Hajdú-Bihari Napló, 1994. június (51. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-02 / 128. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1994. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK „Akácvirágzás” Ligetalja-Guth (HBN) - Június 3-án, pénteken 18 órakor kezdődik a Ligetalja-Guth kulturális napok Nyíracsádon a művelődési házban Beregszászi Tamás, Hajdú Zoltán festők és Karászi Judit tűzzománckészítő kiállításának megnyitásával. Június 5-én, 7 órakor zenés ébresztő lesz Nyírmihálydi, Nyíradony, Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Vámospércs, Nyírábrány és Fülöp főterén. 10 órakor a résztvevő községek művészeti csoportjai lépnek fel Guthon, a volt Zsuzsi-vonat megállójánál az Adony és Acsád közötti félúton. Közreműködők: a nyírmihálydi majorette-csoport, a nyíradonyi pávakör, a nyírábrányi néptánccsoport, a nyírmihálydi énekegyüttes, a nyíradonyi majorette-csoport, az aradványpusztai pávakör és a nyírmihálydi „Etnikum"-csoport. Lesz slambucfőző verseny, vetélkedő, erősember-választás. Délutáni fellépők műsora: vámospércsi társastáncklub, fülöpi pávakör, nyíracsádi társastánc, fülöpi hagyományőrző csoport, fülöpi gyermeknéptánc, vámospércsi pávakör, nyíracsádi citeramuzsika és néptánc, vámospércsi tátika, a Stílus divatstúdió bemutatója, táncház a Csűrdöngölő együttessel, össztánc Pósán Miklós lemezlovassal. Június 5-én, 15 órakor Kiss József festőművész kiállítása a nyírábrányi művelődési házban, 6-án, 18 órakor, a Hajdú-Bihar megye műemlékei című kiállítás megnyitója az adonyi művelődési házban. Kiss József kiállításának megnyitója a fülöpi művelődési házban; a debreceni Gábor Galéria kiállításának megnyitója a vámospércsi művelődési házban, 7-én, 10 órakor; a hajdú-bihari polgármesterek első tanácskozása a nyíracsádi művelődési házban. Tíz év az idősekért Debrecen (HBN - F. B. M.) A Thomas Mann utcai nyugdíjasok háza fennállásának tízéves évfordulójára készül. E jeles nap alkalmából június 3-án, délelőtt 10 órakor a Szelekovszky Sándor igazgató főorvos fafaragásaiból rendezett kiállítást László Ákos grafikus nyitja meg. Ezt követően kulturális programsorozat kezdődik, ahol közreműködik Tóth-Máté Miklós író, Lovas Lajos előadóművész, a Helyőrségi Művelődési Otthon nyugdíjaszenekara, az Erkel-kórus, valamint a Debreceni Agrártudományi Egyetem néptánccsoportja. MINDENFÉLE • FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐ. Az 1994-ben felsőfokú intézményekbe jelentkezett középiskolások, érettségizettek számára a Kossuth-egyetem természettudományi kara júniusban önköltséges felvételi előkészítőt indít matematika, fizika, kémia, biológia, történelem és pszichológia tárgyakból. Érdeklődni, jelentkezni: 4010 Debrecen, Pf. 18, tel.: (52) 316-666/2531-es mellék. • ASZFALTRAJZVERSENY. A Debreceni Szabad Női Casino június 5-én, 10 órától a Nádor utcai szabadidőparkban aszfaltrajzversenyt hirdet az iskolák alsó tagozatos tanulói részére (iskolánként három gyerek nevezhet). A verseny témája: Kedvenc játékom, A legszebb mese. Az első három helyezett jutalomban részesül. I elő ; ^előfizetői kártyát, I [A' NAPLÓ„I ■ ■VP* TAKARÉKOSKODHAT! ! ! 