Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-07-11 / 26. szám
8 Rekurrrens pénz az infláció gyógyszere A tervezgetés stádiumán túlvagyunk. A stabilizálás szerkezete egyre határozottabb körvonalat nyer, de még van rá idő, hogy józan, komoly és jóhiszemű szakemberek meghallgattassanak arra nézve, mit kell csinálni és mit nem szabad csinálni azért, hogy mindnyájunk vágya és elhatározásának megfelelően a stabilizálás sikerüljön. A radikális pártnál a minap megtartott pénzügyi ankétja ezt a célt szolgálta. Nagyon tanulságos megbeszélés volt és éppen azért megpróbáljuk összefoglalni belőle azt, ami a közvetlenül előttünk álló tennivalók szempontjából figyelemre méltó. Maguk a felszólalások is megérdemelnék, hogy számukra külön helyet adjunk. Sós Aladár volt az előadó, aki dlóhéjba szorítva kerek pénzelméletet ismertetett. Vámos Jenő főként a mezőgazdasági vonatkozások kitűnő ismerőjének mutatkozott; Nagy Tibor a politikai kapcsolatokról szólott igen érdekesen; Lengyel Géza az adózás terheinek elkerülhetetlen emelésére figyelmeztetett; Maróthy János és mások hozzászólását is figyelembe véve, a következő kép alakult ki: Először, másodszor és harmadszor kérlelhetetlen módon rendbe kell hozni az államháztartást. Ez volt az előadó útmutatása is. Az állami kiadások csökkentése és a bevételek fokozása: mindkettő fájdalmas folyamat, de elkerülhetetlen. Ha a Nemzeti Bank kapuján át csak kölcsönben adott és záros határidőre kényszerűen visszafolyó rekurrens pénz kerülhet ki a forgalomba, akkor e pénzjegyek értékét pénzoldalról rögzítették. Az államnak nyújtható pénzkölcsönt is annak bonitása, költségvetése, jövedelme határozza meg. Szigorúan ebben a keretben maradó pénzellátás aentes az infláció és defláció ártalmától. Nem a fedezet, hanem a pénzjegyek rekurrenciája a pénz stabilitásának döntő előfeltétele. Az előadónak ehhez az álláspontjához azt tette hozzá az egyik felszólaló, hogy bár az elmélet teljesen lehetségesnek tartja tisztán állami akaraton alapuló pénz teljes belső vásárló erejének biztosítását, ha az állam a pénz deklarált értékének természetéből folyó összes konzekvenciákat könyörtelenül érvényesíti, mégis gyakorlatilag az aranyfedezet nagyon sokat számít stabilizálás tekintetében s a kormány optimizmusát, amellyel a stabilizálás munkájához látott, igazolta és erősítette az a tény, hogy időközben az amerikai úton sikerült a Nemzeti Bank külföldön lévő aranykincsének dolgát rendezni. Ez főként a külkereskedelem zavartalan lebonyolítását biztosítja, mert végül a belső vásárlóerő a pénz külső értékelésével nem egyforma. Nem kétséges, hogy a bevételek fokozása céljából igen nagy adók jönnek. Most látjuk csak, mennyire igaza volt a radikális párt korán elhúnyt nagynevű egykori vezérének, Szende Pálnak, mikor 1018-ban, ezzel igen nagy vihart keltve, jelentette ki, hogy példátlan adókra legyünk elkészülve. Nagyszabású adóreformra, egész adózási rendszerünk megváltoztatására azonban augusztus elsejéig aligha kerülhet sor. A takarékosság dolgában pedig nem elég a személyi B-lista, sőt pusztán takarékossági szempontból talán nem is a legfontosabb, hanem sor kell hogy kerüljön az intézmények B-listájára is. Az államosítás kitér olyan területekre, melyekről a koalíciós pártok programja mit sem tud. Szinte naprólnapra szaporodnak a hatalmas adminisztrációt és költséget igénylő állami és félállami intézmények, melyek szintén nagymértékben rászorulnak a revízióra. A kötött gazdálkodás tekintetében az előadó szerint az áruk oldaláról eredő ármozgást nem lehet és nem szabad megakadályozni; helytelen az árak mesterséges alakítása, mert ezek szabad jelentkezése a gazdaság legfontosabb irányítója. A magas árak, mint a nagy szükség segélykiáltásai, vonzzák magukhoz a vállalkozási kedvet, megindítják a termelést