Hajdú-Bihari Napló, 2000. október (57. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-14 / 242. szám

8. oldal Szamuráj kódex - A Hagakure Japán­ban alapkönyvnek számít. A tizennyol­cadik századi gyűjte-­ mény, Jamamoto Cu­­nemoto műve az ön­feláldozó harcosok, kamikázék bibliájá­nak számított. Na­gyon érdekes képet ad a keleti életről. Számomra a legna- Szabó Sipos Máté gyobb tanulsága az a karnagy gondolat, miszerint ahhoz, hogy élvezni tudjuk az életet és örüljünk minden percének, el kell fogad­nunk a halált, sőt mindennap át kell él­nünk. Az európai embertől idegen men­talitás ez, mégis érdemes tanulmányozni, hiszen a fegyelem, az alázat és a szeretet is új, mélyebb értelmet nyer ezekben a döbbenetes történetekben. Nagyon kell szeretnünk, amit csinálunk - sugallja a mű -, mert az élet rövid, és csak magun­kat okolhatjuk, ha boldogtalanul éljük le. Ezekkel az idézetekkel először Jarmus A szellemkutya című filmjében találkoztam. A csodálatos, költői alkotás hívta fel a fi­gyelmemet a Szenzor kiadványára, ame­lyet a filmmel együtt melegen ajánlok mindenkinek. Örök Bartók Neves művészek felvételei új koncepció alapján kerültek egymás mellé, így közös dobozban találjuk meg Bartók Béla szín­padi műveit, a zenekari muzsika különbö­ző műfajait, a kamarazenét, zongoramu­zsikát és vokális kompozíciókat. A 29 ko­rongból álló összkiadás külön érdekessé­ge, hogy az utolsó CD-n igazi kuriózum, eddig még nem rögzített, és így világpre­mierként felhangzó korai Bartók-alkotá­­sok is hallhatók. A kiadó a 60-as évek kö­zepétől kezdve készítette el az első Bartók­­összkiadást. A hajdani 38 bakelitlemez 28 CD-re fért rá. A sorozat kiegészült továb­bi felvételekkel is: öt dallal Kodály hang­­szerelésében, valamint Bartók fiatalkori Andantéjával és az e-moll szonátával, mindez Hamari Júlia, Pauk György, Fran­kl Péter, Szabadi Vilmos és Gulyás Már­ta tolmácsolásában. A Magyar népdalok második sorozata Csajbók Terézia előadá­sával és egy Török Erzsi énekelte népdal­­feldolgozással bővült. A majd harminc ré­szes sorozat ára mintegy 50 ezer forintra rúg, amely itthon egyébként 20 CD árának felel meg. (Hungaroton) % BARTÓK COMPLETE EDITION A vidám, mosolygó, nevető Jézus A felvágotton és a munkán kívül is van élet Marthy Barna Az olyasfajta kijelentéseket, mi­szerint Isten halott, már meg­szokhattuk Nietzschétől, és Jung is váltig hangoztatja, hogy a hu­szadik századi ember elvesztet­te kapcsolatát a mítosszal, ezért szükség van a pszichoanalízis­re, hogy ez a kapcsolat valame­lyest helyreálljon. Osho túlmutat műveiben a val­lás tisztán filozófiai, teológiai vagy pszichológiai megközelítésén. Az ő megközelítése, mondhatni, ho­lisztikus. Ő azt vallja, Isten nem halt meg. Szerinte viszont az egy­házak, legyen az az egyház kato­likus vagy buddhista, mindent megtesznek azért, hogy Istent megöljék, és egy halott Istent imádtassanak az emberrel. Oshó­­nak magyar fordításban is több könyve jelent már meg, többek között a Meditáció, Az eksztázis művészete és a Bármit választ­hatsz, a poklot választod, amelyek­ben a vallást megpróbálja a hu­szadik század emberével kibékíte­ni. Ez történik a Gyere, kövess hozzád című könyvében is. Ez utóbbiban Jézus szavai ke­rülnek Osho nagyítója alá, a könyv