Hajdú-Bihari Napló, 2001. március (58. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-23 / 69. szám
2001. március 23., péntek NAHIO AKTUÁLIS_______ Béke veled! Pál Csaba A műholdakra vadászhat felhőtlen éjszakákon az égbolton az, akinek elegendő türelme van ehhez. Az apró, csillagokhoz hasonló fénypontok sebesen szelik át a sötétet, s ha az ember - szó szerint - eléggé körültekintő, egy időben akár két-három efféle „égi szekeret" is felfedezhet. A világ másik végén élők most nem egy köveit tőlünk biztonságos távolságban lévó műhold látványában, hanem egy sokkalta nagyobb objektum, a Mir űrállomás pusztulásában „gyönyörködhetnek", némi rettegéssel telve. Mert hiába vezérlik a földi irányítók a kivénhedt szerkezetet a határtalan óceán kellős közepe felé, senki sem vehet mérget arra, hogy egy-egy darab nem kalandozik el, s nem esik szárazföldre, netán lakott területre. Indokolt lehet a planétánk déli féltekéjén élők körében némi félelem, ugyanis az űrhajózás történetében nem egyszer volt már példa arra, hogy minden jóakarat dacára egyegy űrjármű maradványa nem semmisült meg a légkörben, hanem elérte a felszínt. Az első űrállomás, a szintén „lehozott" 80 tonnás amerikai Skylab nagyobb darabjai 1979- ben ugyan a tengerbe vesztek, de kisebb részek Ausztrália közepére, a sivatagba hullottak. A 40 tonnás Szaljut-7 űrhajó és a hozzá kapcsolt modul darabjai 1991 -ben Chile és Argentína határán szerencsére lakatlan területre, az őserdőbe zuhantak. Jogosan merülhet fel a kérdés: ugyan mi végre kockáztatni, s miért nem lehet nemes egyszerűséggel a világűrben felrobbantani a feleslegessé vált űreszközt. Valószínűleg azért, mert a szeméttel már amúgy is jócskán zsúfolt Föld-közeli zónában ez a jelenleg is ott röpködő járművekre lenne igencsak veszélyes, aztán meg ránk, ha a sérült műholdak ellenőrizetlenül a mi nyakunkba kezdenének potyogni. Egy űrjárműnek ugyanis a legkisebb űrszemét is a gyilkosa lehet, mert az óriási sebességgel száguldó darabok egy esetleges ütközéskor végzetes sérülést okozhatnak. Reménykedjünk benne, hogy a 180 tonnás szovjet-orosz űrállomás utolsó, magukat a légkör „tisztítótüzén" átküzdő maradványai kivétel nélkül elmerülnek a hullámokban, s nyugodtan mondhatjuk: Mir - ami oroszul békét is jelent -, béke veled! Kosa Lajos lett az év polgármestere Hévíz (HBN - P. Cs.) - Debrecen első embere. Kosa Lajos nyerte el ebben az esztendőben Az év polgármestere címet. Az elismerés értékét növeli, hogy azt - országos hatókörű szavazás keretében - a polgárok ítélik oda. A Szféra Kft. öt esztendeje alapította díjat a legnépszerűbb, legsikeresebb városi vezetők - a polgármesterek, majd később az alpolgármesterek, jegyzők - tevékenységének elismerésére. - Nagyon meglepett, s nagyon jól esett ez az elismerés - mondta el érdeklődésünkre Kósa Lajos, aki csütörtökön Hévízen vehette át a díjat. Rögvest hozzá is tette, hogy szerinte ez nem csak személyének, hanem a városnak, valamint a vele együtt dolgozó önkormányzati csapatnak is szól. Az elismerés értékét csak növeli, hogy az egész országból leadhatták szavazataikat a polgárok, s egyenlő eséllyel voksolhattak az összes hazai - több mint 3200 - polgármesterre, ugyanis a szavazatokat a települések lélekszámához arányították. Kósa Lajos úgy véli: az, hogy ő nyerte az idei szavazást, jelzi, hogy az emberek szerte az országban érzékelik Debrecen fejlődését, s figyelemmel követik a keleti országrész sorsának alakulását. Debrecen polgármestere a most már díjjal is „tanúsított” népszerűséget itthon is érzi: gyakran szólítják meg az utcán, sokan kívánnak neki erőt, kitartást munkájához. „Mindemellett ezt a várost kritikus szemléletű emberek lakják, így bírálatokat is kapok - mondta Kósa Lajos -, de ez nem zavar, hiszen magam is hasonló habitusú vagyok, s a bírálatok éberen tartanak.” A díj Fotó: internet 3. oldal Búcsú a Mirtől: az oroszok félnek Kaviárt, konyakot csempésztek az űrállomásra a nehézségek enyhítésére Moszkva (MTI) Tizenöt év űrszolgálat után a Mirnek pénteken, közép-európai idő szerint reggel 6 óra 20 perckor kell megsemmisülnie. A 140 tonnás szerkezet java része a légkörbe jutva