Hajdú-Bihari Napló, 2003. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-02 / 1. szám

2003.­­január 2., csütörtök RÖVIDEN : Elhunyt Bán Róbert. Életének 77. évé­ben, hétfőn halt meg a filmrendező és kri­tikus. Ő rendezte a Mi lesz veled, Eszter­­ke?, A gyilkos a házban van, Lányarcok tükörben, Kísértet Lublón (1976) című fil­met. 1969-1985 között a Magyar Ama­tőrfilm Szövetség elnöke, 1979-től a Pan­nónia Filmstúdió szinkronrészlegének ve­zetője volt. NÉZŐPONT Csak optimistán T. Szűcs József e-mail: tszucs@inform.hu Új év, új remények, s nagy valószínű­séggel: újabb csalódások. Az új esztendő felől többé-kevésbé bizonyosak lehetünk, a remények beteljesülése felől jóval kevés­bé. Talán még az év első napján is, ami­kor pedig könnyedebben elfeledkezünk a való világ realitásairól, azt vélve, hogy fo­gadkozás, meg némi akarat elég lesz. Ám a legfiatalabb generációk kivételével túlsá­gosan sok ütést és csalódást, egyszóval ta­pasztalatot kellett elviselnünk ahhoz, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, milyen esztendő vár ránk. Kicsit rosszabb, mint a múlt évi, de valamivel jobb, mint a követ­kező - ironizáltunk egykor, de a helyze­tünket sokkal plasztikusabban ma sem fest­hetjük le. Lehetnek szerencsésebb vagy jobban helyezkedő sorstársaink, akik nagy lenyúlások korszaka után is képesek lesz­nek kiemelkedni, ám aki eddig nem tudott elég sokat kikaparni magának a hajdani közösből, az már aligha fog. S nem is szükséges túlságosan pesszimistának lennie ahhoz, hogy a nagy átlag tagjaként élet­­színvonala lassú, de biztos romlásával szá­molhasson. Ha csak nem történik valami csoda. Jön majd persze a csatlakozás, de kár áltatni magunkat, a jóléti állam egykor csodált modelljét már a Nyugat is kényte­len volt feladni, s mi, magyarok sohasem fogunk olyan irigylésre méltó életszínvona­lon élni, mint alig néhány esztendeje a svédek vagy az osztrákok. Gyerekeink, unokáink persze még re­ménykedhetnek, hogy kitörnek a máról holnapra élés, a lassú egy helyben járás ördögi köréből. Kár, hogy jövőbeni sorsuk alakulását valószínűleg sokkal komolyabb veszélyek nehezítik. Bolygónk vészes fel­­melegedésének katasztrofális következmé­nyeit, egy kóbor üstökös becsapódását, a potenciális faji háborúkat, az új betegsé­geket - hogy csak az emberiséget fenye­gető legvalószínűbb eshetőségeket említ­sük - ma még nagyon távolról nézzük. Ám szakemberek szerint jó ötven év múl­va ezek olyan közeli veszélyforrásokká válnak, hogy utódaink ezen a napon már abban sem lehetnek bizonyosak, hogy az új évük kitart majd december 31-ig. Eh­hez képest mi tényleg optimistán várhat­juk 2003-at. VILLÁMVOKS Jobb lesz idén Szavazóink többsége szerint a 2003-as év jobb lesz, mint a 2002-es volt. A leadott voksok száma: 136 igen: 65% nem: 35% Mai kérdésünk: Sikerül-e idén hazánkban alacso­nyan tartani az inflációt? K­liál­i Szavazatát leadhatja: !■* Illák www.haon.hu HárH SMS-ben is szavazhat: 06-30/30-30-265 AKTUÁLIS / 3 Veszélyben érzik az emberi kultúrát Magasabb életszínvonalat, könnyebb, nyugodtabb életet várnak a fiatalok a jövőtől Debrecen (HBN - Ü. Sz.) - Milyen lesz az élet 20-30 év múlva Magyarországon? Ho­gyan látják az esélyeket a ma még tizenéves fiatalok és az unokáikra gondoló idő­sebb generációk? A diákok bizakodóbban néznek a jövő­be, mint a tapasztaltabb vá­laszadók. Varga Magda - A felfede­zések ne vál­janak az em­beriség meg­­rontóivá, ne tegyék torzzá, művivé és mesterkéltté egy gyerek születését - mondja Var­ga Magda operaénekes. A művésznő félti a világot az el­­gépiesedéstől. A technika fejlő­désével gyorsabban mennek a dolgok. - De mire megy el a fel­szabadult idő? - teszi fel a kér­dést. - Lesznek-e baráti körök, klubok, szavalóversenyek, érté­kes színházi estek? Csodálom mindazt a felfedezést, amely az emberek életét megkönnyíti, de egyben féltem az unokáimat, dédunokáimat, az ország összes gyerekét, hogy felnőve elfelejte­nek gondolkodni, érezni. - Remélem, 