Hajdú-Bihari Napló, 2001. szeptember (58. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-01 / 204. szám

2001. szeptember 1., szombat NftPIO AKTUM.IS l'jáZDPDj'JT_____________________| Magasfeszültség Pál Csaba Vannak olyan rendelkezések, jogsza­bályok, melyek „csodálattal" töltik el a ve­lük először találkozót. Itt van példának okáért a „sérthetetlen" villanyórák esete. A béketűrő ember még csak-csak megérti a szabályozás szigorúságát. Napjaink civili­zált világában ugyanis szinte lehetetlen lé­tezni elektromos energia nélkül - már-már olyan számunkra, mint a levegő. Azonban míg a levegő ingyen van, a villanyáramért fizetni kell. S ha valaki netán nem kívánna fizetni érte, csak használni, az ellen bi­zony retorziókat kell alkalmazni. Ez is rendben van, hiszen a szolgálta­tónak sem adják ajándékba az áramot, így elemi érdeke, hogy ő is megkapja a pén­zét. Csakhogy nem mindegy, milyen ala­pon. A magyar ember furmányos, megta­lálja, miképpen járhat jól, de mindenkit potenciális bűnözőnek tekinteni túlzás. A törvényhozók ugyanis minden bizonnyal arra gondoltak, mikor az ide vonatkozó passzust megalkották, hogy ha egy vil­lanyórán sérülés esik, az minden bizonnyal szándékosság következménye, s azzal a céllal történik, hogy a fogyasztó a mérő­órát lassabb pörgésre bírja. A feltételezett ingyen fogyasztást aztán többszörösen meg lehet fizettetni a delikvenssel. Nem vagyunk mindannyian angyalok, valóban sokan lehetnek, akik „megterhelik" a mé­rőkészüléket. Azt azonban a szakemberek határozott állításának dacára sem hiszem maradéktalanul, hogy egy villanyóra da­colva a hőmérséklet-ingadozásokkal, az anyagfáradással, minden porcikájában vál­tozatlanul kibír tíz-tizenöt évet. A fogyasz­tó pedig nem vet minden reggel és este gyöngéd pillantásokat a készülékre, így az is előfordulhat, hogy csak az ellenőrzés és az emelt díjú számla megérkezése döb­benti rá a talpig becsületest is, hogy vala­mi hibázik. Igaz, szintén a szakemberek szerint kétséget kizáróan el lehet dönteni, hogy beavatkozás vagy más ok volt-e az eredő­je a hibának. Ez viszont a helyszínen nem mindig dönthető el. Esetleg másfajta sza­bályozással a szolgáltatónak sok fölösle­ges munkát, a becsületes és gyanútlan fo­gyasztónak pedig egy szívinfarktust meg­spórolhatnának a törvényhozók. Kávéház nyerte az első fordulót Debrecen (HBN)­­ Az Év üzlete ver­seny egy háromfordulós megméret­tetés, amelyben kereskedelmi és vendéglátóhelyek versenyeznek egymással. A szervezők, a Cívis Ház Rt., valamint Debrecen önkormányzata és a Hajdú-Bi­­har Megyei Kereskedelmi és Iparkamara képviselői pénteken az első forduló, vagyis a karneváli minősítés díjait osztották ki a legjobbaknak. Az összehasonlítás szempontjai is egy hármas tematika alapján épülnek fel: az általános megjelenés keretében az üzlet légkörét, ízlésvilágát, a külső tényezők vizsgálata során az esztétikai megjelenést osztályozzák. A külcsín pontozását az is befolyásol­ja, hogy az üzlet reklámtáblái, feliratai magyarul szólnak-e hozzánk. Végül pe­dig az üzlet belső összevetése következik, amely során az ott dolgozók dekoratív megjelenése, és szívélyessége is fontos pontokat hozhat a versenybe benevezett üzletnek. Az első megmérettetés megvolt tehát: a Pompeji Cafe Ristorante (bár nem igazán magyarul hangzik), ám egyéb összeveté­sek figyelembevételével a legjobbnak ta­láltatott. A Batthyány utcai kávéház a Vil­lás Galériát és a Play Pub House-t szorí­totta maga mögé. A különdíjat a 3-Style Márkabolt érdemelte ki, míg a Mandula cukrászda közönségdíjas lett. A következő minősítésre adventig vár­ni kell, a mindent eldöntő harmadik for­duló pedig a város napjához kötődik, így a végső győztes, az év debreceni üzlete majd csak jövő év áprilisában akaszthat­ja ki az elismerést jelentő cégért. 