Hajdú-Bihari Napló, 2007. november (64. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-02 / 255. szám

2007. november 2., péntek NÉZŐPONT Imádságos kertek Réti János janos.reti@naplo.haon.hu Okos könyvek tanúsága szerint az ember egy helyben lakása, településeinek szerveződése, a városiasodás is azzal kezdődött, hogy nem akarta elhagyni a környéket, ahova halottait temette. Ezért a temetkezési helyek közelében alakította ki napi életvitelét, hogy ápolhassa azok emlékét, akik fontosak voltak életében, amíg éltek. Ha nem a legfontosabbak! Akik kitölthetetlen űrt hagytak maguk után nemlétükkel és hiányuk fájdalmas maradt örökre. Vagy szelídülni alig akaró rossz emlék rajong utánuk, mert cseleke­deteikkel ártottak környezetüknek, de a megbocsátás isteni kegyelmét megelőle­gezte túlélők lelkében az idő. Október-november hónapfordulóján a felzokogó hiány vagy a könnybe lápadó megbocsátás pompázza virágba a teme­tőket és táncoltatja a parányi lángokat sírkövek szegélyén, és az elöregedő fej­fák tövében egyformán. Mert elindulunk, évezrede már, bizony - testben, esetleg lélekben csupán­­ közeli vagy távoli te­metők felé, hiszen valamiként jelezni akarjuk hajdan volt szeretteinknek, ma­gunknak talán és általa a világnak is, hogy mind aki erre a Földre született ha­landó, de az élők emlékezetében halha­tatlanná válhat. Csak adatna meg e kérés által, hogy ahol „sírjaink domborulnak", ahol „áldó imádság" folyamodik a felfoghatatlan tar­tomány felé, ott ne kelljen fokozott biz­tonsági intézkedés! Ne kelljen különös védelem, sokszorozott felügyelet a nyug­vók és a jóakaratú hozzátartozók érdeké­ben! Ismeretlen kezek ne fosszák meg a kegyelet, megemlékezés virágaitól, dí­szeitől a sírhelyeket, amelyekben az örök béke és nyugalom álmát szeretnék alud­ni egyszer volt nagyszülők, apák, anyák, gyermekek, szeretők. Ámen. ! Ne csak olvassa, szóljon is hozzá! LINE Megemlékezés a nagykeresztnél (Fotó: Kedves Zilahi Enikő) Mécsesek a sírokon Nyíracsád, Pocsaj (HBN)­­ November el­sejének reggelén a csípős, hideg szél ellené­re nagy volt a mozgás a nyíracsádi temető­ben. Mező György görög katolikus parochus celebrálásában kezdődött a halottak napi megemlékezés a temető nagykeresztjénél. A szertartás végén a sokaság név szerint emlékezett meg mindazokról, akik már nin­csenek közöttünk, s hozzátartozói fontosnak tartották, hogy így adózzanak szeretteiknek. Sötétedés után újra benépesült a sírkert, s ezernyi mécses gyűlt a sírokon az elhunytak emlékére. Pocsajban is sokan emlékeztek meg szeretteikről. Rengeteg virág, mécses, gyertya, koszorú mutatta, hogy a hozzátarto­zók ápolják az ott nyugvók emlékét. A teme­tőhöz busz közlekedett október 31-én és no­vember 1-jén. VILLÁMV0KS r.... ... :J!r .! m l. Jí.. SWR. „. Kilátogat-e a napokban a temetőbe? Szavazók száma: 422 2007.11.01., 18 óra Következő kérdésünk: Ön hisz-e a túlvilági létben? -ZS www.baon.hu­ Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. NAPLÓ ELHUNYT SZERETTEINKRE EMLÉKEZTÜNK A református egyház istentisztelete A római katolikusok ünnepi miséje A Csokonai Színház művészeinek emlékműsora (Fotók: Molnár Péter) Az eseményekről készült videók megtekinthetők a HAON-on. „Neked főzött még a nagyapa?" ■ Tülekedés, teli kukák, csúszós avar, és néhány elkapott félmondat a sírok között. Debrecen (HBN - RaL) - Nincs magányosabb annál, aki a halottaihoz is egyedül jár. Szerencse vagy nem, ke­vés magános embert lehetett látni mindenszentek napján - azaz csütörtökön­­ a Közteme­tőben. Átok ellen A hatalmas sírkert gyönyö­rűnek