30 év múlva Magyarorszá­gon nyugod­­tabban élnek az emberek - mondta Za­­jácz Magdol­na, a Debre­ceni Egyetem Szemkliniká­jának egyete­mi tanára. Már jól kimunkált, stabil elveken felépülő országunk lesz, az embe­reknek nyugalmat, biztonságot nyújthat. A technika fejlődése az Zajácz Magdolna emberek tudásanyagának állan­dó fokozását kívánja. A tudniva­lókat okos gépek tárolják szá­munkra. Jó lenne, ha ez nem jár­na elembertelenedéssel. Az or­vosnő reméli, hogy az egészség­ügyben is megtalálják a helyes arányokat az okos emberek. - Nem lesz gyűlölködő meg­osztottság - jövendöli Bényi Ár­pád festőművész -, s nem fog­ják rasszistának nevezni azt, aki szereti a hazáját. Talán elszé­gyellik magukat egyszer azok, akik utálják a nemzet szót.­­ A mű­vész reméli, nem azt lesik majd, mennyi pénz marad a kultúrára, mert előbb­­utóbb azt kell vizsgálják, mennyi kul­túra kell ah­hoz, hogy a gazdaság jobban működjön. Hoz­zátette: száz esztendő múlva csak akkor lesz élet, ha a kul­túra szétárad és békét teremt a Kárpátok között, s ha őrizzük, megbecsüljük örökségünket: Munkácsyt, Csontváryt, Derko­­vitsot, Kondort. Aggasztónak tartja a külpoli­tikai helyzetet Lipták András akadémikus, a Debreceni Egye­tem Biokémiai Tanszékének ta­nára. - A belpolitikánk attól függ, hogyan alakul a világ sor­sa a követke­ző évtizedben - vélekedik. Ha kedve­zően, gazda­sági szem­pontból való­színűleg fel tudunk zár­kózni az Eu­rópai Unió második felé­ Lipták András­hoz, ugyanak­kor pesszimistán ítéli meg a kul­túra, az oktatás, a szellemi élet jövőjét. Reményei szerint a tö­megoktatás térhódítása nem ve­zet az elitképzés eltűnéséhez. Az aggályokat józanabb világpoliti­ka oldhatja fel, és talán legkivá­lóbb fiataljaink sem Madách fa­lanszterébe kerülnek. Sántha Já­nos, a Faze­kas Mihály Gimnázium tanulója biza­kodóan néz a jövőbe: úgy véli, 25-30 év múlva az em­berek boldo­gabbak lesz­nek, jobban élnek, büsz­kén tekintenek arra, amit elér­tek, és büszkébbek lesznek ar­ra, hogy magyarok. Reméli, hogy Egyesült Európában élünk majd, ahol azonban megmarad Ma­gyarország. - Vigyázni kell, el ne felejtsük identitásunkat - figyel­meztet. Európaiak leszünk - most is azok vagyunk mégis más lesz. János bízik abban, hogy e hazában meg tudja való­sítani saját álmait is. Gépiesítet­­tebb lesz az élet, a számí­tástechnika nagyon fon­tos szerepet játszik majd - vélekedik Varga Krisz­ti, ugyancsak a Fazekas- Varga Krisztina gimnázium diákja. - Min­denkit tudunk a szintjének meg­felelően foglalkoztatni, megszű­nik a munkanélküliség. Jó anya­gi körülmények között élhetünk - bizakodik. Tagja leszünk az EU-nak és az eurózónának. Meg­változik a művészetekhez való viszonyunk, jobban értékeljük azt, amit kevesen tudnak művel­ni. A magyar tudósok nem men­nek majd Amerikába, hisz a fel­tételeket hazánk is képes bizto­sítani. - Kis or­szág va­gyunk, de bí­runk olyan háttérrel, amellyel le­het mit kez­deni - fogal­mazott Nagy Zsuzsanna Eszter, a Bá­nyai Júlia Ál­talános Iskola nyolcadikosa, aki bízik abban, hogy a bérek az EU szintjére emelkednek, az élet­­színvonal eléri a közösséget, s kevesebb hajléktalan lesz. Úgy érzi, 25-30 év múlva is rohanás jellemzi az életet, ugyanakkor igény lesz a nyugodt családi hát­térre is. Újabb felfedezések gaz­dagítják majd ismereteinket, de a klónozás Magyarországon még egy negyed század múlva sem lesz mindennapos. A szintén bányais Bankó Dá­vid szeretné, ha az EU tagja­ként virágzó ország lehetnénk. - Jó lenne, ha a nyugati szint­re érne az ország mind az élet­­színvonal, mind kulturális te­kintetben - mondja. A gépek részben átveszik az emberek terheit, ez már ma is érzékelhe­tő. Negyed­század múlva minden la­kásban lesz egy robot ná­lunk is. Ezek egyszerűbb készülékek, amelyek el­végzik a há­zimunkát. Az embereknek több idejük marad magukra, s nem kell mindig rohanni. Bankó Dávid Bényi Árpád Sántha János Nagy Zsuzsanna Eszter Az ig évben megtudhatjuk, mennyit élünk