Hajdú-Bihari Napló, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
1997. FEBRUÁR 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Megnövekedett adásidőben, bővülő tartalommal Az életbe lépő műsorrenddel „új fejezet" nyílik a magyar rádiózás történetében Pallai János Debrecen (HBN) - Megmozdult az állóvíz. A Magyar Rádió Rt. körzeti és nemzetiségi szerkesztőségei lehetőséget kaptak, hogy február 3-tól kezdve növeljék adásidejüket. Egy évvel ezelőtt még sokan azt rebesgették, hogy sorra megszűnnek, vagy magánkézbe kerülnek a vidéki stúdiók. Mindazoknak, akik ebben hittek, „csattanós" válasz a hétfőn életbe lépő új műsorrend a körzeti szerkesztőségekben. Merza Jenő, a Regionális és Nemzetiségi Adások (RNI) Igazgatóságának főszerkesztője és Tornyi Ferenc debreceni szerkesztőségvezető vázolta fel a változások lényegét, különös tekintettel a debreceni adáskörzetre. A vidéki rádiózás hosszú ideig mostohagyermeke volt a budapesti központnak. Megtűrték, fenntartották, de fejlesztésére alig fordítottak valamit. Jó példa erre Debrecen esete. A megyei és városi vezetés már az ötvenes évek végén szorgalmazta, hogy ide is telepítsenek egy stúdiót. Közel három évtizedig tartott az egyezkedés, a huzavona és az egymásra mutogatás. A jég a nyolcvanas évek végén tört meg, amikor előbb a szeedi, majd a debreceni stúdióezdte meg a rendszeres műsorszolgáltatást. Másban is majdnem történelmi volt ez az időszak. Először fordult elő, hogy a két vidéki szerkesztőség nem felújított budapesti műszaki eszközöket, hanem a kornak megfelelő sztereó berendezéseket kapott. Ezek egyébként még ma is korszerűnek tekinthetők. A Magyar Rádió részvénytársasággá alakulása után ismét napirendre került a vidék ügye. A szervezeti átalakulás során önálló igazgatósággá léptették elő az egykori főosztályt, és ide kapcsolták még többek között a Magyarországról jövök című műsort, amely köztudottan már hoszszú ideje a vidék magazinja. Merza Jenő főszerkesztő szerint ez az új műsorrend, amely hétfőn lép életbe, új fejezetet nyit a magyar rádiózás történetében. Külön-külön és együtt - köztudott, hogy sok ellenzője volt és van ma is ennek a változásnak. Nem volt „diadalmenet" az eddig vezető út. Valóban így van ez, és mi késztette végül a döntő lépés megtételére a mostani vezetést? - Valamennyi műsorunk közül a körzeti adásokat hallgatják a legtöbben. Ezt bizonyítják a felmérések, de enélkül sem nehéz erre a következtetésre jutni, hiszen az embereket leginkább az érdekli, ami a közvetlen környezetükben történik. Az elmúlt években mintegy 150 helyi rádió alapítására adtak engedélyt, ezek jó része már működik is, és Debrecen környékén is több frekvencián szólnak már a rádiók. Ezek nem olyan korlátozott adásidővel működnek, mint a mi körzeti stúdióink, ugyanis többségük legalább napi tizenkét órán át sugároz. Ehhez az új helyzethez alkalmazkodni kell. A Magyar Rádió Rt. új elnöke is a körzeti rádiózást tartja a „kitörési" iránynak. Ennek ellenére valóban nem volt diadalmenet az elmúlt néhány hónap, mert egy ilyen nagy szervezetben a hangsúlyáthelyezés egyúttal olyan átrendeződést is jelent, amely nem mindenki számára kedvező, és az is természetes, hogy mindenki igyekszik a saját érdekeit védeni. A lényeg azonban az, hogy hétfőtől minden körzeti rádió növelheti adásidejét. - A vidéki Magyarország reménykedhet-e a folytatásban ? - Szándékaink szerint a mostani csupán az első lépés. Igaz, több stúdiónál egy kicsit nagyobbat, máshol kevesebbet léphettünk. Hogy csak egy példát mondjak: Miskolcon pénteken, szombaton és vasárnap már tizenkét órán át hallható a mi rádiónk. Nagyon fontosnak tartom azt is, ami Debrecenben történik. Azaz, hétfőtől hétköznap 10 órakor fejeződik be a délelőtti adás a korábbi 9 óra helyett, a hét végén pedig duplájára nő, tehát 8 és 12 óra között hallható a 103,5 MHz-n. A délután egyelőre változatlan marad. A tervezetből kitűnik, hogy a változás valóban nem egyformán érint minden szerkesztőséget. Mi ennek az