Hajdú-Bihari Napló, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

V­itray Tamás Csak ülök és mesélek című műsora mutatta be '83-ban Nagy Ferencet és faragásait a televí­zió nézőinek. Marosi János atya akkor a debreceni Szent László-templomban szolgált, megtetszettek neki a szobrász körtefából faragott stációi, a Jé­zus szenvedésének állomásait bemutató tizennégy dombor­mű. Üzent Nagy Ferencnek, hogy megvenné a templomnak egy korpusszal együtt, így ke­rültek Debrecenbe egyik legje­lentősebb faszobrászunk művei. A hetvenhét éves mestert ta­valy meglátogattam Tábort. A szépséges külső-somogyi lan­kák közt található városkát a Kis-Koppány völgyében ligetek, kaszálók, gyümölcsösök, náda­sok övezik, ahol még elevenen él a somogyi pásztorok és be­tyárok legendája. Festői a kör­nyék, s lehet abban valami sorsszerű, hogy képzőművé­szetünk több jelentős alakja kötődik ehhez a tájhoz. A szomszédos Zalán látta meg a napvilágot Zichy Mihály, grafi­kánk halhatatlan mestere. A másik irányba, Siófok felé autózva, rögtön Bábonyme­­gyerre érünk, ahol Rudnay Gyula festette az itt élőket és a tájat vásznaira. Innen pár kilo­méter Som, Iványi Grünwald Béla szülőfaluja. S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a Kis-Koppány forrása Karád ha­tárában található, ahol a nép­művészet a mai napig elevenen virágzik a lelkekben, megálla­píthatjuk, hogy Nagy Ferenc ihletett környezetben faragja immár hét évtizede szebbnél szebb műveit. A szobrásznak nehéz sors jutott. Szülei uradalmi cselédek voltak. A pásztorősök ivadéka önéletrajzában írja: „Iskoláim mindössze hat elemi és az élet...". Szegény volt a család, még mesterséget sem tanulha­tott. Már gyermekkorában von­zódott a fához, s a pásztorda­lok, betyártörténetek és törté­nelmünk hősei iránt. A katona­ságnál kezdett el faragni, amit a hadifogságban tovább folyta­tott. Faragásait először 1947- ben állították ki Kaposvárott. Azóta számtalan tárlaton - töb­bek közt a Nemzeti Galériában - bizonyíthatta tehetségét. Jeles szobrászművészek ajánlására bejuthatott volna a főiskolára is. Őt azonban hazahúzta a szülőföld, s akkor már ismerte ma is hűséges társát, Emma né­nit. Eleinte dobozokat, tükrösö­ket, gyümölcstálakat, kürtöket faragott. Később szép sikereket ért el áttört csontfaragásaival. Figurális kisplasztikáit - népi jelenetek, történelmi hősök, a biblia és a legendák világa - Szervátiusz Jenő és Németh Kálmán teljesítményeihez lehet csak hasonlítani. Állandó kísér­letezéseit a néprajzosok gyak­ran rosszallással fogadták, mi­közben a képzőművészek pró­bálták a népművészet kereteibe beskatulyázni. Annak ellenére, hogy szobrait, reliefjeit Somo­gyi József annyira becsülte, hogy szívesen vállalta el 1983- ban a Tabon mai napig megte­kinthető gyűjteményes kiállítá­sának megnyitását. Erre az al­kalomra írta barátja és földije, Takáts Gyula a következő soro­kat: „Fa, érc, márvány egyre megy. / Csak az anyagnak szár­nya lenne. / Szent, véső, okos kés alatt / mindegyik magasra húz, / s szállnak, akár a Pe­gazus!" A mai, mintegy hatezer lel­ket számláló dunántúli kisváros büszkesége a művészet sokszor sérülékeny köldökzsinórján ke­resztül kötődik több mint egy évtizede a cívisvároshoz. Ha belépünk a domonkosok Füre­di utcai templomába, szembe­tűnő puritánság fogad bennün­ket. A tetővilágítás jóvoltából a domborművek plaszticitása még erősebben érvényesül. A kőrisfából faragott stációk 40x50 centiméteresek. A Via Dolorosa, Krisztus útja Pilátus palotájától a Kálváriáig számta­lan szobrászt és festőt megih­lettek, különösen a tizenkette­dik stáció, a Keresztre feszítés. Az egyik legszebb Brunelleschi keresztje a firenzei Santa Maria Novellában és a Colmarban őr­zött Grünewald-festmény. Ha­zai példát is említve Kondor Béla alkotásaira gondolok első­sorban. A huszonöt éve halott grafikus ilyen jellegű művei még mindig a reveláció erejé­vel hatottak a