Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-10-17 / 40. szám

18 EGY KÖLTŐ ARCKÉPE Írta: Gyárfás Mi­klós Bodrot hajfürtökkel, lugasok szelíd illatába burkolódzva lépdelnek a költők fantáziánkban, akiknek módjukban volt még a múlt század végén meg­halni. Kabátjuk fecskefarka megvillan az ég peremén, ahogy a kitűnő Deve­cseri Gábor említi a régi gavalléro­kat. É­n nem így találkoztam a költő­ Vel, ezekbe az áttetsző élményekbe mindig beleszól valami váratlan fordu­lat itt Pesten. Nem is Pesten, mert a költővel Újpesten találkoztam a na­pokban. Haja nem volt bodros, mint általában az irodalomban, tömény al­koholszaga volt s így legfeljebb szőlő­lugasokra lehetett gondolni. A költő piszkos sárga gumikabát­ban jelent meg, amely majdan tépett holdként fog villanni az égen. Kezében egy különös­­formájú tárgyat tartott, amit szelíd türelemmel kalapnak hasz­nált. Ezzel tulajdonképpen végeztünk azokkal a ruhadarabokkal, amelyeket a költő cipőjén kívül csakugyan ma­gin viselt. És most rátérhetünk ama ruhadarabjaira, amelyekkel nem ren-­ delkezett. Itt főhelyet a nadrág fog­lalja el Ezzel a kérdéssel kívánunk bővebben foglalkozni. Tehát a költő­nek egész egyszerűen nem volt nad­rágja. Nagyon nehéz a hangnemet meg­találni, hogy erről kellő mérséklettel beszéljen az ember, ezért kénytelen vagyok a lengébb tolvajnyelvet alkal­mazni én mondataimat vállrándítással társukra bízni. Megismétlem, a költő­nek nem volt nadrágja, zoknija és gunaikabátja között csupasz lába volt látható. Kocsmából jött, hogy meghall­gassa néhány fiatal magyar író elő­adását, amire különben nem volt al­kalma, mert az előadás, az ingyenes előadás­­ részvétlenség miatt elmaradt. Eddig tehát ennyi. Költő nadrág nél­­kül, elmaradt irodalmi előadás, kocs­ma. Ha jól megfigyeljük, irodalomtör­ténetünk minden fejezetében megtalál­juk ezeket a motívumokat. József At­­tila- kölcsön-télikabátban járt, Babits ugyancsak Újpesten harminc ember előtt olvasott fel, Petőfi csak részegen tudott Magyarországon végignézni. El­gondolkoztató. Hát ennek sohasem lesz vége? Vagy ez a természetes? De néz­zük tovább. Ha az embernek ősszel nincs nadrágja és gumikabátot kényte­len viselni, akkor fűnek-fának erről a rendkívüli eseményről beszél és mint koldus is a legszánandóbb formában megállja a helyét. Nem így a költő, ő nagyon jól tudja, hogy ebben nincs semmi rendkívüli, mert jól ismeri az irodalomtörténetet. Néha arra gondol, hogy ez jár neki. Tehát jön és megy alsónadrágjában és az egész dologról nem tesz említést. Nem beszél. Illetve beszél. De nem erről. Mert, amikor meglátja az újpesti Városháza üresen tátongó dísztermét, akkor megvetéssel odaszól a fiatal írótársuld­oz: — Itt akartok ti előadást tartani? Endre Lászlónál tele volt, fiam! Iro­dalom? Nyavalyát! Hát sohasem szű­nik már meg a locsogás? Nem veszi­tek észre, hogy nem kell a közönség­nek. Nem tudtok tájékozódni? Ébred­jetek fel, Magyarországon vagytok. Ez beszélt, beszélt, egyre fájdalma­saban. Siratott bennünket, az országot, az irodalmat, Európát, az Emberisé­get, csak önmagát nem. Mintha az egész világ bajban lenne, csak ő egye­dül az a szerencsés fickó, akinek min­den sikerült­et nincsen panasza. Kar­jait széttárta, mint a szárnyakat, csu­pasz lábai kilátszottak, olyan volt mint egy különös madár. De miért nem volt