Hajdú-Bihari Napló, 1997. december (54. évfolyam, 280-303. szám)
1997-12-01 / 280. szám
1997. DECEMBER 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 □ Büntetőeljárás egy debreceni városatya ellen A vád szerint másfél milliós kárt okozott az önkormányzatnak a Dészol-előadóval Vass Attila Debrecen (HBN) - Jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt büntetőeljárás folyik Medgyessy István debreceni önkormányzati képviselő, mint elsőrendű vádlott és B. Lászlóné (másodrendű vádlott), a Dészol Rt. értékesítési előadója ellen. A városatyát magánokirat hamisításával is vádolja az ügyészség; az első tárgyalás jövőre várható. A tavaly indult nyomozás alapján megfogalmazott vádiratból kitűnik: a képviselő, aki a Dészol Rt. igazgatósági tagja, valamint a saját, ingatlanközvetítéssel foglalkozó gmk-t is működtető B. Lászlóné, az rt. előadója (akik régóta ismerik egymást) a beosztásuk révén olyan információkhoz jutottak, amelyeket bűncselekményhez használtak föl. Az viszont nem tudható, hogy ki a följelentő, illetve, hogy - ha a rendőrség saját hatáskörében járt el - honnan a füles. Információink szerint a Cívis Ház Rt.-ben kell keresni az illetőt. Erről Gondola Zsolt igazgató érdekelődésünkkor úgy fogalmazott: nem az rt. az, jóllehet, tudomása van Medgyessy állítólagos üzelmeiről. A motívumról a városi rendőrkapitányság és a főkapitányság illetékesei sem informálták a Naplót. Nem mellékes körülmény, hogy a városi rendőrkapitányság 1997. májusi határozata a közokirat-hamisítás ügyében mindkét gyanúsított ellen megszüntette a nyomozást. Ennek ellenére az ügyészség magánokirat-hamisításával is vádolja a képviselőt. Medgyessy István egyébként jelenleg is ellátja a Dészol Rt.-ben betöltött tisztét, nem függesztették föl - tudtuk meg Szörényi Károlytól, a társaság igazgatóságának elnökétől. A következőkben a Napló birtokába jutott vádiratban foglaltakat vázoljuk. Elolvasatlan szerződések A bonyolult, de korántsem egyedi ügy egyik részese, Sz. Istvánné 1995 szeptemberében kereste föl B.-nét az rt. hivatalában, mert kisebbre akarta cserélni az Erzsébet utcai önkormányzati lakását. Az előadó egy olyan, Miklós utcai lakást ajánlott neki, amelyet korábban egy N. Judit nevű hölgy kedvezményesen, a képviselőtől kapott pénzért vásárolt meg a várostól. A 780 ezer forintra értékelt lakás 1995. április 10-i megvételekor. 39 ezer forintot fizetett a Dészolnak. Másnap megkötötték az adásvételi szerződést; azt követően a 140 810 forint vételárhátralékot a képviselő rótta le, s egyúttal átadott a hölgynek 280 ezer forintot. Sz.-né abban a hiszemben egyezett bele a cserébe, hogy az új lakást a visszaadottért kapja. Ezután az előadó egy olyan meghatalmazást íratott alá vele, amelyet - a vádirat szerint - az asszony nem olvasott el. Azzal a másodrendű vádlott gmk-ja értékesíthette az Erzsébet utcai lakását. De további szerződéseket is aláírt így: 1995. szeptember 22-én 665 ezer forintért megvásárolta az Erzsébet utcai bérlakását a Dészoltól, október 17-én 780 ezer forintért N. Judit ingatlanát, október 17-én pedig 1 millió 800 ezer forintért eladta az Erzsébet utcai lakását. Azt gondolta, B.-né az rt. alkalmazottaként intézkedik. Az Erzsébet utcai lakást 1 millió 330 ezer forintra értékelte a Dészol. A vádirat állítja: a vádlottak azt használták ki, hogy a bérlakásban élő személynek csak a vételár felét kell kifizetnie (az Erzsébet utcai esetében 665 ezer forintot). 