Hajdú-Bihari Napló, 1993. október (50. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-01 / 229. szám

1993. OKTÓBER 1., PÉNTEK HARMADIK OLDAL Idegenforgalom: elkezdődött a rendcsinálás Nem árt odafigyelni, milyen útra, melyik utazási irodával indulunk el Hornyák András Debrecen (HBN) - Ahogy meg­szaporodtak az idegenforgalmi irodák, megszaporodtak a turis­tapanaszok, utazási botrányok is. A nem megfelelő elhelyezéstől, az ígért programok és szolgál­tatások elmaradásán át az utasok „kinnfelejtéséig" terjed a pana­szok spektruma, de az is meg­esett, hogy egy idős hölgyet a csillogó világvárosban ért a halál, ám, hogy nem volt utasbiztosí­tása, csak akkor derült ki, amikor az elhunyt hazaszállítása a hozzá­tartozók sok ezer forintjába ke­rült. Ősz van, hullanak a megsárgult levelek, s bár ennek és a télnek is megvan a maga idegenforgalma, jórészt bezárták kapuikat a kem­pingek, a szeptemberi iskolacsen­gővel nagyjából véget ér az ide­genforgalmi szezon. Valamikor ilyen tájban korábban már elké­szültek az idegenforgalom évi mérlegét megvonó összegzések. Néhány éve még adatszolgáltatási kötelezettség alapján még mérhető volt, hogy mennyi külföldi jött Magyarországra vagy akár a me­gyébe, és hány magyar állampol­gár vándorolta be Európa tájait. Ma a vállalkozói szférává vált ide­genforgalom idején már nem mondható meg ilyen egyszerűen, hiszen a világútlevél birtokában felmérhetetlen, hogy mennyien és hányszor látogattunk idegen or­szágokba, de az is igen nehezen összegezhető, hogy ide mennyien jöttek. Hisz számba kellene venni hozzá minden magánháznál, ma­gánpanzióban eltöltött vendég­­éjszakát is, ám lévén a magánvál­lalkozók csak az adóhatóságoknak elszámoláskötelezettek, a nagy erőfeszítésekkel összegyűjtött ada­tok bizonytalanok lennének. A pontos szám azonban talán nem is érdekes. Érdekesebbek a nagyre­ményűnek, sőt húzóágazatnak te­kintett idegenforgalom tendenciái, tapasztalatai. Már nem a „legvidámabb barakk" Megyénkben tapasztalatainál és szerepkörénél fogva a megyei ön­­kormányzat idegenforgalmi hiva­tala van leginkább abban a hely­zetben, hogy e tendenciákat le­vonja, hiszen Hajdútourist néven mint utazási iroda is jelentős sze­repet játszik az idegenforgalom lebonyolításában, természetesen a többi nagy és jó néhány kisebb utazási irodával együtt. Hegedűs András hivatalvezetővel és Tóth Pál hivatalvezető-helyettessel megkíséreltük a rendelkezésre ál­ló adatok, tapasztalatok alapján e tendenciákat felvázolni. Elsőként az érdekelt, vajon hogyan is ál­lunk, tényleg olyan nagy lehető­ségeket hordoz-e ez az ágazat, mit mutat a most véget ért szezon, ho­zott-e valamit az ország vagy a megye konyhájára az idegenfor­galom? - Az idegenforgalom mostaná­ban különféle okokból követke­zően leszálló ágban van. A végle­ges adatok persze csak a statisz­tikai hivatal összegzése után nyer­hetők, de a bejövő külföldiek szá­ma érezhetően csökkent. 1992-ben az ország idegenforgalmi aktívu­ma hatszázmillió dollár volt. Ha az idei dollárbevétel el is éri a tavalyit, ez a valutaárfolyam vál­tozása miatt van, mert az ide lá­togatók száma csökkent. Mintegy húszszázaléknyi növekedés csak a Hollandiából és Belgiumból ér­kezőknél figyelhető meg, a néme­tek és a többi nyugat-európaiak száma csökkent. Magyarország már nem a „legvidámabb barakk", az ideutazás pikantériája, kuriózu­ma megszűnt" jellemzi a helyzetet a hivatalvezető, majd hozzáfűzi: - Megérzi a hazai idegenforga­lom azt is, hogy a volt szocialista országokból és a volt Szovjetunió­ból jelentősen csökkent az ide uta­zók száma. A lengyelek, csehek, szlovákok most élvezik a Nyugat­ra megnyílt utazási lehetőségeket. A volt Szovjetunió országaiból pe­dig határátkelési nehézségek las­sítják akadályozzák az ideutazást. Igény pedig volna. Ugyanakkor