Hajdú-Bihari Napló, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-01 / 128. szám

1995. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL Horogh Tímeát épségben kiszabadították Gyors kommandós akció • Ózd volt alpolgármestere is a gyermekrablók között van Udvardy József Ózd (ÉM) - Ha megválasztanánk az év hősét, feltétlenül az ózdi Horogh Tímeára szavaznék. A hétfő délután elrabolt nyolcéves kislány talpraesetten, emberül viselkedett fogságának harminc­hat órája alatt, és még arra is volt példa, hogy megleckéztette el­rablóit. Találékonyságáról, ösz­tönös lelkierejéről tanúskodik, hogy még vizet is csak a máso­dik napon fogadott el őrzőitől, néhány szelet sonka kíséretében. Sérülés nélkül, sőt mi több, lé­lekben épen úszta meg az ese­ményeket, amelyek egy felnőtt ember tartását is megroppantot­­ták volna. A hírt, hogy kiszabadították az emberrablók karmai közül, tegnap hajnalban jelentették be. A kis­lányt szerdára virradóra négy óra­kor Putnokon ölelhette át édes­anyja és édesapja. A szülők ekkor kapták vissza gyermeküket a rendőröktől, miután a különleges szolgálat emberei kiszabadították fogságából. Tímea a szabadságán (és talán az életén kívül) egy fekete sapkát kapott ajándékba a kommandó­soktól. „The Miami Police" olva­som a narancssárga hímzést a fej­fedőn, miközben a kislány szőke fürtjeire csapja a sapkát. - Az utcánkban egy bácsi oda­lépett hozzám - meséli a történe­tet -, és megkérdezte, a Horoghék lánya vagyok-e. Amikor bólintot­tam, betessékeltek a kocsiba. Elő­ször nem is tudtam, mi történik velem, de aztán rájöttem, hogy en­gem elloptak. Nagyon féltem, de igyekeztem nem mutatni. Hódos­­csépány felé vittek a rozoga autó­val, majd hegyek között jártunk. Még világos volt, amikor jégeső verte az autót. A kocsi egyszer be is döglött. Aztán megérkeztünk egy víkendházba. Ott el kellett bújnom, mert hátha idegenek jön­nek. Néha sírtam. Akkor azt mondták, vegyem úgy, mintha csak egy kiránduláson lennék. Sokszor eszembe jutottak a szü­leim. Féltettem őket, hogyan bír­ják ki az egészet. Nagy öröm volt, amikor berontottak a kommandó­sok. A kislány édesanyja, Horoghné Németh Katalin elgyötörten, de mérhetetlen megkönnyebbüléssel idézi fel a roppant feszültséggel teli órákat. - Nem mázsás kődarab, hanem egy egész kőszikla gördült le a szí­vünkről, amikor megtudtuk, hogy kiszabadították Tímeát. Amíg tá­vol volt tőlünk, ezernyi dolog megfordult a fejünkben, de a leg­jobban attól féltünk, valami vég­zetes történik. Horogh Lajosék ózdi otthoná­ban az asztalon heverő fülhallga­tó, az öklömnyi mikrofon, a táv­cső a hosszú, nehéz órákról mesél. Még egy sárgásfehér gumikesz­tyűt is meglátunk. Azzal bontot­ták volna fel a levelet, ha esetleg postán érkezik küldemény. - Nem túlzás - folytatja Tímea édesanyja -, valamit megéreztem a közeledő bajból. Szombaton olyan rosszul éreztem magam, és balsejtelmek gyötörtek. Az első hí­vás hétfőn este háromnegyed ki­lenckor érkezett a bűnözőktől. Megkérdezték, a Horogh lakással beszélnek-e, aztán közölték: „A kislány nálunk van, nem esett ba­ja. Tizenhatmillió forintért visz­­szakaphatják. Holnap reggel hat órakor ismét telefonálunk." Az események úgy folytatód­tak, mintha csak megelevenedett volna egy televíziós krimi. A kül­világtól szinte hermetikusan elzárt család kétségbeesetten várakozott a telefon mellett, az idő ólomlába­kon haladt. Közben természetesen megin­dult és lépésről lépésre folyt a szá­mos rendőrt és több szolgálati ágat is megmozgató nyomozás. Ig­­nácz István alezredes, a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyet­tese és Tergalecz Ferenc alezredes, bűnügyi osztályvezető a tegnapi sajtótájékoztatón hangsúlyozta: mindenképpen el akarták kerülni, hogy az elrabolt gyereknek bármi bántódása essék. Ennek érdeké­ben rendelték el a teljes hírzárla­tot, és e cél szolgálatában szervez­ték meg a különleges szolgálat másodpercnyi pontossággal vég­rehajtott akcióját. - Ezek a fiúk sem rosszabbak - jegyezte meg a bűnügyi