elég, ám a feltételezések szerint mintegy 1500 roncsdarab, összesen mintegy húsz tonna súllyal a Csendes-óceán déli vizeibe vágódik. A Mir kijelölt „temetkezési területe” Új-Zéland és Chile között van, mintegy hatezerszer kétszáz kilométeres vízi területen. A Mir űrállomás péntekre tervezett megsemmisítése aggodalommal tölti el az orosz űriparban foglalkoztatott 200 ezer embert, és a Dennis Tito amerikai űrturista felbocsátásával kapcsolatos amerikai elutasítás csak erősíti ezt. Mint ismeretes, az amerikai Dennis Tito jókora előleget fizetett ki a Miren tervezett űrutazásának 20 milliós „belépőjegyére” - azonban az oroszok közben úgy döntöttek, hogy megsemmisítik a Mirt, és a „turistát” a Nemzetközi Űrállomás (az angol elnevezést követő rövidítés szerint: ISS) orosz személyzetének tagjaként viszik fel néhány napra a kozmoszba. Összesen 28 szovjet és orosz személyzet „második otthona” volt egy időre a Mir űrállomás, amely a tervek szerint pénteken semmisül meg. „Amikor először jutottunk fel az űrállomás belsejébe, igen nagy örömet éreztünk, izgalmas munka állt előttünk” - emlékszik vissza Vlagyimir Szolovjov, aki a Mir 1986. március 13-án felküldött első személyzetének tagja volt és ma az állomás megsemmisítését irányítja. Alekszandr Lavejkin, aki egy évvel később követte, kevésbé kellemes emlékeket idézett fel az űrállomással való találkozásról. Sötét volt és zúgtak a ventilátorok. Felkiáltottam: „Itt fogunk élni hat hónapon át?!” Jurij Romanyenko, űrhajós társam ironikusan válaszolt: „Vannak emberek, akiket hosszabb ideig tartanak börtönben”. Amikor megérkeztek a Mirre, a kozmonauták ráébredtek, hogy az űrállomás egészen más a valóságban, mint a csillagvárosi szimulátor, ahol felkészültek a misszióra. „Meg voltam döbbenve, milyen sok műszer és műszaki anyag van a Miren. Mindenütt volt belőlük, a falakon és még a mennyezeten is” - emlékszik vissza Alekszandr Lazutkin, aki hat hónapot töltött a Mir fedélzetén 1997-ben. Olyan nagy űrállomás volt ez, hogy könnyen el lehetett tévedni benne. Emlékszem, egy ízben észrevettem, hogy Reinhold Edwald, német űrhajós társam körbe-körbe forog. Megkérdeztem, mit csinál, és ő zavartan válaszolt: „Szása, nem tudom, hova kell mennem.” - meséli. - A legnehezebb az volt, hogy zárt térben kellett élnünk - emlékezik Lavejkin. Hogy elkerüljék a depressziót, az űrhajósok vicceket, anekdotákat meséltek egymásnak a magasban. „Engedélyezték számunkra, hogy felvigyünk a Mirre egy gitárt, azzal a feltétellel, hogy nem rejtünk bele csempészárut” - mosolyog Lavejkin. Az orvosok nagyon tartottak az űrbéli bélfertőzésektől és ezért szigorúan szabályozták az űrhajósok étrendjét, ők viszont igyekeztek kijátszani a megszorításokat. A Mir-beli tartózkodás során a kozmonauták gyakran találtak egy-egy laposüveg konyakot, pár kis doboz kaviárt elrejtve a Progressz teherűrhajókon, amelyek két-három havonta utánpótlást szállítottak számukra. 1999. január 1-jén a Miren ünnepeltük az új évet és űrhajós társunk Szergej Avgyejev születésnapját. Az előző nap érkezett egy teherűrhajó, amelyen találtunk egy, vörös kaviárt tartalmazó csomagocskát, amelyet asszonyaink küldtek fel - meséli Gennagyij Padalka. „Ami az alkoholt illeti, az emberiség még nem talált fel jobb eszközt a stressz elleni harcra, és egy-egy ital igen jól esett például az űrséták után” - fűzi hozzá. Véget ért égi pályafutása Fotó: epa Szinte kizárt a gombák lejutása - nem várták meg, hogy leessen Debrecen (HBN - G. I.) - Hozhatnak-e veszélyt a Föld élővilágára az űrállomáson tenyésző mikrogombák agresszív válfajai? - kerestük fel a kérdéssel Tóth János Attila mikrobiális ökológust, a Debreceni Egyetem docensét. - Valóban elképzelhető, hogy az űrállomáson különböző gombák növekednek, hogy az űrben, ahol a mesterséges körülmények révén oxigén és tápanyag egyaránt van, szaporodhattak és megtámadhattak bizonyos anyagokat. Az sem zárható ki, hogy valamilyen, például kozmikus sugárzás hatására mutánsok keletkeztek. Szelektálódhattak, kitenyésztődhettek mikrogomba fajok a földiektől eltérő, speciális viszonyok közt. Azt azonban kizártnak tartom, hogy a gombák lejuthatnak a