Haladás, 1945 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1945-10-01 / 1. szám
8 MIÉRT hallgatnak az írók? (Rex.) Egyik napilapunk munkatársa meginterjúolta a leghíresebb írókat, hogy miért nem írnak? Sajnos, a riporter nem kereste fel jelen sorok íróját, nyilván félénk ember lehetett és visszariasztotta a nagyságom,miholott tudhatta volna, hogy minden kiemelkedő egyéniségnek közös vonása a nyájas körvetlenség. Elhatároltam tehát, hogy én fogom megintermálni magamat. Jóllehet éppen bokros teendőim között zavartam engemet, mégis lekötelező kedvességgel álltam nekem rendelkezésre. — Hogy miért hallgatónk mi nagy írók? Erre nagyon könnyű felelni. Előszökr is nem hallgatunk, másoássel pedig azért hallgatunk, mert hallgatni arany. Márpedig az aranynak ma igen magas az árfolyama és a hallgatás az egyetlen arany, amelyhez a költő hozzájuthat. De más okai is vannak a hallgatásnak — folytattam, miközben cinkoskodó mosollyal hunyorítottam rám. — Bocsáss meg — vágtam a szavamba —, de szeretném tudni, mi a véleményed arról, hogy politizáljon-e az író? — Az író semmiesetre se politizáljon, kivéve azt az egy esetet, amikor politizál — feleltem a tőlem megszokott nyílt határozottsággal, ami mindig is rokonszenves volt nekem bennem, illetve bennem nekem. Nem is fukarkodtam az elismeréssel — Pompás válasz — lelkendeztem nekem —, el vagyok ragadtatva tőlem. — Az író csak akkor alkothat — folytattam —, ha teljesen szabadon független ember. Nyomban észrevettem, hogy ez a bölcseség mély hatást gyakorolt rám. Ámde örömöm csak rövid ideig tartott, mert máris újabb kérdéssel caplam le rám: — Hát akkor miért hallgatss? Hm. Ravasz kérdés. Hihetetlen, hogy milyen nehezeket tudok kérdezni magamtól. Na, de én sem estem a fejem lágyárat Vagyok olyan ravasz fickó, mint én! Hohó, nem hagyom én magamat tőlem, túljárok én az eszemen! Úgy látszik azonban, kissé hosszan elgondolkozhattam, mert néhány köhintéssel figyelmeztettem magamat, a jelenlétemre. Ez gyors válaszra serkentett: — Ki mondta neked, hogy én hallgatok? Hohó barátom, én csak nem beszélek! Meglepetten néztem rám. Ezt a bravúros választ még magamtól sem vártam. Mit mondjak? El voltam ragadtatva egymástól! Ifi Hirdessen a Haladás hetilapban a MAGYAR RADIKÁLIS PÁRT lapjában. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Podmaniuky u. 31.1 AZ ANGOL LELKIISMERET HANGJA (SArtach Mária) A könyv címlapja elkülönülten emelkedik ki a kirakat tarka zűrzavarából. Egyike az eddig látott legjobb fedőlapoknak: tompa tónusú kép, csupa mélyülő-halványuló szürkeség. Viharos víz és viharos ég között, ott, ahol a horizont bezárul félig felhőbe borított sziklás hegyláncolat: az angol partok. A rajzoló inkább csak jelezte néhány vonással. Az angol lelkiismeret hangjának nevezhetnénk ezt a könyvet. 1542 őszén, a háború egyik legreménytelenebb pillanatában szólalt meg a hang kíméletlen őszinteséggel és bátorsággal. A gyógyító kés hideg tárgyilagosságával nyúl a fekélyekhez. Kiábrándult, keserű hang, mégis végső fokon szilárdan optimista. Látja a betegséget, de hisz a gyógyulásban, mert bátor ahhoz, hogy hazug önámítás helyett beismerje a bajt s a mikroszkóp lencséje alatt keresse a romboló baktériumokat Ahel pedig már ez sem elég, ott tovább kutat az ultravírusok, a láthatatlan kórekezők után, mert amíg valamennyit tisztán nem látja, hozzá sem kezdhet a gyógyításhoz. A diagnózis nélkülözhetetlen előfeltétele a tsrepiának s ahol az előbbit tudatosan ás szándék etán msslcis, ott az utóbbi Jelemző a náci K»ri5»ottsSgra, hogy az egészből csak annyit értett meg, amennyi látszik/s Anglia ellen szólt s ezért maga a kormányzat gondoskodott — persze titokban — arról, hogy a tThis abeve an» Svájcban megjelent németnyelvű kiadásának néhány példányát Németországban csempészetik, ugyanakkor, amikor, a motorizált Walhalla egyébként gépfegyverekkel őriztette kapuit az angolszász irodalom betráse vagy akárcsak beszivárgása ellen. Ez az egy könyv kivitel volt, kaján örömmel csaptak le rá, mert