voltaképpen egyfajta bib­liaértelmezésként is olvasható. Ennek ellenére, mint amint arra már utalás is esett, a könyv nem tudományos célból íródott, éppen ezért könnyen emészthető a nyel­vezete, bizonyos szinten minden­ki számára elérhető. A Gyere, kö­vess hozzád egy tanítás, amelyet Osho Jézus tanításai köré csopor­tosít, ám a szemszög, amiből eze­ket a tanításokat értelmezni lehet, példamutatóan sokrétű, magában foglalva a keresztény, a taoista, a buddhista, a pszichoanalitikus, sőt a szépirodalmi paradigmákat is. Ez a sokszínűség könnyed já­tékosságot kölcsönöz a könyv stí­lusának. Osho nem érez felelőssé­get fogalmi rendszereiért, és nem érzi istengyalázónak a Jézus és Zorba, a görög közti párhuzamot. Önmagát is játszi könnyedséggel sorolja egy kategóriába Jézussal, Buddhával, Krisnával és más val­lásalapító bölcsekkel. Ezt sokan vérlázítónak találhatják. Ez is Os­ho célja, felrázni az embereket ál­mukból, rádöbbenteni őket egy anyagias világban, hogy érték­rendjük törékeny és haszontalan kacat, vallásuk nem igazi vallás. Osho szerint Jézust már a tanít­ványai sem értették, az egyház pedig tökéletesen rossz irányba vitte tanításait. A Gyere, kövess hozzád-ban a bibliából néhány már közhelyszinten ismert taní­tás teljesen új megvilágítás alá kerül, és ezekből izgalmas konk­lúziók születnek. Mint például az, hogy Jézus templomokban látott ábrázolásai nem lehetnek hitele­sek, mert Jézus ünnepelte az éle­tet, jókat evett, ivott, nagyokat ne­vetett, bűne az volt, hogy túl bol­dog volt. Ezzel ellentétben nem igazán találunk róla olyan ábrá­zolást, ahol nevet vagy akár mo­solyog. Osho nem csatlakozik eh­hez a tradícióhoz, mint ahogy semmilyen más vallási tradíció­hoz sem. „Én egy teljesen új val­lásos tudat kezdete vagyok” - ál­lítja magáról. A szóban forgó könyvre a könyvesboltok spiritualitással, ezotériával foglalkozó szekciójá­ban bukkanhatunk, ám ez a ka­tegorizálás kissé zavaró és za­varos, mivel Osho egyrészt ko­molysága, másrészt e komolyság játékossága miatt, nem igazán emlegethető egy polcon semmi egyébbel, főképp nem a szokvá­nyos spirituális bestsellerekkel. A Gyere, kövess hozzád azoknak ajánlható, akik keresnek, akik meg szeretnék találni az utat ön­magukhoz, vagy akár azoknak is, akiket egyszerűen érdekel az, hogy a napi felvágotton és a mindennapi munkán kívül miről is szólhat egy emberi élet. (Osho: Gyere, kövess hozzád. II. Budapest, Amrita, 1999.) KINCS Láng és hamu Gulyás Gábor A náci koncentrációs táborokról, a deportálásokról és a holokausztról született szépirodalmi alkotások csak­nem mindegyikében s az elméleti iro­dalom jó részében is felmerül két olyan izgalmas kérdés, amelyre vagy az értetlenkedés puszta kifejezése vagy valamely kéznél lévő közhely a válasz; többnyire az utóbbi, mint­hogy e téma tárgyalásakor valahogy zavaróan gyakran bukkannak fel praktikus sztereotípiák. Az első kér­dés a deportáltak passzivitására, il­letőleg fogvatartóikkal való együtt­működésére kérdez, s végső soron azt az élményt firtatja, amit Kertész Im­re Sorstalanság című regényében a „koncentrációs táborok boldogsága” utáni honvágyként ír le. A második kérdés az elbeszélhetőség problémá­ja, amely a német filozófus, Adorno közismert tételének teoretikus to­vábbgondolása mellett