nadrágja a köl­tőnek? — Tegyük fel a kérdést taní­tósan. Feleljünk rá a kitűnő tanuló biztonságával. A költőnek azért nem volt nadrágja, mert kocsmákba jár és valószínűleg elitta. Miért csalte meg a költeményeiért kapott honorá­riumokat? A költő csakugyan elitta a nadrá­got. Mi ebben a furcsa? Az, hogy izzik? Nem, köztudomású, hogy a köl­tők Csokonaitól Ady Endréig ittak. Sőt Magyarországon majdnem mindenki iszik. Itt egyedül sz­ó furcsa, hogyha a költő inni akar, akkor el kell adnia a nadrágját. Tulajdonképpen nem fontos ennek a költőnek a személye, azért nem tar­tom frivolnak, hogy írok róla. A jelen­ség a lényeges és még valami. Hogy senki sem fog nekem­ rontani és sze­membe vágni ilyenképpen: — Nem igaz! Magyarországon is nem fordul most már elő,­­ költők munkáját megbecsüljük, ss irodalom nemzeti büszkeségünk. Költő alsónadrágban? Ugyan kérem, ki figyel erre? Nem mondom, nagy szenzáció lenne, ha egy miniszteri tit­kár ilyen öltözetben jelenne meg a kultusz bármely ügyosztályán. De csak egy költő? Aki ráadásul borissza! Kár erről beszélni. Meg aztán ez egy rend­kívüli eset. Ez a költő furcsa egyéni­ség. Amit csinál, egyedül az a dolga. Hiába avatkoznánk életébe polgári gondolatokkal és kínálnánk mértékün­ket, fütyülne ránk, ő * szabadság­át szegénység legmagasabb fokait ismeri, mi nyápicok vagyunk neki. E jómodorú érvelésben sok helytálló van. Nem érdemes az ő esetével külön foglalkozni. Egy rendkívüli emberről van szó, így hangzik a* érvelés. Ajtó* nadrágban jár, vagy díszmagyarban, mindegy. Mire bele­kerül az irodalomtör­ténetbe, úgyis kap egy jó ruhát a szer­zőtől. Ha Péterffy kicsinosította iro­dalmunk a realstát, lehetőleg elkerülve a tüdővésznek, elmebajnak, delirium­nak a költészetre vonatkozó esínytevé­seit, akkor , s mi költőnk it megér­demli, hogy a Szemérem Ulb­rájából jusson a halhatatlanságra egy nadrág. Sajnos, a kérdés nem olyan egyszerű, tudniillik ez a nemzeti eset, ez a tör­ténelmi szerencsét fogás önmagában jelentéktelen ugyan, de bizonyos mér­­tékig és változó árnyalatokkal a költők és írók nagy részére vonatkozik. Kicsit mindenki levetkőzött Európában, az írók különösen: a bor jelentősége megnövekedett, európaszerte folyik szellemi átértékelése, a föld népei még nyugtalanok, s sebeket még korántsem gyógyította be az idő, az íróknak má­sokról kell beszélni, a saját hiányzó nadrágjukat nem vehetik észre. Egy költőről beszéltem, de akaratlanul is a magyar irodalomra gondoltam. Egy költő arcképét akartam vázla­tosan, költészete említése nélkül meg­rajzolni, de le kell mondanom róla. Minél jobban igyekszem, csak rá kell gondolni, annál inkább érzem, hogy ez lehetetlen. Jön a kocsmából sárga kabátjában, csupasz lábát fújja a szél, siratja a hazáját. Hogy nő ez a kép. Kit is mondtam? Már nem tudom. Tán­csicsnak mondják ezt a szerencsétlent, vagy Szini Gyulának? Csokonainak, vagy Batsányinak? Aztán a vékony kabátjában majd megfázik, tüdővészt kap és akkor Tóth Árpád lesz a neve? Vagy megőrül, hogy Berzsenyi legyen? Vagy az egész csak mellébeszélés? Maga az irodalom lenne ez? Nem, a költő valóban az újpesti kocsmákban bolyong, kiosztja mindenét az élet nagy hevületéért, a megváltó emberi részegségért, megy a hideg gumi­kabátban, aztán egyszerre befordul jólnevelt mozdulattal a halhatatlan­ságba és meghajtja magát