Hajdú-Bihari Napló, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

1998. augusztus 21., péntek­­­HI HAJDÚSÁGI TÁJ­KÉP______ ~~!"1 ./ ----/ ----i -1 ^ .-vx ---­ • A hagyományoknak megfelelően eb­ben az évben is megrendezi a hajdúszo­­boszlói városi kispályás labdarúgó-szövet­ség a Szent István-napi ünnepi kispályás focitornát. Az eseményre augusztus 21-én­­ pénteken­­ délelőtt 8 órától a helyi Gáz­láng SE sporttelepén kerül sor. Sok csapat és sokféle étel Tiszacsege (HBN - H. I.)­­ Már ha­gyománynak számít Tiszacsegén, hogy a főzés szerelmesei minden nyáron versenyre kelnek egymással. A finom ízekből a főzést követően az ínyencek is jót lakmároztak. A kondérokba, valamint a bográcsok­ba már kora reggel feltették a sertés- és a birkahúst, a borjút, a halat és a töltött káposztát. A terjengő illat egyre több em­bert vonzott a főzősorra. Az érdeklődők tűzhelytől tűzhelyig jártak és beszélgettek az ételkészítés rejtelmeiről. Mindenkinek volt szava a másikhoz, s közben a titkok­ra is fény derült. A nap már magasan járt amikor a zsűri tagjai kóstolgatni kezdték az ínycsiklandozó eledeleket. Ha nehezen is, de megszületett a végeredmény. A ver­seny győztes csapata a helybeli óvoda dol­gozói lettek, akik sertéspörköltöt készí­tettek. A második helyen hármas holtver­seny született, mert nem tudtak dönteni a Nagy Gyula-féle halpaprikás, valamint a napközi otthonosok borjúpörköltje és sertéspörköltje között. Természetesen az ízletes birkapörkölt sem maradt le a do­bogóról. Erről Illés János és kis csapata gondoskodott. Szénaszállítás a hajdúböször­ményi körúton Fotó: Csóka Imre Roma hagyományőrzés Tiszacsege (HBN - H. I.)­­ Ismételten megrendezték a roma napot Tisza­csegén, amelyen az ott élő cigányság folklóregyüttese keresztmetszetet adott az ápolt roma hagyományból. A tűző nap sem zavarta meg az echós szekerek felvonulását a településen, pedig aki csak tehette árnyékba vonult. A sike­res bemutatkozást követően, este a mű­velődési ház várta az ott lakó romákat, hogy együtt vigadjanak a megyéből érke­zett vendégekkel. Vadász István, a kisebb­ségi önkormányzat vezetője büszkén mondta, hogy a nagyközségben hagyo­mánnyá válik a rendezvényük, amelyen bemutathatják az évszázadokon keresztül ápolt a kulturális kincseiket. A versek és a dalok, valamint a táncok sok embert ra­gadtattak tapsra. A jeles eseményen nem­csak a cigányok szórakoztak, hanem azok a magyarok is, akik tisztelettel és szere­tettel segítik a településen a cigányok kul­turális értékeinek ápolását. Pusztai Lász­­lóné művelődésiház-vezető és Farkas Já­­nosné iskolaigazgató­­ és önkormányzati képviselő­­ a sikeres bemutató után öröm­mel nyugtázta, hogy a helyi romák nem hiába dolgoztak heteken át azért, hogy a cigányság által szívvel és lélekkel ápolt hagyományt bemutassák. A Tisza-parti ha­gyományőrző és folklóregyüttes tagjai ver­seket, dalokat és táncokat adtak elő ma­gas színvonalon. A hobbi sok mindenre megtanít Ebes (HBN - Kiss Margit)­­ Budapesten a Vasútfilm Szakcsoport megalakulásá­nak 15 éves évfordulójára rendezett közös kiállításon vett részt júliusban bélye­geivel, képeslapjaival Hei­dum György hobbigyűjtő. Gyermekkorában a képesla­pok érdekelték leginkább. Ez a szenvedély egyre erősebbé vált, miután a vasúthoz került