Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-30 / 176. szám
1993. JÚLIUS 30., PÉNTEK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 Freskómonstrum Békéscsaba (MTI) - Jó száz éve nem készült Magyarországon ilyen nagyméretű - csaknem 500 négyzetméter - freskóegyüttes, mint amilyet Patay László Munkácsy-díjas érdemes művész készít Békéscsabán a Jamina (Erzsébethely) nevű városrész közadakozásból épülő új katolikus templomában. Patay László Szőnyi István tanítványaként 1956-ban freskó tanszakon végzett, majd 20 éven át tanított Barcsay Jenő utódjaként a Képzőművészeti Főiskola művészeti anatómia tanszék vezetőjeként. Azon kevesek közé tartozik, akik freskófestő diplomát szereztek. A közelmúltban a gyulai belvárosi barokk katolikus templomban - alkalmazkodva az építészeti stílushoz - megfestette az évszázad legnagyobb, 480 négyzetméteres honi freskóját. A feladat Békéscsabán más, hiszen az itt épülő új templom külső jegyeit Kós Károly építészete ihlette, a teljesen új falfelület pedig szabad teret enged a mester fantáziájának. Mivel a városrész neve Erzsébethely, s védőszentje magyarországi Szent Erzsébet, az ő életéből és csodás tetteiből merített képek borítják a középső traktust. Isten új hajlékát Jézus Szíve-templomnak fogják hívni, így a belső teret félkörívben lezáró főfal az apszis, középpontjában Jézus áll, és az ő szeretetkisugárzása fogja egybe a mai életet ábrázoló sok-sok figurából álló kompozíciót. Patay László segítőtársai volt tanítványai, három Barcsay-díjas festő, Bokor György, Csora Tamás és Füzes Gergely, valamint Fecske Dorottya, a szombathelyi tanárképző hallgatója és a művész veje, Siklósi Attila, aki 20 éve segítőtársa. Az oltár, a szószék, a keresztelőpult, valamint a különböző szobrok elkészítésén Kiss György Munkácsy-díjas szobrász dolgozik. A tervek szerint a templomot november 19-én, Erzsébet napján szentelik. A szerkesztő mértéke A „Nagyszőlős és Vidéke" a minap verset közölt a tárcarovatban. A cime ez volt: „Ő hozzá!" Majd következett a vers, amelynek két első sora így hangzott: „Még nyílnak a völgyben az őszi virágok, /Még zöldes a nyárfa az ablak előtt..." És tovább az egész Petőfi-vers. Aláírás is volt a költemény alatt: „írta: Micu!" Az egésznek pedig méltó folytatása volt a lap másik oldalán, a „szerkesztői üzenetekben". Szóról szóra ez: „Micu! Versét mai számunk tárcarovatában közöltük. Amint látja, megütötte a mértékünket. Várjuk a többit!" (Debreczeni Újság, 1910. szept. 3.) Közli: Szűcs Ernő A hét filmújdonságai Debrecen (HBN) - Két amerikai filmet mutatnak be a mozik augusztus 5-ig. Az Apáca-show, azaz: Virul a fityula című alkotás egy apácazárdába kalauzolja el a nézőket. Egy másodosztályú kaszinó másodosztályú énekesnője (Whoopi Goldberg) véletlenül egy gyilkosság tanúja lesz, és el kell tűnnie ezért. Az FBI egy apácazárdába menekíti a meglehetősen bővérű tanút, aki azonban nehezen találja helyét a rideg falak között. A sárkány című akciófilm Bruce Lee életét mutatja be. A neves filmsztár a sárkány évében és a sárkány órájában született San Franciscóban. Utolsó filmje, A Sárkány közbelép című alkotás bemutatója előtt három héttel titokzatos körülmények között kómába esett, és harminckét éves korában meghalt. A Kölcsey művelődési központ programjai KIÁLLÍTÁS Augusztus 10-ig naponta 