az utókor előtt. De ekkor már fürtjei bodrosak, csinos kabátja az égen villan és ki­tűnő szabású nadrágján utolsó simítá­sait végzi az emberi hazugság. HALADÁS VÁLASZ ÉS ELLENVÁLASZ egy interpellációra A Haladás október 10-i számában « Szatmári Jenő interpellációja Bán Aulal miniszter úrhoz» címen cikk je­lent meg, amelyben a cikkíró Gombolsi Zoltán ásványolaj miniszteri biztosi ténykedésével kapcsolatban kérdése­ket intéz az iparügyi miniszterhez­ Az iparügyi minisztérium a cikkel kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta: — A cikk külkereskedelmi vonatko­zású részeire a kereskedelmi minisz­térium adja meg a feleletet. A cikkíró állításai Gombosi Zoltán személyével kapcsolatban valótlanok. Valótlan, hogy Gombosi Zoltánnak személyi kapcsolata van a Dunavölgyi Ásvány­olaj Kft.-vel. A két vállalati elnökség­gel és igazgatósági tagsággal kapcso­latban az az igazság, hogy állami vállalatok esetében a vállalatok igaz­gatóságába, a közvetlen felügyelet gyakorlása miatt az állam a saját bi­zalmi embereit küldi be. A külkereskedelmi vonatkozású állí­tásokkal kapcsolatban a kereskedelmi minisztérium a következőket közli: Szatmári Jenő cikkében a követ­kező külkereskedelmi kérdéseket érinti: 1. A Külkereskedelmi Hivatal hatáskörébe tartozik bármilyen áru­nak külföldön való értékesítése. 2. Gombosi Zoltán tartja kezében a ki­ajánlási vagy kiviteli engedélyek ki­adását. 3. Dániával megállapodás áll fenn 200 tonna parafon, szállítására mázsánként százhúsz dán , korona áron. 4. Gombosi Zoltán Prágában a csehszlovák kormánnyal olyan meg­állapodást kötött, amelynek értelmé­ben 1 tonna nyersolajért 11 tonna kokszot kapunk. 6. A tárgyaló bizott­ságnak egy Herczog Sándor nevű csehszlovák állampolgár volt a ta­nácsadója. 6. Gombosi Zoltán Svájc­ból hazajövet közölte az olajfinomítók vezetőivel, hogy 2500 vágon benzint és olajat kíván Svájcba eladni.­­ Az olajfinomítók vezetői előtt célzás tör­tént arról, hogy a belföldi árnál jelen­tékenyen alacsonyabb áron kell Svájc­ba exportálni és végül 8. Ernst Hofl­er nevű úr a svájci kormány megbízott­jának adta ki magát. Az igazság ezekben a kérdésekben a következő: 1. Nera tartozik a Kül­kereskedelmi Hivatal (1945 óta Kül­kereskedelmi Igazgatóság) hatáskörébe az áruk külföldön való értékesítése. A Külkereskedelmi Igazgatóság csak ellenőrzi és engedélyezi a magánke­reskedelem ezirányú tevékenykedését. 2. Valótlan, hogy Gombosi tartja ke­zében a szóbanforgó engedélyek ki­adását, mert ezeket a Külkereskedelmi Igazgatóság intézi és nem tartozik az Iparügyi minisztérium hatáskörébe, ahogy azt a cikkíró írja. Az természe­tes, hogy az engedélyek kiadásához — kivétel nélkül mindenfajta árucikknél — kikérik az illetékes termelési kor­mányhatóság hozzájárulását. 3. Valótlan a cikkíró által említett csehszlovák megállapodás. Az igazság az, hogy a Prágában tárgyaló magyar kormánybizottság nem engedélyezte annak a csehszlovák ajánlatnak az elfogadását, amely 1 tonna nyersolajért másfél tonna kokszot kínált fel —­ éppen az ajánlott arány kedvezőtlen volta miatt. 