűrni, hogy a japán ábécé ismeretén kívül számukra kötelezővé teszik mintegy 300 szó és az alapvető társalgási készség elsajátítását is. KIÁLLÍTÁS A Napba öltözött város Rácz István Debrecen (HBN) A szabad királyi városi rangra emelés 300. évfordulóján konferenciákon, kiadványokban és megemlékezéseken méltatták a kiváltságolás fontosságát. Az ünnepi események sorában a Debreceni Nyári Egyetem a Kossuthegyetem díszudvarán kiállítás formájában jeleníti meg a város történetének XVI-XVIII. századi művelődésbeli jellegzetességeit. A tárlat rendezői az értékteremtő város három évszázadáról kívánnak számot adni. Korábban sok hazai és külföldi tudósító torz tükrön keresztül mutatta be a várost és népét, s ez a látásmód hagyományozódott nemzedékről nemzedékre. Jó néhányan közülük csak a maradandóság és a romantika jegyeit fedezték fel és hangsúlyozták a város történetében. A kiállítás nem kívánja a vitairat szerepét betölteni, de a progresszió elemeinek valós bemutatásával a szemléleti egyensúly kialakítására törekszik. Vállalja a nemes értelmű lokálpatriotizmus szellemiségét, ám nem kívánja Debrecent különálló szigetként feltüntetni, hanem az általános magyar és európai történelem részelemeként a nagy történelmi egységben a sokféleség egyik jellegzetes hídfőállásaként mutatja be. Korántsem törekedhet teljességre. Elsősorban azokat a művelődéstörténeti erővonalakat emeli ki, amelyek a magyar és az egyetemes kultúrával összekötötték, valamelyes többletet adtak ahhoz. Gondot fordít azonban arra is, hogy az európai kultúra hazánkba történő áramoltatásának az útját-módját is érzékeltesse, ráirányítsa a figyelmet arra a kultúrdiplomáciai szerepre, amelyet Debrecen hosszú időn keresztül betöltött a magyar művelődésben. A kiállítás hét egységre tagolja a mondanivalóját. Először a város határáról szól, ezt követően a szabad királyi városi jogállás fejlődéstörténetét tárgyalja, szól a város települési képének, igazgatási rendszerének ismérveiről, s a gazdasági és életmódbeli jellegzetességeinek taglalásával folytatja a bemutatást: középpontba az egyházi élet és a kultúra műhelyeit állítja, majd a népművészet berkeibe vezeti el az érdeklődő szemlélőt, s végül rövid összeállításban a Debrecenre vonatkozó történetírás néhány vonását villantja fel. A kiállítási anyag városi közgyűjteményekből, a megyei levéltárból, a Református Kollégiumból, a Déri Múzeumból és a KLTE Egyetemi Könyvtárából származik. A fotóanyag Hapák József hozzáértéséről tanúskodik. A Napba öltözött város címet egy XVIII. századi holland utazótól kölcsönöztük, aki ezzel a költői képpel érzékeltette, hogy Európának ebben a szegletében, a semmiben, egy nagy puszta közepén, mélység és magasság találkozásánál épült ez a város, melyet a Nap zavartalanul vonhat be aranysugaraival. (A kiállítás július 19-én 15.30 órakor nyílik. Megtekinthető, augusztus 28-ig.) A kötélverőcéh privilégiumkönyvének lapja (1832-34) azt egyik kezükkel, míg a másikban a veder lógott, mintha csak tűzhöz akartak volna kivonulni. A nagybotos és a fővizész felpattantak a gépre. Egy hurrá, a híres „veres makina" kirobogott a kapun, megkezdődött az új tisztikar bemutatása a város közönségének. A menet elhaladt a Füvészkert előtt, és a Nagytemplomnál balra kanyarodott. Elkerülte a tengeri vásárt, amely a mai Bika előtti téren feneketlen sártengerben állott, úgyhogy a vevők csak a szalmából vagy deszkákból rögtönzött utakon tudtak eljutni a szekérsorig. A makina itt menthetetlenül bennrekedt volna. A bal oldalán, a gyümölcsvásár felől sem volt sokkal jobb az út, de valahol a sár alatt mégis kő lappangott, és így biztonságosabbnak látszott arra menni. Itt volt aztán jó dolga a nagybotosnak meg a fővizésznek. Mindenütt a verestégla-árda mellett haladt a gép, és hát aki rajta ül, annak nem kell láb alá nézni. Annál is inkább nézhette a két ifjú a civákat, akik módos kis csizmáikkal, két ágra font pántlikás hajukkal veszedelmesen megnyerő látványt nyújtottak. Sajnos, nem sokáig tartott ez az öröm, a Városházánál már megkezdődött a „pirosi sor", amely a másik oldalra kényszerítette a menetet. Szekér szekér mellett állott a pircsi soron, rúddal a járda felé. A lovak a szekér farához voltak kötve, a szekerekben tömérdek zöldség, sütőtök, tojás, aprómarha stb. Itt-ott egy-egy kisbárányt is odakötöttek a hátulsó kerékhez. Ez volt a régi Debrecen élelmiszerpiaca. A diákok kikerülték a kocsisort. A peckesek nekiirányozódtak a kistemplomnak, amely ódon, piros téglafal kerítésével úgy nézett ki, mint valami kasztellum. Óriási lapulevelek díszítették a kerítés bástyaszerű szegleteit. A pihent dárdáncia repítette a makinát. Nemsokára kinn jártak az Európánál, amelynek helyén a mai Royal épült. Innen kezdve óvatosan kellett haladni, részint a nagy sár, részint a mély árok miatt. Az Európa után három ház állott meg, aztán a gyep következett. Az ispotálylaposon óriási téglavetőgödrök és ördögárkok közepette állott a templom és a paplak, ezektől száz méterre egy füzes szélén a kis sárga vasútállomás. Itt megállottak a diákok, kellőképpen kifújták magukat, azután pedig ugyanazon úton visszamentek a kollégiumba, kísérve az utca közönségének folytonos tetszésnyilvánításaitól, így ment végbe az új tűzoltó-tisztikar választása és bemutatkozása anno domini 1878. A következő hónapok nem hoztak sok emlékezetest. Az új tisztikar követte a régiek példáját; tűzhöz való kivonulás alkalmával földig leverte az összes útjában álló kerítéseket, falakat, és az ősi előírás szerint minden tűzeset után annyi icce bort ivott meg, ahány hordó vizet felhasznált a tűznél. Két megbízott diák jegyezte a hordók számát, akik a rájuk bízott rovást a legnagyobb veszélyben is pontosan teljesítették. Olyan pontosan, mint az a Fekete Gerzself, aki a rettenetes emlékű 1802-es tűzvésznél egészen addig a borzasztó pillanatig vezette a rovást, amikor a Nagytemplom tornya belül is felgyulladván, úgy kezdett égni, mint egy óriási szál gyertya, és a nagy Rákóczi-harang veszett búgással zuhant le az égő gerendák közül. (Folytatjuk)