10-18 óráig: XII. országos nyári tárlat - Bartók Terem. JEGYELŐVÉTEL Augusztus 16., 20.30 óra: Showestet! Gergely Róbert műsora. Esőnap: augusztus 17. Belépődíj: 300, 320, 350 forint - szabadtéri színpad. Augusztus 20., 10 óra: 24. debreceni virágkarneváli menet műsoros bemutatója. Belépődíj: 100, 150,200 forint. Nyugdíjas- és diákjegy: 50 forint - nagyerdei stadion. Jegyek válthatók augusztus 1-jéig a Tourinform irodájában (Debrecen, Piac utca 20.), augusztus 2- től a Kölcsey művelődési központ pénztárában (Debrecen, Huutca 1-3.). VIRÁGKARNEVÁLI TOMBOLA Fődíj: VW Vento. A tombolajegy ára: 100 forint. Kapható a Tourinform-irodában (Debrecen, Piac utca 20.), a Franco Kft. autószalonjában (Debrecen, Kossuth utca 3.), valamint utcai árusoknál és augusztus 2-től a Kölcsey művelődési központ jegypénztárában (Debrecen, Hunyadi utca 1-3.). Húzás: augusztus 22-én. Legyen szerencséje! Fehér Gábor: (14.) Az utolsó nagybotos Mindemre sorozatos szenzációk pedig a legnagyobb csendben történtek. Pongor Imre, az összekötő nem vett abból észre semmit. Idő teltével azonban Imre nyugtalan lett, és lassan előrenyomult, hogy tájékozza magát. Félúton lehetett, amikor kinyílott a fáskamra ajtaja, és kilépett a két csendkatona. Kedélyesen nevetett mind a kettő. - Na ezt jól megvasaltuk, ez ugyan el nem menekül. - Az igaz. Ha nem - hallja komám - talán innánk egyet erre az ügyes munkára. A diák lekuporodott és mozdulatlan maradt. A katonák nem látták meg, pedig tíz lépésre se voltak tőle, amikor megállották tanácskozni. - Menjünk talán felkölteni az öreg tanárt - mondta az egyik. A másik ellenkezett. - Ez nem jó beszéd, többen vannak a tolvajok, meg kell fogni a többit is. És mindenekelőtt... hallja komám ezeket a marhákat itt benn az istállóban? - Hallom hát. - Én azt gondolom, hogy rendes tehén ilyenkor alszik és nem mozog, se nem bőg. - Az már igaz. - Ha pedig bőg, annak oka van. - Persze, hogy van. - Komám, ebben az ólban emberek vannak. - Nem lehet, hiszen be van zárva kívülről. - Biztosan megásták a hátulját, gyerünk csak befelé. Kinyitották az ajtót és bekiáltottak. - Van ott valaki? A tehenek két-három diszkrét bőgéssel rezenciát igazoltak, emberi hang azonan nem hallatszott. - Én majd bemegyek, komám meg világítson - mondta az egyik ember. Egy kénes masina fellobbant, gyér világosság támadt. - Jöjjön beljebb, így nem látni semmit - hangzott most már belülről. A másik csendkatona is bement. Világosság lett. Szaniszló Pista és Kolozs Bandi láthatókká lettek. A jászol szélén ültek nagy komolyan. A két katona odavolt az örömtől. Meggyújtottak egy kanócot, és kényelmesen szembenéztek az áldozatokkal. - Na mi újság, kis madárkáim? - csúfolódott az egyik. - Kendtek jönnek a városból, kendtek a vendégek, kendteknek kell újságot tudni - válaszolt fölényes kedéllyel Szaniszló Pista. Az egyik csendkatona dühös lett a sok kend miatt. - Felállani! - ordított. - Ide azokkal a karperecekkel. A másik ellenvetést tett. - Minek külön összevasalni őket egy vassal, hiszen ketten vannak. - Inkább talán négyen vagyunk - felelte Pista az ajtóra nézve, és elkezdett jóízűen nevetni. A két ember odavillantott. Az ajtó éppen akkor zárult be zajtalanul, diszkréten. Egy halk csappanás, utána gyors, távozó lépések a fagyon. Mindez egy pillanat alatt történt. Kígyós Sándor emlékezete Aki a márványt meghajlította Piroska Mihály A szoboszlói nyár kiemelkedő eseménye Kígyós Sándor szobrászművész augusztus 1-jén nyíló emlékkiállítása, melyet a művész születésének 50. évfordulójára rendez a városi művelődési központ és a Szoboszlói Kulturális Közösség . Kígyós Sándor Debrecenben született 1943-ban, majd pár évvel később édesapja Szoboszlón kap tanítói állást, így gyermekkorát a városban tölti. 