3. oldal Százezres számlák apró rések miatt Ha megsérült a villanyóránk, jobb, ha azonnal értesítjük az áramszolgáltatót Derecske, Debrecen (HBN - P. Cs.)­­ A 86 éves Micskei József és 77 éves felesége betegesen, igen szerény körülmények kö­zött élnek Derecskén. Nem ne­héz elképzelni, mit érezhették, mikor a Utász Rt.-től 384 ezer 983 forintról szóló áramszám­lát kaptak. A két idős ember apránként ra­kosgatja össze a néhány hónappal ezelőtt történtek mozaikjait. Május 16-án egy kedves, udvarias fiatalem­ber érkezett hozzájuk Fizzal, hogy el­lenőrzi a villanyórát. Jóska bácsi nagy bizalommal a kezébe nyomta az óra szekrényének kulcsát, s visszament a kertbe. Az ellenőr nemsokára azzal a kérdéssel ment utána, hogy ki piszkált hozzá az órá­hoz, s hogy nincs-e nagy teljesítmé­nyű elektromos berendezés a ház­nál. Az öregek erre csak rázták a fe­jüket: nagy gép nincs, ők nem nyúl­nak sosem az órához, s más sem te­heti ezt, hiszen a kapu is, az óra szekrénye is állandóan zárva van. Az ellenőr azért felvette a jegyző­könyvet: az óra üvege el van törve, s a tömítés körülé egy szakaszon hiányzik. Ez bizony visszaélés gya­núját veti fel. Később aztán megér­kezett a két öreg lelkét igencsak megviselő számla is... 1972 óta élnek ebben a házban, soha, semmi bajuk nem volt a villanyórával. Igaz, egy­szer belecsapott a villám, de akkor a szerelő megjavította. Az idős há­zaspár lánya - édesapja nevében - mind a Titásznak, mind a Magyar Energia Hivatalnak levelet írt, azt kérve, vizsgálják felül az őket szer­ződésszegéssel „vádoló” határozatot, hiszen ők nem követtek el szabály­talanságot. Választ még nem kaptak. Derecskén egyébként korántsem Micskeiék az egyetlenek, akik jelen­tős összegű „büntető-áramszámlát” kaptak. Értesültünk például 110 ezer 155 forintos, 129 ezer 800 forintos és 437 ezer 777 forintos tételekről is, sőt, 800 ezer forintos számláról is tudni vélnek a derecskeiek. Szerző­désszegésben vagy éppen áramlopás­ban azonban senki sem tartja vét­kesnek magát. Törvény adta jog Kun Csaba, a Titász Rt. közpon­ti ellenőrzési szervezetének vezető­je vaskos paksamétát tesz az asztal­ra, mikor elkezdjük a beszélgetést Erényi Franz, a cég ügyvezető igaz­gatója társaságában. A paksaméta a villamosenergia termeléséről, szállí­tásáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi 48. törvényt, s a kapcsolódó jog­szabályokat rejti. A lényeg az 50. pa­ragrafusban található - mutatnak rá a szakemberek. A szolgáltató a fo­gyasztónak közüzemi szerződés alap­ján ad áramot. Ezt a szerződést alap­esetben mindkét fél betartja, de elő­fordulhat szerződésszegés is mind­két részről. A törvény betűje szerint a fogyasztó részéről többek közt szerződésszegésnek minősül, ha „a csatlakozóberendezést, a fogyasztás­­mérő berendezést szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongál­ja, a zárópecsétet eltávolítja, azok sé­rülését a szolgáltatónak nem jelen­ti be”, valamint „a fogyasztásmérő berendezés befolyásolásával vagy megkerülésével vételez (áramot)”. Mindezek következménye - szintén a törvény szerint - többek közt az lehet, hogy a szolgáltató felemelt dí­jat fizettet a fogyasztóval. Nem abszurd(?) Ha a jogszabály betűjét nézzük, valóban úgy tűnik, hogy a szolgál­tató a villanyóra legkisebb sérülése esetén is megalapozottan jelentheti ki, hogy a fogyasztó a készüléket nem őrizte meg eredeti állapotában, ezzel szerződést szegett. Erényi Franz nem ért egyet azzal a