Hajdú-Bihari Napló, 1994. augusztus (51. évfolyam, 178-205. szám)
1994-08-01 / 178. szám
1994. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Az akadályok ellenére van esély a békére Közel-Kelet: folytatódik az erőszakhullám, de a szerződő felek optimisták Donald M. Rothberg - Gwen Ackerman Washington, Jeruzsálem (AP) - Az a régi arab vágyálom, hogy Izraelt a tengerbe kell szorítani, egyre inkább háttérbe szorul, és az a pragmatikus remény kerül előtérbe, hogy a béke prosperitást hozhat az araboknak és a zsidóknak is, és átformálhatja a sokat szenvedett ősi földet. Ma a gyűlölet teret veszít és a béke esélyei nőnek. Mégis, a Fehér Házban megrendezett ceremónia eufóriája sem rejtheti el a továbbra is meglévő óriási akadályokat. Szíria és Izrael úgy látszik továbbra sem jutottak közelebb nézeteltéréseik megoldásához, a terrorizmus mindennapos fenyegetés marad a zsidók és az arabok számára. Az összeomlás hatása Huszein, Jordánia királya és az izraeli miniszterelnök, Yitzhak Rabin nagyon is tisztában vannak azokkal a veszélyekkel, amelyekkel a békekötés során szembe kell nézniük. A nyilatkozatukat azon a helyen írták alá, amelytől nem messze Anvar Szadat egyiptomi elnök 1979-ben jegyezte a békeszerződést. Két évvel később pedig Szadatot meggyilkolták. Huszein azt állítja, hogy annak idején a nagyapja, Abdullah király békét akart kötni Izraellel, de a jeruzsálemi Al Aqsa mecset bejáratánál lelőtték. Jelentős politikai változások a békefolyamatnak kedveznek, és a gazdasági változások támasztják alá azt a reményt, hogy ez a béke tartós lesz. Az Öböl-háború és a Szovjetunió összeomlása változtatta meg a térségben zajló folyamatok politikai dinamikáját. Huszein és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Front elnöke az Öböl-háború során Irakot támogatta, s ezért a hibáért később Kuvait és Szaúd-Arábia pénzügyi támogatásának elveszítésével fizettek. Ezenkívül Huszein elveszítette legfőbb patrónusának, az Egyesült Államoknak a támogatását is. Mielőtt még a Szovjetunió hivatalosan felbomlott, Mihail Gorbacsov véget vetett az arab országok, különösen pedig Szíria támogatásának. Hafez Asszad elnöknek új szövetségesek után kellett néznie, és az Öböl-háború lehetőséget adott neki, hogy csatlakozzon az Egyesült Államok által vezetett koalícióhoz, régi ellensége Szaddam Huszein ellen. Amikor az Öböl-háború véget ért, Bush elnök felhasználta az alkalmat, hogy Szíriát és a többi arab államot tárgyalóasztalhoz ültesse Izraellel. S amint ez a változás megindult, egy másik dolog is nyilvánvaló lett, mégpedig az, hogy az arab lakosság, beleértve a palesztinokat is, belefáradt a háborúba. Az emberek normális életet akarnak élni, és a jövőjük tervezhetősége többet számít, mint az Izrael által elfoglalt területek visszaszerzéséről szóló régi szólamok. Huszein kijelentése szerint a nyilatkozat „egy szerény, elszánt kezdet, hogy a régiónak és a népeinknek félelemmentes életük legyen, amelynek a hiánya, be kell ismernünk, uralta az életünket az elmúlt években, az a bizonytalanság napról napra, hogy miképpen érhet véget egy napunk, gyanakvással és keserűséggel hatotta át az életet, s az emberi kapcsolatok hiányát okozta." A múlt év szeptemberében Rabin és Arafat által aláírt megállapodás, és az, amelyet Rabin és Huszein hétfőn írt alá, éppen ezekre az érzelmekre építenek. A palesztinok számára a reményt az autonómia és a gazdasági segítség jelenti. Közvetlenül az aláírás után nemzetközi konferenciát hívtak