Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-01-05 / 1. szám
1946 JANUÁR 5 ' xrmj •'.» r- V . r .'• Írta: ZSOLT BÉLA Megvallom, nem lelkesít túlságosan a potsdami határozat, amelynek nyomán a magyar kormány a magyarországi svábok kitelepítéséről intézkedő rendeletét kibocsátotta. Nehogy bárki is félreértsen: amilyen mértékben hiányzik belőlem a bosszú indulata, olyannyira borsódzotna a látszattól, mintha a hamis nagylelkűség magatartásában tetszelegnék. Az erőszakos népvándoroltatást azonban csakugyan a fasizmus egyik leggyűlöletesebb brutalitásának tartom, amellyel az embernek a civilizációtól kialakított és szentesített relációiba beavatkozott. Akár a „völkisch" ultranacionalizmus akarta vele megváltani az egy nyelven beszélőket, akár az egy nyelven beszélő, idegen fajúvá minősített belső ellenség kannibáli büntetésének szánták, mindkét eset a fasizmustól felelevenített prehisztorikus erőszaktétel legjellegzetesebb változata. Nem kétséges, hogy a népek, csoportok és egyének helycseréjének természetes útja csak a szabad cirkuláció a szabad világban —ára még akkor is fájdalmas, ha a talajtól való elszakadást nem gyilkos fizikai kényszer, vagy a téboly organizációs dii-V ' ^'-.'|^ííji. •'•.-'.-*ilyesülő paidisági vagy szociális okok idézik elő. Egyáltalán nem lelkesít Irhát, ha a demokrácia most ugyanazzal a módszerrel bünteti meg a Németország határain kívül élő németséget, amilyennel Hitler megjutalmazta. Ezt az elvi ellenszenvemet természetesen hiba lenne összetéveszteni valamelyes perverz lovagiassággal a hazai svábság százezrei iránt, akik az elmúlt évtizedekben Magyarország tragédiájához és a fasizált magyar társadalom eltévelyedéséhez bebizonyítható bűneikkel nagymértékben hozzájárultak. Ám, ahogyan fasiszta módszernek tartom a deportálást akkor is, ha most talán kénytelen szankcióként alkalmazzák, ugyanúgy fasiszta jellegűnek tartok mindenfajta általánosítást, amely összetartozó embercsoportok sajátos bűneit nemzeti vagy faji bűnökké minősíti. Nem vitás, hogy a német-porosz politikai és katonai és gazdasági imperializmus az elmúlt évszázadban állandó veszélye volt a civilizációnak s hogy a német fasizmusban beteljesedett szuperimneralizmus olyan embertelen és fajtalan bűnökkel terhelte meg a németséget, amelyek a nem-németekben évszázadokra soros kételyeket plántáltak el abban az irányban, hogy ez a mindenrekapható nép alkalmas-e egyáltalában a fehéremberi együttélésre. Ám egy évszázad előtt még Mme Stael, beutazván Németországot, a német népet állította példaként a franciák elé, mint a békesség, a gyengédség, a műveltség és a dal országának gyermekeit. S Georges Duhamel szerint: a németek tragédiája az 1871-es győzelem nyomán megindult militáris, indusztriális folyamat, amely végzetesen elakasztotta és elkorcsosította az egész nép ragyogó szellemi és lelki fejlődését. Valóban, nincs nép, amelyre öldöklőbben hatott volna nemzeti egységről szóló álmának megvalósulása. Ez az egység tette, lehetővé, hogy a németségben, mint típusban olyan nemzeti erényeket tenyésszenek ki, amelyek főbenjáró bűnök minden törvény és szokás ellen, amelyeket a civilizált közmegegyezés a kívül álló világban szankcionált. . Ezek a bűnök tipikus német bűnök áll akkor is, ha nem tartom azokat egy faj bűneinek, hanem csak egy