Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-05 / 1. szám

1946 JANUÁR 5 ÁRA 1000 PENGŐ ' xrmj •'.» r- V . r . -'• Jll irta: ZSOLT BÉLA Megvallom, nem lelkesít túlságo­san a potsdami határozat, amelyuek nyomán a magyar kormány a ma­! gyarországi svábok kitelepítéséről ! intézkedő rendeletét kibocsátotta. ; Nehogy bárki is félreértsen: amilyen j mértékben hiányzik belőlem a bosz­| szú indulata, olyannyira- borsódzoiu ! a látszattól, mintha a hamis nagy­lelkűség magatartáfában tetszeleg­nék. Az erőszakos népvándor oltat á»t azonban csakugyan a fasizmus egyik legr/yűlölelesebb brutalitásá­nak tartom, amellyel az embernek a civilizációtól kialakított és szentesí­tett relációiba beavatkozott. Akár a „völkisch" ultranacionali/mus akarta velő megváltani az tgy nyelven beszélőket, akár az egy nvel­ven beszélő, idegen fajúvá minősí­tett belső ellenség kannibáli bünte­tésének szánták, mindkét eset a fa­sizmustól felelevenített prehisztori­kus erőszaktétel lesjellegzetesebi) változata. Nem kétséges. hogv a né­pek, csoportok és egyének hely­cseréjének természetes útja csak a szabad cirkuláció a szabad világban — ára még akkor is fájdalmas, ha a talajtól vaió el­szakadást nem gyilkos iizikai kény­szer, vágy a téboly organizációs dii­V ' ^'-.'Í^ííji. •'•.-'><*­Jiyesüíő paidisági vagy szociális okok idézik elő. Egyáltalán nem lel­kesít Irhái, lia a demokrácia most ugyanazzal a módszerrel bünteti meg a Németország határain kívül élő németséget, amilyennel Hitler megjutalmazta. Ezt az elvi ellenszenvemet termé­szetesen hiba lenne összetéveszteni valamelyes perverz lovngiassággal a hazai svábság százezrei iránt, akik az elmúlt évtizedekben Magyaror­szág tragédiájához és a fasizált ma­gyar társadalom eltévelyedéséhez be­bizonyítható bűneikkel nagymér­tékben hozzájárultak. Ám, ahogyan fasiszta módszemek tartom a de­portálást akkor is. ha most talán kénytelen szankcióként alkalmaz­zák, ugyanúgy fasiszta jellegűnek tartok mindenfajta általánosítást, amely összetartozó embercsoportod sajátos bűneit nemzeti vogy faji bűnökké minősíti. Nem vitás, hogv a német-porosz politikai és katonai és gazdasági imperializmus az el­múlt évszázadban állandó veszély? volt a civilizációnak s hogy a német fasizmusban beteljesedett szuper­imner'alizmus olvan embertelen és fajtalan bűnökkel terhelte meg a németséget, amelyek a nem-néme­tekben évszízodokra jofos kéte­lyeket plántáltak el abban az irányban, hogy ez a mindenre­kapható nép alkalmas-e egyál­talában a fehéremberi együttélésre. Ám egy évszázad előtt még Mme Staél, beutazván Németországot, a német népet állította példaként a franciák elé, mint a békesség, n gyengédség, a műveltség és a dal országának gyermekeit. S Georg^s Duhamel szerint: 1 a németek tragé­dia ía az 187t-es győzelem nvomáa megindult militáris, indusztriális fo­lyamat, amely végzetesen elakasz­totta és elkorrsosítotla az egész nép ragvogó szellemi és lelki fejlő­dését. Valóban, nincs nép. amelyre öldöklőbben hatott volna nemzeti egységről szóló álmának megvalósulása. Ez az egység tette, lehetővé, hogy a németségben, m'nt típusban olvan nemzeti erényeket tenyésszenek ki, amelyek főbenjáró bűnök minden törvény és szokás ellen, amelyeket a civilizált köz­megegyezés a kívül álló világban szankcionált. . Ezek a bűnök tipikus német bűnök akkor is, ha nem tartom azokat egy faj bűneinek, hanem