Hajdú-Bihari Napló, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

1997. ÁPRILIS 1., KEDD HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 A szeméttelep égése parázs hangulatot szít Nincs pénz a városi hulladéktároló megfelelő kezelésére, rendbetételére Pál Csaba Balmazújváros (HBN) - Egy csapat konc felett civakodó sirály, egy csapat a kevés meleget adó tavaszi napfényben sütkérező, guberáló, egy csapat kergetőző, szurtos gyerek a hulladékhalmok között. Ez a kép fogadja az arra vetődőt a balmazújvárosi szeméttelepen. No meg az innen is, onnan is feltörő, égő autógumikból is dőlő torokkaparó, szemkönnyeztető füst, amiből - ha a település felé fúj a szél - alaposan kijut a környék lakóinak. I.., így - Állandóan ég ott a hulladék. Néha olyan tömény füstöt hoz ide a szél, mintha a szomszéd ház kénényéből jönne. Nem lehet menekelni előle, az ajtó- és ablakréseken át is beszivárog a lakásba - panaszkodik a szemétteleptől lég■ vonalban mintegy másfél-két kilométernyire, az Ady Endre utcán ■ako Fekete Éva. i-’! Most éppen tiszta levegőben beszélgetünk - a város felől fúj ■f ,ugyanis a szél -, s nem is látszik ide a füst. Odébb azonban, éppen ■rA szeméttelep felé vezető Bethlen utcán, a házak fölött elnézve már megpillanthatjuk a fekete gomolyagokat, na ,A füst, az tehet mindenről" . - - Én teheneket tartok, a nap nagy részében a portámon lévő istállóban dolgozom - mondja Farkas Ferenc. - Ha a szél idefújja a üstöt, annak olyan erős a bűze, hogy még a trágya, az állatok szagát is elnyomja. A szeméttelepen műanyagok és mindenféle szemét égnek, ki tudja, milyen anyagok kerülnek annak a füstjével a levegőbe. De van itt más baj is. A környékbeli gazdákkal közösen körüülbelül kétszáz tehenet legeltessünk a közelben. A legelőre is a szeméttelephez vezető úton lehet.kijutni, és néha olyanok az állapotok, hogy akár azt is mondhatnám: a szeméttelepen keresztülkell kihajtani az állatokat. Újváros -yik legjobb - ha nem a legjobb év legelőterületének a közepén van új telep. És ki tudja, milyen szennyezést visz a füst a fűre? !. Még arról is beszélgetünk egy kicsit, hogy nem csupán a szemételep kezelője, de a város lakói is thetnek arról, hogy néha tragikus a állapot a környéken. A szemeiket sokan nem viszik el a téléig, hanem egyszerűen ledobálják út mellé. Az utca utolsó házában lakik Rákodi János. Tőle a szeméttep már csupán 600 800 méternyire van. Amikor én építkeztem, még nem volt itt a telep, azután tették e. Erdősávot is telepítettek köré, de rosszul csinálhatták, mert annak csak a negyede maradt meg. Később azok is leégtek egy ipar- vagy szeméttűz miatt, így ‘* |tics semmi, ami megfogná a füsfőt. Egyszer Debrecenből kijött egy merősöm, de öt perc múlva azt rondta, itt nem marad tovább. Ha ''chili szél fúj és nagy a füst, olyan,intha köd lenne. Ha beljebb a horosban csak a szaga érződik, ak.‘Sr itt vágni lehet. Nézzen körül: :%fák betegek, kiszáradnak. Az aobb szemetet idáig görgeti, befújja az udvaromba a szél, a mellettünk lévő csatornából pedig minden, ami belemosódik, megy a Hortobágyba... Tudjuk, hogy a szeméttelepet egyik napról a másikra megszüntetni nem lehet, ezt mi nem is kérjük. De miért nem lehet arra kötelezni az önkormányzatot, hogy úgy üzemeltesse, ahogy az elő van írva?! Ez kritikán aluli. Baja Ferencet meg ide kellene hozni, és beültetni a közepébe, hogy lássa, mi megy itt! A beszélgetéshez egy a szomszédságban lakó idősebb asszony is csatlakozik, aki sírva panaszolja, hogy a férje légzőszervi betegségben szenved. Ajtót, ablakot nem lehet nyitva tartani a házban. A füst, az tehet mindenről... Se pénz, se program Will Csaba, az önkormányzat városgondnokságának igazgatója egy pillanatig sem tagadja, hogy a problémák valósak. Őt is hívták már ki a polgárok az éjszaka közepén azért, hogy maga is megtapasztalja, milyen, ha a környéket elönti a füst és a bűz, melyet nemhogy szél, de már egy enyhe déli légáramlás is behoz a városba. Mint