Hajdú-Bihari Napló, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-01 / 179. szám
1995. AUGUSZTUS 1., KEDD i _ MEGYÉNKBŐL___ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 9 JEGYZET Szabó Katalin Szóljon, aki érti Láttak már a sebkötözésre alkalmas gézzel becsavart botot? A kis mankó felül, a fogásnál volt „bekötve". A gazdája több helyen is. Pontosabban rajta nem kötések, hanem fásliszerű megerősítések árulkodtak állapotáról. Öregedő embernek láttam, egyébként jó súlyban, de remegő lábbal és remegő kézzel. Csupa bizonytalanság. A debreceni 3-as troli egyik járatán utazott. Sokan voltunk. Az ülőhelyhez jutottak többsége nem is láthatta őt, mert eltakarták az állók. Az idősödő férfinak épp a vöröskeresztes jellel ellátott szék mellett sikerült megkapaszkodnia. Egy harmincas korú hölgy ült ott. Díszítendő testrészeit finom aranyak emelték ki, tekintete unottan fordult az utcai látványtól e belső felé, épp a bekötött végű botra. Aztán gyorsan ismét az ablakon túli izgalmak kötötték le, történetesen az, hogyan teszik a rendőrök autójuk csomagtartójába a kocsik ablakmosásából pénzt gyűjtögető srácok vödreit. A bácsira végül felfigyelt egy másik bácsi, s átadta neki a helyét. Amikor mindezt végignéztem, mintha megismétlődni láttam volna a két nappal korábbi utazásom eseménysorát. Akkor épp Hajdúszoboszlóra tartottam, akkor is sokan voltak, akkor is álló öregek és ülő - hogy ne mondjam - terpeszkedő, sportújságba merülő fiatalemberek, tizenéves gyerekek izzadtak a buszon. Helyük átadására az egyébként szintén álló idegennek kellett felkérni őket. Kissé morogva tettek eleget a kérésnek. Aki mindennap utazik, már rég megszokta ezeket a viszonyokat? Magam - a munkám miatt - legtöbbször autóval járok. s Csak alkalmanként tapasztalom e meghökkentő, sőt, inkább érthetetlen magatartást. Nem tudom, hogy van ez a folyton hivatkozási alapnak tekintett fejlett Nyugaton. De ahhoz tán nem is kell tudni, hogy kimondhassuk: semmibe sem kerülne, hogy itt másként legyen. Persze nem úgy képzelem, hogy én vagy ön szólongassa a fiatal, egészségesnek látszó hölgyeket és urakat.. De azt gondolom, ha a jármű vezetőjeként én lennék kartávolságnyira a mikrofontól, amelyen át szólhatok az utasokhoz, megtenném. A tükörből ugyanis jól látható, hogy kik szállnak fel, s hogy a kocsi mennyire zsúfolt. „Kérem, adjanak ülőhelyet a kismamának... szemüveges bácsinak... idős hölgynek... Köszönöm, további jó utat!" - mondanám. És rögtön azt hinném, hogy ettől - ott mögöttem - útitársnak, sőt, leginkább társnak tekintenék egymást az ülő vagy kapaszkodó emberek, s persze a jármű vezetője. És kicsit jobb érzéssel nyomnám a pedált. Szóljon, aki érti, miért nincs ez így. Útátjáró-felújítás Debrecen (HBN) - A MÁV Hajdú Vasútépítő, Mélyépítő Kft. tájékoztatása szerint a debreceni Vértesi úti útátjáró felújítási munkái miatt augusztus 1-jén 18 órától augusztus 2-án 6 óráig és augusztus 3-án 6 órától 14 óráig teljes útzár lép életbe, kizárva a közúti forgalomból. Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a nevezett időpontra az útátjáró felújítási munkáinak végzésére az útátjáró teljes kizárását engedélyezte. Nagybotosválasztás Debrecen (HBN) - Elmaradhatatlan program a hat év alatt már-már hagyománnyá lett augusztus 20-i gerundiumos erőpróba a Református Kollégium udvarán. Idén hetedszerre mérhetik össze erejüket, ügyességüket Szent István napján az arra vállalkozók. A kollégiumi tűzoltó diákok fegyverét, a nagybotot idén is két korcsoportban és két kategóriában veszik kézbe. Mind a 14-18 év közöttiek, mind a 18 év felettiek megmérkőzhetnek gerundiumkitartásban és gerundiumforgatásban egyaránt. A nagybot kitartásánál a versenyző a botot vízszintes helyzetbe emeli, s ott kitartja. Győztesnek azt kiáltják ki, aki legtovább képes kitartani a gerundiumot. A forgatásnál az arra vállalkozónak féltérdre