össze, hogy anyagi alapot teremtsenek a térség fejlesztésére. Jordánia és Izrael esetében a vonzerő az a lehetőség, hogy normális kereskedelmet folytathatnak szomszédaikkal. Az izraeliek számára a legfontosabb az a nyilatkozat volt, hogy a gazdasági tárgyalások tovább folytatódnak, hogy előkészítsék a jövőbeli kétoldalú együttműködést, beleértve az öszszes gazdasági bojkott felszámolását is. Jordánia számára a közös fejlesztési beruházások lehetővé teszik, hogy Izrael technikai fejlettségéből profitáljanak. A béke reménye A normális kapcsolatok felé haladás olyan praktikus dolgokat is magába foglal, mint például a közvetlen telefonvonalak kiépítése és a villamos áram megosztása. Amint az Izrael és a PLO közötti egyezmény az autonómiáról példázza, az ördög ismét a részletekben van. Továbbra is a nehezen megoldható kérdések közé tartozik a víz, a menekültek és Jeruzsálem státusának a problémája. De a nyilatkozat egyértelműen azon a reményen alapul, hogy a mindennapi kereskedelmi kapcsolatok során egyre inkább csökken az a lehetőség, hogy visszatérjenek azokhoz az időkhöz, amikor a zsidók és az arabok kizárólag egy puskacső távolságnyiról néztek egymásra. Annak ellenére, hogy Jordániával és a palesztinokkal a múlt évben jelentős áttörést sikerült elérni, a zsidó és izraeli célpontok ellen világszerte elkövetett támadások Izrael számára nyilvánvalóvá tették, hogy a béke még egyáltalán nincs karnyújtásnyira. Huszein, Jordánia királya és az izraeli miniszterelnök, Yitzhak Rabin kedden azzal tették hangsúlyosabbá nyilatkozatukat, hogy elítélték a terrortámadásokat, mondván, ezek fenyegetik legjobban a közel-keleti békefolyamatot. Szerdán Rabin tanácsadója, Yigal Pressler, világméretű összefogást sürgetett az erőszak megfékezésére. „A világnak fel kell ébrednie. Ha a világon mindenütt közös erőfeszítéssel lépnek fel az iszlám fundamentalisták terrorizmusa ellen, és az ilyen támadásokat saját szuverenitásuk elleni támadásnak tekintik, akkor úgy vélem, véget vethetünk ezeknek a támadásoknak" - jelentette ki Pressler. A pénteken elkövetett második bombatámadás után Londonban attól tartanak, hogy az éppen megkezdődött békefolyamatot ellenző csoportok támadásba lendülhetnek. Észak-Londonban, nem sokkal éjfél után egy kocsiba rejtett bomba robbant a zsidó szervezetek háza előtt, és a robbanás során öt ember megsérült. Pár órával korábban, az izraeli nagykövetséget érte súlyos kár, szintén autóba rejtett bombától, aminek következtében tizennégy ember sérült meg. Semelyik szervezet sem vállalt felelősséget a támadásokért, de Rabin az iszlám szélsőségeseket tette felelőssé a követség elleni támadásért. Keddre kilencvenötre emelkedett annak a július 18-i robbantás áldozatainak a száma, amely lerombolta a zsidó közösségi házat Argentínában. A panamai hatóságok közölték, hogy a repülőgépre helyezett bomba miatt zuhant le egy repülőgép július 19-én, és mind a huszonegy utasa, közöttük tizenkét zsidó életét vesztette. Egy libanoni Izrael-ellenes csoport közvetve felelősséget vállalt mindkét támadásért. Biztonsági zóna Az erőszakhullám kedden a Közel-Keleten folytatódott. Egy palesztint, aki az izraeli rendőrségnek dolgozott, lelőttek a West Banknál. A támadók feltehetően palesztin fegyveresek voltak. Egy izraeli katonát, akit a radikális Hezbollah csoport ölt meg Libanonban, hétfőn temettek el. Az izraeli csapatok, „biztonsági zónájukon" túllépve Dél-Libanonba indultak a gerillák keresésére. Rabin felhívta a világ országait, hogy lépjenek fel, a megfogalmazása szerint, Irán által támogatott nemzetközi terrorista hálózat ellen. „Nincs kétségem afelől, hogy a szélsőséges iszlám terrorizmus... megpróbálja fokozni a tevékenységét, hogy a béke támogatóit és létrehozóit fenyegetésben tartsa" - mondta Rabin. Huszein is elítélte a támadásokat, mondván, hogy azoknak „semmi közük sincs az iszlámhoz, semmi közük sincs a vallásomhoz." Az erőszak mégsem tudta teljesen megsemmisíteni azt az eufóriát, amely a jordániai és izraeli ellenségeskedés befejezését követte. Húszévi, hogy mintegy megmutassa, hogy a béke valóban meg fog valósulni, egy rövid interjút adott az izraeli televíziónak, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Mindennapos jelenet a Gázai övezetben a békekötés előttFotó: AP Jordániai palesztin vita Jeruzsálemről Kairó (MTI) A jordániai miniszterelnök nem érti, hogy a PFSZ „miért csap akkora lármát" a jeruzsálemi iszlám szent helyek őrzésével kapcsolatban. Abdesz-Szalam Madzsali szombat este Washingtonból hazatérve leszögezte, hogy országa támogatja a szent városra vonatkozó palesztin jogokat. A PFSZ vezetője, Jasszer Arafat kezdeményezésére üzeneteket küldött ugyanezen a napon az ENSZ-nek és Warren Christopher amerikai külügyminiszternek, hogy világossá tegye: elutasítja Izrael álláspontját, amellyel Jordániának különleges szerepet biztosít a jeruzsálemi szent helyek fölötti felügyeletben. A zsidó állam ilyen irányú kötelezettségvállalását a washingtoni nyilatkozat tartalmazza, amely Huszein jordániai király és Rabin izraeli kormányfő hét eleji találkozóján született, és e kitételével nyomban heves palesztin tiltakozást váltott ki. A palesztinok az 1967- ben megszállt Kelet-Jeruzsálemet saját reménybeli államuk fővárosának tekintik, és a jordániai szerep elismerésében azon joguk csorbítását látják, hogy a város politikai jövőjéről egyedül tárgyaljanak Izraellel a végleges rendezés szakaszában. Ami a „vallási jogokat" illeti, PFSZ-vélemény szerint ezek gyakorlására nem csak Jordánia tarthat igényt, de éppen úgy Egyiptom vagy Szaúd-Arábia is. A jordániai kormányfő ammani tv-interjújában azzal felelt a palesztin ellenvetésekre, hogy országa 1948 óta mindig is gyakorolta a vallási fennhatóságot Jeruzsálem fölött, a városrész 1967-es izraeli megszállása után és 1988-ban született saját döntése nyomán is, amellyel megszakította Ciszjordániával a közigazgatási és törvényi kötelékeket. Fegyveres zsidó telepes imádkozik Baruch Goldstein sírjánál Fotó: AP KOMMENTÁR____________ Bakó Endre Terror és antiterror A terrorizmus voltaképpen végigkísérte az emberiség történetét, de tömegessé csak századunk második felében vált, mióta nem csupán egyes magányos háborodott elmék vagy kisebb, elvakult csoportok szánják el magukat terrorakciók végrehajtására, de országok, államok és kiterjedt szervezetek is terveznek és hajtanak végre terrorcselekményeket, melyeknek rendszerint ártatlan emberek az áldozatai. Hány hadvezér, fejedelem, kiemelkedő személyiség halt meg gyilkos fegyvertől a történelem során, ki tudná megmondani? De arra emlékszünk, hogy a Habsburg-ház szeretetre méltó alakját, a szépségéről és magyarbarátságáról híres Erzsébet királynőt egy őrült olasz terrorista ölte meg Svájcban, s arra méginkább emlékszik a világ, hogy 1914. június 28-án egy szerb diák, név szerint Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és aljas tette az első világháború kitöréséhez vezetett. Ismeretes, hogy Horthy pribékjei eltették