Hajdú-Bihari Napló, 2000. október (57. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-14 / 242. szám
8. oldal Szamuráj kódex - A Hagakure Japánban alapkönyvnek számít. A tizennyolcadik századi gyűjte- mény, Jamamoto Cunemoto műve az önfeláldozó harcosok, kamikázék bibliájának számított. Nagyon érdekes képet ad a keleti életről. Számomra a legna- Szabó Sipos Máté gyobb tanulsága az a karnagy gondolat, miszerint ahhoz, hogy élvezni tudjuk az életet és örüljünk minden percének, el kell fogadnunk a halált, sőt mindennap át kell élnünk. Az európai embertől idegen mentalitás ez, mégis érdemes tanulmányozni, hiszen a fegyelem, az alázat és a szeretet is új, mélyebb értelmet nyer ezekben a döbbenetes történetekben. Nagyon kell szeretnünk, amit csinálunk - sugallja a mű -, mert az élet rövid, és csak magunkat okolhatjuk, ha boldogtalanul éljük le. Ezekkel az idézetekkel először Jarmus A szellemkutya című filmjében találkoztam. A csodálatos, költői alkotás hívta fel a figyelmemet a Szenzor kiadványára, amelyet a filmmel együtt melegen ajánlok mindenkinek. Örök Bartók Neves művészek felvételei új koncepció alapján kerültek egymás mellé, így közös dobozban találjuk meg Bartók Béla színpadi műveit, a zenekari muzsika különböző műfajait, a kamarazenét, zongoramuzsikát és vokális kompozíciókat. A 29 korongból álló összkiadás külön érdekessége, hogy az utolsó CD-n igazi kuriózum, eddig még nem rögzített, és így világpremierként felhangzó korai Bartók-alkotások is hallhatók. A kiadó a 60-as évek közepétől kezdve készítette el az első Bartókösszkiadást. A hajdani 38 bakelitlemez 28 CD-re fért rá. A sorozat kiegészült további felvételekkel is: öt dallal Kodály hangszerelésében, valamint Bartók fiatalkori Andantéjával és az e-moll szonátával, mindez Hamari Júlia, Pauk György, Frankl Péter, Szabadi Vilmos és Gulyás Márta tolmácsolásában. A Magyar népdalok második sorozata Csajbók Terézia előadásával és egy Török Erzsi énekelte népdalfeldolgozással bővült. A majd harminc részes sorozat ára mintegy 50 ezer forintra rúg, amely itthon egyébként 20 CD árának felel meg. (Hungaroton) % BARTÓK COMPLETE EDITION A vidám, mosolygó, nevető Jézus A felvágotton és a munkán kívül is van élet Marthy Barna Az olyasfajta kijelentéseket, miszerint Isten halott, már megszokhattuk Nietzschétől, és Jung is váltig hangoztatja, hogy a huszadik századi ember elvesztette kapcsolatát a mítosszal, ezért szükség van a pszichoanalízisre, hogy ez a kapcsolat valamelyest helyreálljon. Osho túlmutat műveiben a vallás tisztán filozófiai, teológiai vagy pszichológiai megközelítésén. Az ő megközelítése, mondhatni, holisztikus. Ő azt vallja, Isten nem halt meg. Szerinte viszont az egyházak, legyen az az egyház katolikus vagy buddhista, mindent megtesznek azért, hogy Istent megöljék, és egy halott Istent imádtassanak az emberrel. Oshónak magyar fordításban is több könyve jelent már meg, többek között a Meditáció, Az eksztázis művészete és a Bármit választhatsz, a poklot választod, amelyekben a vallást megpróbálja a huszadik század emberével kibékíteni. Ez történik a Gyere, kövess hozzád című könyvében is. Ez utóbbiban Jézus szavai kerülnek Osho nagyítója alá, a könyv voltaképpen egyfajta bibliaértelmezésként is olvasható. Ennek ellenére, mint amint arra már utalás is esett, a könyv nem tudományos célból íródott, éppen ezért könnyen emészthető a nyelvezete, bizonyos szinten mindenki számára elérhető. A Gyere, kövess hozzád egy tanítás, amelyet Osho Jézus tanításai köré csoportosít, ám a szemszög, amiből ezeket a tanításokat értelmezni lehet, példamutatóan sokrétű, magában foglalva a keresztény, a taoista, a buddhista, a pszichoanalitikus, sőt a szépirodalmi paradigmákat is. Ez a sokszínűség könnyed játékosságot kölcsönöz a könyv stílusának. Osho nem érez felelősséget fogalmi rendszereiért, és nem érzi istengyalázónak a Jézus és Zorba, a görög közti párhuzamot. Önmagát is játszi könnyedséggel sorolja egy kategóriába Jézussal, Buddhával, Krisnával és más vallásalapító bölcsekkel. Ezt sokan vérlázítónak találhatják. Ez is Osho célja, felrázni az embereket álmukból, rádöbbenteni őket egy anyagias világban, hogy értékrendjük törékeny és haszontalan kacat, vallásuk nem igazi vallás. Osho szerint Jézust már a tanítványai sem