Hajdú-Bihari Napló, 1994. augusztus (51. évfolyam, 178-205. szám)

1994-08-01 / 178. szám

1994. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Az akadályok ellenére van esély a békére Közel-Kelet: folytatódik az erőszakhullám, de a szerződő felek optimisták Donald M. Rothberg - Gwen Ackerman Washington, Jeruzsálem (AP) - Az a régi arab vágyálom, hogy Iz­raelt a tengerbe kell szorítani, egyre inkább háttérbe szorul, és az a pragmatikus remény kerül előtérbe, hogy a béke prosperi­tást hozhat az araboknak és a zsi­dóknak is, és átformálhatja a so­kat szenvedett ő­si földet. Ma a gyűlölet teret veszít és a béke esélyei nőnek. Mégis, a Fe­hér Házban megrendezett ceremó­nia eufóriája sem rejtheti el a to­vábbra is meglévő óriási akadá­lyokat. Szíria és Izrael úgy látszik továbbra sem jutottak közelebb nézeteltéréseik megoldásához, a terrorizmus mindennapos fenye­getés marad a zsidók és az ara­bok számára. Az összeomlás hatása Huszein, Jordánia királya és az izraeli miniszterelnök, Yitzhak Ra­bin nagyon is tisztában vannak azokkal a veszélyekkel, amelyek­kel a békekötés során szembe kell nézniük. A nyilatkozatukat azon a helyen írták alá, amelytől nem messze Anvar Szadat egyiptomi elnök 1979-ben jegyezte a béke­­szerződést. Két évvel később pe­dig Szadatot meggyilkolták. Huszein azt állítja, hogy annak idején a nagyapja, Abdullah király békét akart kötni Izraellel, de a je­­ruzsálemi Al Aqsa mecset bejára­tánál lelőtték. Jelentős politikai változások a békefolyamatnak kedveznek, és a gazdasági válto­zások támasztják alá azt a re­ményt, hogy ez a béke tartós lesz. Az Öböl-háború és a Szovjetunió összeomlása változtatta meg a tér­ségben zajló folyamatok politikai dinamikáját. Huszein és Jasszer Arafat, a Pa­lesztin Felszabadítási Front elnö­ke az Öböl-háború során Irakot tá­mogatta, s ezért a hibáért később Kuvait és Szaúd-Arábia pénzügyi támogatásának elveszítésével fi­zettek. Ezenkívül Huszein elve­szítette legfőbb patrónusának, az Egyesült Államoknak a támogatá­sát is. Mielőtt még a Szovjetunió hivatalosan felbomlott, Mihail Gorbacsov véget vetett az arab or­szágok, különösen pedig Szíria tá­mogatásának. Hafez Asszad el­nöknek új szövetségesek után kel­lett néznie, és az Öböl-háború le­hetőséget adott neki, hogy csatla­kozzon az Egyesült Államok által vezetett koalícióhoz, régi ellensé­ge Szaddam Huszein ellen. Amikor az Öböl-háború véget ért, Bush elnök felhasználta az al­kalmat, hogy Szíriát és a többi arab államot tárgyalóasztalhoz ül­tesse Izraellel. S amint ez a válto­zás megindult, egy másik dolog is nyilvánvaló lett, mégpedig az, hogy az arab lakosság, beleértve a palesztinokat is, belefáradt a há­borúba. Az emberek normális éle­tet akarnak élni, és a jövőjük ter­vezhetősége többet számít, mint az Izrael által elfoglalt területek visszaszerzéséről szóló régi szóla­mok. Huszein kijelentése szerint a nyilatkozat „egy szerény, elszánt kezdet, hogy a régiónak és a né­peinknek félelemmentes életük le­gyen, amelynek a hiánya, be kell ismernünk, uralta az életünket az elmúlt években, az a bizonytalan­ság napról napra, hogy miképpen érhet véget egy napunk, gyanak­vással és keserűséggel hatotta át az életet, s az emberi kapcsolatok hiányát okozta." A múlt év szeptemberében Ra­bin és Arafat által aláírt megálla­podás, és az, amelyet Rabin és Hu­szein hétfőn írt alá, éppen ezekre az érzelmekre építenek. A palesz­tinok számára a reményt az auto­nómia és a gazdasági segítség je­lenti. Közvetlenül az aláírás után nemzetközi konferenciát hívtak össze, hogy anyagi