Hajdú-Bihari Napló, 1994. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1994. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK „Akácvirágzás” Ligetalja-Guth (HBN) - Június 3-án, pén­teken 18 órakor kezdő­dik a Ligetalja-Guth kulturális napok Nyíracsádon a művelődé­si házban Beregszászi Tamás, Hajdú Zol­tán festők és Karászi Judit tűzzománcké­szítő kiállításának megnyitásával. Június 5-én, 7 órakor zenés ébresztő lesz Nyírmihálydi, Nyíradony, Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Vámospércs, Nyírábrány és Fülöp főterén. 10 órakor a résztvevő köz­ségek művészeti csoportjai lépnek fel Guthon, a volt Zsuzsi-vonat megállójánál az Adony és Acsád közötti félúton. Köz­reműködők: a nyírmihálydi majorette-cso­­port, a nyíradonyi pávakör, a nyírábrányi néptánccsoport, a nyírmihálydi énekegyüt­tes, a nyíradonyi majorette-csoport, az aradványpusztai pávakör és a nyírmihály­di „Etnikum"-csoport. Lesz slambucfőző verseny, vetélkedő, erősember-választás. Délutáni fellépők műsora: vámospércsi társastáncklub, fülöpi pávakör, nyíracsádi társastánc, fülöpi hagyományőrző csoport, fülöpi gyermeknéptánc, vámospércsi pá­vakör, nyíracsádi citeramuzsika és nép­tánc, vámospércsi tátika, a Stílus divatstú­dió bemutatója, táncház a Csűrdöngölő együttessel, össztánc Pósán Miklós lemez­lovassal. Június 5-én, 15 órakor Kiss József festő­művész kiállítása a nyírábrányi művelődé­si házban, 6-án, 18 órakor, a Hajdú-Bihar megye műemlékei című kiállítás megnyitó­ja az adonyi művelődési házban. Kiss József kiállításának megnyitója a fülöpi művelődé­si házban; a debreceni Gábor­ Galéria kiállí­tásának megnyitója a vámospércsi művelő­dési házban, 7-én, 10 órakor; a hajdú-biha­ri polgármesterek első tanácskozása a nyí­racsádi művelődési házban. Tíz év az idősekért Debrecen (HBN - F. B. M.)­­ A Thomas Mann utcai nyugdíjasok háza fennállásá­nak tízéves évfordulójára készül. E jeles nap alkalmából június 3-án, dél­előtt 10 órakor a Szelekovszky Sándor igaz­gató főorvos fafaragásaiból rendezett kiállí­tást László Ákos grafikus nyitja meg. Ezt kö­vetően kulturális programsorozat kezdődik, ahol közreműködik Tóth-Máté Miklós író, Lovas Lajos előadóművész, a Helyőrségi Művelődési Otthon nyugdíjaszenekara, az Erkel-kórus, valamint a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem néptánccsoportja. MINDENFÉLE • FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐ. Az 1994-ben felsőfokú intézményekbe jelentkezett közép­­iskolások, érettségizettek számára a Kos­­suth-egyetem természettudományi kara jú­niusban önköltséges felvételi előkészítőt in­dít matematika, fizika, kémia, biológia, tör­ténelem és pszichológia tárgyakból. Érdek­lődni, jelentkezni: 4010 Debrecen, Pf. 18, tel.: (52) 316-666/2531-es mellék. • ASZFALTRAJZVERSENY. A Debreceni Szabad Női Casino június 5-én, 10 órától a Nádor utcai szabadidőparkban aszfaltrajz­versenyt hirdet az iskolák alsó tagozatos ta­nulói részére (iskolánként három gyerek ne­vezhet). A verseny témája: Kedvenc játékom, A legszebb mese. Az első három helyezett jutalomban részesül. I elő ; ^előfizetői kártyát, I [A' NAPLÓ„I ■ ■VP* TAKARÉKOSKODHAT! ! ! 