szorosan együttélő embercsoport politikai, gazdasági és pedagógiai tényezőktől kialakított, szerzett bűneinek. Ezekbe a bűnökbe a világ akkor is majdnem belepusztult, ha kitartunk álláspontunk mellett, hogy nincsenek bűnös fajták, de vannak bűnök, amelyek megfelelő feltételek mellett bizonyos emberi kategóriákban végzetesebben fertőznek. Ezeket a bűnöket természetesen akkor is meg kell torolni, ha fenntartjuk, hogy nincs olyan bűn, amelyért egy egész kategóriát egyetemlegesen felelőssé lehetne tenni. A kollektív felelősségrevonás alkalmazása hasonlóan förtelmes gyakorlatra csábíthat, amilyenre a német fassizmus vetemedett Lidicében és Thorcester, 1915 okt. 22 Kedves Barátaim! Rég megszakadt levélváltásunk líjra felvételére felhasználom ezt az első alkalmat, amikor régi munkatársunk, dr. Halász Miklós több amerikai lap megbízásából Európába megy, hogy a dunai és balkáni helyzetet tanulmányozza. A lefolyt szörnyű években sokat gondoltam Rátok és kértem Istent, hogy őrizzen meg Titeket. A szűk hírekből, amelyeket kapok, úgy látom, hogy a régi tábor együtt van és kitart elveink mellett, sőt egy olyan fényes író és világító jellem, mint Zsolt Béla is csatlakozott Hozzátok. Legmelegebb baráti üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm mindnyájatoknak. De ezt az alkalmat arra is fel akarom használni, hogy elmondjam véleményemet a magyarság sorsproblémáiról. Teszem ezt nem azért, mintha politizálni akarnék, hanem mert talán olyan dolgokat vehettem észre a Tenger másik oldaleről, a amelyeket Ti más perspektívából és másként láttok. Tehát csupán véleményeink kicseréléséről lehet szó, nem pedig aktív részvételemről a magyar ügyekben. Nemcsak azért, mert esküm az Egyesült Államokhoz köt, amelyek szabadságot és fokozott munkalehetőséget adtak, hanem mert érzem és tudom, hogy negyedszázadnyi távollét után nem ismerem az új nemzedéket és az eszméket, amelyek hevítik. Ehhez járul az is, hogy hetvenedik életévem után nem vagyok sem elég egészséges, sem elég erős ahhoz, hogy a küzdelmet újra felvegyem. Természetes, hogy csak táviratstílusban beszélhetek. Ti is, én is túl károsan is vagyunk foglalva, nincs időnk részletes beszélgetésre. Gondolataim lényeOradourban. A németek bűneit tehát örök időkre példamutatóan meg kell torolni, de szerintem csak akkor marad meg a megtorlás a demokrácia is a humanitás határain belül, ha ezt a legszélesebb körű megtorlást is az egyéni megtorlás formájában hajtják végre. A magyarországi németség megbocsáthatatlan bűnöket követtalt el a magyar nemzet ellen, s ezért meg kell büntetni ezeket a bűnöket s a legkínosabb demokratikus értelmezés szerint sem lehet kifogást emelni, ha 420.000 embert, akiről bebizonyosodik, hogy bűnös volt az ország megrontásában és kiszolgáltatásában, a hazaárulónak járó büntetéssel sújtanak — nem azért, mert sváb, hanem azért, mert hazaáruló. Ismétlem nemét az általános európai tájékozódás szempontjából megrögzítettem abban a beszédben, amelyet a múlt év decemberében az amerikai történetírók előtt tartottam s amelynek egy példányát ehhez a levélhez csatolom. E beszéd alapvető gondolatait ma is fenntartom és ezekből önként következnek bizonyos gyakorlati elvek is. 1. őszinte együttműködés a Szovjetunióval, de anélkül, hogy nyugati összeköttetéseinket feladnák. 