Hajdú-Bihari Napló, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-01 / 125. szám

1999. június 1., kedd N tlDll-ilHM lm IAPLÚ AKTUÁLIS3. oldal jamxt______________I Az erőszak ellen Kovács Barbara Egy japán kisgyermek, Sayuri Ishikawa nemrég kiment a vasútállomásra és a sínek közé kuporodott. A vonat hamarosan megérkezett és a kislány a helyszínen életét veszítette. Abban a hónapban ő volt a har­madik diák, aki a halálba menekült, s­/­indezekhez állítólag az osztálytársak kegyetlen viccei, piszkálódásai vezettek. Tud­nunk kell, hogy a gyermekek idegrendszere - a szakemberek véleménye szerint - hamar megadja magát, s mivel a kicsik nem látják a kiutat, inkább a halálba menekülnek. Más példát manapság nem is látnak. Szintén ezt bizonyítja egy néhány éve Debrecenben tör­tén eset. Az a fiú az egyik tízemeletes ház tetejéről vetette magát a mélybe, mert nem tudta elviselni az életet, s ezt tanulta egy rocksztártól. Éppen a hasonlóktól kívánta megóvni az Országos Rádió és Televízió Tes­tület (ORTT) áprilisi határozatával a magyar gyermekeket, amikor levétették a képernyő­ről a Dragon Ball Z című japán rajzfilmet. Úgy látták, hogy ez a mese ártalmasan be­folyásolhatja a felnövekvő nemzedék szemé­lyiségfejlődését. A rajzfilmben volt öldöklés, erőszak, minden, amit egyébként egy jó szü­lő is üilt gyermekétől. Bár a döntést nagy fel­háborodás fogadta - telefonok, üzenetek tömkelege érkezett a testülethez - a dönté­süket nem változtatták meg. Nos, ha jobban belegondolunk, talán ez a határozat valóban hasznos lesz, még ak­kor is ha egyes szülők azt hangoztatták, hogy az ORTT ne akarja őket felülbírálni, vagy helyettük dönteni, amikor gyermekne­velésről van szó. Kérdés, hogy egy ilyen helyzetben nem lenne-e jobb támogatni azokat, akik a magukat megvédeni nem tu­dók érdekében lépnek fel? Hiszen mind­annyiunk célja, hogy minél kevesebb erő­szakkal, brutalitással torzítsák a még igen­csak formálható gyermekek személyiségét. Egyház és művészet közös célért Debrecen (HBN) - Régi magyar mes­terek és kortárs művészek alkotásai­val tegnap, hétfőn megnyílt a Nagy­templom Galéria, amelynek a Refor­mátus könyvesbolt ad otthont a Pi­ac utcán. Az egyház feladatának érzi, hogy segít­se az értékek eljuttatását azokhoz, akik számára készültek - mondta köszöntőjé­ben Bölcskei Gusztáv, református püspök. Egyház és művészet azonos célokat kell szolgáljon - fogalmazott megnyitó beszé­dében Bényei József költő is. Kopnak, kal­lódnak féltenivaló értékeink, ezen a he­lyen azonban - ahová a legtisztább vető­mag, az írott szó mellé beköltözött a kép is, többek között olyan művek láthatók, mint Borsos Miklós, Burai István, Bényi Árpád vagy László Ákos alkotásai, hagyo­mányt teremtve egyházközösség és kép­zőművészet eddig példa nélkül való, élő kapcsolatának - mondta Bényei József. Kapcsolatot teremt a művekkel Fotó: Nagy Gábor Fizetik a biztosítást, mégse kapnak kezelést Két hónapja nincs elkülönített pénzösszeg a súlyos enzimhiányos betegek kezelésére B. Gergely Krisztina Debrecen (HBN) - A főként a lépet, májat és csontve­lőt érintő Gaucher-kór ke­zelése évente több millió forintba kerül - betegen­ként. A gyógyítás finanszí­rozása azonban április 1. óta megoldatlan. „Öt éven át külön keretből fi­nanszírozta az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár (OEP) en­nek a ritka betegségnek a költ­ségeit. Ápr­is 1-jén azonban az OEP - részben az orvosok kéré­sére - ezt a rendszert megszün­tette, anélkül, hogy gondoskodott volna a további kezelés folyama­tos biztosításáról, így a betegek körében a bizonytalanság érzé­se uralkodott el, félnek, hogy nem jutnak hozzá a megfelelő gyógyszerhez” - mondta a Nap­lónak Maródi László, a gyermek­­klinika professzora azon a hét­fői összejövetelen, amelyen a be­tegeket és a