Hajdú-Bihari Napló, 2001. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2001-07-02 / 151. szám

2001. július 2., hétfő MAPIII AKTUÁLIS j&g&xm______________| Városimázs Porcsin Zsolt Divatos a fogalom, tisztes művelése ele­mi érdek, bár a politikához kötődő marke­tinget mára sikerült a leggyanúsabb üzel­mek szintjére szorítani, s ebben igen nagy szerepe van az egész ország előtt titkolódzó országimázs-építőknek, igyekvő tanítvá­nyaiknak, lelkes támogatóiknak. A marke­ting is egyfajta szakma, tekintélye van a ci­vilizált világban, igényli a hozzáértést, és itt is lebuknak a belül termett dilettánsok, a beférkőzött kontárok - szerencsés esetben hamarabb, mint hogy összedőlne a ház. A városmarketing célja a jóindulat és a pozitív megítélés kivívása, az érdekessé és vonzóvá válás, a figyelem felébresztése, az összetéveszthetetlenül saját arc megformálá­sa. A településimázs egy hely üzenete ön­magáról­­ kifelé és befelé, ünneplő ruha­féle, mosoly és kinyújtott kéz inkább, mint zord akarnokság vagy erőfitogtató pökhen­­diség. Nem lehet keveseké, egy párté, egy klikké, alkalmasnak kell lenni arra, hogy azonosulhassanak vele sokak, a város. Az alkotás, a beleszólás mindenki számára nyi­tott lehetősége teremthet közösséget, ahol a kérdéseknek is van esélye, nem csak a tu­domásul veendő válaszok diktátuma dívik. Amit a város vezetése tesz, nem ajándék, amiért állandóan hálát kell rebegni. A vá­rosvezető nem sértődhet meg, ha ténykedé­sével nem mindenki maradéktalanul elége­dett. S ha gyakorta szimpatikus is az egyes szám első személy (én...) használata, mert tudatosságot és­ felelősségérzetet hirdet, a birtokviszonyok említésekor (enyém...) in­kább visszatetszést szül, mert a város min­denkié, aki lakja, adózik neki, érte. A min­denki pedig nem egyforma. A település ve­zetői nem pusztán azoknak tartoznak mun­kájukkal, akik rájuk szavaztak, szolgálatuk nem szorítkozhat csak azokra a rétegekre, amelyek potenciális voksolóik. Nem lehet­nek mindig azok a beruházások alvállalko­zói, akik támogatták az előző kampányt, „szponzorálják" majdan a következőt. Illetve lehetnek, de akkor senki ne csodálkozzon, ha az adott települést elkerülik az új befek­tetők, vagy elhagyják a rendre hoppon ma­radt régiek. Ez is üzenet! A higiénére nem csak a nyilvános illemhelyeken kell ügyelni, a tisztátalanságnak bűze van a bizniszben is, a közhivatalban, a személyzeti politiká­ban, a kultúrában, a sportban is. Az alrend­szerek összehangolt, egymást nem nélkülö­ző működtetése, az őszintén beismert hiá­nyosságok és a feltárt lehetőségek mentén kijelölt prioritás az igazi marketing alapja. Nem a színes prospektus, nem a tetszetős szlogen, nem az egymást érő tűzijátékok füzére, városimázs munkásai, élükön a legel­ső emberrel évtizedekre ható károkat okoz­hatnak, ha tetteik a tágabb világ ítélete alapján nem kívánatos jelzőket ragasztanak a település nevéhez. Tudjuk, mielőtt a ven­dég előtt kitárnánk lakásunk ajtaját, előbb rendet kell csinálni otthon. S az a városlakó nem dobja el a szemetet az utcán, aki sze­ret ott élni, aki büszke saját poliszára, ahol tényleg polgár lehet, és nem alattvaló, nem ágyrajáró. Csemegék a korzón Debrecen (HBN)­­ Miként arról a Napló már korábban is beszámolt, egész napos ünnepség keretében kí­vánják átadni a város lakosságának a Piac utcai sétálóövezetet július 7-én. A programok közül a debreceni kóru­sok által előadandó Beethoven-szimfóniát emelte ki Kósa Lajos polgármester sajtó­­tájékoztatóján, ám hozzátette, az egyesí­tett katonazenekar is tartogat meglepetést az átadásra: egy ez alkalomra írt művet szándékoznak bemutatni a főtéren. A na­pi programok közül szó szerint csemegéz­ve, finomnak ígérkezik a Gara cukrászda ünnepi ajándéka: az ezerszeletes tejszín­habbal díszített párizsikrém-torta, amelyet a korzó közönségének szolgálnak majd fel. A térzenét több zenekar adja, melyet egyéb szórakoztató előadások váltanak. Este tűzijáték zárja az átadást. 