Hajdú-Bihari Napló, 1994. október (51. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
1994. OKTÓBER 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL Füstölgések egy füstölgő szemétbánya fölött Ha úgy vesszük, gumiabroncsot szándékosan fölgyújtani bűncselekménynek számít Szalai Csaba Hajdúdorog (HBN) - Hollandiában a lakossági hulladékégető mű havonként nem ereszt ki a kéményén annyi füstgázt, mint amennyi egyetlen autógumi-abroncs fölgyújtásával száll a levegőbe. Megyek a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőséghez kiokosítani magam. Levegőtisztaság-védelem. Mielőtt Ungvári Csabával meghánynánk-vetnénk a hatóság elrettentő szankcióit, kijelenti: a gumihulladék elégetésére nyílt terepen nem adunk ki engedélyt. Tűzoltók speciális gyakorlatukhoz megkapják, de jóval a városon kívül. - Szeméttelepen - nyáron - miért raknak tüzet gumiabroncsokból? - Az acélkarikáért. Ez az, ami megmarad belőle. Összegyűjtik, eladják. Az átvevőt nem érdekli, honnan származik. - Ki a felelős a szeméttelep rendjéért? - A terület kezelője. Ő gondoskodik az őrzéséről, a védelméről. - S ha más gyújtogat, nem ő? - A szándékos gyújtogatás bűncselekmény. A társalgás Juhász Tibor osztályvezetővel nem új irányt vesz, régi kerékvágásba téved, a gumiabroncs-begyűjtés és -feldolgozás terepére. Igen, így lehetne elejét venni a szörnyű levegőfertőzésnek. Magyarországon megpróbálkoztak már a hasznosítás gordiuszi csomóját megoldani, sajnos nem oldódott meg. Ki vásárol Debrecenben használt gumiabroncsot? - Az AKSD. Depóerősítéshez, de hát ő sem veheti meg valamennyit. A téglagyár mögött Debrecenben illegális lerakóhelyen „fedezhető föl" legalább tízezer gumiabroncs. - Tegyük föl, szemet huny a szeméttelep kezelője, s egyre-másra égetik nála a gumit, amely szerinte ismeretlen okokból gyulladt ki, „tudtán kívül". Tettenérés esetén, amennyiben a felelősség megállapítható, már csak megbecsülhető, hogy hány kilogrammnyi gumihulladékot semmisíthettek meg. Minden kilogramm szorzója 100 forint, így akár 100 ezer forintos bírság is kiszabható. A gumienyészet körei - A telepen öngyulladás miatt lángra lobbanhat-e gumiabroncs? - Kizárt dolog - s Juhász Tibor adatokat sorol, a mérgezés adatait. - Egy tonna gumi elégetéséből 19 kilogramm kén-dioxid, 246 kilogramm szén-monoxid és 20-21 kilogramm korom származik megközelítőleg. Ezek a számok ijesztőek, de még mindig nem ijesztik el a gyújtogatókat. Hajdúdorog határában mintha egy kráterbe települt volna a szeméttelep. Valaha egy nagy gödör éktelenkedett a táj arcában. Kerítetlen. Csupán néhány régi betonágas árválkodik a bejáratnál. Szeptember 27-e van s délután öt óra. Vénasszonyok nyara. Két tiritarka szoknyás anyányi cigánylány kutat a tömérdek kacat között. Szinte magukról megfeledkezve hajolnak a limlomok fölé. Finnyásak, nem akármit vesznek föl, pedig épp egy szép kis női pénztárca hever a lábuk előtt. - Mit találtatok? - Üveget. - A kormos is jó? - Az már nem ér semmit. - Ki gyújtogat itt? Mind a kettő megrándítja a vállát. - Ó, mi nem tudjuk. Kérdezze meg a bányamestert. - Nincs itt. Be van zárva az „irodája". A falára nem a nyitva tartás idejét pingálták ki, hanem egy szerelmi vallomást. A lányok szeme összevillan, s inkább kisomfordálnak. Elég a sok szóból, úgy vélik. A vegyes szemét lélegzetelállító. Ronda és iszonyúan büdös. A légycsordák tenyészhelye. Az ember nem győzi lecsapkodni a kezéről a szárnyasokat. A flakonok mint óriási műanyag rovarok fekszenek a telep minden zugában. Dimbek-dombok. Rendezettségről itt aztán aligha lehet mesélni, pedig egy tolólap megtenné a magáét. A figyelmes szemlélődő hirtelen valami egészen különöset pillant meg. Vékony, ovális alakú drótperemmaradványokat. Ennyi maradt a kimúlt, a fekete porrá összeomlott