Hajdú-Bihari Napló, 2001. április (58. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-02 / 77. szám

2001. április 2., hétfő UNIPI0 fAKTUMJS A végső megoldás Pál Csaba : nemzetközi összehasonlításban változat­lanul az élen állunk az öngyilkossági statisz­tikákat tekintve, s - amint azt a szakembe­rek mondják - ennek elsődleges oka az al­koholizmus. Ez persze olyan ok, ami önma­gában következmény is. Következménye többnyire azoknak a kilátástalannak tűnő élethelyzeteknek, amik például a munkanél­küliség, a társadalom peremére szorulás, vagy éppen a túlhajszoltság miatt következ­nek be. Az emberek próbálják oldani a lét feszültségeit, s ehhez a legkézenfekvőbb eszköz az alkohol. Nem kell persze túldramatizálni ezt a helyzetet, hiszen sokan vannak olyanok is, akik eredendően nem keserűségükben kezdtek el inni, hanem „csak úgy", s végül így jutottak el a sok keserűséget okozó al­koholizmusig. S olyanok is sokan vannak, akik nem alkoholistából válnak öngyilkosje­löltekké vagy öngyilkosokká, hiszen a fe­szültségeiket nem tudják vagy nem akarják ezzel az eszközzel oldani. Az mindenképpen figyelemre méltó azonban, hogy vannak az országnak olyan, jól körülhatárolható terüle­tei, melyekben igencsak jellemző a létprob­lémák végső megoldásaként az öngyilkossá­got választani. Vannak, akik azt mondják, hogy ennek történelmi gyökerei vannak, bi­zonyos közösségekben ez a magatartás is a többi szokáshoz hasonló hagyománnyá vált. Bizonyos típusú vétkek következményei, va­lamint az élet csapásai előli menekülésnek ez volt a talán legméltóságteljesebbnek tű­nő módja - valamiféle ősi, pogány szertar­tás fennmaradása abban az időben is, mikor az egyház a leghatározottabban tiltotta azt, hogy valaki önkezével vessen véget életé­nek. T­alán olyan mélyen ivódott belénk, alföl­di emberekbe ez a szokás, hogy akár előbb az alkoholizmusba menekülve, akár anélkül, teljességgel kilátástalannak tetsző szituá­ciókban sokak fejében megfordul: mi lenne, ha... Nem a problémát, hanem magunkat megszüntetni - a legkönnyebb megoldás. Ennél nehezebb: életben maradni. Életkilátás és­­ kilátástalanság Debrecen (HBN - G. I.) - Az öngyil­kosság és önsértés okozta halálozás Magyarországon 1970 és 1998 kö­zött sokkal nagyobb arányú volt, mint a nyugat-európai országokban - hangzott el szombaton egy tudo­mányos ülésen, amelynek lelki egészségünk helyzete volt a tárgya. A nemzetközi összehasonlításokban egyértelműen látható a magyarországi ön­­gyilkosságok emelkedő tendenciája, és az is, hogy az okok közt az alkoholizmusé a vezető szerep. Az 1979 és 1999 közti két év­tized alatt különösen az észak-magyaror­szági megyékben, valamint az Észak- és Dél-Alföldön öltött ijesztő méreteket az al­kohol okozta mentális és viselkedészava­rok miatti halálozás. 1976 óta egyértel­műen nyomon követhető az öngyilkossá­gok növekvő tendenciája a fejlett nyugat­európai országokban tapasztalhatóhoz ké­pest, miként az is, hogy a kiváltó okok közt az alkoholé a vezető szerep. A nem­zetközi összehasonlítás során a nyert kép­hez hasonló eredményt ad a országrészek, az ország megyéinek összehasonlítása is. Különösen súlyos Borsod-Abaúj-Zemplén és a Csongrád megye népességének rela­tív veszélyeztetettsége. Az is megfigyelhető azonban, hogy a ki­lencvenes évek második felében Ma­gyarországon nem rosszabbodtak, hanem javultak a halálozási viszonyok. A javulás nem áttörő, de általános - véli Józan Pé­ter, a Központi Statisztikai Hivatal elnö­ki főtanácsadója, aki előadásában rámuta­tott, hogy igen szoros az összefüggés az egyes megyékben a bruttó hazai összter­mék átlaga és az életkilátás, a várható élettartam között. A lakosság egészségi ál­lapota pontosan azokban