és így önműködően leszállítják az árakat. Nem mindenki volt ilyen optimista. A mai körülmények között — áruhiány, behozatali akadályok és a többi — a kötött gazdálkodás aligha mellőzhető teljesen. De tudnunk kell, hogy hol vannak a kötött gazdálkodás határai. Békében egy sikkasztó bankpénztáros főtárgyalásának nagyobb közönsége volt, mint most a kunmadarasiaknak. Nincs szükség rendőrkordonra, a tárgyalóterem félig üres. Baloldalamon két fiatal gyerek ül átmenet a suhanc és a diák között. Tőlem jobbra gondosan ondolált idősebb hölgy, diszkrét gyöngyfülbevalóval. Úgy ül itt, mintha az Operában lenne. Elővezetik a vádlottakat, számszerint 59-et. Háromnegyed részük mezítláb. Valóban nincsen cipőjük vagy csak a hatás kedvéért mezétlábasok? Egyelőre csak a személyi adatokat veszik fel. Egy tizenöt évesnek látszó fiú nem tudja, hogy milyen évben született. Csak azt tudja, hogy április 5-kén. Varga Józsefné tudja az évet, de nem tudja a hónapot és napot. Írni-olvasni sem tud. Makó Gizella se. Azt sem tudja Makó Gizella, hogy most milyen évet írunk. A harmincéves asszonyok negyvenöt évesnek látszanak, a negyvenéves férfiak hatvannak. Humanisták neveltek, nem tudom kivonni magam a mezítlábas tömeg hatása alól, de arra isgondolnom kell, mit éreznék akkor, ha a pogrom cafattá vert áldozatait hoznák be ide a tárgyalóterembe. A szőke diákféle azt mondja a barnának: ötvenkilenc szerencsétlen magyart nyaggatnak itt három zsidóért. Előttünk ül a rendőr, neki is szabályos álmos parasztarca van — ő is hallja a két gyereket, a fülebotját sem mozgatja. Július 5 Péntek Mn kerültek sorra a felbujtók. Tóth Zsigmond Szlovákiából került három hónappal ezelőtt Kunmadarasra és a vádirat szerint olyanokat mondott, hogy Szlovákiában is tűntek el keresztény gyermekek, de ott már régen lámpavason lógnak az összes zsidók. Takács Gergely Szálasi Ferenc katonája volt, nyugatról tért vissza, de ettől ugyan még nyugodtan lehetett a község írnoka és a helybeli kisgazdapárt főtitkára. Nagy János tanítót már 1945 májusában elítélte a Népbíróság és azóta is sétál szabadon Kunmadaras utcáin. Mind a három, vádlott azt mondja, hogy első vallomásukat veréssel kényszerítette ki belőlük a szolnoki rendőrség. Ezt a formulát még békéből ismerjük. A szünetben megkérdezem a kollégákat, hogy miért írtak olyan rövid és szűkszavú tudósításokat a tegnapi tárgyalásról. Azt felelik, hogy nem kell még jobban felkavarni a port, nem kell felpiszkálni a genyes sebeket, hadd hegyessze be őket az idő. Ez úgy hangzik, mintha igaz lenne, de hát "a továbbfertőződés? Hagyjuk magára a beteget, azután vagy meggyógyul, vagy meghal? — Tóth Zsigmond, bűnösnek érzi magát? — Nem. — Takács Gergely, bűnösnek érzi magát? — Nem. — Nagy János, bűnösnek érzi magát? — Én semmiesefre sem. A bíró homlokán kiüt a verejték. Jó bíró, látszik, hogy becsületesen készül a leckére. Csak nem elég erélyes. Többször ismétli: «A gyilkosoknak az Bizonyos cikkek, főként mezőgazdasági idényárak az ármegszabásra azzal felelnek, hogy teljesen elbújnak, így sikerült például elérni, hogy kitűnő burgonyatermelés idején, júliusban a budapesti piacon új burgonya nem kapható, de nem kapható zöldség és gyümölcs sem. Érthetetlen az is, hogy kötött gazdálkodás mellett a jegyre adott élelmiszerek ellátásából bárkit, bármilyen kategóriát kizárjanak. A cél a fekete piac megszüntetése s mihelyt a vezérigazgató vagy bárki más nem kap jegyet, akkor természetesen nem tud egyebet tenni, mint a feketepiacon venni lisztet. Az egyik fiatal, de nagyon tanultnak látszó felszólaló azt kérdezte, hogy ha az új pénz csupán az állami akaraton, úgyszólván parancson alapul, akkor talán" a parancs be nem tartóinak fejére üt a rendőr? PLD !rja: Szegő Zsuzsanna A KUNMADARASIAK FŐTÁRGYALÁSÁRÓL a főbűnük, hogy tönkretették az