gumiabroncsokból. Tucatjával számlálom össze itt is, ott is, a szeméttelep minden pontján a gumienyészet köveit. Egy teli zsák éppen tüzet fog a pislákoló parázstól. Bármi lehet benne, akár méreg is. Kimaradt permetezőszer, bármi. Amott beljebb, ahová körülményes behatolni a magaslatok hátán, füst köröz, emelkedik. Lehet, hogy újabb abroncs kostol? Még egy óra hosszáig ácsorgok, hátha megérkezik a gazda. Nem jön, de jön helyette más. Egy IFA teherautó, konténerrel. Meg sem áll az átvevős kisháznál. A sofőr talán tudja, hogy nincs itt a telepfelelős. Az IFA elbotorkál valahová. Lezöttyenti rakományát. - Honnan? - állítom meg keresztbe tett kézzel a visszafordulót. - Hajdúnánásról. Nagytakarítás volt a kollégiumban. - S kié az IFA? - A Szabó és Társa Bt.-é. - S ide csak úgy be lehet sétálni? A sofőr fölrántja szemöldökét, jelezvén, neki nincs sok köze a dologhoz. Rábízták a rakományt, elhozta. - Kösz' a nyilatkozatot. Elhajt. Szemmel turkálgatok. Hogy mi mindenről árulkodik egy szeméttelep. Színes olvasmányt lehetne írni belőle gazdasági életünkről. Pár lépésnyire hever egy jókora köteg zacskó. Vadonatújak. Öt kilogramm por alakú csemperagasztó fért volna bele, de nem ez történt. Kiszállították ide, hogy ne legyen szem előtt. Pedig egy ilyen vastag falú zacskót nem tíz forintért gyártanak! Az újságokat sem a MEH-nek szánják. Talán nem érdemes összeválogatni. Itt rengeteg van belőle alágyújtósnak. A nagy, hajdúdorogi gödör partján még egyszer megállok. Kiöntött a szemét. Csupán a gaz állítja meg ideig-óráig a cukorrépatábla mellett. Vajh' hány kiló kormot, kén-dioxidot, szén-monoxidot szívott fel, s épített sejtjeibe, majd cukrába a tengernyi levél. Ezt már egy környezetvédelmi isten se tudná megsaccolni. A tanyasiak dühösek Talán öt-hatszáz méterre ide, bezörgetek egy tanyába. Zavaczki Istvánéké. Pajtájukban szépen szárad a dohánylevél, a kis udvarban hatalmas vörös fércék kapirgálnak, a szőlő a lugasban érik, mégis rosszul érzik magukat. - Az a koromfelhő átrepked nyáron a nyitott ablakon - korhol valakit Zavaczkiné nyugodt hangon. Ezüstös hajú asszony. Olyan, aki nem tudna hazudni egy szóval sem. - A férjem tüdőbeteg, operálni kéne, de nem mer a műtésnek nekimenni. Tiszta levegőre vágyik, de hiába élünk tanyán, a füst idáig szédeleg. Legalább annyi eszük lenne, hogy akkor gyújtanák meg, amikor a szél amarra fúj. Tán egy hónapja aláírásunkkal tiltakoztunk az önkormányzatnál, de ma sem ígéri senki, hogy megszűnik ez az áldatlanság. Azt megértjük, hogy kell egy szeméttelep... Kikísérnek. - Csak aztán baj ne legyen, hogy szóltunk... A férj hosszú, vékony, egykor szép szál ember elfojtott csöndes dühvel tagolja: - A tanács se adott nekünk soha semmit, ezek sem fognak adni. - Pedig minden embernek jogában áll megvédeni az egészségét - csukja be utánam az ajtót Zavaczkiné. Ő mondta ki a legnagyobb igazságot. Illusztráció a valóságból, de szerencsére még nem Hajdúdorog szeméttelepéről, habár azt mondják, ott is lehetne készíteni ehhez hasonló felvételeket Fotó: Horváth Katalin (archív) A központi kiadásokat kell csökkenteni Budapest (MTI) A kormány előtt egyetlen fő cél van, a tartós gazdasági növekedés körülményeinek biztosítása. Ezt Horn Gyula miniszterelnök írta abban a levélben, melyet az országos menedzserszeminárium résztvevőihez intézett. A pénteki szemináriumot a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Vezetőképző Intézete rendezte mintegy 800 felső- és középvezető, illetve vállalkozó számára. A miniszterelnök levelében emlékeztet arra, hogy a kormány az ellentmondásos gazdasági folyamatok közepette a növekedést szeretné reálisan megalapozni. Úgy tűnik, hogy a szociálpolitikai kérdések iránt legérzékenyebbek, sőt az érdekeiket képviselő és védő intézmények