8 százalék a szerződéskötéskor számolandó le, míg a hátralék 30 év alatt törleszthető. Ám, ha az ár 40 százalékát már az első évben megfizetik, mentesülnek a hátraléktól. „Semmiről sem tudott" B.-né Medgyessy pénzéből fizette ki a Dészolnak Sz.-né lakása árát: 1995. szeptember 25-én Sz.-né nevében, de a tudta nélkül 53 200 forintot, majd október 13-án a 40 százalékos hátralékot (244 720 forintot). Az Erzsébet utcai lakás Sz.-néé lett; a minderről nem tudó asszony átköltözött a Miklós utcába. Ha leadta volna az önkormányzatnak az Erzsébet utcai bérlakását - jelenti ki a vádirat -, akkor 306 ezer forint illette volna meg. Azonban a piaci ár 1 millió 800 ezer forint, amelyért a város is eladhatta volna. Tehát a vádlottak csaknem másfél millió forinttal károsították meg a várost. Medgyessy 1996. július 25. körül arra is megkérte N.-t, hogy 1995. július 7-i dátummal írjon neki egy olyan megállapodást, amely szerint a Miklós utcai lakást megvásárolná a fiának; ha ő nem tart igényt rá, más vevőt kerít a lakásra. Az elsőrendű vádlott az N. Judit által írott és aláírt, hamis dátumú megállapodást küldte el a Dészolnak (ezt cáfolja az rt. értékesítésicsoport-vezetőjének 1997. november 27-én kelt levele, amelyet N.-ék a Naplónak is bemutattak. - A szerző). Befejezésül az áll a vádiratban, hogy a vádlottak tagadják a nekik tulajdonított bűncselekmények elkövetését, ám azokat bizonyítják a tanúvallomások és az okiratok. Ezek alapján a városi ügyészség jelentős kárt okozó csalás bűntettével, mint társtetteseket vádolja Medgyessy Istvánt és B. Lászlónét (Medgyessyt magánokirat-hamisítás vétségével is). Ezzel szemben... A vádlottak találkozásunkkor rendelkezésünkre bocsátották a fentieknek - szerintük - ellentmondó dokumentumokat, kifejtve: szó sincs arról, hogy a képviselő a beosztása révén tudta meg, hogy N. el akarja adni a Miklós utcai lakást. Medgyessy anyósa ugyanott lakik, és neki, illetve a szomszédoknak kínálta N. édesanyja az általuk megvásárolt lakást. Az N. édesanyjával kötött megállapodást N. írta alá. Eszerint Medgyessy az öröklakást a Németországban dolgozó fiának megvásárolja, de ha a lakásra nem lesz szüksége, más vevőt kereshet az ingatlanra. A 780 ezer forintért megvásárolt lakás árát a képviselő kifizette N. édesanyjának, ezt rögzítették az 1995. nyár elején kötött megállapodásban. A lakás felújítása után derült ki, hogy meghosszabbították a fiú munkaviszonyát, ezért nincs szüksége arra. A felújított öröklakás több mint 1 millió 400 ezer forintba került. Medgyessy 1995 augusztusában kereste meg B.-nét - családja ismerősét -, és kérte, hogy a gmk szerezzen vevőt a lakásra, hogy a befektetett pénzét visszakapja. B.-né elmondta: Sz. I.-né 1995 szeptemberében kereste meg azzal a szándékkal, hogy segítse elcserélni az Erzsébet utcai, önkormányzati lakását egy olcsóbb rezsijű, gázfűtéses lakásra (a lakásváltoztatási szándék nem titkos). Akkor a munkahelye még nem foglalkozott ingatlancserével - az a Cívis Ház Rt. feladata volt csak önkormányzati lakások eladásával. Ezért közölte Sz.-nével, hogy nem tud felajánlani cserelakást. Azonban - a munkahely által is tudomásul vett - gmk-jában megpróbál lehetőséget keresni számára (ezért történtek az ügyintézések mindig munkaidő után; erre Sz. I.