Hajdú-Bihari Napló, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-05 / 104. szám
1998. MÁJUS 5., KEDD HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Újra Szép magyar könyv-díjas a Csokonai Kiadó Júniusban alapításának 10. évfordulóját ünnepli e debreceni szellemi műhely Debrecen (HBN - A. L.) - A könyvhét idején lesz tízéves a Csokonai Kiadó. Az ünneplésre másik oka is lesz e debreceni szellemi műhelynek: mint már évek óta, a zsűri az idén is Szép magyar könyv-díjjal ismerte el egyik kötetüket, Jankovics Marcell jelképkalendáriumát. Ez az eredmény tanúsítja: kiadónk körül míves könyvműhely alakult ki, amely a nyilvánosság előtt is megmutatkozik, hiszen a városnak azok a jelentős képzőművészei, akik a könyvtervezést és -művészetet is művelik, kiállításaikon e kiadványainkat is bemutatják. Legutóbb a KLTE-n Oláh Tibor tárlatán figyelhettük ezt meg, június elején ilyen értelemben Sulyok Géza és Sulyok Zsuzsa közös kiállításának egy része kapcsolódik a kiadóhoz - kommentálja a sikerszériát Mazsu János igazgató. A kiadó vezetője az elmúlt tíz év - amelynek során óriási fordulatot vett a kultúra és a könyvkiadás világa is - eredményei közül kiemeli: úgy tudtak hosszú időn át a változási folyamatokban talpon maradni, hogy folytatták elődeik közszolgálati hivatást vállaló tradícióját, segítve a város és a régió szellemi műhelyeit. S folytatták az erdélyi kultúra anyaországi közvetítését. Jelentős eredményük az is, amely - mint az igazgató mondja - a megújulásra a legjobb lehetőséget kínálta: az élvonalbeli oktató- és tudományos műhelyek szellemi termésének publikálása. Az egyetemi szak- és tankönyvek kiadását tekintik olyan útnak, amelyen elindulva a kiadó nem csupán megtartani, de erősíteni is tudta a pozícióját. Ezek köré építik a könyvkiadási programjukat a jövőben. A közönség által már ismert Csokonai História Könyvek és a Történelmi Kézikönyvtár darabjai mellett indítják az Alföld folyóirattal közösen az Alföld Könyvtár sorozatot. Ennek első kötete, Szegedy-Maszák Mihály Irodalmi kánonok című munkája a könyvhétre jelenik meg. Jön a Csokonai História sorozat két friss alkotása is: Bényei Miklós A polgári és nemzeti kultúra felé című tanulmánykötete és Papp Klára munkája, a Biharország jobbágynépe. A helyi szellemi műhelyekhez kapcsolódik Ujváry Zoltán Palóc anekdoták című kötete is, Szilágyi Imre rajzaival. A kiterjedő külföldi kapcsolataik jegyében adaptálják az osztrák, német filozófia eredményeit. A sorozat első kötete Wolfgang Röd Bevezetés a kritikai filozófiába Kant filozófájának főbb problémái című műve, amelynek érdekessége, hogy magyarul előbb jelenik meg, mint németül. A drog elleni küzdelem, illetve a megelőzés segítésére jelentetik meg - ugyancsak a könyvhétre - Rácz Zsuzsa újságírónak a Kábítószeretet című munkáját, amely riportokat tartalmaz a hazai droghelyzetről. Miután a kiadói évfordulót a könyvhéthez kapcsolják, jeles szerzőiket - köztük Wolfgang Rödöt is - meghívták e rendezvénysorozatra, amelyen az írók dedikálják majd munkáikat. A nyár folyamán Csorba László Reform és forradalom (1830-1849) című kötetével folytatják a Történelmi Kézikönyvtár kiadását. Megkezdték egy új sorozat előkészítő munkálatait: a nők társadalomban, történelemben, társadalomban, művészetekben betöltött szerepével kapcsolatos nemzetközi szakirodalom klasszikus alkotásait adják közre magyarul. A téli könyvvásárra a három első kötet jelenik meg. A kiadó a fordítás más irányában is munkálkodik: a magyar kultúra eredeti alkotásainak a nagyvilágban való megismertetése jegyében Jankovics Marcell A Nap könyve című munkáját angolra ültetik át. Más könyvek mellett ezt tervezik bemutatni az 1999-es frankfurti könyvvásáron. Az idei Szép magyar