Hajdú-Bihari Napló, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-18 / 41. szám
1999. február 18., csütörtök Whift DIBRICEHI POLGÁR Hiteles karaktert Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész szerint egy lovas szobor elkészítése egy szobrász számára a legkomolyabb művészi kihívások közé tartozik. A megbízástól a mű elkészültéig mintegy egy évre van szükség. Igaz, hogy az előkészületek tartanak tovább, hiszen a ladányi lovas szobrot ő egy hónap alatt mintázta, egy hónap alatt pedig bronzba öntötte. Hallott a debreceni elképzelésekről, s elmondta, neki már Szent Istvánra, Szent Lászlóra és Simonyi óbesterre is vannak elképzelései. Legkönnyebbnek Szent László megidézését tartja: ismerjük alakját, sok leírás van róla, megvan a hermája. Szent István hiteles karakterét is ki lehet deríteni, ám az olyan hibákat Győrfi Lajos szerint kerülni kell, mint amilyet a tízezres bankjegyünkön követtek el a tervezők. „Istvánt ugyanis halotti koronával ábrázolják, ami csak a másfél millió magyart temető IV. Bélát illeti meg.” Kolozsvári példa Jól ismeri Erdélyt Katona György grafikus. 22 éve települt Debrecenbe a székely Szovátáról. Mikor a debreceni lovas szoborról kérdezem, legelőbb Kolozsvár főterét említi, bár megjegyzi, hogy azért Firenzében is jó szobrok vannak... - A kolozsvári főtér viszont egész Európában példa értékű lehet - mondja -, a szoborcsoportokat és a tér elrendezését tekintve is. Fadrusz János Mátyásnagykompozíciója, a magyarság nagyjaival, arányaiban, az elrendezés igényességében is követendő. Debrecenben a Petőfi tér kínálkozik helyszínként, ott azonban az életnagyságúnál nagyobb, legalább ötnegyedes méretben kellene gondolkozni. És Szent Lászlót kell bronzba önteni; Debrecen testvérvárában, Nagyváradon is ő áll, igaz, ló nélkül, de négy oroszlánnal. Ez erkölcsileg, történelmi és kulturális tartalmában a Partiummal való testvériséget is hangsúlyozná. Katona György szerint egyébként a köztéri szobor a legjobb „reklám” egy város számára. Többet ér, mint millió óriásplakát, s megmarad a jövőnek. Szent Lászlóra szavaz Egy magára valamit is adó városnak gondoskodnia kell arról, hogy legyen legalább egy lovas szobra - vélekedik Selmeczi László megyei múzeumigazgató. Szerinte ez egyrészt a presztízst mutatja, másfelől értékmérő jelkép is arra vonatkozóan, hogy miként tekint a múltjára s gondokodik a jövendőjéről a közösség. Nagyon fontos a bronzba öntött alak kiválasztása, hiszen az a város hagyományait is megtestesíti. Selmeczi László Szent László királyunkat javasolja. A váradi püspökség és Debrecen, illetve Bihar egységét, testvériségét szimbolizálná ez, ráadásul a lovagkirályt szinte csak lovon ülve lehet megjeleníteni. László, István, Simonyi - vagy mégsem Vitéz Ferenc Debrecen (HBN) - Kell-e lovas szobor Debrecennek? - adódik a kételkedő kérdés akkor, ha tudjuk, nincs ilyen szobrunk, s amikor a millenniumra is gondolva, többekben felvetődött: pótolnia kell a városnak ezt a hiányosságot. A válasz egyszerű: kell! • Azaz, mégsem ilyen egyszerű. Mert most egyszerre négyféle javaslatról tudunk (lehet, hogy több is van). Sokakban csupán az igény fogalmazódik meg, de vannak konkrét nevek is. A Debreceni Millenniumi Egyesület például előbb Szent István alakjában gondolkozott, kifejezendő egyúttal az államalapítás és a kereszténység ezer évét is. Most hajlanak Szent László alakja felé. Ugyancsak államalapító királyunk megörökítése szerepel