osztály­­vezető -, mint a filmekben látha­tó antiterrorista kommandók tag­jai. A nagy fegyvertény persze a berekfürdői rejtekhely felkutatá­sa volt. Az üdülőhely a gyermek­rablás helyszínétől több mint száz kilométernyire, Szolnok megyé­ben, Karcag mellett található. A rendőrök számtalan tanú kihallga­tása után, az információmorzsák hasznosításával jutottak el addig, hogy elrendelhették a kiszabadí­tást, és a tettesek elfogását. Mire rájuk törték az ajtót, már tudtak róluk kicsodák, és majdnem biz­tosak voltak benne, hogy nincs ná­luk fegyver. Pohóczky Pált, Po­­hóczky Pétert, Kocsis Lászlót, és Takács Zoltánt őrizetbe vették, és szervezetten elkövetett emberrab­lás bűntette miatt folytatják elle­nük az eljárást. A gyanúsítottak el­ső kihallgatásukon beismerő val­lomást tettek. Az enyhén szólva is kalandos életű Takács Zoltán ko­rábban a város alpolgármestere volt, szabadságvesztéséből május­ban szabadult. - Adataink szerint - mondotta Tergalecz Ferenc - a rablást alapo­san előkészítették, és igyekeztek jól megszervezni. A már feltárt részletek ismere­tében hozzátehetjük: nem valószí­nű, hogy a tettesek felmérték, mi­re is vállalkoztak. A jelek szerint egy vitathatatlanul felkészült, ko­moly szakismeretekkel rendelke­ző rendőri erővel szemben próbál­ták felvenni a kesztyűt, és próbál­kozásuk eleve kudarcra volt ítél­ve. Mindezt alátámasztják az egyik gyermekrabló, Kocsis Lász­ló szavai is. Ő tegnap, már a fog­dában, a videokamerák és a sű­rűn kattogó fényképezőgépek ke­reszttüzében mondta el, hogy ele­inte nem is vette komolyan az egé­szet. Úgy vélte, társai ismét a fel­legekben járnak, és nem viszik végbe, amit kiterveltek. - Nem hiszem - válaszolta egyik kérdésünkre a gyanúsított -, hogy bármi értelme volna Ho­­roghéktól bocsánatot kérni. Sem­milyen bocsánat nincs rá, amit tet­tünk. A kommandósok már nem okoztak nekem meglepetést. Ad­digra már régen tudtam, hogy megbuktunk. A kislányt, aki na­gyon karakánul viselkedett mind­végig, nem tudtuk volna bántani. Semmi más célunk nem volt, mint pénzt kicsikarni a szüleiből. A gyermekrablónak, aki hosszú börtönévekre számít, van egy négy- és egy kétéves fia. A harma­dik gyereke júniusban születik meg. Tímea kedvenc kutyájával Fotók: Farkas Maya Kocsis László, az egyik gyer­mekrabló. A Bokros-csomag hatása a költségvetésre Sok „kis milliárd" kiadáscsökkentés sokra megy, de például közhasznú munkára több jut Budapest (MTI)­­ A kormány több mint 20 törvényt érintő tör­vénymódosító csomagját végle­ges formájában elfogadta az Or­szággyűlés kedden este. A meg­szorításokat hozó intézkedéscso­mag mintegy 157 milliárd forint­tal javítja a központi költségve­tés egyenlegét. Az intézkedéscsomag részeként a vámpótlék bevezetéséből eredő bevételi többlet 56 milliárd forin­tos javulást hoz a költségvetés egyenlegében. A tb-járulékalapjá­­nak szélesítése 10,6 milliárd forint­tal javítja az egyenleget, az alapel­látás keretében biztosított egész­ségügyi ellátások szűkítése pedig 7 milliárd forintos megtakarítást eredményez a központi költségve­tésben. Az intézkedések közül a központi költségvetési intézmé­nyeknél a személyi juttatások tá­mogatási előirányzatának 3 száza­lékos csökkentése 4,2 milliárd fo­rintos megtakarítást hoz. Ez a 4,2 milliárd forintos megtakarítási kö­telezettség éves szinten teljesíten­dő. Nem jár feltétlenül létszám­­csökkentéssel, mert a nem rend­szeres személyi juttatásokból, il­letve az üres állások béréből is tel­jesíthető a megtakarítási előirány­zat. Teljes átalakítás A családi pótlék juttatásának meghatározott jövedelemhez kö­tése 5,9 milliárd forintos megta­karítással jár. Emellett a gyermek­­gondozási díj megszüntetése újabb 2 milliárd forinttal csökken­ti a központi költségvetés kiadá­sait. Az új gyermekgondozásise­­gély-konstrukció és a várandósá­gi pótlék helyetti fix összegű anyasági segély bevezetése együt­tesen 2 milliárd forintos megtaka­rítást hoz. A gyes, a gyed és a gyermeknevelési támogatás (gyet) teljes rendszerének