Hajdú-Bihari Napló, 2000. november (57. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-02 / 256. szám
2000. november 2., csütörtök AKTUÁLIS dÉZÖjürU „Villogás” nélkül Pál Csaba Kisebbfajta politikai műbalhé bontakozott ki annak a közlekedési balesetnek a kapcsán, melynek egyik résztvevője éppen Nógrádi László közlekedési miniszter volt a napokban. A tragédiába torkolló eset apropóján a megkülönböztető jelzés, a kék lámpa politikusokat szállító járművek általi használatának jogosultsága vagy jogosulatlansága körüli vita ugyanis - véleményem szerint - teljességgel értelmetlen. Nézzük csak meg, alapvetően miféle járműveken lehet ott ez a jelzés: a mentőkön, tűzoltókon, a rendőrségi, rendvédelmi gépkocsikon, a tűzszerészek autóin, a gázművek, áramszolgáltatók hibaelhárító kocsijain. Mindazoknak, akik ezekben a járművekben „éles helyzetben", megkülönböztető jelzéseket használva utaznak, valamilyen veszély, nagyon sokszor a közvetlen életveszély elhárítása, az életmentés a feladatuk, a küldetésük. Kérdem én: mérhető-e ehhez a politikusok helyváltoztatási kényszere, mégha éppen nagyon fontos személyekről is van szó? A nagyon fontos, államérdekből védendő személyek köré, ha közúton utaznak, egyébként is védőernyőt vonnak - többek között kék lámpás rendőrautókkal. Aki pedig nem tartozik ebbe a szűk körbe, az inkább ne „villogjon". Induljon el időben, hajtson, hajtasson a szabályok betartásával, legyen elővigyázatos kék lámpa nélkül. Ha pedig valóban nagyon siet, kérjen rendőri felvezetést. természetesen fizesse is meg, mint szolgáltatást. Mindenkit érhet baleset. A politikus is ember, őt is. A balesetben megsérülhet, akár meg is halhat. A politikus most „megúszta", életben maradt. A Trabantban utazók egyike nem volt ilyen szerencsés, s ki tudja, másikuk is hogyan élhet tovább. Mindegy, kinek a hibájából történt a baleset, az egyik félnek eleve nagyobb esélye volt az életben maradásra, pusztán azért, mert más minőségű kocsiban ült. Az utakon ez nem lebecsülendő előny. Kell-e ezt még mással is megtoldani? Kamarai emlékérem a Naplónak is Debrecen (HBN) A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (HBKIK) a cikluszárás, valamint a magyar gazdasági kamarák 150 éves jubileuma alkalmából kamarai emlékéremmel ajándékozta meg azon partnerei képviselőit, akik az elmúlt időszakban munkájukkal, hozzáállásukkal elősegítették a kamara tevékenységét a gazdaság- és területfejlesztésben, a szakképzésben, és más, a régió fejlődését előmozdító együttműködésben. Ruszkabányai György, a kamara leköszönt elnöke kedden a HEKIK Kálvin téri rendezvényközpontban adta át az elismeréseket. A díjazottak között volt a Hajdú-bihari Napló szerkesztősége is, melynek képviseletében Petneházi Attila, a gazdasági rovat vezetője vette át a kamarai emlékérmet. Az átadás ünnepélyes pillanata Fotó: Czeglédi Zsolt 3. oldal Nem kegyeltje - kiszemeltje volt a sorsnak Okkal emelték le újra a leplet a néhai miniszterelnök, Tisza István szobráról Debrecen (HBN - G. I.) Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánosan köszönetet mondott a magyar kormány nevében azoknak, akik gróf Tisza István szobrát a nehéz körülmények közt megőrizték, valamint azoknak, akik döntöttek az újrafelállításáról, s külön is Györfi Lajos szobrászművésznek a szobor restaurálásáért. Érdeklődők ritkán látható tömege volt résztvevője október nyárias fényű utolsó napján, 31- én az ünnepélyes pillanatnak a Nagyerdei körúton, amikor Kisfaludi Strobl Zsigmond szobráról az 1926. évi avatás után másodszor is leemelték a leplet - ezúttal Orbán Viktor kormányfő és Kósa Lajos, Debrecen polgármestere. A megjelenteket köszöntve a polgármester a többi közt arra emlékeztetett, hogy Tisza István visszavonhatatlanul beírta magát a város történetébe. Az avatásra a kormány több tagjával - köztük Boros Imre Phare-programokat felügyelő tárca nélküli, Deutsch Tamás ifjúsági és sport-, Gógl Árpád egészségügyi, Pokorni Zoltán oktatási és Stumpf István kancelláriaminiszterrel