5-10% kedvezményt nyújt !! ■ önnek és közvetlen családtagjainak IS aTIT az előfizetői kártyára. Jelentkezzen tanfolyamainkra! FELVILÁGOSÍTÁS: TIT, Debrecen, A'ETfy/A Piac u. 45-47. Tel.: 412-283, 414-970, 332-240 .....ra*:; ■< ■ -------;t:.............:....... , ________i-----------------------------------------------­ Greguss asztalánál lenne a helye Debreceni színész kapta a nagy művészről elnevezett díjat Arany Lajos Pécs (HBN)­­ Több mint fél évti­zede alapította Greguss Zoltán­nak, az egykori kiváló művész­nek az özvegye a férjéről elne­vezett díjat, amelyet évadonként háromtagú szakmai kuratórium ítél oda egy-egy olyan színész­nek, akinek művészi teljesítmé­nyét s emberi tartását méltónak tartják Greguss Zoltán emléké­hez. Hétfőn a fővárosban Szalma Ta­másnak, a debreceni Csokonai Színház fiatal művészének adták át a szakértő színi trió (Horvai Ist­ván, Kerényi Imre és Lengyel György) döntése alapján az idei Greguss-díjat. Szalma Tamás 1981-ben szerzett diplomát a színművészeti főisko­lán. Kezdetben játszott Szegeden és Zalaegerszegen, majd 1986-tól a kaposvári színházban - mint val­lomása tanúskodik róla - két na­gyon szép esztendőt töltött. A vál­tás, a további frissülés, az új ki­próbálásának vágya vezérelte Deb­recenbe. Nem mindennapi szere­pekben láthatta őt eddigi pályafu­tása során a publikum: játszott Ádámot (Az ember tragédiája), Mercutiót (Rómeó és Júlia), Anto­­niót (A velencei kalmár), s Debre­cenben Brutust (Julius Caesar). A művészt Pécsett kaptuk tele­fonvégre. A szó szoros értelmé­ben, hiszen mint megtudtuk, épp a fürdőkádból szólítottuk ki csör­gésünkkel... Továbbra is a Csoko­nai Színház tagjaként, ám a bara­nyai megyeszékhely Thália-temp­­lomában kezdi majd az új évadot, aztán érkezik vissza Debrecenbe, s mint jelzi, az eddigi tervek sze­rint szerepel majd itt előbb a Sok hűhó semmiért és az Amerikai Elektra című színdarabokban. - Gratulálunk a szép és megtisz­telő szakmai elismeréshez! - Köszönöm. Valóban nagyon megtisztelve érzem magam, hi­szen rangos az eddigi névsor, má­sok között olyan színészek része­sültek eddig a díjban, mint Dunai Tamás és Kulka János. Remélem, nem hangzik öndicséretnek, de mint Kerényi Imre felhívta rá a fi­gyelmet, szigorú paraméterei van­nak az odaítélésnek: évről évre olyan művészt tisztelnek meg a Greguss-díjjal, aki hasonlóan a név­adó mentalitásához, sokoldalú, s egyúttal mással össze nem téveszt­­hetően egyéni stílusban játszik, to­vábbá aki szépen beszél. Ez utób­bi szempont az özvegy külön kí­vánsága. S társul mindezekhez egy egészen személyes, ám a dí­jazás szempontjainak sorában az említetteknél nem kevésbé domi­náns jelleg: az is kritérium, hogy olyan színészt ismerjenek el, aki­ről feltételezik, hogy Greguss Zol­tán meghívta volna vacsorázni... - A kuratórium tagjai bizonyára megosztották tehát az elismerés konk­rét indokait Szalma Tamással... - Kerényi Imre szólt arról, hogy régóta ismer, s a „buktatók" dacá­ra mindig erős, tudatosan épülő színészi pályát látott az én mun­kámban. S ez az erény számára is garanciát jelent. - Szalma Tamás gondol-e konkré szerepekre, amiért rá esett a válasz­tás? Hogyan értékeli az utóbbi, a deb­receni alakításait? - Az évadban játszott mindhá­rom szerepem sokat jelentett szá­momra. Brutus figurája személyes okokból is fontos nekem: úgy ér­zem, számos saját jellemvonáso­mat is sikerült „felnagyítanom" benne. Még személyesebb élmé­­­nyem a Mirandolina férfi főszere­pe, amelyet szinte életem önanalí­zisének tekinthetek, hiszen alap­jaiban kis híján épp olyan vagyok, mint Ripafratta lovag. Egyébként többre tartom ezt az előadást, mint ahogyan sokan elkönyvelik, s a be­mutató megítélésében az ifjúság­gal azonosulok, amelynek körében tomboló sikert aratott. Hiszen kö­zös hullámhosszon voltunk ennek a darabnak a során a fiatal publi­kummal. A Sors gyermekeiben a technikai, illetve az elidegenítő eszközök használata ellenére véle­ményem szerint sikerült érvénye­sülnie a színészi személyiség hite­tő erejének. Ezt összességében is igaznak tartom a magam ügyében az utóbbi évadra vonatkoztatva, hiszen az útkereső, vívódó éveim után egyfajta összegző, szintetizá­ló szezon volt ez számomra, most kezdtem igazán