Hajdú-Bihari Napló, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-21 / 194. szám
2 A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ MELLÉKLETE DEBRECEN! POLGÁR 1997. AUGUSZTUS 21., CSÜTÖRTÖK Az ügyfélfogadásra helyi önkormányzati szervek ügyfélfogadásának és munkarendjének szabályozása. 1. paragrafus A szabályozás hatálya A szabályozás hatálya kiterjed: Debrecen megyei jogú város polgármesterére, alpolgármestereire, jegyzőjére, aljegyzőjére, segédjegyzőjére és a hivatal irodáira. 2. paragrafus A heti munkaidő Általános munkarend: hétfőn, kedden, szerdán 7.30-tól 15.30 óráig, csütörtökön 7.30- tól 18 óráig, pénteken 7.30-tól 13 óráig. 3. paragrafus Az általános ügyfélfogadási idő (1) Szerdai napokon 8-tól 15.30 óráig, csütörtöki napokon pedig 14-től 18 óráig kötelesek ügyfélfogadást tartani a hivatal irodái. (2) Kéthetenként csütörtöki napokon 14-től 18 óráig kötelesek fogadónapot tartani Debrecen megyei jogú város polgármestere, alpolgármesterei és jegyzője egymást vált 4. paragrafus Az általánostól eltérő ügyfélfogadási idő (1) A 3. paragrafusban meghatározott általános ügyfélfogadási időtől eltérően a) hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 8 órától munkaidő végéig a hivatal igazgatási irodájának ügyfélszolgálata, az adóügyi iroda ügyfélszolgálata, a szociális iroda szociális információs csoportja, b) a hivatal igazgatási irodájának személyi adat- és lakcím-nyilvántartó csoportja hétfőn és pénteken 8-tól 13 óráig, anyakönyvi csoportja hétfőn és kedden 8-tól 13 óráig köteles ügyfélfogadást tartani. (2) Munkaidőn túl (szombaton és ünnepnapokon is) kötelesek közreműködni a hivatal anyakönyv-vezetői a házasságkötésekben, valamint az egyéb családi ünnepségek tartásában. Fogadónapi beosztás 1997. szeptember 11-én: Harcsa János; szeptember 25- én: Zentay István; október 9- én: Hevessy József; október 30-án: Harcsa János; november 13-án: Zentay István; november 27-én: Hevessy József; december 11-én Harcsa János. A fogadónapokra sorszámot kell kérni a Kossuth utca 12-14. szám alatt, az első emeleti 139. számú irodában. A szeptember 11-i fogadónapra a sorszámot szeptember 4-én, csütörtökön 13 és 14 óra között kell kérni. Az ezt követő fogadónapokra mindig két héttel a fogadónapot megelőzően, például a szeptember 25-i fogadónapra a sorszámot szeptember 11-én, az október 9-i fogadónapra szeptember 25-én adnak sorszámot. Gazdajegyzők fogadónapja A debreceni gazdajegyzők fogadónapjukat a polgármesteri hivatal Kossuth utca 12-14. szám alatti épületének első emeleti 144. számú szobájában tartják. A gazdajegyzőket ügyfélfogadási időben - kedd, szerda, csütörtök 8-tól 15.30 óráig - kereshetik fel az érdeklődők mezőgazdasági jellegű kérdéseikkel. Telefonszám: 412-777, 412-999. Nem beszélni idegenü! Csúnya ez az állomás. Vajon ilyen maga a város is? Sok az ember, és mégis, mintha csak lézengenének. Nem elég, hogy idegen (és egyszerre nagyon ismerős), de taszító semmitmondásával, illetve az űrrel, ami sokat mond. Nocsak, itt van egy „tacsintó", vagy hogy is... S ha már itt van, akkor csábít végignyomogatni! Szerepel rajta vagy ötven vállalkozás (nyolcvannak, s száznak is lenne rajta hely), köztük ott van azért a városháza, a Déri Múzeum, a Kölcsey művelődési központ, és megtalálni kódját a Tourinformnak. A turista ugyanis mindig az „i" betűt keresné, amire nem akarja feltenni a pontot, csak szeretne megismerni néhány fontos pontot, segítendő az eligazodását Meg is találja a címet (nem csak magyarul, hanem a térképes információt követően világnyelveken is szól hozzá a gép), a könnyen elérhető