csak egy szoro­san együttélő embercsoport politikai, gazdasági és pedagógiai tényezőktől kialakított, szerzett bűneinek. Ezekbe a bűnökbe a világ akkor is majd­nem belepusztult, ha kitartunk ál­láspontunk mellett, hogy nincsenek bűnös fajták, de vannak bűnök, amelyek megfelelő feltélelek mellett bizonyos emberi kategóriákban vég­zetesebben fertőznek. Ezeket a bű­nöket természetesen akkor is meg kell torolni, ha fenntartjuk, hogy nincs olyan bűn, amelyért egy egész kategóriát egyetemlegesen felelőssé lehetne tenni. A kollektív felelősségrevonás alkalmazása ha­sonlóan förtelmes gyakorlatra csá­bíthat, amilyenre a német fa­j sizmus vetemedett Lidicében és Oradourban. A németek bűneit tehát örök időkre példamuta­tóan meg kell torolni, de sze­rintem csak akkor marad meg a megtorlás a demokrácia i's a huma­nitás határain belüi, ha ezt a leg­szélesebb körű megtorlást is az egyéni megtorlás formá jában hajtják végre. A magyarországi németség megbocsáthatatlan bűnöket kö­v,italt cl a magyar nemzet ellen, s ezért meg kell büntetni eze­ket a bűnöket s a legkínosabb de­mokratikus értelmezés szerint sem lehet kifogást emelni, ha 420.000 embert, akiről bebizonyosodik, hogy bűnös volt az ország megrontásá­ban és kiszolgáltatásában, a haza­árulónak járó büntetéssel sújtanak — nem azért, mert sváb. hanem azért, mert hazaáruló. Ismétlem nem azért, mert sváb — mert éppen a I demokrácia szellemében, ameiy tisz- i teleiben tartja a nemzeti kisebbsé- | gek jogait —, csík azért, mert valaki megőrizte nyelvét s nem hasonult magyarrá, nem járhat büntetés. Amiért hüuteiés jár neki: hogy ötödik hadosrlopa volt egy hatalomnak, s hogy beszivárogván [ a magyar politika, igazgatás és had­sereg, s az egyházi és szellemi élet fontos pozícióiba, segítette megro­liasztani, mindenfajta tájékozódásra, ellenállásra képtelenné tenni a ma­gyar közvéleményt. Nem azért jár tehát büntetés neki, mert német volt és maradt, hanem azért, mert magyar állampolgárként idegen ha­talom szolgájává szegődött, s mert bűnös volt korunk legnagyobb bű­nében: a fasizmusban. S csak azt ÚJ POLITIKA - ÚJ ERKÖLCS (Levél a Magyar Radikális Párthoz) TVorcesíer, 1915 okt. 22 Kedves BarálaimI Reg megszakadt levélváltá­sunk líjra felvételére felhaszná­lom ezt az első alkalmat, ami­kor régi munkatársunk, dr. Ha­lász Miklós több amerikai lap megbízásából Európába megy, hogy a dunai és balkáni helyze­tet tanulmányozza. A lefolyt szörnyű években so­kat gondoltam Rátok és kértem Istent, hogy őrizzen meg Tite­ket. A szűk hírekből, amelyeket kapok, űgv láfom, hogy a régi tábor együtt van és kitart el­veink melleit, sőt egy olyan fé­nyes író és világító jellem, mint Zsolt Béla is csatlakozott Hoz­zátok. Legmelegebb baráti üdvözle­temet és jókívánságaimat kül­döm mindnyájatoknak. De ezt az alkalmat arra is fel akarom használni, hogy elmondjam vé­leményemet a magyarság sors­problémáiról. Teszem ezt nem azért, mintha politizálni akar­nék, hanem mert talán olyan dolgokat vehettem észre a Ten­ger másik oldalerőt. íimelveket Ti más perspektívából és más­ként láttok. Tehát csupán véle­ménj-eink kicseréléséről lehet szó, nem pedig aklív részvéte­lemről a magyar ügyekben. Nemcsak azért, mert esküm nz Egyesült Államokhoz köt, ame­lyek szabadságot és fokozott munkalehetőséget adtak, hanem mert érzem és tudom, hogy ne­gyedszázadnyi távollét után nem ismerem az