Hajdú-Bihari Napló, 1994. március (51. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
1994. MÁRCIUS 1., KEDD HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Túl a középfokú szakképzés mélypontján A nagyüzemek jelentős részében fölszámolták a gyakorlati képzés műhelyeit P. Kovács Imre Budapest Nyirffi A társadalmigazdasági rerépszerváltás alapjaiban rázta meg az iskolarendszerű szakképzést, mivel ez az oktatási ágazat ezer szállal kötődik a gazdasági élethez, a szakoktatás területén nehéz, sőt válságos helyzet alakult ki. A munkaügyi szakemberek azonnal hozzáfogtak a szakképzés korszerűsítési feladatainak kidolgozásához. Három év alatt vajon honnan hová jutott el a hazai szakképzés? Kérdésünkkel Benedek András munkaügyi helyettes államtitkárt kerestük föl. Szakmai berkekben 1990-1993 között eleinte csak a szakképzés válságáról volt szó, aztán elhangzott az is, hogy voltaképpen összeomlott az iskolarendszerű szakképzés. Kérem, világítsa meg, hogy az utóbbi háromnégy év során valójában mi ment végbe a magyar szakképzésben. Válság valóban volt, s ez azt jelentette, hogy a gazdasági átalakulás során az ipari nagyüzemek jelentős részében fölszámolták a gyakorlati képzés műhelyeit, emiatt több helyütt sok fiatal szorult ki a szakképzésből, szám szerint mintegy 40 ezer ifjú. E téren 1991- ben voltunk a mélyponton, viszont a múlt év végére a helyzet normalizálódott, azaz véget ért a középfokú szakképzés mélyrepülése. Egyrészt az iskolák átvették a gyáraktól a gyakorlóhelyeket, másrészt a magángazdaság - nem elhanyagolható mértékben a kisipar - is bekapcsolódott a fiatalok szakmai felkészítésébe. Számokkal kifejezve: 1990-ben 70 ezer tanműhelyi képzési hely állt rendelkezésre, most 69 ezer. A különbség tehát nem ijesztő mértékű. Vagyis eszerint nem omlott öszsze a szakképzési rendszer? - Összeomlásról tévedés volna beszélni, mivel a tények erre nem adnak okot. Jelenleg az ország 1528 középfokú oktatási intézményének 83,6 százaléka szakképző intézmény, 1990-ben viszont kereken 80 százalék volt ez az arány. Ez idő tájt minden feltétele megvan annak, hogy az állam törvényileg garantálja minden fiatalnak az első szakma megszerzésének lehetőségét a meglevő iskolarendszeren belül. Ezenkívül az iskolák a szaktárcával együttműködve különböző szociális programokkal segítséget nyújtani a már bent levő tanulóknak a lemorzsolódás elkerüléséhez. - Körülbelül hány 14-16 éves fiatal nem jutott be az utóbbi években a szakképző iskolákba? A lemorzsolódás okai - Számuk 25 ezerre tehető, de ha róluk esik szó, meg kell említeni azokat a gyerekeket is, akik ezzel egy időben maradtak ki az iskolából. Sajnos, hosszú évek óta sok a lemorzsolódó diák. Aggasztó jelenség, hogy a szakközépiskolások 17, a szakmunkásképző iskolai tanulók 23 százaléka marad ki az iskolából a képzési idő során. - Ön szerint vajon mi lehet az oka az ilyen nagymérvű lemorzsolódásnak? - A kimaradt tanulók egy része rendszerint anyagi okokra hivatkozik, de a távozás fő oka mégiscsak az, hogy a gyengébb képességű és hiányos előismerettel iskolába kerülő tanulók számára túlságosan megterhelő a képzés. - A parlament a múlt év végén elfogadta a szakképzési törvényt, és január óta készen állnak a törvényhez tartozó végrehajtási utasítások is. Mit várhat a szakképzés a törvény hatályba lépésétől? Ez a törvény hosszú időszakra megszabja az átalakulás, a továbblépés feltételeit, és mivel keret jellegű, nem állít akadályokat a gazdasági átalakulás útjába, inkább csak irányadó. A törvény gyermekbarát, mert minden körülmények között biztosítja az első szakma megszerzésének lehetőségét, azonkívül a tanulói jogok és kötelességek