alapot teremt­senek a térség fejlesztésére. Jor­dánia és Izrael esetében a vonz­erő az a lehetőség, hogy normális kereskedelmet folytathatnak szomszédaikkal. Az izraeliek szá­mára a legfontosabb az a nyilatko­zat volt, hogy a gazdasági tárgya­lások tovább folytatódnak, hogy előkészítsék a jövőbeli kétoldalú együttműködést, beleértve az ösz­­szes gazdasági bojkott felszámolá­sát is. Jordánia számára a közös fejlesztési beruházások lehetővé teszik, hogy Izrael technikai fejlett­ségéből profitáljanak. A béke reménye A normális kapcsolatok felé ha­ladás olyan praktikus dolgokat is magába foglal, mint például a közvetlen telefonvonalak kiépíté­se és a villamos áram megosztása. Amint az Izrael és a PLO kö­zötti egyezmény az autonómiáról példázza, az ördög ismét a rész­letekben van. Továbbra is a nehe­zen megoldható kérdések közé tartozik a víz, a menekültek és Je­ruzsálem státusának a problémá­ja. De a nyilatkozat egyértelműen azon a reményen alapul, hogy a mindennapi kereskedelmi kapcso­latok során egyre inkább csökken az a lehetőség, hogy visszatérje­nek azokhoz az időkhöz, amikor a zsidók és az arabok kizárólag egy puskacső távolságnyiról néz­tek egymásra. Annak ellenére, hogy Jordániá­val és a palesztinokkal a múlt év­ben jelentős áttörést sikerült elér­ni, a zsidó és izraeli célpontok el­len világszerte elkövetett támadá­sok Izrael számára nyilvánvalóvá tették, hogy a béke még egyálta­lán nincs karnyújtásnyira. Huszein, Jordánia királya és az izraeli miniszterelnök, Yitzhak Ra­bin kedden azzal tették hangsú­lyosabbá nyilatkozatukat, hogy elítélték a terrortámadásokat, mondván, ezek fenyegetik legjob­ban a közel-keleti békefolyama­tot. Szerdán Rabin tanácsadója, Yi­­gal Pressler, világméretű összefo­gást sürgetett az erőszak megféke­zésére. „A világnak fel kell ébrednie. Ha a világon mindenütt közös erőfeszítéssel lépnek fel az iszlám fundamentalisták terrorizmusa el­len, és az ilyen támadásokat saját szuverenitásuk elleni támadásnak tekintik, akkor úgy vélem, véget vethetünk ezeknek a támadások­nak" - jelentette ki Pressler. A pénteken elkövetett második bombatámadás után Londonban attól tartanak, hogy az éppen megkezdődött békefolyamatot el­lenző csoportok támadásba len­dülhetnek. Észak-Londonban, nem sokkal éjfél után egy kocsiba rejtett bom­ba robbant a zsidó szervezetek há­za előtt, és a robbanás során öt ember megsérült. Pár órával ko­rábban, az izraeli nagykövetséget érte súlyos kár, szintén autóba rej­tett bombától, aminek következté­ben tizennégy ember sérült meg. Semelyik szervezet sem vállalt felelősséget a támadásokért, de Rabin az iszlám szélsőségeseket tette felelőssé a követség elleni tá­madásért. Keddre kilencvenötre emelke­dett annak a július 18-i robbantás áldozatainak a száma, amely le­rombolta a zsidó közösségi házat Argentínában. A panamai hatósá­gok közölték, hogy a repülőgépre helyezett bomba miatt zuhant le egy repülőgép július 19-én, és mind a huszonegy utasa, közöttük tizenkét zsidó életét vesztette. Egy libanoni Izrael-ellenes cso­port közvetve felelősséget vállalt mindkét támadásért. Biztonsági zóna Az erőszakhullám kedden a Kö­zel-Keleten folytatódott. Egy palesztint, aki az izraeli rendőrségnek dolgozott, lelőttek a West Banknál. A támadók feltehe­tően palesztin fegyveresek voltak. Egy izraeli katonát, akit a radi­kális Hezbollah csoport ölt meg Libanonban, hétfőn temettek el. Az izraeli csapatok, „biztonsági zónájukon" túllépve Dél-Libanon­­ba indultak a gerillák keresésére. Rabin felhívta a világ orszá­gait, hogy lépjenek