4. Valótlan, amit a cikkíró a dániai megállapodásról ír. Az igazság az, hogy a magyar-dán kereskedelmi szerződésben szerepel kétszáz tonna parafin ármegállapodás nélkül és ami­kor egy magáncég engedélyt kért a parafirniak 120 koronás áron való el­adására, ezt a javaslatot a kereske­delmi minisztérium elutasította. A pa­rafinra vonatkozó valamennyi eddigi eladást magáncégek eszközölték az említettnél kivétel nélkül magasabb áron. 5. Valótlan, hogy a tárgyaló bizott­ságnak Herczog Sándor úr volt a ta­nácsadója. Az igazság az, hogy a tár­gyalóbizottságnak Herczog Sándor úr­ral semmilyen kapcsolata nem volt. 6. Valótlan, hogy Gombosi Zoltán Svájcból hazajövet kijelentette, hogy 2100 vágon benzint és olajat kíván Svájcba eladni. Az igazság az, hogy ez év júliusában Svájcban járt kormány­delegáció a svájci hatóságokkal foly­tatott tárgyalásai során arra az ered­ményre jutott, hogy a magyar ásvány­olajfinomítók 100.000 tonna benzint és egyéb finomított termékeket adhat­na'*­­•' Svájcban, világpiaci áron. 7. Valótlan az, hogy «célzás» esett az alacsonyabb export­árról. Az igaz­ság az, ho­­y a svájci export kérdésé­ben a kereskedelmi minisztérium egyik államtitkára tárgyalt Gombosi Zoltán jelenlétében az olajfinomítók igazgatóival, akik tudták, hogy a jelen­legi magyar belföldi árak közel 200%-kal magasabbak a világpiaci áraknál és ilyen árak mellett Svájcban eladni nem lehet. A kereskedelmi mi­nisztérium­ államtitkára kifejtette az értekezleten, hogy mit jelent gazdaság­politikai szempontból a svájci piac, mert oda nem nyerstermékeket, ha­nem finomítványokat adnánk el. 8. Valótlan, hogy Ernst Hoffer fer a svájci kormány megbízottjának adta ki magát. Az igazság az, hogy neve­­zettet a kereskedelmi minisztérium megbízta: figyelje a svájci ásványolaj­piac alakulását, küldjön információ­kat és képviselje ott a magyar állami vállalatok érdekeit. Az iparil­­gi minisztérium Gombosi Zoltán tájti kérésére felhatalmazást adott arra, hogy a Haladás cikkírója­­ ellen a sajtópert folyamatba tegye. A „Népszava** vasárnapi számában „Valótlan" címmel az iperügyi minisz­­térium és a kereskedelmi minisztérium nemoly terjedelmes, mint dörgedelmes módon válaszolnak a „Haladás" múlt számában megjelent cikkemre. Meg­állapítják, hogy szemérmetlenség az állításom, mintha adataim egy része hivatalos helyről is megerősítést nyert volna és szemérmetlenségemnél csak tudatlanságom nagyobb. Ezzel szem­ben megállapítom, hogy adataim nagy része egy olyan személyiséggel folyta­tott beszélgetésre támaszkodott, akinek illetékes voltát a két minisztérium is nehezen vonhatja kétségbe, lévén ez e személyiség maga Gombosi Zoltán, aki hírt kapván arról, hogy gesztjéivel foglalkozni kívánok, a velem való ta­lálkozást kereste. Az audiatur et altera peis elve alapján természetesen eleget tettem ennek a meghívásnak és kétórás beszélgetés során, amely­­ legtárgyi­lagosabb formában folyt le, elébe tár­tam minden kérdést, amire kíváncsi voltara. Amit kielégítő módon megma­gyarázott, arról nem írtam. Csak azt írtam meg, amire nem kaptam kielé­gítő magyarázatot. Egyetlen szóval sem állt ottam cikkemben, hogy Gom­bosi Zoltánnak személyes kapcsolatai vannak a Dunavölgyi Ásványolaj Kft.