Hajdú-Bihari Napló, 1994. december (51. évfolyam, 284-310. szám)
1994-12-01 / 284. szám
1994. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL A serfőzés hajdú-bihari és országos útvesztői Többféle berendezéssel, eljárással, üzleti stratégiával próbálkoznak Hornyák András Debrecen, Hajdúhadház, Hajdúsámson, Létavértes (HBN) - Valamikor a magyar ember bort ivott. Őseink, feltámadva, bizonyára hitetlenül csóválnák a fejüket a kijelentésre: a németekhez, csehekhez hasonlóan, nekünk is nemzeti italunk lett a sör. Egy-két évtizede még nagy dolog volt, ha valaki hét végére bespájzolhatott néhány üveg Kőbányait. Aztán felépült a bécsi gyár, s e fertályon a folyékony kenyér megszűnt hiánycikk lenni. Később jöttek a német, osztrák termékek, majd megjelentek az első sörfőző vállalkozók Hajdú-Bihar megyében is. Hajdúhadházon mindenki tudja, hol van a Korona söröző. Amikor a helybeliek útbaigazítása nyomán megtalálom, még nem sejtem, hogy Fórián Albert családi vállalkozása, a Metal Szerszámkészítő és Általános Tömegcikkgyártó, Szolgáltató Gmk sörfőzdéje az első fecske volt. - Mint mérnökembert, mindig izgatott, hogyan működik egy sörgyár, s amikor végre sikerült bejutnom egy üzembe, elhatároztam: magam is megcsinálom. Mivel a németek értenek ehhez a legjobban, a bajor mintát követve, egy német mérnök barátom segítségével született meg ez a referenciaüzem, ahol hajdúhadházi igények kielégítésére Bocskai sört főzünk. A cégünk 1990 óta tíz komplett sörfőző üzemet készített, telepített az ország különféle vidékein, megrendelésre: Esztergom, Dunaföldvár, Dévaványa, Hajdúszoboszló, Nyíradony, Monostorpályi, és így tovább. De az utóbbi időben a vállalkozók kedve megtorpant. Néhány évnyi népszerűség után a sörfőzdék egy részét már hiába keressük. Csak a nevüket őrzi szaknévsor. Megszűnt a hajdúnánási, a hajdúböszörményi s több más sörfőző üzem... - Négy éve nagy fantáziát látunk a dologban. Az emberek szeretik a csapolt sört, s a különböző helyeken létesült sörözőknek eredeti hangulata van. A helyben főzött sör olcsóbb is volt, hisz nem jelentkezett a szállítás, a palackozás költsége, kedvezőbb lehetett az ár. De azóta a helyzet nagyon megváltozott. A jövedéki adó bevezetése jelentősen megdrágította e tevékenységet, így a kis sörfőzdék nehezen bírják a versenyt a nagy sörgyárakkal. - teszi hozzá ifjú Fórián Albert, aki a műszaki egyetem után sörfőzésből is szakképesítést szerezve „viszi" a vállalkozás sörfőző üzemét. Folyik a főzés, maláta és komló illata járja át a helyiségeket. Fémesen csillogó rozsdamentes üstben zubog, forr a sárga lé. - Azt mondják, az egész titka a megfelelő, víz... - Nem véletlen, hogy a német sörüzemek mindig friss vizű hegyi patakok mellé települtek. Nekünk itt, Hadházon, elég jó vizünk van, nincs vegyszerezve. A víz fontos. De minden fontos, a tisztaság, a jó maláta, a jó élesztő, s a technológiai előírások minden fázisban való pontos betartása. Ezeken múlik, milyen lesz a minőség. A sörfőző léte pedig a szabályozáson. Sajnos az állam nem tesz különbséget a nagyüzem és a kisvállalkozás között. Pedig a gyárak jobban bírják a versenyt, mint egy napi 700-800 liter termelésű kis sörfőző. Ezt nem veszik figyelembe, egyforma az adó. A kicsik alulmaradnak a küzdelemben. Mi a kapacitás bővítésével, a költségek csökkentésével próbálunk talpon maradni - summáza az apa. Tizennégyfajta adó Utunk következő állomása Hajdúsámson, az Obsitoshoz címzett, 1992-ben létesült, „polgári sörfőzde". A déli csendességben csak két vendég kortyolja korsójából a habzó italt. Bereczki Zsolt (Tar Ákos tulajdonostársával együtt) szintén a nehézségekről beszél: - Egy éve vettük meg a főzőüzemet, családi kölcsönökkel. Szerencsénkre, mert most már bajban lennénk, ha a hiteltörlesztés mellett még a kamat is „ketyegne". Az adó többszöri emelése, és a