kevésbé konk­rétan, mindazonáltal mégis eleveneb­ben jelenik meg a szépirodalomban. Ahogyan Semprun elbeszélője nem kíván mesemondó „régi frontharcos” lenni, vagy ahogyan Kertész főhőse nem tud és nem is akar a „lágerek pokláról” beszámolni, az sokkal gaz­dagabban jeleníti meg a problémát, mint mikor (például) Primo Levi vagy Heller Ágnes arról értekezik, hogy történeti tanulmányban, re­gényben vagy versben lehet-e inkább Auschwitzról írni. Akárhogyan is vizsgáljuk azonban a témát, az elbe­szélhetőség zavara szembeötlő. Kertész regényében az elbeszélő nézőpontváltozásai, s ehhez kapcso­lódóan az elbeszélés és a történet vi­szonya szerint három nagyobb egy­séget látok megkülönböztethetőnek, s ezek közül az első és a harmadik nagyfokú rokonságot mutat egymás­sal, vagyis egyfajta keretként való értelmezést kínál. Az első rész el­beszéléséhez egy már­ nem gyermek és még­ nem felnőtt elbeszélőnek a gyermeki naivitástól és a felnőtti manipulációtól egyként idegenkedő ironikus dikciója társul, a második rész elbeszélését ugyanennek az el­beszélőnek a naiv és megértő be­szédmódja jellemzi, hogy aztán a harmadik részben visszatérjen az irónia, és megteremtődjék az esemé­nyek végbemeneteleinek s elbeszé­léseinek a száma közötti egyensúly. Bár a regény lineáris szerkezetű, a második rész elbeszélője egészen más viszonyban van az idővel, mint az első és a harmadik részé. A kon­centrációs táborok lakója ugyanis nem rendelkezik az idővel, az idő „nem neki dolgozik” - ahogyan ar­ra a mű filozofikus zárlatában az immár újra ironikus főhős, Köves György maga is reflektál. Köves György a regény első mon­datában még gyermek. Pontosabban „kisegítő előképzős ifjú”, aki hama­rosan állandó munkahelyre nyer beosztást. Tizenöt éves fiatalember, aki a hivatali frazeológia és a zsur­­nalista közhelyek zavarba ejtő ele­­gyét hozza létre, egy olyan felnőtt nyelven beszél, amelyet a felnőttek közül senki nem használ a minden­napi csevej szokásos kontextusai­ban. Ez a nyelvhasználat - néhány oldal után kiderül - választás ered­ménye: egy kamaszkori világszemlé­leté, amely a jóhiszeműség, a biza­lom és az elkötelezettség - a könyv első részében rendre felbukkanó - megnyilvánulásaira nem kevés szkepszissel és iróniával tekint, mi­közben egy tágra nyílt szemű, jól in­formált hülye gyerek bamba szen­velgését imitálja. Egy olyan gyere­két, aki nem csupán természetesen, időnként már-már túlságosan is ma­gától értetődően fogad mindent, ami tágabb és szűkebb közösségének au­tonómiáját csorbítja, de többnyire épp azokkal a morális és társadalmi jellemzőkkel magyarázza ezeket, amelyeket a szankciók semmibe vesznek. Köves György iróniája te­hát a gettósítás és a deportálás előtt állók önáltatására irányul - nem utolsósorban saját önáltatására. Egy olyan pozícióból teheti mindezt, amely belül van, de egyszersmind kívül is a felelősséget felvállalók kö­zösségén: egy még­ nem felnőtt, de már­ nem gyermek pozíciójából. Ez az „önmagunkat mint másikat” megérteni próbáló attitűd a második részben is megmarad, noha máskép­pen: itt az elbeszélő önmagát mint­ha mindig kívülről látná - immár minden irónia nélkül. Nincsenek lel­kes kommentárok, sem morális ige­hirdetések, csak szenvtelen beszámo­lók. A harmadik részben