ország jóhírnevét. Közben Tóth Zsigmond védője ilyeneket kérdez: — Tóth Zsigmond, úgy el maga nem mondta azt, hogy a zsidók kolbászt csinálnak a gyerekekből? — Nem kérem, én nem mondtam ezt. — Hallotta maga azt, hogy a Pestről jött feketézők terjesztik a vérvádat? — Igen, kérem, hallottam, hogy a feketézők terjesztik. A zsidók a reakciósok, a feketézők, vagy a biciklisták, olyan egyre megy. Ülnek a kollegák a sajtó asztalánál, párttudósításokat írnak a pártlapoknak. És itt ülök én, aki mindig büszke voltam arra, hogy egy kiváltságos szellemi elit finnyás ízlését szolgálom. És egyikünknek sem volt kedvünk ahhoz, hogy krajcáros néplapot szerkesszünk és írjunk. Ahhoz sem volt kedvünk, hogy mint rongyos garabonciások járjuk az országot. Legfeljebb pártgyűlésre mentünk autón. Nem volt erőnk és hitünk ahhoz, hogy egyszerű szavakkal egyszerű igazságokat hirdessünk a mezítlábasaknak. Kérem, elnök Úr, én bűnösnek érzem magam. Mára váratlanul zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem. Megérkeztek a kunmadarasi zsidók. Valószínűleg csak azért mára, mert az állítólagos felbujtók nem érdekelték őket. Azokat akarják látni, akik a férjüket, apjukat, szomszédaikat ténylegesen fejbeverték és megölték. Mert éppen erről van most szó. A négy ember, aki jelen volt akkor, mikor Rosinger Józsefet agyonverték, egyöntetűen azt vallja, hogy ő csak egyet ütött Rosingeren, azt se bottal, csak kézzel. A bírói emelvényen felfedezem a szolnoki államügyészt Nagyszerű megjelenésű, sima modorú ember. Legjobb tudomása szerint védi a vádlottakat. — Ugye Vince Sándor, magát nagyon felizgatta a hír, hogy a zsidók gyilkolják a gyerekeket? — Nagyon felizgatott, kérem, mert nekem is van öt gyerekem. — De ha ezt nem hallja, nem jutott volna eszébe megverni Rosinger Józsefet? • — Dehogy jutott volna eszembe, ügyész úr kérem. • Köszönöm, nincs több kérdésem. Nekem lenne, de én nem kérdezhetek. Véletlenül odanézek a vádlottak padjára. Az analfabéta Vona József elmerülten olvassa a vádiratot. Ez a Vona József a legrongyosabb valamennyi között. A védő alaposan ki is használja ezt a körülményt. A tárgyaláson már obligálttá vált kérdő modorban a szájába rágja, hogy azért haragudott a zsidókra, mert azoknak « mindenüki volt, neki, Vona Józsefnek meg semmije. A helyszínen eltört botot találtak. Most ott fekszik az eltört bot az asztalon, de egyik vádlott se akarja megismerni. Lehet, hogy tüdőgyulladásban halt meg Rosinger? Ítélethirdetésig még ez is kiderülhet. Tárgyalás után beszélek a kunmadara-sorban Boldizsár Iván fiakkal. Azt mondják, hogy Vona József odahaza lakkcsizmában járt és fehér lovaglónadrágban. Gabonakupec volt és az analfabétizmusa nem akadályozta abban, hogy kitűnően átszámítsa a búza és a lóhere árát adópengőbe és vissza. Az agyonvert Rosinger József viszont szántó-vető parasztzsidó volt. Groteszk osztályharc, ahol a támadó nem is proletár és a megtámadott nem is burzsuj. Hogy a rablógyilkosságról ne is beszéljünk. No igen, ez is szocializmus. Nazionalsozialismus. Ma nem volt tárgyalás. Úgy látszik, a bíróságnak is idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a per százféle kusza benyomását. Nemcsak aktákban, lélekben is. Két asszony veszekszik a bíróság előtt. Makó Gizella, piros fejkendős, csinos arcú cselédlány és aRuszki Júlia* (Az anyja orosz volt, azért hívják így a faluban.) — Te borítottad fel a tojásos Klein kosarát! — Hazudsz Juli, te borítottad fel. — Te hazudsz ! A tojás. A vérvád mellett ez a legfontosabb tényező a kunmadarasi perben. A tojás, amit Klein állítólag nagyon olcsón vett a parasztoktól és nagyon drágán adott el a piacon. Talán mégsem lenne szabad éppen egy zsidónak drágábban adni a tojást... A kunmadarasi per gyilkosaiban különben több zsiványbecsület van, mint a Szálasi-kormány