­hez. Hogy ilyenek voltak, azt ő maga mondta Ugyancsak­­5 ismerte el a Dá­niával kötött egyezményt is, amelyet hátrányosnak nevezett, meg is mondva, hogy ki kötötte. Igaz, hogy ebből a 200 tonna parafinból mégg semmire sem adtak kiviteli engedélyt, de ami kétséges, hogy a dánok be fogják kasszáln). Ami a kiviteli engedélyek kiadását illeti, én sem írtam egyebet, mint azt, hogy azokat a Külkereske­delmi Igazgatóság adja, ha viszont azt is Gombosi jelentette ki, még­pedig a leghatározottabban, hogy nélküle ilyen engedélyt kiadni nem lehet. Ami a Svájccal folytatott tárgyalásokat illeti, nem a kereskedelmi minisztérium ál­lamtitkára tárgyalt Gombosi jelenlété­­ben, hanem fordítva, Gombosi tárgyalt az államtitkár jelenlétében, mert a tár­gyalás nem az államtitkár, hanem Gombosi hivatali helyiségében folyt le, az államtitkár akkor érkezett, mikor a tárgyalás már folyt és annak befeje­zése előtt távozott. Ami az Iparügyi minisztériumnak cikkem tendenciájára vonatkozó megjegyzését illeti, ez a tendencia valóban egészen világos Mind­en személyi gyanúsítástól távol állva, egyszerűen Gombosi hatalmi túltengése ellen irányult a cikk. Egyet­­len szót sem írtam arról, szolgálnak­ a Gombosi gesztiói valaminő érdeket, bár ő előttem erre vonatkozólag is fél­reérthetetlenül világos nyilatkozatot tett, én azonban nem tartottam helyén­valónak, hogy ezzel foglalkozzam. Kü­lönben az egész beszélgetés Gombosi Zoltánnak tanujelenlétében folyt le. Szatmári Jenő Bizonyos szociáldemokrata oldalról azt a körülményt, hogy a „Haladás" a Gombosi-ü­ggyel foglalkozott, a párt el­len elkövetett barátságtalan aktusnak tekintik. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a ,,Haladásinak azt a törekvé­sét, hogy a közéleti tisztesség érdeké­ben, minden mellékkörülményre való tekintet nélkül szót emel, csak rossz­hiszeműség, vagy félreértés tévesztheti össze olyan szándékkal, amely akár a szociáldemokrata párt hozzánk leg­közelebb álló politikai céljait, akár a párt általunk nagyrabecsül­t vezetőit akarja hátbatám­adni. Mi közzétettük Se­ .T. cikkét, amely, ha adatai igazak, feltétlenül a nyilvánosság elé tartozik, ha pedg bebizonyosul, hogy a­elkk té­­vedett, akkor a cikkíró vállalja a saj­tójogi következményeket. De még így is az az érzésü­nk, hogy hozzájárultunk a széltében-hosszában terjesztett, fel­tétlenül ártalmas politikai és közgaz­dasági vádaskodás leküzdéséhez. A „Haladás" szerkesztősége A külföld igen erősen érdeklődik a magyar paprika iránt. A legutóbbi me­zőgazdasági kiállításon kiállítók közül Adler László paprika-nagykereskedő­nél sok külföldi kereskedő kért ár­ajánlatot és remény van arra, hogy a magyar paprika ismét komoly ténye­zője lesz exportunknak. A világhírű magyar paprika export­lehetőségeinek új fejezetében szüksé­ges az, hogy a hatóságok tegyenek meg minden lehetőt az érdekelt cégek­nek a külföldi vállalatokkal való sze­mélyes tárgyalásokra is. * K­­­ I­L-NAPPAL ÜZEMBEN LEVŐ MUNKAGÉPEKHEZ SZABADALMAZOTT CSAPÁGYFÉM RAJNA SÁNDOR FÉMKOHÁSZATI ÉS FÉMKERESKEDELMI VÁLLALATA BUDAPEST V. ZOLTÁN­ UTCA 10. TELEFON: 121-328 M­EZŐ­K­É­M­I­A GYÁRTMÁNYOK: SZESZ- ÉS ÉLESZTŐGYÁR Finom és denaturált szesz Sütő- és szárazélesztő VEGYÉSZETI GYÁR Lakit- és festékipari oldószerek Praecipitált kréta Sajtömlesztő só Növény- és állatvédő szerek LIKŐR- ÉS RUMGYAR EGMA-különlegességek Párlatok és szörpök * PAKSI ÜZEMEK „B­A­NKETT"-gyárt­mányok: Gyümölcs- és főzelékkonzerveik Gyümölcs- és főzelék­szárítmányok Gyümölcslevek Halkonzervek MEZŐGAZDASÁGI ÉS KÉMIAI IPARTELEPEK RT. KÖZPONTI IRODÁK: Budapest, VIII., Farkas István­ utca 8. szám Telefon: 136-964, 136—365,137-175. LIKŐRRENDELÉS 136—578

Next