ereszkedve kell a levegőbe nyolcasokat írnia. A Kollégium nagybotosa címet pedig az az erős legény kapja, aki a gerundium kitartására és emelésére is képes. A karneváli programok sorát színesítő erőpróbára augusztus 10-ig fogadják a nevezéseket a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban (4026, Debrecen, Hunyadi út 1-3., telefon: 52/413-977) és a Pedagógus Művelődési Házban (4026, Debrecen, Bethlen u. 14., telefon: 52/411-272). Az örökbefogadás kétféle: nyílt és titkos Itthon éveket is kell várni, de a csecsemőkorúakat fogadják el szívesebben Szöőr Beáta Debrecen (HBN) - Egyre több gyermek lát napvilágot ma Magyarországon úgy, hogy szülei anyagi vagy más okokra hivatkozva nem tartanak rá igényt. Ugyanakkor egyre több azoknak a szülőknek is a száma, akiket a gyámhatóság nem tart alkalmasnak arra, hogy szülői feladatuknak eleget tegyenek. Mi lesz ezeknek a kis életeknek a sorsa? Találnak e maguknak a régi helyett új, jobb családot? Úgy tűnik, a július ötödikén hatályba lépett gyámügyi törvény jelentősen módosítja, elősegíti a jobb életfeltételekhez jutást a hányatott sorsok számára. Lukács Edit, a Gyermekvédelmi és Ifjúságvédelmi Hivatal munkatársa körvonalazta az immár életbe lépett változtatás legfontosabb ismérveit. Lényegében az idáig érvényben lévő családjogi törvényben történt változtatás. Kétféle örökbefogadás létezik: a nyílt és a titkos. A nyílt örökbefogadás a szülőkön keresztül történik. Korábban a szülőnek jogában állt gyermekét külföldre örökbe adni, amit az új rendelet már nem engedélyez. Kivételt csak abban az esetben tesz, ha rokonoknál, illetve a szülő házastársánál helyezik el a kiskorút - mondta elöljáróban Lukács Edit. - Mi indokolta a szigorítást? - Köztudott, hogy az utóbbi időben jelentős visszaélések történtek. Egyeseknek tetemes anyagi hasznot jelentett az úgynevezett gyerekkereskedelem, amelyről elég gyakran lehetett olvasni. Hazánkban szerencsére nem sok ilyen esetről tudunk, de a környező keleti országokban sajnos eléggé elterjedt. Ezért a törvény csak az örökbe fogadottá nyilvánított intézeti nevel, valamint állami nevelt gyermek esetében engedélyezi a külföldre adást. Gyorsan hozzáteszem, de ezt is csak akkor, ha a gyermek belföldi örökbefogadását nem kezdeményezték, illetve az örökbe fogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek itthon eredményre. Ismert tény, hogy akik hazánkban kívánnak örökbe fogadni gyermeket gyakran hosszú éveket kénytelenek várni. Mindennek ellenére vannak gyermekek, akiknek kérdéses az itthoni elhelyezése? - Igen, mivel hazánkban leginkább csecsemőkorú gyereket kívánnak örökbe fogadni. Négyévesnél idősebbet már nem szívesen fogadnak a családok. Az életkor mellett erős előítélettel viseltetnek az örökbefogadók a cigány származású gyermekekkel szemben, őket nem szívesen fogadják. - Ismereteim szerint külföldön nem jelent problémát sem a származás, sem az életkor. - Valóban és ez általánosságban igaz. Leginkább a skandináv területeken abszolúte nem jelent gondott a kor, illetve a származás. Itt tíz év körüli gyerekeket is szívesen fogadnak. Megyénkben az elmúlt évben harminc gyermeket adtak örökbe, s közülük külföldre is kerültek néhányan. Határainkon kívüli örökbefogadásra mi csak azokat a gyermekeket ajánljuk, akik itthon nem találtak családra, így nem kerülnek hátrányos helyzetbe azok a magyar családok, akik gyermekre vágyakoznak, várakoznak. Mint gyermekekkel foglalkozó szakember, hogyan ítéli meg a módosított törvényt? Egy új, modern és mindenképpen a gyermekek jogait, érdekeit szem előtt tartó rendeletet üdvözölhetünk. A nagyobb gyerekeknek szinte semmi reményük, hogy örökbe fogadják őket Fotó: F. Szilágyi Imre Sikeres parlagfűirtás a kisiskolásokkal Debrecen, Bagamér, Tiszacsege (HBN - H. A.) - A Napló felhívására indult parlagfűirtási akció sikeréről sorra érkeznek be az egyes