Hajdú-Bihari Napló, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
1996. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Egy társulat, 1300 kilométernyi csatorna A számlák ellenőrzése nyomán akadt el a „Berettyó" támogatást igénylő pályázata Gulyás Imre Berettyóújfalu, Debrecen (HBN) - Tanácsot kérni ment nemrég néhány berettyóújfalui földtulajdonos Balláné Veres Ilonához, a város alpolgármesteréhez, és Harsányi Antal gazdajegyzőhöz. A helybeliek a Berettyó Vízgazdálkodási Társulatra panaszkodtak, mert az tavaly visszamenőleg is szedte a társulati tagoktól a földterület nagysága szerint fizetendő érdekeltségi hozzájárulást, holott az érintettek szerint a csatornák többsége évek óta száraz, vízszolgáltatásra pedig eleve alkalmatlan. Rendezetlennek vélik a kapcsolatukat is a társulattal, hiszen a nagyüzemek, amelyek létrehozták és tagjai voltak, már rég átalakultak, sőt a földtulajdonosokat nem is minden esetben sikerül felderíteni. Előfordult, és a gazdák leginkább ezt vették zokon, hogy egyegy földterület után kétszeresen (a tulajdonosra és a bérlőre is) kivetették a hozzájárulást, és csak a tulajdonos érdeklődése nyomán derült ki, hogy a bérlő már befizette az összeget (a hektáronkénti száz forintot). Közben létszámleépítés híre terjedt, amelyből arra lehetett következtetni, hogy mégsem folyt be elegendő pénz a társulat kasszájába. jogtalan kifizetések A következtetés helytálló volt. Durst Ferenc, a társulat ügyvezető igazgatója, és Beleznai Tibor, a törvényességi és szakmai felügyeletet gyakorló Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) igazgatója egyaránt úgy vélik: a vízgazdálkodási társulatok legnagyobb gondja az, hogy a befizetett érdekeltségi hozzájárulás nem fedezi az évente elvégzendő pótlások, fenntartó és felújító munkák (vízinövény-kaszálás, iszapolás stb.) és beruházások összegét. Az állam is ad ugyan segítségeta Földművelésügyi Minisztérium, illetve a Vízügyi Alap által nyújtott, pályázat útján elérhető támogatással), de még így is kevés a pénz. Hogyis ne lenne kevés, amikor egyetlen ilyen szervezetnek a gondjaira, mint amilyen a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat, oly megszámlálhatatlanul sok - több mint ezerháromszáz kilométer - csatorna van bízva. (És Hajdú-Bihar megyében még további két társulat is működik.) Jellemző, hogy a „Berettyó" a fejlesztés forrásait tekintve korántsem ínséges 1994-ben is csak huszonöt csatornát (hosszukat véve mintegy 53 kilométert) tudott újszerű állapotba hozni. Kérdés persze, hogy ki miként értelmezi az újszerű állapotot, s hogy ki hogyan ír alá számlákat. A napirenden levő átalakulásig, illetve az alapszabály megalkotásáig és a cégbírósági bejegyzésig törvényességi ellenőrzést végző Tivizig igazgatója tavaly februárban meghökkentő tartalmú levelet küldött a társulat akkori elnökének. Kiderült, hogy milliókra rúgó jogtalan túlszámlázásokra leltek az ellenőrök a rendelkezésükre álló dokumentumokban. Szinte kirí a megállapítások halmazából, hogy a társulat csaknem kétmillió forinttal számlázott többet a jogos számlaértéknél egy, a Vízügyi Alaptól igényelt (1994. évi) támogatás alapját képező munkák tervezésével megbízott kft.-nek. Indoklás nélkül „A szerződés mellékleteként felsorolt belvízcsatornák számláinak ellenőrzése során részben helyszíni felméréssel, részben építési naplók és egyéb iratok felülvizsgálatával megállapítást nyert, hogy 16 066 köbméter (összesen több mint négy és fél millió forint) túlszámlázására került sor" - olvasható a levélben. Folytathatnánk a sort a túlszámlázás nyolc és fél millió forintot kitevő végösszegéig. De miért is folytatnánk? A társulat ügyvezetője úgyis, a „malőr" ellenére is megkapja évi jutalmát, legfeljebb nem az psztenpi Vorocol-ónak megfelelő összeget, hanem a felét. És arról se beszéljünk, hogy hogyan döntik