5-10% kedvezményt nyújt !! ■ önnek és közvetlen családtagjainak IS aTIT az előfizetői kártyára. Jelentkezzen tanfolyamainkra! FELVILÁGOSÍTÁS: TIT, Debrecen, A'ETfy/A Piac u. 45-47. Tel.: 412-283, 414-970, 332-240 .....ra*:; ■< ■ -------;t:.............:....... , ________i----------------------------------------------- Greguss asztalánál lenne a helye Debreceni színész kapta a nagy művészről elnevezett díjat Arany Lajos Pécs (HBN) Több mint fél évtizede alapította Greguss Zoltánnak, az egykori kiváló művésznek az özvegye a férjéről elnevezett díjat, amelyet évadonként háromtagú szakmai kuratórium ítél oda egy-egy olyan színésznek, akinek művészi teljesítményét s emberi tartását méltónak tartják Greguss Zoltán emlékéhez. Hétfőn a fővárosban Szalma Tamásnak, a debreceni Csokonai Színház fiatal művészének adták át a szakértő színi trió (Horvai István, Kerényi Imre és Lengyel György) döntése alapján az idei Greguss-díjat. Szalma Tamás 1981-ben szerzett diplomát a színművészeti főiskolán. Kezdetben játszott Szegeden és Zalaegerszegen, majd 1986-tól a kaposvári színházban - mint vallomása tanúskodik róla - két nagyon szép esztendőt töltött. A váltás, a további frissülés, az új kipróbálásának vágya vezérelte Debrecenbe. Nem mindennapi szerepekben láthatta őt eddigi pályafutása során a publikum: játszott Ádámot (Az ember tragédiája), Mercutiót (Rómeó és Júlia), Antoniót (A velencei kalmár), s Debrecenben Brutust (Julius Caesar). A művészt Pécsett kaptuk telefonvégre. A szó szoros értelmében, hiszen mint megtudtuk, épp a fürdőkádból szólítottuk ki csörgésünkkel... Továbbra is a Csokonai Színház tagjaként, ám a baranyai megyeszékhely Thália-templomában kezdi majd az új évadot, aztán érkezik vissza Debrecenbe, s mint jelzi, az eddigi tervek szerint szerepel majd itt előbb a Sok hűhó semmiért és az Amerikai Elektra című színdarabokban. - Gratulálunk a szép és megtisztelő szakmai elismeréshez! - Köszönöm. Valóban nagyon megtisztelve érzem magam, hiszen rangos az eddigi névsor, mások között olyan színészek részesültek eddig a díjban, mint Dunai Tamás és Kulka János. Remélem, nem hangzik öndicséretnek, de mint Kerényi Imre felhívta rá a figyelmet, szigorú paraméterei vannak az odaítélésnek: évről évre olyan művészt tisztelnek meg a Greguss-díjjal, aki hasonlóan a névadó mentalitásához, sokoldalú, s egyúttal mással össze nem téveszthetően egyéni stílusban játszik, továbbá aki szépen beszél. Ez utóbbi szempont az özvegy külön kívánsága. S társul mindezekhez egy egészen személyes, ám a díjazás szempontjainak sorában az említetteknél nem kevésbé domináns jelleg: az is kritérium, hogy olyan színészt ismerjenek el, akiről feltételezik, hogy Greguss Zoltán meghívta volna vacsorázni... - A kuratórium tagjai bizonyára megosztották tehát az elismerés konkrét indokait Szalma Tamással... - Kerényi Imre szólt arról, hogy régóta ismer, s a „buktatók" dacára mindig erős, tudatosan épülő színészi pályát látott az én munkámban. S ez az erény számára is garanciát jelent. - Szalma Tamás gondol-e konkré szerepekre, amiért rá esett a választás? Hogyan értékeli az utóbbi, a debreceni alakításait? - Az évadban játszott mindhárom szerepem sokat jelentett számomra. Brutus figurája személyes okokból is fontos nekem: úgy érzem, számos saját jellemvonásomat is sikerült „felnagyítanom" benne. Még személyesebb élményem a Mirandolina férfi főszerepe, amelyet szinte életem önanalízisének tekinthetek, hiszen alapjaiban kis híján épp olyan vagyok, mint Ripafratta lovag. Egyébként többre tartom ezt az előadást, mint ahogyan sokan elkönyvelik, s a bemutató megítélésében az ifjúsággal azonosulok, amelynek körében tomboló sikert aratott. Hiszen közös hullámhosszon voltunk ennek a darabnak a során a fiatal publikummal. A Sors gyermekeiben a technikai, illetve az elidegenítő eszközök használata ellenére véleményem szerint sikerült érvényesülnie a színészi személyiség hitető erejének. Ezt összességében is igaznak tartom a magam ügyében az utóbbi évadra vonatkoztatva, hiszen az útkereső, vívódó éveim után egyfajta összegző, szintetizáló szezon volt ez számomra, most kezdtem igazán érezni, hogy képes vagyok együtt lélegezni a közönséggel, érzem azt, ahogyan hatok a publikumra, s amiképpen az visszahat rám. Szalma Tamás Greguss Zoltán özvegyével a díj átadásakor Fotó: Nagy Gábor (ISB) Mária evangéliuma Budapest (MTI) A Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi szerzőhármas Mária evangéliuma című rockoperáját láthatják az érdeklődők június 4-én (szombaton) és 5-én (vasárnap) 20.30 órától a Bakáts téren. Máriát Sáfár Mónika, Jézust Sasvári Sándor, János apostolt Vikidál Gyula énekli és játssza a Madách Színház első ferencvárosi „vendégszereplésén". Őszerénysége Címünkkel ellentétben éppenhogy szerénytelenségről lesz itt szó. Legnagyobb női hetilapunk azt firtatta a múltkoriban - több neves személyiséget, férfit, nőt megkérdezve -, hogy mit tart szemtelenségnek. Vagy talán sértésnek? - nem emlékszem kristálytisztán. Erre válaszolja a könnyű műfaj nemrégiben felfedezett üdvöskéje, Bayer Friderika: azt, ha a dublini nemzetközi dalfesztivál után valaki megkérdezné tőlem, hogy szerintem ki a legnagyobb magyar énekesnő. Értjük mi persze, kedves Friderika, hogy ön nem akart szerénytelen lenni. Még csak az elejét rója a nyilatkozgatós sztárolgatásnak, nem áll rá a szájaesze a biztos tetszést arató közhelyekre, félmondatokra. Valami jópofát akart mondani, valami frappánsat, szellemeset, csakhát nem sikerült. Pöffeszkedő szerénytelenség lett belőle. Hogy ki a legnagyobb magyar énekesnő, azt különben leetetlen megfejteni. Mindenki számára más és más. Az én számomra spécies Sebestyén Márta. De önnek sem reménytelen a helyezése. Hacsak nem mond még egy-két ilyen félresikerült szerénységet. (es) Schindler listája - Egyiptomban is betiltva Kairó (MTI) - Számos iszlám ország után Egyiptomban is eldöntötték: nem engedik forgalmazni a Schindler listáját - adta hírül szerdán a kairói Ál-Ahrám a cenzúrahivatal előző nap született döntését. Hamdi Szurúr főcenzor a Holocaust-film gyilkosságot, erőszakot, kínzást ábrázoló részleteivel, másrészt a férfi és női meztelenséggel, és néhány szexjelenettel indokolta a döntést. Az egyiptomi cenzúra gyakorlatában rendszeresen alkalmazott kivágás módszerét ezúttal elvetették, mert azzal - mint Szurúr mondta - a magas művészi és technikai színvonalon készült film drámai folyamatát megtörnék, és érthetetlenné tennék. Az Al-Muszavvar cmű hetilap szerdán utcára került számából kiderül, hogy a két cenzor véleménye megoszlott arról, szabad-e vetíteni az egyiptomi mozikban Steven Spielberg többszörösen Oscar-díjas alkotását. Öten vélték úgy, hogy nem, és ketten voltak ellenvéleményen. Utóbbiak a pluralizmus tiszteletben tartásának jegyében szorgalmazták az engedélyezést, még ha az ő nézetük szerint is „cionista propagandaműről" van szó, amely „súlyosan provokálja az arabok érzéseit", akárcsak Spielberg számos korábbi alkotása, így az Indiana Jones. Vészből vonuló vadludak égi ugatása A rabság biztonsága és a szabadság veszedelme között a harc leverése után Debrecen (HBN - V. F.) - Sütő András Az ugató madár című színművét mutatta be kedden a Csokonai Színházban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - az éppen most folyó kisvárdai határokon túli színházak fesztiváljáról érkeztek a vendégjátékra. A „magyarok három felvonásban" alcímű darabot Kincses Elemér rendezte. A szabadságharcot leverték, s mi ott vagyunk az 1851-54 között szervezett Habsburg-ellenes mozgalom tragédiát sejtető szakaszánál, a Székelyföldön is leleplezett és véres megtorlások követte összeesküvésben részt vevő hithű magyarok ítéleténél. Sokakat felmentettek, a történet főhősére, Bodor