érezni, hogy ké­pes vagyok együtt lélegezni a kö­zönséggel, érzem azt, ahogyan ha­tok a publikumra, s amiképpen az visszahat rám. Szalma Tamás Greguss Zoltán özvegyével a díj átadásakor Fotó: Nagy Gábor (ISB) Mária evangéliuma Budapest (MTI)­­ A Tolcs­­vay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi szerző­hármas Mária evangéliuma című rockoperáját láthatják az érdeklődők június 4-én (szombaton) és 5-én (vasár­nap) 20.30 órától a Bakáts té­ren. Máriát Sáfár Mónika, Jé­zust Sasvári Sándor, János apostolt Vikidál Gyula ének­li és játssza a Madách Szín­ház első ferencvárosi „ven­dégszereplésén". Őszerénysége Címünkkel ellentétben éppen­­hogy szerénytelenségről lesz itt szó. Legnagyobb női hetilapunk azt firtatta a múltkoriban - több neves személyiséget, férfit, nőt megkérdezve -, hogy mit tart szemtelenségnek. Vagy ta­lán sértésnek? - nem emlék­szem kristálytisztán. Erre vála­szolja a könnyű műfaj nemré­giben felfedezett üdvöskéje, Ba­yer Friderika: azt, ha a dublini nemzetközi dalfesztivál után valaki megkérdezné tőlem, hogy szerintem ki a legnagyobb ma­gyar énekesnő. Értjük mi persze, kedves Fri­derika, hogy ön nem akart sze­rénytelen lenni. Még csak az elejét rója a nyilatkozgatós sztá­­rolgatásnak, nem áll rá a szája­­esze a biztos tetszést arató köz­helyekre, félmondatokra. Vala­mi jópofát akart mondani, va­lami frappánsat, szellemeset, csakhát nem sikerült. Pöffesz­­kedő szerénytelenség lett belő­le. Hogy ki a legnagyobb ma­gyar énekesnő, azt különben le­­etetlen megfejteni. Mindenki számára más és más. Az én szá­momra spécies Sebestyén Már­ta. De önnek sem reménytelen a helyezése. Hacsak nem mond még egy-két ilyen félresikerült szerénységet. (es) Schindler listája - Egyiptomban is betiltva Kairó (MTI) - Számos iszlám or­szág után Egyiptomban is eldön­tötték: nem engedik forgalmazni a Schindler listáját - adta hírül szerdán a kairói Ál-Ahrám a cen­zúra­hivatal előző nap született döntését. Hamdi Szurúr főcenzor a Holo­caust-film gyilkosságot, erőszakot, kínzást ábrázoló részleteivel, más­részt a férfi és női meztelenséggel, és néhány szexjelenettel indokolta a döntést. Az egyiptomi cenzúra gya­korlatában rendszeresen alkalma­zott kivágás módszerét ezúttal elve­tették, mert azzal - mint Szurúr mondta - a magas művészi és tech­nikai színvonalon készült film drá­mai folyamatát megtörnék, és ért­hetetlenné tennék. Az Al-Muszav­­var cmű hetilap szerdán utcára ke­rült számából kiderül, hogy a két cenzor véleménye megoszlott arról, szabad-e vetíteni az egyiptomi mo­zikban Steven Spielberg többszörö­sen Oscar-díjas alkotását. Öten vél­ték úgy, hogy nem, és ketten voltak ellenvéleményen. Utóbbiak a plura­lizmus tiszteletben tartásának jegyé­ben szorgalmazták az engedélye­zést, még ha az ő nézetük szerint is „cionista propagandaműről" van szó, amely „súlyosan provokálja az arabok érzéseit", akárcsak Spielberg számos korábbi alkotása, így az In­diana Jones. Vészből vonuló vadludak égi ugatása A rabság biztonsága és a szabadság veszedelme között a harc leverése után Debrecen (HBN - V. F.) - Sütő András Az ugató madár című színművét mutatta be kedden a Csokonai Színházban a Marosvá­sárhelyi Nemzeti Színház - az éppen most folyó kisvárdai hatá­rokon túli színházak fesztiváljá­ról érkeztek a vendégjátékra. A „magyarok három felvonásban" alcímű darabot Kincses Elemér rendezte. A szabadságharcot leverték, s mi ott vagyunk az 1851-54 között szer­vezett Habsburg-ellenes mozgalom tragédiát sejtető szakaszánál, a Szé­kelyföldön is leleplezett és véres megtorlások követte összeeskü­vésben részt vevő hithű magyarok ítéleténél. Sokakat felmentettek, a történet főhősére, Bodor Péter (Fe­­renczy