Hajdú-Bihari Napló, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-02 / 27. szám
1998. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Nyolc fegyelmi eljárás, egy kamarai kizárással Megyénkben - a kamara elnöke szerint - az ügyvédek etikusabbak az országos átlagnál Kovács Barbara Debrecen (HBN) - „Az etikus ügyvéd mindig az etikai jogszabályok szerint jár el, az ügyfele érdekeit szem előtt tartva. Azonban, ha bármelyik félnek kétségei támadnak a másikkal kapcsolatban, úgy véleményem szerint fel kell bontani a közöttük lévő megállapodást, addig amíg komolyabb konfliktusra nem kerül sor" - vélekedik Balassa Klára ügyvéd. Az ügyvédnő szerint előfordulhat, hogy az ügyfelek eltúlozzák a jogi képviselőjük ellen felsorakoztatott vádakat, ugyanakkor azt is tudni kell: a megbízók szándékai sem mindig tisztességesek. Azonban, ha az ügyvéd észreveszi, hogy őt törvénytelen dologra kívánja rávenni az ügyfél, rögtön vissza kell utasítani a megbízást. Szerkesztőségünkbe az elmúlt időszakban több panasz is érkezett ügyvédekkel kapcsolatban. Akadt, aki az ügyvéd által elkért munkadíj összegét tartotta irreálisan magasnak az elvégzett munkát figyelembe véve, mások arra panaszkodtak, hogy jogi képviselőjük nem tartotta be a korábban - általuk - szerződésben foglaltakat. A legtöbben azonban azért fontolgatták az ügyvédi kamarához fordulás lehetőségét, mert - mint állították - védőjük, sértetti képviselőjük nem jelent meg a tárgyalásokon. „Hivatásnak tekintik a munkájukat..." A Napló ezeknek az ügyeknek apropóján - illetve azért, mert az új ügyvédi törvényt várhatóan februárban fogadja el a parlament - kereste meg Papp Sándort, a megyei ügyvédi kamara elnökét. Mint megtudtuk, az országos fegyelmi, illetve panaszos ügyekhez viszonyítva Hajdú-Bihar megyében az etikai helyzet kiemelkedően jó. Ez az elnök véleménye szerint elsősorban annak köszönhető, hogy az itt működő ügyvédek elsősorban hivatásnak, s majd csak ezt követően tekintik pénzkereseti forrásnak munkájukat Mindezek mellett a megyei kamara, az etikai, a fegyelmi szabályzatok közzétételével próbálja arra ösztönözni az ügyvédeket, hogy azokat maradéktalanul tartsák be. Továbbá Papp Sándor kifejtette: amikor a kamarához beérkezik egy panasz - vagy ügyvédi mulasztásról esetleg kötelességszegésről szereznek tudomást igazoló jelentést kérnek az ügyvédtől és bekérik tőle az iratokat. Ha mindezek alapján ellentmondást vélnek felfedezni az ügyben, bizonyítási eljárást folytatnak le, majd döntenek arról, megszegte-e az ügyvéd az fetikai szabályokat. Ha igen, akkor fegyelmi eljárást rendelnek el az ügyvéd ellen. Leggyakrabban a pénzügyi befektetésekkel kapcsolatos fegyemi vétségek fordulnak elő, ezeket azonban - mint ahogyan Papp Sándortól megtudtuk - körlevelek kiadásával próbálta visszaszorítani az ügyvédi kamara. Mindezek mellett adásvételi szerződések ellenjegyzésével kapcsolatban is akadtak problémák. Sajnos ezek között találtak olyan okiratokat, ameyek jogilag teljesen elfogadhatatlanok voltak, mégis az ügyvéd ellenjegyzte azokat. A Napló kérdésére a megyei kamara elnöke emondta: ha az ügyvéd szabályszerűen meg van idézve, s ennek ellenére sem megy el a tárgyalásra, illetve helyettesről sem gondoskodik, úgy a mulasztás következményeit köteles viselni. Szigorúbb etikai szabályok várhatók A beszélgetés során az is kiderült, hogy az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, tehát annak összege attól függ, a képviselőnek mennyi munkája van az ügyben, illetve attól, mennyire felkészült az ügyvéd. Azonban, ha mégiscsak aránytalanul magasnak tűnik, akkor a reális és végzett munkával arányos díj megállapítása a bíróság feladata. Az ügyvédi megbízással kapcsolatban Papp Sándor kifejtette: az ügyfél bármikor visszavonhatja azt, illetve az