települések jelentései. A Tiszántúli Természetvédők Társulata, amely a mozgalom debreceni szervezésében oroszlánrészt vállalt, június 24-én sikeres parlagfűirtási napot szervezett. Az akcióban részt vevő tagjaik: Márton Gréta, Faragó Attiláné, Rácz Szabolcs, Encs Tamás, Zseltvay Sándor, Ráthonyi László, Somodi Miklós, Szűcs Tamás, Nagy Csaba, Zsák Ferenc, Ráczné Paczók Enikő, Rácz Ildikó, Virág József, Buri János, Löffler László. A társadalmi munkát vállalt lakossággal együtt irtották a parlagfüvet a Nagyerdő legfertőzöttebb területein, és elkészítettek egy színes nagyméretű várostérképet is, amely az egyes területek ambrosiafertőzöttségét mutatja. Bagamér községből Ruszoly Barnabás polgármester, arról tájékoztatta lapunkat, hogy 1994- ben 600-800 négyszögölön még erősen fertőzött volt a Kisszőlő alatti rész. Ez évben e területen tormát termesztenek, s a rendszeres művelés eredménye, hogy már nem szaporodik a parlagfű. A zártkerteket is bejárták, a belterülettel határos részen találtak parlagfüvet. A Kisszőlő egy területén a vadkender szaporodott el, lekaszálták. Ugyancsak felhívták a temetőgondnok figyelmét is a parlagfűvel fertőzött terület gyomtalanítására. Holka Sándor, a tiszacsegei koordinátor részletesen beszámolt a településen elvégzett akcióról, amelybe családja is példamutatóan bekapcsolódott. A tiszacsegei iskolások, pedagógusok a nyári szünetből néhány napot feláldozva végezték el a parlagfűirtást. Farkas Jánosné iskolaigazgató személyesen állt a csoportok élére. Minner Magdolna tanárnő vezetésével kilenc - ötödik osztályos - kisdiák a Tisza-parton, Répási Margit tanárnő vezetésével húsz - hatodik b) osztályos - tanuló a temető környékét, File Ferencné vezetésével tizennyolc - hatodik c) osztályos - tanuló a Mezőgép környékét mentesítette a gyomtól. Kiss László tanár tizenkét tanulója, a hatodik a) osztályból a honvédüdülő környékén végezte a gyom irtását, s részt vettek a hetedik a), valamint a nyolcadik a) osztály tanulói is. Bariné Józsa Erzsébet igazgatóhelyettes, és Lengyel Józsefné tanárnő szakiskolás tanítványaikkal a filagória környékét, Tóth Imre tanár és Bodogán István tanár tanítványai pedig a vasútállomás környékéről irtották a parlagfüvet. Az akcióba bekapcsolódott nagyon sok helyi lakos, és üdülőtulajdonos is. Ennek eredményeként Tiszacsege belterületét 85-90 százalékban, a külterületét 65-70 százalékban mentesítették az amhundetnl /%llL A kendergyár környékén irtják a parlagfüvet a tiszacsegei iskolások Fotó: Holka Sándor % ■ ' ' V : . í-' - sül -V - üü t , i.V Wt wmxsM Bényei József Aranyforint Életbiztosítást kötöttem. Mint annyian mások. Az AB munkatársa udvarias volt, sokoldalúan tájékoztatott az előnyökről és hátrányokról. Nyugodt voltam. Különösen, amikor a következő befizetési időpontot jóval megelőzve azzal is megtiszteltek, hogy a lakásomra hozták a befizetéshez szükséges csekkeket. Fél évre. Kitöltve, hogy egy csekken csak egy havi részletet fizethessek be. Aztán eltelt a fél év, és én nyugodt voltam, majd jönnek a csekkek. Az újak. Ha nem is személyesen tisztelnek meg vele, majd hozza a postás. Esztendők óta ilyen csekk-kapcsolatban vagyok jó néhány pénzintézettel, más szervvel. Bevált. A csekk azonban nem jött. Bementem reklamálni. Sajnálják. Majd küldik. Azóta se küldték, megint eltelt egy hónap. Nem az bosszant, hogy nekem kell járnom a biztosítóhoz, miközben ők használják, forgatják a pénzemet. Hanem az, hogy a csekkek elmaradása nekik érdekük. Ha ugyanis én nem fizetem ki havi rendszerességgel a díjat, bizonyos előnyöket elveszítek. Meg is nyugtattak a biztosítónál: így van. És hogy ők miért felelősek? Semmiért. Ha nincs csekk, nincs, csak az első befizetéseknél van. Mert az viszont a biztosító érdeke. Mit mondjak? Okos... Az aranyforint pedig gurul, gurul, csak nem az én zsebembe. A vállvonogatás, úgy tűnik, kifizetődő üzlet.