felve­téssel, miszerint mégiscsak abszurd, hogy a villanyóra ablaka melletti tö­mítés apró hiánya több százezer fo­rintos „büntetés” kirovására adhat alapos indokot. Az ügyvezető igaz­gató azon az állásponton van, hogy a fogyasztónak átadott készülékek­nek - mivel ráadásul védetten, ál­talában szekrényekben helyezik el őket - változatlan állapotban kell ki­bírniuk 15 - illetve ipari áramos mé­rők esetében 10 - évet, maximum kí­vülről beporosodhatnak. Ha bármi­lyen sérülés van rajtuk, azt valaki okozta - elsősorban a lakás tulajdo­nosa vagy családtagjai, hiszen több­nyire csak ők férnek hozzá a készü­lékhez -, s a sérülések jellegéből ar­ra is lehet következtetni, hogy eset­leg befolyásolták-e kívülről a fo­gyasztásmérő működését. Folyamatos ellenőrzés A Titász a privatizációt követően 1997-ben egyrészt annak érdekében, hogy megbízhatóbb műszaki körül­mények között szolgáltasson, más­részt azért, hogy csökkentse a sza­bálytalan áramvételezésből valamint áramlopásból eredő hálózati veszte­ségeit, ellenőrzési munkába kezdett. Mostanra lényegében az összes fo­gyasztásmérőt átvizsgálták, s ez a te­vékenység folyamatosan zajlik to­vább. A céljuk az, hogy legalább négyévenként minden egyes villany­órát újra ellenőrizzenek, de egyes fo­gyasztási helyeken ennél jóval gyak­rabban is sor kerülhet erre. Kun Csaba megjegyezte, hogy az ellenőr­zési munkába saját szakembereiken kívül külső vállalkozókat is bevon­tak. Joggal vetődik fel a kérdés: megfelelő szakértelem híján nem hi­bázhatnak-e ez utóbbiak a szerződés­szegésnek minősített sérülések megállapítása során? A központi el­lenőrzési szervezet vezetője szerint nem, mert ezeket a vállalkozókat megfelelő oktatásban részesítették, s aztán minősítették is. Megállapí­tásaikat így saját szakembereikével egyenrangúnak fogadják el. Szorzás szorzást követ Tegyük fel, hogy a villanyóra sé­rülésének, s így a törvény betűje sze­rint a szerződésszegésnek a megálla­pítása jogos. De hogyan számolhat ki a Titász több százezer forintos mér­vű „büntetéseket”? Kun Csaba hang­súlyozza, hogy nem büntetésekről van szó, hiszen a szolgáltató nem ha­tóság, hogy büntethessen. Ezek a szerződésszegést szankcionáló emelt áramdíjak. Mértékük lakossági fo­gyasztók esetében a mindenkori nap­pali áramdíj (ez 2000-ben 19,8 forint volt, 2001-ben 21 forint) négyszerese, vállalkozók esetében hatszorosa, plusz áfa. Ezt még az adott helyen működő elektromos készülékek fo­gyasztását is figyelembe véve megszo­rozzák egy - szintén törvényben rög­zített - becsült havi fogyasztási idő­vel, ami, a lakosság esetében 125 óra, vállalkozásoknál 180 óra, napi több műszakos termelés esetén ez utóbbi­nak kétszerese vagy háromszorosa. Mindezt még megszorozzák a szerző­désszegés feltételezett kezdete és fel­fedése között eltelt napok számával, s így jöhetnek ki horribilis összegek is. A szolgáltató akár öt évre vissza­menőleg is számolhat az emelt díj­jal, de a törvény szerint ha a villany­óra sérülésének vagy a beavatkozás­nak az időpontja nem állapítható meg, vagy arról a fogyasztó nem nyi­latkozik, akkor maximum egyéves időtartammal lehet számolni. Ennél rövidebb ciklus is előfordul, mert a Titász az utolsó villanyóra-leolvasás időpontját is alapul veheti. Micskei József értetlenül áll a történtek előtt Fotó: Iklódy János B­orivó nemzet va­gyunk, bár sört és bi­zonyos vidékeken pálin­kát is tekintélyes mennyi­séggel fogyasztunk. Én magáért az ízéért a fehér­bort kedvelem. Mivel gyöngyösi vagyok, a Mát­ra vidékit is szeretem, de a legkedvesebb számomra a tokaji. A barátaimmal szoktunk olykor egy-két üveggel elfogyasztani be­lőle. Külföldön