Hajdú-Bihari Napló, 2015. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-02 / 1. szám
h IfivItiiMi I Dviiavavnaiástlái NAPLÍ Vágyott rá, de nem kpta mi meg v.. ... karácsonyra? Hm... Jöjjön! Várjuk! Debrecen, Piac u. 20. | Tel.: 521410-453 g ra Óra, ékszer____________________ Ajándékozni jó! Másnak is, és magunknak is! PANDORA Daniel Wellington MICHAIL KORSMARC JACOBS HEDER VECTOR CITIZEN TIMEX EZERFÉLE KARÓRA folyamatosan kedvező áron Órajavítás - Elemcsere és Műszeres vízállósági vizsgálat Lézer Óraszaküzlet és Szerviz LÉZER- Kassai út 2’ -os • Tel.: 411-550 HIRDETÉSEK Napról napra Debrecenben január 3., szombat 15.00 óra, Homokkerti Közösségi Ház: „Ahol keletkezik...” - Újévköszöntő regölés - Motolla január 3., vasárnap 10.00 óra, Vojtina Bábszínház - Színházterem: Vitéz László: Az elásott kincs - a szombathelyi Mesebolt Bábszínház vendégelőadása (családi előadás)(X) január 5., hétfő 14.00 óra, Belvárosi Közösségi Ház, Pódiumterem: Szemezgetés József Attila verseiből - irodalmi műsor 17.00 óra, Újkerti Könyvtár - Kismamaklub: Előkészületek a szüléshez, szülés - Dr. Kovács Károly szülész, nőgyógyász előadása. Kismamatorna! 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és Vitéz László: Az elásott kincs. A Mesebolt Bábszínház vendégszerepei 4-én a Vojtinában fotóarchív üdvözülése - a Mesebolt Bábszínház vendégjátéka (Honthy Hanna-bérlet) január 6., kedd 9.30,11.00 és 14.00 óra, Vojtina • Bábszínház - Játszószínház: „Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak” (szertartásszínház-rítusjáték)(X) 17.00 óra, Belvárosi Közösségi Ház, Pódiumterem: Hűség és szeretet, elfogadás és türelem az Ókori Egyiptomban - előadás___________ 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (Lontay Margit-bérlet) január 7., szerda 9.30,11.00 és 14.00 óra, Vojtina Bábszínház - Játszószínház: „Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak" (X)____________ 14.00 óra, Csapókerti Közösségi Ház: Ünnepi szokások régen és ma - újévköszöntő_______________ 17.00 óra, Újkerti Közösségi Ház, Előtéri Galéria: Kiállítás a debreceni új fotóműhely anyagából (január 26-ig) 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (Szabó Magda-bérlet) Kulissza Metamorfózis varázsütésre A dühös lovag címmel újabb ősbemutatót tartottak nemrégiben a kamaraszínházban, Debrecen. A szöveget a Csokonai Színház felkérése - Selma Lagerlöf novellája alapján - Lackfi János írta. A főbb szerepekben Pál Hunort és Szakács Hajnalkát láthattuk, a darabot Fige Attila rendezte. Mesékben, illetve a kutyáknál... Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy dühös lovag, Raniero (Pál Hunor), kinek kifogyhatatlan mérgénél csak arroganciája, tiszteletlensége bizonyult nagyobbnak. Válogatás nélkül sértegeti az útjába kerülőket, ha kedve szottyan, „vén kecskének” nevezi az apósát (Miske László), a latrina bejáratára tűzi a családi címert, szórakozásból megöli felesége kedvenc madarát, ráadásul folyamatosan vedel és gorombáskodik. Ifjú hitvese, Francesca (Szakács Hajnalka) mérhetetlen türelemmel viseli férje durva viselkedését, sőt mélységesen szereti is őt. Hűsége megrendíthetetlen, hiába jön a nagy kiugrási lehetőség Tancredi lovag (Fehérvári Péter m. v.) személyében, aki szerelmet vall neki, és minden eszközzel megpróbálja elcsábítani. Hiába biztatja férje elhagyására szolgálója (Edelényi Vivien) is, ő rendíthetetlenül kitart züllött, undok ura mellett. Ragaszkodása - még egy kisgyerek szemében is - érthetetlen, bár a feltétel nélküli szeretet a mesékben illetve a kutyáknál ugyan létezik... Belső késztetés helyett Már itt, a darab első felében felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire van szükség a női modell ilyesfajta prezentálására, ahol a gyengébbik nem csökkent önértékelésű, társfüggő, talán egy kicsit mazochista is? Mennyiben építi a legkisebbek értelmi és érzelmi fejlődését a házasságtörésre való ösztönzés direkt ábrázolása? Persze, mondhatjuk azt, hogy a mai ifjúság számára a családon belüli problémák nem ismeretlenek, hiszen többen szembesültek már szüleik párkapcsolati krízisével. No, de ha ez így is van, miért kell egy zenés mesejátékban is ezt látniuk? Ami a folytatást illeti, melynek során Raniero lovagból szerény, családcentrikus férfi válik, azt is gondolhatnánk, hogy - fenntartásaink ellenére - mégiscsak volt létjogosultsága az előzményeknek, hiszen ezek nélkül nem történhetett volna meg a pálfordulás. Ám a tanulság - miszerint ha valamit nagyon akarunk, teszünk érte és hiszünk benne, akkor megvalósul - egy rendezői hiba miatt meghiúsult. Nem volt túl szerencsés ötlet ugyanis a lovag megszólaló lelkiismeretének (Zeck Julianna m. v.) megjelenítése, ergo a csoda bevetése, hiszen ez negligálta Raniero teljesítményét, így a