3. oldal A vidéki városmagok átváltozásai Még néhány nap, és sok évtizedes álom válik valóra Zima Szabolcs Debrecen, Kecskemét (HBN) - Bizonyosan nem volt ben­ne szándékoltság, inkább csak a szükség hozta úgy, hogy az ország több nagyvárosa is a közel­múltban építette újjá belvá­rosi tereit, parkjait és útjait. Nyíregyházát, Kecskemétet, a már korábban megújult Miskol­cot most követi tehát Debrecen is, amely a felsorolt települések közül talán a legnagyobb változ­tatást hajtotta végre a városszer­kezeten. Még néhány nap, és sok évtizedes adósságát törleszti a város: sétálóövezete lesz végre­­valahára. A központ átalakítása az utóbbi évek legjelentősebb be­ruházását jelentette Debrecen­ben annak az építésznek a veze­tésével (Kertai László), aki lé­nyegében a korábbi belvárost is tervezte (önmaga korrigálása is megadatott így számára). Ilyen mértékű beavatkozást az addigi lakókörnyezetbe talán az anya­giak, talán más - nevezetesen erős kormányzati-politikai támo­gatottság híján - a többi megye­­székhely meg sem kísérelt. Híres tér Kecskeméten hároméves prog­ramot dolgoztak ki a városköz­pont felújítására, s jelenleg úgy néz ki, hogy a munkákkal már két esztendő alatt végezni fognak - tudtuk meg a Bács-Kiskun me­gyei település polgármesteri hi­vatalától. Bozóki Istvánné, a be­ruházási csoport vezetője el­mondta: több irodájuk hatékony együttműködésével és „házon be­lül”, vagyis saját szakembereik­kel dolgozták ki a koncepciót, a megvalósítást pedig szintén kecs­keméti vállalkozókra bízták. A 60-as években készült utak új­­raaszfaltozására, a burkolat­felújításra, és a meglévő parko­lóhelyek számának növelésére természetesen pályázatot írtak ki, de a versenyeztetésen végül csak a helyi cégek, szakemberek indultak el. Kecskeméten a kiskörút és a belvárosi csomópontok rendbeté­tele jelentette a legnagyobb feladatot, de náluk is gazdago­dott a főtér egy szökőkúttal, ami­nek az elkészítését ugyancsak sa­ját embereikre bízták. A mun­kák jó része még így is hátra van: a körforgalmi csomópont kiépítése és a városháza homlok­zatának felújítása az elkövetke­ző hetek, hónapok feladata lesz. Az egyes tervek kivitelezésénél az önkormányzatoknak nincsen teljesen szabad keze, hiszen - mint azt a budapesti városrende­zési ügyosztály tájékoztatásából megtudtuk - a települési dönté­sek csak „szigorúbbak” lehetnek az építésekre vonatkozó törvé­nyeknél, minisztériumi rendele­teknél, tehát kevesebb mozgáste­ret biztosítanak a végrehajtás­nál. Kecskeméten egyébként már lassan belakják a félig kész te­ret, amely többek között a nyá­ri játékoknak és a híres hétnek is szokásos helyszíne. Szerepzavarok Ami Debrecent illeti: a hírek szerint az illetékesek már letet­tek a főtéren kialakítandó szo­borpark tervéről, s évente csak egy-két műalkotás felállítását tá­mogatnák. A kulturális bizottság lokálpatrióta tagja, Keresztesné Várhelyi Ilona régóta szorgal­mazza egy átgondolt koncepció kidolgozását, amelynek értelmé­ben a Kossuth térre a történel­mi, politikai (és helyi) kötődésű személyek szobrait helyeznék el, míg a Nagyerdőn a kulturális élet legismertebb alakjainak, a Kálvin téren pedig az egyházi személyeknek állítanának emlé­ket. Más javaslatok szerint nem historikus szoborkompozíció, ha­nem a modern lélegzetvételt job­ban leképező, a sétálókkal har­monikusan kapcsolat­teremtő, életnagyságú - a Hatvan utcai torokba tervezett, a kandeláber­hez támaszkodó Szabó Lőrinchez hasonló - korszerű kompozíciók jobban illeszkednének a 21. szá­zadi környezetbe. Egyelőre újabb konkrét döntés nem született a városvezetők részéről a tér mű­vészi képét illetően. (S vannak még ezenkívül is sürgető felada­tok: a téglaépítésű, összefirkált Tóth Árpád-emlékmű, Melocco Miklós megcsonkított