-né vallomása is utalt). Sz. I.-né akkor már több lakáscserén túl volt, más közvetítőknél is járt, sőt, egy tanúvallomás szerint a Cívis Ház Rt.-nél kész csereszerződést is felbontatott. B.-né Medgyessy István Miklós utcai lakását ajánlotta, közölve, hogy az a saját tulajdonú ingatlan nem cserélendő, hanem eladó. Sz. I.-né megtekintette a lakást, tetszett neki, s kérte, B.-né tegye lehetővé, hogy hozzájusson. Azt is megjegyezte, hogy nincs pénze. „Nem károsult a város" B.-né szerint egy ingatlanközvetítőnek az is a feladata, hogy ilyen esetben is találjon megoldást. Medgyessy István és B.-né tájékoztatták Sz.-nét, hogy a magántulajdonú lakáshoz úgy juthat hozzá, ha megvásárolja, majd értékesíti az önkormányzati lakását, s abból a pénzből ki tudja fizetni a Miklós utcai lakást. Medgyessy elmondta Sz.-nének, hogy akkor kölcsönzi a több mint 300 ezer forintot a vételhez, ha teljes körű meghatalmazást ad B.-nének a lakása értékesítésére. Ebben az esetben látta biztosítottnak, hogy megtérül a kölcsön adott pénze. Ebbe Sz.-né beleegyezett, azt mondta, hogy érti a folyamatot, és tanúk előtt, írásban teljes körű meghatalmazást adott. Ezek után Sz.-né saját maga szerezte be a lakás megvásárlásához szükséges igazolásokat, így például egy hétig volt nála az az igazolás, amelyen nyomtatott nagybetűkkel az áll, hogy „Igazolás önkormányzati lakás megvásárlásához". Tanúvallomás igazolja, hogy személyesen írta alá az adásvételi szerződést. De később az igazságügyi írásszakértő is megállapította, hogy minden igazoláson és adásvételi szerződésen a saját aláírása áll, miután Sz.-né átköltözött a Miklós utcai, saját öröklakásba, értékesítették az Erzsébet utcai öröklakást. Az asszony Medgyessy pénzelőlege révén egy értékesebb, saját lakáshoz jutott az önkormányzati helyett. Az Erzsébet utcai lakást B.-né értékesítette 1 millió 800 ezer forintért, majd a vételárat - a gmk 13 300 forint közvetítői díja levonása után - átadta Medgyessynek. A férfi ezáltal visszakapta a lakásvásárlásra és - felújításra fordított, valamint az Sz.-nének kölcsönzött pénzét, anyagi haszna tehát nem származott. Medgyessy István tudomása szerint Sz.-né a nyomozás során soha nem nyilatkozott a térítési díj ellenében történő leadási szándékáról, mivel nem lett volna hová költöznie. Ezt alátámasztja a Cívis Ház Rt. munkatársának vallomása: „Vannak olyan esetek, amikor a bérlő térítési díj ellenében visszaadja az önkormányzatnak a lakást, de ahhoz kell egy másik lakás lehetősége, ahova átköltözik, ezt mi ellenőrizni szoktuk". A kapott térítési díjból pedig nem tudott volna lakást vásárolni. Mivel hiányzott a térítési díj ellenébeni lakásvisszaadás szándéka és feltételei, az önkormányzatot nemhogy 1,5 milliós, hanem semmilyen kár nem érte - állították a vádlottak. A rendőrkapitányság kihallgatásán Sz.-né nem ismerte el a lakásvásárlásokkal kapcsolatos dokumentumokon a saját aláírását - folytatták. Az írásszakértői vélemény után módosította álláspontját, és azt vallotta, hogy nem olvasta el a dokumentumokat. A vádirat arra alapozódik, hogy Sz.