előfordult, hogy hozzánk beutazó csoport csak a harmadik vonattal tudott átjönni, háromszor kellett értük autóbuszt küldenünk, amíg megérkeztek. A határátkelési ne­hézségek eredményezik főleg a visszaesést. Magyarok belföldre « A vendégéjszakák száma a Haj­dútourist létesítményeiben a fenti okok miatt ez évben mintegy hat százalékkal csökkent. Ugyanakkor érdekes új tendencia, hogy növe­kedett a belföldi vendégéjszakák száma. Ebben nyilvánvalóan köz­rejátszott az egyre nehezebb gaz­dasági helyzet, az, hogy az embe­reknek egyre kevesebb az utazás­ra, üdülésre fordítható pénze. So­kan ezért úgy döntenek, hogy itt­hon nyaralnak, mert még mindig a külföld a drágább. Ugyanilyen okokból nőtt a kereslet utóbbi években az olcsó külföldi utak iránt is, ami pedig sok botrányos eset, sok visszaélés forrása lett. Az utazási szakma egyfajta bizalmi válságba került.­­ Az idegenforgalomban, mint nagy lehetőségeket hordozó re­ményteli ágazatban, az utóbbi években megszaporodtak az irodák, köztük nem egy volt, ame­lyik a haszon reményében vissza­élt a kereslettel. Ez azt jelentette, hogy szabályozni kellett e tevé­kenységet. Valóban előfordultak botrányos esetek, amelyeknek a hiszékeny utasok lettek kárvallot­tak Ma ahhoz, hogy engedélyt kapjon egy vállalkozás utazási iro­da létesítéséhez, megfelelő és szi­gorú feltételeknek kell megfelel­nie. Ezen ágazatban emberekről kell idegen környezetben gondos­kodni. Ez nem olyan vállalkozás mint hogy valaki főtt kukoricát kezd árusítani. Az utasokat ezért most már jogszabályi háttér védi, az utazási iroda bejegyzést csak e szigorú feltételek megléte alapján adja meg az IKM Országos Ide­genforgalmi Hivatala - ismerteti a szabályozás lényegét Hegedűs András. Amint megtudtuk, a feltételek között a vagyoni biztosíték, a megfelelő cégjelzés, megfelelő iro­da éppúgy szerepel, mint az, hogy az irodának a tevékenységért fe­lelős, nyelvismerettel, utazásszer­vezői vizsgával rendelkező szak­emberei legyenek. A bejegyzés és engedélyszám na meg az MNB devizahatósági engedélyei birto­kában kezdhet működni egy iro­da. Ezek nem titkosak, bárki rá­kérdezhet, de a lakosság tájékoz­tatására azért álljon itt az a szep­tember 1-jéig bejegyzett 25 hajdú­bihari utazási iroda, amelyik ren­delkezik engedéllyel: a budapesti központú IBUSZ, Malév, Coop­­tourist, Express, Budapest Tourist, a debreceni Aquila Kft., Anita Tourist, Baumann Reisen, Civis­­trans, Cívis Tours, Délibáb, Elan Tours, Grand Tours, Hajdútourist (Hajdúböszörményben, Hortobá­gyon és Hajdúböszörményben is), Fesztivál Tours, Have Kft.­, Hones­­tus Tours, Jumbo Tourist, Karne­vál Tours, Panoráma Tours, Nah+Fern, Optimus Tours, Red Treff, Óceánia Utazási Iroda és a hajdúszoboszlói San-Co Tourist. Az „olcsó hús" veszélye­ ­ Az utazási irodák versenyé­ben sajnos vannak engedély nél­küli, feketén működő cégek. Ha valaki gyanúsan olcsó utat ajánl, de a hirdetésében csak egy tele­fonszám van megadva, ha valaki úgy szervez utat, hogy valutát kér, azon esetben lehet ilyesmire gya­nakodni, hiszen a bejegyzett cégek korlátlanul kapnak valutát, ott mindent forintban kell fizetni. Az olcsóságnak néha csalódás az ára, ott megspórolják a biztosítást, vagy csak a megérkezés után de­rül ki, korántsem olyan a szolgál­tatás, mint ígérték - egészíti ki Tóth Pál. Az olcsó húsnak tehát híg a leve. Az idegenforgalom megrendült becsületének helyreál­lítása már elkezdődött. Nem árt azonban megnézni, milyen útra is vállalkozunk és melyik irodához nyitunk be. Hajdúszoboszló még mindig idegenforgalmi vonzóerő Fotó: Nagy Gábor „Nem nézhetik tétlenül ezt a folyamatot” Az önkormányzatok és az Ávü között folytatódik a vita a gyógyszertári központokról Ráthy Sándor Budapest (ISB)­­ Továbbra is vi­tatják az önkormányzatok a gyógyszertári