dol­gozni. Hiszen így nagyon sok szép tájra jutott el. Tizenhat or­szágban járt, ahonnan szebbnél szebb üdvözlőlapokkal tért haza. Ma már négyezer darabos a gyűjteménye. A vasút és az esz­perantó a jó értelemben vett má­niája. Bizonyítják ezt a bélye­gek, a kiadványok is. Ezenkívül gyűjt még régi pénzt, telefonkár­tyát, kőzeteket, ásványokat, kagylókat. Heidum György szerint ami­kor már sok darabból áll egy-egy gyűjtemény, akkor szelektálni kell, vagyis tematikusan kell to­vább gyűjteni. A hobbi - bármi legyen is az - sok mindenre meg­tanít. A vérbeli gyűjtőnek felkel­ti az érdeklődését az adott ország földrajza, történelme, kultúrája és politikája iránt. Megtanít meglátni a szépet, a jót, a hasz­nosat. „Mások is kedvet kapnak, ha azt látják, hogy a gyűjtők kedvteléssel, hasznosan végzik hobbijukat” - véli Heidum György, akinek több mint har­minc darab dimenziós és lézeres üdvözlőlapja van. Az igazi ku­riózum viszont a külföldről ka­pott parafa képeslap. Képeslapjaiból, bélyegeiből több kiállítása volt már szerte az országban. Az ebesi fiatalember legközelebb augusztus végén Szombathelyen vesz részt. Heidum György az 1996-os ebesi kiállításon Fotó: Magánarchívum 7. oldal Sorstársak a zene bűvöletében Hajdúszoboszló (HBN - J. I.) - Nemigen volt még zongoraverseny a szo­­boszlói református temp­lom ódon falai között. Olyan különösen nem, hogy két zongorán négy művész játszott egyszerre. Nos ilyen koncertre került sor nemrégiben. A párját rit­kító zenei eseményt még ün­nepélyesebbé, bensőségesebbé tette az a tény, hogy a fellé­pő muzsikusok mindegyike vak volt. A hallgatóság azonban csu­pán az első műsorszámig néz­te könnyes meghatottsággal az Ungária zongoranégyes tagjait. A szánalmat hamar felváltotta a csodálat, amikor a nemzetközi hírű együttes mesteri színvonalon és mély érzelmi átéléssel szólaltatta meg Bach, Mozart, Csajkovsz­kij és más klasszikusok egy­­egy alkotását. A műsorszá­mok közötti konferálást az egyik művész vállalta. Kedves szavaiból és az írásos ismer­tetőből megtudta a közönség, hogy a négy pianista (Farkas Mátyás, Lakatos Tamás, Ma­gyar Csaba, Németh Tamás) kezdetben a vakok Homérosz kórusában énekelt együtt. Hét évvel ezelőtt a kamarazenélés iránti vágyukból született e szokatlan hangszeres együt­tes. Nevüket nagy elődjük, az Európa-szerte ismert Chopin­­játékos, Ungár Imre vak zon­goraművész iránti tiszteletből választották. Ennek a gyönyörű kon­certnek volt egy helyi vonat­kozása is, hiszen a 28 éves Magyar Csaba, a zongorané­gyes legfiatalabb tagja szo­­boszlói születésű. Szülei és rokonai itt élnek. A szülő­földjéhez mindig ragaszkodó művésztanárnak köszönhető ennek a templomi szereplés­nek a létrejötte is, amelynek főpróbája volt délután a gyógyfürdőbeli fellépésük. A megérdemelt siker ott sem maradt el. A világtalan emberek gyönyörű koncertet adtak a temp­lomban Fotó: Magánarchívum Néhány tantárgyat idegen nyelven tanulnak Hajdúhadház (HBN - Zs. L.) - Különös és szokatlan neve van ettől az évtől kezdve az egyik hadházi általános is­kolának. Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola. - Valóban érdekes az elneve­zése intézményünknek - mondja Dienes István igazgató -, de már hozzászoktunk nemcsak mi neve­lők, hanem a tanulóink is. Az el­múlt tanévben az egyik szülői ér­tekezleten néhány szülő azzal a javaslattal állt elő, hogy nagyon jó lenne, ha már első osztálytól kezdve bevezetnénk az angol és német nyelvű oktatást. Próba­ként a negyedik osztályosoknál angol és német nyelven kezdtük oktatni a környezetismeretet, a testnevelést és az éneket. Szak­emberben sem volt hiányunk, mert három angol és egy német szakos pedagógusunk van. Az igazgató örömmel mondja, hogy az új tanévet már két né­met tanárral kezdik. Az 1998/99- es év már úgy indul, hogy két al­só tagozatos osztályban is tanul­hatnak a gyerekek angolt vagy németet. Sőt, ha a diákok felső tagozat­ba kerülnek, már az angol tör­ténelmet angolul tanulják. Ter­mészetesen a magyar történel­met magyarul... Az igazgató szerint a megyében ők az első két tanítási nyelvű általános is­kola. S hogy milyen módszere­sen s a helyi hagyományokat ápolva dolgoznak, annak leg­szebb példája volt az elmúlt hó­napban az a tíznapos szaktábor, amely ezzel a névvel indult: Szi­lágyi Dániel élő idegen nyelvi és számítástechnikai szaktábor. A tábort a helyi oktatási intéz­mények tanulóinak a debreceni Bocskai István gépesített lövész­­dandárnál szolgálatot teljesítő tisztek gyermekeinek szervez­ték, de meghívtak a lengyelor­szági Lozna testvérvárosból 23 gyermeket is. Sokrétű a szoboszlói lovasbarátok éves programja Hajdúszoboszló (HBN - F. L.) - Több évtizedes múltra te­kint vissza Hajdúszoboszlón a lovassport, s ezeknek a hagyományoknak az ápolá­sa leginkább a Hajdúszo­boszlói Lovasbarátok Egye­sülete nevéhez fűződik. A társaság - amelynek jelen­leg mintegy hatvan tagja van - 1993-ban alakult, s éves program­ja igen sokrétű - tudtuk meg Balla Bernáttól, az egyesület tit­kárától. Az egyik legfontosabb, hogy a városi ünnepségeken lo­vas bandériumokkal vonulnak végig az utcákon, illetve kettes és hármas fogatokkal parádéz­nak. Emellett díjugrató és fogat­hajtó versenyeket szerveznek. Ezek közé tartozik a Késely-ku­­pa is. A környező települések lo­vasbaráti egyesületeivel is tart­ják a kapcsolatot. Ezáltal éven­te több szüreti báli meghívásnak tesznek eleget, ahol színpompás felvonulásukkal teszik változato­sabbá a programot. A tagoknak és családtagjaiknak minden esz­tendőben szerveznek kirándulást a Hortobágyra, ahova lóháton vagy szekérrel jutnak el. A szil­veszteri csergetés is az ő nevük­höz fűződik. A város szélén lé­vő lovaspályán rendezik meg minden évben a már említett versenyeket, mint - Évente két-három eseményt rendezünk a pályán, ezért nye­reségről nem igazán lehet be­szélni mondja­­ az egyesület tit­kára, Balla Bernát. - A vanda­lizmus sajnos ide is elért, s ez komoly gondot okoz a számunk­ra. A pályát övező fakorlátokat ellopták, a bírói torony nádfede­lét felgyújtották. Az hogy még­is sikerül a létesítményt fenn­tartani, az annak köszönhető, hogy a karbantartás részét ké­pező kaszálásból nyert szénát értékesíteni tudjuk. Mivel a ver­senyek ingyenesen tekinthetők meg, így további bevételi forrást jelent az ilyen alkalmakkor sze­dett büfé terület foglalási és autóparkolási díj. A cél persze nem is a haszonszerzés, hanem a lovaspálya állagának megőrzé­se, hogy a már kivívott hírnév­hez méltó versenyeket tudjunk rendezni. Balla Bernát és a lovas bandérium Fotó: Magánarchívum

Next