Földre ezzel az űrállomással. Mert ha érkeznek is le darabok az űrállomásból, kérdés, hogy milyen hőmérséklettel. Pontosan meg tudjuk mondani, hogy két órán keresztül 160 Celsius-fokon tartva a gombák elpusztulnak. A Földre érkező űrjárműdarabok pedig ennél alighanem magasabb hőfokra izzanak. Elképzelhető, persze, hogy valamely különösen védett berendezés belsejében, amely nem tud úgy felhevülni, valóban lejutnak, de akkor is a tengerbe esnek, és eléggé valószerűtlen, hogy ott továbbra is életben maradnak. - Miért kell lehozni a Mir űrállomást? - kérdeztük ugyancsak a Debreceni Egyetemen Beke Dezső professzortól, a szilárdtestfizika tanszék vezetőjétől. - Én inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy miért most kell lehozni? Hiszen lejönne magától is, és akkor jobb, ha ellenőrzött körülmények között jön le. Miért jönne le magától is? Azért, mert ezek a Föld körül keringő objektumok befelé szűkülő pályán mozognak, nem pedig állandó sugarú pályán. Emiatt közelednek a légkörnek ahhoz a sűrűbb rétegéhez, ahol már jelentős fékezés, még jelentősebb lassulás történik, és elégnek. A korábban fellőtt összes többi műhold elért erre a pályára, és magától elégett vagy - részben - lehullt. A Mir óriási tömegű. Nem hagyják spontán megtörténni a visszatérését, mert valószínűleg nem képes a teljes tömege felemésztődni a súrlódás miatti felizzásban, egy része megmarad szilárd állapotban és úgy hullik le. A műszaki szerkezet részleteit nem ismervén nem tudhatom, hogy nincsenek-e benne olyan, keramikusan, fémesen több réteggel védett, zárt terek, amelyek a légtérbe érve kívülről izzanak, olvadnak, de a belső rész nem hevül fel, másrészt nem deformálódik annyira. Ennek az esélyét nehéz megbecsülni. Általános ismereteim alapján azt gondolom, hogy a belső részek is valószínűleg több száz fokra felmelegednek. Tóth János Attila Beke Dezső Fotók: Gulyás Imre Nagyon szívesen. Régi vágyam, hogy megtekintsem a világűrből a Földet, és ha lehet, ki is próbálom. Ennek érdekében már részt vettem egy reklámkampányban, aminek az volt a tétje, hogy a nyertes eljuthat az űrvárosba. Az életemből egy évet áldoznék az utazgatásokra. Nem a messzi bolygókra vágyom, hanem arra, hogy a fotókon látott gyönyörű Földet megnézzem és szívesen rálépnék a Holdra vagy egy másik élettel megáldott bolygóra. Fábry András FŐISKOLAI HALLGATÓ Elmennék, hiszen engem is - mint mindenki mást - érdekel a világűr. Jó, hogy látjuk a tévében az odakinn készített felvételeket. Kíváncsi lennék a távolabbi bolygókra is, de ismerem a korlátainkat, tudom, hogy még csak a Holdra jutott el ember. Véges az emberi élet, nem lehet belőle 10-20-30 évet áldozni a világűrben való utazgatásra. A Mir űrállomás tengerbe bocsátásával nem értek egyet, mert szennyezi a vizet. Viszont fent sem maradhat. Józsa Csaba MUNKANÉLKÜLI Talán elmennék az érdekesség kedvéért. Nehéz elképzelni, hogy milyen élet van más bolygókon. Nekem nagyon különösek az égi dolgok. Nem tudni, hogy mi van ott, földi ésszel felfoghatatlan az egész. Érdekel minden, ami a világűrrel kapcsolatos, el szoktam gondolkodni rajta, vajon van-e élet máshol és hogy miyen az. A Mir űrállomás sorsára nem figyeltem, de valószínű hogy minden a tervek szerint történik. Barta Anita PÉNZTÁROS Elutaznék. Megnézném kívülről a Földet, esetleg messzebbre is elmennék. A Mir elöregedett, de talán más megoldást is ki lehetett volna találni vele kapcsolatban. Talán fenn lehetett volna tartani, fejleszteni. Egy időben arról beszéltek, hogy vállalkozás formájában üzemeltetik vagy kijuttatják a Naprendszerbe. Gondolom, mindez anyagiak hiányában nem valósulhatott meg. Hallottam az amerikai utazóról. Menjen, ha van rá pénze. Pap Gábor TANÁR A Marsra szívesen elmennék. A Mir már elég kiszolgált állomás és valószínűleg nem biztonságos. Alávetném magam a felkészítési procedúrának, kiskorom óta érdekel az űrutazás, a súlytalanság állapota és a többi élmény. Korábban nagy hírverést csaptak az űrkutatásnak, többet tudósítottak róla, emlékszem például a Challanger katasztrófájára. Régebben nagy sztárok voltak az űrhajósok, most már alig hallani róluk. Pető Zsolt VÁLLALKOZÓ