ügyvéd is lemondhat minden indokolás nélkül, azonban ezt követően még 15 napig köteles a képviseletet ellátni. Hajdú-Bihar megyében az elmúlt évben nyolc fegyelmi ejárást folytatott le az ügyvédi kamara, s csak egy esetben volt a döntés végleges kizárás. Azonban, mint kiderült, az ügyfelek által tett panaszbejelentések aránya jóval magasabb, s leggyakrabban az ellenérdekű fél terjeszt elő panaszt A megyében jelenleg 270 ügyvéd dolgozik, s általános tapasztalat szerint azokkal, akik a kamaránál voltak jelöltek, kevesebb a probléma. A parlament a várakozások szerint februárban fogadja el az új ügyvédi törvényt, amely teljesen új alapokra helyezi egyrészről az ügyvéddé válás feltételeit és szigorúbb etikai szabályok kiadására hatalmazza fel az Országos Ügyvédi Kamarát. Minderre azért volt szükség, mert a rendszerváltás óta nem létezett olyan ügyvédi törvény, amely átfogóan szabályozta volna az ügyvédi hivatás összes szabályát. Az elnök reméli, hogy ez a mostani megfelel majd ennek az elvárásnak, hiszen a kodifikáció során felhasználták az EU tagországainak ügyvédi rendtartásait, azonban - mint mondta - az új törvénytől még rövid távon látványos változásra nem szabad számítani. A bírósági tárgyalás az ügyvédi munka egyik legnehezebb területe Fotó: Napló-archívum Igaz, nem igaz a hazugságvizsgálat fejlődése Takács Ilona Budapest (MTI) A hírhedtté vált magyar származású pap, Pándy András, akit többszörös emberöléssel gyanúsítanak Belgiumban, váltig tagadja e bűncselekmény-sorozat elkövetését. Mint hírlik, Magyarországról kölcsönkért hazugságvizsgáló készülékkel próbálják felderíteni a valóságot. Az ember ősi vágya, hogy az igazakat meg tudják különböztetni a hazugoktól. „Köpött" a gyanúsított A középkorban a becsület próbája az volt, hogy a gyanúsítottnak tűzbe kellett tennie a kezét. Ha megégett, bűnösségét igazoltnak látták. A régi kínaiak „hazugságvizsgáló tesztje" során a vádlottnak rizsport kellett a szájába vennie. Ha szárazon köpte ki, hazudott. Arra az élettani megfigyelésre épült ez az eljárás, hogy az izgalomtól kiszárad a emberek szája. A későbbi hazugságvizsgáló gépek jóval bonyolultabbak, noha a szakemberek véleménye megoszlik ezek eredményességéről. (Az említett esetben például - a belga törvények szerint - nincs perdöntő jelentősége annak, amit jelez a gép.) Az 1920-as évektől alkalmazták a rendőrségen és katonaságnál a poligráf elnevezésű műszert az Egyesült Államokban. Ennek lényege, hogy a vizsgálati személyre több helyen - tenyerén, mellkasán - helyeznek el olyan elektródákat, amelyek érzékelik az izgalomnak megfelelően változó bioelektromos jeleket. Ezeket az adatokat egy írószerkezet, a gráf rögzíti. A pszichés állapotváltozások során észlelt testi reakciók lehetséges regisztrálására többféle elvezetési módot alkalmaznak. A késleltetéseket és az eltérő intenzitásokat egybevetve az összehasonlításból információt nyernek a vizsgálat során. Arról van szó, hogy a gyanúsítottnak olyan, úgynevezett ingerszavakat tesznek föl, amelyek a bűncselekménnyel kapcsolatosak, illetve ezeket keverik teljesen közömbös szavakkal. Ez utóbbiakra másként reagál a bűnelkövető, mint a cselekménnyel összefüggőre. A legismertebb az úgynevezett PCR, azaz a pszichogalvatikus bőrreflexkészülék, ami arra épül, hogy az izzadtság mértéke a különböző lelki állapotok esetén eltérő. (Beleizzadunk egy nehéz helyzetbe!) Más készülékek a vérnyomást, a légzést, a pulzus szaporaságát, vagyis az ember akaratától független élettani jelenségeket is regisztrálják egyidejűleg. Alkalmaznak olyan műszert is, amelyet hangrezgés-analizátornak neveznek. Ennek használata egyszerűbb, mint a poligráfé, mert nem kell a vizsgált személyre elektródákat szerelni, ám ez is csak a vádlott izgalmát mutatja ki. Működése azon