személyiségfejlődés úgymond varázsütésre következett be, nem pedig belső késztetésre. Vevők a helyzetkomikumra Az említett dramaturgiai és rendezői hiányosságok ellenére a javarészt alsó tagozatosokból álló közönség élvezte az előadást, kifejezetten vevők voltak a helyzetkomikumra. A produkció erőssége a vizualitásban nyilvánult meg, a könnyen változtatható díszletelemek (Ondraschek Péter munkája) jól szolgálták a játékot, s remek ötletnek tartjuk a bábok játékba vonását, origamimadarakat mozgat, s hozzájuk énekel Francesca, illetve igen tetszetősek voltak a háttérben az idő múlása szerint egymást váltó hold- és napszimbólumok is. HASSÓ ADRIENN naplo@naplo.hu Pál Hunor az önelégült lovag szerepében fotó: Gerencsényi István „Ki, ha én nem?” szerep A látványban mozgalmasabb, ám eseményekben szegényebb első felvonás alatt különösen nagyokat kacagtak a gyerekek Olasz Szabó Soma (Kanóc) parádés játékán, aki Francesca meghibbant öccsét alakította. Örömmel láttuk újra a Csokonai Színház színpadán Diószeghy Ivánt (kocsmáros), aki évekig a társulat tagja volt, s tetszett Miske László is a lányát féltő apaként. Nagyon energikusan és sallangmentesen hozta a „ki, ha én nem?” lovag figuráját Pál Hunor, s Szakács Hajnalka is mindent megtett, amit csak lehetett, hogy hiteles legyen e kissé fura szerepben. Eszpresszó I mmm 1 Csokoládé H — I _ ar.J« NAPID ■1 f 300 Ft - 5 percre HI----- I ioHAS J ■■*'*. H ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ^ Botrányt csinált a I^H © mk I * ' ■ Ip H Napló ■ Digitális kiadás Jegyzet T. SZŰCS József Idejét múltán Idejét sem tudom megmondani, mikor halottam az idejekorán szavunkat eredeti, mondhatnák, magyaros értelmezése szerint használni. Magam sem vagyok a szavak felkent mágusa, mégis bántja a fülem, amikor sorozatosan azt hallom, hogy az idejekorán kifejezést a korán helyett használják. Sőt, egyre inkább a túl korán szinonimájaként. Pedig az idejekorán eredeti jelentése éppen ellenkezője ennek. Hisz a média- és internetkor előtt elsődlegesen és szinte egyértelműen azt jelentette, hogy „még jókor, még mielőtt késő lenne, még a kellő időben, vagyis idejében”. (S nem valamihez képest túlságosan korán, akár olyan korán, hogy egyenesen rosszkor.) Tehát meg sem lepődöm, amikor azt hallom a sportriportertől, hogy egy játékost idejekorán, már a meccs második percében le kellett sérülése miatt cserélni. Amivel, ha szigorúan ragaszkodunk nyelvünk máig érvényben lévő alapszabályaihoz, azt a véleményét fejezi ki a szpíker, hogy szerinte még a legjobb időpontban rúgta ki belelkesült ellenfele a vétlen játékost a zöld gyepről a nézőtérre. Merthogy egy perc múlva a látványos jelenet az elvárásokhoz képest már túl késő lett volna. Tudom persze, hogy a nyelv változik, s végső soron maguk a használók döntik el, miként és mire alkalmaznak egyegy kifejezést. Milyen új, akár az eredetihez képes homlokegyenest ellenkező jelentéssel ruháznak fel különböző elemeket. Esetünkben szintén ilyesmiről van szó. Az idejekorán használata a túl korán helyett így ma már gyakorlatilag nem tekinthető hibának, hisz a köznapi nyelvhasználat ez esetben is (sajnos?) átírta a szabályokat. Ennélfogva ma már az számítana csodabogárnak, aki arról beszélne, hogy még idejekorán érkezett a buszmegállóba. Mert bár ugyan pár percet késett a menetrendhez képest, viszont a busz még többet. (Elnézést a közlekedési cégtől, legyen akkor inkább vízibusz a példában szereplő, s a hozzám hasonlóan pontatlan jármű.) Tudom, régen elmúltak azok az idők, amikor hivatalos nyelvőrködők oktathatták ki a suk-sükölő dolgozókat anyanyelvünk helyes használatáról. Mégis és ma is üdvös lenne, már csak a változatosság kedvéért is, ha legalább néha olyan szakik juthatnának mikrofonközelbe a médiaiparban, akik el tudnák hitetni magukról, hogy az íróink, költőink által használt és sokáig közös kincsünknek tekintett szemantikai (és egyéb nyelvi) hagyományainkkal tisztában vannak. Sőt, alkalmasint használnák is, ha manapság éppen az lenne a trendi. Persze lehet, hogy nincs is közbeszédünkkel semmi difi. Csupán az én nyelvérzékem lett idejekorán menthetetlenül idejétmúlt. tszucs@naplo.hu ... bántja a fülem, amikor sorozatosan azt hallom, hogy az idejekorán kifejezést a korán helyett használják. 2015. JANUÁR 2. PÉNTEK Márciusban folytatják Debrecen. Legközelebb a Debreceni Tavaszi Tárlathoz kapcsolódóan, március 8-án folytatja kiállítási programját a Sesztina Galéria. A Halköz, illetve a Bajcsy-Zsilinszky utca felől megközelíthető kiállítóhelyen legutóbb a Bankett című ünnepi, évadzáró tárlatot lehetett megtekinteni, melynek anyagát csaknem negyedszáz, az elmúlt évek alatt a Sesztinában kiállító művész munkáiból válogatták. HBN Áfra János és Cs. Tóth János a Bankett megnyitóján fotó mp.