központok és a gyógyszertárak hovatartozását. Az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának szeptember 13-i döntésével ellentétben az ön­­kormányzatok azt állítják, hogy nem az államot, hanem őket illeti a 40 milliárd forintos vagyon, s ebből adódóan ők jogosultak az összesen 4 milliárdot érő patikák privatizálására is. Minderről a Települési Önkormányzatok Or­szágos Szövetségén belül műkö­dő az „önkormányzatok gyógy­szerészeti konzultatív fóruma" csütörtöki sajtótájékoztatóján hallottunk. Az országos szövetség főtitkára, aki egyben a fórum elnöke is, le­szögezte: megütközéssel vették tu­domásul, hogy az Ávü az önkor­mányzatok korábbi tárgyalási ajánlatainak mellőzésével és az önkormányzatok törvényadta vé­leményezési jogkörének figyelmen kívül hagyásával döntött a gyógy­szertári központok hovatartozá­sáról. Hasonlóan járt el az Ávü akkor is, amikor úgy döntött, hogy október elsejével felmenti az önkormányzatok által kinevezett igazgatókat, s helyükre privatizá­ciós biztosokat állít - hangsúlyoz­ta Köllner Ferenc. A sajtótájékoztatón elhangzott: az önkormányzatokról szóló két­harmados törvény értelmében ma is az önkormányzatok tulajdonát képezik a szóban forgó vagyon­tárgyak. A szövetség és a fórum azonban nemcsak ezért vitatja a tulajdonlást. Álláspontjuk a kö­vetkező: ha a vonatkozó törvény az önkormányzatokat teszi fele­lőssé az egészségügyi alapellátá­sért s ezen belül a kiegyensúlyo­zott gyógyszerellátásért, akkor ehhez eszközrendszerre, tehát a gyógyszertári központokra és a patikákra is szükségük van. Az ál­lam és az Ávü azonban szeretné megakadályozni azt, hogy az ön­­kormányzatok tulajdonosi pozí­ciói erősödjenek, ezért megpró­bálja elvonni tőlük jogos vagyo­nuk egy részét. Az önkormányza­tok azonban nem nézhetik tétlenül a folyamatot, s ezért bírósághoz fordultak igazuk bizonyítására. Köllner Ferenc határozott véle­ménye: a kormány többek között politikai okokból is ellenzi azt, hogy az önkormányzatok priva­tizálják a patikákat. Úgy véli, a tu­lajdonosi perben eddig alperes ál­lam - megelégelve a huzavonát -, a törvényes megoldást lehetetlen­né téve, erőpozícióból akarja dű­lőre vinni az ügyet. Az állam - al­peresi szerepéből kilépve - ma már közhatalmi szervezetként lép fel, s önmagát igazolandó, szá­mára kedvező törvényt alkottatott a parlamenttel. Az önkormányza­tok azonban vitatják ezt a fajta megoldást, s azt állítják más tör­vények az ő igazukat támasztják alá - mondta Köllner Ferenc. A főtitkár bejelentette: a csütörtökön született állásfoglalásukat, illetve a tiltakozásukat kifejező levelet három intézmény címére is el­küldik, így a népjóléti tárca, az Ávü és a privatizációért felelős tárca nélküli miniszternek is. Köllner Ferenc végül leszögezte azt is: a patikák privatizációjában az önkormányzatok is érdekeltek, sőt kedvezményes hitelkonstruk­ciókkal is támogatják a vállalkozó gyógyszerészeket. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Ráthy Sándor Négy és fél százalék A levegőben lógott, de azért a kormány és a jegybank illetékesei hétről hétre cáfolták a fo­rintleértékelés szándékát. Ebből persze minden­ki kitalálhatta, valami készül, csak azt nem le­hetett tudni pontosan, mikor jelentik be az ár­folyamváltozás tényét. S mondhatni ez is ter­mészetes, hiszen előzetes bejelentésekkel se­hol a világon nem adnak teret a valutaspeku­lációnak. Egy ilyen üzleten ugyanis óriási összegeket lehet nyerni. De milyen hasznot hozhat a leértékelés a gazdaság vagy éppen az átlagpolgár számára? Be kell ismerni, rövid távon többnyire - sajnos - szinte semmit sem hoz a konyhára. Sőt, inkább kiforgatja a zsebe­ket, hiszen a leértékelés drágítja az importot, s így minden árucikket, amely külföldi alap­anyagot is tartalmaz. A leértékelés tehát növe­li a