Hajdú-Bihari Napló, 2008. december (65. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-01 / 280. szám

2008. december 1., hétfő |#*ŐPOS­T­­|| Szerencsém van Szabó Katalin szabolatalin@naplo.haon.hu A­ válság ürügyén azt írta Hankiss Ele­mér egy hetilapban, hogy most kellene mindenkinek „odatenni" magát. Akkor jobb kedvűen viselnénk a terhet, talán hama­rabb túl is lennénk rajta. Sorai azt üzenték, hogy a sanyarú helyzetben magába zárkó­zó, még jobban kuporgató, másokon nem segítő­ ember csak ráadás a bajban, púp a nemzet hátán. Van szerencsém a szomszédos hasábo­kon bemutatni a „Hankiss Elemér álma" tör­ténetet. Olyan emberekről szól, akik a baj közelségekor nem elfutottak, hanem rámoz­dulnak. A postásról, aki rosszul érezte magát, amint nap mint nap elment egy csa­lád leégett háza előtt. Szólt a Naplónak. Említést teszek egy kazánépítőről, aki idő­södve alkotott még valami különösen érté­keset - csak úgy. Megkérték, kedve telt ben­ne, írok Attiláról, ki ezen a nyáron a napi munkája mellett sokszor sietett a város szé­lére, és szabta, rakta a szigetelést, a gipsz­kartont, az ajtófelet. Csilla, Laci és a többi­ek, mindegyiküknek megvan a maga baja: betegség, családi és munkahelyi gondok. Mégis jutott a figyelmükből, erejükből más­hova is. Közben sokszor érezték, hogy talán túlvállalták magukat, mégsem fordulhattak vissza. Közösen fedelet, meleget adtak egy családnak, szó szerint megmentve őket a szétszakítástól, a szakadéktól. Pedig azt kez­dettől fogva tudhatták, hogy ez a befektetés nekik soha nem térül meg. Még az is lehet, hogy akik kapták, fel sem fogják az értékét. Szerencsés, aki üzletben, barátságban, munkában velük találkozik. mm {i v 7. p . / / U »t.»•-.} t i ej Q t > Ne csak olvassa, szóljon is hozzá! Vásáry Tamás a zene nyelvén köszönte meg (Fotó: Molnár Péter) Jóhannesson, Mezei, Vásáry Debrecen (HBN) - Önök a nemzet igazi hatalma. A világban végzett munkájuk után térjenek haza, gazdagítsák ezt az országot - mondotta egyebek mellett Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Deb­receni Egyetem (DE) szombati doktor- és dísz­­doktoravatóján. A jeles eseményen arra buzdí­totta az új doktorokat, hogy szakterületükön dolgozzanak olyan ambícióval, mint azok a tudósok tették fiatal korukban, akiket az egye­tem most díszdoktorává fogad. Ők hárman pedig: Gudni Albert Jóhannesson, Mezei Ferenc és Vásáry Tamás. Az izlandi származású Gudni Albert Jóhannesson a nagy tekintélyű Stockholmi Királyi Műszaki Egyetem professzora, az építé­si technológiák tudományának nemzetközi szaktekintélye. Mezei Ferenc a magyar tudo­mány követe, neve a debreceni kutatások jelen­tőségét erősíti az európai tudományos köztu­datban. Az Európai Spallációs Neutronforrás kidolgozásának egyik irányítója, jelenleg azon fáradozik, hogy Debrecenben építsék fel a neutronforrást. Vásáry Tamás zongoraművész Debrecen szülötte, díszpolgára. Munkásságát több sikeres hanglemez, előadássorozat és könyv fémjelzi. VILLÁMVOKS „ . . . . . ...... ................­­Tervez-e a közeljövőben autót vásárolni? Szavazók száma: 118 2008. 11. 30., 19.00 Következő kérdésünk: Jobb-e adni, mint kapni? M­itt­ett.i:a­ www.haon.hu Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. NAPLÓ A NAPLÓ SEGÍT Ilonáéknak újra van házuk . Három vállalkozó és segítőik adományaként szoba-konyha-zuhanyozó áll a romok helyén. Debrecen (HBN - Sz. K.) - Meleg van bent és tisztaság. A külső lambériaborítás mögött vastag szigetelőréteg tartja a hőt, amelyet kevés fa felhasz­nálásával ont a samottkályha. Egy évvel ezelőtt égett romokon jártunk itt, s arra lehetett szá­mítani, hogy a két kiskorú gye­reket végleg állami gondozás­ba veszik, ha nem lesz fedél a fejük fölött. F. Zoltán, az utca fiatal postá­sa kérdezte meg a Napló újság­írójától, nem lehetne-e valami segítséget szerezni számukra. Amit tudott, maga már megtet­te: iskolaszereket, ruhaneműket vitt a cigány családnak. - Kipattant a kályhából egy szikra, leégett a fából épült