aztán visszatér az irónia: kezdődik a nor­mális élet, lehet újra gyűlölködni, le­­kezelőnek, haragosnak, vidámnak és felelőtlennek lenni. Lehet felejteni, és lehet újra emlékezni. Béke van. (Kertész Imre: Sorstalanság) TÉKA 2000. október 14., szombat Szépirodalom Szakkönyvek Fiataloknak SIKERLISTÁI 1 Esterházy Péter A magyar helyesírás szabályai J. K. Rowlingi Harmonia Caelestis (Akadémiai) 1090,­Harry Potter és a bölcsek köve (Magvető) 2790,­(Animus) 1390-2 Schiffer Erzsébet Simon Tibor-Seregélyes Tibor J. K. Rowling­om Pipacsvirágom Növényismeret Harry Potter és a titkok kamrája (Cartafilus) 1200,­(Nemzeti Tankönyvk.) 1900,­(Animus) 1390,­Márai Sándor Brencsán János Ablak-Zsiráf­ Egy polgár vallomásai Orvosi szótár (Móra) 1498,­(Helikon) 1500,­(Medicina) 2280,­ A Jerome David Salinger Benkő Tiborné Antoine de Saint-Exupéry Zabhegyező Programozzunk Turbo Pascal nyelven! A kis herceg (Európa) 580,­(Computerbooks) 1990,­(Móra) 1298,­fi Móricz Zsigmond Elliot Aronson Erich Kästner Az Isten háta mögött A társas lény A két Lotti (Osiris) 500,­(KJK-Kerszöv) 4816,­(Móra) 780,­fi Francesco Marciano Az olimpia hangjai Kormos István: Szerelmem, Afrika (Magyar Rádió) 1290,­Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Ulpius-Ház) 1580,­(Osiris) 1380-7 Radnóti Miklós összegyűjtött Olimpiák Rudyard Kipling­ versei és műfordításai (Park) 2200,­A dzsungel könyve (Osiris) 2200,­(Ciceró) 1390,­Ady Endre könyvesbolt, Debrecen,Piac u. 26. Perifériáink Takács Miklós A 2000 őszi, szeptemberi számá­nak tartalomjegyzékében - a fo­lyóirat szokásaihoz híven - nem találunk egyetlen rovatcímet sem. Az űrök betöltése (a rova­tok elkülönítése) az olvasó feladata, mint ahogy az első, „be­szélgetést” lejegyző írás olvasá­sakor is nekünk kell kitalálni (mivel a kérdéseket nem tüntet­ték fel), mire is válaszol Keserű Ilona festőművész, a pécsi egye­tem művészeti karának tanára. Beszéde mégsem válik egyhangú monológgá, mert a kérdező az in­terjúalany egyéniségének összes hangját meg tudja szólaltatni. A következő tanulmány is az átlagemberek véleményére kíván­csi, azzal a lényeges különbség­gel, hogy itt nem egy sikeres em­ber, hanem több, gondokkal küz­dő székelyföldi magyar sorsának alakulása áll a középpontban. Bí­ró A. Zoltán cikkében arra kéri a helybeli ismerőseit, hogy me­séljenek saját és mások életéről. A szerző egy számára is bizony­talan nagyságú csoportot különít el, az úgynevezett „visszalépő­két”, akik a rendszerváltás után nem maradnak a versenyorien­tált városi munkaerőpiacon, ha­nem visszahúzódnak szülőfalu­jukba. Ez csak sok elfojtással mehet, mert­­ ahogy a cím is rá­mutat: A periféria bennünk van. Ha az első cikk olvasásakor az űrök betöltésének kényszerével szembesültünk, akkor Biró A. Zoltán cikke és Theodor W. Adorno 1965-ös rádióelőadásának olvastán ez már automatikussá válik. Különösen jól érezhető ez Adorno A tanári hivatás tabui­ról című előadásánál: hiába a nagy az időbeli és térbeli távol­ság, a magyar olvasó a hazai közoktatás aktuális gondjaira is nagyon könnyen tudja vonatkoz­tatni az esztéta szavait. 2000 1­ROD­ALMI ÉS TÁRSADALMI HAVI I .AH mrwhr rtm or­b­itonott«. uxtttvo Atog&hM mnjtbmn « M­ut ION I ISItO im­ szmirt régitím tmgpitHek. Mm Szeptember mutw« rmwr

Next