oka? - Több is van. Felsorolok néhányat: a szűkös frekvenciakészlet, a nem könnyű egyeztetés a Kossuth, a Petőfi és a Danubius rádióval, nem utolsósorban pedig a pénz. Ennek ellenére lehetőségünk van több olyan műsorelem „behozatalára", amelyekkel eddig nem tudtunk élni. Kialakult ugyanis néhány olyan többórás sáv, amikor csak rajtunk múlik például az, hogy „szólnak-e együtt" egyes körzeti rádiók, vagy akár mind. Éppen Debrecen volt a példa, ahol a nyáron több esetben is összekapcsolódtak néhány percre a miskolciakkal, és a két rádió együtt szólt olyan témákról, amelyek mindkét körzet hallgatóságát érdekelték. Debreceni változások A körzeti szerkesztőségek sorában utolsóként kezdődött meg a rendszeres sugárzás egy akkoriban még „eldugottnak" számító frekvencián Debrecenben. Egy kis teljesítményű adó sugározta a 103,5 MHz-n a műsort, amelyet azzal a céllal hoztak ide, hogy a későbbiekben nagyobbra cserélve legalább 80-100 kilométeres körzetben legyen hallható a műsor. (Ez már évekkel ezelőtt megtörtént.) Tehát ez volt az első olyan szerkesztőség, ahol kizárólag egy vidéki műsor sugárzására telepítettek adóberendezést. Más kérdés - és ez a későbbiekben sok félreértésre adott és ad ma is okot hogy napközben a Danubius rádió szól ezen a sávon. Ezért hiszik sokan, hogy a helyzet fordított és a debreceni műsor úgymond: albérlő ezen a frekvencián. - Sajnos ez a tévhit még a rádión belül is tetten érhető. Szólhatna ezen a frekvencián akármelyik központi műsor. De akkoriban úgy gondolták, hogy a választék bővítése miatt ezt engedik be. A mostani változások mindenesetre sokunk számára azt jelentik, hogy végül is szép lassan a józan ész kerekedik fölül a más érdekeket képviselő vélemények fölött. Az sem mindegy, hogy a stúdió létrejötte után alig három évvel már kettőről három órára növelte a reggeli műsoridőt, ugyanez mondható el a délutánira is, amit sokan csak Cívis rádióként ismernek. Ez a legutóbbi időkig egy furcsa kettősséget okozott. Délelőtt a közszolgálati rádiózás sok információval, délután pedig könnyed hangvétel reklámmal, játékkal és a műsor gerincét képező zenével - mindezt már Tornyi Ferenc, a debreceni szerkesztőség vezetője mondja. - Változik-e ez a kettősség? - Reményeink szerint hamarosan hallható lesz. Hangvételében közelít egymáshoz a délelőtti és a délutáni műsor. Ez azt jelenti, hogy az egyiket valamivel könnyedebbé tesszük, a másikat pedig informatívabbá. A legfontosabb mégis az, hogy most már mindkét műsor a Magyar Rádió adásaként hangzik el. Természetesen délután megtartjuk a „cívis" nevet. Sőt - de erről még korai szólni -, az sem elhanyagolható, hogy ezentúl délután is megszólalnak azok a munkatársak, akik valamilyen ok miatt egy ideje nem vállalták ezt. Lesznek mindkét adásban „új hangok" is, hiszen a megnövekedett adásidő sokkal több feladatot jelent. - Bővül talán a szerkesztőség? - Nem erről van szó. Ez a stúdió alapítása óta jó „rádiós neveldő" volt. Már számos kollégánk Budapesten dolgozik különböző rádiós műhelyekben. Ezt a gyakorlatot folytatjuk most is. Keressük az új hangokat, és szerencsére találunk is. Kemény követelményeket állítunk a jelöltekkel szemben. Ilyen például a szép magyar beszéd, a műveltség és a tehetség mellett az elkötelezettség. Nem lemezlovasokat akarunk nevelni, hanem rádiós újságírókat. Kevés létszámú, de tehetséges fiataloknak szeretnénk a házon belül iskolát nyitni, hiszen végső célunk a napi huszonnégy órás adásidő elérése. Nem lesz tehát több munkatársunk, de több hang szólal meg a következő hónapokban. És a többi feltétel? - A technikai és stúdióberendezések még mindig nincsenek csúcsra járatva. De ettől függetlenül mi is részesedünk a rádió 45 milliós műszaki fejlesztéséből, és reméljük, nem is akárhogyan. Tovább bővítjük zenetárunkat, ehhez van némi forrás, és sokat jelent a kiadókkal való kapcsolatunk. Szívesen fogadunk támogatást, és annak is nagyon örülünk, ha valaki csak átjátszásra ajánl fel zenei anyagot. Keresünk persze zenei