házuk - mondta a fiatal férfi, amit aztán magunk is láttunk, s rövid riportban meg is írtuk, remélve, hogy néhányan segít­ségükre sietnek. A cikk megjelenésének reg­gelén - április 5-én - Cs. László építési vállalkozó telefonált, fel­ajánlva, hogy szívesen ad bon­tásból maradt cserepet, ajtó­kat, ablakokat. Mások bútort, ágyneműket, szőnyegeket ígér­tek. Csakhogy mindezt el sem hozhattuk, mert nem volt hová tenni. Nyár végére két hét eseménytelenül telt el, majd biztató fejlemény követke­zett: Molnár Attila érdeklődött sorsuk felől, s már másnap kez­detét vette a nagy „projekt”. Molnár Attila és leánya, Szandra, valamint munkatársa, Hentes Sándorné Csilla - az első­ként jelentkezett Cs. Lászlóval együtt - a helyszínen mérte fel a tennivalókat. Nyár végére állt a ház. Molnár Attila adomány­anyagát Szabó János ács alkal­mazottai formálták épületszer­kezetté, a szigetelést maga Mol­nár Attila, a festést Cs. László munkatársai végezték. A „gene­rálszervezésben” és további anyagok beszerzésében Csilla jeleskedett. Nagy kérdés volt, hogyan old­ják meg a fűtést­­ a tűzveszély elkerülésével. Cs. László aján­lotta ismerősét, a 74 éves Pályka Géza kazán- és kályhaépítő-mes­­tert, akit a betegsége ugyan hát­ráltatott a munka elkezdésében, ám ősszel - az évtizedeken át őrizgetett kiváló anyagból - egyedülálló eljárással építette meg a csodaszámba menő kály­hát. Az elmúlt hetekben naponta egyszer néhány kilónyi fát tüzel­tek el, s a házban folyamatosan kellemes meleg volt. A családanya, a 38 éves Ilo­na sosem szólt, sosem kért. Ha kérdeztük, válaszolt, s búcsúz­va mindig megköszönte, amit kapott. Szorgalmát, becsüle­­tességét, tisztaságigényét lát­va mindenki tudta: jó helyre kerül a segítség. Abban azon­ban egyelőre csak reményked­hetnek, hogy a ház többi lakó­ja (Ilona gyermekei, a hatodik osztályos Ricsi és a másodikos Renáta, valamint a már felnőtt lánya és veje, illetve az ő két kicsi gyermekük) megbecsülik a forintban számítva is több mil­liót érő adományt. Molnár Attila és Pályka Géza A 2. osztályos Renáta a ház előtt, amit a család jó emberektől kapott ajándékba (Fotók: szabó Katalin) Az építkezést bevállaló trió a félkész házzal­­ júliusban (Fotó: Iklódy János) A romok előtt: Napló, április 5. (Fotó: Czeglédi Zsolt) Nem váltható forintra Tele a szekrény megunt ruhákkal? Mindegy hogy mennyi van, a Naplóval garantáltan eladja mind.­­ Itt kifizetődik a pénze! * Látogasson el a GDORM§@böD£^^ HIRDETÉS Debrecen (HBN) - Ilonáék debreceni háza a Napló közre­működésével, egymást azelőtt nem ismerő emberek, cégek hoz­zájárulásával épült fel: a Debre­ceni Vízmű Zrt. az építkezés ide­jére lakókocsit állított az udvar­ra a héttagú családnak, hogy ne ázzanak. Az AKSD Kft. a romok elszállításával, a DH-Szerviz csapokkal és vízszerelők köz­reműködésével, Szász János bádogos a munkájával vett részt programban. Egy névtelensé­get kérő férfi nem kevés pénz­zel, illetve vadonatúj hűtőszek­rénnyel járult hozzá. Cs. László megerősítette az alapot, később saját zsebére festőt, burkolót küldött a hely­színre, és termőtalajt, hogy jövőre virágos udvarra nyílja­nak az ablakok. A beköltözés után pedig a kertjében rende­zett ebéden vendégül látta mind­azokat, akik dolgoztak a házon. Szandra a saját bútorai átadásá­val rendezte be a szobákat. A jótékony összefogás legfőbb alakja, Molnár Attila hozzájá­rulásának értéke nem váltható forintra. Heteken át dolgozott olyan tempóban és igényesség­gel, mintha magának építene. Ragaszkodott hozzá, hogy az új házba új ajtót és ablakokat kell beállítani. Hentes Sándornéval együtt úgy döntöttek, megcsi­náltatják, kifizetik. Sok ezer forintért vásároltak lámpa­testeket, energiatakarékos égő­ket. Mosógépet szereztek, kony­haszekrényt építettek. Miért? Mert Csilla, Attila és László is látta a képet a Naplóban, ame­lyen egy kislány áll a leégett házuk romjai előtt. Segíteni akartak. Szabó János (bal szélen) és brigádja a kerti házavatón (Fotó: szabó Katalin) AKTUÁLIS / 3

Next