sörgyártás alapanyag-problémái igen befelhőzték ezt az ágazatot. A Magyarországon is megtermelt élelmiszer-ipari termékek védelme érdekében megemelt vámok a németországból importált maláta, sörélesztő, komlógranulátum árát igen megdobták. A Borsodi Sörgyár pedig ugyan gyárt, de nem ad el malátát, mert neki is kevés. De lehet, hogy üzletpolitika is van a dologban, hiszen ugyanez a helyzet most már a Martfűvel is. Marad a német alapanyag, s egy liter sör önköltsége 20-22 forintra rúg. Ebből nem könnyű boldogulni. Most Debrecenben is nyitottunk egy Obsitos büfét, így próbálunk megélni, de hát a bürokrácia útvesztőiben ennek az engedélye is fél évig bolyongott... Szombaton kora este látogattunk el Létavértesre, az egykor Víg hajdú, ma Jäger sörözőbe. Azt hittük, telt ház lesz, de csak egy vendég előtt habzik a folyékony kenyér, a címerekkel és falra festett történelmi jelenetekkel hangulatos belső teremben pedig fiatalok célozgatják a biliárd elefántcsont golyóbisait. A földszinti kis főzőüzemben Pongor István főzőmester részmunkaidőben végzi a dolgát, a megélhetéshez mezőgazdasági munkára is szüksége van. Az üzlet és a főzőüzem gazdája a debreceni Szolidor Bt. A tulajdonos, Laboncz Tibor bánja, hogy annak idején belekezdett: - Úgy nem ér semmit az egész, ahogy van. Minden vállalkozónak van egy tévedése, nekem ez volt. Ráfizetéses... - Akkor miből él? - Egyéb vállalkozásaimból. Az egész - ha csak így, alapjáraton működtetem - elbírja még egy darabig, s közben változhat a helyzet. Jöhet nagyobb kereslet a sörre, arról is szó volt, hogy határátkelőhely nyílik Létavértesen, s akkor nőne a forgalom. Majd meglátjuk, de e pillanatban deficites. Összeszámoltam: tizennégyfajta adó terhel minden liter házi sört. Az éttemi háttér biztonsága Az utóbbi négy évben sok sörfőző vállalkozás létesült, de több „bedobta a törülközőt" Debrecenben is. A Szoboszlai úti első sörház megszűnte után, a tavaly kezdett beruházással immár reprezentatív étterem, elegáns sörsátor létesült. Brunda János üzletvezető mutatja meg az éttermet, s a patika tisztaságú főzőüzemet, ahol most Pálocska József sörmester harmadmagával dolgozik. A szűrőberendezést mossák. Mögöttük negyvenkét, rozsdamentes acél erjesztő-, érlelő-, ászokolótartályban készül a Sémán sör. Boros József tulajdonos bizakodik. A Sémán sör a bajorok hagyományait őrzi. Egy náluk is újnak számító eljárás licencét vettem meg. Kizárólag német malátát használunk. A minden kedden közvetlen repülőgéppel érkező friss sörélesztőért gépkocsival megyünk, és német sörmester mérte, állította be a debreceni vízhez illő technológiát. Most már megvan a minőség, s erre nagyon vigyázunk. Eddig csak a saját éttermi hálózatunkba szállítottuk az e nyáron gyártani kezdett sört. S bár ez a háttér egyfajta gazdasági biztonságot jelent a jövőben is, most már külső megrendelőkkel való kooperálásra is készek vagyunk. Megyeszerte születnek kisüzemi sörfőzdék, de egy-egy, időnként meg is szűnik. Van, aki bizakodik, s van, aki panaszkodik a komló minőségével manipuláló kereskedelemre, a kis- és nagyvállalkozás között nem differenciáló szabályozókra, az egyre-másra növekvő adóra. Hogy végleg meghonosodik-e a kisüzemi sörgyártás Hajdú-Bihar megyében, azt majd eldöntik a szabályozók, s a máris elkezdődött konkurenciaharc. Ezen vállalkozásokat a vidék fellendülése, a helyi igények kielégítése, s az idegenforgalommal, a falusi turizmussal kapcsolatos remények mindenképpen indokolnák. Hiszen mindegyik egy helyi színfoltot, ízt, hangulatot jelent. Ám megszilárdulásukhoz sokkal körültekintőbb, finomabb gazdasági szabályozásra is szükség lenne. A Sémán sörfőző üzem már valóságos nagyüzemnek tűnik Fotó: F. Szilágyi Imre Kormányon és frakción belül is vannak viták Horn Gyula miniszterelnök interjúja a német Süddeutsche Zeitungban Bonn (MTI) - Kitartok a stabilizációs program mellett, de egyúttal fel kell valamit mutatnunk, mert különben nem kérhetünk áldozatokat az emberektől - jelentette ki Horn Gyula miniszterelnök a Süddeutsche Zeitung című német lap szerdai számában megjelent interjújában. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kormány nem várhat még évekig, a jelentős áremeléseket kénytelen végrehajtani, és emiatt komoly szociális feszültségekkel kell számolnia. A négy hónapos koalíciós kormányzás tapsztalatairól szólva Horn kifejtette, hogy a szabad demokraták kemény partnerek, és vita azért van a kormányon belül, mert „egy átalakulóban lévő gazdaságot nem szabad a liberális gazdaságpolitikának kitenni". Az előző kormány által elfelejtett szociális partneri viszony megteremtése nélkül nem jut az ország előre. Az MSZP parlamenti frakciója a legnagyobb baloldali parlamenti frakció Európában, és természetesen van vita a szocialista képviselők között is - állapította meg a kormányfő Michael Frank és Weyer Béla kérdéseire válaszolva. Elismerte, hogy a korrupciós ügyek és a visszaélések ígért feltárása sokkal lassabban halad, mint ahogy azt várták. Ennek az az oka, hogy sok esetben rendkívül tisztességtelenül jártak el ugyan, de nem sértették meg a törvényt. Külpolitikai kérdésekről szólva rámutatott, hogy a közép- és kelet-európai térségben a kisebbségek jogainak ügye elválaszthatatlan a háború és béke kérdésétől. Ahol durván megsértik a kisebbségi jogokat, ott rögtön területi követelések jelentkeznek, mint ezt Jugoszlávia példája is mutatja. A kormányfő meggyőződése szerint nagyon nagy jelentőségű lenne, ha az Európa Tanácsnak sikerülne megteremtenie a kötelezettségeket és szankciókat is tartalmazó kisebbségvédelmi rendszert. A szocialista-liberális kormány javítani akarja kapcsolatait Romániával és Szlovákiával és ennek révén kívánja elérni, hogy a szomszédok komolyan vegyék a kisebbségek jogait. Még számos feszültség van e két országhoz fűződő viszonyban, s mindkét országban a parlamentben nacionalista pártok is helyet foglalnak, amelyek időnként provokációval próbálkoznak. A magyar kormánynak ebből a szempontból könnyebb normális politikát folytatnia, mert egyik szélsőjobboldali pártot sem választották be az országgyűlésbe - mondta Horn. A kormányfő sürgette, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) vállaljon szerepet a viszályok megelőzésében és ennek érdekében fogadjon el egy kötelező érvényű magatartási kódexet. Az 54 tagállamot tömörítő EBEÉ-t azonban nagyon nehéz összefogni, hiszen olyan államok is tagjai, amelyek nemrég keletkeztek, s amelyeknek ellentéteik vannak egymással. - Sok orosz politikus mindmáig azt hiszi, hogy a NATO eleve agresszív, mert egy katonai szervezet. Ezért Moszkvát meg kell győznünk arról, hogy semmifajta veszély nem fenyegeti a biztonságát, ha Magyarország csatlakozik az Észak-atlanti Szövetséghez - nylatkozta Horn Gyula. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR_____________ D. Karádi Katalin Választási lehetőség Nem kétséges, hogy az egyházak több száz éves tapasztalatukat használhatják fel az egyházi iskolák újraindításakor. Az is nyilvánvaló, hogy ragaszkodnak a jogaikhoz, szeretnék mielőbb visszakapni egykori tulajdonaikat, hiszen az alapokat újból lerakva akarnak építkezni, amelyre fel kell készülni. Hosszú évekbe telhet, mire az új egyházi iskolák valódi rangot vívnak ki maguknak, s nem lehet máról holnapra az a néhány, jelentős hagyományokkal rendelkező egyházi oktatási intézmény a mérce. A törvény kihirdetése után - különösen kezdetben - gyakran az egyházak is türelmetlenek voltak, amely megnehezítette a kölcsönös érdekegyeztetést. Gyakran pánikhelyzetet eredményezett: hogyan lehet áthidalni egy-egy jól működő, állami oktatási intézményben a visszaigényelt volt egyházi ingatlanok kiváltásáig a