belvárosban, a városháza alatt, ahol még egy kicsit kérdezősködnie kell, mert műemlék épületről lévén szó, eligazító táblákat nem lehet feltenni rá, csak az óra-ékszer üzlet cégérét... És hiába is keresné az idegen a város bármelyik pontján az őt útbaigazító információs táblákat, csak szakadt plakátokat, üzletek, vállalkozások hirdetéseit találja. Ilyenkor jut az eszébe Eger (miért is nem maradt ott?!), ahol a nyugat-európai településeken elhelyezettekhez hasonló turistairányító táblák szerint tájékozódhatnak a városba látogató idegenek. Ám végre bejut a Tourinform irodájába, ahol szezonban reggel nyolctól este nyolc óráig állnak a naponta 2-300 személyesen és 5-600 telefonon érdeklődő rendelkezésére. Ott aztán már minden megvan: hat nyelven kapható információ, prospektusok, szórólapok éttermi és szálláslehetőségekről, kulturális programokról és vidéki turizmusról (külön ajánlják a tímárház, a nyári egyetem kínálatait), s végre elkészült egy négynyelvű leporelló is Debrecenről. Az ajánlatokkal előbb Zsupos Attila, a Tourinform debreceni irodájának munkatársa ismertet meg, aki elmondja, hogy épülőben van egy számítógépes információs rendszer, amely révén az ország bármely részén lévő társirodában naprakész információkat tudnak adni a legkülönbözőbb kulturális, turisztikai, szabadidős, szórakozási lehetőségekről. Hiszen az egyik legfontosabb idegenforgalmi kategóriának a belföldi turizmust kellene tekinteni - teszi hozzá. Aradi Márta, a debreceni iroda vezetője majdnem egy sokatmondót legyint a kérdésre: miért nincsen kiépítve Debrecenben a turistákat eligazító, segítő vizuális információs rendszer. - Igaz, hogy mióta az önkormányzat idegenforgalmi bizottsága lett a felügyeleti szervünk, sokat javult a helyzetünk, de a beruházási irodától már három éve hiába kérjük, hogy helyezzék el a kért táblákat az általunk megjelölt helyeken - mondja. - A benzinkutaknál mindenütt működni kellene az úgynevezett „tuch-info" (nyomó-hívásos) rendszernek, tartalmazva például a szórakozóhelyek, szálláslehetőségek, kulturális-történelmi látványosságok, művelődési lehetőségek listáját, valamint a közhasznú információkat. Egy-egy ilyen gép 3-400 ezer forintba kerülne, amiket hosszabb távon megérné beszerezni, s állandóan cserélni lehetne bennük az új információkat. Kidolgoztuk a városba vezető utaknál elhelyezett eligazító táblák rendszerét, s a városon belül, ha történetesen egyegy épület műemléki jellege ezt nem is engedi, de oszlopokra szeretnénk elhelyeztetni útbaigazításokat. Addig is: „forog az idegen... ", s ha kóvályog netán - köszönhetően az 1-es villamos európai színvonalának, valamint összehasonlíthatatlanul célszerű és „takarékos" útvonalának -, hamar megtalálja célzott látnivalóját. Ha pedig a tisztasággal, a vendéglátás higiéniájával, az udvariasságggal vagy a vendéglátók idegennyelv-tudásával sem lennének akkora problémái, lehet, hogy a következő évben is meglátogatná Debrecent, s akkor talán már fel sem tűnne neki, hogy még mindig nem találja a táblákat, ha nem talál valamit. Vitéz Ferenc 74 filrsf# mindig az „i" befiff Á:úJTSzif, amire nem ahir/'a /Wtenni a pontot, csak: szeretne megismerni ne/iany/ontos pontot... Kell-e nekünk bevásárlóközpont? Lukovics András: igen, Szabó Lukács: nem Minél több bevásárlóközpont működik a városban, annál jobban járnak a vevők - állítják a beruházásokat helyeslők. A másik tábor szerint az itteni shoppingcentereket a pénzmosás, a nyereség kivitele érdekében hozták létre. Nem vitás, a választ az élet produkálja majd. Kérdés, milyen áron. A két fél legmarkánsabb szószólója, Lukovics András, az önkormányzat szocialista frakciójának vezetője, valamint Szabó Lukács, a MIÉP megyei elnöke is kifejtette érdeklődésünkre az ügyről alkotott véleményét. - Az tény, hogy igény van a bevásárlóközpontokra. De több centrum okoz-e zavart a helyi gazdaságban, avagy a piac eldönti az ügyet? Lukovics András: - A piac fog dönteni. Az itteni, monopolhelyzetű kereskedelmi cégeknek nincs konkurenciájuk. A lakosság nem tudja, hogy árban és választékban milyen változásokat hoz a verseny. A beruházás fölszívja a helyi munkaerőt, s a működéskor adó folyik be a városkasszába. Elfogadhatatlan demagógia, hogy az idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőségű bevásárlóközpontok ténykedése következtében kiszorulnak a piacról a magyar áruk. Szabó Lukács: - Nem bevásárlóközpont kell, hanem bevásárlási lehetőség! Franciaországban törvény tiltja az ilyen áruházak működését, mivel tönkreteszik a kiskereskedőket. A folyamatos importjuk miatt nálunk magát az országot viszik csődbe. Ellehetetlenül a helyi ipar is, s hatalmasra nő a munkanélküliség. Ráadásul olyan termékeket importálunk, amelyeket itthon is kiválóan előállíthatnánk. De mi érdekük fűződhet a multiknak az építkezéshez egy Debrecen méretű városban, miközben a vásárlóerő folyamatosan csökken? Az, hogy ez egy kitűnő pénzmosási lehetőség, s hogy számukra Magyarország valóságos „Nem érdeke a lakosságnak, hogy kínálat nélkül, maximális árakon juthasson hozzá szükségleteihez." adóparadicsom. Ötéves adómentességet garantálunk nekik, s Debrecen is óriási adókedvezményt ad. Pedig egy fillérnyi nyereséget sem hoznak! - Mi a haszna a városnak a fölbeladasokből és az a főkből? L. A.: - Tudomásul kell venni, hogy a régió egyedül nem képes talpra állni! Mindenképpen jelentős adóbevétellel számolhatunk. Az ingatlanértékesítés kapcsán a hasznot főként a helyi cégek és munkaerő foglalkoztatása, a környezet megújulása hozza. A dolgozók zömét várhatóan a helyi kínálat biztosítja, s a felhasznált anyagok és technológia egy része is magyar lesz. „Tönkremennek a hazaiak, mivel a külföldiek a meglévő tortát osztják tovább." Sz. L.: - A városnak csak kára van az ügyletekből. Nem karvalytőkére, hanem működőtőkére van szükség, olyanra, mint amilyet például a gördülőcsapágy-művek kapott. Az építkezések három hónapig tartanak - aztán a centrumok kétszáz évig csak kárt fognak okozni. - A környező kereskedések vajon tényleg fencremennek? L. A.: - Nem érdeke a lakosságnak, hogy kínálat nélkül, maximális árakon juthasson hozzá a mindennapi szükségleteihez. A vásárlónként egyszerre kis igényeket kielégítő garázsboltok egy része alapprofilja miatt - feltételezhetően működőképes marad, a helyi üzletláncoknak viszont sürgősen össze kell kapniuk magukat! Sz. L.: - Tönkremennek a hazaiak, mivel a külföldiek a meglévő tortát osztják tovább. Igaz, kezdetben késhegyig menő árverseny alakul ki, amely megtéveszti a fogyasztókat. De mihelyt bezárnak a magyarok, nyugativá válnak az árak. A multik nem versenyeznek egymással, hanem fölosztják a piacot és áralkut kötnek. - A lakosság mit nyer a verseny révén? L. A.: - Egyértelműen csak haszna származik. Sz. L.: - Az első pillanatban elveszti a munkahelyét. Hiába lesz eleinte árverseny és nagy kínálat, ha nem tud miből költekezni. A mendemonda szerint a döntésed előtt óriási fcenőpénzel cserélnek gazdát. Szükséges e téren a korrupció, vagy a dolog mdFődig: magatő!? Mennyire tolonganak a beruházók a területekért? L. A.: - Bár csak tolonganának, hogy érdemben lehessen versenyeztetni! Nem tudok arról, hogy ez ügyben valaki korrupciót követett el, s