az önkormányzat terveiben. Somogyi Béla alpolgármester korábban lapunknak is elmondta: amellett, hogy felújítanák a debreceni köztéri szobrokat és tereket, új köztéri alkotásokat (például Szent István szobrát) állítanák fel. A Debreceni Lokálpatrióta Egyesület berkeiből két ötlet is elhangzott: az egyik szintén Szent László megidézésére vonatkozik, de azt sem tartják elvetendőnek, hogy Simonyi óbesternek kellene egy lovas szobrot állítani a következő évben, az átadást az ünnepi Simonyi óbester-napokra időzítve. Az is a fülünkbe jutott, hogy sem egyik, sem másik név nem jó: van, aki IV. Bélát, második honalapítónkat javasolja, s több király neve is elhangzott már. Hogy hová helyezzék el, erre vonatkozóan is számos ötletet hallottunk: a lehetséges helyszínek között szerepel az Egyetem sugárút, a Petőfi tér, a Nagyerdő, a Bem tér, illetve a Simonyi utca. Ezek közül a helyszínek közül többen tartják a legrokonszenvesebbnek a Petőfi teret. Lovas szobrunk nincs, csak lovas domborművünk - Szent István nagyreliefje a Déri téren, a zenepavilon mellett látható Fotó: Horváth Katalin 25 millió Húsz-huszonöt millió forintba kerül egy életnagyságúnál nagyobb bronz lovas szobor. Erre a város is tudna áldozni, pályázati lehetőségei is vannak. Ám, amint azt ugyancsak elmondta Somogyi Béla alpolgármester, a Kossuth tér rendezése önmagában 130-150 millió forintot emésztene fel. Sokan hivatkoznak a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal által elkülönített 16 milliárd forintra (ennek jelentős részét kulturális-művészeti célokra fordítanák). A pályázat sikeréhez valamennyi önrészt is fel kell mutatni. Legelőbb azonban egyeztetésre, megállapodásra lenne szükség az ötletgazdák és az önkormányzat, illetve a kezdeményező egyesületek között is. Mert sokakban ébredezik egyfajta félelem: nem csak a pénz, de a megegyezés hiánya is gátolhatja a történelmi mulasztás pótlását. Olcsóbban Vannak, akik szerint a legolcsóbb megoldást a már meglévő szobrok újra felállítása jelentené. A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület programjában szerepelteti Tisza István és a Magyar Fájdalom szobrának visszaállítását. Lemondva Tisza István szobrának eredeti helyszínéről (a Klinikák előtti téren Varga Imre Professzorok című kompozíciója áll), az egyesület elfogadná a Kossuth-egyetem templom előtti parkját. A Magyar Fájdalom szobra allegorikus emlékművet viszont az eredeti helyszínére, a Bem térre szándékozzák visszaállítani. Egymillió forintot már kaptak erre a célra, a teljes becsült összeg 3,4 millió forint lenne. A fejetlenség itt szó szerinti: Szabó Lőrinc bronzportréját évek óta hiába keressük a kőpolcon Fotó: Horváth Katalin 7. oldal A megyében Mindössze három lovas szobrot láthatunk Hajdú-Bihar megye köztéri alkotásai között (természetesen csak az tartozik e műfajba, ahol a ló és az emberalak együttese alkotja a kompozíciót - amúgy ide lehetne sorolni például a hortobágyi játszó csikókat is...). A két huszárszobor egyikét, Varga Éva munkáját Hajdúböszörményben állították fel, a másik Püspökladányban látható, ezt Győrfi Lajos szobrászművész készítette. Hajdúszoboszlón áll a harmadik, mégpedig Marton László Bocskai-szobra. Millenniumi Déri tér A Déri tér teljes felújításának programtervét készítette el a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület, egyeztetve azt a megyei és a városi önkormányzatokkal. A költségkalkuláció 22,2 millió forintról