saját hazugságaiktól elbódult fantáziájuk délibábos káprázatot vetített belőle: az emberkelti bomlás lélekszakadva várt álomképét. Persze, mégis félreérthetetlen a kép. Talán éppen az aránytalanságok kihangsúlyozása teszi, hogy árad az erő a sziklaszirtek ködbevesző csúcsaiból s a kitűnően megfogott perspektíva érzékelteti a távolságot is: nem a reális, fizikai távolságot, a kilométerrel mérhetőt, hanem a másikat, az eszmélt amely legfeljebb fényévekben volna, kifejezhető. Diagnózis és terápiá nak is kudarchoz kell vezetnie. Szükséges, hogy akik a megtámadott szervezetért felelősek, világosan lássanak s maga a beteg is tisztában legyen az őt fenyegető veszedelemmel, hogy — ha kell — életereje végső megfeszítésével küzdhessen ellene. Ezt mindig tudják Angliában és sajnos, még csak nem is sejtették Európában, így történhetett, hogy amíg Európa leprásan rodhadó tagjait cifra rongyokkal borítva részeg hejednjával táncolt a saját sírja körül, addig Anglia megtette az első lépéseket a gyógyulás útján. Rnsten-felvételekkel láztabellákkal, kardiogrammokkal, ha kellett, mellökéssel kereste a fertőzéses gócokat a kóros elváltozásokat ,az élő organizmus egészséges fejlődését veszélyeztető tüneteket A halogatás és rejtegetés Potimkín-fktikija helyett a józan be A náci-délibáb mint minden délibáb, ez is fordított kép volt de a germán álmodozók szellemi színvonalát végzetesen túlbecsülte volna, aki feltételezteróluk, hogy ezt észreveszik, ők azt látták, amit látni akartak, elégedetten dörzsölték hát kezeiket és szóltak ilyetén képpen. — íme a bizonyíték, Anglia a végét járja. Itt egy angol sri, aki a közhangulatot tolmácsolja, amely szerint az angol nép elégedetlen, torkig van a háborúval, előbb-utóbb leteszi a fegyvert, forradalmat csinál, elkergeti a kormányt, esetleg náci lesz és velünk harcol tovább az ősellenség, a Szovjet ellen. Csak olvassák a mieink, hadd tartja bennük a lelket. Pusztán Eric Knight «This above all» című könyvét véve mértükegységfil: vájjon hány millió fényévnyi távolság választhatta el Angliát, ahol ez a könyv 1942-ben megjelenhetett, a náci Európától, ahol hasonló szellemű írás egyetlen jól elrejtett lapjának felfedezéséért nyomban kerékbe törték volna az írót? sázát jó értelemben vett haladószellemű politikáját választotta. Hamis látszatokkal és üres jelszavakkal elvakított, birkamódra csordába terelt tömegek helyett a világos helyzettel nyugodtan szembenéző, önállóan gondolkozó polgárságot akart, botcsinálta tekintélyuralom helyett szabad emberek belső szükségszerűségből ertdő önkéntes együttműködését. Ilyen hosszadalmas magyarázat kell annak az Európában fantasztikus, Angliában természetes ténynek a megértéséhez, hogy Eric Knight könyve 1942-ben Londonban megjelenhetett, a kiadó hirdethette, a kritika méltathatta, a sajtó széleskörű vitát indíthatott felette s a közönség százezret példányszámban vásárolhatta és olvashatta. Ahelyett, hogy így szóltak volna: — Várjon csakugyan a mi földgömbünkön terül el az a meseország, ahol még ezt is tehet. Ahol egy ember harsogó háborúellenes propagandát hirdethet a háború kellős közepén, megtámadhatja a kormányt, a rendszert és a társadalmi berendezkedést. Ahol egy ember kiállhat és megmondhatja a véleményeit Éz senkinek nem jut eszébe, hogy haladéktalanul betörje a fejéit Ha csakugyan van ilyen akkor jól rejtsük el a könyvet a mieink elől, nehogy felnyíljék a szemüket lássanak. Igaz viszont, hogy ettől nem kellett félniök. Eric Knight fiatal angol katonája látszólag csakugyanangolellenes». Dunquerquéből hazaérve súlyos betegségre esik át s szabadsága lejártával nem tér vissza csapatához, mert nem akar stább hírelni. Gyűlöli és megveti a háborút, szubjektív és objektív szempontokból egyaránt. Irtózik a vértől és a sinnvedéstől, a széttépett emberi testek és a vergődő sebesültek látványától; ha pedig a miértre keres választ, feletlenek előtte az első világháború kétes értékű eredményei. Tisztában van azzal, hogy a harc akkor hiábavaló volt és a győzelem