Hajdú-Bihari Napló, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL Akik játékkal és munkával zárták az óévet Művészek, írók szilvesztere: emlékidézés, számadás, batyusbál, kártyavetés, fellépés Debrecen (HBN) - Mit csinálsz szilveszterkor? - általános kérdés az óesztendő utolsó heteiben, napjaiban. Mi most arra voltunk kíváncsiak, hogy közismert helyi művészek, írók mivel töltik az év záró óráit. Néhányukat sikerült is elérnünk 31-én délután. A fenti kérdést intéztük hozzájuk. Asbóth Anikó, a Vojtina bábszínház igazgatója: - A társulat családostul, gyerekestül, együtt szilveszterezik a Gambrinus közi székhelyünkön. Batyusbált rendezünk, játszunk, táncolunk a magunk kedvére, örömére Burai István grafikusművész: - Késő délutántól, különösebb időpont-egyeztetés nélkül, folyamatosan érkeznek a művész, író és grafológus barátaim, vagy tízen együtt megyünk át az új évbe. Kártyát vetünk, írást elemzünk, hajnalban pedig szánkózunk a Borsos villa melletti dombon. Juhász Béla irodalomtörténész, kritikus, az Alföld volt főszerkesztője: - Egyetemi tanár kollégámnál gyűlünk össze szakmai-baráti társaságban, tízen-tizenketten. Legfőképpen beszélgetéssel, gondolatcserével töltjük a szilvesztert: emléket idézünk, visszapillantunk, számot vetünk az óesztendővel. Karasszon Dezső orgonaművész: - Templomi szolgálattal töltöm az óesztendő délutánját, az év utolsó istentiszteletén, a Bolyai utcai református templomban. Aztán családi körbe térek: otthon ilyenkor szellemi játékokat szoktunk játszani, most is ezt tesszük, scrablézunk, betűkockázunk. Ez a keresztrejtvényfejtéshez hasonlóan, építő, hasznos szórakozás. Kóti Árpád színművész: - Itthon, a lakásomon szilveszterezünk a barátaimmal, körülbelül húszan. Vannak köztük kollégák, mint ahogyan erdőmérnök, ügyvéd, orvos és munkanélküli is akad a társaságban. Csendben zajlik nálunk az óévbúcsúztatás, tévét nemigen nézünk. Népdalénekléssel kezdünk és zárunk. Lovass Lajos énekes: - Számomra a legnagyobb feladat az év utolsó napján, hogy a szilveszterezőket szórakoztassuk a kollégákkal együtt. Több helyütt is fellépek, köztük az Aranybika Szállóban és a nagyerdei Postás üdülőben, sőt a repülőtéren is. A műsorok átnyúlnak az új évbe. Három óra után, a zárást követően pedig meghívom a közösen fellépett társaságot a lakásunkra, mi most csak akkor kezdhetünk koccintani, szilveszterezni... A szilvesztert is együtt töltött Vojtina bábszínház itt is közösen. Néhány nap múlva - január 5-én - a Kölcsey művelődési központban a Fehérlófia című darabot mutatják be Fotó: Magánarchívum A szárnyas elkaparja, a disznó kitúrja Debrecen (HBN - D. K. K.) - A töltött pozsár Csiki-mártással kerül az asztalra. Hogy mi az a pozsár? Hát a ponty! A filézett húsba töltik az ikráját, a pontytejet (vagyis a májat), s a belsőségekhez, a halhúshoz kevés tojást, ízesítésként sót, citromlevet, fehér borsot és kevés száraz bort kell hozzáadni. Ezt a tölteléket keverik bele a filézett húsba, majd zöldséges, babérleveles, vöröshagymás, fehér borral kissé megbolondított lében párolják. A Csiki-mártás pedig nem más, mint majonézes alap céklával, tejszínnel és almával dúsítva. Boros László mesterszakács kedveli az effajta, réges-régi recepteket, amelyek olykor felkerülnek az éttermek szilveszteri különlegességeket kínáló étlapjára is. De különösen azt élvezi, ha új ételféleséget, új ízt próbálhat ki. Amit több százszor megcsinált már, hagyományos lelkesedéssel készül a „boszorkánykonyhában", az újat azonban valósággal bűvöli, hogy nagyon jól sikerüljön. Ritkán koccint otthon Másnak ritkán adatik meg, hogy étteremben töltse a szilvesztert, így sokan akár irigyelhetnék is a mesterszakácsot. Csakhogy míg a vendég szórakozik, ő a konyhában sürög-forog egész éjjel. Boros Lászlónak három évtizede, tanulókora óta volt ideje megszokni, hogy csak nagy ritkán koccinthat éjfélkor otthon, a családjával. S ha így is történt, sietett utána gyorsan nyugovóra térni, hiszen e kiváltság egyben azt jelentette, hogy újévkor viszont már