2. Törekednünk kell Oroszország és a Nyugat közötti örvény áthidalására. 3. Továbbra is a mezőgazdasági kérdést kell az eljövendő Magyarország fő problémájának tekinteni, amelyet a szabad szövetkezés szellemében, nem pedig állami kényszerszervezetek útján kell megoldani. 4. Nektek sem párt-, sem osztálypolitikát nem szabad folytatnotok, hanem elő kell készíteni a lelkeket igazságos kompromisszumokra és egy fejlettebb közéleti erkölcs befogadására. 5. Az Egyesült Nemzetek tervét üres szónoklatok beívelt élő tartalommal kell megtölteni. A világunión belül szükség lesz egy európai és ezen belül egy dunaibalkáni szövetkezésre is. Csak így lesz lehetséges majdan az imperialista nacionalizmusokat egy kulturálissal felcserélni. 6. A kisebbségek kényszerkitelepítésének barbár gondolatát és a nyelvi egység erőszakos keresztülvitelét ugyanazzal a bátorsággal kell pellengérre állítani, mint aminővel egykor pl. a csehek harcoltak hasonló rendszabályok ellen. 7. Nem szabad feledni, hogy ami a szocializmus gondolatában életképes és alkotó, az nem annyira egy új gazdasági technika, mint az igazságosság és azért, mert sváb — mert éppen a demokrácia szellemében, amely tiszteletben tartja a nemzeti kisebbsé- gek jogait —, csak azért, mert valaki megőrizte nyelvét s nem hasonult magyarra, nem járhat büntetés. Amiért büntetés jár neki: hogy ötödik hadoszlopa volt egy hatalomnak, s hogy beszivárogván a magyar politika, igazgatás és hadsereg, s az egyházi és szellemi élet fontos pozícióiba, segítette megrohasztani, mindenfajta tájékozódásra, ellenállásra képtelenné tenni a magyar közvéleményt. Nem azért jár tehát büntetés neki, mert német volt és maradt, hanem azért, mert magyar állampolgárként idegen hatalom szolgájává szegődött, s mert bűnös volt korunk legnagyobb bűnében: a fasizmusban. S csak azt emberi szolidaritás megvalósítása. 8. Mindent el kell követni, hogy oroszok és magyarok sűrűn, szabadon és őszintén érintkezzenek és megbecsülni tanulják egymás értékeit. 9. Hogy a szomszédos kis államokkal való kooperációnk mit jelenthetne, arra nézve ajánlom figyelmetekbe azt a világos és minden nemzetieskedéstől távol álló könyvet, amelyet az oxfordi egyetem adott ki. ..Economic development in South-Eastern Europe" címen. De mindezeknél fontosabb, hogy egy új erkölcsöt propagáljatok tettekkel, beszéddel és kérlelhetetlen kritikával s ne engedjétek, hogy a magyar közéletet újra elborítsák üzleti politikusok, korrupt zsurnaliszták és cinikus intellektuellek. Az a reményem, hogy Károlyi Mihály megjelenése a magyar porondon példát fog adni heroizmusból, önzetlenségből és áldozatkészségből. Ha a normális és politikai cenzúrától mentes postaösszeköttetés újra helyreáll, remélem, hogy az eszmecserét folytathatjuk és egyben-a másban a külföldön is segítségtekre lehetek. Végül egy kérés: szombazam magyar költészet után. Léptennyomon azon kapom rajta magam, hogy régi sorokat és dalokat dúdolok. Birtokomban igen kevés magyar könyv van. (Ady, néhány kötet Arany és Vörösmarty, még a Petőfim is elveszett.) Ha küldenétek egy jó magyar antológiát kezdettől napjainkig, boldoggá tennétek. Alig hiszem, hogy az életben még találkoznánk, de a régi hűséggel és szeretettel gondolok Rátok mindvégig és reménykedem, hogy egyszer majd megnyílik a számomra egy