Hajdú-Bihari Napló, 2002. március (59. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-01 / 51. szám

HAJDÚ-BIHARI úr-NAPLÓ2002. március L, péntek RÖVIDEN : Vasutasbér, visszamenőleg. A magyar gazdaság teljesítménye lehetővé teszi, hogy a MÁV-nál eltérjenek a hároméves megállapodásban szabályozott bérfej­lesztéstől - jelentette be Fónagy János közlekedési miniszter. Eszerint 2002. ja­nuár 1-jétől 10,5 százalékos bérfejlesz­tést hajtanak végre a hároméves megál­lapodás szerinti 6,875 százalék helyett.­­ A részletekről tárgyalnának. Az idei bértárgyalásokon a Vasutasok Szakszer­vezete legalább 10,5 százalékos bérfej­lesztést követelt a MÁV-tól, de a me­nedzsment a követeléstől üzleti tervére hivatkozva elzárkózott. A szakszervezet a részletekkel kapcsolatos mielőbbi megállapodás végett a Vasúti Érdek­egyeztető Tanács soron kívüli összehí­vását kezdeményezte. NÉZŐPONT A város és az élet peremén Erdei Sándor e-mail: erdeisandor@inform.hu A falvak, városok szélén jó ideje egy­­re-másra alakulnak az ipari parkok, a ke­reskedelmi-szolgáltató övezetek. E területe­ken néha még találni szánalmas portákat, roggyant viskókat, amelyekben leginkább roma (kisebbrészt szintén a társadalom pe­rifériájára szorult magyar) családok laknak, így van ez a debreceni Domokos Márton­­kertben is, ahol a város célja üzletek, szol­gáltatóegységek telepítése - tehát nem egyfajta lakóövezet további „működtetése". Mára a gödörlétből (a libalegelő-széli sorsból) a legtöbb településen sikerült ki­mozdítani a roma családokat, a lakható otthonok­(„szocpolházak") építését nem­csak a kormány, hanem a helyi képviselő­­testületek is siettették­­ az empátián túl esztétikai szempontok miatt is. Egy-egy el­­költöztetésből-kisajátításból olykor messzi­re hangzó botrány kerekedik, mondja a magáét mindenki, ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni. Ha minden törvé­nyesen zajlik, akkor nemigen van apellá­ta, csak hát a törvényről is sokszor az ér­vényesítés során derül ki, hogy mennyire nem emberbarát. A régi tanácsokat inkább jellemezte a konfliktuskerülés, a mai kép­viselő-testületek nem térnek ki az ütközé­sek elől, ha üzemet, gyárat fogadhatnak, igyekszenek helyet adni neki, olykor azon az áron is, hogy a fejükre vonják a ci­gányellenesség vádját. Pedig a legtöbbször alaptalannak bizonyulnak a vádak, a pénz ugyanis nem tesz különbséget magyar és roma között, azt is mondhatnánk, hogy (sajnos) nem ismer se istent, se embert. Jól jön az önkormányzatnak, hogy fej­lesztés-fejlődés címen eltűnik a harlemi környezet. Ám az nem megoldás, hogy terelgetjük ide-oda az országban az esély­telen emberek ezreit, tízezreit. Csak akkor remélhetünk pozitív fejleményeket, ha oktatással, munkakultúrára neveléssel, esélyadással, az önsors iránti felelősség felébresztésével hatni tudunk. Abból az ingoványból ki kellene végre lépni, hogy ezek a családok a minél több gyerek élet­­rehozásában lássák érdekeltnek magukat, ami a problémakör bővített újratermelését vonta és vonja maga után. VILLÁMVOKS Csütörtöki kérdésünk: Legyen-e lóversenypálya a Nagyerdőn? A leadott voksok aránya: NBSJSH. Mai kérdésünk: Áttekinthető-e Debrecen város lakás- és ingatlangazdálkodása? Szavazatát leadhatja: i­f. BUSH u­rl@ SMS-ben is szavazhat: 06-30/30-30-265 Néhány négyzetméter, hatalmas nyomor A romák tagadják, hogy terménylopásból tartanák fenn magukat, s hogy dögöt ennének Kovács Barbara e-mail: kovacs.barbara@inform.hu Debrecen (HBN) - Zuhog az eső, a hideg szél csontig hatol. A kis Barbika szok­nyában egy hatalmas férfi­kabátot a fejére húzva, me­zítláb, papucsban