Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1897
A szabadság eszméje a XVII. században. Bevezetés. A szabadságjogok kapcsolatosak. Ahol nem tisztelik a politikai szabadságot, ott nem tisztelik a vallásszabadságot sem, ott nincsen tulajdon, ott nem nyilváníthatja senki sem szabadon nézetét. Az összes szabadságjogok ki vannak szolgáltatva a közhatalomnak. A királyi absolutizmus legtipikusabb hazájában Francziaországban XIV. Lajos alatt nincsen politikai szabadság, mert ott a király teljes joggal mondja magáról: »az állam én vagyok« (l’ état c’ est moi). Nincsen vallásszabadság sem, mert hiszen ha az állam, azaz az állam feje a katholikus egyház hive, alattvalói akkor nem lehetnek kálvinisták. Nincsen személyes szabadság, mert a »lettres de cachet« intézménye virágzik. Nincsen sajtószabadság, mert az felnyitná az emberek szemét. Nincsen tulajdon sem, mert 1692-től fogva az egész Francziaország a király »domíniuma«. De nemcsak Francziaországban nem tisztelik a szabadságot a XV.. században. Ez az absolutizmus százada. Francziaországban nincsen: »etat generaux« 1614-től fogva a nagy forradalomig. 1660-ban Dánia a lex régió által korlátlan monarchiává lesz. 1669-ben Bajorországban is utolsó országgyűlés van. 1682-ben Svédországban a Vasa házat örökös fejedelmi háznak nyilvánítják. Nem magában álló jelenség tehát a Magyarországon 1687-ben végbe ment lemondás sem a szabad királyválasztásról és az ellenállás jogáról. Az absolutizmus az egész XVII. század folyamán emelkedőben van. Ezen mű tárgyául tűztem ki, hogy kimutassam a politikai-, vallás-, személyes-, és a sajtószabadság és a tulajdon állapotát a XVII században. Természetesen egyetemesen történelmi megvilágításban, azon nemzetek történelmét vizsgálva a szabadságjogok szempontjából, melyek a XVII. században szerepet vittek.