átalakí­tása 2,8 milliárd forinttal csökken­ti a költségvetési kiadást. A gyer­mekes családok egyszeri támoga­tásának elhagyása 4,7 milliárd fo­rint összegű megtakarítást jelent. A lakásépítési kedvezmények igénybe vételének korlátozása, valamint a régi lakáshitelek ka­matmeghatározásának újbóli ren­dezése összességében 6,4 milliár­dos mérséklést jelent a kiadások­ban. A társadalombiztosítási önkor­mányzatok bér-, tb- és dologi jel­legű kiadásainak mérséklése, va­lamint a területi szervezetek fe­lülvizsgálata összességében 1,7 milliárd forintos kiadáscsökken­tést hoz. A felsőoktatási tandíj bevezetése mintegy 1 milliárd fo­rintos bevételt hoz, a honvédség sorállományának és hivatásos ál­lományának csökkentése pedig félmilliárd forintos megtakarítást jelent. Jelentős, 4 milliárd forin­tos megtakarítással jár az, hogy a munkaadók által fizetett beteg­­szabadság időtartamát 25 napra emelik. A szolidaritási alap gaz­dálkodását érintő változások kö­vetkeztében 3,5 milliárd forint­tal javult a költségvetési egyen­leg. A pályakezdők segélyének mérséklése, a keresetpótló támo­gatás megszüntetése összesség­ében 1,3 milliárddal mérsékli a kiadásokat. A munkanélkülijáradék-rend­­szer változtatása, a munkanélkü­liek jövedelempótló támogatásá­nak csökkentése, illetve változta­tása együttesen 3 milliárd forin­tos megtakarítást hoz. A Szolida­ritási Alapból a végkielégítésben részesülők után a jövőben nem fo­lyósítanak társadalombiztosítási járulékot, ez 1,2 milliárd forinttal javítja az egyenleget. Az önkor­mányzatok gazdálkodását érintő változtatások eredményeként, az önkormányzatok eladósodási fo­lyamatának megállítását célzó in­tézkedések hatásaként összesség­ében 4 milliárd forinttal csökken­nek a központi kiadások. A feketegazdaság visszaszorításáért Az intézkedéscsomag eredmé­nyeként a Hírközlési Alap 16 mil­liárd forintot fizet a központi költ­ségvetésbe. A személygépkocsik fogyasztási adójának emelése, a háztartásitüzelőolaj-u­tal­vány rendszerének módosítása, illetve a HTO-fogyasztási adó visszatérí­tésének megszüntetése összessé­gében 9 milliárd forinttal javítja a költségvetés pozícióját. További 1,85 milliárd forint megtakarítást hoz az, hogy a hivatali személy­­gépkocsik magáncélú használatát is személyijövedelemadó-befizeté­­si kötelezettség terheli. Akik kapnak Tízmilliárd forintos megtakarí­tást jelent az, hogy a különböző, nem az MNB-nél vezetett pénz­alapok számlái átkerülnek az MNB-hez a költségvetési számlák „összevezetésének" további lépé­seként. A pénzügyi kormányzat azt is várja az intézkedéscsomag­tól, hogy az adó- és pénzügyi szervek, valamint a rendőrség személyi és technikai feltételeinek javítása eredményeként 16 milli­árd forinttal több bevétel folyik be a költségvetésbe. Egyúttal tör­lik az Indiának nyújtandó 2,7 mil­liárd forintos kormányhitelt. A központi igazgatás létszámának átlagosan 15 százalékos csökken­tése, a jövőbeni átszervezések (a végkielégítések miatt) 2 milliárd forinttal növelik a költségvetés ki­adásait. A rászorultsági alapú jut­tatások, a közhasznú munka tá­mogatásának növelése további 9 milliárd forinttal terheli a költ­ségvetést. Emellett 3,5 milliárd fo­rintos többletráfordítást igényel az, hogy a feketegazdaság visz­­szaszorítása, az adóbevétel növe­lése érdekében az APEH, a VPOP és a rendőrség részére többletfor­rásokat biztosít a módosító cso­mag. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Hornyák András Békepartner oroszok Noordwijkban­­ szerdán - Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter bejelentette és a szük­séges dokumentumok kicserélésével hivatalos­sá is tette Oroszország és a NATO között a békepartnerségi megállapodást. Ezzel Orosz­ország formálisan is megkezdte részvételét a békepartneri programban, képviselete nyílik a NATO területén, orosz tisztek is bekapcso­lódnak a monsi főparancsnokság közös ter­vezőcsoportjának munkájába. Az ily módon el­kezdett együttműködésben munkaterv szerin­ti