kezelőorvosokat is tájékoztatta a jelenlegi helyzet­ről. Majd folytatta: „A külön ke­retes támogatási rendszert mi is elleneztük, mivel csak kis számú betegcsoportot érint. Az eleinte egy évre szóló szerződést később már csak fél-, majd negyedévre köthettük meg, s emiatt gyakran maradtak ki kezelések. Ráadásul az a pénzösszeg se volt elegendő, amely a rendelkezésünkre állt. Ezért azt javasoltuk - és javasol­juk most is -, hogy egyedi finan­szírozási rendszert dolgozzon ki az OEP.” A professzor hozzátet­te még: hazánkban 23-an szen­vednek Gaucher-kórban, s közü­lük csupán 6 beteg kezelését fi­zette a biztosító. Most azonban kétségek gyötrik mindőjüket: ho­gyan, kitől kapják meg a szüksé­ges kezelést és az egészséges élet­hez nélkülözhetetlen gyógyszert. A Napló megkereste hétfőn az OEP-et, kérdésünkre azonban azt felelték: pillanatnyilag nincs a helyén egyetlen illetékes sem, de törekednek arra, hogy hamaro­san szakszerű választ adjanak a fölmerült problémára. Rendet akarnak teremteni az éjszakában Mi lesz a tátogó popegyüttesekkel, ha minden zenésznek tudni kell zenélni? Erdei Sándor Debrecen, Hajdúszoboszló (HBN) - A szórakozóhelyeken fellépő művészek jól tudják, hogy július 1-je után csak újonnan szerzett engedéllyel léphetnek fel, ennek hiányá­ban megbüntethetik őket s az alkalmazó üzletet is. Hosszú neve van annak a hi­vatalnak, amelyet Horváth Ot­tilia képvisel. Magyar Zenemű­vészek és Táncművészek Szak­­szervezete Országos Szórakozta­tózenei Központ Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltsége; röviden OSZK-nak emlegetik. Ez adja majd az új engedélyeket revü­táncos, népzenész, tánczenész, diszkós és egyéb kategóriákban. Itt lehet űrlapot kapni a vizsgá­ra való jelentkezéshez s megis­merkedni a követelményekkel. Felső korhatár nincs, viszont a vizsga letétele 15 ezer forintba kerül. Egyedül kockázatos lenne - Nagy a káosz az éjszakában - fogalmaz Horváth Ottilia. - A megyében mintegy száz helyen lépnek fel kisebb-nagyobb gya­korisággal előadóművészek. So­rolnám a fájdalmas tényeket: a vendéglátósok nagy része feke­tén foglalkoztatja a művészeket, s olyanokat dolgoztatnak, akik­nek nincs fellépési engedélyük, sok esetben ukránokat, oroszo­kat vagy erdélyieket, akik nem magyar állampolgárok, nincs munkavállalási engedélyük. A vendéglátós felszámolja a fel­árat a műsorért, ám ebből nem fizet sem áfát, sem tébét, sem adót, semmit. Ez igazságtalan. Az olcsón és feketén dolgozó, gyenge vagy külhoni zenészek miatt sok rangos hazai művész munka nélkül marad, esetleg nyomorog. Mi az ő érdekeiknek is érvényt akarunk szerezni. Az éjszaka világa eldurvult, egye­dül nem is mernék menni el­lenőrizni. Az APEH-hel és a fo­gyasztóvédelmi felügyelőséggel együtt érdemes végezni ezt a munkát. Akkor lesz rend, ha a vendéglátósok az OSZK által közvetített művészeket foglal­koztatnak. A kiközvetítési díj nem nagy, a bruttó tiszteletdíj tíz százaléka, s mi nem szabjuk meg, hogy mekkora tiszteletdí­jat kell fizetni. Eseteket idézünk, embereket említünk. Például azt a vendég­látóst, aki az üzletében fellépő sztriptíztáncosra azt mondta: neki semmi köze hozzá, az egy vendég, mit tehet arról, hogy a hölgy - jól érezvén magát - le­vetkőzött. Eltűnőben az élőzene Nagy fájdalma a szakmának, hogy az egységekből szinte teljesen kiszorult az élőzene, a cigányzené­szekről már nem is beszélve. A me­gyében alig van egy-két olyan há­rom-négy tagú banda, amelyik talál magának munkát, meg tud élni. - Mi nem a művészeket akarjuk zaklatni, inkább az üzletvezetők­kel szeretnénk együttműködni, hogy tartsák be a szabályokat. Egyébként volt már az idén egy vizsga, a táncosok adtak számot a tudásukról. Nem kell félni, nem az a cél, hogy mindenkit megbuktas­sanak, hanem a létszámbavétel, az áttekinthetőség, a tiszta, törvényes