Hajdú-Bihari Napló, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-01 / 50. szám

4. oldal negixáa... v. rvi • Kétszáz képet kaptak. A Hortobá­gyi Alkotótábor tagjai a leendő Haj­dúhadházi Galéria számára eddig több mint kétszáz képet ajándékoz­tak. A hét ország húsz festőművésze által adományozott legújabb képek­ből a Földi János Általános és Művé­szeti Iskola aulájában rendeztek kiál­lítást. • Hátrányosan érintette az adósávok változása is a köztisztviselőket és köz­­alkalmazottakat - állapította meg leg­utóbbi ülésén a hajdúsámsoni kép­viselő-testület. Februári nettó kerese­tük 500-2500 forinttal volt kevesebb, mint december hónapban. Elhangzott: az intézményeket érintő normatívák ez évben sem, de évek óta nem fede­zik a működési és dologi kiadásokat, így ez a teher is az önkormányzatot sújtja. Az Őszidő farsangja Mikepércs (HBN - D. V. J.) - Több mint ötven nyugdíjas alapította az idősek klub­ját, amit az önkormányzat működtet. Az Őszidő Nyugdíjasklub tagjai havonta két alkalommal találkoznak. A programban szerepel orvosi tanács­adás, szórakoztató műsor, termékbemuta­tó, de a legfontosabbnak a kötetlen bará­ti beszélgetést tartják. Főként a magányo­san élők járnak a klubba, ám az egyre népszerűbb a házaspárok körében is. Legutóbb együtt farsangoltak, megren­dezték a hagyományos falusi sütemények versenyét. Volt a kínálatban hájas tészta, csöröge, diós kifli, kürtös kalács, s egyéb finomságok. Az iskola harmadikosai (ta­náruk: Rimás Istvánná) farsangi népszo­kásokat mutattak be, majd Tele János ze­nei kíséretével Papp Sándorné énekelte el kinek-kinek a kedvenc nótáját. Néhányan a süteményverseny díjazottjai közül Fotó: Dévényiné Végvári Judit Játékait ajánlja Álmosd (HBN)­­ Régi, kézzel ké­szített játékok kiállítására hirde­tett pályázatot az Álmosdi Általános Iskola. Török Annamá­ria 8. osztályos tanuló csalódása miatt írt levelet szerkesztősé­günknek. Szabadkozik: nem azért fordult hoz­zánk, hogy megtudjuk, ők lettek az el­ső helyezettek, hanem mert nagy si­kert arattak a a játékok az iskolások körében. Ám az eredetileg egy hétre tervezett kiállítás helyett - tanterem híján - csak egy tucatnyit helyeztek el egy vitrinben. „Pedig ez a kiállítás nagyon sok öt­letet adott gyerekeknek, szülőknek egyaránt - írja Annamária. - Nem ke­rül pénzbe, bárki meg tudja csinálni azokat a játékokat, amiket még a nagyszülők korában használtak.” Édesanyja több mint száz hasonló já­tékot készített, ezeket nagyon szeretik, s díszei a lakásnak is. Szívesen fogad­nak bárkit, ha meg akarják nézni őket. A csalódott diáklány most azt sze­retné, ha minél többen láthatnák a tárgyakat, hogy minél több ötletet me­ríthessenek belőlük mások. Szerinte már maga a látvány is leköti a gyere­keket. Levelében azt kérdezi, hol le­hetne kiállítani a játékokat. Ehhez ké­ri azok segítségét, akik szívesen fogad­nák az ötletét, felajánlását a kiállítás­hoz. (Török Annamária Álmosdon, a Petőfi út 24. szám alatt lakik.) 