Hajdú-Bihari Napló, 2015. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-02 / 1. szám

h IfivItiiMi I Dviiavavnaiástlái NAPLÍ Vágyott rá, de nem kpta mi meg v.. ... karácsonyra? Hm... Jöjjön! Várjuk! Debrecen, Piac u. 20. | Tel.: 521410-453 g ra Óra, ékszer____________________ Ajándékozni jó! Másnak is, és magunknak is! PANDORA Daniel Wellington MICHAIL KORS­MARC JACOBS HEDER VECTOR CITIZEN TIMEX EZERFÉLE KARÓRA folyamatosan kedvező áron Órajavítás - Elemcsere és Műszeres­­ vízállósági vizsgálat Lézer Óraszaküzlet és Szerviz LÉZER- Kassai út 2’ -os • Tel.: 411-550 HIRDETÉSEK Napról napra Debrecenben január 3., szombat 15.00 óra, Homokkerti Közösségi Ház: „Ahol keletkezik...” - Újévköszöntő regölés - Motolla január 3., vasárnap 10.00 óra, Vojtina Bábszínház - Színházterem: Vitéz László: Az elásott kincs - a szombathelyi Mesebolt Bábszínház vendégelőadása (családi előadás)(X) január 5., hétfő 14.00 óra, Belvárosi Közösségi Ház, Pódiumterem: Szemezgetés József Attila verseiből - irodalmi műsor 17.00 óra, Újkerti Könyvtár - Kisma­maklub: Előkészületek a szüléshez, szülés - Dr. Kovács Károly szülész, nőgyógyász előadása. Kismamatorna! 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és Vitéz László: Az elásott kincs. A Mesebolt Bábszínház vendégszere­pei 4-én a Vojtinában fotó­­archív üdvözülése - a Mesebolt Bábszínház vendégjátéka (Honthy Hanna-bérlet) január 6., kedd 9.30,11.00 és 14.00 óra, Vojtina • Bábszínház - Játszószínház: „Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak” (szertartásszínház-rí­­tusjáték)(X) 17.00 óra, Belvárosi Közösségi Ház, Pódiumterem: Hűség és szeretet, elfogadás és türelem az Ókori Egyip­­tomban - előadás___________ 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (Lontay Margit-bérlet) január 7., szerda 9.30,11.00 és 14.00 óra, Vojtina Bábszínház - Játszószínház: „Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak" (X)____________ 14.00 óra, Csapókerti Közösségi Ház: Ünnepi szokások régen és ma - újévköszöntő_______________ 17.00 óra, Újkerti Közösségi Ház, Előtéri Galéria: Kiállítás a debreceni új fotóműhely anyagából (január 26-ig) 19.00 óra, Víg Kamaraszínház: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (Szabó Magda-bérlet) Kulissza Metamorfózis varázsütésre A dühös lovag címmel újabb ősbemutatót tartottak nemrégiben a kamaraszínházban, Debrecen. A szöveget a Csoko­nai Színház felkérése - Selma Lagerlöf novellája alapján - Lackfi János írta. A főbb sze­repekben Pál Hunort és Sza­kács Hajnalkát láthattuk, a darabot Fige Attila rendezte. Mesékben, illetve a kutyáknál... Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy dühös lovag, Ra­­niero (Pál Hunor), kinek ki­fogyhatatlan mérgénél csak arroganciája, tiszteletlensége bizonyult nagyobbnak. Vá­logatás nélkül sértegeti az útjába kerülőket, ha kedve szottyan, „vén kecskének” nevezi az apósát (Miske Lász­ló), a latrina bejáratára tűzi a családi címert, szórakozásból megöli felesége kedvenc ma­darát, ráadásul folyamatosan vedel és gorombáskodik. Ifjú hitvese, Francesca (Szakács Hajnalka) mérhetetlen türe­lemmel viseli férje durva vi­selkedését, sőt mélységesen szereti is őt. Hűsége megren­­díthetetlen, hiába jön