működés elérése. Horváth Ottilia szerint nagy a káosz Fotó: Horváth Katalin / „Érettségizz le újra!” A képzett zenészek, akiknek nem csak ORI-vizsgájuk van, hanem diplomájuk vagy „kategóriájuk” (A, B vagy C) voltaképpen örül­nek a rendeletnek, ám úgy lát­ják, nem lehet neki teljes mér­tékben érvényt szerezni. Kocsis Bélának (sokak szerint Debrecen egyik legjobb zenészé­nek) nem kell új engedélyt sze­reznie, hisz „B kategóriája” van. A pop-rock zenész úgy véli, nem a szakmai tisztesség biztosításá­ról van most szó, hanem arról, hogy valakiknek pénzre van szükségük. Ő ugyanis biztos ab­ban, hogy egy sor kreált zene­kartól nem fogják majd kérni az engedélyt, mégis továbbra is ott látjuk majd őket a tévében. „Több olyan lány- és fiúegyütt Szűcs Imre, a sárándi diszkó tu­lajdonosa kizártnak tartja, hogy a jövőben csak az Országos Szó­rakoztatózenei Központ által ajánlott diszkósok lépnek fel az üzletében. Különben is ő olyan rangos műsorirodákkal dolgozik, akik komoly diszkósokat közve­títenek, akik sztárok, s akiknek van engedélyük. A hajdúszobosz­­lói Ábrányi Miklós nemrég ha­gyott fel a diszkózással, s nem­csak azért, mert eljárt felette az idő, hisz a számok ismeretében ma is naprakész. Azt mondja, mára felhígult ez a szakma is, lejárt a nagy egyé­niségek ideje. Régen a fiatalok Pocsaji Attilához, Ábrányi Miki­hez, Elek Lacihoz jártak diszkó­ba, követték a lemezlovast, bár­hová ment. Ma nem a „dídzséhez” ragaszkodnak a fia­talok, hanem a helyhez. Az utód lemezlovasok nem tudnak annyit, mint a régiek. Ma mixelni kell, s elég egy kis ritmusérzék. A ré­giek konferáltak, jópofáskodtak, a lelküket adták. Egyébként a le­mezlovasság olyasmi, hogy ha egy-két hónap alatt nem tanulja meg az ember, akkor soha. Sze­rinte jogos, hogy itt is rendet akarnak csinálni, hisz más terü­leteken is szakismeret, engedély kell a munkavégzéshez. tes van, akiket nyugati mintára ütöttek össze, nem ismerik a kot­tát s énekelni sem tudnak. Vi­szont jól mutatnak a színpadon, jól táncolnak. Mások szerzik a zenét, mások énekelnek. Ezek le sem tudnának vizsgázni, a sok­kal képzettek muzsikusokat pe­dig zaklatják majd.” Kocsis Béla tizenkét évig ze­nélt nyugaton, Európában, az USA-ban és Kanadában. Öt évet játszott a Kati és a Kerek Perec együttesben, dolgozott Marcelli­­nával és Homonyik Sándorral. Igazságtalannak tartja az újrabi­­zonyítást, szerinte ez olyan, mintha azt mondanák: nem ér­vényes az érettségid, érettségizz le újra. „Nem jó ma zenésznek lenni Magyarországon. Mára odáig süllyedtem én is, hogy la­kodalomba is elmegyek zenélni. Ezért néhány éve még szembe­köptem volna magam.” Mindjárt vagy soha Kocsis Béla sokáig zenélt Nyu­gaton Fotó: Horváth Katalin Ábrányi Miklós már abbahagyta Fotó: Iklódy János Amit hallani akarnak Urszuly Edit tizenhárom éve énekel bárokban, étter­mekben, egyesek szerint Hajdú-Biharban ő a legjobb énekesnő. Kezdetben 300 forintot kapott egy estéért, a mai összegekről az ango­los jó ízlés miatt nem be­szélünk. Nem örül a mos­tani „kavarásnak”. Ma - mint mondja - 100-200 fo­rintért meg lehet szerezni egy-egy szám zenei alapját, be lehet tanulni a dalt anélkül, hogy tudná az il­lető, mi az a C-dúr. Ez a hangszeres játékra is igaz lehet, van, aki például szaxo­fonon sok számot eljátszik, de nem tud kottát olvasni. - Én az ORI-vizsgát az Orion-együttessel csináltam meg. Azt hittem, mindig ér­vényes lesz. Most egyedül fogok menni, mint szólóéne­kes. Nem félek, hisz több száz dalt tudok kívülről, sok újat is, de inkább az örök­zöld slágereket éneklem. Egyébként pedig mindig azt „nyomjuk”, amit a közönség hallani szeretne. Korábban az esetek 98 százalékában nem kértek engedélyt tőlem, hisz tudták, mire vagyok ké­pes, azért kerestek meg. Urszuly Edit egy régi fel­lépésen Fotó: Magánarchívum

Next