A mundánasztrológusok a csillagokból közösségek, népek, országok jövőjét is kiolvassák Budapest, Debrecen (HBN - K. Zs.) - A korábbinál reáli­sabb képet kaphat Magyaror­szág önmagáról 2003-ban, ám nem biztos, hogy az számára kellemes lesz. Ugyanakkor Debrecennek a megbocsátás és a szeretet gyakorlására kínálkozhat jó lehetőség. Ekképpen foglalta össze Kiss József Zsolt asztrológus, hogy mi vár hazánkra és Debrecenre az új évben. A debreceni szárma­zású, országos hírű szakember elmondta: mint az egyénnek, a mundánasztrológia alapján kö­zösségnek, népnek, országnak is prognosztizálható a jövője. - Feb­ruár második felétől a világgal való kapcsolatában, külpolitiká­jában a korábbiaknál felelősség­teljesebb időszaka kezdődhet or­szágunknak - részletezi. - A fo­lyamat június végére teljesedhet ki. Szembesülünk azzal, hogy hol a helyünk Európában, a világ­ban. Április elejétől a magyarság lehetőséget kaphat a még szunnyadó tartalékok felszínre hozatalára. Erre különösen nyá­ron nyílik alkalom, amikor jó­tékony célú demonstrációk is le­hetnek. Ez időszakban a kultú­ra és a hazafias érzület sérelme­ket szenvedhet. A csillagok állá­sa szerint akkor az ország veze­tése kénytelen lesz megnyitni a forrásokat. Ennek hatását a la­kosság az életének javulásában megérezheti. Az események a kormány és az államfő helyzeté­nek stabilizálódását is hozhatják. Szeptemberben várhatóan elin­dul egy fontos társadalmi átala­kulás, amely 2004 év végére vál­hat érezhetővé. Ez arculatváltást hoz hazánk életében, fontos lesz, hogy a belpolitika milyen képet sugall a lakosság, illetve a világ számára. Jelentősebb szerepet kaphat a család, hogy milyen ne­velést, indíttatást kap a gyer­mek, hisz később ők lesznek a vezetők. Debrecen és térsége a bika zo­­diákushoz tartozik, s ez az ország horoszkópjában a kreativitás és a termékenység, azaz a tudás for­rása. Ugyanakkor jellemző rá a nyakasság is, emiatt érhetik a cí­visvárost hátrányosan az ország­ban 2003-ban zajló fontos változá­sok - véli Kiss József Zsolt. MEGKÉRDEZTÜK: TETT-E ÖJÉVA FOGADALMAT? N­em szoktam, mert nincs értelme. Az új év nem attól lesz új, hogy fogadalmat te­szünk vagy nem. A vál­toztatást szervesen kell beépíteni az életünkbe és nem állandóan újra­kezdeni. Ezt nem is le­het, mert úgyis ma­gunkkal visszük a ré­git. Egyébként tőlem függ, hogy tudok-e vál­toztatni. Rajtam múlik, hogy fejlődöm-e, nem pedig egy fogadalomtól. Tóth Zoltán orvos N­em teszek, mert so­ha nem tartom be. Azaz fiatal koromban egyszer sikerült. Kövér voltam és szerettem volna lefogyni. Két hó­napig fogyókúráztam, de aztán feladtam. Az­óta nem próbálkozom. Csak kisebb célokat tű­zök magam elé, de azok nem kötődnek újévhez. Például 15 évi dohány­zás után letettem a ci­garettát és azóta egy szálat sem szívtam el. Tóth Tiborné SEGÉDASSZISZTENS A­zt fogadom meg, hogy leszokom a ci­giről. Már többször is elhatároztam, de eddig még nem vált be. Meg­próbáltam nem rágyúj­tani, de nem tudtam megállni. Azt is elter­vezem, hogy megválto­zom, de még ez sem si­került. Tettem én lépé­seket, de nem vezettek eredményre. De most ismét megpróbálom, hátha most nagyobb si­kerrel kecsegtetnek. Mester Krisztián MUNKANÉLKÜLI N­em, mert semmin sem kell változtat­nom. Illetve egészsége­sebben kellene étkez­nünk. Én mindenkép­pen így teszek, de hogy a férjem is, azt nem tu­dom. Nem újévkor kel­lene fogadalmakat ten­ni, hanem például ak­kor leszokni a dohány­zásról, amikor úgy érzi az ember, hogy elég. Az újévi terveket 99 százalékban nem tart­ják be az emberek. Kiss Linda GYESES ANYUKA N­em, mert sosem tar­tom be. Például megfogadtam, hogy töb­bet tanulok, de nem így lett. Nem a fogadalmon múlik a siker, hanem hogy mit akarok vég­hezvinni. Ennek az ér­dekében ösztönzés kell, s nagyobb szorgalom. Ezen az úton már több­ször is sikerült előre lépnem. Ahogy tervez­tem, jobban tanultam és a nyaralásra is össze­gyűjtöttem a pénzem. Bollodár Péter EGYETEMI HALLGATÓ

Next