tavaly nyáron másfél száz kárpát-medencei alkotó korpuszait bemutató ka­posvári tárlaton. Nagy Ferenc robusztus, tölgyből faragott Krisztusa és a stációk jól érvé­nyesülnek a hófehér falakon. A figurák eszköztelenek és profá­nok, hiányzik arcukról a meta­fizikus átszellemültség. Nagy Ferenc emberi történeteket he­lyez a krisztusi keretbe, inkább a történet egyedisége vonzó számára, hiszen mint mondja: minden emberben isten lakik. A templomban - úgy hírlik - sokáig nehéz volt misézni, nem figyeltek a hívek, hanem a fara­gásokat nézték. Isten kezének munkáját... T. P. Fába faragott fájdalom AHM­intt Jézus nyelvét beszélő keresztények Egy bátor teológus fel akarja rázni a világ lelkiismeretét egy szinte elfelejtett vallási kisebb­ség megmentéséért. Jóllehet az ökumenikus mozgalom, az Am­nesty International és emberba­ráti szervezetek korábban is ki­bocsátottak ilyen értelmű felhí­vásokat, a német és a svéd sajtó pedig a kilencvenes évek eleje óta rendszeresen ír e­letében fe­nyegetett délkelet-törökországi nyelvi és vallási csoport sorsá­ról. Hans Hollerweger linzi egyetemi tanár most az eddi­gieknél is szélesebb körű vállal­kozásba kezdett. Mentőakció­jának célja annak a háromezer kereszténynek a felkarolása, akik a kurdisztáni Túr Abdin dombvidékén dacolnak az el­lenük dolgozó történelemmel, a mind kérlelhetetlenebb és ke­gyetlenebb háborús környe­zettel. Túr Abdin, vagyis ma­gyarul Isten szolgáinak hegye harminchat falvában a szír jako­­bita egyház tagjai húzzák meg magukat. Ősi hitükön kívül összefűzi őket legbecsesebb örökségük: mindmáig megtar­tották nyelvüket, az arámot, ugyanazt, amelyen Jézus Krisztus szólt tanítványaihoz. Az Újszövetség is megőrizte e nyelv néhány szavát. Máté evangéliumában olvashatók Jézus utolsó szavai: „Éli, Éli, Sámmá szábáktámní". Magyarul: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Az evangé­liumok többsége és az Apos­tolok Cselekedetei görögül író­dott, a Jézusra és az ősegyházra vonatkozó szájhagyomány azonban arám nyelven kezdett terjedni. E sémita nyelv a római időkre nagyon elterjedt, a Kö­zel- és a Közép-Keleten a nem­zetközi érintkezés nyelvének számított. Máté evangéliumának eredetije is arám nyelvű lehe­tett, de ez elveszett, csak görög fordítása maradt fenn. Az esszénusok szektájának tulajdo­nított Holt-tengeri tekercsek né­melyike szintén arámul íródott. A kurd hegyi falvak keresztényei még mindig arámul imádkoz­­nak-miséznek, a Krisztus utáni IV. századból való arám himnu­szokat énekelnek. Jézus igért erre a vidékre az ókeresztény hagyomány szerint Tamás és Tádé apostolok hozták el. A Szí­riai határ és a Tigris közötti táj azóta is templomairól, kolosto­rairól, szerzeteseiről és remete­lakjairól nevezetes. E vallásfele­kezet híveinek lélekszáma egy­kor több millióra rúgott, tanait megismerték egészen Perzsiáig és Indiáig. Napjainkban világ­szerte már csak 140 ezret szám­­lálnak, találhatók Szíriában, Irakban, Libanonban, Jordá­niában és az Egyesült Államok­ban. A hatvanas évek végén Tö­rökországban még 21 ezren éltek, számuk a kilencvenes évekre 18 ezerre apadt. A Túr Abdinon megmaradt három­ezernek papok, szerzetesek, apácák nyújtanak lelki vigaszt. Hollerweger nemes, odaadó mentőakciója és felvilágosító igyekezete annál inkább dicsé­retes, mivel nem egészen ve­szélytelen, és ezért nem is ke­csegtet azonnali sikerrel. A Túr Abdin-iak állandó fogyatkozása ugyanis nemcsak a történelem régi viharainak, bizánci és arab uralkodók önkényének, belső meghasonlásoknak és elpártolá­soknak a következménye, ha­nem olyan legújabb sorscsapá­soknak is, mint amilyen a kur­disztáni háború. A muzulmán kurd nagybirtokosok mindig is az ő rovásukra gyarapították földjeiket, s földfoglalásaikkal tönkretették a keresztények hí­res szőlőkultúráját. Az első vi­lágháborúban is üldöztetés a ke­resztények osztályrésze, az utóbbi évtizedekben pedig so­raikat még