hadgyakorlatokról, információcserékről, vál­ságövezetekben pedig, miként a többi partner­­ország részvételével is, békefenntartásról le­het szó. Oroszország azonban - s ez már a békepartnerségi gondolat kezdete óta érzékel­hető - nem csupán egyike a NATO békepart­neri programjában részt vevő országoknak. Több figyelmet kapott, mint a többi partneror­szág. A békepartnerség kétoldalú munkatervé­nek kölcsönös kicserélése mellett ugyanis a NATO testületei és Moszkva közötti kapcso­latot gazdagítja az „Intenzív párbeszéd” emlé­keztetője. Ez a dokumentum az európai biz­tonságpolitika kérdéseire, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására, s a békefenntartásra vonatkozó együttműkö­dést tartalmazza. Lényegében tehát Oroszor­szágot stratégiai partnernek ismerik el. Az orosz békepartneri megállapodást ugyan­akkor beárnyékolják Moszkva és a NATO kö­zötti véleménykülönbségek, amelyek az orosz csatlakozás ünnepi aktusa idején is megfogal­mazódtak. Tudott, hogy a közép és kelet-eu­rópai kis országok kormányai szeretnék orszá­gukat a NATO nagy polgári szabadságot és nem utolsósorban biztonságot jelentő falain belülre juttatni. Egymástól, és persze bevall­va vagy bevallatlanul egy kicsit az orosz nagy­hatalmi törekvésektől való félelem diktálja ezt. E félelmeknek jelenleg, szerencsére nincs alapja. Oroszország viszont élesen ellenzi a katonai szervezet ezen országokkal való kibővítését, s az ellenzés okait keresve nem kell feltétlenül nagyhatalmi ambíciókra gondolni. Oroszország adott esetben joggal érezné, hogy a határai­hoz közeli országokkal kibővített NATO fenye­gető ereje esetleg ellene irányul. Az orosz ja­vaslat tehát az, hogy a NATO-t fokozatosan alakítsák át katonaiból politikai szervezetté. Ezt viszont a NATO vezető szervei vélhetik diktá­tumnak, szuverenitásukba való beleszólásnak, s fenntartják maguknak a jogot, hogy akkor és azzal bővítsék soraikat, akivel jónak látják. A kör ily módon be is zárul. Marad az árnyé­kok elfedésére kitalált békepartnerségi formu­la. Ami persze kétségtelenül magában hor­dozza egy globális biztonsági rendszer lehető­ségét is. De az még nagyon messze van. %J EEt Ofc iHm Ham 'f' Kenyeres Ilona Emberrablók Gyerekkori olvasmányainkban, még inkább a mozifilmekben - hiszen akkor még nem volt televízió - találkoztunk először marcona, min­denre elszánt rablókkal, akik, ha jól emlékszem gyermekeket nem, csupán felnőtteket ejtettek túszul, azokat is leginkább a Vadnyugaton, s természetesen busás váltságdíj fejében, ame­lyet általában meg is kaptak. Aztán, ha nem voltak elég éberek, az akkori „kommandósok” vissza is rabolták tőlük az általában aranyban leperkált díjat. Nos, a vadnyugati mentalitás, úgy tűnik, hozzánk is „begyűrűzött” az utóbbi időben. Noha az ORFK szóvivője szerint az el­múlt tíz esztendőben a napokban történt ózdi gyermekrablás volt a harmadik, úgy érzem, ne­künk, magyaroknak nincs okunk e téren sem a túlzott optimizmusra. Egy ország lélegzett fel a hírre, hogy a gye­rekrablás után alig másfél nappal sikerült el­fogni a zsarolókat, s a kislány épségben kisza­badult. Látszólagos épségben, tenném hoz­zá, az átélt izgalmak okozta sokk ugyanis bi­zonyára még hetekig, hónapokig, sőt évekig nyomot hagyhat a kislány lelkében, pedig ő nem tehet semmiről. Nem tehet róla, hogy a szülei olyan jól állnak anyagilag ebben a kü­lönféle „csomagokkal” sújtott országban, hogy a feltételezések szerint akár 16 millió forintot is ki tudtak volna fizetni gyermekük szabadu­lásáért. Mint ahogy az évekkel ezelőtt elrabolt Farkas Helga édesapja 25 milliót is áldozott volna az akkor épphogy nagykorúvá vált lá­nya előkerüléséért. Sokakban felvetődhet a kérdés: miért éppen a gyermekeket rabolják el, s miért nem egy fel­nőtt hozzátartozót? A válasz kézenfekvő. Azért mert egy szülő a gyermekéért mindent meg­tesz - még akkor is, ha nem túlságosan gaz­dag -, legalábis így vélik az elvetemült, a pén­zért mindenre képes zsarolók. Nem könnyű ma a gazdag szülő gyerme­kének. De a szegénynek sem...

Next