értették, az egyház pedig tökéletesen rossz irányba vitte tanításait. A Gyere, kövess hozzád-ban a bibliából néhány már közhelyszinten ismert tanítás teljesen új megvilágítás alá kerül, és ezekből izgalmas konklúziók születnek. Mint például az, hogy Jézus templomokban látott ábrázolásai nem lehetnek hitelesek, mert Jézus ünnepelte az életet, jókat evett, ivott, nagyokat nevetett, bűne az volt, hogy túl boldog volt. Ezzel ellentétben nem igazán találunk róla olyan ábrázolást, ahol nevet vagy akár mosolyog. Osho nem csatlakozik ehhez a tradícióhoz, mint ahogy semmilyen más vallási tradícióhoz sem. „Én egy teljesen új vallásos tudat kezdete vagyok” - állítja magáról. A szóban forgó könyvre a könyvesboltok spiritualitással, ezotériával foglalkozó szekciójában bukkanhatunk, ám ez a kategorizálás kissé zavaró és zavaros, mivel Osho egyrészt komolysága, másrészt e komolyság játékossága miatt, nem igazán emlegethető egy polcon semmi egyébbel, főképp nem a szokványos spirituális bestsellerekkel. A Gyere, kövess hozzád azoknak ajánlható, akik keresnek, akik meg szeretnék találni az utat önmagukhoz, vagy akár azoknak is, akiket egyszerűen érdekel az, hogy a napi felvágotton és a mindennapi munkán kívül miről is szólhat egy emberi élet. (Osho: Gyere, kövess hozzád. II. Budapest, Amrita, 1999.) KINCS Láng és hamu Gulyás Gábor A náci koncentrációs táborokról, a deportálásokról és a holokausztról született szépirodalmi alkotások csaknem mindegyikében s az elméleti irodalom jó részében is felmerül két olyan izgalmas kérdés, amelyre vagy az értetlenkedés puszta kifejezése vagy valamely kéznél lévő közhely a válasz; többnyire az utóbbi, minthogy e téma tárgyalásakor valahogy zavaróan gyakran bukkannak fel praktikus sztereotípiák. Az első kérdés a deportáltak passzivitására, illetőleg fogvatartóikkal való együttműködésére kérdez, s végső soron azt az élményt firtatja, amit Kertész Imre Sorstalanság című regényében a „koncentrációs táborok boldogsága” utáni honvágyként ír le. A második kérdés az elbeszélhetőség problémája, amely a német filozófus, Adorno közismert tételének teoretikus továbbgondolása mellett kevésbé konkrétan, mindazonáltal mégis elevenebben jelenik meg a szépirodalomban. Ahogyan Semprun elbeszélője nem kíván mesemondó „régi frontharcos” lenni, vagy ahogyan Kertész főhőse nem tud és nem is akar a „lágerek pokláról” beszámolni, az sokkal gazdagabban jeleníti meg a problémát, mint mikor (például) Primo Levi vagy Heller Ágnes arról értekezik, hogy történeti tanulmányban, regényben vagy versben lehet-e inkább Auschwitzról írni. Akárhogyan is vizsgáljuk azonban a témát, az elbeszélhetőség zavara szembeötlő. Kertész regényében az elbeszélő nézőpontváltozásai, s ehhez kapcsolódóan az elbeszélés és a történet viszonya szerint három nagyobb egységet látok megkülönböztethetőnek, s ezek közül az első és a harmadik nagyfokú rokonságot mutat egymással, vagyis egyfajta keretként való értelmezést kínál. Az első rész elbeszéléséhez egy már nem gyermek és még nem felnőtt elbeszélőnek a gyermeki naivitástól és a felnőtti manipulációtól egyként idegenkedő ironikus dikciója társul, a második rész elbeszélését ugyanennek az elbeszélőnek a naiv és megértő beszédmódja jellemzi, hogy aztán a harmadik részben visszatérjen az irónia, és megteremtődjék az események végbemeneteleinek s elbeszéléseinek a száma közötti egyensúly. Bár a regény lineáris szerkezetű, a második rész elbeszélője egészen más viszonyban van az idővel, mint az első és a harmadik részé. A koncentrációs táborok lakója ugyanis nem rendelkezik az idővel, az idő „nem neki dolgozik” - ahogyan arra a mű filozofikus zárlatában az immár újra ironikus főhős, Köves György maga is reflektál. Köves György a regény első mondatában még gyermek. Pontosabban „kisegítő előképzős ifjú”, aki hamarosan állandó munkahelyre nyer beosztást. Tizenöt éves fiatalember, aki a hivatali frazeológia és a zsurnalista közhelyek zavarba ejtő elegyét hozza létre, egy olyan felnőtt nyelven beszél, amelyet a felnőttek közül senki nem használ a mindennapi csevej szokásos kontextusaiban. Ez a nyelvhasználat - néhány oldal után kiderül - választás eredménye: egy kamaszkori világszemléleté, amely a jóhiszeműség, a bizalom és az elkötelezettség - a könyv első részében