alapszik, hogy a stressz hatására az emberi hang remegni, reszketni, „lebegni" kezd, ezt érzékeli a műszer. Közömbös szavak Az említett módszerek és műszerek megegyeznek abban, hogy kimutatják a gyanúsított belső feszültségét, de magát a hazugság tényét nem bizonyítják. Ugyanis, ha valakit valamilyen bűncselekménnyel vádolnak, akkor ha ártatlan is, többé kevésbé ismeri a cselekmény részleteit. Tehát, ha baltával ütötték agyon az áldozatot azt az is tudhatja, aki nem követte el. Ha viszont őt vádolják vele, akkor félelmében e szóra másként reagál, mint a teljesen közömbös szavakra. A hazugságvizsgáló műszerek mégis segíthetik a valóság feltárását. A kutatók szerint ezeknek az eljárásoknak az eredménye 50-60 százalékban elfogadható. Nemzeti kisebbségek védelme - keretegyezmény Budapest (MTI) Február elsején életbe lépett a nemzeti kisebbségek védelmét célzó nemzetközi jogi érvényű egyezmény, az Európa Tanács 157. számot viselő keretegyezménye. A nemzetközi szervezet 1949-es megalakulása óta törekszik a szabályozásra, az általános normák megalkotására, az Emberi Jogok Európai Egyezményének e témakörbe vágó kiegészítésére. A mostantól hatályos dokumentum előkészítéséről, tartalmi jellemzőiről a Határon Túli Magyarok Hivatala tájékoztatta az MTI-t. A folyamatot az 1990-es évekbeli közép- és kelet-európai politikai változások gyorsították fel. Az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozatban a résztvevők kifejezték meggyőződésüket, hogy a nemzetiségek, kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A határozatok végrehajtására ad hoc bizottságot hoztak létre; a jogalkotási folyamat következő állomásaként az ET Miniszteri Bizottsága 1994. november 10-i ülésén a megszövegezett keretegyezményt elfogadta. A dokumentumot pontosan két évvel ezelőtt február 1 -jén nyitották meg aláírásra, s még azon a napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője el is látta kézjegyével; az aláírók száma azóta 36-ra emelkedett A 31 cikkből álló dokumentum lényege, hogy az egyezményhez csatlakozó államok „saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Az elvek közé tartozik a törvény előtti egyenlőség, továbbá egyenlőség a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életben, a pozitív diszkrimináció, az asszimiláció tilalma, az identitás lényegi elemeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása, a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében, az erőszakos fenyegetések elleni védelem. A dokumentum rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam ratifikálja is, azaz kifejezve egyetértését, azt magára nézve kötelezőnek tartja. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt.) A keretegyezményt a kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok Jugoszlávia kivételével mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével ratifikálták is. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket és nem jogokat fogalmaz meg, jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a középeurópai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez - hangsúlyozza a Határon Túli Magyarok Hivatalának közleménye. KOMMENTÁR Barna Attila Ki kit véd? Ma Magyarországon cigánykérdéssel (romaüggyel) foglalkozni roppant kényes dolog. Az emberek kiválóan megtanultak a sorok között, mögött olvasni, az elhangzottak hátterében érteni gondolatokat, szándékokat, mégpedig gyakran úgy, hogy a kijelentőnek esze ágában sem volt olyasmiket közölni, mint amiket rásütöttek. Borzasztó könnyű bajba keveredni egy-egy pontatlan, félreérthető vagy félremagyarázható kijelentés miatt. Ilyen helyzetbe került most Horn Gyula is, akit egy január közepi nyilatkozata miatt vettek kereszttűzbe. Nevezetesen azt találta mondani, hogy „nem fogadható el, hogy a roma