könyv-díjas kötet Napló-reprodukció Adatőrségen: a mentősök kötelezettségei Budapest (MTI) Legtöbbünk már gyermekkorában tisztában van azzal, hogy mi a feladata a rendőröknek, illetve a mentősöknek. A mai gyerekeknek ebből a szempontból még egyszerűbb a helyzetük, hiszen sajnos krimiken, vagy például a népszerű amerikai sorozat, a Vészhelyzet epizódjain nőnek fel, így ők biztosan nincsenek szereptévesztésben, ha teszem azt farsangkor rendőrnek vagy mentősnek öltöznek. Ezért is volt annyira megdöbbentő, amikor a Társaság a Szabadságjogokért jogsegélyszolgálata egy konkrét ügy kapcsán arról tájékoztatta az adatvédelmi ombudsmant, hogy bizony előfordulnak olyan esetek, amikor a mentősök az orvosi segítségért hozzájuk fordulókat eleve „bűnelkövetőként kezelik", és az ügyeletes által bűncselekményi helyszínnek ítélt címre már a rendőrséggel együtt érkeznek. Az ominózus esetben egy baráti összejövetelen két diáklány marihuánás cigarettát szívott. Mindketten rosszul lettek, ezért telefonon segítséget kértek a veszprémi mentőállomástól. A mentősök kérdésére természetesen beszámoltak rosszullétük feltehető okáról is. Ám akkor még nem sejtették, hogy ennek a „vallomásnak" milyen komoly következménye lesz. Álmukban sem jutott volna eszükbe, hogy a mentőállomás szolgálatvezetője hívásuk után nyomban értesíti a rendőrséget és a mentősökkel együtt rendőrök is érkeznek a házibulira. A félbeszakadt baráti összejövetelen azután a hívatlanul érkező rendőrök is „tették" a dolgukat. A diáklányok kórházba kerültek, ám a rendőri intézkedés nyomán kábítószerrel visszaélés bűncselekménye elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult ellenük. Az egészségügyről szóló törvény szerint az Országos Mentőszolgálat feladata a „baleset vagy egyéb okból sürgős ellátásra szoruló személyek első egészségügyi, illetőleg első orvosi ellátása". Olyan jogszabályi előírás, amely a mentősök feladatkörébe utalná a hozzájuk forduló (drogfogyasztó) betegek feljelentését, egyszerűen nem létezik. Viszont az egészségügyi dolgozókat, így a mentősöket is terhelő titoktartási kötelezettség alapján, a gyógykezelt beteg egészségi állapotára vonatkozó adatok (drogfogyasztás miatti rosszullét), valamint a gyógykezeléssel kapcsolatban megtudott egyéb adatok (név, lakcím, tartózkodási hely stb.) nem adhatók ki még a rendőrségnek sem. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló, idén életbe lépett törvény is csak akkor engedi meg az orvosnak, hogy egy betegről bejelentést tegyen a rendőrségnek, ha nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, és a sérülés feltehetően bűncselekmény következménye. Az EMU nem futómadár, hanem pénzügyi unió Az árfolyamok rögzítésével a márka és a frank (is) egymás váltópénzei lesznek Nagy Gábor Miklós Debrecen (HBN) - Minden kétséget kizárólag az Európai Unió eddigi történetének egyik legjelentősebb döntését hozták meg a hét végén maratoni tanácskozásuk után az Unió állam- és kormányfői, amikor úgy határoztak, hogy 1999. január 1-jével, tizenegy állam részvételével útjára indítják az Európai Monetáris Uniót, az EMU-t. A döntés - nem túlzás - nemcsak a kontinens gazdaságát, de az egész világgazdaságot tekintve is történelmi léptékű. De miről is határoztak vasárnapra virradóra az Unió vezető politikusai? Még 1989 áprilisában tették közzé az Európai Bizottság akkori elnökéről elnevezett Delorstervet, amelyet az 1991-es maastrichti szerződés szentesített, és amely három szakaszban a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitását, a bank- és pénzpiacok teljes integrációja mellett a tőkeátutalások teljes liberalizálását, valamint az árfolyam-lebegtetési sávok szűkítését és végül az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítését - és ezzel együtt egységes valuta bevezetését - tűzte ki célul. Ez utóbbi szakasz elindításáról döntöttek a hét végén az Európai Unió állam- és kormányfői. Csak stabil országoknál A döntés értelmében január 1- jétől örök időkre rögzítik az EMU- ban részt vevő országok valutáinak egymáshoz, valamint az euro névre keresztelt egységes valutához viszonyított árfolyamát. És noha az euro - amit azért „egységes" és nem pedig „közös" valutának neveznek, mert 2002 után nem egy, az ECU-hoz hasonló közös, hanem az egyetlen hivatalos fizetőeszköz lesz az Európai Monetáris Unió országaiban a mindennapokban, a bolti vásárlások során igazán csak az ezredforduló után lesz használatos, addig pedig elsősorban a banki átutalásoknál számolnak vele, és egy-két évig eltart a jelenlegi valuták kivonása, az árfolyamok rögzítése révén már január 1-jétől is csupán egyetlen fizetőeszközről beszélhetünk az EMU országaiban. A francia frank, a német márka, az olasz líra vagy éppen a holland forint állandó árfolyamok mellett éppen olyan váltópénzei lesznek egymásnak és az eurónak, mint nálunk a fillér a forintnak, csak nem egy a százhoz, hanem mondjuk egy az ötvenhárom egész kilenctizedhez arányban. Nagy kockázatot jelent az árfolyamok rögzítése, így csak gazdaságilag rendkívül stabil, tehát alacsony inflációjú, viszonylag alacsony államadóssággal és költségvetési hiánnyal rendelkező országok között lehetséges. Éppen ezért nem felelt meg az ezeket a feltételeket előirányzó, úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumoknak Görögország, és éppen ezért lehetne vitatkozni arról, vajon helyes-e, hogy Olaszország is alapító tagja az EMU-nak. Versenyképesebben Az árfolyamok változtatása, különösen a leértékelés - miként nálunk is - a gazdaságpolitika egyik leghatásosabb eszköze, jelentős külkereskedelmi hiány esetén talán a leghatékonyabb segítség a gazdaság egyensúlyba hozásához. A leértékeléssel ugyanis drágábbá válik, következésképpen csökken az import, vagy legalábbis az import növekedési üteme, és jövedelmezőbbé válik, tehát növekszik a kivitel volumene, aminek köszönhetően csökken a külkereskedelmi mérleg hiánya, és javul az ország pénzügyi egyensúlya. Az árfolyamok rögzítésével, az egységes valuta bevezetésével éppen ettől a gazdaságpolitikai eszköztől kénytelenek megválni a monetáris unióba belépő országok. Nagy a kockázat, de nagy a nyereség is, amit az egységes pénz bevezetésével elérnek a gazdasági élet szereplői az Európai Monetáris Unióban. A közelmúltban valaki utánaszámolt, hogy mennyit veszít a valutaátváltással, ezer német márkával indult, és szépen egymás után váltotta át azt az egyes tagországok valutáira. Amikor végül „körbeért", és ismét márkához jutott, az induló ezreséből már ötszáz sem maradt. Ez az átváltási veszteség szűnik meg az egységes valuta bevezetésével, aminek köszönhetően nem csak hogy olajozottabbá válik az egységes piac működése, de „kifelé", Amerikával és a távol-keleti országokkal szemben a világ piacain is versenyképesebbé válik az Európai Unió. Pál Csaba A bürokrácia alkonya A gazdaságban ma már széles körben elterjedt az a nézet, hogy az a cég, amelyik az európai uniós csatlakozás időpontjáig nem szerzi meg az ISO 9000-es szabványsorozat valamelyike szerinti minőségtanúsítványt, az rövidesen akár a rolót is lehúzhatja. Az egységes piacon ugyanis majdhogynem alapkövetelménynek számít a vállalati minőségirányítási rendszer szabványok szerinti működtetése: az ISO-tanúsítványt felmutatni képes cégek iránt nagyobb a partnerek bizalma. Mivel az ISO nem egy adott termék minőségére, hanem a cégnél folytatott összes, a minőséggel kapcsolatos tevékenységre vonatkozik, nem csak a gyártók, hanem a szolgáltatók