a nagy kiugrási lehetőség Tancredi lovag (Fehérvári Péter m. v.) személyében, aki szerelmet vall neki, és minden eszköz­zel megpróbálja elcsábítani. Hiába biztatja férje elhagyá­sára szolgálója (Edelényi Vi­vien) is, ő rendíthetetlenül kitart züllött, undok ura mel­lett. Ragaszkodása - még egy kisgyerek szemében is - ért­hetetlen, bár a feltétel nélküli szeretet a mesékben illetve a kutyáknál ugyan létezik... Belső késztetés helyett Már itt, a darab első felében felmerül a kérdés, hogy va­jon mennyire van szükség a női modell ilyesfajta prezen­tálására, ahol a gyengébbik nem csökkent önértékelésű, társfüggő, talán egy kicsit mazochista is? Mennyiben építi a legkisebbek értelmi és érzelmi fejlődését a há­zasságtörésre való ösztönzés direkt ábrázolása? Persze, mondhatjuk azt, hogy a mai ifjúság számára a családon belüli problémák nem is­meretlenek, hiszen többen szembesültek már szüleik párkapcsolati krízisével. No, de ha ez így is van, miért kell egy zenés mesejátékban is ezt látniuk? Ami a folytatást illeti, melynek során Raniero lovagból szerény, családcent­rikus férfi válik, azt is gondol­hatnánk, hogy - fenntartása­ink ellenére - mégiscsak volt létjogosultsága az előzmé­nyeknek, hiszen ezek nélkül nem történhetett volna meg a pálfordulás. Ám a tanulság - miszerint ha valamit nagyon akarunk, teszünk érte és hi­szünk benne, akkor megvaló­sul - egy rendezői hiba miatt meghiúsult. Nem volt túl sze­rencsés ötlet ugyanis a lovag megszólaló lelkiismeretének (Zeck Julianna m. v.) megjele­nítése, ergo a csoda bevetése, hiszen ez negligálta Raniero teljesítményét, így a szemé­lyiségfejlődés úgymond va­rázsütésre következett be, nem pedig belső késztetésre. Vevők a helyzetkomikumra Az említett dramaturgiai és rendezői hiányosságok elle­nére a javarészt alsó tagoza­tosokból álló közönség élvez­te az előadást, kifejezetten vevők voltak a helyzetkomi­kumra. A produkció erőssége a vizualitásban nyilvánult meg, a könnyen változtatható díszletelemek (Ondraschek Péter munkája) jól szolgálták a játékot, s remek ötletnek tartjuk a bábok játékba voná­sát, origamimadarakat moz­gat, s hozzájuk énekel Fran­cesca, illetve igen tetszetősek voltak a háttérben az idő múlása szerint egymást váltó hold- és napszimbólumok is. HASSÓ ADRIENN naplo@naplo.hu Pál Hunor az önelégült lovag szerepében fotó: Gerencsényi István „Ki, ha én nem?” szerep A látványban mozgalmasabb, ám eseményekben szegé­nyebb első felvonás alatt kü­lönösen nagyokat kacagtak a gyerekek Olasz Szabó Soma (Kanóc) parádés játékán, aki Francesca meghibbant öccsét alakította. Örömmel láttuk újra a Csokonai Színház szín­padán Diószeghy Ivánt (kocs­máros), aki évekig a társulat tagja volt, s tetszett Miske László is a lányát féltő apa­ként. Nagyon energikusan és sallangmentesen hozta a „ki, ha én nem?” lovag figuráját Pál Hunor, s Szakács Hajnalka is mindent megtett, amit csak lehetett, hogy hiteles legyen e kissé fura szerepben. Eszpresszó I mmm 1 Csokoládé H — I _ ar.J« NAPID ■1 f 300 Ft - 5 percre HI----- I ioHAS J ■■­­*'*. H ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ^ Botrányt csinált a I^H © mk I * ' ■ Ip H Napló ■ Digitális kiadás Jegyzet T. SZŰCS József Idejét múltán Idejét