inkább megritkította, hogy számosan vendégmun­kásnak álltak Európában. Mar Gabriel 1600 éves ko­lostora, a Napkeleti Bölcsek temploma és a keresztény vidék sok más világhírű műemléke az egész emberiség kultúrkincse, a nemzetközi közösségnek köte­lessége tenni valamit a szír jako­­bita egyház híveiért, emberi jo­gaik szavatolásáért. Flesch István „A templomban - úgy hírlik - sokáig nehéz volt misézni, nem figyeltek a hívek, hanem a faragásokat nézték. Isten kezének munkáját..." x­v. ív' y. ■$$$$ Ökumenikus naptár IZREALITA HITKÖZSÉG Ádár hó 14. és 15. napján van a sorshúzás ünnepe, annak emlékezetére, hogy Ahasvé­­rus (Artaxerxész, i. e. 400) perzsa király go­nosz lelkű tanácsadója, Hámán ki akarta ir­­tani a perzsa birodalomban lakó zsidókat, de Eszter királyné és nagybátyja, Mordeháj ezt meghiúsították. Ennek a csodás megme­nekülésnek az emléke Purim (sorshúzás) ün­nepe, mert Hámán sorshúzás útján tűzte ki ádár hó 13-át a zsidóság kiirtásának napjá­vá. Az örömünnepet ádár hó 13-án Eszter böjtje előzi meg, arra emlékezve, hogy ő a válságos napokban böjtöt fogadott. A böjt utáni estén és a Purim reggelén Eszter köny­vét olvassák. Mózes születésének és halálának évforduló­jára március 16-án emlékeznek meg a deb­receni zsidó hitközség tagjai. A Purim kétnapos ünnepe március 21-én kezdődik a Pásti utcai imaházban. Pénteken 17.40 órától, illetve szombaton 8 órától megillóolvasás lesz. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Finnországról tart vetítettképes előadást A. Molnár Ferenc nyelvész március 19-én az evangélikus templomban. GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ Szavalóversenyt rendez a Keresztény Értel­miségiek Szövetségének debreceni tagozata és a Görög Katolikus Ifjúsági Egyesület már­cius 17-én, 18 órától a Kölcsey Ferenc Re­formátus Tanítóképző Főiskola dísztermé­ben, egyetemista és főiskolás versmondók részvételével. RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének új országos elnöke, dr. Osztie Zoltán március 19-én, 17 órakor mutatkozik be Debrecen­ben, a római katolikus püspökség előadóter­mében. Várják az egyházi közösségek veze­tőit, és az ökumenikus tanácsadó testület tagjait is. s" A Könnyező Szűzanya ünnepe A győri székesegyházban őrzik azt a Szűz Máriát ábrázoló festményt, amelyről hiteles feljegyzések tanúsítják, hogy 300 évvel ez­előtt vérrel könnyezett. Az 1697. március 17-én történtek évfordulójáról országos je­lentőségű eseménysorozattal emlékeznek meg - tudatta az MTI-vel Pápai Lajos győri megyés püspök. Március 15-én délelőtt 11 órakor Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek mutat be ünnepi szentmisét a székesegyházban. Aznap délután 3 órakor szentségimádási órát tart Ladocsi Gáspár tábori püspök, majd 6 óra­kor Konkoly István szombathelyi megyés püspök mutat be ünnepi szentmisét. Március 16-án 11 órakor II. János Pál pápa személyes legátusa, Gilberto Agostoni bíboros celebrál ünnepi szentmisét Angelo Acerbi apostoli nunciussal, Christoph Schönborn bécsi ér­sekkel, valamint magyar és külföldről érkező püspökökkel. A szentatyának a jubileum al­kalmából küldött üzenetét a legátus közve­títi. Délután 3 órakor Takács Nándor székes­­fehérvári püspök vezet szentségimádási órát. Március 17-én a Győri Egyházmegye és az ország papjai gyülekeznek a Székesegyház­ban és vesznek részt Jakubinyi György gyu­lafehérvári érsek szentmiséjén, majd a papi hivatásról szóló előadását hallgatják meg. A szentmiséket követően a papság és a hívek együtt imádkoznak a kegykép előtt. A külön­leges festmény - amely a Szűzanyát a kis Jé­zussal ábrázolja - az 1600-as évek második felében került Győrbe. Az Írországból szá­műzött és haláláig a városban élt Linch Walter püspök hozta magával és a képet a székesegyházra hagyta. A 300 évvel ezelőtt hullajtott véres könnyeket egy gyolcsken­dővel letörölték, ezt a kendőt ma is Győrött őrzik.

Next