lehetne jobb is a magyar bor is­mertsége, többet kellene reklámra költeni. Csordás Ferenc INFORMATIKUS M­ivel a tokaji borvi­dékhez közeli Kótaj­­ban lakunk, bort szok­tunk fogyasztani étkezé­sek után. Sültekhez fél­­szárazat, vadhúshoz vö­rösbort, sütemények után édeset iszunk. Az is elő­fordul, hogy elborozga­­tunk a barátaimmal. An­nál finomabb a nedű, mi­nél régebbi évjáratú. Sze­rintem a magyar ember a bort issza és a töményét, sört kevésbé fogyaszt. A mértéktelen ivászatunkról vagyunk híresek. Tóth Tibor vállalkozó A mi családunk nem nagyon boros, én kó­lával szoktam egy kis eg­ri bikavért inni, magában a Merlot-t fogyasztom. Tu­dom, hogy a vörösbor egészséges, de én nem­csak azért szeretem, ha­nem egyúttal ízletesebb­­nek is tartom a fehérnél. A nyáron voltunk a Bala­tonon, s láttuk, hogy a külföldiek mennyire sze­retik a badacsonyi boro­kat egyrészt helyben fo­gyasztani, másrészt aján­dékba vinni. Rimai Lászlóné ügyintéző I­gen, borivók vagyunk. Én a piros bort szere­tem, például az otellót. A pörköltökhöz szoktam meginni egy-két pohárral belőle, tésztás, rakott és egyéb ételekhez nem fo­gyasztok bort. Úgy va­gyok vele, hogy nyáron inkább sörözöm, télen borozom. A röviditalt nem szeretem, csak összejövetelek alkalmá­val, a baráti társaság kedvéért iszom meg egy pohárral. Azt hiszem, több nemigen esne jól. Czellár István VILLAMOSGÉP-SZERELŐ S­örfogyasztó a magyar nemzet. Én egy éve be­teg vagyok, ezért nem iszom szeszes italt. A fér­jem sörözni szokott. A borvidékeken fogyaszta­nak több bort az embe­rek, mert ott elkészítik maguknak és kéznél van. Magyarországon többségé­ben fehérbort palackoz­nak, de a vörösbor a ked­veltebb. A sör és a bor mértékkel fogyasztva egészséges, ellenben az égetett szesz tönkreteszi a szervezetet. Gulyás Istvánné rokkantnyugdíjas Van lehetőség a jogorvoslatra Arra a kérdésre, hogy a fogyasz­tót a leolvasáskor miért nem figyel­mezteti esetleg a „villanyszámlás” a felfedezett sérülésre, vagy miért nem a leolvasó regisztrálja a szer­ződésszegést, Kun Csaba azt vála­szolta, hogy a leolvasóknak - akik nem villanyszerelők - ez nem feladatuk, és a sérülés megállapí­tása gyakran csak tüzetesebb el­lenőrzést követően lehetséges. Pe­dig így - jegyezzük meg - az éven­kénti egyszeri leolvasást figyelem­be véve annak a fogyasztónak is, aki nem nézegeti gyakran a vil­lanyóráját, s nem is tudja, hogy sé­rülés keletkezett rajta, több esélye lenne arra, hogy időben jelentse a sérülést a Titásznak, s ezzel elke­rülje a későbbi ellenőrzés utáni, esetleg nagymérvű szankciókat. A szerződésszegés gyanújába keveredőknek egyébként megvan a lehetősége a jogorvoslatra. A szerződésszegés tényét az ellenőr­zéskor felvett jegyzőkönyvben egy­részt nem kötelesek elismerni, másrészt a jegyzőkönyv végén sze­repel - pontos címmel -, hogy ki­fogásaival a Titászhoz, a Magyar Energia Hivatalhoz vagy a terüle­tileg illetékes bírósághoz is fordul­hatnak. Ekkor a Titász az eljárást határozat születéséig felfüggeszti. A fogyasztó kérheti, hogy a sérült villanyórát vizsgálja meg az Orszá­gos Mérésügyi Hivatal vagy igaz­ságügyi szakértő. Kun Csaba sze­rint nem egy példa volt már rá, hogy e vizsgálatok nyomán a szankció elmaradt, számos esetben viszont jogosnak bizonyult az emelt díj megfizettetése. A szerződésszegés nem azonos az áramlopással, mely utóbbi már büntetőjogi kategória. A Titász áramlopás felderítése esetén sem tesz azonnal feljelentést, mert - Erényi Franz szerint - nem az az elsődleges céljuk, hogy büntetőel­járások kezdeményezői legyenek, hanem hogy az általuk nyújtott szolgáltatás ellenértékéhez hozzá­jussanak.

Next