új nemzedéket és az eszméket, amelyek hevítik. Ehhez járul az is. hogy hetve­nedik életévem után nem va­gvok sem elég egészséges, sem elén erős ahhoz, hog,j a küz­delmet újra felnegyem. Természetes, hogv csak táv­irafstílushnn beszélhetek. Ti is, én ís túl*árosán fi vagyunk fog­lalva, nincs időnk rész'cles be­szélgetésre. Gondolataim lénye­!rte : Jász! C#í!v"»r gét az általános európai tájéko­zódás szempontjából megrögzí­tettem abban a beszédben, ame­lyet a mult év decemberében az amerikai történetírók előtt tar­tottam s amelynek egy példá­nyát ehhez a levélhez csatolom. E beszéd alapvető gondola­tait ma is fenntartom és ezek­lwl önként következnek bizo­nyos gyakorlati elvek is. 1. őszinte együttműködés a Szovjetunióval, de anclkiil, hogy nyugati összeköttetéseinket fel­adnók. 2. Törekednünk kell Orosz­ország és a Nyugat közötti ör­vény áthidalására. 3. Továbbra is a mezőgazda­sági kérdést kell az eljövendő Magyarország fő-problémájának tekinteni, amelyet a szabad szö­vetkezés szellemében, nem pedig állami kényszerszervezetek út­ján kell-megoldani. 4. Nektek sem párt-, sem osz­tálypolitikát nem szabad foly­tatnotok, hanem elő kell készí­teni a lelkeket igazságos kom­promisszumokra és egy fejlet­tebb közéleti erkölcs befogadá­sára. 5. Az Egyesült Nemzetek ter­vét üres szónoklatok beívelt élő tartalommal kell megtölteni. A viláqúnión belül szükség lesz egy európai és ezen belül egy dunai­balkáni szövetkezésre is. Csak így lesz lehetséges majdan az imperialista nacionalizmusokat egy kulturálissal felcserélni. 6. A kisebbségek kényszer­kitelepítésének barbár gondola­tát és a nyelvi egység erőszakos keresztülvitelét ugyanazzal a bá­torsággal kell pellengérre állí­tani, mint aminövel egykor pl. a csehek harcoltak hasonló rendszabályok ellen. 7. Nem szabad feledni, hogy ami a szocializmus gondolatá­ban életképes és alkotó, az nem annyira egy új gazdasági te h­nika, mint az igazságosság és emberi szolidaritás megvalósí­tása. 8. Mindent el kell követni, hogy oroszok és magyarok sű­rűn, szabadon és őszintén érint­kezzenek és megbecsülni tanul­ják egymás értékeit. 9. Hogy a szomszédos kis álla­mokkal való kooperációnk mit jelenthetne, arra nézve ajánlom figyelmetekbe azt a világos és minden nemzetieskedéstöl távol álló könyvet, amelyet az oxfordi egyetem adott ki: ,.Economic dc­velopmcnt in South-Eastern Europe" címen. De mindezeknél fontosabb, hogy egy ú j erkölcsöt propagál­jatok tettekkel, beszéddel és kér­lelhetetlen kritikával s ne enged­jétek, hogy a magyar közéletet újra elborítsák üzleti politiku­sok. korrupt zsurnaliszták és cinikus intellektuellek. Az a re­ményem, hogy Károlyi Mihály megjelenése a magyar porondon példát fog adni heroizmusból, önzetlenségből és áldozatkészség­ből. Ha a normális és politikai cenzúrától mentes postaösszeköt­tetés újra helyreáll, remélem, hogy az eszmecserét folytathat­juk és egyben-nxásban a külföl­dön is segítsígtekre lehetek. Végül egv kérés: szom>aznm magyar költészet után. Lépten­nyomon azon kapom rajta ma­gam, hogy régi sorokat és da­lokat dúdolok. Birtokomban igen kevés magyar könyv van. (Ady. néhány kötet Aranv és Vörösmarty, még a Petőfim is elveszett.) Ha küldenétek egv jó magyar antológiát kezdettől nap­jainkig. boldoggá tennétek. Alig hiszem, hogv az életben még találkoznánk, de a régi hű­séggel és szeretet lel gondolok Rátok mindvégig