szalad elénk a sárban. Mellette egyik oldalon szeméttelep, a másikon lelakott épüle­tek, tákolt putrik. Ez a Domokos Márton-kert, Debrecenben a XXI. század ele­jén. Ezen a - többnyire romák lakta részen - jelenleg 15-20 csa­lád húzza meg magát, a legtöb­ben önkényes lakásfoglalóként. A Cívis Ház Rt. nyilvántartása szerint itt 11 ingatlan van és hatban laknak olyanok, akik rendszeresen fizetik a bérleti díjat. Lopták az áramot A néhány négyzetméteres kis szobákban több generáció, átla­gosan 6-8 ember él együtt. A la­kások többségében se víz, se villany, az erdőből szedett gallyakkal tüzelnek, teknőben fürdenek. Látogatásunkkor az egyik férfi nem rejti véka alá a dolgokat. Kimondja úgy ahogy van, soha nem volt ezek­ben a házakban villanyóra, az áramot csak úgy lopták. A kö­zelmúltban azonban valaki „fel­dobta őket” ezért aztán elvették tőlük az áramot. Talán végér­vényesen. Majd reménykedve teszi hozzá:­­ Maguk tán el tud­nák intézni, hogy legyen újra villany. A puják visítanak a sö­tétben, megfürdetni sem lehet őket rendesen. Nem élet ez így. Még be sem fejezzük a dis­kurzust, amikor néhányan egy irányba kezdenek futni. Zöld postakocsit fognak hamar kör­be az asszonyok. Levelet vár­nak az iskolából, hisz az itteni romák közül többen elhatároz­ták, hogy befejezik az általános iskolát. A képzés, - melyet több szervezet is támogat - március­ban kezdődik, azért várják már annyira az értesítést. Levél azonban most sem jött, így legalább még egy álmatlan éj­szaka vár a leendő nebulókra, akik életük teljes megváltozá­sát várják a bizonyítványtól. A szemét közt guberálnak Másoknak egyéb gondok mi­att fő a fejük. Vadász Erika ar­ról panaszkodik, hogy sokba kerül a gyerekek iskoláztatása. Azt mondja, mire megveszik a kötelező iskolai felszereléseket alig marad pénzük. Édesanyja nagyon beteg havonta több ezer forintot költ gyógyszerre, állítása szerint csak úgy tudja fenntartani magát, hogy a gye­rekei támogatják. Rostás Margiték öten laknak egy kicsiny szobában, de már várják az újabb jövevényt is. A ház berendezése igen szegé­nyes, két rozoga ágy, egy fával fűthető kályha és egy szekrény. A legrosszabb azonban az állan­dó sötétség, amely éjjel és nap­pal körülveszi őket. A fájós lá­bú asszony szomorúan mutatja, hogy gyertyával világítanak, de lassan már azt sem tudják meg­venni. A lakásért ők sem fizet­nek bérleti díjat, munkanélkü­li-, illetve a nevelési segélyből, és alkalmi munkából tengetik az életüket. A nő azt állítja, hogy nem éheznek, mindig akad valamit enni. Érdeklődé­sünkre hevesen tagadja, hogy bárki is lopni járna a telepről. Miután tovább beszélgetünk Margittal egy idő után mégis­csak megoldódik a nyelve. El­meséli, hogy sokan a szemétte­lepre járnak guberálni. Van úgy, hogy ők is bemennek a vá­rosba, hogy ott használt ruhá­kat kéregessenek. Arra azon­ban nem hajlandóak, hogy vi­dékre költözzenek Debrecenből. További képek: Eshet és fújhat, a gyerekek már edzettek Fizetnének - állítják­­ ha lenne áram Fotók: Iklódy János Mindenkiről nem gondoskodhatnak Az önkormányzat szociális bizottságának elnöke, Halász D. János szintén nem tud olyan döntésről, mi­szerint le akarnák bontani a Domokos Márton-kerti komfort nélküli házakat. Ennek ellenére úgy gondolja, ha valamikor mégis ilyen határozat születne min­denképpen foglalkozniuk kel­lene az itt élők problémájával, bár azt ő is kijelentette: a vá­ros nem tud mindenkinek a sorsáról gondoskodni. A kép­viselő érdeklődésünkre el­mondta, hogy ezek az embe­rek véleménye szerint - csak úgy mint mások - elméletileg pályázhatnának önkormányza­ti