ismét dolgoznia kellett. - De milyen hálás az újévi vendég! - mondja mosolyogva. - A savanyú, erős, illatos fűszerekkel készített ételre vágyik, ami megmozgatja a bélbolyhokat, könynyebb az emésztés, a gyomor pedig megnyugszik. Szükség is van rá, hiszen az éttermekben - akárcsak otthon - az óévbúcsúztatásnak megadják a módját. Karácsonyra már mindenütt levágták a disznót, a kacsa, a liba is meghízott, a pulyka húsa pedig porhanyóssá vált, különösen, ha az állatot dióbéllel, gesztenyével táplálták. Korábban a vad, a hal, a sertéshús, a kappan, a pulyka jellegzetes óévbúcsúztató ételek voltak, hiszen - különösen a nagyobb, tehetősebb családokban - adva volt hozzá minden alapanyag. Az új bort is lefejtették már karácsonyra, volt mit inni, s persze ott volt a rétessütés, a háziaszszony szilveszter esti „szórakozása". Közbevetem, hogy a babona szerint a szárnyas elkaparja a szerencsét. Ennek ellenére mégis elkészítik szilveszterre? - Ez inkább újévre vonatkozik, ezért akkor általában orjalevest főzünk. A malacsült az esztendő fordulóján, vagyis éjfél után a szerencsét jelképezi, a lencse és a borsó pedig a bőséget. Jót és jól A hagyományok felidézése után a mesterszakács leszögezi: a mai szilvesztereknél már nem annak van jelentősége, hogy mit eszünk, hanem, hogy minden bőséges és ízletes legyen. Ezért nem akármilyen a menü az éttermekben sem, hiszen a jó étel is része a kellemes szórakozásnak. - Tévhit, hogy szilveszterkor a nagy ivászat, a tivornya jellemző - állítja Boros László. - Egy finom koktélhoz például csak kevés alkohol szükséges, a hidegen és melegen egyaránt fogyasztható bólé pedig szintén könnyű és kellemes ital. Mivel az újévi köszöntés rangos esemény, ehhez a pezsgő dukál. A káposztát is szoktuk pezsgővel ízesíteni, ami kiválóan illik az újévi malacsülthöz. Végezetül már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a mesterszakácsnak vajon melyik szilveszteri újévi étel a kedvence. - Különösen kedvelem az édesanyám lencsefőzelékét, talán mert mindenkinek az az étel esik a legjobban, amelyikhez mellé lehet ülni. Ugyanígy vagyok a feleségem főztjével is, s egyáltalán: magam is szeretek vendég lenni. Szilveszter este aboszorkánykonyhában Fotó: Czeglédi Zsolt Helyreigazítás A Hajdú-bihari Napló december 13-i számának 3. oldalán közölt, Háromszáz helyett három emberé lett a telek című írásban azt állítottuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium ingatlanértékesítési hirdetése a megyei lapban nem jelent meg. Kijelentésünk téves volt, a hirdetés ugyanis 1995. október 4-én megjelent a Hajdú-bihari Napló 12. oldalán. A cikk címében alkalmazott fogalmazás pontatlan volt, mert a szántóföld és a legelő - amiről az írás szól - hivatalosan nem nevezhető teleknek. A cím tehát helyesen így hangzott volna: Háromszáz helyett három emberé lett a szántóföld és a legelő. A helyreigazítást a cikkben megnevezett egyik érintett személy, Medgyessy István kérésére közöljük. A hibákért Medgyessy István és olvasóink elnézését kérjük. Debrecen: Csendesen telt a szilveszter a Pallagi úti idősek házában, ilyenkor ugyanis nincs külön program, csak karácsonykor ünnepelnek közösen az itteni lakók. Az is hagyomány, hogy az év utolsó napján mindenki a szobájában vacsorázik. Szilveszterkor sült kolbász, pogácsa és üdítőital volt a menü. Sokan persze megvárták az éjfélt, s addig tv-nézéssel múlatták az időt Fotó: Czeglédi Zsolt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Barna Attila A gonosz űzése Újév valójában nincs. Nem létezik, csupán az ember fantáziájában, hogy tagolni tudja a végtelen időt, hogy végessé szakaszolja a felfoghatatlan folytonosságot. A természetben, a növény- és állatvilágban nincs óévbúcsúztató, a napnyugtát napfelkelte követi, a telet tavasz, a lombhullást virágzás. Ám az ember mindent rendszerbe zár, mér és jegyez, hasonlít és alá-fölé rendel, így tett az idővel is, ami ugyancsak emberi fogalom, s kitalálta a naptárat, az évet, a hónapot, a napot. A rómaiaknál március 1. volt az