és reménvke­dem. hogy egyszer majd meg­nvflik a számomra egy farkas­réti sír. Minden lót. egészs'gct és jó szerencsét kívánok. kell megbüntetni, aki Idegen ágens volt és lasiszta bűnös. S ez a disztinkció szerintem a lé­nyege a kérdésnek. Aki idegen ha­talom ágense és fasiszta bűnös volt, annak bűnhődnie kell s bűnhődnie kell akkor is, ha nem német. Mert boldogító lenne, ha 420.000 sváb kitelepítésével végleg Iezárhatnók a pert azok ellen, akik Magyarorszá­gon idegen zsoldban álltak és a ma­gyar fasizmusért felelősek. Boldo­gok lennénk, Ua összevissza csak 420.000-en lettek volna, akikre ezt a bűnt rá lehet bizonyítani, vagy hft legalább el tudnók hitetni önma­gunkkal, hogy a nem-német eredetű idegen ágensek és fasiszta bűnösök kizárólag a német fertőzés áldoza­tai! A németségnek a magyarságra való hatása azonban nem korláto­zódik csak az elmúlt huszonöt esz­tendőre. A germánságnak sohasem volt akkora helyzeti energiája, hogy magához idorvtsa a magyarságot, mint az évszázadok alaii, amikor az osztrák-németséggel közös állam­alakulatban élt s amikor a nemzet­nek szellemi és erkölcsi ellenálló­képességen kívül jóformán semmi­féle eszköze nem volt ennek a be­folyásnak ellensúlyozására. De •Vi.­I.ue.ger f*V> és kór Bécsben Schönercr duzzasztották a nagy­néniét megalomáDiát és az antisze­mitizmust, Magyarországon a libe­ralizmus nyugateurópai törvényeket hozott a lelkiismereti szabadság és a törvény előtti egyenlőség védel­mében s amikor Ausztriát aránylag könnyen lehetett kormányozni az osztrák alkotmány hirhsdt tizenne­gyedik pontjával. amellyel a cs&szár bármelyik pillanatban kikapcsolhatta a parlamentet, Magyarországon meghiúsult mindért diktatúrskísérlct — mert nem vol­tunk hajlandók tanulni a németek­től. S vájjon miért tanultunk most, s vájjon csakugyan töiük tanul­tunk-e mindent? Nem kétséges, hogy az a 420.000 sváb, akire a rendelet szerint a ki­telepítés vár, a magyar nemzet és a civilizáció szempontjából bűnös —, de elsősorban a magyar demokrácia légköri tisztulása követeli meg, hogy ne legyen belőle bűnbak. A bűnös bűnhődjék saját bűneiért, de ezt a bűnhődést senki se használja fel arra, hogy a saját bűneit a bűnös nyakába varrja. 11a 420.000 német elmegy Magyarországról, akkor 420.0(10 fasiszta bűnössel levesebb lesz Magyarországon, de a kitelepí­tés semmiesetre sem jelenti azt, hogv a fasizált magyar társadalom ezzel a pausálévnl kifizette adóssá­gát. S még csak a^t srm jelenti, hogy a németek deportálása után ináról-hotnapra mindenki, aki nem német, — majd azt írtam — ..fajtiszta" vagy „őskeresztény 4* demokrata lesz. Nemcsak Goethe, Heine, Thc.mas Mann és még csak nem is csupán Göb­bels nyelvén lehet fasisztának lennf. Vájjon gyökeres megoldás-a példáid a svábok kitelepítése a fa­sizmus ellen, ha a leggyökeresebb magyar nyelven, a legzamatosabb magyal tájszólással tovább folytató' dlk a fasiszta hecc? Vájjon nem fertőz-e például a Basch Ferences­nél is eröleljeseb>en a nemzeti pa­rasztpárt őstehetséges elnöke, ha fajvédelemre és antiszemitizmusra bujtogat? Vájjon nem virulens fa­sizmus-e a demokrácia kellős kö­zepén, ba az a Veres Péter, aki­nek «Mit ér az ember, ha magyar* cfvrű könyve nyilaskeresztes em­blémával díszítve forradalmi nyilas­keresztes szellemben íródot'. a fegy­verszüneti szerződés rendelkezési

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék