Hajdú-Bihari Napló, 1997. december (54. évfolyam, 280-303. szám)

1997-12-01 / 280. szám

1997. DECEMBER 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 □ Büntetőeljárás egy debreceni városatya ellen A vád szerint másfél milliós kárt okozott az önkormányzatnak a Dészol-előadóval Vass Attila Debrecen (HBN) - Jelentő­s kárt okozó csalás bűntette miatt bün­tetőeljárás folyik Medgyessy Ist­ván debreceni önkormányzati képviselő, mint elsőrendű vádlott és B. Lászlóné (másodrendű vád­lott), a Dészol Rt. értékesítési elő­adója ellen. A városatyát magán­okirat hamisításával is vádolja az ügyészség; az első tárgyalás jövő­re várható. A tavaly indult nyomozás alap­ján megfogalmazott vádiratból ki­tűnik: a képviselő, aki a Dészol Rt. igazgatósági tagja, valamint a sa­ját, ingatlanközvetítéssel foglalko­zó gmk-t is működtető B. László­né, az rt. előadója (akik régóta is­merik egymást) a beosztásuk ré­vén olyan információkhoz jutot­tak, amelyeket bűncselekményhez használtak föl. Az viszont nem tudható, hogy ki a följelentő, illetve, hogy - ha a rendőrség saját hatáskörében járt el - honnan a füles. Információink szerint a Cívis Ház Rt.-ben kell ke­resni az illetőt. Erről Gondola Zsolt igazgató érdekelődésünkkor úgy fogalmazott: nem az rt. az, jól­lehet, tudomása van Medgyessy állítólagos üzelmeiről. A motí­vumról a városi rendőrkapitány­ság és a főkapitányság illetékesei sem informálták a Naplót. Nem mellékes körülmény, hogy a városi rendőrkapitányság 1997. májusi határozata a közokirat-ha­misítás ügyében mindkét gyanú­sított ellen megszüntette a nyomo­zást. Ennek ellenére az ügyészség magánokirat-hamisításával is vá­dolja a képviselőt. Medgyessy Ist­ván egyébként jelenleg is ellátja a Dészol Rt.-ben betöltött tisztét, nem függesztették föl - tudtuk meg Szörényi Károlytól, a társa­ság igazgatóságának elnökétől. A következőkben a Napló birtoká­ba jutott vádiratban foglaltakat vá­zoljuk. Elolvasatlan szerződések A bonyolult, de korántsem egyedi ügy egyik részese, Sz. Ist­vánné 1995 szeptemberében keres­te föl B.-nét az rt. hivatalában, mert kisebbre akarta cserélni az Erzsébet utcai önkormányzati la­kását. Az előadó egy olyan, Mik­lós utcai lakást ajánlott neki, ame­lyet korábban egy N. Judit nevű hölgy kedvezményesen, a képvi­selőtől kapott pénzért vásárolt meg a várostól. A 780 ezer forint­ra értékelt lakás 1995. április 10-i megvételekor­­. 39 ezer forintot fizetett a Dészolnak. Másnap meg­kötötték az adásvételi szerződést; azt követően a 140 810 forint vé­telárhátralékot a képviselő rótta le, s egyúttal átadott a hölgynek 280 ezer forintot. Sz.-né abban a hiszemben egye­zett bele a cserébe, hogy az új la­kást a visszaadottért kapja. Ez­után az előadó egy olyan megha­talmazást íratott alá vele, amelyet - a vádirat szerint - az asszony nem olvasott el. Azzal a másod­rendű vádlott gmk-ja értékesíthet­te az Erzsébet utcai lakását. De to­vábbi szerződéseket is aláírt így: 1995. szeptember 22-én 665 ezer forintért megvásárolta az Erzsébet utcai bérlakását a Dészoltól, ok­tóber 17-én 780 ezer forintért N. Judit ingatlanát, október 17-én pe­dig 1 millió 800 ezer forintért elad­ta az Erzsébet utcai lakását. Azt gondolta, B.-né az rt. alkalmazot­­taként intézkedik. Az Erzsébet utcai lakást 1 mil­lió 330 ezer forintra értékelte a Dé­szol. A vádirat állítja: a vádlottak azt használták ki, hogy a bérlakás­ban élő személynek csak a vétel­ár felét kell kifizetnie (az Erzsé­bet utcai esetében 665 ezer forin­tot). 8 százalék a szerződéskötés­kor számolandó le, míg a hátralék 30 év alatt törleszthető. Ám, ha az ár 40 százalékát már az első évben megfizetik, mentesülnek a hátra­léktól. „Semmiről sem tudott" B.-né Medgyessy pénzéből fi­zette ki a Dészol­nak Sz.-né laká­sa árát: 1995. szeptember 25-én Sz.-né nevében, de a tudta nélkül 53 200 forintot, majd október 13-án a 40 százalékos hátralékot (244 720 forintot). Az Erzsébet ut­cai lakás Sz.-néé lett; a minderről nem tudó asszony átköltözött a Miklós utcába. Ha leadta volna az önkormányzatnak az Erzsébet ut­cai bérlakását - jelenti ki a vádirat -, akkor 306 ezer forint illette vol­na meg. Azonban a piaci ár 1 mil­lió 800 ezer forint, amelyért a vá­ros is eladhatta volna. Tehát a vádlottak csaknem másfél millió forinttal károsították meg a várost. Medgyessy 1996. július 25. kö­rül arra is megkérte N.-t, hogy 1995. július 7-i dátummal írjon ne­ki egy olyan megállapodást, amely szerint a Miklós utcai lakást meg­vásárolná a fiának; ha ő nem tart igényt rá, más vevőt kerít a lakás­ra. Az elsőrendű vádlott az N. Ju­dit által írott és aláírt, hamis dátu­mú megállapodást küldte el a Dé­szolnak (ezt cáfolja az rt. értéke­­sítésicsoport-vezetőjének 1997. no­vember 27-én kelt levele, amelyet N.-ék a Naplónak is bemutattak. - A szerző). Befejezésül az áll a vádiratban, hogy a vádlottak tagadják a ne­kik tulajdonított bűncselekmények elkövetését, ám azokat bizonyítják a tanúvallomások és az okiratok. Ezek alapján a városi ügyészség jelentős kárt okozó csalás bűntet­tével, mint társtetteseket vádolja Medgyessy Istvánt és B. Lászlónét (Medgyessyt magánokirat-hamisí­tás vétségével is). Ezzel szemben... A vádlottak találkozásunkkor rendelkezésünkre bocsátották a fentieknek - szerintük - ellent­mondó dokumentumokat, kifejt­ve: szó sincs arról, hogy a képvi­selő a beosztása révén tudta meg, hogy N. el akarja adni a Miklós ut­cai lakást. Medgyessy anyósa ugyanott lakik, és neki, illetve a szomszédoknak kínálta N. édes­anyja az általuk megvásárolt la­kást. Az N. édesanyjával kötött megállapodást N. írta alá. Eszerint Medgyessy az örökla­kást a Németországban dolgozó fiának megvásárolja, de ha a lakás­ra nem lesz szüksége, más vevőt kereshet az ingatlanra. A 780 ezer forintért megvásárolt lakás árát a képviselő kifizette N. édesanyjá­nak, ezt rögzítették az 1995. nyár elején kötött megállapodásban. A lakás felújítása után derült ki, hogy meghosszabbították a fiú munkaviszonyát, ezért nincs szük­sége arra. A felújított öröklakás több mint 1 millió 400 ezer forint­ba került. Medgyessy 1995 augusztusában kereste meg B.-nét - családja ismerősét -, és kérte, hogy a gmk szerezzen vevőt a la­kásra, hogy a befektetett pénzét visszakapja. B.-né elmondta: Sz. I.-né 1995 szeptemberében kereste meg az­zal a szándékkal, hogy segítse el­cserélni az Erzsébet utcai, önkor­mányzati lakását egy olcsóbb re­­zsijű, gázfűtéses lakásra (a lakás­változtatási szándék nem titkos). Akkor a munkahelye még nem foglalkozott ingatlancserével - az a Cívis Ház Rt. feladata volt csak önkormányzati lakások el­adásával. Ezért közölte Sz.-nével, hogy nem tud felajánlani cserela­kást. Azonban - a munkahely ál­tal is tudomásul vett - gmk-jában megpróbál lehetőséget keresni számára (ezért történtek az ügyin­tézések mindig munkaidő után; erre Sz. I.-né vallomása is utalt). Sz. I.-né akkor már több lakáscse­rén túl volt, más közvetítőknél is járt, sőt, egy tanúvallomás szerint a Cívis Ház Rt.-nél kész csereszer­ződést is felbontatott. B.-né Med­gyessy István Miklós utcai lakását ajánlotta, közölve, hogy az a saját tulajdonú ingatlan nem cserélen­dő, hanem eladó. Sz. I.-né megte­kintette a lakást, tetszett neki, s kérte, B.-né tegye lehetővé, hogy hozzájusson. Azt is megjegyezte, hogy nincs pénze. „Nem károsult a város" B.-né szerint egy ingatlanközve­títőnek az is a feladata, hogy ilyen esetben is találjon megoldást. Medgyessy István és B.-né tájékoz­tatták Sz.-nét, hogy a magántulaj­donú lakáshoz úgy juthat hozzá, ha megvásárolja, majd értékesíti az önkormányzati lakását, s ab­ból a pénzből ki tudja fizetni a Miklós utcai lakást. Medgyessy el­mondta Sz.-nének, hogy akkor kölcsönzi a több mint 300 ezer fo­rintot a vételhez, ha teljes körű meghatalmazást ad B.-nének a la­kása értékesítésére. Ebben az eset­ben látta biztosítottnak, hogy meg­térül a kölcsön adott pénze. Ebbe Sz.-né beleegyezett, azt mondta, hogy érti a folyamatot, és tanúk előtt, írásban teljes körű meghatalmazást adott. Ezek után Sz.-né saját maga szerezte be a la­kás megvásárlásához szükséges igazolásokat, így például egy hétig volt nála az az igazolás, amelyen nyomtatott nagybetűkkel az áll, hogy „Igazolás önkormányzati la­kás megvásárlásához". Tanúvallo­más igazolja, hogy személyesen ír­ta alá az adásvételi szerződést. De később az igazságügyi írásszakér­tő is megállapította, hogy minden igazoláson és adásvételi szerződé­sen a saját aláírása áll, miután Sz.-né átköltözött a Mik­lós utcai, saját öröklakásba, érté­kesítették az Erzsébet utcai örök­lakást. Az asszony Medgyessy pénzelőlege révén egy értékesebb, saját lakáshoz jutott az önkor­mányzati helyett. Az Erzsébet ut­cai lakást B.-né értékesítette 1 mil­lió 800 ezer forintért, majd a vétel­árat - a gmk 13 300 forint közve­títői díja levonása után - átadta Medgyessynek. A férfi ezáltal visszakapta a lakásvásárlásra és - felújításra fordított, valamint az Sz.-nének kölcsönzött pénzét, anyagi haszna tehát nem szárma­zott. Medgyessy István tudomása szerint Sz.-né a nyomozás során soha nem nyilatkozott a térítési díj ellenében történő leadási szándé­káról, mivel nem lett volna hová költöznie. Ezt alátámasztja a Cívis Ház Rt. munkatársának vallomá­sa: „Vannak olyan esetek, amikor a bérlő térítési díj ellenében visszaadja az önkormányzatnak a lakást, de ahhoz kell egy másik la­kás lehetősége, ahova átköltözik, ezt mi ellenőrizni szoktuk". A ka­pott térítési díjból pedig nem tu­dott volna lakást vásárolni. Mivel hiányzott a térítési díj ellenébeni lakásvisszaadás szándéka és felté­telei, az önkormányzatot nemhogy 1,5 milliós, hanem semmilyen kár nem érte - állították a vádlottak. A rendőrkapitányság kihallgatá­sán Sz.-né nem ismerte el a lakás­­vásárlásokkal kapcsolatos doku­mentumokon a saját aláírását - folytatták. Az írásszakértői véle­mény után módosította álláspont­ját, és azt vallotta, hogy nem ol­vasta el a dokumentumokat. A vádirat arra alapozódik, hogy Sz.-né „több adásvételi szerződést is aláírt anélkül, hogy tisztában lett volna az abban foglaltakkal. Mindezeket a szerződéseket úgy írta alá, hogy azok tartalmát nem olvasta el. Medgyessy hangsú­lyozta: „Ha a vádiratban leírt ál­lapotok elfogadott joggyakorlattá válnának, azaz a szerződések alá­írása után bárki hivatkozhat arra, hogy nem olvasta el, nem volt tisz­tában azzal, mit írt alá, akkor a bí­róságok ezrével bonthatnák fel a megkötött szerződéseket, vagy in­dulhatna büntetőeljárás a szerző­déskötők ellen. A vádiratot és az ahhoz kapcsolódó dokumentumo­kat több neves büntetőjogi szak­ember is átnézte, és a véleményük azonos volt a miénkkel". „Ami a N. J.-vel kötött megál­lapodást illeti - ecsetelte Med­gyessy -, el kell mondanom, hogy az eredeti megállapodás N. J. köl­tözése miatt elveszett. Tehát csu­pán az azonos tartalommal törté­nő újraírásáról, pótlásáról volt szó, amelyet azonban sehol nem hasz­náltunk fel, sehova nem küldtünk el." Medgyessy István végül kifej­tette: „közelednek a választások, nem mindegy, hogy milyen kép alakul ki egy közéleti személyiség­ről. Mire a bírósági tárgyalások be­fejeződnek, eltelhet két év is, s a köztudatban csak az marad meg, hogy vád alatt volt egy képvise­lő. Ezt az erkölcsi kárt - még ha a bírósági tárgyalás során fény is de­rül az igazságra - a későbbiekben semmilyen cikk, helyreigazítás nem tudja majd orvosolni." A negyedik lakásban Rendőrségi feljegyzés tanúsko­dik arról, hogy amikor a testület munkatársa kézbesített volna egy Sz.-nének szóló idézést, az asz­­szony ingerülten kiabálni kezdett, s nem engedte szóhoz jutni az egyenruhást. Hangoskodva kije­lentette, hogy ő már nem tesz ele­get semmiféle idézésnek, elmond­ta az igazát. Úgy látszik - folytat­ta -, hogy a hatóság nem az igaz­ság oldalán áll. Mielőtt becsapta az ajtót, azt is közölte, hogy ha még egyszer keresik, inkább elbuj­­dokol. Talán valami hasonló lehet az oka annak, hogy hiába kopogtat­tunk a Pesti utcai lakásban (az asz­­szony erre a komfort nélküli, ön­­kormányzati tulajdonú, udvari he­lyiségre cserélte el a Miklós utcai, felújított öröklakását). Ugyanis az ajtón kinéző hölgy azt mondta, Sz.-né elköltözött a Csapó utcára. Azonban a megadott címen nem akadtunk az asszony nyomára, még a leánykori nevén sem. A Miklós utcai házban már egyik érintett sem lakik Fotó: Czeglédi Zsolt KOMMENTÁR Bakó Ende Polgári és liberális Miközben a Fidesz MPP elnökének, Orbán Viktornak a részvételével Oxfordban ülésezik a Liberális Internacionálé, Budapesten ülést tartott a Fidesz MPP választmánya. A dolog egy kicsit pikáns: Orbán Viktor nemcsak rész­vevője az Internacionálénak, de 1992 óta tag­ja legfőbb vezetőtestületének, az ún. Bürónak, amelybe most az oxfordi ülésszakon beválasz­tották Eörsi Mátyást, a Külügyminisztérium po­litikai államtitkárát, a közismert SZDSZ-es po­litikust is. Tudni kell, hogy a Büró héttagú ve­zetősége a felelős a kongresszusok közötti mű­ködésért, vagyis a tagság nagyon nagy meg­tiszteltetés, ha szabad így mondani: bizalmi ál­lás. Ily módon a jövőben ketten képviselik a magyar politikai pártokat a liberális világszer­vezetben. Együtt tervezik a pártok jövőjét a kö­vetkező évezredben, miközben itthon a párt más vezető politikusai (nyilván nem Orbán Vik­tor ellenére) azzal a szövetséggel büszkélked­nek, amelyet olyan pártokkal kötöttek, melyek retorikájában a liberális jelző szitokszónak szá­mított. Tehát akkor továbbra is liberális párt a Fidesz MPP? A Liberális Internacionálé szerint igen, ellenkező esetben a pártok nem fogadnák el Orbán Viktor tagságát a vezetőségben. S a magyar párt sem