érkező Orbán Viktor ünnepi beszédében a legnagyobbakat megillető elismeréssel szólt azokról az emberi és politikusi erényekről, amelyek Tisza Istvánt jellemezték, aki a század elején kétszer volt Magyarország miniszterelnöke (1903-tól 1905-ig majd 1913-tól 1917-ig), aki azonban a sorsnak csak kiszemeltje volt, de kegyeltje nem. Az utolsó pillanatig ellenezte a hadbalépést, mégis őt tették felelőssé azokért az első világháború okozta szenvedésekért, amelyektől leginkább ő akarta megmenteni a nemzetet - mondta a miniszterelnök, aki úgy véli, hogy bár maradisággal vádolták, valójában modern gazdaságot akart, nem véletlen tehát, hogy kortársai és méltó utódai Tisza István nevét Széchenyiével együtt emlegették. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Ravasz Lászlót idézve - aki szerint Tisza István a szolgálatnak és a kötelességnek volt az embere - úgy fogalmazott, hogy a szolgálatnak és kötelességnek végletes ellentétek szorításában kellett eleget tennie, amire csak az képes, aki tudja, hogy mikor van számára a rendelt idő. A néhai miniszterelnöknek a debreceni felsőfokú oktatásért folytatott küzdelmét méltatta a szobornál Fésűs László, a Debreceni Egyetem rektora is. A város történetében alighanem akkor vált meghatározó jelentőségűvé mind a négy karával a felsőfokú oktatás, amikor Kassa, Marosvásárhely, Arad, Pécs, Szeged és Debrecen versenyéből 1912-ben a Tisza István támogatását élvező Debrecen került ki győztesen. . Arról egyébként, hogy Tisza István szobrát az egyetem területén kell felállítani, a Debreceni Egyetem Tanácsa döntött, az Orvostudományi Centrum pedig a kerítéskiigazítás, s az ezzel kapcsolatos munkák, a parképítés költségeihez járult hozzá. A szobor első avatása 74 esztendővel ezelőtt volt Fotó: Czeglédi Zsolt Gázálarcos biztonságiak, rémült hozzátartozók Tiszaújváros, Polgár (HBN - V. A. - D. K. K.) - A koromfekete eget szürkére festő, sűrű füstoszlop, lezárt utak a gyár környékén - szerdán 18 órakor az országidról ennyi volt érzékelhető a kőolaj-finomítóban keletkezett tűzből. A gyár közelébe, illetve területére ugyanis - a személyi védelem és az oltás lehetővé tétele érdekében - civieket nem engedtek a biztonságiak. A Napló munkatársait is egy gázálarccal felszerelkezett rendész utasította visszafordulásra erélyes hangon az úton keresztbe állított terepjárója mellől, de így jártunk egy másik helyen is, ahol határozott fellépésű rendőrök terelték a forgalmat. Emiatt csak kívülről, tisztes távolból szemlélhettük a szakadó esőben az egyébként kivilágított telep közepén magasba törő, tömött füstoszlopot. Más megfigyelőállásból a még mindig nem elhanyagolható méretű, narancsszínű lángtömeg időnkénti feléledése is látható volt, amely azonban már messze alatta maradt a nem sokkal azelőtt észlelt tűzáradatnak. Értesüléseink szerint ugyanis a félelmetes lángcsóvák olykor akkorák voltak, hogy Tokajból, sőt a Debrecenhez tartozó Józsáról is láthatók voltak, illetve bevilágították az esti égboltot. A finomítóhoz jutás megtiltása miatt számos ember veszekedett méltatlankodva az egyenruhásokkal, mondván, csak a bentlévő hozzátartozóik állapotáról érdeklődnének. Álldogálás közben egy férfi, aki korábban a gyárban dolgozott, a Naplónak elmondta: 1984-ben is volt egy hatalmas tűz a telepen. Akkor egy 60 ezer tonnás tartály tartalma kapott lángra annak következtében, hogy leszakadt a keverőmotor. Emlékei szerint személyi sérülés nem történt, ám „soha nem látott akkora tüzet és annyi tűzoltót”. A szerdai tűz eloltásával várniuk kellett a szakembereknek, hogy megakadályozzák az esetleges robbanást. Ajánlatos ugyanis égve hagyni az ilyen anyagokat, mert azok csak így tarthatók kordában, ha levegővel elegyednek, már bekövetkezhet a detonáció. Esetünkben a lepárló üzemben csaptak fel a lángok, mivel 300 Celsius-fok hőmérsékletű gudron, azaz nehéz fűtőolaj került ki a vezetékből - tájékoztatott a borsodi katasztrófavédelmi igazgatóság helyszínen lévő vezetője. Radványi László ezredestől késő