uraiban. Már ami a férfiakat illeti. Nem mártják be egymást. Viszont az asszonyok szinte kéjes kárörömmel kenik egymásra a legnagyobb szörnyűségeiket. Ki tudja, mi minden van emögött? Elnök, ügyész és védő, egyesült erővel rágják a vádlottak szájába Tóth Zsigmond nevét. De a vádlottak „nem kapcsolnak". Őket nem bíztatta senki, ők maguktól mentek verekedni és gyilkolni. Tóth Zsigmondot nem ismerik, vagy csak hírből ismerik. Annyira szeretik talán Tóth Zsigmondot, hogy inkább magukra veszik az egész felelősséget? Avagy olyan ügyesen bujtogatott Tóth Zsigmond, hogy senki sem vett tudomást róla? Talán mégis az az igazság, hogy a kunmadarasi pogrom tényleges felbujtói még nem ülnek itt a vádlottak padján. (Jövő héten folytatjuk a napló közlését) W WW WW WW WWIW mm r • — _ _ _ M vétel, eladás, kölcsönü .$ak, ponyva, zsineg^n^ mf,^,, Budapest, V., Akadémia u. 16. » Telefon: 122—818. IL,oránd és Radó HALADÁS Nem egészen, mert hiszen az állami akarat érvényesülésének előfeltétele — nem lehet elég gyakran ismételni — az államháztartás teljes rendje, a könyvelés mind a két oldalán. Amellett — s az már aztán vitatható, hogy rendben van-e — a valóság az, hogy egyelőre, sajnos, a rendőrnek is szerepe jut, lásd valutaforgalom, fekete piac és így tovább. A tevékeny dilettantizmus kártevéseiről nem első ízben hangzott el panasz. Jórészt jóakaratú, de nem minden esetben szakképzett férfiak kerültek a felszabadulás után pártjuk megbízásából egy-egy fontos gazdasági pozícióba. A régi, józan baloldali szakemberek, akik azonban túl szemérmesek voltak eddig ahhoz, hogy túlsfürge pártéletet éljenek — ezek viszont tétlenek maradtak — ezt helyesen állapította meg Nagy Tibor. Károlyi Mihály alig hogy haza érkezett, a Haladásban megjelent vezércikkében nagyon találóan mutatott rá erre a kétoldalú hibára. Annak, hogy a magas árak hogyan csábítják a produkciót, frappáns példája az — Vámos Jenő mutatott rá —, hogy Magyarország sertésállománya, persze egyelőre nem súly, hanem csak szám szerint, egy esztendő alatt hihetetlen mértékben növekedett. De a mezőgazdaság mégsem tudja a termelést a természettől függetlenül irányítani s hogy a sertésből a közszükséglet számára zsír lesz-e, az külön kérdés. Mindenesetre fontos, hogy a parasztság, természetes eszközökkel, újra eltéríttessék a naturál gazdaságtól, vagyis helyreálljon bizalma a pénz iránt. Ennek alapja, hogy a gazdál- kodó az új pénzért elengedhetetlenül szükséges iparcikkeit meg tudja vásárolni. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha a mezőgazdasági eszközök, a műtrágya, a bőripar és a textiliákat előállító gyárak és üzemek nyersanyagait biztosítjuk elsősorban a megszerzendő devizákból. Hogy az állam a kötött gazdálkodásban milyen mértékig megy el, nem lehet politikai kérdés; tisztán azt kell mérlegelni, hogy mi szolgálja eredményesebben a termelés fokozását és az igazságos elosztást. A radikális, pártértekezletén kialakult nézeteket előterjesztésben közölték a kormánnyal is. Az előterjesztés gondolatmenete körülbelül az, amit ebben az ismertetésben vázoltunk. HATÓSÁGILAG VIZSGÁZTAT FELELŐSSÉGGEL HÍ KÁDÉ TERÉZ KÖRÚT 7. T.: 224—862 KERBER AUTÓSZAKKÖNYVEK tt «.A halottak gyorsan lovagolnak. ... Szabó Dezső 1946 nyarára egyik sor disant demokratikus pártunk szellemi vezére, prófétája és gellérthegyi mauzóleumban való eltemetésére alkalmas nagy halottja lett. Nehéz ma paródiát írni erről a csodálatos és ha nem is egyedülálló, de mindenesetre nagyon jellemző esetről, amely Dunamadaras „népítélete", a Teréz körúti gyilkosság után politikai életünk vezetőinek megnyilatkozásában mutatja meg, hogyan siklott téves vágányra, hogyan ferdült el másfél év alatt a demokratikus Magyarországért folytatott küzdelem. Mert ki is volt ez az utóbbi években már szinte Kari Karus