1954-ben visszaköltöznek Debrecenbe, és az általános iskola elvégzése után beiratkozik a vegyipari technikumba. Közben a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában klarinéton tanul. A technikum után a tanítóképzőben a népműveléskönyvtár szakot végzi el. Majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerez. Tanulmányai közben pedig rendszeresen foglalkozik művészetelméletekkel. Ilyen alapos felkészülés után kerül Pécsváradra, a művelődési központ dolgozója lesz. Itt erősödik meg benne az igény az alkotás iránt, nagy erővel lát a megvalósításhoz, hogy ő is alkotó emberré váljék. A képzőművész barátai segítségével stúdiumokat ír elő magának, így sajátítja el a szakma alapjait. Az első alkotói periódusában organikus és konstruktív elemekből építi szobrait, fontosnak tartja a kompozíció tudatosságát, az ellentétekből létrehozott dinamikus szimmetriát, a külső és belső erők, vagyis a kő és az alkotó küzdelmét egymással. Felületeit ellentétes anyagokból alakítja egy kompozíción belül, például rusztikus kő és sima fém. Ezt a kísérletező korszakát jól jellemzi az 1972-es naplójegyzete: „Az alkotó ember számára a szabályok lehetőségeinek tágítása örök kötelesség...". 1974-től számíthatjuk második alkotói periódusát. Ekkor nagyon intenzíven foglalkozik a vizuális neveléssel. Könyvet ír A szobrászat mestersége sorozatban a faragásról, tervezi a televízió Műhelytitkok című sorozatát, rendszeresen szerepel a rádió Láttuk, hallottuk című műsorában, később megfogalmazza a nyitott művelődési ház gondolatát, majd a Pécsi Kamaraszínházban díszletet tervez. Talán ezek hatására jelentősen változik a művészetről vallott szemlélete. Már nem a tudatosságot, hanem a tartalmat, az üzenetet, a szobor szellemiségét tartja fontosabbnak. A művészet nagy kérdései - Miért alkot az ember? Mi a művészet célja? - foglalkoztatják. Ekkor készíti „hajlított" márványszobrait. A kő mint hajlított forma elveszti ugyan az anyagszerűségét, de az életünkről szóló kérdést tesz fel a nézőnek: Miért van meghajlítva? Erre Kígyós egy rádióinterjúban így válaszolt: „A világban semmi sem marad meg eredeti állapotában, a kényszerítő körülmények, vagy a nehézségek súlya alatt meghajlik az ember is." A harmadik alkotói periódusa a 70-es évek végétől számítható. Sokirányú, összetett ez az időszak. Felhasználja eddigi eredményeit, ugyanakkor tovább bővíti kifejezési lehetőségeit. A korábbi organikus formái visszatérnek, a hajlítások is megmaradnak, de már új anyagból, fémből, főleg alumíniumból készíti nagyméretű köztéri szobrait. Megcsinálja az első fogyasztott technikával készült alkotásait is, a külső erők (szobrász) diadalát hirdetve az anyag felett. Amerigo Tot javaslatára olaszországi tanulmányútra indul, és ennek hatására a klasszikus szobrászat eredményei felé fordul. Munkásságának ebben a végső szakaszában az utolsó munkáján, egy ovális