a megyékben a legrosszabb, ahol a legkisebb a bruttó ha­zai össztermék egy főre jutó értéke - a bu­dapesti kétmillióval szemben Szabolcs- Szatmár-Beregben például mindössze fél­millió forint. Az utca művészete vagy büntetendő cselekmény A falaktól a vasúti kocsikig minden felület a falfirkálók áldozatává válhat Szendrei M. Márta Debrecen (HBN) - Aki csinál­ja, aszerint hobbi és művé­szet, aki szenvedi, az rongá­lásnak tartja, aki leleplezi, az bünteti. A graffiti min­denesetre világszerte kortü­net: a fiatal városlakók ön­kifejezési módja. Debrecen bármely pontján ta­lálkozhatunk a falra festett mű­vekkel, jó esetben esztétikusnak is tekinthető alkotásokkal, illet­ve primitív jelszavakkal vagy til­tott jelképekkel. Frissen festett házfal, düledező bódé oldala, ke­rítés vagy szobortalapzat, mind jó felület lehet a graffitinek. Akik tesznek ellene­ ­ A közterület-felügyelők ha meglátnak egy falfirkálót, akkor felléphetnek ugyan ellene, de tet­ten érniük még soha nem sike­rült a fiatalokat - mondta el a Naplónak Szűcs József, a Deb­receni Közterület-felügyelet fő­munkatársa. Minden eset más és más, és utólag felderíteni őket szinte lehetetlen. A rendőrség si­keresebben lép fel a többnyire fiatalkorúakból álló társaságok ellen.­­ A falfirka rongálásnak mi­nősül, büntetési tétele pedig a károkozás mértékétől függ - tá­jékoztatta a Naplót Ónodi János alezredes. A fiatalok gyakran nem mérlegelik tettük súlyát, pe­dig a büntetés akár évekig tartó szabadságvesztés, vagy pénzbün­tetés is lehet. Súlyosabb az eset megítélése, ha tiltott önkényural­mi jelképeket festenek, vagy mű­emlék épületet rongálnak meg. A rendőrség a szülők felelős­ségére hívja fel a figyelmet: a festékek igen drágák, beszerzé­sükhöz sok pénz kell, s más árul­kodó nyomai is lehetnek annak, hogy a fiatal esetleg a falra „mű­­vészkedik”. Csemetéjük leleple­zéskor a felnőttek értetlenül áll­nak, hiszen egy esetleges bünte­tőeljárás mindenkit kellemetle­nül érint. Aki engedi Van, aki direkt felkér egy graffiticsoportot, hogy tagjai fes­senek be szabad falfelületet, így tett Nemes Attia, a Leveles csár­da üzletvezetője is. Amíg nagy szabad felület volt a csárda hát­só frontján, mindig összefirkál­ták, ezt megelégelve kiadták a profiknak, fessenek rá, amit akarnak. Történetesen törzsven­dég volt az egyetemistákból álló társaság, akiket megbíztak. Mi­óta elkészült a mű, azóta mások nem firkáltak rá, tiszteletben tartva azt. Mindazonáltal a graffiti nem legális tevékenység, azzá tételé­hez hiányoznak a megfelelő jog­szabályok. Budapesten a nagy­mértékben terjedő falfirkáknak felületeket jelöltek ki. Erre Deb­recenben még nem volt példa. A polgármesteri hivatalban nem találkoztak még a graffiti enge­délyezésére vontakozó kéréssel, és a probléma ilyen megoldása eddig nem vetődött fel. Aki kevésbé liberális graffi­­tiügyben, az vegyszerekkel tehet ellene. Csak hosszadalmas kere­sés után találtunk szakembert. A legtöbb helyen ugyanis nem hal­lottak még az antigraffitiről. Van olyan szer, ami leszedi a falfir­kát, de még jobb megelőzni. Aki átélte már, hogy frissen festett házát, kerítését összefirkálták, annak jó megoldás lehet a meg­előzés. Egy átlátszó filmréteg minden felületre felhordható. S­zomorú, hogy így néz ki a város. Elítélem a firkálókat. Nem tudom kinézni ezekből a képekből, hogy mit akarnak ábrá­zolni. Nem is lehetne tisztítással győzni ezt a sok összemázolt falat. Ha sikerülne elkapni a festékszórós fiatalokat, én csúnyán megbüntet­ném őket. Nekem is van hat kamasz uno­kám, de egyik sem csi­nál ilyet. Mi is voltunk fiatalok, de nem rondí­tottuk el a várost. Tömöriné Balogh Piroska NYUGDÍJAS C­súnyítják a várost. Szerintem azért