elmondta, a városgondnokság köztisztasági feladatai közül a legfontosabb a település rendben tartása, s az, hogy a hulladék kikerüljön a szeméttelepre, illetve a mellette lévő folyékony hulladéktárolóba. Ezután jön a rangsorban a szeméttelep kezelésének ügye. A költségekről az igazgató nem kíván beszélni. Az viszont jelez valamit, hogy a városgondnokság körülbelül három éve lényegében azért vállalta fel a hulladékgyűjtés feladatát és a szeméttelep kezelését, mert a város - szűkös költségvetési helyzete miatt - nem tudott az akkori szolgáltató által kért évi 2,4 millió forinttal hozzájárulni a költségekhez. Ha beszélt az emberekkel, valamelyikük biztosan azt is mondta, hogy szerinte én gyújtatom meg a szemetet, hogy ami elég, azzal is kevesebb legyen - mondja Will Csaba. - Én naponta, hetente kiadom utasításba, hogy a telep nem éghet. Nemrég egy héten belül kétszer is intézkedtem, hogy oltsanak. De öngyulladás is keletkezik, és szándékos gyújtogatás is van. Azok a szerencsétlen emberek, akik kint vannak és guberálnak, ennivalót keresnek, ha fáznak, meggyújtják a szemetet és úgy melegszenek. Ami mozdítható, azt elviszik. A kerítést, a kint lévő épületek alumínium borítását is kikezdték, mert az anyagot eladva néhány forinthoz juthatnak. Az életével játszana az, aki ezeket az embereket ki akarná tiltani onnan. A rendőrség is intézkedett már velük szemben, de annak sincs sok értelme. Az igazgató szerint a szeméttelep okozta kellemetlenségek megoldása egyrészt az lenne, ha géppel folyamatosan tömöríteni tudnák a szemetet, csakhogy a rendelkezésre álló tolólapos traktor keveset dolgozik, mert „két nap alatt el lehet költeni üzemanyagra az egy hónap alatt befolyt hulladékelhelyezési díj összegét. Ide pénz kellene." A másik megoldás a telep már nem használt részeinek lefedése földdel. Ez nagymértékben csökkentené azt a felületet, ahol öngyulladás keletkezhet. Ez utóbbi munkát 1-1,5 millió forint közötti költséggel el lehetne végezni. Will Csaba szeretné, hogy ebben az évben erre meglegyen a pénz. Ennek a forrása azonban - a város nehéz gazdasági helyzete miatt - valószínűleg nem az önkormányzat költségvetése lesz majd. Ennek ellenére a polgármesteri hivatal munkatársaival együtt is szeretnének valamilyen szintű megoldási tervet kidolgozni - várhatóan az ősz folyamán -, hiszen „a polgárok nem ígérgetést várnak". - A városnak van a helyi környezet védelméről, a közterületek rendjéről, a település tisztaságáról szóló rendelete - mondja Orcsik István, a balmazújvárosi önkormányzat közegészségügyi, környezetvédelmi és idegenforgalmi bizottságának elnöke. Az elvek, célkitűzések mögött azonban az anyagi háttér minimális. Egyébként a városüzemeltetés költségei, a köztisztaságra fordítható pénz sem különül el igazán a város költségvetésében, az a városgondnokság költségvetésének része. Többször is kérte már a bizottság, hogy a városgondnokság pénzügyi tervében nevesítsék ezeket a feladatokat, de egyelőre ebben nem volt partner sem a közgyűlés, sem a hivatal. Enélkül pedig csak egymásra mutogatás van, sem számon kérni, sem segíteni nem tudunk, ha nem ismerjük, hogy pontosan mire, mekkora összeg áll rendelkezésre. Orcsik István szavaiból is az derül ki - összegeket ő sem tud mondani -, hogy a pénz ezekre a feladatokra, köztük a szeméttelep rendbetételére minimális. Példaként csupán azt említi, hogy a nem másutt, mint a város középpontjában, a Semsey-kastély mögött levő ligetes terület - mely megfogalmazása szerint ma közegészségügyileg is veszélyes „szúnyogtelep" - rendbetételéhez, egy millecentenáriumi park kialakításához remélt 10 millió forintról is le kellett mondani forrás híján. A bizottsági elnök, ha rangsorolni kell a feladatokat, ma is a városközpont rendbentartását tartja a legfontosabbnak, bár égető probléma a szeméttelep sorsa is. A testület nem vetette el azt az ötletet, hogy a telep üzemeltetését külső vállalkozóra is bízhatnák, de a helyi szakemberek szerint ez igen költséges lenne. Ugyancsak sokba kerülne a jelenlegi bezárása, s egy új szeméttelep létesítése valahol másutt, ahol nem zavarná a polgárok életét. Az áthelyezésre így belátható időn belül nincs lehetőség. A füstszennyezés megakadályozására Orcsik István szerint is a földtakarás, a megfelelő kezelés lenne a megoldás, de ennek kivitelezéséhez pénzügyi forrást ő sem tud megnevezni. A városműködtetésre szánt összegeket a közgyűlés az utóbbi időben sokkal inkább megkurtította, mint ahogy az indokolt lett volna. A ma rendelkezésre álló pénz minimális. Megpróbáljuk a köztisztaság ügyét társadalmasítani, különböző akciókat, lomtalanítást szervezni, de ilyen akciókkal az önkormányzat feladatkörébe tartozó tennivalók végrehajtását kiváltani, helyettesíteni nem lehet. Innen is, onnan is feltör, égő autógumikból is dől a torokkaparó, szemkönnyeztető füst Fotó: Horváth Katalin Terepszemlét tart a Hágai Nemzetközi Bíróság iga (MTI) Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések mellett küzdi meg kedden Szlovákiában a kis-nagymarosi vízlépcső jogvitájának részét alkotó helyszíni terep-zemlét a Hágai Nemzetközi Bíróság küldöttsége. A legfelső nemzközi jogi fórum fennállásának ötvenegy éve alatt először száll ki a joogvita tárgyát képező objektum ilyszínére. A küldöttség kedden így szerdán a szlovákiai helyszínekn ismerkedik a tereppel, csütör■fekön és pénteken pedig Magyarországra látogat, ahol megtekinti a szigetközi állapotokat, a nagymarosi területet, és a szentendrei szigetet is. Az MTI pozsonyi tudósítója úgy értesült, hogy a szlovák fél a vízlépcső eredeti tervétől eltérő C- változaton, és a bősi erőművön kívül a Szap és Csicsó térségében „kényszerűen megépített" árvízvédelmi objektumokat is a küldöttség elé tárja. Pozsony álláspontja szerint, ha a vízlépcső az eredeti, 1977-es tervek szerint épülhetett volna fel, akkor a szapi és a csicsói árvízvédelmi objektumokra nem lett volna szükség. A hágai bírák a szlovákiai terepszemlén megtekintik a régi Dunameder és a felvízcsatorna közé szorult sziget három faluját, Vajkát, Bodakot és Doborgazt, illetve a sziget dunai ágrendszerét is. A C-változat részét képező műszaki berendezések vizsgálatán kívül arra is kíváncsiak, vajon hogyan és milyen mértékben, negatív, vagy pozitív irányban változtatták-e meg az érintett három falu életkörülményeit a C-változat építése és üzemeltetése során előállt viszonyok. Az MTI érdeklődésére a szlovák külügyminisztérium sajtóosztálya közölte, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság szlovákiai terepszemléje során az újságírók csak két fotózás alkalmával kerülhetnek a bírák, illetve az kíséretükhöz tartozó szlovák jogász és szakértői csoport közelébe. A fényképpezés kétszeri lehetőségét kínáló ülügyi közlemény arra figyelmezteti az újságírókat, hogy a szlovák és a magyar fél megállapodása értelmében sem az érintett felek, sem a a Hágai Nemzetközi Bíróság képviselői nem nyiltkoznak a sajtónak, és állásfoglalás közzétételére sem lehet számítani. KOMMENTÁR D. Karádi Katalin Férfinap Április 1 -je lévén mai lapszámunkban három olyan írást is olvashatnak, melyeket nem kell egészen komolyan venni. A kommentár azonban olyan műfaj, amelyben nem szokás tréfálkozni, így az, hogy hamarosan megrendezik a magyar férfinapot, teljes mértékben megfelel a valóságnak. Sőt, ez már a második alkalom lesz, s mivel tavaly éppen március 31-én tartották meg az elsőt, siettünk mindjárt a naptárhoz igazodni, nehogy megtaláljunk feledkezni a teremtés koronáiról már a második esztendőben. Csakhogy az ünneplés nem hivatalos, a jeles eseményt nem jelzi a kalendárium sem. A szándék azonban hagyományteremtő, így ha nem is ugyanazon a napon, de évről évre lesz férfinap, főként, ha az erősebb nem képviselői ezentúl ragaszkodnak a jogaikhoz, s kitartóak maradnak a rendezők is. Tavaly a színészek voltak a sorosak, az idén pedig a médiumok ismert képviselői lépnek