láb alól a két kiváló baloldali újságírót, a Népszava szerkesztőit, Bacsó Bélát és Somogyi Bélát, jelezvén, hogy a fehérterror állami szintre emelkedett. Hitler és Sztálin számos alkalommal adott személyesen utasítást terrorgyilkosságra. A világ mindig is tisztában volt vele, hogy Kirovót, a leningrádi első titkárt ugyanúgy Sztálin parancsára gyilkolták meg, mint Trockijt Mexikóban. Ez utóbbi ügyben szégyenteljes szerepet játszott egy magyar származású KGB-ügynök, aki később Magyarország első embere lett. Gerő Ernőnek (is) hívták. Tudjuk, a francia OAS, a baszk ETA, az ír IRA, a német Vörös Brigádok tevékenységüket a terrorizmusra alapozták, miként az iszlám országok szélsőséges szervezetei is. Nem olyan régen Jasszer Arafat PFSZ-étől sem állt távol a terrorizmus gondolata, de ha igazságosak akarunk lenni, említsük meg, hogy Begin és Samir is szolgált titkos izraeli fegyveres szervezetben. Mostanság újra virágzik a terrorizmus szörnyű divatja. Az utóbbi napokban Buenos Airesben, Panamában, Londonban, Madridban hajtottak végre terrorakciókat. De minek nevezzük a három magyarországi robbantást, noha szerencsére egyik sem követelt emberáldozatot? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a hét végén nyilatkozatot adott ki, nemzetközi összefogásra sürgetett a terrorizmus ellen, amelyet Irán is támogat, jóllehet izraeli és amerikai vélemény szerint a legújabb terrorcselekmények mögött az iráni kormány által támogatott libanoni Hezbollah áll. Izrael bosszúra, visszavágásra készül. Ehhez állítólag az USA is zöld jelzést adott, legalábbis így értelmezik Christopher külügyminiszter kijelentését. Meggyőződésünk, hogy az ilyen akciók nem vezetnek célhoz, mint ahogy a terrorizmus sem érte el soha sehol sem a célját, csak félelmet keltett és életeket követelt. 17A1 1OROAI/ ZÖLD GŐZ JÓZSEF Sárga parkok a városban Aszály tombol, minden növény áhítja a vizet. Azaz csak áhítaná, mert a víz (és csatorna) díja nagyon magas, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy Debrecen legtöbb közparkja színt váltott. Az üdezöldből fakósárga lett. Nem csoda, a fűfélék gyökérzete nem terjed mélyre, azt hagyja el leghamarabb a hajszálcsövesség okán vándorló víz. Csak a mélyebbre nyúló, az aszályhoz mindenképpen hozzászokott dudvák élnek vígan és zölden, jelezve, hogy lejjebb azért még van némi nedvesség. Drága a víz, így a parkokban szorgoskodók kezében nem locsolótömlőket, hanem ásót-kapát, metszőollót, fűrészt láthatunk, ezekkel a szerszámokkal teszik rendbe a parkokat. De a sárgaságon nem tudnak segíteni. Sőt, kedvenc teremen éppen most, a kánikula kellős közepén vágtak le néhány bokrot a csupasz gallyakig. Alatta a sima, repedezett föld, így aztán még kevesebb a zöld az adott helyen. Vajon aki a fűrészt kezeli, nem gondolt-e arra, hogy a metszést, a csonkolást legjobb akkor végezni, amikor nincs lomb a fákon, bokrokon? Valószínű, hogy nem. Különben megkegyelmezett volna legalább néhány lombos ágnak. Az idén ültetett facsemeték még tartják magukat, gyökérzónájuk még eléri az éltető vizet. De hamarosan ők is szárazra kerülhetnek. Ne hagyjuk őket elpusztulni! Még azt is megkockáztatom, hogy a kevés központi locsolás mellett a közel lakók is önthetnének egy-egy vödör vizet (este, hogy kisebb legyen a párolgási veszteség) a fiatal fácskák tövére. Tudom, hogy pénzbe kerül, de ha megnő, árnyat adó dús lombjával meghálálja a gondoskodást. Feltéve, ha akkor nyesik, metszik, amikor annak a legjobb ideje van...