-né „több adásvételi szerződést is aláírt anélkül, hogy tisztában lett volna az abban foglaltakkal. Mindezeket a szerződéseket úgy írta alá, hogy azok tartalmát nem olvasta el. Medgyessy hangsúlyozta: „Ha a vádiratban leírt állapotok elfogadott joggyakorlattá válnának, azaz a szerződések aláírása után bárki hivatkozhat arra, hogy nem olvasta el, nem volt tisztában azzal, mit írt alá, akkor a bíróságok ezrével bonthatnák fel a megkötött szerződéseket, vagy indulhatna büntetőeljárás a szerződéskötők ellen. A vádiratot és az ahhoz kapcsolódó dokumentumokat több neves büntetőjogi szakember is átnézte, és a véleményük azonos volt a miénkkel". „Ami a N. J.-vel kötött megállapodást illeti - ecsetelte Medgyessy -, el kell mondanom, hogy az eredeti megállapodás N. J. költözése miatt elveszett. Tehát csupán az azonos tartalommal történő újraírásáról, pótlásáról volt szó, amelyet azonban sehol nem használtunk fel, sehova nem küldtünk el." Medgyessy István végül kifejtette: „közelednek a választások, nem mindegy, hogy milyen kép alakul ki egy közéleti személyiségről. Mire a bírósági tárgyalások befejeződnek, eltelhet két év is, s a köztudatban csak az marad meg, hogy vád alatt volt egy képviselő. Ezt az erkölcsi kárt - még ha a bírósági tárgyalás során fény is derül az igazságra - a későbbiekben semmilyen cikk, helyreigazítás nem tudja majd orvosolni." A negyedik lakásban Rendőrségi feljegyzés tanúskodik arról, hogy amikor a testület munkatársa kézbesített volna egy Sz.-nének szóló idézést, az aszszony ingerülten kiabálni kezdett, s nem engedte szóhoz jutni az egyenruhást. Hangoskodva kijelentette, hogy ő már nem tesz eleget semmiféle idézésnek, elmondta az igazát. Úgy látszik - folytatta -, hogy a hatóság nem az igazság oldalán áll. Mielőtt becsapta az ajtót, azt is közölte, hogy ha még egyszer keresik, inkább elbujdokol. Talán valami hasonló lehet az oka annak, hogy hiába kopogtattunk a Pesti utcai lakásban (az aszszony erre a komfort nélküli, önkormányzati tulajdonú, udvari helyiségre cserélte el a Miklós utcai, felújított öröklakását). Ugyanis az ajtón kinéző hölgy azt mondta, Sz.-né elköltözött a Csapó utcára. Azonban a megadott címen nem akadtunk az asszony nyomára, még a leánykori nevén sem. A Miklós utcai házban már egyik érintett sem lakik Fotó: Czeglédi Zsolt KOMMENTÁR Bakó Ende Polgári és liberális Miközben a Fidesz MPP elnökének, Orbán Viktornak a részvételével Oxfordban ülésezik a Liberális Internacionálé, Budapesten ülést tartott a Fidesz MPP választmánya. A dolog egy kicsit pikáns: Orbán Viktor nemcsak részvevője az Internacionálénak, de 1992 óta tagja legfőbb vezetőtestületének, az ún. Bürónak, amelybe most az oxfordi ülésszakon beválasztották Eörsi Mátyást, a Külügyminisztérium politikai államtitkárát, a közismert SZDSZ-es politikust is. Tudni kell, hogy a Büró héttagú vezetősége a felelős a kongresszusok közötti működésért, vagyis a tagság nagyon nagy megtiszteltetés, ha szabad így mondani: bizalmi állás. Ily módon a jövőben ketten képviselik a magyar politikai pártokat a liberális világszervezetben. Együtt tervezik a pártok jövőjét a következő évezredben, miközben itthon a párt más vezető politikusai (nyilván nem Orbán Viktor ellenére) azzal a szövetséggel büszkélkednek, amelyet olyan pártokkal kötöttek, melyek retorikájában a liberális jelző szitokszónak számított. Tehát akkor továbbra is liberális párt a Fidesz MPP? A Liberális Internacionálé szerint igen, ellenkező esetben a pártok nem fogadnák el Orbán Viktor tagságát a vezetőségben. S a magyar párt sem adta fel - a nemzetközi fórumokon bizonyosan nem - liberális elkötelezettségét, hiszen akkor megszakítaná a kapcsolatot a nemzetközi liberális pártokkal, műhelyekkel és alapítványokkal. De nem tette és semmi jele annak, hogy ilyen lépésre készülne. Vajon hogyan válaszolják meg a kérdést itthon, például más politikai pártok és erők? A szélsőségesek bizalmatlansága egy pillanatra sem szűnt meg a Fidesszel szemben, annak ellenére, hogy a másik liberális párttal, az SZDSZ-szel minden hivatalos kapcsolatot megszüntetett, s az utóbbi három évben csaknem kivétel nélkül minden kérdésben az ellenzékkel együtt szavazott. Sőt, korábbi nagy ellenfelével, az MDF-fel kereste a szövetségét, amelyet nemrég közösen meg is pecsételtek, a vasárnapi választmányi ülésen pedig ismét megerősítették, hogy velük és a kereszténydemokrata szövetséggel együtt alkotják a polgári arcvonalat, s nem titkolják: a jövő évi választásokon győzelemre számítanak. A mostanában felvillantott jelszavakat azonban hiába tanulmányozzuk, nem találjuk közöttük a liberális értékekre való hivatkozást, pedig hát egy liberális pártnak sem árt olykor konfirmálnia alapkötődéseit. Persze a polgári és a liberális egyáltalán nem ellentéte egymásnak. A magyar liberalizmus kiemelkedő képviselői mindig is a polgári fejlődés hívei voltak, megvetették a feudális maradványokat, a faji és vallási előítéleteket, s legfőképpen a nacionalizmust, amely annyi bajt hozott hazánkra. Kenyeres Ilona Támogatások kora Manapság egyre kevesebb az az állampolgár, akinek a családjában valaki ne szorulna valamilyen formában támogatásra - kivéve magukat a támogatókat. A vállalkozáshoz hiteleket kell felvenni, egy kiadvány nyomdai költségeinek fedezéséhez is meg kell nyerni jó néhány támogatót, és akkor még nem beszéltünk a szociális, nevelési vagy egyéb segélyeket jogosan igénylők tucatjairól, akik mindennapos kenyérgondjaik enyhítésére kérnek támogatást. Szerkesztőségünkben is nap mint nap fordulnak meg olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek az élet perifériájára, s garmadával kapunk panaszokkal, kérésekkel és kérdésekkel teli leveleket. Az egyikből idézek: „Hogyan tartják összeegyeztethetőnek az új gyermekvédelmi törvénnyel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás igényléséhez kiadott igen szigorú vagyonnyilatkozatot?" - kérdi egy édesanya, aki, mint írta, sajnos két gyermekével jogosult az új ellátási formára, ezért kéri, ne adjuk ki nevét és címét, így csupán a mellékelt nyilatkozatból „adunk ki” néhány” kérdést, melyet kissé sértőnek találnak azok, akik csekély jövedelmük miatt kényszerülnek a fenti támogatást kérni. Miért kell az esetleges gépkocsi típusát és évjáratát, de még a rendszámát is beírni, s ha véletlenül rendelkeznének 50 ezer forint érték feletti vagyontárggyal, amit esetleg örököltek, azt esetleg semmisítsék meg, vagy adják el, hogy támogatást kapjanak? S vajon miért kell felsorolni, hogy „hány darab mosógép, hűtő, fagyasztó, mikrosütő, tűzhely, mosogatógép, olajsütő, kávéfőző, porszívó, televízió” található a családban? Megmondom. Azért, mert ha a nyilatkozatban ugyancsak felsorolt videóból, videokamerából, CD-lejátszóból, számítógépből, hifi-toronyból, mobiltelefonból (esetleg Mercedes gépkocsiból) háromnál több van a családban, még az is előfordulhat, hogy nem kapnak rendszeres támogatást.