Ady-szob­­ra, Schaár Erzsébet Szabó Lő­­rinc-portréja például a régi adós­ságok közé tartoznak, és renge­teg az el nem készült emléktáb­la is: Borsos Józsefnek, Csoko­nainak, Adynak vagy Juhász Gé­zának az egykori lakóhelyeiről hiányoznak ezek.) Egy biztos: hogy hivatalnokok és családtagok ne kerülhessenek szereptévesztésbe - miként a sel­lő esete ezt példázta -, és ne ha­tározhassanak önkényesen mű­vek sorsáról, hogy építészek ne vizionáljanak történelmi tabló­kat történészek helyett - lásd: a szökőkút falfestménye célsze­rű lenne a műalkotások ügyét a nagy beruházásokon belül is megkülönböztetetten kezelni. A szökőkutat máris megkedvelték Fotó: iklódy János Lelkészek kibocsátása „Megőrizni a teológiában is az átérté­kelni tudás készségét, törekedni az önálló teológiai gondolkodásra, a tu­domány szabadságának pedig az igaz­ság szolgálatában kell állnia” - hang­zottak Makkai Sándor, az ötven évvel ezelőtt elhunyt teológiaprofesszor ta­nai a Debreceni Református Hittudo­mányi Egyetem diplomaosztó ünnep­ségén a Nagytemplomban szombaton. Fekete Károly rektor a Bölcskei Gusz­táv püspök által tartott istentiszteletet követően emlékezett meg a legendás polihisztorról. A beszédet követően es­küt tettek a segédlelkészi vizsgát tett hallgatók, majd kiosztották a diplomá­kat. Ebben az esztendőben 25 hallgató első, 34 hallgató pedig második lel­készképesítő vizsgáját tette le sikere­sen, ketten pedig teológus diplomát kaptak. Fotó: Iklódy János MEGKÉRDEZTÜK: HOGY TETSZETT A DZSESSZNAPOK?________________________________________________ A második napi kon­cert balul sikerült, mert kevesen voltak. Nyilván drága volt a jegy. Nem kellett volna a sportcsarnokban ren­dezni. A régi dzsessz­­napokon több híresség fellépett, és jóval na­gyobb volt a közönség is. Az idén csak két ne­ves együttes volt, a len­gyel SBB és az ameri­kai Marcus Miller Band, a többiek nem nagyon tetszettek. Nem volt a végén örömzené­lés sem, amit eddig so­ha nem hagytak ki az együttesek. Herendi Gábor INFORMATIKUS T­udom, hogy ez a harmincadik feszti­vál, de mivel nemrég lakunk Debrecenben, korábban nem kísértük figyelemmel az ese­ményt. Most nem volt alkalmunk elmenni, pe­dig láttam a plakáton, hogy jó együtteseket hívtak meg. Játszott az országban és a régió­ban jó hírű debreceni dzsesszegyüttes is. Hal­lottuk, hogy a Déri té­ren ingyenes koncertet adtak, de akit érdekel ez a zene, az nem so­kallja a 4 ezer forintot a belépőjegyre. Hüse Zoltán telefonszerelő N­em sok közöm van a dzsesszhez, nem az én műfajom. Tudom, hogy a 70-es, 80-as évek­ben rengetegen jöttek a koncertekre, hálózsá­kokban aludtak a fiata­lok a művelődési köz­pont körül, de mára fel­nőtt az a generáció és nem ér rá a nagyvilág­ban tekeregni. A mai fiatalok pedig egészen más zenét szeretnek. Az én korosztályomnak, a harmincas-negyvenesek­nek nincs megfelelő rendezvény a városban. Ezt a generációt is meg kellene mozgatni. Madár Anikó köztisztviselő B­elehallgattunk a koncertekbe, de az új előadókat már nem ismerjük. Sokkal több szabadtéri koncertet is szervezhettek volna. Ha szökőkútra telik, akkor ingyenes koncertekre is lehetett volna áldoz­ni. Régen sok zenész kijött a városba, és in­gyen játszott, hiszen a dzsessz nem a pénzről szól. Ha Debrecen meg­rendezi a dzsessznapo­­kat, a nívóra is kellene figyelni. Nekünk fontos lenne, hogy gyerekek­nek szóló programokat is szervezzen a város. Mátyás Csaba VÁLLALKOZÓ A hét végén nem vol­tunk itthon, de máskor minden ingye­nes szabadtéri progra­mot megnézünk. Főleg a zenés rendezvények, a folklórműsorok érde­kelnek bennünket, de tavaly itt voltunk a slambucfőző versenyen is. Nekem a cigányzenés szórakozó­helyek hiányoznak. Egyszer-kétszer megen­gedhetnénk magunknak egy-egy vacsorát, és mellette elhallgatnánk a cigányzenét. Addig sem a tévé előtt ül­nénk. Virág László NYUGDÍJAS

Next