benzin, a kávé, az autók, a külföldről be­hozott illatszerek, a repülőjegy és természete­sen a határokon túli pénzek árát. Kimondottan örülnek viszont a leértékelésnek azok a vállalkozók, akik külföldön is nyereség­gel eladható terméket állítanak elő, ők joggal állítják, hogy a forint felértékelődése rontja a versenyhelyzetüket. Éppen ezért igazuk van ak­kor, amikor azt követelik, hogy a hazai infláció és a főbb kereskedelmi partnereik országai­ban tapasztalható infláció közötti különbséget a forint leértékelésével korrigálják. Nincs iga­zuk viszont azoknak, akik azt állítják, hogy a le­értékelés önmagában növeli gazdaságunk ver­seny- és exportképességét. A leértékelés ugyanis nem teremt árualapokat, márpedig csak minőségi termékek eladásával növelhetjük ex­portbevételeinket. Akkor mi haszna az egész­nek? Aki a leértékeléstől rövid távon tetemes hasznot vár - kivéve a spekulánsokat -, an­nak csalódnia kell. A jó gazdaságpolitikai dön­tések ugyanis csak hosszú távon hoznak ered­ményeket. Nem kétséges, a forintot le kellett értékelni, csupán a devalválódás mértékén és bejelentésének idején lehet vitatkozni. Ezen­túl azonban már fontosabb történéseknek kell szentelnünk figyelmünket. Azt kell kutatnunk, mit tesz még ezenkívül a kormány? A leérté­kelés igazi értelme ugyanis a stratégiai dönté­sekre való hatásában van, nem pedig abban, hogy mondjuk, három százalékkal drágább lesz a kávé. Ha ugyanis a leértékelés - párosulva egyéb, a kormány által hozott befektetésösztönzési döntésekkel -, arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy piacszervezési döntéseket hozzanak és modernizáljanak, máris elérte célját. Napjaink eseményei azonban nem ezt vetítik előre: egy­előre csupán a hitek és hiedelmek csatáznak a leértékelés körül. Sőt, valószínűleg igaz az is, hogy a kormány a növekvő költségvetési hi­ány és a romló fizetési mérleg láttán kapkodó egyensúlyjavító intézkedést tett, a gazdaság ki­egyensúlyozott működéséhez azonban kevés ez a négy és fél százalék. NOTESZLAP Vitéz Ferenc Szerelmi ügyek Szereti a nőt. Nem a feleségét, tőle már egy éve elvált. Az írónőt „kebelgeti”, aki a negy­venes éveit topogja, és az újságcikkek mellett színműveket ír, melyeket a város színházában is bemutattak. Teljes mellszélességgel vállal­ja, hogy szereti­­ nyilvánosan bevallotta. Tízez­res nagyságrendben készítette el és bocsátot­ta közre nem mindennapi szerelmi vallomását. A férfi egyébként egy francia város pol­gármestere, és azt a szokatlan módját válasz­totta őszinte érzelmeinek kifejezésére, hogy egy tízezer példányban kinyomtatott levélben tá­jékoztatta a város lakóit szerelmi ügyeiről. A polgármester azért szánta el magát erre a lé­pésre, tudjuk meg a hírből, „mert szerinte poli­tikai ellenfelei a legvadabb rémhíreket terjesztik szerelmi életéről, számos viszonyt, sőt több apaságot tulajdonítanak neki, hogy így próbálják meg lejáratni a lakosság előtt”. A nyugati erkölcs és álerkölcs mércéivel mérve nem makulátlan a város vezető atyja, de mindenképpen becsü­lendő, hogy nem „viselkedik” félre, csak egye­nesen és csak eggyel. Bizony, példát vehet­nének róla azok a szentségromboló „alakulá­sok”. A polgármester azt reméli, hogy eme ko­rántsem diplomatikus nyílt tájékoztatása egy­szer s mindenkorra véget vet a híresztelések­nek. Arra valószínűleg nem gondolt, hogy a - tegyük fel - álhírekkel együtt véget érhet ma­ga a szerelem is, mert levelével belépett a szentségrombolók közé. Ám az is lehet, hogy így épít. Ha szerelmét nem is, de karrierjét min­denképpen. Akkor, amikor egyre több azoknak a száma, akik nyilvánvalóan hazudnak, jólesik a népnek egy kis őszinteség. Még ha nem igaz, akkor is, mert a vallomás legalább bátor. Az emberek pedig a magukhoz hasonló gyávákat szeretik legkevésbé.

Next