mit sem változtatott a lényegen, nem könnyített azokon, akik a terheket hordták, a haszonélvezők javára. ő maga sem született a napos oldalon: a két háború közötti évelt a puszta megélhetésért folytatott küzdelem tölti ki. Azután belekerül a második háború poklába s nem érzi azt, hogy olyan eszméért harcol, amelynek győzelméből majd kialakul a nép jobb életformája, a tisztult sztorális világrend. Nem látja ezt biztosítva még Angliában sem, mert hibásnak tartja az utat, amelyen országa halad vétkesnek a kormányt, amely irányítja és bűnösnek a vezető réteget, a maga önző és lelkiismeretlen elzárkózásában. Nem hajlandó arra, hogy hibák vékek ét bűnök újabb diadaláért harcoljon tovább. Kíméletlenül ostorozza Angliát és jobban szereti az életénél; százszor megtagadja, de keserű kifogadásai mögött érezni, hogy csak kivágni lehetne belőle, mint a fát, amely vastag gyökerekkel és parányi Egy Jobb Angliát fel, majd' hajszálerecskék ezreivel kapaszkodik a termőtalajba. Szereti ugyanúgy, mint a párja, akivel a forgószél sodorja össze s aki az út másik végéről indul el hogy valahol a középen találkozzanak. A gondtalan gazdagság gyermeke ez a leány, elkényeztetett üvegházi virág, aki most azért az Angliáért harcol, amely egész életében dédelgette, pompás gazdagságival elringatta és verőfínyével eltakarta előtte a közvetlen közelében sínylődő nyomor árnyait Meggyőződéssel harcol a fiú ellen is, akihez sötétben viszik el tiszta és bátor ösztönei. (Milyen örökérvényű szimbóliuma minden szerelem indulásának ez a sötétben találkozás, ez az összekapcsolódás, mielőtt még alkalmuk volna arra, hogy csak egymás arcvonásait megismerjék így, ilyen, sötétben Indul a szerelem és már visszavonhatatlanul kiszolgáltatva küldi a lassú derengés fényeinél az értelem futárait az ösztönök nyomába. Milyen régen érezzük már a másikat, amikor lassan látni is kezdjük, megtagad éppen azért mert szereti és Boldogak azok akiket a sötétben nem csaltak meg ösztöneik.) Prudence tehát harcol a maga Angliájáért amelyet Clive kárhoztat és elsőnek akarja látni fejlődésben és haladásban, társadalmi kiegyensúlyozottságban és szociális rendezettségben. S mert mindezek megvalósításához Angliának életben kell maradnia, elmegy a frontra meghalni érte. Előlegezi az életét a fiokból újjászülető, jobb és igazabb Angliénak. S mire meghal már a lány is tudja, hogy neki volt igaza. Gyermeket vár és folytatja a küzdelmet a régi Angliával együtt az újért. «— Egy jobb Angliát lesz majd a magad számára, — így beszél a gyermekhez —, mert apátinak is nekem is, mindkettőnknek igazunk volt. Most harcolnunk kell azért, amiben én hiszek. Aztán folytatjuk a harcot azért, amiben ő hitt.» • Eric Knight csodálatos író. Ezzel az egy könyvével rendkívüli szolgálatot tett mind az irodalomnak, mind az új világrend felépítésének. De bár valószínűleg sok mondanivalója lett volna, ezenkívül már csak egyetlen könyvet írhatott. 1943-ban elesett a harctéren. • A „hősi halál" kifejezését szándékosan kerültem el, mert valószínű, hogy angol viszonylatban ez jellegzetesen európai fogalom. Az angol történelemnek nincsenek „hősei", nem ünnepli évszázadokon át egy-egy okos vagy bátor férfi emlékét és nincs szüksége arra, hogy példaképül állítsa az utókor elé. Nem harcos nép, hanem békés nemzet, élni szeret és nem meghalni s a háborút tisztán látja, a demagógia üres frázisainak kamuflázsa nélkül. De mindig olyan férfiai voltak, akik félelem nélkül megmondták el véleményüket Angliáról — ha mégoly lesújtó volt is — és fontolgatás nélkül vetették kockára életüket Angliáért — ha még annyira ragaszkodtak is hozzá. Talán így lett világbirodalom. HALADÁS. • A gnadelat éa a vallán aaehaCsája, aa a kavéa kereskedelmi és közlekedési szabadság, melyhez az emberiség eljutott a belső forradalmak éa horák váritaSnén át aattletett me*.» (Jászl 1916) •A tendálom as miméig a Melfeségtelen tekintély it az erőMak saailin» veit... A n*«-tanda:ÍJM«a aaalmaa •aajrifcaa asáa, km a ráfi mártsaarhsa mád a korrupció la iánrt.. A háború által akasott anyagi kár, báwlly naur U, den.yéaaft ahhoz ax antbnd, arfcSlest pnaatlt£*!'