is belátták: a vállalkozók sokrétű aktív támogatása a munkavállalók érdekeit is szolgálja. A beruházások adókedvezménye, a befektetéseknek a személyi jövedelemadóban történő egységes kezelése, a minimáladó és a forrásadó eltörlése megfelel a legszélesebben értelmezett társadalmi rétegek óhajának. A miniszterelnök aláhúzta: a gazdasági növekedés ösztönzése során a kormány igen érzékenyen figyeli a költségvetési deficit alakulását. A kormányzat nem a költségvetési hiány növelése árán kívánja emelni a társadalmi összkeresletet. Draskovits Tibor, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára előadásában a jövő évi gazdasági folyamatok, illetve az adórendszer várható változásait vázolta fel. Elmondta: bár a gazdaság egyes területein növekedés tapasztalható, az élénkülésnek súlyos ára van: szinte valamennyi fontos makrogazdasági mutató az elviselhetetlenségig romlott. A jövő évben az ország gazdasága csak akkor lesz finanszírozható, ha a folyó fizetési mérleg hiánya nem haladja meg a 2-2,5 milliárd dollárt, a költségvetési hiány pedig a bruttó hazai termék 7 százalékát. Azaz nem lehet több 350 milliárd forintnál, nem számítva a tőketörlesztést. Az ország súlyos helyzetére rávilágítva elmondta: napjainkban már kétfajta költségvetésről beszélhetünk. Az adósságszolgálati teher nélkül ugyanis többletet mutatna a központi költségvetés. Aláhúzta: a központi kiadásokat jelentősen csökkenteni kell. Ennek érdekében a kormányzat arról döntött, hogy az állami kiadásokat ez évi szinten befagyasztja. Az államháztartási rendszer reformja során azt is eldöntötték, hogy a szociális kiadásokat a kormány megpróbálja az 1994-es nominális szinten tartani. Az államtitkár az adórendszer lehetséges változtatásáról elmondta: a társasági adótörvényt úgy változtatnák meg, hogy az ösztönözzön a profit újrabefektetésére. Olyan variációt dolgoz ki a Pénzügyminisztérium, mely esetében a visszaforgatott nyereségre számított társasági adó alacsonyabb lenne a mostani 36 százalékos mértéknél. Direkt adókedvezményt akar nyújtani a kormányzat azon cégeknek is, melyek gépberuházásokra, technikai fejlesztésre fordítják nyereségüket. Az amortizációs szabályok is változnak a jövőben. A cél az lesz, hogy a vállalkozások gyorsabban írhassák le a gépek, berendezések amortizációját, így az adókedvezményekkel a mostani szinthez képest mintegy 20 milliárd forinttal több jövedelem maradna a vállalkozásoknál. A személyijövedelemadó-rendszer változtatásában arra törekszik a kormány, hogy a befektetéseket, megtakarításokat támogassa. Arra is adnak majd kedvezményt, ha a magánszemélyek egy meghatározott időn belül kicserélik értékpapír-portfoliójukat, vagy az árfolyamnyereséget a befektetők újabb befektetésekre használják fel. Az egész személyi jövedelemadózás során minden változás arra irányul, hogy ne növekedjenek az alacsonyabb jövedelmű rétegek terhei. A jövőben a kedvezményeket nem az adóalapból, hanem a megfizetendő adóból kell majd levonni. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Horváth Árpád „Kétharmados” szavazás Megtörtént hát az új országgyűlés első alkotmánymódosítása. Méghozzá olyan egyöntetű szavazási eredménnyel, amit régen látott már a tisztelt ház. 261 igen, egy nem tartózkodás nélkül. Meg az ellenzék benttartózkodása nélkül, minthogy az alkotmánymódosításnál az ellenzék is pontosan ugyanolyan egységet mutatott, mint a koalíció. Tudniillik, egységesen nem volt bent a teremben, mert a szavazás előtt egységesen kivonult onnan. Azt nem tudhatjuk, hová mentek, talán a büfébe kávézni, de ez tulajdonképpen nem is lényeges. A fontos az, hogy kimentek mind, meg az, hogy az országgyűlés ettől még határozatképes maradt. Olyannyira, hogy „kétharmados” kérdésben is dönthetett, de ez már parlamenti