Hajdu Vármegye Hivatalos Lapja, 1943 (48. évfolyam, 1-31. szám)

1943-01-14 / 1. szám

hajduvármegye hivatalos lapja a fenti ügyben 74420—1942. XV. szám alatt kelt leiratát illetve véghatározatát tudomásul vesszük és az abban foglalt indokok alapján elhatározzuk a szabályrendelet alkotását. Az e tárgyban elkészített és alispánunk által be­mutatott szabályrendelet tervezetet elfogadjuk, sza­bályrendelet erejére emeljük, hivatalos lapunkban sza­bályszerűen meghirdetjük és a fellebbezési határidő lejárta után jóváhagyás végett a Kereskedelem és Köz­lekedésügyi miniszter úrhoz felterjesztjük. A felter­jesztés foganatosítással alispánunkat megbízzuk. Megokolás, így határoztunk, mert a kiépítetlen utakról ér­kező járművek által a vízzel kötött makadám utakra felhordott sár az utaknak nagymérvű rongálását idézi elő, minek megakadályozása érdekében a miniszter úr leirata alapján is szükségesnek találtuk a szabályren­deletnek­ az alkotását, s miután a bemutatott tervezet a célnak megfelel így azt elfogadtuk és szabályrende­let erejére emeltük. Erről a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisz­ter Úr őnagyméltóságát külön felterjesztő levél kisé­retében, alspánunkat, az m. kir. álomápitészeti hiva­talt és hivatalos lapunk szerkesztőjét jegyzőkönyvi ki­vonaton értesítjük. Kiadta : Dr. Uzonyi s. k. vm. főjegyző. Cikkelye Hajduvármegye törvényhatósági bizottságának Debrecenben 1942. év december hó 15 napján tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvének. 120—23445—1942 kgy. sz. Tárgy : Alispáni előterjesztés a debreceni ref. Kollégium anyagi támogatása iránt Alispánuk előterjesztést tesz, hogy a debreceni ősi Kollégium mint a magyar nemzet egyik legnagyobb nevelő és tudományos intézményének anyagi megsegí­tésére a tör­vény­hatóság ajánljon fel és szavazzon meg 25.000 pengőt olyan formán, hogy 1944 évtől kezdve öt éven keresztül évi 5.000 pengőt állítson be a Ház­tartási költségvetésbe és azt készpénzben bocsássa évenként a debreceni Kollégium Igazgatósága rendel­kezésére, mert az egész vármegye közönsége előtt köztudomású az a tény, hogy a debreceni 400 éves kollégium a magyar­­református egyház és a magyar tudományos élet egyik legmagasabb védőbástyája az utóbbi két évtizedben súlyos anyagi váltságba jutott. A belőle kivirágzó debreceni m. kir. Tisza István tudományegyetem főleg pedig a múlt világháború ide­jén hadikölcsönökbe fektetett sok milliós vagyonának megsemmisülése kapcsolatban a szellemi és anyagi színvonalának aránytalan emelkedésével oly mértékben merítették ki anyagi erőforrásait, hogy annak a nagy nemzetnevelő hivatásnak, amelyre ma fokozottabban volna szükség immár alig tud megfelelni. A debreceni ősi kollégium a faj magyarság leg­nagyobb nevelő és tudományos intézményére való ki­fejlődését mindenek felett az áldozatkészségnek kö­szönhette, amelynek gyakorlásában nem állt utolsó he­lyen a Debrecen sz kir. város körül Bocskay István a lángeszű hadvezér és mély bölcsességű államférfia által letelepített hajdúság. Számokban talán ki sem fejezhető az a támogatás amelyben a Hajdú városok, a hajdúsági református egyházak és magánosok adományaikkal alapítványaik­kal, sőt 1852 ben az első nevelési tanszék megalapí­tásával az ősi Kollégiumot részesítették, mert ösztönö­sen megérezték, hogy a debreceni Kollégium sorsa a magyar nemzet, a magyar faj sorsával van összekötve. Történelmi tények de leghívebben a múlt háború szomorú tapa-­sztalatai s Trianon bizonyítják a magyar n­emzedék előtt hogy a magyarság igazi rétege más fajok által be nem olvasztható tömege a debreceni kollégium, mint szellemi vallási és nemzeti központ körül fekvő vidékek magyarsága ! Hogy ez így van s hogy ez a népréteg minden megmaradt magyarnak ez a sajátos hajdú szellem kí­vül a debreceni ősi kollégiumnak köszönhető, mely a különböző magyar néprétegből nevelt vezetőkkel egy­házi és világi téren egyaránt mindég csak a magyar szabadságnak a magyar faj társadalmi fejlődésének és gazdasági érdekeinek volt az istápolója, nevelője és tanítómestere. Ezt a Kollégiumot ezt az ősi magyar intézményt ezt a négy évszázados tehetségku­tó és tehetségne­­velő intézményt meg kell menteni s az a szent meg­győződésem, hogy ennek a törvényhatósági irottság­­nak minden egyes tagja éppen igy gondolkozik mint én. Alispánunk előterjesztését tb. kisgyülés elfoga­dásra javasolja s igy meghoztuk a következő véghatározatot Alispánunk indítványának — a törvényhatósági kisgyülés javaslata figyelembevétele mellett — helyt adunk és a debreceni ősi Kollégium anyagi megsegí­tésére felajánlunk és megszavazunk 25.000 azaz Hu­szonötezer pengőt oly képen, hogy egyidejűleg utasít­juk alispánunkat 1944 évtől kezdve öt éven keresztül évi 5.000 pengőt ál­­tson be a Törvényhatóság Ház­tartási költségvetésébe és azt készpénzben bocsássa

Next