újév, azután január 1., a középkor Európájában december 25., január 1., március 1., március 25... XIII. Gergely 1582-ben megreformált Julianus-naptára óta pedig szinte általános a január 1-jei évkezdés. E jeles naphoz számos népszokás is fűződik, Magyarországon különösen szép tárháza alakult ki. Hogy mást ne említsünk, csak a gonoszűző bábuásást, a télkiverő legényűzést vagy a termékenységvarázsló ceremóniákat. Ilyenkor tehát űzik a rosszat, csalogatják a jót, étellel, itallal, bábukkal, mondókákkal, játékokkal, hogy aztán az év további részében is hasonló dolgok történjenek, mindenki megelégedésére. E bőséges babonatárhoz a legújabb kor is hozzátette a magáét, mégpedig az ország első emberének,újévi köszöntőjével. Éjfél után idén is Göncz Árpád emelte poharát jót kívánva a magyarnak. S egyúttal űzve a gonoszt, mindazt, ami gazdaságunkban, politikai életünkben bénítólag hat, nemkívánatos. Az államfő újévi köszöntőjét visszatekintéssel kezdte, mintegy megindokolva jelenlegi helyzetünket, amellyel bizony nem lehetünk túl elégedettek, különösen, ha a szokásos január elsejei áremelkedésekre gondolunk. Az államfő szerint 1997-től határvonalhoz érkeztünk, oda, ahol már ránk köszön a jövő. Göncz Árpád optimista, látásában azonban - úgy gondolom - túl sokan nem osztoznak. (De ki legyen derűlátó, ha nem az ország első számú embere, politikusa?) S ő valóban reménykedik. Abban például, hogy az ország fizetési kötelezettségeinek csökkentésével mind több jut az oktatásra, az egészségügyre, a szociális ellátásra, a bűnüldözés korszerűsítésére és más fontos, de pénzt nélkülöző területekre. Az elnök bízik abban is, hogy tökéletesedik a jogrendszer, és kialakulnak a szilárd gazdasági érdekviszonyok, visszaszorítva a feketegazdaságot, a bűnözést, a közéleti és üzleti tisztátalanságot. No, és persze mindez nem sikerülhet, ha nincs meg a jóhiszeműség és jóakarat az emberekben. Ezt kívánta a magyaroknak Göncz Árpád, hitet téve amellett, hogy az új az, ami győzni fog, mégpedig a természet törvényei szerint. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hinni próbálunk a köztársasági elnöknek, és reménykedünk, hogy valóban új év, új időszak kezdődik az ország életében, s az újévi jókívánságok nem csupán babonás formalitások maradnak. □ JEGYZET D. Karádi Katalin Petárda Ha nekem annyi pénzem lenne, mint ahány petárdadurranást az év utolsó napján és szilveszter éjszakáján megszámoltam, hihetetlen bőséget hozna az új esztendő, hiszen minden egyes fülsüketítő pukkanás darabja 30 ezer forint volna. Aki ugyanis a pirotechnikai terméknek minősülő kis szerkentyűt saját, vagy mások szórakoztatására széles jókedvében a földhöz vágja, az érvényben lévő kormányrendelet szerint szabálysértést követ el és a fent jelzett összegig terjedő pénzbírsággal sújthatják. Namármost ha ezt beszorozzuk további harmincezrekkel, mivel aki a petárdát előállítja, árulja és megvásárolja, ugyanolyan szabálysértő, akárcsak az, aki felhasználja a tiltott tűzszerszámot - a summa végösszege felérne egy főnyereménnyel. Erre a következtetésre jutottam az év utolsó óráiban, összerezzenve, ha távolabbról és a szívemhez kapva, ha közvetlen közelről hallottam meg az éles, robajló hangot. Látni nem láttam, csak egyszer, amint bővérű fiatalok az egyik autó ablakából lazán kihajították a petárdát az úttestre, majd vígan továbbhajtottak. A rendőrség természetesen szemfülesebb, hiszen ez a dolga: jelenleg 12 eljárás folyik a petárdázás miatt Debrecenben. Ez ugyan édeskevés a veszélyes játékot űzők valódi arányához képest, mégis örülök, hogy legalább egy tucat petárdázót már lefüleltek. Nem azért, mert szeretek a más kárán mulatni, hanem mert ez a játék ön- és közveszélyes. Döbbenetes balesetek is történtek már, s azt sem árt tudni: ha akár egyetlen doboz is belobban valamilyen szúrólángtól, óriási pusztítást okozhat. Mindezek dacára a külföldről behozott veszélyes terméket évek óta nyíltan árulják. Egyáltalán nem bánom, hogy megjárja - de talán nem eléggé -, akit rajtakapnak.