1999. március 1., hétfő M NYÍRVIDÉKI TÁJ­KÉP Felfigyeltek a nyíradonyi „reklámikrek”-re Egy mandulaműtét után lettek fotómodellek, majd kipróbálták a reklámfilmezést is Tóth Vince Nyíradony (HBN - T. V.) - Keczárt Mariann és Beáta ar­cát nemcsak szülővárosukban ismerik, sűrűn láthatják őket az egyik tévéreklámban is. Ikrek, s csak a közeli ismerő­sök tudják őket megkülön­böztetni egymástól. Két perccel egymás után szület­tek - előbb Mariann, majd Beáta - 1979. július 27-én. Kis súllyal, hi­szen koraszülöttként jöttek a vi­lágra. Iskoláskorukra fejlődésben utolérték társaikat. Nyíradonyban az általános iskolában testnevelés és Zsolnay-tagozatos osztályban végeztek, majd a kereskedelmi szakközépiskolába jártak. - Már a kollégiumban kialakult egy olyan baráti kör, akiket érde­kelt a divat, a fotózás - mondják. - Mi egy véletlennek köszönhetjük, hogy „felfedeztek” bennünket. Egy mandulaműtétet követően figyelt fel ránk Takács István doktor úr, aki egy fotóklubba jár. Hosszas rá­beszélés után beleegyeztünk a fotó­zásba. A képeket megnézte Ven­­csellei István, s azóta alkalmaznak bennünket. A fotókat Budapesten is kiállították, itt látott meg ben­nünket Benkő Imre, aki kizárólag ikrek fényképezésével foglalkozik. Felhívott, hogy ő is foglalkozna ve­lünk, s egy ügynökség révén beke­rültünk a reklámfilmezésbe is. Ez elég fárasztó, többször kell felven­ni ugyanazt, de nagyon izgalmas volt számunkra. A jövőben terveik között főisko­lai, illetve egyetemi tanulmányok szerepelnek. Beáta február végén nyelvtanulás céljából pár hétre Floridába utazott. A tanulás mel­lett azonban a fotómodellkedést és a filmezést is szeretnék folytatni. Keczán Mariann és Beáta­­ vagy Beáta és Mariann? Fotó: Tóth Vince Sokszor ugyanazt álmodják A Keczán ikrek szépek. Kíván­csian vártam válaszukat arról, hogy ennek előnyét, vagy hátrá­nyát érzik-e jobban. Szerintük nem is egészen egy­formák. Más az arckarakterük. Mariann nyugodtabb, megfontol­tabb, Beáta pedig szervező, nyüzs­­gőbb alkat. Egyforma viszont az ízlésük, a céljuk. Persze, az isko­lában igyekeztek kihasználni ha­sonlóságukat. Volt olyan tanáruk, aki érettségi után mondta meg, hogy tulajdonképpen soha nem tudta, melyikükkel beszél, csak tippelt, vagy egyszerűen Keczá­­noknak szólította őket. Mariann balkezes. Egy alkalommal ő ment ki a táblához Beáta helyett. Taná­ruk tudott erről a különbségről, így rögtön lebuktak. Szinte egymás gondolatait is ismerik. Nagyon sokszor álmod­ják ugyanazt. Kicsi korukban sa­játos nyelvrendszerük volt, amit csak ketten értettek meg. Sokan tették már fel a kérdést: Milyen ikreknek lenni? Milyen másnak lenni? Nem tudják, hiszen ők üyenek. Ha eljön a Nagy Ő Mátészalkára és Budapestre is hívták már a két nyírado­nyi lányt ikertalálkozóra. El­mondták, hogy itt értették meg jobban azt is, az ikrek­nek miért van ritkán barátja. Bevallják: a harmadikat egy­szerűen kitolják maguk kö­zül. S vajon mi lesz ha eljön a Nagy Ő. A Keczán ikrek azt mondják, jelenleg nincs ilyen problémájuk. Régen előfor­dult, hogy ugyanaz a fiú tet­szett nekik, de ezen nem kap­tak össze. Szerintük az a jó, az ideá­lis helyzet, amikor egy fiú nem a külső alapján választ, hanem a belső értékek sze­rint dönt. Mert ikerség ide, ikerség oda, az ember, mind­két ember külön személyiség, a sorsa saját magán