ezt el a közgyűlésen, a demokrácia eme jeles fórumán. Durst Ferenccel sem erről beszélgettünk. Ő nem mondta, én meg nem tudtam róla. Furcsállva nézegettem ezért egy tavaly novemberben kelt levelet, amelyben a Tivizig igazgatója indoklás nélkül közli a társulat új elnökével, hogy az igazgatóság nem javasolta „az 1995. évi, a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő, állami tulajdonú közcélú művek fenntartásának Vízügyi Alapból való támogatását", vagyis hogy a pályázat „sikertelen volt". Természetesen nem értettem, miért fosztják meg a támogatás lehetőségétől a rendkívül rossz anyagi helyzetben levő társulatot, amelyet 1994-ben a Földművelésügyi Minisztérium is 12,8 millió forinttal segített. 1994-ben az áfát nem számítva 32, a karbantartással együtt 40 millió forintot tudott költeni a társulat a közcélú vízfolyások és belvízcsatornák felújítására, mégpedig úgy, hogy az a 4,8 millió forint támogatás, amelyet a Vízügyi Alap nyújtott, a mai napig nem lett számukra átutalva. Szárazságban csak nyűg Gyarapodtak tehát az el nem érhető milliók. Nem elég, hogy a múlt évi (3,6 millió forint támogatás iránti) pályázatukat elutasították, még az 1994-ben kapott 4,8 millióval is tartoznak nekik. Nem sok ez egy kicsit? Valójában erre a kérdésre vártam feleletet, amikor a Tivizig igazgatójához indultam. Beleznai Tibor: - Bár az FM hivatal valóban kifizette a 12,8 millió forintot, a Tivizig - az ellenőrzés után - nem volt hajlandó kifizetni a 4,8 milliót. A társulat 1995-re újra benyújtott egy támogatás iránti igényt, de javasló véleményünkre már eleve nem számíthatott, mert mi bekalkuláltuk, hogy az 1994-ben kifizetett, ám el nem végzett munkákat utólag elvégzik, így 1995- ben kapják meg a 4,8 millió forintot. Ez pedig kimerítette a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat 1995. évi lehetőségét. Ezért és nem más ok miatt volt sikertelen a múlt évi pályázatuk. Tény az is, hogy a 4,8 millió forint még mindig nem érkezett meg a számlájukra, erről azonban most értesültem. Az alapvetően vízkárelhárítást végző társulatok ritkán és rövid időre kerültek reflektorfénybe a több mint tíz esztendeje tartó aszály éveiben, és ez érthető is. Az n Czornníil/ol -* Uol»rkr,^l, U «-—41. előtérbe, vagyis azok a gondok, amelyek a belvízrendezés, a belvízelvezetés feladata körül sűrűsödnek. Száraz években nincs értéke a belvízelvezető csatornáknak, fenntartásuk, korszerűsítésük is csak nyűg, amelytől a szereplők - az állam, az önkormányzatok, a társulatok, az üzemek (helyesebben: a vállalkozások) - legszívesebben megszabadulnának. Minden földtulajdonos érdeke A legtöbb aggodalomra - amint azt Durst Ferenctől is hallottam -, az úgynevezett üzemi művek (az üzemi csatornák és a rajtuk levő műtárgyak, például szivattyútelepek) adnak okot. - Azokon a helyeken - mondta az ügyvezető -, ahol az üzemek felbomlottak, ezek a művek gazdátlanok, és még csak sejteni sem lehet, hogy mi lesz velük. A vízgazdálkodásról szóló új, ez év január elsejétől hatályos törvény egy évet ad a társulatok átalakulására. Az elkészítendő alapszabályt a cégbírósághoz kell benyújtani, a törvény értelmében a cégbíróságok hatásköre lesz a vízgazdálkodási társulatok törvényességi felügyelete. A vízügyi igazgatóságokra a szakmai felügyelet gyakorlása marad. A közcélú feladatok végzését szolgáló érdekeltségi hozzájárulást minden földterület után fizetni kell, függetlenül attól, hogy van-e öntözési lehetőség, hiszen a társulat alapfeladata nem az öntözés, hanem a vízkárelhárítás. (Ez idő tájt a „Berettyó" társulat csatornáinak csak mintegy hét-nyolc százalékán adnak vagy adhatnak öntözővizet.) A társulatoknak már nincs inkasszójoguk, a be nem fizetett hozzájárulás beszedése az önkormányzati jegyzők hatáskörébe került. Egy biztos: a földtulajdonosoknak érdekükben áll részt venni a társulatok