farkasréti sír. Minden jót, egészséget és jó szerencsét kívánok, kell megbüntetni, aki idegen ágens volt és fasiszta bűnös. S ez a disztinkció szerintem a lényege a kérdésnek. Aki idegen hatalom ágense és fasiszta bűnös volt, annak bűnhődnie kell s bűnhődnie kell akkor is, ha nem német. Mert boldogító lenne, ha 420.000 sváb kitelepítésével végleg lezárhatnák a pert azok ellen, akik Magyarországon idegen zsoldban álltak és a magyar fasizmusért felelősek. Boldogok lennénk, ha összevissza csak 420.000-en lettek volna, akikre ezt a bűnt rá lehet bizonyítani, vagy hát legalább el tudnók hitetni önmagunkkal, hogy a nem-német eredetű idegen ágensek és fasiszta bűnösök kizárólag a német fertőzés áldozatai! A németségnek a magyarságra való hatása azonban nem korlátozódik csak az elmúlt huszonöt esztendőre. A germánságnak sohasem volt akkora helyzeti energiája, hogy magához idomítsa a magyarságot, mint az évszázadok alatt, amikor az osztrák németséggel közös államalakulatban élt s amikor a nemzetnek szellemi és erkölcsi ellenállóképességen kívül jóformán semmiféle eszköze nem volt ennek a befolyásnak ellensúlyozására. De S.ueger f*V. és kór Bécsben Schönerer duzzasztották a nagynémet megalomániát és az antiszemitizmust. Magyarországon a liberalizmus nyugateurópai törvényeket hozott a lelkiismereti szabadság és a törvény előtti egyenlőség védelmében s amikor Ausztriát aránylag könnyen lehetett kormányozni az osztrák alkotmány hirhedt tizennegyedik pontjával, amellyel a császár bármelyik pillanatban kikapcsolhatta a parlamentet, Magyarországon meghiúsult mindért diktatúrakísérlet , mert nem voltunk hajlandók tanulni a németektől. S vájjon miért tanultunk most, s vájjon csakugyan tőlük tanultunk-e mindent? Nem kétséges, hogy az a 420.000 sváb, akire a rendelet szerint a kitelepítés vár, a magyar nemzet és a civilizáció szempontjából bűnös, de elsősorban a magyar demokrácia légköri tisztulása követeli meg, hogy ne legyen belőle bűnbak. A bűnös bűnhődjék saját bűneiért, de ezt a bűnhődést senki se használja fel arra, hogy a saját bűneit a bűnös nyakába varrja. H ha 420.000 német elmegy Magyarországról, akkor 420.010 fasiszta bűnössel kevesebb lesz Magyarországon, de a kitelepítés semmiesetre sem jelenti azt, hogy a fasizált magyar társadalom ezzel a pausáléval kifizette adósságát. S még csak azt sem jelenti, hogy a németek deportálása után máról-holnapra mindenki, aki nem német, — majd azt írtam — ,,fajtiszta" vagy „őskeresztény és demokrata lesz. Nemcsak Goethe, Heine, Thomas Mann és még csak nem is csupán Göbbels nyelvén lehet fasisztának lenni. Vájjon gyökeres megoldás a például a svábok kitelepítése a fasizmus ellen, ha a leggyökeresebb magyar nyelven, a legzamatosabb magyar tájszólással tovább folytatódik a fasiszta hecc? Vájjon nem fertőz-e például a Basch Ferencesnél is erőteljesebben a nemzeti parasztpárt őstehetséges elnöke, ha fajvédelemre és antiszemitizmusra bujtogat? Vájjon nem virulens fasizmus-e a demokrácia kellős közepén, ha az a Veres Péter, akinek «Mit ér az ember, ha magyar* cíűrű könyve nyilaskeresztes emblémával díszítve forradalmi nyilaskeresztes szellemben íródott. a fegyverszüneti szerződés rendelkezési ÚJ POLITIKA - ÚJ ERKÖLCS (Levél a Magyar Radikális Párthoz) Írte : Jász! C#í!v"»r •Vi. ÁRA 1000 PENGŐ