fel, a megfo­galmazása szerint, Irán által támo­gatott nemzetközi terrorista háló­zat ellen. „Nincs kétségem afelől, hogy a szélsőséges iszlám terrorizmus... megpróbálja fokozni a tevékeny­ségét, hogy a béke támogatóit és létrehozóit fenyegetésben tartsa" - mondta Rabin. Huszein is elítélte a támadáso­kat, mondván, hogy azoknak „semmi közük sincs az iszlámhoz, semmi közük sincs a vallásom­hoz." Az erőszak mégsem tudta tel­jesen megsemmisíteni azt az eufó­riát, amely a jordániai és izraeli el­lenségeskedés befejezését követte. Húszévi, hogy mintegy meg­mutassa, hogy a béke valóban meg fog valósulni, egy rövid in­terjút adott az izraeli televíziónak, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Mindennapos jelenet a Gázai övezetben a békekötés előtt­Fotó: AP Jordániai­ palesztin vita Jeruzsálemről Kairó (MTI)­­ A jordániai minisz­terelnök nem érti, hogy a PFSZ „miért csap akkora lármát" a je­­ruzsálemi iszlám szent helyek őr­zésével kapcsolatban. Abdesz-Szalam Madzsali szom­­bat este Washingtonból hazatér­ve leszögezte, hogy országa támo­gatja a szent városra vonatkozó palesztin jogokat. A PFSZ­­ veze­tője, Jasszer Arafat kezdeménye­zésére­­ üzeneteket küldött ugyanezen a napon az ENSZ-nek és Warren Christopher amerikai külügyminiszternek, hogy vilá­gossá tegye: elutasítja Izrael állás­pontját, amellyel Jordániának kü­lönleges szerepet biztosít a jeru­zsálemi szent helyek fölöt­ti felügyeletben. A zsidó állam ilyen irányú kötele­zettségvállalását a wa­shingtoni nyilatkozat tar­talmazza, amely Huszein jordániai király és Rabin izraeli kormányfő hét ele­ji találkozóján született, és e kitételével nyomban he­ves palesztin tiltakozást váltott ki. A palesztinok az 1967- ben megszállt Kelet-Jeru­­zsálemet saját reménybeli államuk fővárosának te­kintik, és a jordániai sze­rep elismerésében azon jo­guk csorbítását látják, hogy a város politikai jövőjéről egyedül tárgyaljanak Izraellel a végleges rendezés szakaszában. Ami a „vallási jogokat" illeti, PFSZ-vélemény szerint ezek gya­korlására nem csak Jordánia tart­hat igényt, de éppen úgy Egyip­tom vagy Szaúd-Arábia is. A jordániai kormányfő amma­­ni tv-interjújában azzal felelt a pa­lesztin ellenvetésekre, hogy orszá­ga 1948 óta mindig is gyakorolta a vallási fennhatóságot Jeruzsálem fölött, a városrész 1967-es izraeli megszállása után és 1988-ban szü­letett saját döntése nyomán is, amellyel megszakította Ciszjordá­­niával a közigazgatási és törvényi kötelékeket. Fegyveres zsidó telepes imádkozik Ba­ruch Goldstein sírjánál Fotó: AP KOMMENTÁR____________ Bakó Endre Terror és antiterror A terrorizmus voltaképpen végigkísérte az emberiség történetét, de tömegessé csak szá­zadunk második felében vált, mióta nem csu­pán egyes magányos háborodott elmék vagy kisebb, elvakult csoportok szánják el magukat terrorakciók végrehajtására, de országok, álla­mok és kiterjedt szervezetek is terveznek és hajtanak végre terrorcselekményeket, melyek­nek rendszerint ártatlan emberek az áldozatai. Hány hadvezér, fejedelem, kiemelkedő sze­mélyiség halt meg gyilkos fegyvertől a történe­lem során, ki tudná megmondani? De arra em­lékszünk, hogy a Habsburg-ház szeretetre mél­tó alakját, a szépségéről és magyarbarátságá­ról híres Erzsébet királynőt egy őrült olasz ter­rorista ölte meg Svájcban, s arra méginkább emlékszik a világ, hogy 1914. június 28-án egy szerb diák, név szerint Gavrilo Princip le­lőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trón­örököst és aljas tette az első világháború kitö­réséhez vezetett. Ismeretes, hogy