tetszett az éles őszi fé­nyekben, a tölgyek búcsúztak a verőfénytől, aláhulló, elsár­gult, levélmilliók alatt ezrek tartoztak szeretteikhez, azok­hoz, akikhez közük volt vala­ha. Párban, a másikat fogva, tartva, csacsogva, kimérten, szótlanul, egymás mellett bak­tatva, szembejövőket, sír­feliratokat kutatva, leszege­zett tekintettel lépegetve a he­lyenként zavarbaejtően csú­szós avaron, így festettünk. És a beszélgetéseink! „Neked főzött még a nagyapa?”, „Ta­valy még vele jöttünk”, „So­(Fotó: Molnár Péter) se vett virágot, azt mondta, drága ahhoz, hogy lelopják”, „Olyan későn értem haza, hogy mindjárt lefekszem itt valami kupacra”, „Anya, mit csinálnak olyankor, amikor meghalnak?”, „Erről nem be­szélünk, jó?” . Ilyeneket hal­lottam a sírok között, csak úgy. Meg azt, hogy sűrűbben kellene üríteni a kukákat, mert kibuggyan belőlük a sze­mét, és az bizony elég csúf lát­vány. Csak lépésben mondani se kell, autóval a temető környékén csak lépés­ben lehetett haladni, és a Ben­czúr Gyula utca két bejárat közötti hosszú szakaszát le is zárták. Aki nem vette komo­lyan, pórul járt. Pedig annyi­ra méltatlan ilyenkor a szánk­ra venni a Jóistent. De min­degy. A főbejáratnál gyalogo­san is már-már tűrhetetlen volt a tülekedés. Némely mécs- és virágárus ezen a na­pon picit adakozóbbá vált. Mulatságos, de mint egymás­nak átkiabálták, mindenszen­tek idején nem kockáztatják, hogy átkot mondjanak rájuk. Egyébként egy üvegmécses és három szebb krizantém 700-800 forintból jött ki. Ennyibe került, hogy ne üres kézzel menjünk. Elég egy szál virág... MEGKÉRDEZTÜK: Ön miként ápolja elhunyt szerettei emlékét? T­egnap voltam kint a temetőben, ahol a számomra kedves rokonaim két sírját lá­togattam meg. Ilyen­tájt előveszem az el­hunyt ismerősök fény­képét és megmutatom gyermekeimnek, így ők is tudják, kikre emlékezünk. Mező Orbán, zenész R­okkantnyugdíjas vagyok, nehéz már nekem ekkora utat megtennem, így csak ritkán jutok ki a Köz­temetőbe, ám holnap mindenképpen kime­gyek. Tíz sírt rakok rendbe, aztán pedig kiteszem rájuk a virá­gokat. Szabó Vera, nyugdíjas M­i a temetőbe szoktunk kimen­ni, ott rendbe tesszük a sírokat és gyertyát gyújtunk. Mivel ró­mai katolikusok va­gyunk, egyházi szer­tartás keretében is megemlékezünk ilyen­kor elhunyt szeret­teinkről. Palocska Józsefné, ügyintéző M­inden évben ki­látogatunk a sí­rokhoz. Nekem öt ha­lottam van, a csalá­dommal közösen szoktunk kimenni a Köztemetőbe. Ilyen­kor vizet cserélünk, és friss virágokat teszünk a régiek helyébe. Suba Istvánné, nyugdíjas M­i virágokkal em­lékezünk elhunyt szeretteinkre, így no­vember tájt megkere­sem a legszebb virágo­kat, ezzel díszítem nyughelyeiket. Miskolci Jánosné, dísznövény­termesztő-kertépítő Éh A videó megtekinthető a HAON-on! AKTUÁLIS / 3 Halottak napja Debrecen (HBN) - Mindazokra emlékezik iyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsá­natos bűnökkel a lelkükön haltak meg. A katolikus tanítás szerint az élő hí­vek imája segít a holt lel­­keknek, hogy megtisztul­janak, és így megláthas­sák Istent a mennyben. Meghatározott napokat már a kereszténység kez­deteitől arra szenteltek, hogy a meghaltak bizo­nyos csoportjáért közben­járjanak. November máso­dikét azonban 1030 kör­nyékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo ve­zette be. Ezt a halottakról szóló megemlékezést át­vette az egész egyház. No­vember 2-a, mint halottak napja, a XIII. század végé­re gyakorlatilag általáno­san elfogadottá vált. Az ünnep napját úgy válasz­tották, hogy a minden­szentek napját kövesse.

Next