adta fel - a nemzetközi fó­rumokon bizonyosan nem - liberális elkötele­zettségét, hiszen akkor megszakítaná a kap­csolatot a nemzetközi liberális pártokkal, mű­helyekkel és alapítványokkal. De nem tette és semmi jele annak, hogy ilyen lépésre készül­ne. Vajon hogyan válaszolják meg a kérdést itthon, például más politikai pártok és erők? A szélsőségesek bizalmatlansága egy pillanatra sem szűnt meg a Fidesszel szemben, annak ellenére, hogy a másik liberális párttal, az SZDSZ-szel minden hivatalos kapcsolatot meg­szüntetett, s az utóbbi három évben csaknem kivétel nélkül minden kérdésben az ellenzék­kel együtt szavazott. Sőt, korábbi nagy ellen­felével, az MDF-fel kereste a szövetségét, amelyet nemrég közösen meg is pecsételtek, a vasárnapi választmányi ülésen pedig ismét megerősítették, hogy velük és a keresztényde­mokrata szövetséggel együtt alkotják a polgá­ri arcvonalat, s nem titkolják: a jövő évi válasz­tásokon győzelemre számítanak. A mostaná­ban felvillantott jelszavakat azonban hiába ta­nulmányozzuk, nem találjuk közöttük a liberá­lis értékekre való hivatkozást, pedig hát egy liberális pártnak sem árt olykor konfirmálnia alapkötődéseit. Persze a polgári és a liberális egyáltalán nem ellentéte egymásnak. A magyar liberalizmus kiemelkedő képviselői mindig is a polgári fej­lődés hívei voltak, megvetették a feudális ma­radványokat, a faji és vallási előítéleteket, s legfőképpen a nacionalizmust, amely annyi bajt hozott hazánkra. Kenyeres Ilona Támogatások kora Manapság egyre kevesebb az az állampolgár, akinek a családjában valaki ne szorulna vala­milyen formában támogatásra - kivéve magu­kat a támogatókat. A vállalkozáshoz hiteleket kell felvenni, egy kiadvány nyomdai költségei­nek fedezéséhez is meg kell nyerni jó néhány támogatót, és akkor még nem beszéltünk a szociális, nevelési vagy egyéb segélyeket jo­gosan igénylők tucatjairól, akik mindennapos kenyérgondjaik enyhítésére kérnek támogatást. Szerkesztőségünkben is nap mint nap fordul­nak meg olyanok, akik önhibájukon kívül ke­rültek az élet perifériájára, s garmadával ka­punk panaszokkal, kérésekkel és kérdésekkel teli leveleket. Az egyikből idézek: „Hogyan tart­ják összeegyeztethetőnek az új gyermekvédel­mi törvénnyel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás igényléséhez kiadott igen szigorú vagyonnyilatkozatot?" - kérdi egy édesanya, aki, mint írta, sajnos két gyermekével jogosult az új ellátási formára, ezért kéri, ne adjuk ki nevét és címét, így csupán a mellékelt nyilat­kozatból „adunk ki” néhány” kérdést, melyet kissé sértőnek találnak azok, akik csekély jö­vedelmük miatt kényszerülnek a fenti támo­gatást kérni. Miért kell az esetleges gépkocsi típusát és évjáratát, de még a rendszámát is beírni, s ha véletlenül rendelkeznének 50 ezer forint érték feletti vagyontárggyal, amit eset­leg örököltek, azt esetleg semmisítsék meg, vagy adják el, hogy támogatást kapjanak? S vajon miért kell felsorolni, hogy „hány darab mosógép, hűtő, fagyasztó, mikrosütő, tűzhely, mosogatógép, olajsütő, kávéfőző, porszívó, te­levízió” található a családban? Megmondom. Azért, mert ha a nyilatkozat­ban ugyancsak felsorolt videóból, videokame­rából, CD-lejátszóból, számítógépből, hifi-to­ronyból, mobiltelefonból (esetleg Mercedes gépkocsiból) háromnál több van a családban, még az is előfordulhat, hogy nem kapnak rend­szeres támogatást.

Next