bérlakásra. Ehhez azonban valamennyi önrészre is szük­ség van, melyet állandó jöve­delem hiányában a Domokos Márton-kertiek többsége nem tud előteremteni, még akkor sem ha esetleg megítélnék szá­mukra az úgynevezett szociá­lis lakbérkedvezményt, amely havonta akár 15-16 ezer forint is lehet. Ez a segítség fél évre jár, ezután újra kell igényel­ni. A szociális bizottság elnö­kétől azt is megtudtuk, hogy ebben az évben várhatóan 110 önkormányzati bérlakást pá­lyáztatnak meg. Az említett részen élők számára azonban­­ a törvényben meghatározot­tak hiánya miatt - ez feltehe­tően nem lesz elérhető. Szá­mukra megoldás lehet a Derék utcán található otthon ház, ahol körülbelül negyven csa­lád fér el és csak jelképes összeget kell fizetniük. Itt ki­lenc hónapig láthatnak, s ez az idő adott esetben meg­­hosszabítható. Azt, hogy ide kik kerülhetnek be, szintén a szociális bizottság bírálja el. AKTUÁLIS / 3 A rendőrök másképp látják Az újkerti rendőrőrs pa­rancsnoka, Nagy Tibor őr­nagy érdeklődésünkre el­mondta, hogy ismerik a Domokos Márton-kertben élők többségét. Vannak akik terménylopásból tart­ják fenn a családjukat, mások a dögöt hordják el a környező telephelyekről. Amikor tetten érik őket az egyenruhások visszavi­tetik velük az eltulajdoní­tott terményt, vagy felje­lentik a tolvajokat. A rendőrök arról is tudnak, hogy ezek a részen a ro­mák korábban lopták az áramot, illegálisan csatla­koztak rá a vezetékre. Az utóbbi időben azonban ezen a részen szünetelte­tik az áramszolgáltatást, ezért nincs villany a há­zakban. Félelem és bizalmatlanság a gyilkosság után Sáp (HBN) - A kis falu még nem ocsúdott föl a döbbene­tes bűntény okozta sokkból. A rendőrség saját eszközeivel segít, nem hagyja magára a sápiakat, nappal a polgármes­teri hivatalban folynak a ki­hallgatások, éjszaka folyama­tosan járőröznek az utcákon. Mint lapunkban is megírtuk, kedden eddig ismeretlen tettes vagy tettesek Sápon halálra ver­tek egy idős asszonyt, férjét pedig súlyos sérülésekkel kellett kór­házba szállítani. A faluban a ki­hallgatások befejeztéig kívánja fenntartani a rendszeres jelenlé­tet a rendőrség - tudtuk meg Sza­bó László rendőr alezredestől, a Püspökladányi Rendőrkapitány­ság bűnügyi osztályvezetőjétől. A súlyos bűncselekményt követően számos embert hallgattak már meg, köztük büntetett előéletűe­ket, romákat magyarokat egy­aránt - mondta az alezredes de a két utóbbi lakosságcsoport kö­zött kialakult ellenséges viszony­ról egyszer sem hallottak. A Nap­ló által megkérdezett sápiak azon­ban nem így vélekednek. Nevét egyikőjük sem adta mondandójá­hoz, mert mint azt kifejtették, ők ott maradnak a faluban és később megtorolhatják nyíltságukat. A romák úgy érzik, a gyilkosság után alapjaiban változott meg a magyarok viszonyulása hozzájuk. Mintha őket gyanúsítanák a tett elkövetésével. Ezt ugyan nem mondják ki, de nem köszönnek nekik az utcán, kerülik a velük való beszélgetést, mögöttük meg összesúgnak. Aztán az egyik csa­lád épületére szerda reggelre két horogkeresztet is rajzolt valaki festékszóróval. A megkérdezett magyarok sem mondják, hogy a gyilkosságot a cigányok követték el, ám az eset felszínre hozta a magukban tarto­gatott régi sérelmeiket és ezeknek már hangot is adnak. Tyúklopá­sok, gyümölcslopások, verekedé­sek, szitkozódások - sorolják. A problémáról megkérdeztük Balogh Gusztávot, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezető­jét, valamint Kaszás Lajos polgár­­mestert, ám ők a nyomozás lezá­rásáig nem kívántak nyilatkozni. A horogkereszt már csak halványan látszik a falon Fotó: Kovács Zsolt

Next