a kifutóra, mégpedig a volt Magyar Királyi Kúriában (ma ez az Igazságügyi Minisztérium épülete). Mert ezúttal is látványos műsort ígérnek, sőt, a csinnadrattához az is hozzátartozik, hogy megválasztják a magyar machót. Antonio Banderas nemrég úgyis Budapesten forgatott, de vajon megtaláljáke majd a „szívdöglesztő” hasonmását? Ha ennyit az előkészületekről! De tényleg: miért nincs hivatalosan is férfinap? Hiszen a nőket az évnek ugyanannak a napján a világ több országában megünneplik, lévén az elmúlt időkben kissé fényét vesztett nőnap még mindig nemzetközi. Aztán ott van az anyák napja, van gyermeknap, csak éppen a férfiaknak nem jutott idáig semmi. Kivéve Dél-Amerikát, ahol viszont az apák napjáról megemlékeznek. Igaz, nálunk van építők napja, vasutasnap, sőt, a bányászoknak is kijár egy nap az esztendőből. Ha azonban még jegyzik, megtartják is ezeket, egyre szomorúbb az aktualitásuk. Mert mire felünnepeljen, akinek nincs mit építenie, s minek örüljön az a bányász, ha úgysem szállhat le többé a tárnába? Közülük nemcsak a kétkezi munkások jutnak az eszembe, hanem a bányamérnökök is; tudok olyanról, aki ma éjjeliőrként keresi meg a betevőt, de még így is örül, hogy legalább van munkája. Szóval tényleg kellene férfinap, elkelne nézni vidámság. Mibe kerülne erre egy napot hivatalosan is kijelölni az esztendőből? Mert hiábé kopott meg a nőnap fénye, a köszöntés jelképe, a virág azért valamennyi lánynak és asszonynak örömet szerez. Az édesanyák is meghatódnak, amikor már a kis óvodás is megett imlékezik róluk, könny szökik a szemükbe az ünnepségen, s féltő gonddal, éveken át mertőrzik az apró, szeretettel készített ajándékokat. A gyerekeinknek is kedvezünk, ha gyermeknap van, s mindez örömet okoz, megtöri a hátköznapok egyhangúságát. Miért ne illethetni meg a férfiakat is valami ilyesmi? , □ ■ mai ■■■■■■■ Nagy Zsuzsa Különös memoár Egyre nagyobb hullámok vetődnek a G. Nagyné dr. Maczó Ágnes parlamenti felszólalása körül. Mint ismeretes, a kétszeresen is alelnök asszony Rákosi Mátyást Róth Manóként említette, amit sokan „kódolt antiszemitizmus”-nak minősítettek. A kisgazda politikus anő ünnep előtt levelet juttatott el az újságokhoz, amiből terjedelmi korlátok miatt a Napló csak rövid részletet tudott közölni a pénteki számban. Pedig volt abban a levélben egy figyelemre méltó gondolatfutam: „Arról meg végképp nem tehetek, hogy az internacionalistáknak négy, öt, de volt olyan is, akinek saját visszaemlékezése szerint harminckét neve volt.” Hogy a több név használata mennyire internacionalista jellemző, arról, de az ellenkezőjéről sincsenek bizonyítékok birtokomban. Dereng, hogy például a reformkorban éppen a hazafiság érzületétől vezettetve változtatták jó páran magyarra idegenes hangzású nevüket, de bőven akadt példa századunkban, sőt a negyvenes évek elején az ellenkezőjére is: egy-két német nemzetiségű család nagyon igyekszett hovatartozását egyértelművé tenni. Mint ez azonban szót sem érdemelne, annál izgalmasabb viszont a mondat második fele. Nehogy generációs hibába essek, a környezetemben élők közül a nagyjából G. Nagyné dr. Maczó Ágnessel egyidősöknek vetettem fel a kérdést, kire mire gondolnak azt hallván: „Harminckét nevem volt." Hatból négyen tudták, hogy ez egy film címe, hárman pedig azt is kapásból megmondták, Ságvári Endréről szól. Való igaz, Huszti Péter főszereplésével készült valamikor a hetvenes években film a fenti címmel - csak éppen nem „saját visszaemlékezés" alapján. Elég nehéz ugyanis elképzelni, hogy az 1994 nyarán csendőrökkel folytatott tűzharcban elhunyt kommunista-antifasiszta jogász vajon mikor írhatta meg emlékiratait. A halála előtti napokban? Aligha ez volt a legfőbb gondja illegalitásban bujkálva. Korábban? Akkor még legfeljebb huszonöt vagy harminc nevet vallhatott volna magáénak. Nemigen marad más lehetőség: spiritiszta szeánsz alkalmával a túlvilágról diktálta le a saját neve alatt megjelentető Hollós Ervinnek.