*s képset amelyet nenki a saUrt, kováneé g»«á«iki»WA emberek leikéban a Jé é« mint fogalmának Jóért. .No* readállamus» című háborús eltorzulása felő. cikkáMI 1*17. naept •.) Tolsztoj A4dl* senki sem lehet tökéletesen amin nem mindenki szabad; 1 lehet addig tökéletesen erkttkaiss, amíg nem mindenki erkölcsdat s enki sem lehet addig ICMetesen boldog, amíg nem mindenki boldog. Herbert Spencer JAROSLAW HASEKI INFANTERISZT SVEJK (Korondi András.) A királyok bolondokat szerződtetnek, hogy szeméremes szellemi álarccal mondják meg az Igazat. — Pirandello, az „őrült? nem őrült? kettéhasadó vibrlásával közelít felé, — Kelet Nasszredin Uodzsája pedig hősi páncélba búvik nagyobb nyomaték és hitelesség kedvéért. Jarodlai Hasek ,,Igazság"-a, sl csetlő-oldó, elestiben mindig arany valóságot köp ügyefogyott emberkéje: Infanteriszt Svejk — anyaszült meztelen. Szükségképpen természetében van az udvari bolond, a talánszimuláns örült és a heros egy-egy vonása, — de lényegében egészen más... Hiszen a király bolondja végeredményben mégis csak udvaronc, maga- kellető és kacér; a drámai őrült párlata: szerep, — és szimbólumok a allegóriák jobb hangsúlya miatt történelmi kosztümökbe bújtatott figurája miatt még modoros is; a keleti vitéz páncélja alatt gyáva, és éppen abban áll hősiessége, hogy legyőzi óriási félelmét. Infanteriszt Svejk, az Igazság bűn londja, úgy süt át bőrén az Igazság Iránt érzett szenvedély, mint egy nagy, szép szerelem. Nincsen szüksége a kellékekre, ősi természetességgel hadonászik nyárspolgári öltözékében kurta végtagjaival Szánalmas, szürke és érdektelen fénykép maradna, ha dillettáns pillanatíró kapta volna tollára. De Jaroslaw Hasek nagyon is tudatosan bánik Svejkkel: tisztában van azzal, hogy a pillanatkép-sors fenyegeti a ezért állandó mozgásban tartja. A bemutatkozás száma a történet folyamán nem csökken, sőt jól kihasználva a kis emberke torz adottságait, nemcsak maga rohan szélsebesen, hanem handabandázásával felkavarja környezetét is s a regény összes epizódistáit is teljes szélességben viszi magával, sőt már egymást hajtják s a szabadon esés törvénye szerint gyorsul a kertenfogazó kompánia irama. Infanteriszt Svek belekeveredik a monarchia háborújába s mint a pallérozatlan vivő küzd a maestro ellen, és kiszámíthatatlan, szabálytalan vágásaival és döféseivel természetesen töméntelen sebet ejt rajta. Minden mozdulata és szava destruálja afennállt rendet, szétfeszít minden keretet, természetessége, édes, gyermeki becsületessége és naivsága mindent halálosan komolyan vesz és ezáltal minden nagyképű és dogmatikus személyt és intézményt halálosan nevetségessé tesz. Egy személy köré építve példázza és bizonyítja a relativitás föltétlen érvényét, * kapkodva magára épített mikrokozmoszt kivetíti a makrokozmoszra — és ebből olyan üde fintor válik, amelyhez hasonlót csak egy-két angol szatirikus műveiben szemlélhettünk. Csakhogy ezekben nyilvánvaló a legnevesebb álcázás is: a hős nyakában lóg a Shakespeare-korabeli drámák kijózanító táblája: ez játék. — Svejket viszont még a legszigorúbb bírálat is csak gonoszkodó mókázással vádolhatná, — de nem vonhatja kétségbe hitelességét. Svejk ügyetlenségével fellöki a bürokrácia tintatartóját: — vér folyik belőle. Illedelmesen bocsánatot kér, a szavaival felnyársalja máris a tintatartó mögött meghúzódó vagy éppen pöffeszkedő szellemiséget is. A könyvet egy veszély fenyegette az, hogy tengernyi aranymondása öszszekötő szöveggel a közönség elé hígított .Idézetek tárává teszi. Hasek azzal oldotta meg ezt a problémát, hogy Svejket fecsegteti Ez a bőbeszédűség még sziporkázóbbá, élesebbé és — milyen jó párosodást — epikusabbá teszi a művet. Tanulságos és élvezetes olvasmánya ez a könyv minden kornak, amelynek levegője nehezen oldódik. (Anonymus — 1945.) USKKHláBAN mától mlnjoa dikkM l1. 11. 1? *aárai k»sz«ft*l felytuttatod elAadárok Híradó. R jwt. Rlvkstctde*