is minősíttethetik magukat. Bizonyára így jutott eszébe Kaposvár önkormányzatának - mint szolgáltatónak - is, hogy nekivágjon az ISO-tanúsítvány megszerzéséhez vezető - nem is túl könnyű - útnak. A város képviselő-testületének megítélése szerint ugyanis nem csak a gazdasági életben, hanem a közigazgatásban is szükség van az európai uniós harmonizációra, az egységes normák átvételére. Mint a hírekből kiderül, már Magyarországon sem a kaposvári az első önkormányzat ebben a „műfajban”, hiszen Veszprém, Hódmezővásárhely és Nyíregyháza mellett a negyedik, mely vállalkozni kíván a megmérettetésre. Az sem riasztja vissza a kaposváriakat, hogy ha nem sikerül a felkészüléshez szükséges mintegy 5 millió forintot pályázaton elnyerniük a kormányzattól, akkor a saját költségvetésükből kell a pénzt előteremteni. Félő, hogy ezeknek a városoknak a példája nem talál annyi követőre a hazai önkormányzatok körében, mint a tanúsított cégeké a gazdasági életben. Nagy bátorság szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy egy önkormányzat megpróbáljon megszabadulni lényegéből fakadó hatalmi gőgjétől és a túlbürokratizáltságától. A minőségbiztosítási rendszert alkalmazók ügyintézése átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé válik ügyfeleik, partnereik számára. Az önkormányzatok esetében ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy az állampolgár - ügyes-bajos dolgait intézendő - a hivatalba betérve tökéletesebb alaptájékoztatással, gördülékenyebb, gyorsabb és hatékonyabb ügymenettel találkozik. Magyarán megszűnik a packázás, a megfelelő informálás hiányában tájékozatlan ügyfél hülyének nézése, s az akták tologatása. S ha mindez nem így lenne, az az önkormányzaton - vagyis a szolgáltatón - számon kérhető. Ha nem is fognak tülekedni az önkormányzatok az ISO-minősítés megszerzéséért, talán eljön az az idő, amikor nem négy, de negyvennégy, vagy még ennél is több polgármesteri hivatalban lesz majd elfogadható minőségű az ügyfélfogadás. Ennyi példa - s az állampolgári igényesség erősödése - pedig esetleg elegendő lesz ahhoz, hogy a többi önkormányzat - tanúsítvány nélkül is - változtasson bürokratikus gyakorlatán. A n □ Ugrás a sötétbe? Budapest (MTI) Tizenegy nyugat-európai ország új, közös pénz bevezetéséről döntött. Az euro 1999. januártól válik fizetőeszközzé, egyelőre a banki műveletekben. Balogh Elemér professzor, a Német Külügyi Társaság tagja erről a kétségkívül fontos döntésről egyebek között úgy nyilatkozott, hogy „ugrás a sötétbe". Az MTI-Press erről kérdezte a Münchenben élő professzort. - Miért tartja veszélyesnek a döntést? - Mert ilyet nem csináltak még a világtörténelem során. Egyedül Amerikában volt hasonló, amikor az egyes államok a függetlenségi háború után még saját pénzt bocsátottak ki, s később egységesítették a pénzt. - Ez miért veszélyes? - Félő, hogy az euro nem lesz olyan stabil, mint amilyennek tervezik. Már most látszik az az irányzat, hogy egyre többen - szerintem áttekinthetetlen módon - retusálják a pénzügyi helyzetüket, például Bajorországban, Németországban állami vállalatokat adnak el magáncégeknek. De nem azért, mert rosszul megy, hanem azért, hogy a bevételt betegyék az államkasszába, így szeretnék csökkenteni az államháztartási hiányt, vagyis megfelelni a maastrichti előírásoknak. Ez egy évben megy, de mi lesz a következő évben? Ettől függetlenül magam is vallom, hogy az egységes európai pénzre tényleg szükség van, hiszen Európának sürgős az amerikai és japán gazdasági nyomás ellensúlyozása. Sok költséget meg lehet majd takarítani, például az átváltással járókat. Feszültség viszont abban is lesz, hogy közös a pénz, ám az államok nagy mértékben önálló gazdaságpolitikát folytatnak majd.