Hajdú-Bihari Napló, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-01 / 206. szám

1995. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Akár fesztiválhetet is rendezhetne a város A virágkarneválról több nézőpontból felmerül a koncepcióváltás gondolata Erdei Sándor Debrecen (HBN) - Ha az ember létrehoz valamit, annak vannak magasztalói és bírálói; így van ez a virágkarnevál esetében is, megannyi ember válik ez idő tájt karneválszakértővé. Jócskán utána vagyunk az ünnepnek, az élmények kikristályosodtak, ma már higgadt távolságtartással tudunk viszonyulni a virágos felvonuláshoz. A véleménymondókban fel-felvetődik a koncepcióváltás gondolata is. Példának okáért: sérelmezik olykor, hogy miért ne csapódhatna a menethez egy-egy jókedvű társaság is, mert kié ez az ünnep, ha nem a miénk, ünnepelni vágyó debrecenieké? - Tényleg, miért nem lehetséges ez? - kérdezzük Deményi Györgyöt, a Kölcsey művelődési központ igazgatóhelyettesét. (A szervezés munkája - mint közismert - minden évben a Kölcseyre hárul, csakúgy, mint szinte minden debreceni nagyrendezvényé.) - Akkor lehetne csatlakozni, ha megváltozna a rendezvény jellege. Módosítani kellene a koncepción, lehetne minta például a riói karnevál. Kérdés persze, hogy kell-e nekünk a riói „fazon". Mi olyan virágkarnevált rendezünk, amilyenre a városnak szüksége van, s amilyenre a hagyományok köteleznek bennünket. Egyébként volt már rá példa, hogy egy társaság csatlakozott a menethez. Egy tápiószecsői lakodalmas menet addig könyörgött, hogy megengedtük nekik: álljanak be a csoportok közé. Nem volt benne sok köszönet, feltartották a menetet, leálltak inni, mulatni. Ők nagyon jól érezték magukat, viszont a közönség háborgott, bosszankodott. Ha riói karnevált akarunk, akkor fel kell adnunk azt az igényünket, hogy a rendezvény fegyelmezett legyen. Mi arra törekszünk, hogy mindenki jól szórakozzon, de ne a többiek rovására. Most, ha jól tudom, egy lovas társaság szeretett volna pluszban felvonulni. Egy ilyen csoport nem mutatott volna rosszul. Nem ilyen egyszerű a kérdés, ugyanis a ló fél a tömegtől, s nem lehet sokáig várakoztatni. Csak utoljára indíthattuk volna, hisz nem várhattuk volna el senkitől, hogy esetleg a lovak trágyájában táncoljanak. Nem búcsú, hanem karnevál Lukovics András, a Kölcsey művelődési központ igazgatója szerint nem búcsúról, hanem karnevál van szó, ezért nem állhat be a menetbe boldog-boldogtalan. Viszont minden művészeti csoport, amelyik előzetesen igényelte ezt, ott lehetett a menetben. Szerinte nem biztos, hogy Debrecenben beválna a riói forma. - Szó érte azért is a ház elejét, hogy a szervezőbizottság kompozíciója lett az első. Mintha megjutalmazták volna önmagukat. - Nem tehetünk róla, hogy ez volt a legszebb. Nem először egyébként. Hogy valóban ez volt most is a legkiemelkedőbb, bizonyítja, hogy a közönség is rá szavazott, nemcsak a zsűri. Egyébként jövőre ezt a kocsit versenyen kívül indítjuk. Mint ahogyan nem indítottuk a versenyben a ház majorette-csoportját sem, a zsűritagok furcsállták is, mert rájuk akartak szavazni. - Feltűnt, hogy ugyanaz a három képzőművész szerepelt öt-hat ízben is a kompozíciók tervezőiként. A városban sok képzőművész van, s ez jó kereseti lehetőség is... L. A.: - Őket nem mi kérjük fel, hanem a kompozíciók megrendelői, tehát a vállalatok. Nyilvánvalóan jól bevált alkotóhármasról van szó, hisz egyikük grafikus, a másikuk festőművész, a harmadikuk pedig szobrász. Egyébként nemcsak ők terveztek kocsikat, hanem például Kertai László építészmérnök (a Biogalét, amely a második helyen