bronzplaketten, ennek az útnak az eredménye jelenik meg. A Michelangelo szellemiségéből eredő „teremtő kéz", amelyből nem sokkal később kihullik a véső, és lezárul egy fájdalmasan rövid, de annál gazdagabb életmű. A diákok nevettek, a két új fogoly pedig nekirohant az ajtónak, és dühöngve igyekezett kivenni a sarkából, de hiába. Sokáig rugdostak, káromkodtak, vesélkedtek eredménytelenül. Végre megszólalt Szaniszló Pista halálos komolyan. - Nézzék barátaim, ne rongálják tovább a saját szerkezetüket, úgyis hiába itt minden. A két ember újra káromkodott, törölte a homlokát. Végre megszólalt fejvakarva az egyik. - Hát hiszen, ha jól felgondoljuk - voltaképpen igazságuk van a deják uraknak. Minek rongáljuk magunkat? Üljön le komám ide mellém, a flaskát pedig tegye csak ide a középre. Imre bezárván a csendkatonákat, egyenesen a téglalépcsőhöz szaladt. Amint át akart ugrani, valami súrolta a kezét. Egy darab fehér papír volt, egy tűvel a kerítésre szúrva. A fiú gyorsan zsebre gyűrte a papírt és loholt keresztül a füvészkertben. A cimborák a kollégium sarkánál állottak. Amint meglátták a vezért, nekiestek a kérdések özönével. De az csak tétovázott. Nem tudok semmi bizonyosat. Bezártam az ólba két csendkatonát, akik meg már előbb Pistáékat bezárhatták a fáskamrába. Valaki kavarja a kártyákat, az bizonyos, de azért vissza kell mennünk még egyszer. Adjatok csak egy szál masinát, valami papírt leltem a kerítésen. A gyufa lángjánál kibetűzték az írást. Csak ennyi volt: - Az öreg mindent tud Jóbfalvitól, vigyázzatok! - Elkésett intelem - morogta valaki. A vezér pedig ünnepélyes pózba vágta magát. : - Uraim, Szegedy Juliska megérdemli, hogy háromszor megemeljük a nevére a süveget, mert ezt az intelmet ő írta. Egy, kettő, három. Most pedig esküszöm, hogy az újdondásszal leszámolok egy napon belül. Mehetünk. Fél hét után volt már, lassan-lassan virradni kezdett. Halotti csend volt, amikor a társaság újra odaért a kiskapuhoz. Éppen be akartak menni, amikor Pongor Imre hirtelen visszarántotta a legelsőt. Egy alak suhant végig a kádak között. Egyenesen a téglaátjáróhoz ment. Átmászott rajta és eltűnt a Szegedy-udvaron. Az újdondász volt, aki nem bírt már a kíváncsiságával, és jött, hogy a művében gyönyörködjék. A nagy hadvezetőket a lángelme ötletessége jellemzi. Pongor Imre is ihletet kapott e pillanatban. Kiadta a parancsot. - Hordjátok el innen a téglákat. Jól van. Most dőljetek neki ennek a kád csiriznek, forgassuk oda, ahol a téglák voltak. A remanensek megértették a parancs jelentőségét. Nagy üggyel-bajjal, horpaszcsikaró nevetési ingerek között a nyolc diák a kerítéshez tolta a kádat. Ebben a pillanatban kutyaugatás hallatszott a szomszédból. Nyilvánvaló, hogy az újdondász kieresztette a kutyaólból az állatot, talán azért, hogy a nagy udvaron segítsen keresni a részeg csendkatonákat. - Minden rendben van - szólt a vezér. - Na most Vásárhelyi Pista, te visszamegy a füvészkertbe, és a másik oldalról megriasztod az újdondászt, hiszen érted. Ti pedig ne röhögjetek. Vásárhelyi menni akart. Nem volt már rá szükség. Túlról szentori hang zendült fel: - Megállj! Vad futás hallatszott, kutyaugatással vegyest. A tégla odaát megkondult, a palánk megroppant. Egy gyönyörű lendület, aztán: plotty, utána még egy lendület, még egyszer plotty. (Folytatjuk)