este, telefonon tudtuk meg: a tüzet 21 óra 20 percre sikerült megfékezniük a szakembereknek, azt követően már csak a helyi egységek végezték az utómunkálatokat. Mérgező anyag kijutása az első perctől kezdve nem fenyegette a környező lakoságot - hangsúlyozta a parancsnok, hozzátéve: oltás közben szén-monoxid jutott a légtérbe, ám annak a koncentrációja is minimális volt. Az olajfinomító telepen keletkezett tűz miatti anyagi kárról későbbre várható pontos összegzés. Nem fenyegette veszély a lakosságot a tűz miatt Fotó: Czeglédi Zsolt nyugodtan aludhattak Polgár lakói - Hozzánk még a lángja sem látszik ide a tiszaújvárosi tűznek - mondta Oláh József, Polgár város polgármestere a Napló késő esti érdeklődésekor. Mint megtudtuk, a tűzeset három-négy kilométerre van Tiszaújváros centrumától, inkább Tiszapalkonya alatt, e településtől mintegy öt kilométerre, így Polgáron nem készültek különleges riasztásra, az ottani önkéntes tűzoltók sem vonultak ki a helyszínre. Annál is inkább, mert ott különleges eszközökre volt szükség. Oláh József azt is elmondta, hogy a Tiszai Vegyi Kombinátban is van tűzoltó műszaki mentőszolgálat, s többszörösen biztosított az üzemi háttér, így Polgárnak egy esetleges környezetvédelmi riadó miatt eddig sem volt félnivalója. Hajdú-Bihar megyéből egyébként a tűz kitörésekor egy tűzoltó fecskendős és egy habanyag-szállító tűzoltókocsit küldtek a helyszínre hat-, illetve kétfős személyzettel. A debreceni járműveken kívül Hajdúnánásról szintén riasztottak egy szerkocsit a helyszínre. Veszélyfelderítő kocsit nem kértek a Hajdú-Bihar megyei katasztrófavédelmisektől, ilyennel Borsod megye is rendelkezik. A lényeg, ami oly sokszor elsikkadni látszott Debrecen (HBN - G. I.) - Minden elveszett, amit Isten igazsága által nem szerzünk meg újra, nem alakítunk át és nem engedünk át az ő áldásának - mondta a reformáció napja alkalmával tartott ökumenikus istentiszteleten Gerhard Sauter professzor. A református, az evangélikus és a baptista egyház hagyományosan közös ünnepségének fő előadója, a bonni egyetem professzora, Luther egyik legismertebb európai kutatója e definícióját azzal fejezte be, hogy ha ez megtörténik, akkor valóban egyedül Isten kegyelme és dicsősége marad. „Így talál el bennünket Isten, ami lehet, hogy nagyon fájdalmas, de mégis jólesik, mert meggyógyít.” A sokszor felfordulásnak, ribilliónak látszó változás szükséges bekövetkeztéről szólt igehirdetése keretében Bölcskei Gusztáv püspök is a szenvedélyes izzásról, az olykor elsikkadni látszó lényeg iránti elemi vágyról, tisztítani akarásról, amelynek nem pusztulás hanem gyógyulás a következménye. Gerhard Sauter azonban a gyarló önigazolás szenvedélye és csapdája felől közelített a témához, mégpedig abból a lutheri tételből kiindulva, hogy Isten önmaga igaz, de nem önigaz. Az ember sajnos nagyon könynyen átcsúszik az „önigazságba”, az önigazoló létbe, holott épp az önigazolás az, ami a legnagyobb ellensége az igazságnak, mutatott rá a professzor. Szomjazunk az igazságra: az emberiség története az utóbbi két évezredben úgy is tekinthető, mint az igazság szakadatlan keresése. Igazságot követelünk, de éppen ebben a vágyunkban ér utol bennünket egy félelmetes árnyék, „borzalmas titka életünknek”, az önigazság, az önigazolás, és becsapódik az ajtó, mielőtt észrevennénk, hogy többé nem leszünk szabadok. Fellázadunk épp azon a ponton - a Bibliában nem egy esetben halljuk ezt a lázadó felháborodást -, ahol Isten mások számára is felajánlja az irgalmat, azok számára is, akik arra szerintünk méltatlanok. S ahol saját kegyelmét a mi jogunk elé helyezi, ott mutatkozik meg a mi gyarló emberi önigazságunk. A kedd esti ünnepi ökumenikus istentiszteleten közreműködött Sepsy Károly orgonaművész lelkipásztor valamint a baptista, az evangélikus és a nagytemplomi református gyülekezeti énekkarok egyesített kórusa (vezényelt Vass Sándor és Fodor Istvánná, orgonán kísért Nádasi Dorottya). Gerhard Lauter professzor Luthert idézte Fotó: Czeglédi Zsolt