olyan harmóniáját teremti meg, amelyek alapján a tanuló érvényesülni tud majd a munka világában, de vállalkozásbarát is, mivel lehetővé teszi, hogy a gazdaság saját igényei szerint befolyásolhassa a szakképzés szerkezetét és tartalmát, valamint hogy a szakmai minősítés, a vizsgáztatás is előbb-utóbb átkerüljön az államtól a gazdasági kamarákhoz. Kőrösfői László képviselő a parlament egyik ülésén kifogásolta, hogy a szakképzési törvény nem rendelkezik a tanulók gyakorlati képzésének felügyeletéről. Ki fogja elvégezni ezt a munkát? Szakképzés, ellenőrzéssel - A gazdasági kamarák. Még az idei tavaszon a parlament elé kerül a kamarai törvény, amely - összhangban a szakképzési törvénnyel - fölhatalmazza az ipartestületeket, kamarákat erre a feladatra, sőt arra is, hogy eljárjanak az olyan testületi tagok ellen, akik netán megsértik a gyermeki jogokat. Februárban a korszerűsítés jegyében elkészült az Országos képzési jegyzék is. Kinek s miben nyújt segítséget ez a dokumentum? -A szakképző iskoláknak szakmai profiljuk kialakításában. A jegyzék azokat a szakmai kvalifikációkat is tartalmazza, amelyek a 90-es évek második felében fognak beépülni a magyar szakképzésbe. Az állam által elismert szakképesítések listája 955 szakmát sorol fel; nem csupán a hagyományos szakmák jelennek meg benne, hanem növekvő mértékben a szolgáltatások és a kisvállalkozások keretébe illő új foglalkozások is. Gyakorlati haszna az, hogy a szakképző iskolák az állami jegyzék és a gazdasági igények alapján tudják megtervezni képzési kínálatukat. Nagyon soknak tűnik a 955 szakma. Ez a kínálat összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal. Számos fejlett országban - Németországtól az USA-ig - 1000-1200 kvalifikált foglalkozásból lehet választani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szakképző iskolák minden évben minden szakmát oktatni fognak, bizonyos szakmákból csak időszakonként indítanak osztályt. A szülők jelentős része a meggyőző fejlesztési lépések ellenére is azt állítja, hogy a tömegek számára drágább lett a szakképzés, mint korábban volt. Vannak iparosok, akik évi százkétszázezer forintot is elkérnek egy tanuló gyakorlati képzéséért. Büntetik a nyerészkedőket Csak az a szakképzés lett „drágább", amely a gyerek, illetve a szülő szorult helyzetének kihasználására irányul. Ez a gyakorlat nemcsak erkölcstelen, hanem bűnös is, bármilyen alkut köt is a két fél; a kamarai törvény lehetővé fogja tenni a nyerészkedők megbüntetését, ámbár a szakképzési törvény is egyértelműen tiltja, hogy a vállalkozó ilyen ellenszolgáltatást kérjen a nála gyakorló tanuló szüleitől. Továbbtanulási ügyekben - ilyen esetekben is - az illetékes iskolától, illetve a munkaügyi központtól kérjenek tájékoztatást, tanácsot a szülők. - Végül is: kinek a feladata a szakképzés finanszírozása? - Az iskolarendszeren belül természetesen a költségvetésé, az oktatási intézmények emellé igénybe vehetik a termelő-gazdálkodó cégek szakképzési hozzájárulását. Az úgynevezett normatív, vagyis tanulónként évente juttatott állami támogatás összege a szakközépiskolákban azonban csak a tényleges kiadások 61 százalékát fedezi, a szakmunkásképzőkben 85 százalékát; a hiányzó pénz előteremtése az iskola fenntartójára (95 százalékban ezek az önkormányzatok) hárul. - Mi most a magyar szakképzés legégetőbb kérdése? - Amíg az utóbbi három évben a gyakorlati képzőhelyek biztosítása volt a legsúlyosabb feladat, jelenleg az ifjúsági munkanélküliség áll a sor elején. A felsőfokú végzettségűek csak kis arányban válnak munkanélkülivé, legnehezebb elhelyezkedniük a gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában érettségizetteknek, mivel nincs szakképesítésük, vagy túltelített szakmából szereztek szakképzettséget. Most ezen a helyzeten kell sürgősen javítani, majd a különböző középiskolák közti átjárhatóság kidolgozása lesz a soron következő feladat. Az elképzelések szerint a gazdasági kamarák is „felügyelnek” Fotó: Iklódy János A koncepció: „Felebarátsággal a békéért” Budapest (MTI) Önkéntes professzionális hadsereg létrehozását szorgalmazza a Hadkötelezettek Ideiglenes Szövetsége (HISZ). A szervezet hadkötelezettség helyett nemzetvédelmi kötelezettséget írna elő - mondta hétfői sajtótájékoztatóján Attila, az 1992- ben alakult, fpg Keresztény Nemzeti Összeírás keretében tevékenykedő párt képviselője. A HISZ önmagát szakmai pártként definiálja, és nem tervezi, hogy indul a választásokon. Céljának nemzetbiztonsági program megvalósítását tekinti - jelentette ki a pártvezető, aki mint elmondta, 1988-ig hivatásos alezredes volt, azonban a „bolsevik típusú irracionalitást" látva hátat fordított a seregnek. A HISZ nem elégszik meg a Magyar Honvédség átszervezésével, „Felebarátsággal a békéért" címmel koncepciót dolgozott ki az egész világ biztonságának garantálására is. Megítélése szerint a kialakuló globális új világrend - amelyben a NATO és az Európai Unió játssza a főszerepet - „ember- és istenellenes diktatúrához" vezetne. Ezt elkerülendő nemzetközi biztonsági rendszert kell létrehozni az ENSZ égisze alatt. Ennek keretében a kis országok megállapodásokat köthetnének a nagyhatalmakkal, biztonsági garanciák nyújtásáról. Ennek fejében viszont a kis országok is felajánlanák fegyveres erőik egy részét a nemzetközi békefenntartás céljára. Koncepciójukat a világ minden politikai erejéhez eljuttatják - derült ki a HISZ sajtótájékoztatóján. A hadiipari cégek szövetséget alakítottak Budapest (MTI) - Hadiipari Szövetség alakult - jelentették be hétfőn sajtótájékoztatón az alapító vállalatok vezetői. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tagszervezeteként működő új munkaadói érdekvédelmi szervezet célja, hogy megmentse az ágazat műszála termelőkultúrát, illetve megteremtse a fejlesztés feltételeit. A sajtótájékoztatón Kocsis László, a szövetség elnöke elmondta: a hadiipari cégek gazdasági-pénzügyi szempontból súlyos időszakot élnek át. Fenntartásuk azonban az ország védelmi képességei szempontjából nem lehet vitás. A korábbi, 80-85 haditevékenységet végző cég száma mára 60-ra csökkent. Ezek is elvesztették korábbi, külföldi piacaikat és hazai megrendeléseik is csekélyek. Folyamatban van az ágazat átalakulása, ami általában felszámolási eljárás útján megy végbe. Becslések szerint e cégek vagyonának 40-50 százaléka már magánkézben van, s a tervek szerint csak 10-25 százaléka marad majd állami tulajdonban. Számottevő külföldi tőke még nincs a hadiiparban. A szövetségnek eddig 22 tagja van, ezek a katonai elektronikától kezdve a kézifegyver, páncélozott jármű és vegyifegyvergyártásig - átfogják a hadiipar spektrumát. Tagjai többek között a FÉG, a Videoton, a Dunai Repülőgépgyár Rt. és a Gamma. KOMMENTÁR Bereczki Károly Falugazdászok Rekord idő, alig két hónap alatt állították fel a falugazdászok intézményét, s a szintén rekord idő alatt kinevezett falugazdászok máris országos értekezletre gyűltek össze Gödöllőn. Hogy a kormány milyen fontosságot tulajdonít ennek a munkakörnek, azt bizonyítja az is, hogy a konferenciát a földművelésügyi miniszter, Szabó János mellett köszöntötte Boross Péter miniszterelnök is. Beszédében cáfolva a magyar mezőgazdaság csődhelyzetéről vallott nézeteket, kiemelve azt, hogy a falugazdászok erősen érzékelhető hiányt pótolnak. Hiszen az állattartáshoz, növénytermesztéshez