végzett), a japánok a sajátjukat maguk ötlötték ki, s Guba Lászlóné nevéhez is fűződik egy kompozíció. Szirmok és forintok A debrecenihez hasonló nagyrendezvény máshol is van a világon, Máthé László, a ház főmunkatársa hirtelenjében a nizzait, a Los Angeles-it és a San Remó-it említi meg. A szervezők szerint a debreceni nagyrendezvény ihlette a nyíregyházi őszi gyümölcskarnevált, amely után néhány éve már hiába érdeklődik az idegen Szabolcs-Szatmár-Bereg központjában. Ami a költségeket illeti: a karnevált 12 millió forintból lehetett megrendezni. Ötmillió forintba került a külhoni csoportok vendégül látása. Hatmillió a város támogatásából származik, négy és fél milliót tesz ki a különböző vállalatok, szervek, szervezetek adománya (és a pályázati pénzek), másfél millió forint pedig a jegybevétel. A Cívis Rt. kivételével a megyei szállodaipar nem támogatja a rendezvényt, csupán haszonélvezője annak. Van olyan idegenforgalmi iroda, amelyik 20- ára 600 vendéget tudott Debrecenbe hozni. Sok cég csak a hasznot fölözi le, de támogatni nem hajlandó. Lehet, hogy eljön az az idő, amikor - mint Nyugaton sok helyütt - csak azok részesülhetnek a karnevál javaiból (például azok a kereskedők árusíthatnak ezen a napon, akik valamilyen formában fenntartói is a karneválnak - mondja Lukovics András. „Olyan virágkarnevált rendezünk, amilyenre a hagyományok köteleznek bennünket” Fotó: Iklódy János Költészet kilója Debrecen (HBN - V. A.) - A tíz virágkompozícióból hatot készítettek az AKSD Kft. szakemberei. A Péterné Baranyai Máriától, a vállalat közterület-fenntartási osztályvezetőjétől megkapott statisztika tanúsága szerint a munkálatok során 450 ezer szál élő virágot (négyfajta őszirózsát, háromfajta büdöskét valamint ötféle kardvirágot és piros szegfűt) használtak föl. Ezek mellett 40 kilogramm szalma- (140 ezer fej) és 620 kilogramm sóvirág (110 ezer szál) fogyott el, de szükség volt 50 négyzetméter gyeptéglára, 900 kilogramm fenyőágra, 8500 darab buzogányra és 6500 darab cickafarkra is. „Hervasztó" tény, hogy a karnevál végeztével a visszabontott növények zöme a szemétbe kerül. Ebben az évben egyébként a tavalyinál több virág fogyott, már csak azért is, mert több kocsit készítettek. Számított persze a szárazság is, ami miatt rövidebbre nőtt a virágok szára. Megtudtuk azt is, hogy az AKSD Kft. fele-, illetve harmadrészben használt föl a díszítéshez saját termesztésű élő és szárazvirágokat. Ezek költségvonzatáról nincs információ, mivel most végzik az értékelést. A tömeg a zsebtolvajok paradicsoma Debrecen (HBN) - A virágkarneválra a rendőrség munkatársai is fokozottan készülnek. Erre megvan az okuk - tudtuk meg Kecskés József századostól, a debreceni rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetőjétől. A város nagy megmozdulásaikor elszaporodnak a zsebtolvajlások, a bűnözők ugyanis arra számítanak, hogy a vidékről beutazott emberek felkészületlenebbek, nem védik, őrzik annyira vagyontárgyaikat, pénztárcájukat, mint a városiak. A profi bűnözők hamar kiszúrják a vidékieket vagy a városi „balekokat". A rendőrség szakemberei azonban többnyire már ismerik a zsebtolvajokat, így a nagy tumultussal járó rendezvényeken szemmel tartják „barátaikat". Többen a mostani virágkarneválon is horogra akadtak, pedig általában nehéz bizonyítékokat szerezni zsebtolvajlások ügyében. Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemelnek az autófeltörések. A jelentősen megnövekedett autóforgalom együtt jár az óvatlan, felelőtlen autósok számának emelkedésével. Többen járművükben, szem előtt hagyják értéktárgyaikat, ezek kellőképen „felingerlik" az alkalmi és a profi bűnözőket. A rendőrség persze nem győzi hangoztatni: a táskát, az értéktárgyakat a csomagtartóban kell elhelyezni úgy, hogy azt senki ne lássa. Az ünnep nem ünnep alkohol nélkül. Ezt leginkább mi, magyarok tudjuk, így a virágkarneválon is sokan beszámíthatatlanra isszák magukat. Ezt sokan kihasználják, a magatehetetlen embereket kifosztják, kirabolják. A rendőrség a legutóbbi rendezvény alkalmából egyelőre nem kapott bejelentést ilyen jellegű bűncselekményről. Kecskés József elmondta azt is, hogy most augusztus 20-án nem volt ugrásszerű növekedés a bűnesetek számában, ami annak is köszönhető, hogy sok egyenruhás és a bűnözők számára ismert arcú civil rendőr volt az utcán, a rendőri (lélek)jelenlétnek pedig visszatartó ereje van. Ám az továbbra is igaz, hogy érdemes védekezni, óvatosnak lenni, és ezt az emberek ha lassan is, de megtanulják saját kárukon. Lehetett volna sokkal több vendég is Debrecen (HBN) A szállodák nem nagyon „érezték meg" a virágkarnevált. Ennek oka legfőképpen abban keresendő, hogy az augusztus 20-i rendezvénysorozat egyébként is a nyári főszezon legforgalmasabb időszakára esik. Az idei ünnep a Cívis Szálloda és Gasztronómia Rt. számára sem hozott kiugróan magas forgalmat. Hupuczi László elnök-vezérigazgató szerint „jó nap volt, de lehetett volna jobb is". A szakember kérdésünkre elmondta: ebben az esztendőben tovább mélyültek a hazai idegenforgalmi iparág problémái, így nem csoda, hogy a korábbi évekéhez viszonyítva egész Kelet-Magyarországon visszaesett a szállodák forgalma. Ehhez képest valóban az átlagosnál több volt a vendég augusztus 20-án, ám a karnevál, jobb szervezéssel és komolyabb marketingmunkával, ennél lényegesen több hazai és külföldi látogatót csábíthatott volna Debrecenbe. Hupuczi László álláspontja szerint messze nincsenek kihasználva a debreceni virágkarneválban rejlő idegenforgalmi lehetőségek. Egyfelől magát a rendezvényt kellene jobban koordinálni, másfelől pedig a propagandáján is van javítanivaló. „Debrecenben augusztus 20-án, egyetlen napra összpontosul majd valamennyi esemény. Ha ezeket több napra osztanák el a szervezők és a programot új, nagy tömegeket vonzó rendezvényekkel bővítenék ki, akkor akár egy teljes fesztiválhéttel is megjelenhetne a város. Ez jobb lenne a kulturált szórakozásra vágyó vendégeknek, jobb lenne a szálloda- és a vendéglátóiparnak, de a nagyobb adóbevételek és a hatásosabb várospropaganda nyomán jobb lenne az önkormányzatnak is" - vélekedik a Cívis Rt. elnök-vezérigazgatója. KOMMENTÁR Pál Csaba Egy kis spekuláció A koalíciós viták - más megfogalmazások szerint válság - tisztázását egyelőre nem gyorsította meg jelentősen az MSZP négy és az SZDSZ három „testőrének” hét közepi, zárt ajtók mögötti szópárbaja. Az utána tartott „nem is akartuk’-sajtótájékoztató alapján sem lettünk sokkal okosabbak, így egyelőre maradnak a spekulációk arról, mi is történik mostanában a színfalak mögött a kormányzó pártok háza táján. Tetszetős elméletekben nincs hiány, s talán hamarosan ki is derül, melyik „válik be”, bár nem kizárt, hogy abban nem lesz köszönet. De nézzük sorjában: az egyik ellenzéki párt szerint nem kormányválság az, ami most történik. Ebben van némi igazság. A párt alelnöke a „koncon” vagyis a kormányben betölthető pozíciókon való marakodásnak véli a vitákat, ebben viszont valószínűleg téved. Nem az SZDSZ „támadott” ugyanis, hanem az MSZP, nevezetesen a kormányfő kezdeményezett olyan pozicionális, s végtére is személyi vonatkozású lépéseket, melyeket a