átalakításában, az új alapszabályok készítésében, ha nem is közvetlenül, legalább a tulajdonviszonyoknak megfelelő képviselet határozott megszervezésével. Az igazgató észrevételei A Tivizig igazgatójától kapott tájékoztatásban több olyan adatra derült fény, amelyekről a Durst Ferenccel folytatott beszélgetés során nem volt szó, ezért természetesnek tartottam megkérdezni az ő véleményét is a társulatot érintő, új információkkal kapcsolatban. Az igazgató elmondta, hogy már a Vízügyi Alap támogatását igénylő pályázat benyújtása után, volt a Tiviziggel, mert nem értettek egyet egy bizonyos adat (a vállalkozási tevékenységből származó eredmény fenntartásra fordított része néven szereplő 9,8 millió forint) soron kívül kért csökkentésével. „Ez az ügynek a lényege" - jegyezte meg, amikor elővette azt az 1994. június 8-án kelt levelüket, amelyben leírták, hogy a benyújtott Vízügyi Alap-támogatás összetételének módosítását nem látják indokoltnak. „Kérjük, pályázatunkat ... változatlan formában szíveskedjék az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) részére megküldeni" - olvasható a levélben. Itt hosszú (és nem minden tanulság nélkül való) történet következhetne a társulat elmúlt kétesztendei idegfeszítő munkájáról, a csatornafelújításokról, az ellenőrzésekről s az ellenőrzések nyomán (és körül) lezajlott egyezkedésekről - a mondandó több riport kereteit is megtöltené -, ám akkor is ugyanoda jutnánk, ahová most jutottunk. A társulat igazgatója szerint érthetetlen, miért használja a Tivizig a jogtalan túlszámlázás fogalmát, ráadásul olyan adatokkal összefüggésben, amelyek valódiságát ő kétségbe vonja. A támogatás alapját képező munkák műszaki átadása nyomán mindvégig hiánypótlásról, a megállapított és jegyzőkönyvben rögzített hiányosságok (áfával együtt összesen 2,2 millió forint) pótlásáról volt szó. - A levél, amely tavaly februárban jött az akkori elnökünknek, engem, őszintén szólva, nagyon meglepett - mondta Durst Ferenc. - A mai napig nem tudom például, hogy az egyik megállapításban szereplő 16 ezer köbméter hogyan lett kiszámolva. Nem tudtam más álláspontra helyezkedni .. .gondoltam, ahogyan az idő nyílik, április végére, május közepére ki lesz javítva. S ez be is volt tartva. Május 8-tól kezdve közös jegyzőkönyvekben rögzítettük a munkák újbóli átadását, átvételét mind a huszonöt csatornáról, amely jegyzőkönyvekben a Tivizig alkalmazottjai kijelentik, hogy a hiánypótlásokat rendben találták. Az igazgató kijelentette, hogy a gazdálkodási terület vizsgálata 1990 óta a Tivizig számára tilos, és az, hogy mégis vizsgálta, oda vezethető vissza, hogy a társulat és a Tivizig a piacon konkurensek. A kifogásolt tervezési díjjal kapcsolatban pedig a többi közt megjegyezte, hogy a tervezés szabadáras kategória, nincs tehát sok értelme a Mérnöki szolgáltatások díjszabására való hivatko- Az Alföldet behálózó, összesen sok ezer kilométer hosszú belvízelvezető csatornák egyike, a Pusztatoldi-csatorna 1992-ben Fotó: Napló-reprodukció Bereczki Károly Törvénytelen, de alkotmányos Furcsa és politikai zűrzavart okozó ellentmondásokba keveredik időnként a szélsőséges nacionalizmus állampolitikai rangra emelése. Szlovákiában január elsejétől életbe lépett a nemzetközileg is elítélt nyelvtörvény. Ez, többek közt, a helyi önkormányzatok hivatalos nyelvét is szlováknak határozza meg. Egy kis felvidéki magyar település tizenegy tagú képviselő-testülete azonban úgy határozott, hogy önkormányzati rendeletben mondja ki: a testületi ülések nyelve magyar. A testület egyetlen szlovák nemzetiségű tagja is megszavazta a rendeletet. Már csak azért is, mert a képviselők nagy része nem tud elég jól szlovákul. Az eset nagy port kavart, mert jogi képtelenséget mutatott. Az önkormányzati rendelet ugyanis hű az ország alaptörvényének, az alkotmánynak néhány