rendre felbukkanó - megnyilvánulásaira nem kevés szkepszissel és iróniával tekint, miközben egy tágra nyílt szemű, jól informált hülye gyerek bamba szenvelgését imitálja. Egy olyan gyerekét, aki nem csupán természetesen, időnként már-már túlságosan is magától értetődően fogad mindent, ami tágabb és szűkebb közösségének autonómiáját csorbítja, de többnyire épp azokkal a morális és társadalmi jellemzőkkel magyarázza ezeket, amelyeket a szankciók semmibe vesznek. Köves György iróniája tehát a gettósítás és a deportálás előtt állók önáltatására irányul - nem utolsósorban saját önáltatására. Egy olyan pozícióból teheti mindezt, amely belül van, de egyszersmind kívül is a felelősséget felvállalók közösségén: egy még nem felnőtt, de már nem gyermek pozíciójából. Ez az „önmagunkat mint másikat” megérteni próbáló attitűd a második részben is megmarad, noha másképpen: itt az elbeszélő önmagát mintha mindig kívülről látná - immár minden irónia nélkül. Nincsenek lelkes kommentárok, sem morális igehirdetések, csak szenvtelen beszámolók. A harmadik részben aztán visszatér az irónia: kezdődik a normális élet, lehet újra gyűlölködni, lekezelőnek, haragosnak, vidámnak és felelőtlennek lenni. Lehet felejteni, és lehet újra emlékezni. Béke van. (Kertész Imre: Sorstalanság) TÉKA 2000. október 14., szombat Szépirodalom Szakkönyvek Fiataloknak SIKERLISTÁI 1 Esterházy Péter A magyar helyesírás szabályai J. K. Rowlingi Harmonia Caelestis (Akadémiai) 1090,Harry Potter és a bölcsek köve (Magvető) 2790,(Animus) 1390-2 Schiffer Erzsébet Simon Tibor-Seregélyes Tibor J. K. Rowlingom Pipacsvirágom Növényismeret Harry Potter és a titkok kamrája (Cartafilus) 1200,(Nemzeti Tankönyvk.) 1900,(Animus) 1390,Márai Sándor Brencsán János Ablak-Zsiráf Egy polgár vallomásai Orvosi szótár (Móra) 1498,(Helikon) 1500,(Medicina) 2280, A Jerome David Salinger Benkő Tiborné Antoine de Saint-Exupéry Zabhegyező Programozzunk Turbo Pascal nyelven! A kis herceg (Európa) 580,(Computerbooks) 1990,(Móra) 1298,fi Móricz Zsigmond Elliot Aronson Erich Kästner Az Isten háta mögött A társas lény A két Lotti (Osiris) 500,(KJK-Kerszöv) 4816,(Móra) 780,fi Francesco Marciano Az olimpia hangjai Kormos István: Szerelmem, Afrika (Magyar Rádió) 1290,Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Ulpius-Ház) 1580,(Osiris) 1380-7 Radnóti Miklós összegyűjtött Olimpiák Rudyard Kipling versei és műfordításai (Park) 2200,A dzsungel könyve (Osiris) 2200,(Ciceró) 1390,Ady Endre könyvesbolt, Debrecen,Piac u. 26. Perifériáink Takács Miklós A 2000 őszi, szeptemberi számának tartalomjegyzékében - a folyóirat szokásaihoz híven - nem találunk egyetlen rovatcímet sem. Az űrök betöltése (a rovatok elkülönítése) az olvasó feladata, mint ahogy az első, „beszélgetést” lejegyző írás olvasásakor is nekünk kell kitalálni (mivel a kérdéseket nem tüntették fel), mire is válaszol Keserű Ilona festőművész, a pécsi egyetem művészeti karának tanára. Beszéde mégsem válik egyhangú monológgá, mert a kérdező az interjúalany egyéniségének összes hangját meg tudja szólaltatni. A következő tanulmány is az átlagemberek véleményére kíváncsi, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nem egy sikeres ember, hanem több, gondokkal küzdő székelyföldi magyar sorsának alakulása áll a középpontban. Bíró A. Zoltán cikkében arra kéri a helybeli ismerőseit, hogy meséljenek saját és mások életéről. A szerző egy számára is bizonytalan nagyságú csoportot különít el, az úgynevezett „visszalépőkét”, akik a rendszerváltás után nem maradnak a versenyorientált városi munkaerőpiacon, hanem visszahúzódnak szülőfalujukba. Ez csak sok elfojtással mehet, mert ahogy a cím is rámutat: A periféria bennünk van. Ha az első cikk olvasásakor az űrök betöltésének kényszerével szembesültünk, akkor Biró A. Zoltán cikke és Theodor W. Adorno 1965-ös rádióelőadásának olvastán ez már automatikussá válik. Különösen jól érezhető ez Adorno A tanári hivatás tabuiról című előadásánál: hiába a nagy az időbeli és térbeli távolság, a magyar olvasó a hazai közoktatás aktuális gondjaira is nagyon könnyen tudja vonatkoztatni az esztéta szavait. 2000 1RODALMI ÉS TÁRSADALMI HAVI I .AH mrwhr rtm orbitonott«. uxtttvo Atog&hM mnjtbmn « Mut ION I ISItO im szmirt régitím tmgpitHek. Mm Szeptember mutw« rmwr