István) marosvásárhelyi ezermesterre (szobrász, műszerész, építész és geometra) azonban a kö­tél várna. Ám egy kis szerelmes asszonyi ármány (felesége, gróf Rhédey Claudia, Eügén Ilka), egy névcsere, a városi magisztrátus tag­jainak őszinte szemet hunyása kö­vetkeztében ismét megmenekülhet a halál elől, féltheti a magyart, őriz­heti egy közösség sorsát, s konflik­tust okozhat számára az a válasz­tási helyzet és lehetőség, hogy dönt­sön az egyéni boldogság és a kö­zösségi szerepvállalás között. Éle­te azonban meghosszabbított, még­pedig oly módon, hogy Bodor Pé­ter 1849-ben már meghalt egyszer­­utalást is találhatunk erre a darab­ban, s talán ezért is a névcsere - Bo­dor az üldözött, a hatalom számá­ra bűnös székely ikertestvére lesz); a drámaíró tehát egy­fajta feltáma­dást vitt a színre. A feltámadást a megváltásnak kellene követnie, s a legtöbb esetben csak a személyes boldogságig, az egyéni megváltásig juthat el az ember. Mondja is a hős: „csigaházba kibontott zászlóval nem lehet behúzódni". Számos kettősség vonul végig a darabon, sokféle karakter, egyén és közösség, férfiak és nők, rabság és szabadság, szabadság és sza­badság ellentétei. Ennek okán szá­mos kérdés is megfogalmazódik. Melyik a jobb: a rabság biztonsá­ga vagy a szabadság veszedelme? Mi az ára a szabadulásnak, mely­nek nemcsak haszna és öröme van? Megvalósítható-e a közügy­mentes magánboldogság? Újjászü­lethetnek-e a hősök? Hányszor jö­hetnek el hozzánk még a Petőfi Sándorok? Milyen egzisztenciális helyzetet teremt a „Talpra, ma­gyar, jelentsd fel a másik ma­gyart!" folyamatos félelmébe fúló lét? Mit lehet tenni, ha a nemzet gyökerére vettetett a fejsze? Lehet-e s kell-e felejteni, mennyire igaz az a megállapítás, hogy ki nem felejt, az elpusztul? Mennyire lehet őszinte és hiteles a térden kivívott szabadság? Felelős-e a hangszer azért, amit játszanak rajta? Érde­­mes-e akármilyen áron akár élő­nek, akár halottnak lenni? Ha va­laki nem cipel egy terhet, egy ke­resztet, egy nemzet keresztjét, azt jelenti-e, hogy el is dobja azt? Ki­bontott zászlóval be lehet-e vonul­ni a csigaházba? Az ugató madár nem tud dalol­ni, csak sír, már-már vonít. Ezer évig rakta a fészkét, de amikor tal­pig gyászban van egy nemzet, s lehet, hogy látszólagos szabadság­ban, de egyszerre saját félelmeinek s az elnyomóknak szinte szétsza­­kíthatatlan bilincsében, a madár csak ugatni tud. Újabb tragikum­ként fogalmazódik meg­­ a madár mint a szabadság hagyományos szimbóluma, a vándormadár mint a kéthazájú lélek jelképe a ha­lálba húzó szakadék szélén kény­szerből egyensúlyozó közösség­nek egy hazája sincs, elvették tő­le, kiszakították és kitaszították, megalázták és megnyomorították. Félelmében ugat a madár, s ez a félelem, de az egész darabon vé­gigvonuló sorsot féltő s menteni akaró szándék is aktualizál, tagad­hatatlan a párhuzam a szabadság­­harc leverése utáni terror és a kö­zelmúltbeli (a darab első változa­ta már 1985-ben elkészült) erdé­lyi magyarság helyzete között. Senkiről nem lehet tudni, hogy ki­csoda valójában, az óvatlanul ki­mondott szavaknak tragikus kö­vetkezményei lehetnek, s még az sem jelent feltétlen biztonságot, ha valaki bolondplecsnivel védve mondja ki vágyait s az azokban megfogalmazódó igazságot. A darabon át Sütő András is vall: legnagyobb a felelőssége az író, az alkotó, a gondolkodó em­bernek, „a hivatás és a kötelesség malomkövei közt őrlődik" minden értelmiségi, s bár a lehetőségek kö­zött egyszerre van ott az árulás, a behódolás, a néma ellenállás és a nyílt szembeszegülés, csak egyet vállalhat: saját sorsa egy nemzet sorsa (és fordítva), meg kell ma­radni, foltok nélkül, emberként kell megmaradni.

Next