paragrafusához, amelyek kimondják, hogy Szlovákiában mindenkinek joga van hivatalos ügyeit anyanyelvén intézni. Nyilatkozott az ügyben egy alkotmánybíró is, aki azt a furcsa kijelentést tette, hogy a rendelet törvénytelen, de alkotmányos, így kézenfekvő, hogy maga a nyelvtörvény alkotmányellenes és az alkotmánybíróságnak meg kell vétóznia. Érezhették ezt a szlovák parlament szélsőséges korifeusai is, mert siettek kijelenteni, hogy a nyelvtörvény mellett még számos, a kisebbségi jogokat garantáló törvényt is ki akarnak dolgozni. A dologban csak az a nevetséges ellentmondás, hogy ha elfogadnak egy kisebbségi törvényt és abban biztosítják az anyanyelv szabad használatát az élet minden szintjén, akkor el kell törölni a másikat, a nyelvtörvényt. Politikai patthelyzetet okozhat, ha egyik törvény ellentmond a másiknak. Határainktól keletre, a másik nacionalista frontot is összeomlás fenyegeti, legalábbis a szalonképesség szintjén. Gheorghe Funar vasárnap levelet írt Iliescu elnöknek és kérte, hogy személyesen is nyomon követhesse az alapszerződés ügyében folytatott magyarromán tárgyalásokat. „Titkos, az RMDSZ-szel kötött paktumra” hivatkozott. Ezzel, úgy látszik betelhetett a pohár, mert a kormánypárt hivatalos nyilatkozatban ítélte el Funart és pártjának, a kormányban is négy miniszterrel jelen lévő PUNR-nek politikáját. Meglepő, hogy a nyilatkozat hangneme csaknem azonos az RMDSZ korábbi állásfoglalásainak hangnemével. Minden jel szerint Iliescu pártja meg akar szabadulni kellemetlenné vált koalíciós partnerétől. Ezért aztán nemcsak a pártvezér Funart, hanem a minisztereket is nyíltan visszaélésekkel vádolták. A PUNR politikáját sokkolónak, és Románia, a román nép számára kártékonynak minősítették. Ez már olyan politikai gesztus, ami egyrészt a közelgő helyhatósági és parlamenti választások irányába mutat. De mutatja azt is, hogy a hivatalos román politizálás asztaláról hovatovább leesik a Funar-féle szélsőségesség. JEGYZET Nagy Zsuzsa Nekünk járvány kell Pesszimista perceimben hajlamos vagyok azt hinni, hasztalan töltögetem hétről hétre a lottószelvényeket, a szerencse istenasszonya sohasem fog rám mosolyogni. Erről talán kénytelen-kelletlen már le is mondanék, amit módfelett sajnálnék, félő, úgy fogom leélni hátralevő életemet, hogy nem sikerül megfejtenem a nagy titkot. Nevezetesen: miért annyira fontos nekünk az aktuális téli nyavalyánk járvánnyá nyilvánítása. Mióta csak emlékezni tudok, minden évben lejátszódik kis hazánkban a nagy mérkőzés: a közvélemény - illetve az azt képviselő média - személyes tapasztalatok alapján állítja, javában dühöng az influenzajárvány, az illetékes egészségügyi szervek pedig naponta győzködnek bennünket arról, hogy betegség ugyan van, de azért a járvány kritériumainak még mindig nem felel meg, legfeljebb „járványszerű”-nek mondható. Ezt hallottuk a boldog emlékezetű Köjál-szakemberektől s nem vélekednek másként az újabban funkcionáló tisztiorvosi szolgálat dolgozói sem. Mi azonban nem engedjük semmibe venni a járványhoz való állampolgári jogainkat. Ha fél - pláne ilyen igazi tél akkor nekünk dukál legalább egy gyorsan szaporodó A-vírus, amelynek ide-odaugrálását feljegyzik a statisztikusok. Igaz, akár járvány, akár egyedi megbetegedés, a köhögés és láz ellenére csak bemegy dolgozni, aki félti az állását, elvisszük az óvodába a gyereket, mert nincs kire hagyni otthon, sőt a tanító néni is csak egy Aspyrint kap be reggel, de nem hagyja cserben az osztályát, a politikusok sem mondják le a régóta szervezett programot, akármilyen dagadt szemmel, rekedt hanggal tudnak csak a hallgatóság elé állni. A betegséget kivédeni akarók beoltatják magukat így is, úgy is, a csöpp kis szúrástól jobban félők meg így se, úgy se. Közben mégiscsak kimondatott a járvány léte, nyugtázhatjuk általános elégedettséggelreOolorf Fi írtAm ketnw mint 4