családok egyetlen megélhetési formája a gyerekek után járó családi pótlék legyen. (...) azt is nyíltan meg kell mondani, hogy a társadalom jó részének kedvezőtlen a tapasztalata a cigányság munkaakarása, a köz javaival való visszaélések, a közösségi szabályok, normák betartása kapcsán”. Tagadhatatlan, hogy ma Magyarországon létezik kisebbségellenesség. A felszínre kerülő ellenségeskedések, kijelentések és megnyilvánulások azonban döntő többségükben ,.fű alatt” hangzanak el, történnek, vagyis az érzelem fűtötte megjegyzések zömükben nem a nyilvánosság előtt „robbannak", hanem baráti társaságokban, szőkébb családi körben, borospoharak mellett S ha nyíltan kell állást foglalni, akkor mindenki segítőkész a kisebbség javára. A nyilvánosság előtt elhangzó mondatok tehát aligha kisebbségellenesek (noha lehetnek ritka kivételek), a rossz véleménnyel lévők ugyanis nemigen vállalják a rivaldafényt. Másfelől: hozzátartozik a valósághoz, hogy a kisebbségek csoportjában fellelhető a túlzott érzékenység. Az a fajta túlreagálás, ami hajlamos a legjobb szándékú kijelentésbe is beleérteni, belemagyarázni valamiféle támadó szándékot, vagy valamilyen sunyiságot. Ezek a túlreagálók azok, akik felhorgadnak, ha valaki kiejti a száján, vagy leírja a cigány szót. ők azok, akiknek igazából nem tetszik a roma kifejezés sem, de még a körülményeskedő „ombudsman által védett kisebbségi csoport" körülírás sem. Persze ezek a túlérzékenyek a kisebbségen belül is kisebbségben vannak, így aztán csak ritkán keltenek zavart. Talán ennek tudható be az is, hogy míg péntekről szombatra a Roma Polgárjogi Alapítvány (és másik hat emberi jogvédő szervezet) rasszizmussal vádolta meg a miniszterelnököt, addig szombatról vasárnapra az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat visszautasította a Horn Gyulát ért vádakat. S mint kijelentették, a kormányfő előadásából önkényesen ragadtak ki idézeteket, amely semmi másra nem alkalmas, mint megtévesztő hangulatkeltésre. Fölvetődik hát a kérdés: kit védenek a jogvédők? S vajon a kisebbségeken belül nincsenek-e ugyanolyan aknamunkát végzők, mint a többségi oldalon, akiknek az az érdekük, hogy minél nagyobb hangoskodást zűrzavart, feszültséget keltsenek, elősegítve a könnyebb „horgászást”. JEGYZET Gőz József Ágyszám, ágyszám Minden elfogulatlanul gondolkodó ember megkérdőjelezte az egészségügyi kormányzat nagy csinnadrattával beharangozott és végrehajtott ágyszámcsökkentési programját. Tehette ezt azért, mert noha lehet azt mondani, hogy túl sok fekvőhely volt a magyar kórházakban, klinikákon, de az alapvető tényeken mindez nem változtat. Az alapvető tények ugyanis azt mutatják, hogy a szó legszorosabb értelmében is beteg a magyar társadalom. Egyaránt kínozzák helytelen életmódja által beszerzett nyavalyák, a nagy társadalmi átalakulással járó mentális betegségek s a már legyőzöttnek tekintett, de a szegénység térhódításával ismét jelentkező kórok. S ha a betegek száma nagy, nagyok lesznek a gyógyítási költségek is. Hiába csökkentik az ágyak számát, az legföljebb csak azt eredményezi, hogy egy ágyra több beteg, nagyobb költség esik. Vagyis kiderül, amit a fönt említett elfogulatlanok már az elején mondtak: nem az ágyakat, hanem a betegeket kell - olykor nagyon drága pénzért - gyógyítani. Sőt, azzal, hogy megszűntek egyes gyógyintézmények (nullára csökkentették az ágyszámot), más kiadások még emelkedtek is (betegszállítás, utazási költségek), csak legföljebb más rovaton, netán a betegek zsebén érezhetők, így csöppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az ágyszámleépítés nem hozott semmi megtakarítást. Valami mást kellene kitalálni az egészségügyben jelentkező finanszírozási problémák megoldására. Például az ágyszámot növelni az ezzel foglalkozó intézményekben...