megkörnyékezésről sem értesültem. Jelzem, a dolog ellenkezőjéről is pusmognak... A nagy pénzek a megrendelések elnyerésében vannak, ebben azonban nem érdekelt az önkormányzat. De a beruházóknak miért is érné meg így ingatlanhoz jutni, amikor egy másik városban esetleg simán, totojázás nélkül is megszerezheti azt? Sz. L.: - Úgy tűnik, szükség van a kenőpénzekre. Nem hiszem, hogy olyan balekok ülnek a képviselő-testületben, akik mindent megszavaznak, amit eléjük tesznek. Igaz, megesett, hogy a többet kínáló magyart utasították el... Most akkor vagy valóban akkora marhák ülnek az önkormányzatban, akik nem tudják megkülönböztetni a kettőt a háromtól, vagy pedig jogos annak feltételezése, hogy valakik igenis tejeltek! Vass Attila A hulladék jelzője továbbra is veszélyes Az egykori veszélyeshulladék-lerakó vállalatok kilétét, illetve a felelősségük mértékét máig sem lehet megállapítani, ezért is vált (egyre sürgetőbb) állami feladattá az érintett területek rehabilitációja, környezetvédelmi nyelven: kármentesítése. A Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (Tiköfe) működési körzetéből a debreceni, szikgáti folyékonyhulladék-lerakó - azon belül is az a 2-3 hektáros rész, ahol földmedencékben tárolt veszélyes hulladékok találhatók - került fel arra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által összeállított tizenhatos listára, ahol megnevezték azokat az erősen szennyezett területeket, melyek kármentesítésére külön programot hoztak létre - adta hírül a Napló egy éve, augusztus 26-i számában. A szikgáti hulladéklerakó gyűjtötte a 60-as évektől kezdve a megye összes üzeméből származó olajos és minden más, szerves és szervetlen ipari hulladékot, így itt halmozódott fel például a galvániszap, s a terület erősen szennyezett lett az egészségre igen káros nehézfémektől is. A kármentesítés első fázisa, az állapotfelvételi és a megvalósíthatósági tanulmány elkészült - válaszolta kérdésünkre Demeter Antalné, a Tiköfe műszaki igazgatóhelyettese -, s ezt egy hónapja ismertettük a Környezetgazdálkodási Intézet szakembereivel. A nyár végéig kell elkészíteni még az úgynevezett kockázatelemzést, mely alapján - befolyásolva a rendelkezésre álló anyagi lehetőségektől - választani fognak az általunk ajánlott kármentesítési technológiák közül. A Tiköfe szakemberei a terület lezárásától, a környezettől való elszigeteléstől kezdve egészen a teljes talajcseréig, a hulladékelhordásig, illetve -égetésig, az égett salak elhelyezéséig kidolgozták a technológiákat. Az elmúlt évi lehetőségekhez mérten a kármentesítésre mindössze néhány tízmillió forint állna rendelkezésre, ám a teljes rehabilitáció esetén milliárdos nagyságrenddel kellene számolni. Demeter Antalné szerint ideális esetben a jövő év elején, illetve a következő nyáron tudnak majd konkrét eredményekről is beszámolni. A központ Mit csinál a Regionális Civil Információs Központ? (4028 Debrecen, Simonyi út 14., telefonszám: 315-700.) Működteti a Civil Közösségi Adattárat, amely olyan információk gyűjtésére és közreadására vállalkozik, amelyek bátorítást adnak a helyi közösségi cselekvések elindítására, hozzájárulnak a nonprofit szektor épüléséhez. Az adattár szolgáltatásai: pályázati lehetőségek gyűjtése és ezekről információk szolgáltatása, pályázati adatlapok biztosítása, a régióban működő civil szervezetekről adatbázis készítése, közösségi könyvtár építése, információkat gyűjt és továbbít nonprofit rendezvényekről. Az információs irodában kedden és csütörtökön 9-től 17 óráig várják az érdeklődőket. A szolgáltatásokat tagsági igazolvány váltásával lehet igénybe venni.