magyar miska- és mokányberci-szerű ellenpólusa, ez a magyar vidéki tanító mentalitásának invariációja? Ki más volt, mint az az ember, aki 1919-ben megjelentetett «Elsodort falu»-jával az élére állt annak a Horthy által elindított «jöttem megbüntetni a bűnös várost» mozgalomnak, amely mindazokért a bajokért, amelyeket a felelőtlenül politizálgató úri Magyarország zúdított a nyakunkba, a várost, a radikális és szocialista mozgalmakat és a zsidókat tette felelőssé. «Én vagyok a hátbadöfött fal ajkán feltóduló jaj» — írta le nagy műve előszavában minden szálasizmusnál ércnél maradandóbban a magyar nyilasság harci jelszavát, állítva, hogy mindaz, ami a forradalmak idején történt, nem volt más, mint a magyarság, az «igazi magyarság» kisemmizése, és most már nincs más megoldás, mint az, amit korszerűsített jókai hőse Böjthe János állít: «a parasztba építem be magam, mint egy bevehetetlen várba, mert a parasztban van a magyarság, az egyetlen menedék, az egyetlen jövő". És amikor a magyar ellenforradalom elindul a maga útján és rövidesen bebizonyítja, hogy a sajnálatos módon igen gyengekezű proletárdiktatúrával ellentétben tud és mer akasztani parasztot, Dunába dobatni zsidó és nemzsidó intellektuelt, akkor Szabó Dezső még mindig az ellenforradalom heccsajtójának irodalmibb megnyilatkozásában ír «a kommunizmusnak kendőzött zsidó uralom»-ról, mert, sitt láttam meg örökre belém döbbenően a könyörtelen zsidó imperializmus egész fizikai, pszichikai gépezetét, minden titkos céljaival és irtózatos eszközeivel. Így lett Szabó Dezső úttörő, mert a két világháború közti időben elsőnek írta le a „jüdisch plutokratischbolschewistisch» szólamot, jó pár évvel megelőzve Göbbelst, de alig néhány hónappal Mussolinit is, akinek „veszedelmesen élni” jelszavát ugyancsak ő fogalmazta meg magyarul. " Valószír, hogy az élet értelme tényleg a heroizmus» — írja ezekben az években, mert «a hősiesség, a nagy erények szomja mindig erősebb lesz.* Ez volt Szabó Dezső és a magyar ellenforradalom indulása és, ha később külön is vált útjuk, sohasem tagadta meg önmagát. Ludas Mátyás füzeteiben támadta Gömböst, amiért koncessziókat tett a józan észnek. Haragudott a németekre, de sohasem a fasizmustól, hanem a németektől féltette a magyar mokánybercik szupremáciáját. A német fajvédelem • «Blube» jelszavához élete végéig hű maradt hát a legnagyobb magyar • fasiszta és ha ma Kunmadarason parasztok osztályharcot vívnak tojásos- zsidók ellen, vagy ha a Teréz-körúton egyesek oroszokra lőnek, akkor gondoljunk arra, hogy mindez annak a nek, aki sajtónkat ezzel a szükséges, a szellemi irányzatnak az eredménye, . ......... . . , amelynek irodalmi sámánja az a hasznos és kitunő lappal — melynek T .. . r. „ ., . . . . •' X IJezso volt, akinek ezért mauzogondolata alighanem éveken át érlelő-• leumot akarnak emelni egyesek a Gel«dött benne — megajándékozta. + lérthegyen. fiaj Magyarország" címmel egy ^ évvel ezelőtt új lap jelent meg ^ a pesti utcán: egyike azoknak * a ritka új lapoknak, amelyek a mazagyar sajtóban valóban új laptípust is • jelentenek. „A világpolitika és a szel-J J lenni élet" e tehetséggel, ötletességgel • és ambícióval szerkesztett, nívós és + érdekes orgánumának első születés-J napján jólesik megállapítanunk, hogy már eddigi pályafutása alatt is komoly missziót teljesített a magyar publikum európai horizontú informálása és demokratikus iskolázása körül. Tiszta szívből gratulálunk hát a lapot csináló kollégáinknak, élükön pedig legelsőfőszerkesztő Ma az eulomot a felbujtónak? írta: Máté Iván 300 kem Jap-motor szétszedve, minden tartozékával, 4 hengeres Bosch nyersolaj adagoló, Mercedes-Diesel sebességváltó teljes, kerékpár szelepgumi minden mennyiségben, autógumik, önindítók, dynamók. Arató és Társa IX., Bakáts-u. 2/d Teleica: 181-685