Péter (Ferenczy István) marosvásárhelyi ezermesterre (szobrász, műszerész, építész és geometra) azonban a kötél várna. Ám egy kis szerelmes asszonyi ármány (felesége, gróf Rhédey Claudia, Eügén Ilka), egy névcsere, a városi magisztrátus tagjainak őszinte szemet hunyása következtében ismét megmenekülhet a halál elől, féltheti a magyart, őrizheti egy közösség sorsát, s konfliktust okozhat számára az a választási helyzet és lehetőség, hogy döntsön az egyéni boldogság és a közösségi szerepvállalás között. Élete azonban meghosszabbított, mégpedig oly módon, hogy Bodor Péter 1849-ben már meghalt egyszerutalást is találhatunk erre a darabban, s talán ezért is a névcsere - Bodor az üldözött, a hatalom számára bűnös székely ikertestvére lesz); a drámaíró tehát egyfajta feltámadást vitt a színre. A feltámadást a megváltásnak kellene követnie, s a legtöbb esetben csak a személyes boldogságig, az egyéni megváltásig juthat el az ember. Mondja is a hős: „csigaházba kibontott zászlóval nem lehet behúzódni". Számos kettősség vonul végig a darabon, sokféle karakter, egyén és közösség, férfiak és nők, rabság és szabadság, szabadság és szabadság ellentétei. Ennek okán számos kérdés is megfogalmazódik. Melyik a jobb: a rabság biztonsága vagy a szabadság veszedelme? Mi az ára a szabadulásnak, melynek nemcsak haszna és öröme van? Megvalósítható-e a közügymentes magánboldogság? Újjászülethetnek-e a hősök? Hányszor jöhetnek el hozzánk még a Petőfi Sándorok? Milyen egzisztenciális helyzetet teremt a „Talpra, magyar, jelentsd fel a másik magyart!" folyamatos félelmébe fúló lét? Mit lehet tenni, ha a nemzet gyökerére vettetett a fejsze? Lehet-e s kell-e felejteni, mennyire igaz az a megállapítás, hogy ki nem felejt, az elpusztul? Mennyire lehet őszinte és hiteles a térden kivívott szabadság? Felelős-e a hangszer azért, amit játszanak rajta? Érdemes-e akármilyen áron akár élőnek, akár halottnak lenni? Ha valaki nem cipel egy terhet, egy keresztet, egy nemzet keresztjét, azt jelenti-e, hogy el is dobja azt? Kibontott zászlóval be lehet-e vonulni a csigaházba? Az ugató madár nem tud dalolni, csak sír, már-már vonít. Ezer évig rakta a fészkét, de amikor talpig gyászban van egy nemzet, s lehet, hogy látszólagos szabadságban, de egyszerre saját félelmeinek s az elnyomóknak szinte szétszakíthatatlan bilincsében, a madár csak ugatni tud. Újabb tragikumként fogalmazódik meg a madár mint a szabadság hagyományos szimbóluma, a vándormadár mint a kéthazájú lélek jelképe a halálba húzó szakadék szélén kényszerből egyensúlyozó közösségnek egy hazája sincs, elvették tőle, kiszakították és kitaszították, megalázták és megnyomorították. Félelmében ugat a madár, s ez a félelem, de az egész darabon végigvonuló sorsot féltő s menteni akaró szándék is aktualizál, tagadhatatlan a párhuzam a szabadságharc leverése utáni terror és a közelmúltbeli (a darab első változata már 1985-ben elkészült) erdélyi magyarság helyzete között. Senkiről nem lehet tudni, hogy kicsoda valójában, az óvatlanul kimondott szavaknak tragikus következményei lehetnek, s még az sem jelent feltétlen biztonságot, ha valaki bolondplecsnivel védve mondja ki vágyait s az azokban megfogalmazódó igazságot. A darabon át Sütő András is vall: legnagyobb a felelőssége az író, az alkotó, a gondolkodó embernek, „a hivatás és a kötelesség malomkövei közt őrlődik" minden értelmiségi, s bár a lehetőségek között egyszerre van ott az árulás, a behódolás, a néma ellenállás és a nyílt szembeszegülés, csak egyet vállalhat: saját sorsa egy nemzet sorsa (és fordítva), meg kell maradni, foltok nélkül, emberként kell megmaradni.