súlyos, átmeneti nehézségeket. A békés kompromisszumok felajánlása, a reális egyeztetések mellett - amelyben nagy szerepe volt az önkormányzatoknak - rendre kipattant egy-egy botrány, amelyekből a közvélemény többnyire arra következtetett, hogy a törvény adta lehetőségekkel élve helyenként túlságosan erőszakos módszereket alkalmaznak. A törvényi háttérrel felvértezve pedig akár a kisebbség is bármikor rákényszerítheti akaratát egy jóval nagyobb közösségre. Hajdú-Bihar megyében a korábbi, kisebb-nagyobb súrlódások mellett legutóbb a hajdúnánási iskolaátadás vitája kapott országos visszhangot. Szomorú, hogy ebbe a viszályba politikai felhangok is belekeveredtek, noha csupán egy jó hírű intézmény elismert közoktatási munkájának a jövőjéről van szó, amelyet az egyházi iskola léte meghatározhat. A pedagógusok további egzisztenciája pedig azért sarkalatos szempont, mert nem lehet a szegről leakasztani jól képzett szakembereket, akikkel az oktatási program a maihoz hasonló színvonalon megvalósítható. Igaz, az egyházi iskola nem ró teljesíthetetlen kötelezettségeket a világi tanárokra, csakhogy a világnézet nem olyan, mint az uniformis, s nagyon nehéz a kérdező, a kétkedő diákokat mindig helyesen eligazítani. Mióta a hitoktan ítás újra „divatba jött, nem csupán a vallásos érzületű családok kérik az iskolai hitoktatást. Bizonyára a súlyos hiányosságokat hordozó erkölcsi nevelés lehetőségének is tekintik, csakhogy ez felemás megoldás, ha maga a család voltaképpen nem is vallásos. Nagyszerű kiadványok vannak, amelyek a Biblia történeteit a különböző korosztályok számára feldolgozzák, s új ismeretek megszerzésére ösztönzik a gyerekeket, míg az iskolai hitoktatás nem mindig. Különösen ott, ahol netán riadalmat kelt a módszer is. Nem tudom elképzelni, hogy egy nem vallásos családban nevelkedő gyerek járjon egyházi iskolába, majd vegyen részt a kötelező hitoktatáson. Ezért helyes, ha van választási lehetőség, amely nem csupán látszólagos. f*** ^2^ 1** ‘*|*† T. Szűcs JÓZSEF Az ajtónál(ló) Állok házunk ajtaját tartva. Előreengedem az időseket, a hölgyeket, mindazokat, akiket az etikett szerint illik. Ám korántsem csak ők használják ki az alkalmat. Jön például egy iskolai osztály. Eredetileg csupán a tanárnőjüket szándékozom magam elé engedni, de hát mit törődik ezzel az a harminckilenc süldőleányka, akik előtt még ott az élet. Talán nekem is lenne még pár jó esztendőm, ha elengedhetném az ajtót, de hát nem tehetem. Üzentek a tizedikről, hogy mindjárt kezdik a költözést. Egy hölgy is kiabál itt az orrom előtt, hogy „apukám gyere már.” Apukám már jön is, szerencsére közel a bolt, bár mozgásában gátolja az a két rekesz sör, amit maga után vonszol. A sűrűn feltűnő szerelmesek is besurrannak előttem, s persze csak egymással vannak elfoglalva, rám se néznek. Igaz, a többiek se hederítenek rám. Mintha egy viszonylag emberformájú panel lennék, amúgy pedig a ház része. Mindössze egy derék eb látszott felismerni bennem az élőlényt, de az uzsonnám elfogyasztása és lábszáram gondos megjelölése után ő is ott hagyott. Magam is szerettem volna visszatérni lakásomba, a munkaidőmet már úgyis lekéstem, de egy század (házba) bevonuló katona ismételten meghiúsította szándékomat. Róluk jutott újból eszembe, hogy vajon mi dolgunk is e világon? Bizonyára erőink szerint ajtónállni a legnemesbekért... Mindamellett mégsem érzem magam teljesen hibbantnak. Némi udvariasság ugyan talán tényleg szorult belém, ezért nyitom ki az ajtót azok előtt, akiket valóban megillet, ám felettébb bosszant, hogy évtizedekkel fiatalabb ifjak, vihogó gyereklányok néznek nap mint nap önkéntes lakájnak vagy fizetett ajtónyitogatónak. Mégsem csapom be az orruk előtt az ajtót, most már nem. Kivárom, hogy vajon lesz-e közülük legalább egy olyan, aki visszafordul, rám néz és esetleg azt mondja: köszönöm!