szól. Megállapításuk szerint a Déri téren évtizedek óta nem végeztek felújítási munkát. Helyre akarják állítani a csobogókat, korrigálni az allegorikus szobrok megsüllyedt talapzatait, szakszerűen megtisztítani a bronzanyagot. Rendbetételt igényelnek a lépcső repedezett műkő tömbjei, s elhanyagoltnak minősítették a tér kertészetét. Nincs közvilágítás sem, és a városvédők szerint a zenepavilon jelenlegi siralmas állapotához a közbiztonság alapvető feltételeinek a hiánya is hozzájárult. Változatosak szobraink Hetven köztéri szobra van Debrecennek. Ennyi alkotást - emlékművet, kompozíciót, síremléket, mobilt, emlékoszlopot, domborművet, csobogót, fej portrét, ivókutat, emlékkertet, valamint szobrot - sorol egy, még az elmúlt évben elkészített lista. Az anyaghasználat szempontjából is igen változatos a kép: kő, falazott kő, mészkő és műkő, vastábla, öntöttvas, bronz, márvány, acél és krómacél, beton, tölgyfa képezi a formázandó anyagot. Legkorábbról a Dorottya utcai Csokonai-síremlék származik (1836, Beregszászi Pál), de múlt századi a Honvédtemető haldokló oroszlánja (1867), a Kálvin téri Csokonai Vitéz Mihály-szobor (1871), a Gályarabok emlékoszlopa (1895) és a Nagysándor Józsefemlékmű (1899) is. S ha már az adatoknál tartunk, az Egyetem téren tizenegy, a Medgyessy sétányon kilenc, a Déri téren nyolc, a Kálvin téren hét, a nagyerdei parkban hat munka látható. Az alkotók között olyan nevek szerepelnek, mint Medgyessy Ferenc, Izsó Miklós, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Borsos Miklós, Melocco Miklós, Varga Imre és Debreceni Tivadar. Gondos gazdára várnak az értékek A debreceni köztéri szobrok állapotát felmérő nyilvántartásban szereplő munkák becsült összértéke meghaladja a 400 millió forintot. A legtöbbre Debreceni Tivadar Harminckilencesek emlékművét becsülték (28 millió forint), míg 25 millió forintot ér Holló Barnabás Bocskai fejedelmet ábrázoló márvány-bronz szobra. A legértékesebb alkotások között vannak a Déri téri Művészet és néprajz című bronzszobrok (21, illetve 18 millió forint). Mindkettő Medgyessy Ferenc munkája, csakúgy, mint a 17 és fél millióra értékelt Tudomány, valamint a 16 milliós Régészet. 15 millió forint az értéke Beregszászi Pál Csokonaisíremlékének, 21 millió forint a Kossuth-szobor, 14 millió pedig a Professzorok című alkotás. A fent szereplő értékhez képest elenyésző az az összeg, amennyibe - ugyancsak egy tavalyi felmérés szerint a szobrok védelme, állagmegóvása, a sérült alkotások javítása körülFotók: Iklódy János, Horváth Katalinne. Alig haladja meg az e munkák megkívánta összeg a kétmillió forintot! Igaz, ebben a tételben nem szerepel a Déri téri szökőkút rehabilitációja, valamint néhány, még egyeztetéseket kívánó pótlás (lévén bronzmunkákról szó, itt is millió forintokban kell gondolkozni). A legtöbb köztéri alkotás azonban csupán tisztításra és kisebb javításra szorul; más művek esetében szakvéleményt kell kérni, így azok költségeit is később tudják megállapítani. A számos konkrét javítandóból emeljünk ki néhány példát. Pótolni kell Oláh Gábor sérült orrát. Az első világháborús emlékmű kőkerítésének négy oszlopáról hiányzik a bronzmécses. A Mata János utcai Pásztorkútról egy kecskefej, Hatvani István professzor kezéből pedig a toll és a tintatartó tűnt el. Varga Imre szobrának mása Hollandiában van, az Egyetem térihez hasonló környezetben. Érdekes, hogy ezt a szobrot még senki nem bántotta... Sérült szobrok