szerkesztőket is, olyanokat, akik minden műfajban rendelkeznek ismeretekkel. Végül pedig egy szeletkével több jutott a Magyar Rádió központi költségvetéséből is, valamint bízunk a reklámbevételben. Ez utóbbiról még annyit, hogy az RNI mellett a Cívis Rádió Kft. kapott műsorainkban reklámszervezési jogot. Régi formában, de bővebben - Mi marad meg a korábbi műsorokból, és milyen lesz a bővített adásrend? - Általános érvényű, hogy nem borítjuk fel a régit, hiszen a hallgatók megszokták, sőt a közvélemény-kutatás szerint szeretik is. Hétköznapokon fél kilencig ugyanúgy szólunk, mint korábban. Ettől kezdve azonban több lesz a zene és a könnyed hangvételű portré, interjú, jegyzet. Igyekszünk bemutatni egy-egy friss esemény hátterét is. A hallgató bármikor kérdezhet és kérhet. Ezzel talán megvalósul az a klasszikus elképzelés, hogy a műsort a szerkesztő, az élet és a hallgató készíti. A tíz óráig terjedő időszakba belefér, hogy visszaidézzünk egyegy kora reggeli fontos információt, érdekes riportot, és például hétfőn visszahozzuk a vasárnap esti sportmagazin valamelyik érdekes riportját. - Hét végén reggel nyolckor kezdődik a műsor és délben ér véget. Itt milyen változások lesznek? - Válasszuk ketté: szombaton a legfrissebb hírekkel és információkkal kezdünk (külpolitika, országos lapszemle, körzeti időjárásjelentés), kéthetente ebben az első órában kezdődik a Hitéleti magazin. Kilenc órakor a Hét végi hírmondó szól, kiegészítve az ügyeleti hírekkel, majd a megszokott Visszapillantóval. Ezután érdekes interjúk, riportok következnek. Tíz órakor hírösszefoglaló és ettől kezdve szabadabb, lazább lesz a szerkezet. Itt kapnak helyet a magazinok - mint például a bűnügyi és a kertbarátoknak szóló -, a zenei összeállítások, riportműsorok, a jogi tanácsadás és a filmlevél. Közben tizenegy órakor híreket mondunk, az adás végén pedig programajánlat, valamint a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők legfrissebb hírei. Vasárnap szintén hírösszefoglalóval kezdünk, benne körzeti időjárás-jelentés, ügyeleti információk és lapszemle. Fél kilenctől az általunk „sávos rendszernek" nevezett műsorforma kezdődik. Ebben a délig tartó időszakban mindenki megtalálhatja az őt érdeklő részt. Ezt mindig a napi sajtóban és a reggeli műsorismertetésben közöljük. A lényege, hogy magazinok, zenés összeállítások, riportok váltják egymást. Itt lesz a Vasárnapi mindenféle, a közlekedési magazin, a 4x7 válogatás, a Vendégszékben, a Gospel-magazin és a Megyejáró. Ezek általában havonta egyszer jelentkeznek. Lesz vers és novella, heti jegyzet, könyvismertető, ebéd előtti zenei összeállítás (opera, operett, népzene és magyar nóta) is. Közben tíz órakor a nap legfontosabb hírei és útinform. Műsorzárás előtt programajánlat, ügyelet, sőt fontos sportesemények esetén helyszíni közvetítés. Egyébként is hétköznapokon és hétvégén egyaránt ott lesz URH-s kocsink az utcán, ha valami történik. Bizony ez elég nagy „falatnak" tűnik. - Nem vitás, ez újabb erőpróba, főként, ha hozzávesszük, hogy délután is tervezünk fontos hírblokkokat adáskezdésre és délután fél hatra. Régóta készülünk erre a változásra, és minden munkatársunk örömmel, bizakodva néz az újabb kihívás elé. Stúdióavatás 1988. december 21-én. A képen Hajdú István (az akkori és mostani elnök), Pallai János, Heckenast Gábor és Pozsgay Imre Fotó: Napló-archívum KOMMENTÁR Pál Csaba Megfordulni nem tilos Az autópályán megfordulni nemhogy tilos, hanem egyszerűen lehetetlen. A kormány azonban a társadalmi tiltakozás hatására - úgy látszik - valamiféle félfordulattal próbálkozik a koncessziós autópályák ügyében. Pedig a magyar úthasználati díj története nem is olyan régi. A hazai autósok pénztárcáját ebben a tekintetben először ugye az M1-es Győrtől Hegyeshalomig megépült negyven kilométeres szakasza viselte meg. A gyorsabb, kényelmesebb előrejutás csábításának anyagi okokból ellenállva sokan a „lábukkal”, helyesebben járművük kerekeivel kezdtek „szavazni”: a határátkelőtől