Horthy pri­békjei eltették láb alól a két kiváló baloldali új­ságírót, a Népszava szerkesztőit, Bacsó Bé­lát és Somogyi Bélát, jelezvén, hogy a fehér­terror állami szintre emelkedett. Hitler és Sztá­lin számos alkalommal adott személyesen uta­sítást terrorgyilkosságra. A világ mindig is tisz­tában volt vele, hogy Kirovót, a leningrádi el­ső titkárt ugyanúgy Sztálin parancsára gyil­kolták meg, mint Trockijt Mexikóban. Ez utób­bi ügyben szégyenteljes szerepet játszott egy magyar származású KGB-ügynök, aki később Magyarország első embere lett. Gerő Ernőnek (is) hívták. Tudjuk, a francia OAS, a baszk ETA, az ír IRA, a német Vörös Brigádok tevé­kenységüket a terrorizmusra alapozták, miként az iszlám országok szélsőséges szervezetei is. Nem olyan régen Jasszer Arafat PFSZ-étől sem állt távol a terrorizmus gondolata, de ha igazságosak akarunk lenni, említsük meg, hogy Begin és Samir is szolgált titkos izraeli fegy­veres szervezetben. Mostanság újra virágzik a terrorizmus ször­nyű divatja. Az utóbbi napokban Buenos Aires­ben, Panamában, Londonban, Madridban haj­tottak végre terrorakciókat. De minek nevez­zük a három magyarországi robbantást, noha szerencsére egyik sem követelt emberáldoza­tot? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a hét végén nyilatkozatot adott ki, nemzetközi összefogásra sürgetett a terrorizmus ellen, amelyet Irán is támogat, jóllehet izraeli és amerikai vélemény szerint a legújabb terrorcselekmények mögött az iráni kormány által támogatott libanoni Hez­bollah áll. Izrael bosszúra, visszavágásra ké­szül. Ehhez állítólag az USA is zöld jelzést adott, legalábbis így értelmezik Christopher külügyminiszter kijelentését. Meggyőződésünk, hogy az ilyen akciók nem vezetnek célhoz, mint ahogy a terrorizmus sem érte el soha se­hol sem a célját, csak félelmet keltett és éle­teket követelt. 17A1 1­­OROAI/ ZÖLD GŐZ JÓZSEF Sárga parkok a városban Aszály tombol, minden növény áhítja a vizet. Azaz csak áhítaná, mert a víz (és csatorna) dí­ja nagyon magas, így aztán nem csodálkozha­tunk azon, hogy Debrecen legtöbb közparkja színt váltott. Az üdezöldből fakósárga lett. Nem csoda, a fűfélék gyökérzete nem terjed mély­re, azt hagyja el leghamarabb a hajszálcsöves­­ség okán vándorló víz. Csak a mélyebbre nyú­ló, az aszályhoz mindenképpen hozzászokott dudvák élnek vígan és zölden, jelezve, hogy lejjebb azért még van némi nedvesség. Drága a víz, így a parkokban szorgosko­­dók kezében nem locsolótömlőket, hanem ásót-kapát, metszőollót, fűrészt láthatunk, ezekkel a szerszámokkal teszik rendbe a par­kokat. De a sárgaságon nem tudnak segíteni. Sőt, kedvenc teremen éppen most, a kániku­la kellős közepén vágtak le néhány bokrot a csupasz gallyakig. Alatta a sima, repedezett föld, így aztán még kevesebb a zöld az adott helyen. Vajon aki a fűrészt kezeli, nem gondolt-e ar­ra, hogy a metszést, a csonkolást legjobb ak­kor végezni, amikor nincs lomb a fákon, bok­rokon? Valószínű, hogy nem. Különben meg­kegyelmezett volna legalább néhány lombos ágnak. Az idén ültetett facsemeték még tartják ma­gukat, gyökérzónájuk még eléri az éltető vizet. De hamarosan ők is szárazra kerülhetnek. Ne hagyjuk őket elpusztulni! Még azt is megkoc­káztatom, hogy a kevés központi locsolás mel­lett a közel lakók is önthetnének egy-egy vö­dör vizet (este, hogy kisebb legyen a párolgá­si veszteség) a fiatal fácskák tövére. Tudom, hogy pénzbe kerül, de ha megnő, árnyat adó dús lombjával meghálálja a gondoskodást. Fel­téve, ha akkor nyesik, metszik, amikor annak a legjobb ideje van...

Next