sem tudom megmondani, mikor halottam az ideje­korán szavunkat eredeti, mondhatnák, magyaros értel­mezése szerint használni. Magam sem vagyok a szavak felkent mágusa, mégis bántja a fülem, amikor sorozatosan azt hallom, hogy az idejekorán kifejezést a korán helyett használják. Sőt, egyre inkább a túl korán szinonimájaként. Pedig az idejekorán eredeti jelentése éppen ellenkezője ennek. Hisz a média- és internetkor előtt elsődlegesen és szinte egyértelműen azt jelentette, hogy „még jókor, még mielőtt késő lenne, még a kellő időben, vagyis idejében”. (S nem valamihez képest túlságosan korán, akár olyan ko­rán, hogy egyenesen rosszkor.) Tehát meg sem lepődöm, amikor azt hallom a sportriportertől, hogy egy játékost idejekorán, már a meccs második percében le kellett sé­rülése miatt cserélni. Amivel, ha szigorúan ragaszkodunk nyelvünk máig érvényben lévő alapszabályaihoz, azt a véleményét fejezi ki a szpíker, hogy szerinte még a legjobb időpontban rúgta ki belelkesült ellenfele a vétlen játékost a zöld gyepről a nézőtérre. Merthogy egy perc múlva a látványos jelenet az elvárásokhoz képest már túl késő lett volna. Tudom persze, hogy a nyelv válto­zik, s végső soron maguk a használók döntik el, miként és mire alkalmaznak egy­­egy kifejezést. Milyen új, akár az eredetihez képes hom­lokegyenest ellenkező jelentéssel ruháznak fel különböző elemeket. Esetünkben szintén ilyesmiről van szó. Az ideje­korán használata a túl korán helyett így ma már gyakorlati­lag nem tekinthető hibának, hisz a köznapi nyelvhasználat ez esetben is (sajnos?) átírta a szabályokat. Ennélfogva ma már az számítana csodabogárnak, aki arról beszélne, hogy még idejekorán érkezett a buszmegállóba. Mert bár ugyan pár percet késett a menetrendhez képest, viszont a busz még többet. (Elnézést a közlekedési cégtől, legyen akkor inkább vízibusz a példában szereplő, s a hozzám hasonló­an pontatlan jármű.) Tudom, régen elmúltak azok az idők, amikor hivatalos nyelvőrködők oktathatták ki a suk-sükölő dolgozókat anyanyelvünk helyes használatáról. Mégis és ma is üdvös lenne, már csak a változatosság kedvéért is, ha legalább néha olyan szakik juthatnának mikrofonközelbe a médi­aiparban, akik el tudnák hitetni magukról, hogy az íróink, költőink által használt és sokáig közös kincsünknek tekintett szemantikai (és egyéb nyelvi) hagyományainkkal tisztában vannak. Sőt, alkalmasint használnák is, ha ma­napság éppen az lenne a trendi. Persze lehet, hogy nincs is közbeszédünkkel semmi difi. Csupán az én nyelvérzékem lett idejekorán menthetetlenül idejétmúlt. tszucs@naplo.hu ... bántja a fülem, amikor sorozatosan azt hallom, hogy az idejekorán kifeje­zést a­ korán helyett használják. 2015. JANUÁR 2. PÉNTEK Márciusban folytatják Debrecen. Legközelebb a Debreceni Tavaszi Tárlathoz kapcsolódóan, március 8-án folytatja kiállítási programját a Sesztina Galéria. A Hal­köz, illetve a Baj­­csy-Zsilinszky utca felől meg­közelíthető kiállítóhelyen legutóbb a Bankett című ün­nepi, évadzáró tárlatot lehe­tett megtekinteni, melynek anyagát csaknem negyed­száz, az elmúlt évek alatt a Sesztinában kiállító művész munkáiból válogatták. HBN Áfra János és Cs. Tóth János a Bankett megnyitóján fotó m­­p.

Next