Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1938
JV Makláry 1376-1938. „Ember élete a fűhöz hasonló“ — mondjuk kedves zsoltárunkban és ez jut eszünkbe, amikor elköltözött püspökünkre, Makláry Károlyra gondolunk. Milyen boldogan hordozta hivatalának terhét! Milyen alázattal köszönte meg Istennek szinte naponként a szép hivatást, melyre meg választatott! S Isten akaratából milyen rövid időre adatott meg néki, hogy szolgálhasson az Urnák magas megbízatásában! „Mert az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha által megy rajta a szél, nincsen többé és az ő helye sem ismeri azt többé“. (Zsolt, 103: 15—16.) Tisztelettel, hálával és szeretettel búcsúzunk el tőle, mert tudjuk, hogy milyen szeretettel csüggött ő is anyaszentegyházunk iskoláin. Éreztük szivének melegét. Ha nemes terveit, szép szándékait nem is tudta mind megvalósítani, hisszük, hogy ő neki is, mint ha szolgának, eltétetett „az igazság koronája, melyet megad az Ur— mindazoknak, akik vágyra várják az ő megjelenését“. (II. Tim. 4: 8.) Emléke áldott marad mindnyájunk előtt.