matematika, hiszen eddig is tudtuk, hogy a koalíció akár egyedül is módosíthatja az alkotmányt. Miképpen most meg is tette. Most aztán tényleg a parlament kétharmada szavazott - csak a kétharmada. A kormánypártok egyik jeles képviselője az ebédszünetben megtartott sajtótájékoztatón, tehát még a kivonulás előtt, „szomorú történetnek” nevezte az önkormányzati törvénycsomag körül kialakult huzavonát, pedig nem is biztos, hogy olyan szomorú ez a történet. Inkább gondolatébresztő. És nagyon furcsa gondolatokat ébreszt meg nagyon furcsa emlékeket. A múlt héten ugyanis éppen az ellenzék hívta föl a koalíció soraiban ülő képviselők figyelmét arra, hogy talán szerencsésebb lenne, ha nemcsak szavazni járnának a parlamentbe, hanem vitatkozni is, most meg ugye ők nem mentek el szavazni. Illetve kimentek szavazás helyett. De ez csak az érem egyik oldala, mert a másik az, hogy a végeredmény tekintetében tökéletesen lényegtelen, hogy szavaznak-e vagy sem, ha egyszer ott ül velük szemben a koalíció, teljes terjedelmében. És éppen ez az, ami a legfurcsább a mostani parlament működésében. Mert, valljuk meg, eléggé különös, hogy ezúttal még a szavazásnál sem találkoztak egymással a két oldal képviselői; a vitában ezek nem vettek részt, a szavazásról meg amazok maradtak távol. Minek akkor az ellenzék? Érdekes, hogy a pótköltségvetésről folyó vitában senki sem vetette föl, mennyi pénzt lehetne megtakarítani azáltal, ha csak a koalíció padsoraiban ülnének honatyák. Az ellenzéket pedig belépti díj ellenében ki lehetne adni a vendégeknek, sőt némi plusz befizetése ellenében akár még szavazhatnának is. Úgysincs jelentősége. De ez persze nem több tréfánál, méghozzá nem is túl jó tréfa. Mert az ország házában komoly dolgok folynak, jelesül: alkotmánymódosítás. És ha másra nem is, a tegnapi kivonulás arra mindenképpen jó volt, hogy ezután ne legyen mit egymás szemére vetniük a koalíció és az ellenzék képviselőinek. De azért nem lenne baj, ha nem csak a büfében találkoznának egymással. ALSÓ SOROK ________ D. Karádi Katalin Szafári Tódul a nép a Bécs melletti szafáriparkba, amely nemcsak a kisgyermekes osztrák családoknak kínál kellemes kikapcsolódást, hanem számos turistának, így a magyaroknak is, bár nekünk ezért jóval többet kell utazni. Ám mégis örömmel megyünk, s visszük a gyerekeinket, hiszen ehhez hasonló látványosság nálunk nincsen. A belépőjegy ára megfizethető, s ezért az összegért nem csak a szabadon kószáló állatokban lehet gyönyörködni, pedig már ez is mekkora élmény. A szelídebbje a tenyerünkből eszik, az elefánt benyújtja az ormányát a kocsi lehúzott ablakán, az élelmes majmok pedig kekszet zsákmányolnak az örömükben visongó apróságoktól és az itt óhatatlanul önfeledt gyerekké váló felnőttektől. Ez viszont még mind semmi, mivel a szafárihoz a kalandpark is hozzátartozik, ötletes játékokkal, látványos show-műsorokkal, állatbemutatókkal. Az utóbbiakat többször is meg lehet nézni, ami nálunk egyelőre elképzelhetetlen ötlet, s ha mégis elképzeljük, valószínűleg úgy festene, hogy újra meg újra sorba kellene állni a belépőjegyekért a pénztárban. Eljátszadozom a gondolattal: vajon eszébe jut-e valaha egy gyermek- és felnőttbarát hazai vállalkozónak, hogy mások örömére alapozva fektesse be a pénzét. S ha meg is fogant az ötlet, vajon egy város, amelynek ehhez megfelelő adottságai vannak, támogatná-e a vállalkozót? Nem véletlen, hogy éppen Debrecenben morfondírozok erről, ahol a Vekeri-tó környéke, az Erdőspuszták ma is szinte ugyanolyan állapotban vannak, ahogy az isten megadta őket, s már volt róla szó, hogy az állatkert egy részét - szafáriként - a városon kívülre telepítik. A nagy tervekre ugyan először áldozni kellene, de olyan értékkel gyarapodhatnánk, amely hozzánk is vonzaná a turistákat.