szükséges, apáról fiúra szálló tudásátadás folyamata megszakadt. A falugazdászokra várna tehát az a feladat, hogy ezt a hagyományt felélesszék és a magyar mezőgazdaság megújulási folyamatában kulcsszerepet vállaljanak. Érezhette a kormány elnöke, hogy azért az országos szinten mindössze hétszáznegyven kinevezett falugazdász, ha mégoly tehetséges sem tud lendíteni a szerinte is „átalakulási zavarok”-kal küzködő mezőgazdaság szekerén, ezért nyomban hozzátette azt is, hogy a kormány szeretné a mostani falugazdászok létszámát duplájára emelni. Hiszen még el sem kezdődött a tényleges falugazdász gyakorlat, máris megmutatkoznak a sietség és kapkodás jelei. A központi utasításban ugyanis nem vehették figyelembe a helyi sajátosságokat, a megyei földművelési hivatalokra hárítva a konkrét helyzetek felmérését. A maguk módján a megyék is siettek tető alá hozni mihamarabb a kormányrendeletet, a különböző helységek sajátos igényei így elsikkadtak. Mondjunk példát? Átlag tizenöt-húszezer hektáros földterületben jelölték meg egy-egy falugazdász hatáskörét, így nyilvánvalóan Hortobágynak vagy Nádudvarnak joga volt egy-egy falugazdászt pályáztatni. Míg a kistelepüléseknek be kellett érniük a „közös” falugazdával. Ami azt jelenti, hogy például Vámospércs, Nyírmártonfalva, Újléta, Álmosd és Bagamér megosztozik egyetlen szakemberen. Holott az öt falu mindegyike sajátos növénytermesztési és állattenyésztési hagyományokkal rendelkezik. Falugazdász legyen a talpán, aki ebben az „ötösfogatban” feltalálja magát és újfajta összekötő kapocsként fog működni a gazdák és a kormány között. Gödöllői beszédében pedig ezt kívánta tőlük a miniszterelnök. Hozzátéve azt is, hogy a falugazdák hozzájárulhatnak az információhiányból adódó, gyakran lábra kapó tévhitek, félreértések eloszlatásához is. Ez azért fontos, mert a mai, görcsökkel, túlreagálásokkal telített közéletben sok a hamis beállítás. Az első falugazdász-konferencia a következő napokban a megyékben folytatódik, s várható, hogy a kezdeti sietségen korrigálnak. NAPRÓL NAPRA Nagy Mihály Angyal a kocsmában Phű...! A fehér, habzó folyadék, mint a lassított felvételeken, úgy ömlik a kocsma feketefehér kerámia kockáira. Phű! Köp még egyet az öregasszony a korsójából kilöttyintett söre után, megtöri a száját... Oktoberfest, Oktoberfest- Bier - röhögnek a falon az elmocskolódott reklámtáblák. Röhögnek a félrészeg vendégek is. Azért a nyomorult százasért... Azért a nyomorult kis pénzért csinálsz cirkuszt? - ordít, dühöng tovább a nő. Nem szégyelled magad, te mossék?! Nem szégyelled?! - kérdezi tajtékozva. - Ééén? Tehetsz egy szívességet... - Legyint rá rezignáltan az ellenlábas, aki szintén ittas, szakadt ruhájára ráfröccsent a kiöntött sör, ám ez láthatóan nem érdekli, mint ahogy nem érdekli a tomboló asszony sem, hátat fordít neki. Nézi a közönség a cirkuszt, egyesek tovább röhögnek, bár nemigen lehet érteni, mit találnak mulatságosnak a váratlan, döbbenetes jelenetén. , Kétévesforma kislány ül a sarokban, tágra kerekedett szemekkel csodálkozik rá a kocsmában részegen őrjöngőkre. Apa! Mit mondott a néni? - kapaszkodik az alig harmincéves férfi karjába. Nem fél, nem is igazán érti még, mi történik körülötte. Kiabál a néni, kiabál a bácsi, gesztikulálnak, de a csöppség számára még idegenek a szavak is, amelyeket használnak. Mégis mélyen vésődnek agyába a látottak, szívja magába a kocsma füstös levegőjével együtt a lumpen élet savanyú szagát, és sajnos - elbutult tekintetű apjáról ítélve - nem nehéz elképzelni, hogy évek múltán a most még angyalarcú ártatlan kislány talán ugyanúgy fog ordítani egy lepusztult csellóban, mint a részeg öregasszony.