Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1937

Otrokocsi Nagy Elek Tudós tanár, lelkes és buzgó nevelő, intézetünknek év­tizedeken át alkotó szellemű igazgatója és bölcs vezetője volt. Városunkban született 1858 február 20-án. Az egészséges családi légkör és iskolánk szelleme formálták ki ifjúkori egyéniségét. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána 2 évig ugyanott nevelősködött, majd 1882 ben hazajött isko­lánkhoz helyettes tanárnak. Nagy mestere, Kruchió Lajos távozásával 1898-ban egészen fiatalon került az igazgatói székbe. Szép, de nagy felelősséggel járó tisztét 24 éven át viselte egészen 1920-ban történt nyugalombavonulásáig. Meg­adta neki a Teremtő, hogy utána még 17 évig gyönyörködhe­tett élete munkájának eredményében, láthatta szeretett iskolá­jának további fejlődését 1937 szeptember 6-án bekövetkezett haláláig, amit csak néhány napi gyengélkedés előzött meg. Mint pedagógus mélyen átérezte a tanári hivatás szent felelősségét. Nagy tudással, odaadó buzgósággal, egy percre sem lankadó lelkesedéssel oktatta és nevelte a gondjaira bízott ifjúságot. A klasszikus világ volt az ideálja s annak szépségeit tanította nagy szaktudással és kitűnő módszerrel. De nemcsak bölcs oktatója volt két nemzedék ifjúságának, hanem atyai jóságú, gondos és lelkiismeretes nevelője is. Az ifjúságnak nemcsak az iskolában, hanem azon túl is mindenkor szíves és önzetlen tanácsadója volt. Bizonyítja ezt hálás és lekötelezett tanítványainak ma is élő nagy-nagy serege. Mint igazgató, tanártársaival szemben is kedves, szere­tetreméltó pályatárs, egyenes, őszinte és emberséges hivatal­főnök volt. Előljárt a munkában, a kötelesség pontos teljesíté­sében éppúgy, mint a kollégiális béke, mint az eredményes iskolai munka egyik legfőbb feltétele megteremtésében és fenntartásában is. Közel negyedszázados igazgatói működése gondviselés­szerű iskolánk életében. A Soós-testvérek és az iskola többi nagy jóltevőjének áldozatait, mindannyiójuk végső célját, inté­zetünk jövő fejlődésének biztosítását az ő fáradhatatlan munk

Next