a Kisalföld fővárosáig továbbra is a jó öreg 10-es utat koptatják, hogy ott aztán rákanyarodjanak a továbbra is - vagy éppen egyelőre még - ingyen használható autópályára. Az „útadó” elleni tiltakozás mindemellett hangot is kapott, de annak erőssége már össze sem hasonlítható azzal, ami az M5-ös kapcsán hallható mind a mai napig. Az ezt az autópályát „elkerülő” 50-es út zsúfoltsága katasztrofális, az út mentén lévő települések lakóinak igen nehéz elviselni a környezeti és a zajterhelést, nőtt a balesetveszély, a fokozott rázkódástól előbb-utóbb károsodik az úttest, megrongálódhatnak a mellette lévő épületek - szóval igen nagy járulékos kárral járhat az, hogy a koncesszió tulajdonosai nem éppen a magyar pénztárcákhoz méretezték az útdíjat. Az sem kizárt, hogy egy gazdaságossági számítás kimutatná: egy erőteljesebb díjcsökkentés olyan forgalomnövekedést eredményezne a pályán, amely nyomán mégiscsak megtérülne a befektetés a koncessziótulajdonosok által elvárt időn belül. Emellett az állam is jobban járna, mint most, mert nem kellene kártérítésekre, az 50-es út reparálására tíz- vagy százmilliókat kiadni. Az állam már „felébredt”, s próbálja megtenni azt a bizonyos félfordulatot. Szalai Béla miniszteri biztos kinevezésével megteremtették az „autópálya-ügyi ombudsmant”, hiszen az ő feladata az úthasználati díjak miatt kialakult társadalmi feszültségek oldása. Mindemellett a hírek szerint a közlekedési minisztérium tíz napon belül szeretné elkészíteni a kormány számára azt az előterjesztést, melyből kiderülhet, hogy a jövőben milyen forrásokból, milyen mértékű állami szerepvállalásra van lehetőség az autópálya-építésekben. Teljes mértékben állami beruházásban talán soha többé nem fog autópálya épülni Magyarországon, erre nincs reális esély. A költségvetés szerepvállalása egy-egy beruházásban - vagy éppen az úthasználati díjak támogatásában - azonban elképzelhető. Valószínű, hogy elgondolkoztatta az illetékeseket az M5- ös kapcsán az az állampolgári érv, miszerint annak megépítése nem „zöldmezős” beruházás volt, hanem egy korábban meglévő autóút bővítése, s annak az autóútnak az árát bizony egyszer már kifizettük. . JEGYZET Nagy Zsuzsa Lássuk a medvét! Holnap pedig a medvének ki kell bújnia barlangjából, s szeméből kidörgölve az álmot körbepislogni árnyék után kutatva. Ha ugyanis a havon saját árnyékát meglátja, mehet vissza aludni még egy jókorát, ellenkező esetben viszont nyugodtan kint maradhat, hamarosan beköszönt a tavasz. Nehéz eldönteni, mit szeretnénk jobban, egy kis szép napsugarat a szikrázó havon táncolva vagy inkább elviseljük még kevés ideig a ködöt, szürkeséget, csak mielőbb eltakarodjon a tél maradéka. Kényelmesek vagyunk, a döntés súlyát áttesszük a medve vállára, elég erős, meg se kottyan neki. Persze azért a dolog nem ennyire egyszerű. Kezdődnek a problémák azzal, hogy a medve nem alszik téli álmot. Nem „hibernálódik”, ahogyan szaknyelven mondják, csak igyekszik minél kevesebbet mozogni takarékoskodva a bőre alá spájzolt zsírréteggel, de azért gyertyaszentelő előtt is jó párszor ki-kibújik vackából némi élelem reményében. S itt a második kérdés: milyen medvét tekintünk e szempontból legitimnek? Arra ugyanis még várhatunk néhány hónapot, amikor a jegesmedvék gyönyörködhetnek sziluettjükben. Ők sem alszanak, hó is van, hibádzik azonban az árnyékvetéshez szükséges napfény. A koalamaci viszont javában lubickol a kánikulában, mint a teniszezők, lévén hazája Ausztrália. A kiterjedt medvecsalád legaranyosabb tagja, a panda kizárólag a bambuszrügyek állapotával törődik, a mosómedve pedig az árnyékát azonmód patyolatra sikálná. Egyértelmű persze, hogy mi itt Európa közepén csakis a közönséges barnamedvére gondolhatunk, csakhogy 20. századi hazánkban ezzel a fajtával is leginkább csak állatkertben találkozhatunk. Nincs hát más lehetőségünk, álljunk mi magunk a ház elé és keressük az árnyékunkat. Ha meglátjuk, a világért se bújjunk vissza a lakásba, inkább sétáljunk egy jó nagyot.