fes­tik össze a falakat, mert nem tudják más­hol kiélni ilyen irányú hajlamaikat. Szeretnék megörökíteni magukat az utánuk következő nemzedéknek, és erre nincs más alkalmas te­rület a városban. Bizto­sítani kellene nekik egy felületet, amire kedvükre festhetnek. Külföldön volt ilyen kezdeményezés, de ná­lunk ennél fontosabb dolgok is vannak. Hegedűs Gábor TANÁR E­lég baj, hogy ezt csinálják, mert tönkreteszik a városké­pet. Azért festik össze a falakat, hogy híresek legyenek általa, hogy kiemelkedjenek a tö­megből. Más módját kellene találni ennek. Nem jól teszik, hogy összefirkálják a falakat. Szerintem kamerákkal kellene figyelni őket, elkapni és jól megbün­tetni. Legközelebb biz­tosan nem jutna az eszükbe, hogy a falakra fessenek. Szerényi Attila TANULÓ A­z embereknek ésszel fel kellene fogni, közérdek, hogy tiszta legyen a város. Nevelési hiba, hogy a fiatalok a falakra feste­nek. Pedagógus vagyok, s tudom, ha a gyerek más példát lát otthon, mint amit az iskolá­ban, én nem tudok be­lőle királyt faragni. A szülő hibája, ha nem törődik a gyerekkel és az unalomból hülyesé­geket talál ki. A serdü­lőkre jellemző a nyájef­fektus, követik egymást. Végváriné Molnár Judit GYESEN LÉVŐ ANYUKA E­z is egy elfogadott művészeti ág. Egy stílus. A fiatalok cso­portosan dolgoznak a képeken. Előtte megter­vezik a művet, aztán következik a hosszadal­mas kivitelezés. Éjsza­ka dolgoznak, amikor nem látja őket senki. Megnézik egymás ké­peit és versengenek, ki tud jobbat festeni. Ki kellene jelölni nekik egy olyan felületet, ahol dolgozhatnak, és akkor nem festenék össze a várost. Bujdosó Mónika TANULÓ Mozgó (vasúti) célpontok A MÁV olyannyira hozzá­szokott már a vonatok meg­rongálásához, esetenként tel­jes kifosztásához, hogy a vas­utasok számára a graffiti job­bára csak esztétikai problé­mát jelent. Mindezek ellené­re igyekeznek tenni ellene - mondta el Tolnai Attila, a MÁV debreceni vasútbizton­­sági és védelmi osztályának vezetője. Fő céljuk a megelő­zés, a festéket eltávolítani ugyanis nagyon problémás: csak elhalványítani tudják, vagy a kocsik eredeti festését is felmarja az oldószer. A sze­relvények őrzése, a kocsik kint éjszakázásának csökken­tése lehet a megfelelő védeke­zés. Úgy tűnik, városunkban nem jellemző a vonatok fes­tése, a fővárosban sokkal gya­koribb. Az elmúlt évben itt öt esetet tártak fel, s a kár érté­ke meghaladta a százezer fo­rintot. Az azonban nem vi­gasz, hogy ez a vasútnak oko­zott összes kárnak csupán elenyésző hányada. MÁV főként esztétikai problémának tartja Fotó: MÁv-archívum Aki készíti „Zoel” számára hobbi és önki­fejezési mód a graffiti. A falfes­tés divatja véleménye szerint ná­lunk a nyolcvanas évektől ter­jedt el, de mára veszített kezde­ti lendületéből. Tipikusan urbá­nus mozgalomról van szó, mi­ként a művészek is tipikusan a fiatal korosztályt képviselik. Mi­vel legális felület nincs kijelöl­ve Debrecenben, így kénytelenek ott festeni, ahol helyet találnak, de megbízást is elfogadnak. „Zoel” szerint életkori sajátosság és kortünet a graffiti. Insprációt a hely szelleme, de a fantázia is adhat. A csoportok saját nevüket álmodják többnyire a kompozí­cióba, de terjed a mondatok fes­tésének divatja is. Az alkotók kö­zött rivalizálás is folyik: ki tud jobban, szebben, meghökkentőb­­ben falfirkálni. A jó hely az, amit minél többen látnak. Sok­szor ez vezeti az alkotót. A mű­vészet ezen ága meglehetősen ri­zikós, figyelő emberek is van­nak, de ha nem marad más, ak­kor gyorsan kell futni. Futás közben el kell dobálni a festék­szórót, a kesztyűt - így nem ma­rad bizonyíték. „Zoelt” ugyan még nem kapták el, de emlék­szik olyan esetekre, mikor égett a lábuk alatt a talaj... 3. oldal

Next