liberálisok nem hagyhattak válasz nélkül. A dolgok jelenlegi állása alapján a régről jól ismert „kétfrontos harc” taktikáját is eszünkbe juttathatja egy másik teória. Csakhogy ez esetben a külső és belső „ellenséggel” szemben egy időben folytatott küzdelem helyett két belsőnek minősülő ellenfél semlegesítése folyik. Az egyik a koalíción belüli SZDSZ, amely sok esetben gátat próbál vetni a szocialista akarat keresztülvitelének, a másik, a párton belüli, Nagy Sándor, aki szakszervezetisként törhet borsot - bár erről eddig nem sok bizonyságot tett - a kormány orra alá. Az SZDSZ-t a konzultáció nélküli, diktátumszerű döntésekkel lehet „elvadítani”, Nagy Sándort pedig a gazdasági miniszteri poszttal „kifizetni”. Ezután jönnek aztán a csavarok: a SZDSZ, ha ki is kerülne a kormányzásból, valószínűleg nem képviselne, s a jelenlegi hazai politikai palettán elfoglalt helye okán nem is képviselhetne egyértelmű ellenzéki álláspontot, vagyis némileg megmaradna „csendestársnak”, hisz még mindig kisebb maradna a szakadék közte és az MSZP, mint közte és az ebbeli mivoltában is többszínű ellenzéki pártok között. Ami pedig Nagy Sándort illeti: egy felvetés szerint mivel szakszervezetisként nehéz lenne eltávolítani a politikai porondról, a gazdasági miniszteri poszt betöltésével olyan ingoványos talajra kell vezetni, ahol igencsak könnyű alámerülni. Hogy túl körülményes lenne ez a taktika? Lehetséges, viszont rendkívül célravezető, és két problémát lehet vele szinte egyidejűleg megoldani annak érdekében, hogy az ebbeli hajlamait időről időre eddig is eláruló miniszterelnök vég-ére nyugodtan kormányozhasson. No de, ez csak spekuláció... JEGYZET Nagy Zsuzsa Egyszeregy Csomagot adtam fel a falusi postán. Ritkán fordul elő velem, így aztán kellőképpen meglepődtem, hogy a legutóbb még ingyenes szállítólevél helyett most vonalkóddal ellátott „kísérőlevél”-t kellett kitöltenem, amiért pontosan tizennégy forintot kértek. A csomag elszállításának díja hatvanhat forint volt s azonmód elő is készítettem a négy darab húszast. A fiatal postai dolgozó azonban elővette a kis számolómasinát, szép komótosan lepötyögtette a négy számot a plusz- és az egyenlőségjellel, majd miután a parányi ernyőn megjelentek a számok, hivatalosan közölte velem, hogy nyolcvan, azaz nyolcvan forintot kell lepengetni. Isten bizony - ezt több pedagógus ismerősöm is igazolhatja - fenntartás nélküli híve vagyok a technika alkalmazásának. Számos alkalommal kifejtettem már, amit gép elvégezhet, azzal fölösleges terhelni az emberi agyat, bár magam még egy kis erőlködéssel gyököt vonni is tudnék („le is írom, fel is írom, meg is szorzom”), kapásból szavaznék ennek a műveletnek a tantervekből való törlésére. Hiszen a kisebb-nagyobb számológépek manapság valóban az olcsónak nevezhető cikkek szűk körébe sorolhatók. Miért dohogok mégis a postai esetem kapcsán? Mert annak a két számnak az összeadása nem igazán matematikai művelet. Észjárás kérdése. A feladatmegoldás legegyszerűbb módjának felismerése (nevezetesen, hogy hat meg négy mindig tízre egészíti ki egymást). Olyan készség, amelyre az élet minden területén nap nap után szükségünk van. Ezt pedig a technika jóvoltából felszabaduló energiát igénybe véve is állandóan fejlesztenünk kellene, nem pedig elnyújtóznunk a segédeszközök adta kényelem langyos vizében. Mert lehet ugyan - bár ez sem igaz -, hogy egy falusi posta dolgozójának elegendő tudomány, hogy kellő helyre üsse a pecsétet, de egy fiatal embernek biztosan kevés. Nem tart ki nyugdíjig, főként ha agyának tornáztatására nem keresi az alkalmakat.