múlik, legfeljebb jó, ha a testvére se­gíti. Saját telkén építi fel a múzeumot A megyében többen foglalkoznak öntöttvas tárgyak gyűjtésével Mikepércs (HBN - V. F.) - Berta Istvánék házában meleg, barátságos a lég­kör. A hideg vas és az iránta táplált szenvedély nagy terveket fogalmaz­tatott meg vele. Lassan tíz éve annak, hogy a harmincéves fűtésszerelő öntöttvas kályhákat gyűjt. A kályhák már nem fűte­­nek, de mind a harmincötöt lehetne használni. Egy-kettő vár még restaurá­lásra - Berta István maga hozza rendbe az iparmű­vészeti darabokat. Minden szobában „kályhacsendélet” fogad. Értéküket emelik a dí­szítések, a változatos motívu­mok mellett az öntött életké­pek. A kályhák mellett István régi vasalókat, mozsarakat, falidíszeket, lámpákat is gyűjt, edényeket és háztartá­si eszközöket, s nem mond le egy-egy régi szép bútordarab­ról sem. Az udvaron pedig egymást érik az egykori ivó­­kutak. A telken álló takaros istál­lóból múzeum lesz. A tervek szerint kétezerben nyílik meg. Öntöttvasmúzeum, be­rendezve a gyűjtemény leg­szebb darabjaival, melyek kö­zött természetesen a kályhák kapják a főszerepet. Mindegyiket a múlt század utolsó harmadában-végén ké­szítették: Kalánon, Nadrágon, Ruszkabányán, Munkácson, Kassán, sorolja tulajdonosuk. Öt éve gyűlik a tégla egy nagy parasztkemencéhez, s jut belőle arra is, ha meg kell toldani még egy helyiséggel a múzeumot. Talán az önkormányzat is segít, s István pályázatot is szeretne készíteni. Jó lenne addig a kis utcácskát kiköve­­síteni, ehhez azonban kell az ott lakók önrész vállalása. Bí­zik benne, hogy meglesznek a­­kellő támogatások. Rajta nem múlik. Berta István kedvenc darabjai között van a parasztmuzsikus figu­rájával díszített kályha A kollekció néhány szép darab­ja Fotók: Vitéz Ferenc Öten vannak Berta Istvánt nem csak a megyében élő, hason­ló gyűjtőszenvedéllyel vagy érdeklődéssel meg­áldottak ismerik. Egyik, Kalánban öntött, úgyne­vezett hasas kályhája ma is ki van állítva Bu­dapesten, az Öntöttvas Múzeumban. Album is készült, s a magángyűjtemények kö­zött külön szócikket szenteltek a fiatal házas­pár kollekciójának. A kevesebb mint húsz öntöttvas-magán­gyűjteményt bemutató albumba a mikepércsi mellett debreceni, hajdú­sámsoni anyagok is be­kerültek. Az országban egyéb­ként csak kevesebb mint harminc gyűjtőt tarta­nak nyilván, a megyé­ben viszont nagy a kon­kurencia: István úgy tudja: öten vannak. 5- 1 ------ ---- | Hajdúhadházi Lapok „Szennyvízügyben” fordult a polgármesterhez Bihari Béla, a Hajdúhadházért Egyesület elnöke. A városi lap legutóbbi száma a leve­let s Béres László polgár­­mester válaszát is közli. Beszámoló olvasható a Szi­lágyi Dániel Gimnázium és Szakközépiskola épületé­nek bővítéséről, a két tannyelvű iskola báljáról, folytatódik a D. Nagy Sán­dor kollégiumi vallástanár életét bemutató sorozat. Pe­tő József a játék mibenva­­lóságáról vall, s emlékezik a lap a középiskola névadó­jára, Szilágyi Dánielre is. A kortárs képzőmű­vészet spontán megnyilvá­nulása látható Sárándon - az időjárás plakátból for­mált fantáziadús figurát (pléhkakas-madárijesztőt?) a buszmegálló lemezkuká­jára Fotó: Vitéz Ferenc

Next